A pénzügyi lízing és az áfa

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. július 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 51. számában (2002. július 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Cikkünkben a pénzügyi lízing áfarendszerbeli sajátosságaival foglalkozunk, elsősorban az e tárgykörben kiadott PM-APEH tájékoztatóban megadott szempontok alapján.

A pénzügyi lízing olyan szerződés alapján valósul meg, amelynek értelmében a lízingbeadó a lízingbevevő igényei szerint beszerzett és a lízingbeadó tulajdonát képező eszközt lízingdíj ellenében, a szerződésben rögzített időtartamra a lízingbevevő használatába, birtokába adja azzal, hogy a használatból következően minden költség és kockázat a lízingbevevőt terheli. Ezen túlmenően a lízingbevevő jogosult a hasznok szedésére. A szerződés időtartamának végén a lízingbevevő vagy az általa megjelölt személy, a maradványérték megfizetésével vagy anélkül, megszerzi (vagy megszerezheti) a lízingelt eszköz tulajdonjogát. Előfordul olyan konstrukció is, amelyben a lízingbevevőt elővételi jog illeti meg. A lízingbevevő az előzőekben felsorolt jogairól - a szerződés megszűnése előtt - le is mondhat.

A pénzügyi lízing áfakérdéseihez kapcsolódó főbb jogi előírások a következők:

- a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény,

- a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény,

- az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény,

- PM-APEH tájékoztató a pénzügyi lízing helyéről és számviteli elszámolásáról az áfarendszerben 1997-től (PM 1590/LE/97.).

Lízing az áfatörvényben

Az áfatörvény termékértékesítésre irányuló megállapodásoknak tekinti azokat a bérleti szerződéseket, amelyek már a szerződés megkötésekor rendelkeznek a bérbevevő jövőbeni biztos tulajdonszerzéséről. Az áfatörvényben csupán egyetlen helyen, a 2. számú melléklet 6. pontjában találhatunk rendelkezést a pénzügyi lízingről. A melléklet csak a részben tárgyi adómentes értékesítés vonatkozásában említi ezt a lízingfajtát a következők szerint:

"6. pénzügyi szolgáltatás és kiegészítő szolgáltatásai (SZJ 10), kivéve:

- a széfügyletet (SZJ 103900), valamint

- a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény szerinti pénzügyi lízinget a lízingdíj teljes tőketörlesztő részének erejéig, de legalább a lízingbe adott termék adó nélkül számított beszerzési árának, illetve - ha a lízingbe adott termék saját előállítású - előállítási költségének erejéig."

A pénzügyi lízing sajátosságai

Az említett áfatörvénybeli megközelítési módból a pénzügyi lízing fogalmának a következő sajátosságait emelhetjük ki:

- tekintettel arra, hogy a pénzügyi lízingszerződésben a futamidő végén beálló tulajdoni viszonyokról többféleképpen lehet rendelkezni (például a lízingbevevő tulajdont szerez, vagy megnevezheti a vevőt, vagy a lízing tárgya visszaszáll a lízingbeadóra), az áfatörvény 6. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerinti feltételekkel kötött bérlet szűkebb kört ölel fel, mint a pénzügyi lízing fogalma;

- a pénzügyi lízing tárgya lehet vagyoni értékű jog is, amely az áfatörvény alkalmazásában semmiképpen sem termékértékesítés, így arra még a lízingbevevőnek a szerződés lejártakori biztos tulajdonszerzésére vonatkozó kikötése mellett sem alkalmazhatók az áfatörvény 6. §-a (2) bekezdésének a) pontjában rögzített termékértékesítési előírások. Ennek az az oka, hogy az áfatörvény rendelkezése szerint kizárólag a birtokba vehető dolgot tekinthetjük "terméknek", a vagyoni értékű jogok pedig a szolgáltatásnyújtás - minősített - esetei.

Az áfafizetési kötelezettség keletkezése

Azzal, hogy az áfatörvény csak azokat a bérleti szerződéseket kezeli speciálisan, amelyekben biztos a lízingbevevő tulajdonszerzése, a lízing tárgya pedig birtokba vehető dolog, az adófizetési kötelezettség keletkezése tekintetében is csak erről rendelkezik sajátos szabálylyal. Ebből adódóan kizárólag erre az esetre érvényes tehát, miszerint az adófizetési kötelezettség a termék tulajdonba- vagy birtokbaadásakor keletkezik - feltéve, hogy a birtokbaadás megelőzi a tulajdonszerzést. Felhívjuk azonban a figyelmet arra, hogy ez a szabály csak az 1996. december 31. után birtokba adott terméknél igaz, hiszen az azt megelőző ügyleteket a jogszabályváltozás nem érinti.

Többszöri adófizetési kötelezettség

Az előbbiektől eltérő feltételekkel kötött valamennyi bérlet esetén az adófizetési kötelezettség "szolgáltatásnyújtás" címén áll be, és az áfakötelezettség az egyes részkifizetések esedékességekor áll fenn. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a lízing tárgya

- vagyoni értékű jog, vagy

- a lízing futamidejének a végéig a lízingtárgy tulajdonváltozása nem rögzített,

az adókötelezettség nem egyszeri alkalommal keletkezik.

Az adó alapja

Az előbbiek szerint a lízingért két, egymástól elkülönítendő részből álló díjat, a tőkerészt és a kamathányadot kell megfizetni. Az áfatörvény értelmében pedig az adó alapja a teljesítésért járó ellenérték. Az áfatörvény 2. számú mellékletének 6. pontja ugyanakkor úgy rendelkezik, hogy a kamathányad erejéig tárgyi adómentes ügyletről van szó. Ebből következik, hogy adót fizetni csak a tőkerész után kell, és

- egy összegben, ha a lízingtárgy tulajdonjogának átszállása biztos, illetve

- az egyéb ügyletekben (vagyoni értékű jog átengedésekor, valamint a tulajdonjog átszállását eleve nem rögzítő szerződéseknél) annyi részletben, ahányszor a tőkerész esedékes.

Számlahelyesbítés

Amikor az adófizetési kötelezettség egyetlenegyszer keletkezik, akkor a lízingbevevő által fizetendő teljes tőketartozás képezi a fizetendő áfa alapját. Ha a jövőben a tőkerész módosul (például a külföldi fizetőeszközzel mint viszonyítási alappal kötött ügyletekben), az adó alapjának változását az áfatörvény 45. §-a szerinti számlahelyesbítésnek kell kísérnie.

Az adó alapjának kiegészítése

Amennyiben a lízingdíj tőkerésze nem érné el a lízingtárgy beszerzési árát (saját előállítás esetén az előállítási költségét), úgy az adó alapját erre az értékre ki kell egészíteni.

Az adó mértéke

Előírt adómérték

Abban az esetben, ha

- a lízingszerződés tárgya valamilyen eszköz (tehát nem vagyoni értékű jog), és

- a szerződés úgy rendelkezik, hogy a lízingbevevő legkésőbb a futamidő lejártával, vagy az utoljára esedékes díj megfizetésével biztosan tulajdonjogot szerez,

a termékértékesítés szabályai szerint kell eljárni. Ez azt is jelenti, hogy a lízingdíjak után fizetendő adó mértéke a lízing tárgyára előírt adómértékkel azonos.

A szolgáltatásnyújtás szabályainak alkalmazása

Minden egyéb esetben (tehát ha a lízing tárgya vagyoni értékű jog és/vagy a szerződés szerint a lízing tárgyának tulajdonszerzése nyitott a futamidő végéig) az áfamérték meghatározásakor a szolgáltatásnyújtásra vonatkozó szabályok az irányadók, tekintettel arra, hogy az áfatörvény alapján minden, ami nem termékértékesítés, de ellenérték fejében történik, szolgáltatásnyújtásnak tekintendő. Ebben az esetben az adó mértéke a vagyoni értékű jog átengedésére előírt adó mértéke.

Pénzügyi lízing a hitelintézeti törvényben

A hitelintézeti törvény értelmében pénzügyi lízingnek minõsül az a tevékenység, amelynek során a lízingbeadó ingatlan vagy ingó dolog tulajdonjogát, illetve vagyoni értékû jogot a lízingbevevõ megbízása szerint abból a célból szerzi meg, hogy azt a lízingbevevõ határozott idejû használatába adja úgy, hogy azt a lízingbevevõ könyveiben nem mutatja ki. * A használatba adással a lízingbevevõ * viseli a kárveszély átszállásából származó kockázatot, * jogosulttá válik a hasznok szedésére, * viseli a közvetlen terheket (ideértve a fenntartási és amortizációs költségeket is), továbbá * jogosultságot szerez arra, hogy a szerzõdésben kitöltött idõtartam lejártával a lízingdíj teljes tõketörlesztõ és kamattörlesztõ részének, valamint a szerzõdésben kikötött maradványérték megfizetésével a dolgon õ, vagy az általa megjelölt személy tulajdonjogot szerezzen. Ha a lízingbevevõ ezzel a jogával nem él, a lízing tárgya a továbbiakban a lízingbeadó birtokát képezi, és annak nyilvántartását is a lízingbeadó végzi, tehát a lízingtárgy az õ könyveiben szerepel. A felek a szerzõdésben kötik ki a lízingdíj tõkerészét - amely azonos a lízingbe adott vagyontárgy, vagyoni értékû jog szerzõdés szerinti árával -, valamint kamatrészét és a törlesztés ütemezését. * Pénzügyi lízingnél a lízingdíj két részbõl áll, a tõke- és kamattörlesztésbõl. Mindkét tételt, illetve azok egymás közti, belsõ arányát a felek - a lízingtárgy beszerzési árának, a lízing futamidejének, a törlesztés gyakoriságának, a megállapodás szerinti átlagos kamatlábnak a figyelembevételével - állapítják meg. * A lízingbevevõ nem feltétlenül szerez tulajdont a lízingtárgy felett, lehet, hogy "csak" elõvásárlási, avagy vevõkijelölési joga van. * A hitelintézeti törvény szerint pénzügyi lízing tárgya lehet dolog és vagyoni értékû jog is.

Adólevonási jog

A lízingbevevő adólevonási joga

Az áfatörvény 6. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerinti feltételeknek megfelelõ lízingszerzõdés esetén a teljes lízingdíjban szereplõ elõzetesen felszámított áfa levonható az áfatörvény VIII. fejezetében foglalt szabályok szerint. Függetlenül tehát attól, hogy a lízingbevevõ a számlát kiegyenlítette-e, adólevonási joga az általános elõírásoknak megfelelõen már megnyílik a lízingelt eszköz tulajdonba- vagy (ha az elõbb történik) birtokbaadásakor. Ez a szabály érvényes még azokra az adóalanyokra is, akik nyilvántartásaikat pénzforgalmi szemléletben vezetik. Esetükben sem feltétele már 1995. január 1-je óta az adólevonásnak a számla pénzügyi rendezése.

Kizárt az adólevonási jog gyakorlása

Természetesen nincs adólevonási joga annak az adóalanynak, aki alanyi adómentességben részesül, vagy a lízingelt eszközt közvetlenül tárgyi adómentes tevékenységhez, avagy a gazdálkodáson kívül eső céllal használja. Ugyancsak nincs adólevonási joga akkor, ha személygépkocsi (ITJ 41-32) a lízing tárgya.

A szolgáltatásnyújtásra vonatkozó rendelkezések alkalmazása

Az előbbiekben ismertetettek szerint kell eljárni abban az esetben is, amennyiben a lízingszerződést a felek nem az áfatörvény 6. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerinti feltételekkel kötötték meg, és ennek megfelelően mindenképpen a szolgáltatásnyújtásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Személygépkocsi lízingjénél azonban a lízingbevevő adólevonási jogát az áfatörvény nem tiltja, hiszen ő nem személygépkocsit szerez be, hanem azt bérli. (A személygépkocsi bérbevételére külön is nevesített adóelvonási tilalom nincs.)

Egyéb visszaigénylési szabályok

Abban az esetben, ha a lízingbevevő fizetendő adója kisebb a levonható adójánál, és az előzetesen felszámított adó összegét vissza kívánja igényelni, az adóhatóság az áfatörvény 48. §-a (4) bekezdésének a) pontjában megfogalmazott feltételek teljesülése esetén visszautalja a különbözetet.

Amennyiben pedig az adóalany a törvény 48. §-a (4) bekezdésének b) pontjára alapítja az adó-visszaigénylési jogát, úgy - ha pusztán a lízingtárgyat szerezte be - adó-visszaigénylésre nincs lehetősége. A teljes futamidőre fizetendő tőketörlesztő részletek áfájának kiegyenlítése ugyanis nem jelenti a 48. § (4) bekezdésének b) pontjában felállított feltétel teljesülését, hiszen az utalt jogszabályhely a tárgyi eszköz beszerzésének kifizetését állítja feltételül.

A lízingbeadó adólevonási joga

A pénzügyi lízing az áfatörvény 2. számú mellékletének 6. pontja alapján - mint azt korábban már említettük - részben adóköteles, részben tárgyi adómentes ügylet.

Tételesen elkülöníthető beszerzés

Ez a kettősség a lízingbeadó adólevonási jogát úgy érinti, hogy a beszerzett lízingtárgyat (mint tételesen elkülöníthető beszerzést) nem kell arányosítania, a beszerzését terhelő úgynevezett imput adót pedig levonhatja.

Tételesen el nem különíthető beszerzések

Az áfatörvény szerint a lízingbeadónak a fentiekkel ellentétben arányosítania kell a tételesen el nem különíthető beszerzések és igénybe vett szolgáltatások előzetesen felszámított adóját. Az áfatörvény csupán a személygépkocsi esetében enged ettől eltérést azzal az indokkal, hogy a lízingbeadónál ebben az esetben nem továbbértékesítési célú beszerzés történt.

Az áfaelszámolás bizonylatolása

Számla a biztos tulajdonszerzés rögzítése esetén

Amennyiben a felek a (pénzügyi) lízingszerződésben a lízingbevevő biztos tulajdonszerzését rögzítik, akkor

- a lízingbeadó egyetlenegy áfás számlát bocsát ki;

- a számlában szereplő teljesítés időpontja a termék tulajdonba- vagy - ha az előbb történik - birtokbaadásának napja;

- a számlában a lízingtárgy mint termék megnevezését és az arra vonatkozó statisztikai jegyzékszámot kell szerepeltetni;

- a fizetendő adó alapja a tőkerész, de legalább a termék adó nélküli beszerzési ára, vagy az előállítási költség (amennyiben a termék saját előállítású). Mindig a szerződés szerinti összeget kell ugyan számlázni, de az adó alapja eltérhet az adóhatósággal való elszámoláskor (mert például a felek a termék forgalmi értékénél kisebb összegben határozták meg a tőkerészt). Az adó alapja ilyenkor a forgalmi érték azzal, hogy ebben az esetben viszont nem hárítható tovább a megállapodástól eltérő adóalap áfája.

Egyéb pénzügyi lízing

Minden egyéb pénzügyi lízing esetében

- a lízingbeadó annyi áfás számlát állít ki, ahány lízingdíjat a lízingbevevőnek fizetnie kell;

- a számlában szereplő teljesítési időpont - az áfa szempontjából - az egyes lízingdíjak esedékességének napja;

- a számlában a lízingtárgy lízingbeadását, a szolgáltatásnyújtást kell számlázni, és az arra vonatkozó statisztikai jegyzékszámot kell szerepeltetni;

- a fizetendő adó alapja az esedékes lízingdíj tőkerésze, illetve a beszerzési ár vagy az előállítási költség esedékes hányada;

- az alkalmazandó adó mértéke a lízingtárgy bérletére vonatkozó szolgáltatásnak megfelelő mérték.

A teljesség kedvéért megjegyezzük, hogy az operatív lízingügyletekben nincs mód az adóalap megbontására. Ilyenkor az adófizetési kötelezettség az egyes lízingdíjfizetések esedékességekor keletkezik, és a teljes (áfa nélküli) lízingdíj képezi az adó alapját.

Számlázási sajátosságok a pénzügyi lízingnél

A lízingbeadónak a lízingbeadáskor (legkésőbb a birtokbaadáskor) olyan számlát kell kiállítania, amely a számviteli törvény előírásainak megfelelően bizonylatolja a gazdasági művelet megtörténtét, és ennek érdekében tartalmazza a lízingelt eszköznek a lízingszerződés szerinti eladási/vételi áron, a birtokbaadáskor érvényes piaci értéken számított - általános forgalmi adó nélküli - ellenértékét, az áfatörvény értelmezése szerinti esetekben - az általános előírások szerint - pedig a fizetendő általános forgalmi adót is.

A kamat feltüntetése

A számla nem tartalmazhatja a kamat összegét a lízing futamidejére, ugyanis a fizetendő kamat nem része a birtokbaadáskori piaci értéknek.

A számlázott eladási ár nagysága

A lízingbeadó által számlázott eladási ár - értelemszerűen - nem lehet kevesebb, mint az eladó által a lízingbeadóval szemben leszámlázott összeg. (Ez utóbbit inkább meg kell haladnia, a lízingbeadással kapcsolatosan felmerülő költségek fedezetének biztosítása miatt.)

Külön áfás számla kiállítása

Amennyiben az általános forgalmi adót nem a lízingszerződésben rögzített eladási/vételi ár alapján számítják fel (mert például az áfatörvény értelmezése szerint egyéb pénzügyi lízingről van szó), a fentiek szerint kiállított számla nem tartalmazza az általános forgalmi adót, de a számlán utalni kell arra, hogy azt külön áfás számla fogja majd tartalmazni.

Visszaigénylés az áfatörvény 48. §-a (4) bekezdésének a) és b) pontjai szerint

Az adóhatóság az adó-visszaigénylési kérelmet akkor teljesíti, ha az éves és a negyedéves bevallásra kötelezett adóalany esetén a 28. és 29. §-ban meghatározott adómérték alá tartozó termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás összesített adóalapja az adóév elejétõl, illetve - ha az adóalany év közben jelentkezik be - az adóalanyként történõ bejelentkezés idõpontjától kezdõdõen idõarányosan - az adóéven belül - göngyölítetten eléri vagy meghaladja a 4 millió forintot, illetve a kizárólag az áfatörvény 12. §-ának c) pontja szerinti szolgáltatásnyújtást (teherközlekedés, ha a megbízás teljesítésével termékexport vagy azzal egy tekintet alá esõ termékértékesítés, illetve termékimport valósul meg) végzõ adóalany esetén a 2 millió forintot. Abban az esetben is teljesíthetõ a visszaigénylési kérelem, ha a tárgyi eszköz beszerzésére - ideértve a saját vállalkozásban megvalósított beruházást is - jutó levonható, korábban vissza nem igényelt elõzetesen felszámított adó göngyölített összege legalább 200 000 forinttal meghaladja az ugyanezen idõszakban fizetendõ adó göngyölített összegét, feltéve hogy az adóbevallás benyújtása esedékességének idõpontjáig az adóalany a tárgyi eszköz adóval növelt ellenértékét megfizette [áfatörvény 48. § (4) bekezdés a) pont]. * A havi bevallásra kötelezett adóalany visszaigénylési kérelme akkor eredményes, ha az elõzõekben foglalt feltételek teljesítésén túl az elszámolandó adó a tárgyéven belül legalább kettõ egymást követõ adómegállapítási idõszakban negatív - kivéve azt az adóalanyt, aki az adózás rendjérõl szóló törvény alapján gyakorított általános forgalmi adó megállapításra jogosult [áfatörvény 48. § (4) bekezdés b) pont]

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. július 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére