A többes tisztség korlátai
A régi Gt. 1988-ban eredetileg csak két vezető tisztség egyidejű betöltését tette lehetővé. Ezt a korlátozást 1992. január 1-jével egy törvénymódosítás teljes mértékben feloldotta, így lehetővé vált, hogy ugyanaz a személy egyidejűleg akárhány vezető tisztséget töltsön be. Az új Gt. ismét szigorú korlátozást vezetett be e téren, amikor előírta, hogy vezető tisztségviselővé egy személy legfeljebb három gazdasági társaságnál választható meg [22. § (1) bek]. A korlátozás bevezetését a miniszteri indokolás szerint az indokolta, hogy \"a funkcióhalmozással szemben jogos társadalmi ellenérzés mutatkozott\". A korlátozás mögött nyilván az a megfontolás húzódott meg, hogy az ügyvezetés folyamatos operatív irányító tevékenységet feltételez, ami háromnál több helyen egyidejűleg lelkiismeretesen nem látható el.
Felügyelőbizottsági tagság
Ugyanakkor a kisebb lekötöttséggel járó felügyelőbizottsági tagságra továbbra sincs korlátozás, elvileg tehát ugyanaz a személy bármennyi felügyelőbizottsági tagságot is elvállalhat.
Háromnál több vezető tisztség betöltése
A Gt. 22. §-ának (1) bekezdése szerinti korlátozás, illetve tilalom alól semmiféle felmentés sem adható, tehát háromnál több vezető tisztség akkor sem tölthető be, ha ahhoz az érintett társaságok egyébként hozzájárulnának. A korlátozásba ütköző negyedik, illetve többedik tisztségre létrejött jogviszony jogszabályba ütközik, és mint ilyen, a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése alapján semmis.
Az új törvényi korlátozásnak természetesen nem lehetett visszaható hatálya, ezért a Gt. egy átmeneti rendelkezése [299. § (8) bekezdés] kifejezetten kimondta, hogy az a személy, aki még a törvény hatálybalépését (1998. június 16-át) megelőzően tett szert háromnál több vezető tisztségviselői megbízatásra, a megbízatása lejártáig valamennyi tisztségét betöltheti.
Bejelentési kötelezettség
A vezető tisztségviselővé megválasztott személy az újabb vezető tisztség elfogadásától számított tizenöt napon belül írásban köteles tájékoztatni erről azokat a társaságokat, amelyeknél már vezető tisztséget tölt be. A tájékoztatási kötelezettség megsértése polgári jogi kártérítési felelősséget vonhat maga után.
További munkaviszony
Amennyiben a vezető tisztséget az illető személy munkaviszonyban tölti be, a Gt. 22. §-ának (1) bekezdése mellett figyelemmel kell lenni az Mt. 191. §-ának (1) bekezdése szerinti tilalomra is, amely szerint: \"A vezető további munkaviszonyt, illetve munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt nem létesíthet.\" Ez a szabály egyebek között azt is jelenti, hogy munkaviszony keretében egyszerre csak egy vezető tisztség látható el.
Speciális személyi összeférhetetlenség egyszemélyes társaságoknáSpeciális személyi összeférhetetlenség áll fenn az olyan egyszemélyes kft.-k és rt.-k esetében, ahol az egyedüli tag, részvényes gazdálkodó szervezet. Ilyenkor nem lehet ugyanaz a személy egyidejűleg vezető tisztségviselője (illetve felügyelőbizottsági tagja) az egyszemélyes kft.-nek, rt.-nek és a tag, részvényes gazdálkodó szervezetnek is. A Gt. 270. §-a (2) bekezdésének szó szerinti megfogalmazása szerint \"Ugyanazon személy nem lehet egyidejűleg az egyszemélyes részvénytársaság és – ha a részvényes gazdálkodó szervezet – a részvényes vezető tisztségviselője, illetve felügyelőbizottságának tagja.\" Ugyanilyen szabályt tartalmaz egyszemélyes kft.-re nézve a 172. § (3) bekezdése. A kizárólag az egyszemélyes társaságokra vonatkozó tiltó szabályok értelme erősen vitatható, különösen azután, hogy a konszernjog körében ugyanilyen tartalmú szabályt megfogalmazó 294. § (2) bekezdése hatályon kívül lett helyezve. Az egyszemélyes társaság egyedüli tagja, részvényese ugyanis éppen azért egyedüli tulajdonosa a társaságnak, mert azt kizárólag maga kívánja irányítani. Ezért természetes törekvés, ha az anyacég a saját vezetői közül kívánja kijelölni az egyszemélyes társasága vezetőit is. A tilalom egyébként is nagyon könnyen megkerülhető, hiszen az egyszemélyes társaság formálisan bármikor többszemélyessé tehető. * Magánszemély tulajdonos * A tilalom nem vonatkozik arra az esetre, ha az egyszemélyi tulajdonos természetes személy. Õ tehát minden további nélkül saját személyében lehet az általa tulajdonolt egyszemélyes társaság vezető tisztségviselője is. Egyszemélyes kft.-nél a 172. § (2) bekezdése ezt kifejezetten megengedi, és egyszemélyes rt.-nél sincs olyan rendelkezés, amely ezt tiltaná. * Értelmezés kérdése, hogy a jogszabályszöveg \"vezető tisztségviselője, illetve felügyelőbizottsági tagja\" kitétele vagylagos vagy együttes feltételeket jelent, vagyis az \"illetve\" szócska \"és\"-nek, avagy \"vagy\"-nak értelmezendő. A többséginek tekinthető álláspont szerint a vezető tisztségviselői és a felügyelőbizottsági megbízatás ebben az esetben együttesen értelmezendő, vagyis a tilalom \"keresztben\" is fennáll, tehát arra sincs mód, hogy az érintett személy a tagnál (részvényesnél) vezető tisztségviselő, az egyszemélyes társaságnál pedig felügyelőbizottsági tag legyen vagy fordítva. * Külföldi tulajdonos * A gyakorlatban az igazi problémát az az értelmezési kérdés okozta, hogy alkalmazható-e a 172. § (3) bekezdésében és a 270. § (2) bekezdésében megfogalmazott tilalom akkor, ha az egyszemélyes társaság egyedüli tulajdonosa külföldi cég. A jogszabályszöveg ugyanis a \"gazdálkodó szervezet\" fogalmat használja. Márpedig gazdálkodó szervezet alatt csak a Ptk. 685. § c) pontjában felsorolt belföldi jogalanyok értendők, a külföldi cégek tehát nem minősülnek gazdálkodó szervezetnek. Ebből pedig logikusan az következik, hogy ha az egyszemélyes társaság egyedüli tagja, részvényese külföldi cég, akkor annak vezető tisztségviselőjére nem vonatkozik a tilalom, ő tehát lehet egyben az egyszemélyes kft., rt. vezető tisztségviselője is; míg ha az egyedüli tag (részvényes) gazdálkodó szervezetnek minősülő belföldi jogi személy, akkor az ő vezető tisztségviselője már a tilalom alá esik. A jogalkotónak azonban feltehetően nem állt szándékában a belföldi és külföldi jogalanyok közötti ilyen különbségtétel. A Legfelsőbb Bíróság ezért több eseti ügyben (például Gf.II.32 012/2000; Gf.II.32 043/2000.) is úgy foglalt állást, hogy az Alkotmány által garantált jogegyenlőség elvét sértené, ha a Gt. 172. §-ának (3) bekezdésében és 270. §-ának (2) bekezdésében írt tilalmak csak arra az esetre vonatkoznának, ha az egyszemélyes társaság egyedüli tulajdonosa belföldi. E jogszabályhelyek alkalmazásában tehát a Legfelsőbb Bíróság gazdálkodó szervezetnek minősített minden olyan külföldi szervezetet is, amely üzletszerű gazdasági tevékenység folytatására jött létre. A Legfelsőbb Bíróság döntésének tartalmi helyességét nem kívánjuk vitatni, megjegyezzük azonban, hogy a kifejezetten \"contra legem\" jogértelmezésen alapul, ellentétes a Gt. 9. §-ának (2) bekezdése alapján a Gt. mögöttes jogterületéül szolgáló Ptk. 685. § c) pontjával. |
Abszolút kizáró okok
A Gt. a gazdasági társaságok vezető tisztségviselőivel szemben meghatároz bizonyos kizáró okokat, amelyek fennállása esetén az érintett személy nem lehet vezető tisztségviselő. Ezek abszolút kizáró okok, vagyis olyan kógens törvényi tilalmak, amelyek alól semmiféle felmentés sem adható. Voltaképpen ilyen abszolút kizáró okként értékelhető az az előbbiekben tárgyalt eset is, ha valaki már három másik gazdasági társaságban betölt vezető tisztséget. A Gt. 23. §-ának (1)-(4) bekezdései azonban további négy abszolút kizáró okot is meghatároznak.
Büntetett előélet
Nem lehet gazdasági társaság vezető tisztségviselője az, akit bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen szabadságvesztés büntetésre ítéltek, amíg a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól nem mentesült. A szabály nem tesz különbséget végrehajtható vagy felfüggesztett szabadságvesztés között, és az is mindegy, hogy a szabadságvesztés büntetést milyen bűncselekmény elkövetése miatt szabták ki.
Foglalkozástól eltiltás
Bűncselekmény elkövetésével függ össze az a szabály is, hogy ha valakit mellékbüntetésként valamely foglalkozástól jogerős bírói ítélettel eltiltottak, az ítélet hatálya alatt nem lehet vezető tisztségviselő olyan gazdasági társaságban, amelynek cégjegyzékbe bejegyzett tevékenységi körében olyan tevékenység is megjelölésre került, amelyre a büntetés kiterjedt. Csak érdekességként jegyezzük meg, hogy a Büntető Törvénykönyv (Btk.) 56. §-ának (2) bekezdése értelmében a foglalkozástól eltiltás mellékbüntetés alkalmazása szempontjából foglalkozásnak minősül az is, ha az elkövető gazdasági társaság vezető tisztségviselője (illetve felügyelőbizottságának tagja). Tehát, ha a vezető tisztségviselő e tisztsége felhasználásával követ el szándékos bűncselekményt, magától a vezető tisztségtől mint foglalkozástól is eltiltható. (Az említett kizáró okok a felügyelőbizottsági tagokra is irányadóak).
Érintettség felszámolásban
Egy másik kizáró ok mögött az a jogalkotói megfontolás húzódik meg, hogy aki egyszer már felszámolásba vitt egy céget, az meghatározott ideig ne lehessen újból vezető tisztségviselő egy másik társaságnál. Ezt a szabályt – a korábbitól részben eltérően – a Gt. 23. §-ának (3) bekezdése úgy fogalmazza meg, hogy: \"A gazdasági társaság fizetésképtelenségének jogerős megállapítását (a felszámolás elrendelését) követő három évig nem lehet más gazdasági társaság vezető tisztségviselője az, aki a felszámolást elrendelő jogerős végzés meghozatalának napját megelőző két évben, legalább egy évig, a felszámolásra került társaságnál vezető tisztségviselő volt, kivéve ha a vezető tisztségviselői megbízatására kifejezetten a felszámolás elkerülése érdekében került sor.\" Az idézett szabállyal a Gt. abból a – hitelezővédelmi célzatú – meggondolásból korlátozza a felszámolás alá került társaságnál vezető tisztséget betöltő személyek jövőbeli tisztségviselői lehetőségeit, mert feltételezi, hogy a \"csődhelyzet\" kialakulásában a vezető tisztségviselők magatartása is közrehatott. A korábbinál szigorúbb tilalmat felállító szabályhoz átmeneti rendelkezés is kapcsolódik: a 299. § (6) bekezdésének értelmében a 23. § (3) bekezdésében meghatározott tiltó szabály csak akkor alkalmazható, ha a felszámolási eljárás a Gt. hatálybalépését, tehát 1998. június 16-át követően indult meg.
Új tisztség betöltése
A 23. § (3) bekezdésének megfogalmazása lényegesen jobb a régi Gt. hasonló tartalmú szabályához képest (a régi Gt.-ben ugyanis a tilalom a társaság megszűnésétől kezdődött, és így éppen a felszámolás évekig húzódó időszaka alatt nem érvényesült ez a kizáró ok), mégis számos értelmezési probléma vethető fel. Például kérdés, hogy a 23. § (3) bekezdése csak új tisztség létesítését tiltja, vagy a tilalom érinti az illetőnek a felszámolás alá került cégen kívüli – esetleg meglévő – másik két vezető tisztségét is. A jogszabályszöveg strict nyelvtani értelmezéséből az utóbbi következik, mégis a jogalkotó feltehetően csak az új tisztség létesítését kívánta tilalmazni.
Megbízatás a felszámolás elkerülése érdekében
Több kérdés merül fel a szabály gyakorlati alkalmazhatóságával, végrehajthatóságával kapcsolatban is. Például: ki fogja azt deklarálni, hogy az adott személy megbízatására a felszámolás elkerülése érdekében került sor, tehát rá a tilalom nem vonatkozik? Ebben a kérdésben szerintünk logikus lenne, ha a felszámolást folytató bíróság nyilatkozata lenne az irányadó.
A kizáró ok bejelentése, nyilvántartása
További kérdés, hogy ki fogja jelezni, nyilvántartani, észlelni azt, hogy a vezető tisztségviselővel szemben a 23. § (3) bekezdése szerinti kizáró ok áll fenn? Nézetünk szerint önkéntes bejelentés hiányában a szabály végrehajthatósága a felszámolást lefolytató bíróság, valamint a cégbíróság közötti együttműködésen múlik. (A feltett kérdésekkel kapcsolatban kialakult bírói gyakorlatról nincs tudomásunk.)
Törlés a cégjegyzékből
Új kizáró okot fogalmaz meg a 23. § (4) bekezdése, amely szerint: \"A gazdasági társaságnak a cégjegyzékből hivatalbóli törlési eljárás következtében történő törlését követő két évig nem lehet más gazdasági társaság vezető tisztségviselője az a személy, aki a törlést megelőző évben a törléssel megszűnt gazdasági társaságnál vezető tisztségviselő volt.\" Az 1997. évi CXLV. törvény 56-57. §-ai értelmében a cégbíróság az olyan cégeket törli hivatalból, amelyek székhelyükön (telephelyükön, fióktelepükön) nem találhatóak és a képviseletükre jogosult személyek útján is elérhetetlenek. Az új kizáró ok megfogalmazásánál tehát a jogalkotó abból indult ki, hogy a hivatalbóli törlés többnyire a vezető tisztségviselők gondatlanságának a következménye.
Személyi (tisztségbeli) összeférhetetlenség
Az előbbiekben tárgyaltakon túl a Gt. további olyan kizáró okokat is megfogalmaz, amelyek mögött lényegében személyi, pontosabban tisztségbeli összeférhetetlenség húzódik meg. Ezek az esetek is voltaképpen abszolút kizáró okot jelentenek, mert a kógens törvényi szabályok alól a társaság sem adhat felmentést a vezető tisztségviselője számára.
Nem lehet vezető tisztségviselő az, aki ugyanannál a gazdasági társaságnál már a felügyelőbizottság tagja, illetve valamely felügyelőbizottsági tag közeli hozzátartozója. Az összeférhetetlenség természetesen fordítva is fennáll: a vezető tisztségviselők és közeli hozzátartozóik nem választhatók meg ugyanannál a társaságnál a felügyelőbizottság tagjaivá [25. § (3) bekezdés]. A közeli hozzátartozók körébe a Ptk. 685. § b) pontja értelmében a következők tartoznak: a házastárs, az egyenes ágbeli rokon, az örökbe fogadott, a mostoha- és nevelt gyermek, az örökbe fogadó, a mostoha- és a nevelőszülő, valamint a testvér.
Abszolút összeférhetetlenség áll fenn a vezető tisztség és a könyvvizsgálói poszt között is: a társaság könyvvizsgálója és annak közeli hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pont] nem választható vezető tisztségviselővé (és a felügyelőbizottság tagjává sem). A tilalom fordítva is áll: nem választható könyvvizsgálóvá a gazdasági társaság vezető tisztségviselője és felügyelőbizottsági tagja, valamint ezek közeli hozzátartozója [Gt. 43. § (1) bekezdés].
Ha a gazdasági társaság könyvvizsgálója gazdálkodó szervezet, akkor a könyvvizsgálói tevékenységet végző személyen kívül a szervezet valamennyi tagjára (részvényesére), vezető tisztségviselőjére és vezető állású munkavállalójára is alkalmazni kell az összeférhetetlenségi előírásokat [Gt. 43. § (2) bekezdés], vagyis egyikőjük sem lehet vezető tisztségviselő vagy felügyelőbizottsági tag az adott társaságnál.
Az új Gt. eredetileg a konszernjog körében is tartalmazott egy személyi összeférhetetlenségi szabályt. A 294. §-ának (2) bekezdése szerint \"ugyanazon személy nem lehet egyidejűleg az uralkodó tag és az ellenőrzött társaság vezető tisztségviselője, illetve felügyelőbizottságának tagja\". Az 1999. évi XXXVIII. törvény azonban 1999. április 8-ától hatályon kívül helyezte ezt a rendelkezést.
Hiányzó tilalmak
Egyéni véleményünk szerint hiányzik a Gt.-ből egy olyan személyi összeférhetetlenségi szabály, amely azt tiltaná, hogy a részvénytársaság igazgatóságának tagjai egymással közeli hozzátartozói kapcsolatban legyenek. Ugyanilyen tilalom indokolt lenne a felügyelőbizottság tagjaira nézve is. Jelenleg ilyen tiltó rendelkezések nincsenek a Gt.-ben, holott nem látszik szerencsésnek, ha egy igazgatóság (vagy különösen egy ellenőrző testület) tagjai többségükben vagy kizárólag ugyanabból a családból kerülnek ki.
Semmisség mint az abszolút tilalomba való ütközés jogkövetkezménye
Az eddigiekben tárgyalt valamely abszolút kizáró ok, illetve összeférhetetlenségi szabály ellenére létesített vezető tisztségviselői jogviszony a polgári jog érvénytelenségi szabályai szerint jogszabályba ütköző, vagyis semmis szerződésnek minősül, amiből következik, hogy az eredeti állapot helyreállításának van helye. Ez következik egyébként a Gt. 30. §-a (1) bekezdésének c) pontjából is, amely szerint megszűnik a vezető tisztségviselői megbízás törvényben szabályozott kizáró ok bekövetkeztével. Valamely kizáró ok (és ideértendőek a Gt. 23. §-ával szabályozott eseteken túlmenően a Gt. 25. §-a szerinti összeférhetetlenségi esetek is. Utólagos bekövetkezése folytán a vezető tisztség minden külön eljárás nélkül automatikusan megszűnik, nincs szükség tehát a vezető tisztségviselő külön visszahívására. Így foglalt állást elvi éllel a Legfelsőbb Bíróság egy konkrét ügyben, amikor a Gt. 23. §-ának (1) bekezdésében – a régi Gt. 29. §-ának (1) bekezdésében – szabályozott kizárási okkal kapcsolatban kifejtette, hogy \"Bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen elítélt személynek gazdasági társaságban betöltött ügyvezetői megbízatása az ítélet jogerőre emelkedésével minden külön eljárás nélkül automatikusan megszűnik\" (BH. 1997/ 352.).
Miről kell nyilatkoznia a vezetőnek?
A még a régi Gt. hatálya alatt kialakult, de változatlanul irányadó cégbírói gyakorlat szerint \"A cégbíróságnak a bejegyzési eljárás során hivatalból nem kell vizsgálnia, hogy a társaság képviselőjeként megjelölt személynél nem áll-e fenn valamely kizáró ok. Ha azonban ilyen okról hivatalból tudomása van, vagy ilyet a tudomására hoznak, ezt a bejegyzési kérelem elbírálásánál figyelembe kell vennie.\" (BH.1997/2/90.). Az eseti döntés szerint az nem követelhető meg, hogy az első vezető tisztségviselők nevét és lakóhelyét rögzítő létesítő okirat tartalmazzon olyan rendelkezést, amely szerint a vezető tisztségviselőkkel szemben a Gt.-ben meghatározott kizáró okok nem állnak fenn. A cégjogszabályok azt sem írják elő, hogy a vezető tisztségviselők ilyen tartalmú külön nyilatkozatot csatoljanak be a cégbírósághoz. Más kérdés, hogy a vezető tisztségviselők által aláírandó elfogadó nyilatkozatba bele szokták írni, hogy a vezető tisztségviselő büntetőjogi felelőssége tudatában kijelenti azt, hogy vele szemben kizáró ok nem áll fenn. A cégbírói gyakorlat szerint azonban ez a kijelentés nem tartalmi eleme az elfogadó nyilatkozatnak, tehát ilyen nyilatkozatot abban nem szükséges tenni.
\"Versenytilalmi\" összeférhetetlenség
Az eddigiekben tárgyalt abszolút kizáró okok és abszolút személyi (tisztségbeli) összeférhetetlenségi esetek mellett vannak olyan összeférhetetlen tényhelyzetet tilalmazó szabályok is a Gt.-ben, amelyek alól a társaság hozzájárulása már felmentést adhat. Ezek tulajdonképpen \"versenytilalmi\" szabályoknak is tekinthetőek (bár sem a Gt., sem annak miniszteri indokolása nem használja ezt a kifejezést). E szabályok célja ugyanis annak megakadályozása, hogy a vezető tisztségviselő a saját egyéni vállalkozásához, illetve más társasághoz kötődő személyes érdekeit érvényesítse a társaság – illetve ezen keresztül a többi tag, részvényes – érdekeinek a rovására, illetve hogy a társaságnál megszerzett információkat, üzleti titkokat más gazdasági társaság javára, illetve a saját javára használhassa fel. A rendelkezések tehát annyiban versenytilalmi jellegűek, hogy azt kívánják meggátolni, hogy a vezető tisztségviselő tisztességtelen versenyt támaszthasson a saját társaságával szemben.
A versenytilalmi típusú összeférhetetlenség eseteit a Gt. 25. § (1) és (2) bekezdései tartalmazzák az alábbiak szerint:
\"(1) A vezető tisztségviselő – a nyilvánosan működő részvénytársaságban való részvényszerzés kivételével – nem szerezhet társasági részesedést a gazdasági társaságéval azonos tevékenységet is folytató más gazdálkodó szervezetben, továbbá nem lehet vezető tisztségviselő a társaságéval azonos tevékenységet is végző más gazdálkodó szervezetben, kivéve, ha ezt az érintett gazdasági társaság társasági szerződése (alapító okirata, alapszabálya) lehetővé teszi, vagy a gazdasági társaság legfőbb szerve ehhez hozzájárul.\"
(2) A vezető tisztségviselő és azok közeli hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pont] nem köthet a saját nevében vagy javára a gazdasági társaság tevékenységi körébe tartozó ügyleteket, kivéve ha ezt a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) kifejezetten megengedi.\"
Részesedésszerzés
A vezető tisztségviselő – a nyilvánosan működő részvénytársaságban való részvényszerzés kivételével – nem szerezhet társasági részesedést a gazdasági társaságéval azonos tevékenységet is folytató más gazdálkodó szervezetben. A Gt. 25. §-a (1) bekezdésének első fordulata nemcsak a más gazdasági társaságban való részesedésszerzés, hanem általában a gazdálkodó szervezetben [Ptk. 685. § c) pont] való részesedésszerzést tiltja a vezető tisztségviselő számára. Ugyanakkor kivétel a tilalom alól a nyilvánosan működő részvénytársaságban való részvényszerzés, nyilván abból a megfontolásból, hogy itt bemutatóra szóló részvények is kibocsáthatóak, tehát amúgy sem lenne ellenőrizhető a részesedés birtoklása.
Azonos tevékenység
A tilalom alkalmazásával kapcsolatban kérdésként vethető fel, hogy mi minősül \"azonos tevékenységnek\"? Strict jogértelmezés mellett már akkor is fennáll az összeférhetetlenség, ha a két szervezet tevékenységi körei közül akárcsak egy is megegyezik (erre enged következtetni az \"is\" szócska). Véleményünk szerint azonban egy ilyen értelmezés túl tágra szabná a tilalmat. Helyesebbnek tartanánk, ha a tilalmat csak a főtevékenységek egyezése esetén alkalmazná a gyakorlat. Egy esetleges versenytilalmi szabályszegésnek amúgy is csak akkor van relevanciája, ha az ténylegesen kárt is okoz a társaságnak, márpedig ennek csak egy fő profilt érintő versenytilalmi összeférhetetlenség esetén van realitása. Mindenképpen úgy gondoljuk tehát, hogy legalábbis a tevékenységi körök meghatározó mértékű egyezése szükséges ahhoz, hogy versenytilalmi szempontból a részesedésszerzés összeférhetetlenségéről beszélhessünk.
További kérdés, hogy az \"azonos tevékenység\" megítélése szempontjából csak a cégjegyzékben TEÁOR-szám szerint feltüntetett tevékenységi kör megjelölésnek van jelentősége, vagy az is számít, hogy az egyező tevékenységeket valóban mindkét társaság ténylegesen végzi-e. A jogszabályszöveg azonos tevékenység \"folytatásáról\" beszél, ezért védhetőnek tartunk egy olyan álláspontot, amely szerint csak akkor beszélhetünk összeférhetetlen tényhelyzetről, ha az azonos tevékenységet ténylegesen mindkét társaság ténylegesen végzi, folytatja is, ennek hiányában a puszta cégjegyzékbeli tevékenységikör-egyezés önmagában nem elegendő. Azt, hogy adott esetben fennáll-e a részesedésszerzési tilalmat megalapozó összeférhetetlen tényhelyzet, vita esetén a bíróság csak az eset összes körülményének a mérlegelése alapján döntheti el, e tárgyban kialakult bírói gyakorlatról azonban egyelőre nincs tudomásunk.
Felmentés
Fontos értelmezési kérdés lehet az is, hogy a részesedésszerzés tilalma alól adhat-e felmentést maga az érintett társaság. E kérdésben a jogirodalomban eltérő álláspontok olvashatóak, bírói gyakorlat pedig – konkrét eset hiányában – még nem alakult ki. A jogszabályszöveg strict nyelvtani értelmezése alapján arra a következtetésre lehet jutni, hogy a társaság hozzájárulása csak a 25. § (1) bekezdésének második fordulata szerinti esetben lehetséges, míg az első fordulat szerinti eset abszolút tilalmat jelent. A magunk részéről azonban ugyanazon bekezdés két fordulata között ilyen megkülönböztetésnek nem látjuk ésszerű alapján, hiszen például miért ne engedhetné meg egy nagy könyvvizsgáló cég a vezető tisztségviselőjének azt, hogy egy neki konkurenciát egyáltalán nem jelentő kis családi könyvvizsgáló cégben is tulajdonos legyen. Ezért némileg rugalmasabb értelmezéssel a magunk részéről azt valljuk, hogy a társaság hozzájárulása felmentést jelenthet a 25. § (1) bekezdésének első fordulata szerinti tilalom alól is.
Vezető tisztség konkurens cégnél
A vezető tisztségviselő nem lehet vezető tisztségviselő a társaságéval azonos tevékenységet is végző más gazdálkodó szervezetben, kivéve ha ezt az érintett gazdasági társaság társasági szerződése (alapító okirata, alapszabálya) lehetővé teszi, vagy a gazdasági társaság legfőbb szerve ehhez hozzájárul [25. § (1) bekezdés második fordulat]. Ehhez az esetkörhöz különösebb kommentárt már nem kell fűznünk, hiszen az azonos tevékenység értelmezésével kapcsolatban az előző pontnál írtak ennél az esetnél is irányadóak, a tilalom alóli felmentés lehetősége e fordulatnál pedig vitathatatlan.
Ügyletkötés
A vezető tisztségviselő és azok közeli hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pont] nem köthet a saját nevében vagy javára a gazdasági társaság tevékenységi körébe tartozó ügyleteket, kivéve ha ezt a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) kifejezetten megengedi. Érdekesség, hogy míg a 25. § (1) bekezdésénél a Gt. a legfőbb szerv általi hozzájárulást is megengedi, addig a (2) bekezdés csak a létesítő okiratban történt megengedésről szól. Szerintünk nincs indoka ilyen különbségtételnek, és a 25. § (2) bekezdése szerinti ügyletkötéshez is lehetségesnek tartjuk a legfőbb szerv hozzájárulását. [Ezt az értelmezést látszik alátámasztani kft.-nél a Gt. 150. §-a (2) bekezdésének j) pontja is, amely szerint kizárólagos taggyűlési hatáskörbe tartozik az olyan szerződés megkötésének a jóváhagyása, amelyet a társaság a saját ügyvezetőjével köt. Ez ugyanis lehet éppenséggel a társaság tevékenységi körébe tartozó ügylet is, ami pedig a 25. § (2) bekezdése szerinti eset.]
Részvénytársaságnál figyelemmel kell lenni még a Gt. 224. §-ának (4) bekezdésére is, amely a 25. § (2) bekezdés szabályát részben átfedve, az olyan részvényesre állapít meg az rt. tevékenységi körét érintő ügyletkötési tilalmat, aki egyben az rt. vezető tisztségviselője vagy felügyelőbizottsági tagja. A 224. § (4) bekezdése szerint: \"Ha a részvényes egyben a részvénytársaság igazgatóságának vagy felügyelőbizottságának is a tagja, sem ő, sem közeli hozzátartozója a részvénytársasággal – ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik – a részvénytársaság üzletszerű gazdasági tevékenységi körébe tartozó szerződést nem köthet.\" A Gt. kommentárja (Társasági törvény, cégtörvény, HVG-ORAC 2000. 401. oldal) szerint: \"A szabály célja annak a kizárása, hogy a vezető tisztségviselő, illetőleg a felügyelőbizottsági tag olyan helyzetbe kerüljön, amikor rangsorolnia kell a saját vállalkozásához és az általa képviselt, illetőleg ellenőrzött részvénytársasághoz fűződő érdekei között. A jogalkotó álláspontja szerint ugyanis a tisztségviselővel szemben a törvény 29. §-ában előírt elvárhatósági követelmény eleve kizárja, illetve összeférhetetlenné teszi azt, hogy a vezető tisztségviselő (felügyelőbizottsági tag) a részvénytársasággal, mint adott esetben ellenérdekelt piaci szereplővel, kerüljön kapcsolatba.\" A Gt. 224. §-ának (4) bekezdése egyértelműen kógens rendelkezés, vagyis a tilalom ellenére kötött szerződés semmis. A magunk részéről erősen vitathatónak tartjuk, hogy szükséges-e ilyen kógens rendelkezésekkel védeni a társaságokat saját tulajdonosaikkal, vezető tisztségviselőikkel szemben. (Ha a szabályt szigorúan vesszük, akkor például egy áramszolgáltató részvénytársaság részvénytulajdonos igazgatósági tagja nem köthet – sem a saját, sem a közeli hozzátartozója nevében – a saját lakásának áramellátására közüzemi szerződést a saját cégével).
Felügyelőbizottsági tagok
Abszolút kizáró okok
Amint arra már utaltunk, a felügyelőbizottsági tagok a gazdasági társaságok tisztségviselői ugyan, a Gt. azonban nem minősíti őket vezető tisztségviselőknek. Ennek ellenére a Gt. 38. §-ának (3) bekezdése több szempontból a vezető tisztségviselőkre vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazását írja elő felügyelőbizottsági tagok esetében is. Így a felügyelőbizottsági tagokra is vonatkoznak a Gt. 23. §-ának (1) és (2) bekezdéseiben a vezető tisztségviselőkre megállapított abszolút kizáró okok. Nem lehet tehát felügyelőbizottsági tag sem az, akit bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen szabadságvesztésre ítéltek, amíg a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól nem mentesült, továbbá akit a társaság tevékenységi körében szereplő valamely foglalkozástól eltiltottak az ítélet hatálya alatt.
A 23. § (3) és (4) bekezdései szerinti kizáró okok viszont értelemszerűen nem alkalmazhatóak a felügyelőbizottsági tagokra, hiszen a felügyelőbizottsági tagság nem ügydöntő funkció, így egy felügyelőbizottsági tagnak fogalmilag nem lehet döntő ráhatása egy gazdasági társaság felszámolás alá kerülésére vagy hivatalbóli törléshez vezető \"fantomcéggé\" válására.
A 25. § összeférhetetlenségi szabályaiból következően nem lehetnek a felügyelőbizottság tagjai a társaság vezető tisztségviselői és azok Ptk. 685. § b) pontja szerinti közeli hozzátartozói. Kölcsönös összeférhetetlenség áll fenn a könyvvizsgálói megbízatás és a felügyelőbizottsági tagság között is.
Versenytilalom
Nem lehet felügyelőbizottsági tag az sem, aki a társasággal azonos tevékenységet is folytató más gazdálkodó szervezetben vezető tisztségviselő (kivéve ha ezt a társaság létesítő dokumentuma eleve lehetővé tette, vagy a legfőbb szerv ehhez hozzájárul).
A felügyelőbizottság tagjai és azok közeli hozzátartozói nem köthetnek a saját nevükben, illetve javukra a társaság tevékenységi körébe tartozó ügyleteket, kivéve ha ezt a társaság létesítő okirata kifejezetten megengedi. A felügyelőbizottsági tagok – a nyilvánosan működő részvénytársaságban való részvényszerzés kivételével – nem szerezhetnek társasági részesedést a gazdasági társasággal azonos tevékenységet is folytató más gazdálkodó szervezetben (szerintünk itt is kivéve azt az esetet, ha ezt a létesítő okirat megengedte, vagy ahhoz a legfőbb szerv hozzájárult).
Részvényesek
Speciálisan részvénytársaságra vonatkozó versenytilalmi szabály, hogy a részvénytársaság felügyelőbizottságának azon tagjai, akik egyben részvényesek is, valamint közeli hozzátartozóik – hacsak törvény eltérően nem rendelkezik – nem köthetnek a társasággal a társaság üzletszerű gazdasági tevékenysége körébe tartozó szerződéseket [224. § (4) bekezdés]. Az egyszemélyes részvénytársaságra irányadó összeférhetetlenségi szabály, hogy ugyanazon személy nem lehet egyidejűleg az egyszemélyes részvénytársaság és – ha a részvényes gazdálkodó szervezet – a részvényes felügyelőbizottságának tagja [270. § (2) bekezdés].
Munkavállalók
A Gt. jelenleg csak azt tiltja, hogy – a munkavállalói képviselet kivételével – a gazdasági társaság munkavállalói a felügyelőbizottság tagjává váljanak [38. § (2) bekezdés]. A felügyelőbizottsági tagság tehát nem látható el erre irányuló munkaviszony keretében, és az fb. tagjai – a munkavállalói képviselők kivételével – más munkakörre nézve sem állhatnak munkaviszonyban a saját társaságukkal. A Gt. 38. §-ának (3) bekezdése értelmében a felügyelőbizottsági tagok jogviszonyára is vonatkozó Gt. 30. §-ának (3) bekezdése szerint a felügyelőbizottsági tagok jogviszonyára a Ptk. megbízási szerződésre vonatkozó szabályai (Ptk. 474-483. §-ok) megfelelően irányadóak.
Felelősség
A felügyelőbizottsági tagokkal szembeni felelősség érvényesítésénél is irányadó az a szabály, amely szerint a 25. § (1)-(3) bekezdéseiben foglalt összeférhetetlenségi és versenytilalmi szabályok megszegésével a gazdasági társaságnak okozott kár megtérítésére vonatkozó igényt a kár bekövetkeztétől számított egy éven belül lehet csak érvényesíteni [25. § (4) bekezdés]. A Gt. 38. §-ának (4) bekezdése szerint a felügyelőbizottsági tagok korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a gazdasági társaságnak az ellenőrzési kötelezettségük megszegésével okozott károkért. Itt is fenntartjuk azonban a vezető tisztségviselők egyetemleges felelősségével kapcsolatban már kifejtett azon álláspontunkat, amely szerint egyetemlegesség csak azon felügyelőbizottsági tagok között lesz megállapítható, akik személyükben is vétkesnek bizonyulnak a kárt okozó jogellenes magatartás elkövetésében. Olyan esetekben viszont, amikor a kárt okozó kötelességszegést személy szerint csak az egyik felügyelőbizottsági tag valósítja meg (például az egyénileg rá kiosztott ellenőrzés elmulasztásával, vagy a témánk szempontjából irányadó valamely versenytilalmi szabály megszegésével), akkor ezért személy szerint is csak őt terhelheti a társasággal szembeni kárfelelősség, és a többi felügyelőbizottsági tag \"egyetemleges\" felelősségének a megállapítására nincs mód.
Hiányzó tilalomA magunk részéről hiányolunk a Gt.-ből egy olyan összeférhetetlenségi szabályt, amely tiltaná, hogy a felügyelőbizottság tagjai egymás közeli hozzátartozói legyenek. Jelenleg ugyanis akár egy részvénytársaság teljes felügyelőbizottsága is állhat kizárólag ugyanannak a családnak a tagjaiból. Célszerűnek tartanánk egy olyan szabály kimondását is, amely szerint a felügyelőbizottsági tag a társaság részére más megbízás alapján munkát nem vállalhat. Ilyen szabályt a Gt. 43. §-ának (3) bekezdése csak a könyvvizsgálóra tartalmaz, a felügyelőbizottság tagjaira azonban nem. Jelenleg tehát nincs akadálya annak, hogy egy felügyelőbizottsági tag például tanácsadói szerződést kössön a saját társaságával [ez ugyanis nem a társaság tevékenységi körébe tartozó ügylet, tehát nem esik a 25. § (2) bekezdés tilalma alá], noha adott esetben ez meglehetősen összeférhetetlen lehet, hiszen megkérdőjelezheti a felügyelőbizottsági tagnak a társaságtól való függetlenségét. |
Könyvvizsgálók
Az új Gt. rendszerében a könyvvizsgáló nem része a társasági szervezetnek, hanem \"külső\" közreműködő, a törvényes működés egyik külső biztosítéka, akivel megválasztását (kijelölését) követően polgári jogi megbízási szerződést köt a társaság ügyvezetése. Könyvvizsgálóvá csak az választható, aki az erre vonatkozó jogszabályok szerint a könyvvizsgálók nyilvántartásában szerepel. A vonatkozó törvény a Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról és a könyvvizsgálói tevékenységről szóló 1997. évi LV. törvény, amely könyvvizsgálón csak természetes személyt ért (a kamara tagja is csak természetes személy lehet), ugyanakkor a könyvvizsgálók nyilvántartásába könyvvizsgálói tevékenység végzésére jogosult könyvvizsgálói társaság felvételét is lehetővé teszi. A törvény szerint könyvvizsgálói társaság, gazdasági társasági, illetve szövetkezeti formában működhet, és – egyebek mellett – előfeltétel az is, hogy a vezető tisztségviselők többségükben kamarai tagok legyenek. A könyvvizsgálóra vonatkozó, a könyvvizsgáló függetlenségének biztosítására hivatott összeférhetetlenségi előírásokat részben a Gt., részben pedig az 1997. évi LV. törvény tartalmazza.
A Gt. összeférhetetlenségi szabályai abszolút tilalmakat állapítanak meg, amelyek alól tehát a társaság sem adhat felmentést a könyvvizsgálójának.
Tag, részvényes
Nem lehet könyvvizsgáló a gazdasági társaság alapítója, illetve tagja (részvényese). A társaság tehát nem adhat könyvvizsgálói megbízást saját tagjának még akkor sem, ha az rendelkezik az ehhez szükséges képesítéssel.
Vezető tisztségviselő, felügyelőbizottsági tag
Nem választható könyvvizsgálóvá a gazdasági társaság vezető tisztségviselője és felügyelőbizottsági tagja, valamint ezek közeli hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pontja], továbbá a gazdasági társaság munkavállalója e minőségének megszűnésétől számított három évig. Ez utóbbi összeférhetetlenségi szabállyal kapcsolatban értelmezési kérdésként merült fel, hogy a három év csak a munkavállalóra vonatkozik-e, vagy a vezető tisztségviselő és a felügyelőbizottsági tag (valamint közeli hozzátartozóik) is a tisztség megszűnésétől számított három évig még tilalom alatt állnak. A miniszteri indokolásból arra lehet következtetni, hogy a jogalkotó szándéka ez utóbbi volt: \"A törvényjavaslat az eddigi előírásoknál szigorúbb és széleskörűbb összeférhetetlenségi szabályokat állapít meg, mégpedig nemcsak az alapítói-tagi, vezető tisztségviselői és felügyelőbizottsági tagság vagy a munkaviszony fennállása alatt, hanem annak megszűnésétől számított három évig.\"
A jogirodalomban ugyanakkor van olyan álláspont (A gazdasági társaságok és a cégnyilvántartás joga, vonatkozó számvitele – Verzál – 1998. 43. oldal), amely nyelvtani értelmezés alapján úgy foglal állást, hogy a hároméves tilalom csak a társaság munkavállalójára vonatkozik. Ha a nem túl szerencsésen megfogalmazott rendelkezést kizárólag nyelvtani értelmezéssel vizsgáljuk, akkor ez az álláspont valóban helytálló, ha azonban a rendelkezés értelmét, logikáját is keressük, akkor a miniszteri indokolásban foglaltakkal kell egyetértenünk, hiszen a hároméves várakozási idő értelme az, hogy ne forduljon elő olyan helyzet, hogy a könyvvizsgálónak a saját korábbi tevékenységét kelljen ellenőriznie, ez pedig nemcsak a munkavállaló, hanem a vezető tisztségviselő (fb.-tag) esetében éppúgy szempont kell hogy legyen.
Más megbízás a társaságtól
A könyvvizsgálatért felelős személy a társaság részére más megbízás alapján munkát nem végezhet, és a könyvvizsgáló gazdálkodó szervezet is csak akkor láthat el más feladatot is, ha a megbízás tárgya nem érinti a könyvvizsgáló szerződésben foglalt feladatait.
Könyvvizsgáló szervezet
Ha a könyvvizsgáló nem természetes személy, hanem gazdálkodó szervezet, akkor a személyi összeférhetetlenségi előírásokat a könyvvizsgálói tevékenységet végző személyen kívül a gazdálkodó szervezet valamennyi tagjára (részvényesére), vezető tisztségviselőjére és vezető állású munkavállalójára is alkalmazni kell. Ez azt jelenti, hogy egyikőjük sem lehet vezető tisztségviselő vagy felügyelőbizottsági tag az adott társaságnál.
A könyvvizsgálói függetlenség biztosítása
Az 1997. évi LV. törvény szerint a kamarai tag – annak érdekében, hogy szakmai függetlenségét megőrizze – nem végezhet olyan tevékenységet, amely veszélyezteti a független könyvvizsgálói vélemény kialakítását. A független véleményalkotást az veszélyezteti, ha:
– a megbízó a kamarai tag közeli hozzátartozója vagy élettársa,
– a kamarai tagnak a megbízóval – a könyvvizsgálói megbízáson kívüli – üzleti, érdekeltségi kapcsolata áll fenn,
– a kamarai tag vagy a könyvvizsgálói társaság más tagja a megbízó könyveinek vezetésében maga is tevékenyen részt vett.
A kamarai tag csak a kamaránál bejegyzett könyvvizsgálói társaságnál vagy más kamarai tagnál, illetve a Magyar Könyvvizsgálói Kamaránál állhat munkaviszonyban. A kamarai tag nem vállalhat könyvvizsgálói tevékenységet, ha az a közeli hozzátartozói vagy üzleti kapcsolatból adódóan összeférhetetlen, vagy a tag bármely egyéb oknál fogva elfogult, illetve egyéb törvény, jogszabály alapján összeférhetetlen. A bejegyzett könyvvizsgálói társaság tulajdonosai, vezető tisztségviselői nem kapcsolódhatnak be a könyvvizsgálatba oly módon, hogy az csorbítsa annak a kamarai tagnak a függetlenségét, aki a társaság nevében végzi a könyvvizsgálói tevékenységet, aláírja a könyvvizsgálói jelentést, a vagyonértékelést, a szakmai véleményt és a könyvvizsgálói záradékot.
A kamarai tag nem tölthet be igazgatósági, felügyelőbizottsági tisztséget olyan gazdasági társaságnál, szövetkezetnél, ahol saját maga vagy a Ptk. 685. §-ának b) pontja szerinti közeli hozzátartozója vagy vele egy könyvvizsgálói társaságban levő könyvvizsgáló, a törvény szerinti könyvvizsgálói vagy a 27. § szerinti tevékenységet végez. (A törvény 27. §-a szerinti tevékenységek: a gazdálkodó szervezetek működésének átvilágítása, értékelése; a gazdálkodó szervezetek alapításával, átalakulásával, megszűnésével, folyamatos működésével, gazdálkodásával, információs rendszerével kapcsolatos pénzügyi, adó-, számviteli és kapcsolódó számítástechnikai, szervezési, szakértői tevékenység, szakvélemény készítése, az ezekkel kapcsolatos tanácsadás, ideértve az igazságügyi könyvszakértői tevékenységet is; számviteli, ellenőrzési, pénzügyi, könyvvizsgálói szakoktatás, továbbképzés, vizsgáztatás; egyszeres és kettős könyvvezetés.)
Felelősség
Ha a könyvvizsgáló megszegi a Gt.-ben, illetve az 1997. évi LV. törvényben írt valamely összeférhetetlenségi szabályt, ezzel egyrészt etikai vétséget követ el (az etikai felelősségi szabályokat az 1997. évi LV. törvény 59-63. §-ai tartalmazzák), másrészt szerződésszegést követ el azzal a gazdasági társasággal szemben, amelynél a könyvvizsgálói tevékenységet ellátta. Ha ezáltal a társaságnak kárt is okozott, akkor a Gt. 45. §-ának (2) bekezdése folytán ennek megtérítésére a Polgári Törvénykönyvben meghatározott felelősségi szabályok [vagyis a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdésén keresztül érvényesülő Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése] alapján lesz köteles. A valamely abszolút kizáró ok, összeférhetetlenségi szabály ellenére a könyvvizsgálóval létesített megbízási szerződés a polgári jog érvénytelenségi szabályai szerint jogszabályba ütköző, vagyis semmis szerződésnek minősül, amiből következik, hogy az eredeti állapot helyreállítása keretében meg kell szüntetni a megbízatást.
Kárfelelősség versenytilalmi szabályok megszegése eseténA Gt. versenytilalmi szabályai magukat az összeférhetetlen tényhelyzeteket tilalmazzák. A versenytilalom megszegésének ténye a vezető tisztségviselő részéről (tehát például részesedésszerzés azonos tevékenységet folytató más gazdálkodó szervezetben, vagy vezető tisztség elvállalása azonos tevékenységet is végző más gazdálkodó szervezetben anélkül, hogy ehhez kérte és megkapta volna társasága hozzájárulását) önmagában azt jelenti, hogy a vezető tisztségviselő nem az ilyen tisztséget betöltő személyektől elvárható fokozott gondossággal járt el, hiszen jogszabályt sértett. Ez azonban csak akkor fogja megalapozni a vezető tisztségviselőnek a Gt. 29. §-a szerinti kárfelelősségét a társaságával szemben, ha a versenytilalmi szabály megszegésével okozati összefüggésben a gazdasági társaságnál kár is keletkezik, hiszen a polgári jogi kárfelelősség egyik alapfeltétele a jogellenes és felróható magatartással okozati összefüggésben bekövetkezett kár. Az összeférhetetlenségi szabályok megsértésével a társaságnak okozott kár megtérítése iránti felelősség a Gt. 29. §-ának (1) bekezdése értelmében a polgári jog általános szabályai szerint, vagyis a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján terheli a vezető tisztségviselőt éppen úgy, mintha bármely más vétkes kötelességszegést követett volna el. A vezető tisztségviselők társasággal szembeni kárfelelősségének részletes tárgyalása most nem feladatunk, ezért csak azt a néhány kérdést említjük meg, amely speciálisan az összeférhetetlenségi szabályokhoz kapcsolódik. * Elévülés * Míg a vezető tisztségviselők társasággal szembeni kárfelelősségére a polgári jog általános elévülési szabálya, tehát az ötéves elévülési idő vonatkozik, addig a 25. § (1)-(3) bekezdéseiben foglalt szabályok megszegésével a társaságnak okozott kár megtérítése iránti igény elévülésére a Gt. egy speciális, rövidebb elévülési időt ír elő, amikor a 25. § (4) bekezdésében kimondja, hogy az ilyen kárigényt csak a kár bekövetkeztétől számított egy éven belül lehet érvényesíteni. * A közeli hozzátartozó felelőssége * Az összeférhetetlenségi szabályok megszegésével okozott kár megtérítése iránti kárfelelősség másik specialitása az, hogy itt nemcsak a vezető tisztségviselő, hanem az ő közeli hozzátartozójának a felelőssége is felmerül, hiszen a Gt. a személyi, illetve versenytilalmi összeférhetetlenséget több helyen a vezető tisztségviselők közeli hozzátartozóira is kiterjesztette [25. § (2)-(3) bekezdések]. Kérdés, hogy ha e tilalmak megszegésével nem maga a vezető tisztségviselő, hanem annak közeli hozzátartozója okoz kárt a társaságnak, akkor a társaság közvetlenül a hozzátartozóval szemben érvényesítheti a kárigényét, vagy pedig a hozzátartozója magatartásáért is a vezető tisztségviselő lesz a felelős. A jogirodalomban jelent meg olyan álláspont, amely szerint: \"A gazdasági társaság a vezető tisztségviselőjével áll jogviszonyban, tehát a hozzátartozó magatartásával keletkezett kárért is ő köteles helytállni.\" (Lásd a Tamáné dr. Nagy Erzsébet által írtakat A gazdasági társaságok és a cégnyilvántartás joga, vonatkozó számvitele című kiadvány – Verzál – 1998. 33. oldalán.) A magunk részéről nem osztjuk ezt az álláspontot, mert szerintünk egyrészt a törvényi tilalom hozzátartozó általi megszegésének semmi köze a társaság és a vezető tisztségviselők közötti jogviszonyhoz, másrészt – és ez a fontosabb – a Gt. sehol sem mondja ki, hogy a vezető tisztségviselő felelős lenne a hozzátartozója magatartásáért. A hozzátartozó mint önálló jogalany saját maga felel a saját károkozó magatartásáért a polgári jog általános kárfelelősségi szabályai szerint, amelyekhez képest eltérést csak a Gt. 25. §-ának (4) bekezdése szerinti, már említett egyéves elévülési idő jelent. A társaságnak tehát véleményünk szerint a hozzátartozót kell közvetlenül perelnie a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján. * Egyetemleges felelősség * Speciális kérdéseket vet fel véleményünk szerint a vezető tisztségviselők Gt.-ben írt egyetemleges felelőssége is akkor, ha a felelősséget megalapozó jogellenes és felróható magatartás valamely összeférhetetlenségi szabály megsértésében áll. A Gt. 29. §-ának (2) bekezdése értelmében ugyanis az együttes cégjegyzési joggal rendelkező vezető tisztségviselők, illetve a részvénytársaság igazgatósági tagjainak a Gt. 29. §-ának (1) bekezdése szerinti társasággal szemben fennálló kárfelelőssége egyetemleges. Kérdés, hogy alakul a vezető tisztségviselők egyetemleges felelőssége akkor, ha a kárfelelősséget megalapozó ok kizárólag az egyikük személyéhez kapcsolódik, hiszen a versenytilalmi összeférhetetlenség csak az egyiküknél áll fenn, míg az együttes cégjegyzési joggal rendelkező másik vezető tisztségviselő vagy az igazgatóság többi tagja esetleg arról nem is tud. Terheli-e egyetemleges kárfelelősség a vétlen vezető tisztségviselőket pusztán azon az alapon, mert a cégjegyzési joguk együttes, vagy mert ugyanazon testület (az igazgatóság) tagjai, aminek az adott esetben semmi köze sincs a kárhoz? Önmagában csak a Gt. 29. §-a (2) bekezdésének szövegét olvasva a kérdésre igenlő választ kellene adnunk, noha az egyszerű józan ész is azt diktálja, hogy ez nyilvánvaló képtelenség volna. A helyes megoldáshoz úgy juthatunk el, ha a Gt. előírásait a Ptk. rendelkezéseivel összhangban vizsgáljuk és értelmezzük. A Ptk. 344. §-ának (1) bekezdése többek közös károkozása esetére írja elő az egyetemleges felelősséget. A kárt tehát több személynek közösen kell okoznia, és valamennyiüknek felróhatóan kell eljárniuk, vagyis a polgári jogi kárfelelősség négy alapfeltételének mindenkinél személyében megállapíthatónak kell lennie. Véleményünk szerint a Gt. 29. §-ának (2) bekezdése alapján is csak azoknak a vezető tisztségviselőknek a felelőssége lesz egyetemleges, akiknek a károkozásban való vétkes közrehatása megállapítható lesz. Vagyis a Gt. 29. §-ának (2) bekezdése szerinti egyetemleges felelősség csak azok vonatkozásában állhat meg, akik a Ptk. 344. §-a (1) bekezdésének előírása szerint is közös károkozóknak minősülnek. Így értelmezi a Gt. 29. §-ának (2) bekezdését a Gt. megalkotásában vezető szerepet játszott dr. Sárközy Tamás professzor is, amikor arra hívja fel a figyelmet, hogy: \"Önmagában az egyetemlegesség szabálya nem jelenti azt, hogy nem kell külön-külön megvizsgálni minden vezető tisztségviselő esetében, hogy egyáltalán részt vett-e a károkozásban, és egyéni vétkessége megállapítható-e.\" (Társasági törvény, cégtörvény 2. átdolgozott, bővített kiadás, HVG-ORAC, Budapest 2000. |