Senki sem szeret sok készpénzt magánál tartani. Eleve nehéz jól meghatározni, hogy külföldön – nyaraláskor vagy üzleti úton – mekkora összegre lesz várhatóan szükségünk. Nem célszerű ugyanis sok valutát kiváltani, viszont nagyon elronthatja a kedvünket, ha nincs nálunk elegendő fedezet a vásárlásra. A valutaváltás gyors, de \"pénzbe kerül\", különösen akkor, ha a fel nem használt valutát visszaváltjuk forintra, hiszen ekkor az eladási és a vételi árfolyam különbözetét meg kell fizetnünk. Ráadásul sok országban nem is fogadják el szívesen a készpénzt. Észak-Amerikában gyakorlatilag nem is lehet néhány dollárnál nagyobb öszszeget papírpénzzel kifizetni, de Nyugat-Európában is sokszor egyszerűbb, ha nem készpénzt használunk.
A nehézségek megoldására két fizetési eszközt ajánlanak: a csekket és a bankkártyát. A magyar utazók számára a csekk kevésbé ismert, kivétel az utazási csekk, amelyet azonban készpénzre kell beváltani. Széles körben alkalmazott viszont a bankkártya, amely külföldön is ugyanúgy használható, mint Magyarországon. Ez azt jelenti, hogy pontosan ugyanúgy kétféle módon biztosít a bankkártyán fizetési lehetőséget a birtokosának, mint belföldön: lehet vele vásárolni, illetve szolgáltatást igénybe venni, és alkalmas készpénzfelvételre is, mégpedig mind bankjegykiadó automatából (ATM), mind pedig bankfiókban.
Milyen bankkártyát válasszunk?
Mielőtt külföldre utazunk, érdemes tájékozódni, hogy milyen bankkártyát vigyünk magunkkal. Általában célszerű többféle kártyát használni, hiszen így biztosan nem kerülhetünk zavarba a fizetéskor. Ez persze csak akkor igaz, ha a különböző kártyák használatának fedezetéül különböző bankszámlák szolgálnak.
Fontos lehet a többféle kártya azért is, mert egyes országokban más-más kártyát fogadnak el széles körben, pl. VISA-t lényegesen több helyen, mint MasterCardot, vagy fordítva. Ügyeljünk arra is, hogy az electron kártyák biztonságosak, de egyes országokban szűk az elfogadói hálózatuk.
Mielőtt döntünk arról, melyiket vigyük magunkkal, érdemes tehát tájékozódni a célország(ok) kártyahasználati elvárásairól abban a vonatkozásban, hogy mely bankkártyákat preferálják, melyeket lehet használni az ország egész területén, illetve az általunk felkeresni szándékolt területeken.
Forint- vagy devizafedezet
A használhatóság szempontjából annak semmiféle gyakorlati jelentősége nincsen, hogy az általunk használt bankkártya forintfedezetű vagy devizafedezetű-e. A bankkártyáról nem is állapítható meg, hogy milyen pénznemet kell befizetnünk a kártyafedezeti számlára, hiszen a külföldi elfogadóhelynek teljesen mindegy, hogy a kártyabirtokos otthon milyen pénznemben fizet, az elfogadóhely a saját országa pénznemében kapja meg a vásárolt áru ellenértékét, illetve az általa nyújtott szolgáltatás (pl. éttermi kiszolgálás, szálloda) ellenértékét. Ami számukra lényeges: csak olyan bankkártyát fogadnak el, amelyre vonatkozóan kötöttek elfogadóhelyi szerződést. Hasonlóképpen a pénzkiadó automaták használata során sem vizsgálja az automata a kártyafedezeti számla pénznemét. Mindenképpen annak az országnak a pénznemében adja ki a kért összeget, ahol éppen tartózkodunk.
Hitelkártya vagy debitkártya
A költések figyelemmel kísérése szempontjából fontos – de csak a kártyabirtokos, illetve a kibocsátó bank számára! -, hogy hitelkártyát vagy debitkártyát használunk-e. A hitelkártya rugalmasabb költési lehetőséget kínál, a hitelkeret erejéig nem kell azzal foglalkoznunk, rendelkezésre áll-e még a kellő fedezet.
A különböző korosztályok, célcsoportok számára kibocsátott, különböző elnevezésű bankkártyák – például Trambulin, Student, Junior, Pedagógus, Fradi stb. – a használatuk szabályaiban nem különböznek a \"normál\" debitkártyáktól. Velük kapcsolatban az a lényeges, hogy általában olyan bankszámla képezi a kártyafedezeti számlát, amely egy vagy több vonatkozásban speciális (pl. csak meghatározott életkorban vehető igénybe, csak felsőfokú tanulmányokat folytatók kaphatják meg stb., illetve a kártyakibocsátó bankok különböző kedvezményekkel próbálják ügyfelükké tenni a – főleg – fiatal korosztályokat).
Társkártya vagy főkártya
A használat szempontjából nem okoz különbséget az sem, hogy társkártyával vagy főkártyával rendelkezünk-e, magáról a bankkártyáról ez sem állapítható meg.
Presztízskártya
Fontos lehet viszont a presztízs, mivel az arany és az ezüst kártyák úgynevezett nagy presztízsértékűek, mint ahogy ilyenek az AMEX-kártyák is. Az igénylésük előtt azonban érdemes végiggondolni, hogy szükségesek-e a számunkra.
Kiegészítő szolgáltatások
Amit feltétlenül érdemes megfontolni a bankkártya típusára vonatkozó döntésünk során, az az, hogy az adott típusú bankkártyához milyen kiegészítő szolgáltatásokat nyújt a kibocsátó bank. Az arany kártyákhoz általában jár utazási biztosítás, ami külföldön előnyös, illetve a bankok biztosítják az emergency-szolgáltatást. Ez az úgynevezett sürgősségi szolgáltatás azt jelenti, hogy a bankkártya használhatatlanná válása (elvesztése, ellopása, megsérülése stb.) esetén nagyon rövid időn belül megkapjuk külföldön az új bankkártyát, illetve meghatározott bankfiókban készpénzt vehetünk fel költéseink fedezésére.
Üzleti kártya
A hivatalos utazás, tehát a külföldi kiküldetés alatt természetesen az üzleti kártyát célszerű használni. Az üzleti kártya segítségével felhasználhatjuk a cég bankszámláján levő pénzt, ezzel egyszerűsíthetjük az elszámolásokat, a céges könyvelést. Az üzleti kártya általában azért is előnyös, mert általában silver vagy gold kártya, tehát a presztízsértéke nagy. Ezenkívül az üzleti kártyához csatlakozó szolgáltatások, mindenekelőtt az utazási biztosítás és az emergency-szolgáltatás, kényelmessé és biztonságossá teszik a külföldi utazást.
Érvek, ellenérvekA bankkártya biztonságos és készpénzkímélő eszköz. Mentesít attól, hogy nagyobb összeget hordjunk magunknál, vagy állandóan a bankok nyitvatartási rendjéhez alkalmazkodjunk, ha készpénzhez kívánunk jutni. Jellemzője továbbá, hogy – hitelkártya esetében – csak a hitelkeretre kell ügyelni, tehát viszonylag szabadon áll rendelkezésre a fedezet. Nagy előnye, hogy külföldi utazás alkalmával nem kell valutaváltással és -visszaváltással időt tölteni, ha pedig több, különböző valutát használó országot is felkeresünk, a bankkártya használata egyszerűsítheti az életünket. A használat mellett szól a könnyű kezelhetőség, az egyszerű szabályozás, amely minden országban azonos, hiszen az egyes nemzetközi kártyatársaságok mindenütt ugyanazon előírások betartását követelik meg mind a kártyakibocsátóktól, mind pedig az elfogadóhelyektől. * Alapvető hátránya minden bankkártyának, hogy * ellenőrizni kell az érvényességét (a lejárt bankkártya nem használható), * meg kell jegyezni a PIN-kódot (a négy számjegyű titkos azonosító kódot), * biztosítani kell, hogy a fedezet mindig rendelkezésre álljon a bankkártyahasználathoz, a kibocsátó bank számítógépes rendszere kötelezően és automatikusan visszautasítja a tranzakciót, ha nincs fedezet a számlán, * ügyelni kell arra, hogy jogosulatlanul ne használhassák a kártyát, * be kell tartani bizonyos kártyahasználati szabályokat, * ha bármi rendellenességet tapasztalunk a bankkártyával kapcsolatban, azt azonnal be kell jelenteni a kibocsátó bank által megadott telefonszámon. * A felsorolásból jól érzékelhető, hogy a bankkártya semmiféle különleges bánásmódot nem igényel, különleges ismeretek nem szükségesek a használatához, viszont az egyszerű szabályokat nagyon következetesen alkalmazni kell ahhoz, hogy tényleg zavartalanul élvezhessük a bankkártyahasználat előnyeit. |
A bankkártya érvényessége
Érvénytelen, lejárt bankkártyával semmiféle tranzakciót nem lehet végrehajtani. A bankkártya érvényességét minden esetben ellenőrzi a rendszer. Szerencsére a bankkártyák minimálisan egy évig érvényesek. Manapság pedig egyre több kártyakibocsátó bank tér át a 2 éves lejáratú bankkártyák alkalmazására, ami nagymértékben könnyíti a kártyabirtokosok helyzetét, hiszen ritkábban kell a kártya átvételével foglalkozniuk. Sajnos nemritkán fordul elő, hogy a külföldre utazó olyan bankkártyát visz magával, amely már lejárt, de legalábbis az utazás ideje alatt veszti el az érvényét. A kártyakibocsátó bank minden esetben a lejáratot megelőzően jelentősen korábban értesíti a kártyabirtokost arról, hogy elkészült az új kártyája. A problémát rendszerint éppen az okozza, hogy nem megyünk be azonnal az elkészült kártyáért, hiszen a régi úgyis érvényes még. Végül is az utazás előtti utolsó napokban természetesen már nem jut idő az intézkedésre, talán meg is feledkezünk róla, és csak akkor kerülünk nagyon kínos helyzetbe, amikor a bankkártyát használni akarjuk, és a rendszer elutasítja a készpénzfelvételi igényt, vagy nem tudunk fizetni a segítségével.
Arra nincsen lehetőség, hogy a lejárt bankkártya érvényességét a kibocsátó bank akár csak néhány napra meghosszabbítsa, bármennyire is szeretne segíteni az ügyfélnek.
A kártyakibocsátó bankban alkalmazott eljárási rendtől függően azt tudják tenni, hogy az át nem vett új kártyát az ügyfél után küldik, természetesen csak akkor, ha a kártyabirtokos ügyfél megfelelően azonosított, az utánküldésre vonatkozó kérését megfelelően ellenőrizhető formában juttatta el a bankhoz, és az utánküldéshez a megfelelő biztonsági intézkedések biztosíthatók.
Abban az esetben, ha valaki hosszabb időt, több hónapot fog külföldön tölteni, célszerű előre elrendezni, mi történjék az időközben lejáró bankkártyájával. Lehetősége van például arra, hogy új bankkártya kibocsátását kérje a banktól.
Meghatalmazás
Megoldást jelenthet az is, ha meghatalmazást ad az itthon maradó családtagjának, barátjának az elkészülő bankkártya felvételére, és megszervezi, hogy az új bankkártya eljusson hozzá. Ebben az esetben nagyon fontos jó előre tisztázni a kártyakibocsátó bankkal, hogy milyen meghatalmazást fogad el: szükséges-e közjegyzői okiratba foglalt meghatalmazás, vagy elegendő a két tanú által aláírt, teljes bizonyító erejű magánokiratnak minősülő meghatalmazás.
Nem fogadják el a bankok a bankkártya átvételére jogosító meghatalmazásnak az úgynevezett általános meghatalmazást, tehát az olyan szövegezést, amely csak annyit tartalmaz: \"meghatalmazom XY-t, hogy nevemben és képviseletemben eljárjon...... banknál, intézze ügyeimet.\" A bankkártyát csak akkor adják ki, ha a meghatalmazás erre vonatkozóan egyértelmű rendelkezést tartalmaz, és mind a meghatalmazást adó, mind pedig a meghatalmazott egyértelműen azonosítható. A meghatalmazást adó esetében ez azt jelenti, hogy adatai megegyeznek a bankban kezelt adatokkal, és aláírása megegyezik a banknál bejelentett aláírásával. A meghatalmazott személyazonosságát okirattal kell igazolnia, és ha a meghatalmazáson szerepel az aláírása, akkor annak meg kell egyeznie azzal az aláírással, amelyet a bankkártya felvételekor a banknál használ.
Ha véletlenül mégis elfelejtünk rendelkezni az új bankkártya felvételéről, lehetőségünk van arra, hogy külföldön írjunk alá meghatalmazást, akár olyan módon is, hogy a külföldi magyar külképviseletre megyünk, és ott teszünk nyilatkozatot.
Átvételkor a kártyát ki kell próbálni
Ritkán, de az is előfordul, hogy a még otthon átvett, de ki nem próbált kártya valamilyen okból nem használható. Amikor tehát átvesszük az új kártyát, azonnal próbáljuk ki, például az átvétel helyén működő ATM-nél. Érdemes a kipróbáláshoz a lekérdezés menüpontot választani. A kártyafedezeti számla egyenlegének lekérdezésével kettős célt érünk el: meggyőződhetünk arról, hogy az új bankkártya technikailag hibátlanul működik, másrészt nem felejtjük el feltölteni a kártyafedezeti számlát.
Aláírás
Ne felejtsük el a bankkártya átvételekor azonnal aláírni a bankkártyát! Tapasztalatok szerint a visszaélések egy részére azért kerülhet sor, mert nincsen aláírás a bankkártyán, így a csalók a saját kézjegyüket könnyen odaírhatják, és az elfogadóhelyen természetesen nem érzékelhető a csalás.
PIN-kód
A kártya használatához meg kell jegyezni a PIN-kódot (a négy számjegyű titkos azonosító kódot). A bankkártyahasználatkor a legtöbb esetben a PIN-kódot be kell billentyűzni. Készpénzfelvételhez minden esetben meg kell adni, és vásárláskor is az elfogadóhelyek egyre gyakrabban alkalmaznak olyan terminált, amely az azonosítást a PIN-kód alapján végzi.
Változó a kártyakibocsátó bankok gyakorlata abból a szempontból, hogy a PIN-kódot lehet-e választani, illetve változtatni. Ha a PIN-kódot ugyanis csak egyszer adják ki, és az az új bankkártyához is érvényes, akkor hosszú távra kell megjegyeznünk. Ma már gyakori, hogy a PIN-kódot a kártyabirtokos maga választhatja, és tetszés szerint változtathatja is. Ez a módszer kétségtelenül biztonságos, de nagy veszélye, hogy elfelejtjük vagy összekeverjük a régi és az új PIN-kódunkat.
Hibás PIN-kód
Ha a bankautomatánál hibás PIN-kódot adunk meg, kettőnél többször ne kísérletezzünk, mert a harmadik hibás megadásra az automata általában elnyeli a kártyánkat, azt többé nem használhatjuk. Ez külföldön is így van.
Számmisztika
Soha ne tároljuk a PIN-kódot a bankkártyával együtt! A visszaélések jelentős részében azért tudják a fedezeti számláról leemelni a pénzünket, mert a PIN-kódot is használni tudta a kártya eltulajdonítója.
Mivel manapság sokféle számot kell(ene) észben tartanunk, így teljesen természetes, hogy akkor érezzük biztonságban magunkat, ha a – különböző – fontos számokat valamilyen módon, számunkra könnyen hozzáférhetően rögzítjük. Elterjedt gyakorlat, hogy a PIN-kódot a mobiltelefonba írják be, ami csak akkor biztonságos, ha kívülálló számára nem nyilvánvaló, hogy az adott szám a PIN-kóddal azonos. Válasszunk tehát olyan nevet a telefonkönyvbe beíráskor, ami még csak véletlenül sem utal a bankkártyára, és találjunk hozzá valósnak látszó telefonszámot, amelynek – csak általunk ismert – 4 számjegye éppen a PIN-kóddal azonos. Ha tehát nincs a szám előtt előhívó, akkor hét számjegyű legyen, és 2-vel vagy 3-mal kezdődjék, hiszen ez a kívülálló szemével nézve budapesti telefonszámot jelöl.
Ne adjuk oda a kártyát senkinek!
Ha itthon hagyjuk a bankkártyánkat, vagy éppen az utazás idejére odaadjuk a gyereknek vagy a házastársnak, hiába bizonyítjuk, hogy nem volt nálunk a kérdéses bankkártya, nem mi hajtottuk végre a tranzakciót, a kártyahasználatért mi felelünk, tehát helyt kell állnunk a költésekért is.
Fedezet
Alapszabály, hogy a bankkártyát csak akkor tudjuk használni, ha a kártyafedezeti számlán rendelkezésre áll a kellő fedezet. A tranzakció lebonyolítását végző számítógépes rendszer kötelezően és automatikusan visszautasítja a tranzakciót, ha a számlán nincs fedezet.
Érdemes megjegyezni, hogy a fedezet nemcsak azokkal az összegekkel csökken, amelyeket ténylegesen felhasználtunk – tehát a ténylegesen felvett készpénz összegével, illetve a vásárlások összegével -, hanem az úgynevezett zárolt tételekkel és a díjak, jutalékok összegével is.
Zároltatás
Sok félreértésre ad okot a kártyabirtokosok körében, hogy bizonyos tranzakciók esetében – tipikusan szállodák és autókölcsönzők, tehát a külföldi utazás során a legnagyobb valószínűséggel igénybe vett szolgáltatók -, amikor felveszik a megrendelést, azonnal zároltatnak bizonyos összeget a kártyafedezeti számlán. Ezt a kibocsátó bankok nem tudják megakadályozni, a kártyabirtokos pedig nem juthat hozzá a zárolt összeghez mindaddig, amíg a zárolást kérő fel nem szabadítja, illetve el nem telik a nemzetközi kártyatársaságok által meghatározott időtartam, ami általában 30 nap.
Díjak, jutalékok
Hasonló a helyzet a – kártyakibocsátással és kártyahasználattal összefüggő – díjakkal és jutalékokkal is. Ezek összegével a bankok automatikusan megterhelik a kártyafedezeti számlát, tehát kisebb összeg áll a kártyabirtokos rendelkezésére. Mindez akkor lehet különösen jelentős, ha kiszámított összeget helyeztünk el a kártyafedezeti számlán, és az új kártya éves díját vagy egyéb esedékes díjat (pl. a kártyafedezeti számla számlavezetési díját) a bank leemeli a számlánkról.
Társkártya
Problémát okozhat a külföldön bankkártyát használó számára, ha a kártyafedezeti számlához kibocsátott társkártya birtokosa is használta a saját kártyáját, és ezzel csökkentette a rendelkezésre álló fedezetet.
Hitelkártya
Bizonyos szempontból szabadabb felhasználást tesz lehetővé a hitelkártya, de természetesen csak a szabadon felhasználható hitelkeret összegéig. Ráadásul abban az esetben, ha az esedékes törlesztési kötelezettségének a külföldön tartózkodó nem tud eleget tenni – vagy egyszerűen csak elfelejti -, jobb esetben tetemes összegű kamatfizetési kötelezettsége keletkezik, rosszabb esetben viszont kimerül a hitelkerete, és használhatatlanná válik a hitelkártyája.
A különböző bankok eltérő módon és technikákkal, de természetesen segítik az ügyfeleiket abban, hogy a lehető leggyorsabban és legegyszerűbben megoldják a fedezethiányból adódó problémákat. Minden kártyakibocsátónál működik 24 órás ügyfélszolgálat, ahol megfelelő azonosítás után felvilágosítást adnak az ügyfélnek arról, miért nem tudja használni a bankkártyáját. Ezt követően pedig javasolnak megoldást is, általában azt, hogy valamelyik barát vagy hozzátartozó fizessen be a kártyafedezeti számlára, és akkor tovább használható a bankkártya.
Átutalás az egyik számláról a másikra
Arra, hogy a bank a telefonos megkeresésre az ügyfél egyik számlájáról a másikra átvezessen pénzt, csak akkor van lehetőség, ha az ügyféllel ilyen tartalmú szerződést kötött, és a szerződésben rögzített feltételeket az ügyfél teljesíti. Mindez a gyakorlatban nagyon egyszerű lehet, hiszen telefaxon – kódszó megadásával -, vagy call centeren keresztül jelszó bemondásával, illetve egyes bankoknál mobiltelefon segítségével is lehetőség van arra, hogy megbízást adjunk a kártyafedezeti számlánk javára átutalás teljesítésére.
Automatikus feltöltés
Az üzleti kártyák birtokosainak nyújtott nagyon kényelmes szolgáltatás a kártyafedezeti számla automatikus feltöltése. Ennek körében a bank azt vállalja, hogy folyamatosan figyeli a cég kártyafedezeti számláját, és a cég másik bankszámlájáról átvezetéssel biztosítja, hogy a kártyafedezeti számláján minden reggel rendelkezésre álljon az ügyfél által meghatározott összeg. Az átvezetésnek természetesen feltétele, hogy a nem kártyafedezeti számlán legyen fedezet az átvezetéshez.
Egyenleglekérdezés
A fedezettel kapcsolatban fontos, hogy rendszeresen ellenőrizzük a rendelkezésünkre álló összeget, a felhasználható egyenleget. Ennek külföldön sincsen akadálya, hiszen az egyenleget az ATM-ből a nap 24 órájában lekérdezhetjük.
Kártyahasználati limit
A fedezet biztosításának kérdéséhez kapcsolódik a kártyahasználati limitek problematikája. A bankkártyákhoz többféle limit kapcsolódik: a bankok – kártyatípusonként eltérő – napi és heti korlátokat határoznak meg, amelyek ráadásul két vonatkozásban is érintik a kártyahasználatot. Egyrészt pontosan meg van határozva, hogy naponta, illetve hetente hány készpénzfelvétel lehetséges az adott bankkártyával, másrészt korlátozott az is, hogy egy-egy készpénzfelvétel alkalmával mekkora összeg áll rendelkezésünkre, illetve az ATM-ből hetente legfeljebb mekkora összegű készpénzt vehetünk fel.
Ha úgy gondoljuk, hogy utazásunk során több alkalommal vagy az általában megfelelő limitnél nagyobb összegekre lesz szükségünk, előre intézkedjünk a kibocsátó banknál a limit módosításáról.
Ma már arra is lehetőség van – ha ezt a kibocsátó bank biztosítja számunkra -, hogy call centeren keresztül vagy mobiltelefonon módosítsuk a kártyaköltési limiteket, természetesen díjazásért, előre meghatározott feltételekkel.
A jogosulatlan kártyahasználat megakadályozása
Külföldön különösen nagy kockázati tényező a bankkártyánk jogosulatlan használata. Ideértjük mindazokat az eseteket, amikor elveszett vagy ellopott bankkártyánk segítségével költenek a kártyafedezeti számlánkról, vagy lemásolt bankkártyánkat használják fel ugyanilyen célra. Fokozottan ügyeljünk arra, hogy a kártya ne kerüljön ki a látókörünkből, például az étteremben az ellenőrző terminált hozza az asztalunkhoz a pincér, vagy az üzletben a kártyát előttünk tegyék be a terminálba!
Ne bosszankodjunk, ha vásárláskor elkérik az útlevelünket és azonosítanak, hiszen sok jogosulatlan bankkártyahasználat éppen azért válik lehetővé, mert az elfogadóhelyeken egyáltalán nincs vagy nagyon laza az ellenőrzés! Ebben a vonatkozásban jelentősége van a bankkártyán lévő aláírásnak, mivel a megbízható elfogadóhelyek összehasonlítják a kártyán szereplő aláírást azzal, amit kártyabizonylatra ír a vásárló. Ügyeljünk tehát a hasonló aláírásra.
Letiltás
Jogosulatlan használatnak minősül ugyan, ha az ellopott, elveszett bankkártyát nem a kártyabirtokos használja, de ez nem mentesíti attól, hogy a kártyaköltésekért helytálljon mindaddig, amíg le nem tiltotta a bankkártyát.
Bejelentés
A legfontosabb alapszabály a bankkártyahasználat körében a bejelentésre vonatkozik. Nem érdemes abban bízni, hogy a bankkártyánkat csak elkevertük, majdcsak előkerül a bőrönd aljáról. Bármilyen szokatlan jelenséget tapasztalunk (pl. többszöri kísérlet után sem fogadta el az üzletben a terminál a kártyát), késlekedés nélkül hívjuk fel a kibocsátó bankot. Lehet, hogy szerencsénk van, és megnyugtatnak arról, nem kell a kártyát letiltani, az adott országban természetes és megszokott az az eljárás, amit mi furcsállottunk. Ellenkező esetben pedig az ügyintéző erősíthet meg abban, hogy legbiztonságosabb a letiltás, hiszen ezzel a felelősség átszáll a kibocsátó bankra.
A telefonáláshoz természetesen elengedhetetlen a banki telefonszámok ismerete. Ezeket a telefonszámokat nyugodtan írjuk fel több helyre is, kerüljön be a mobilba, egy kis cédulán helyezzük el a bankkártya mellé, tegyük be az útlevelünkbe, írjuk fel a noteszünkbe stb.! Így akkor is megtaláljuk, ha éppen nagyon idegesen vagyunk, pl. azért, mert egész tárcánkat ellopták, és gyorsan kellene intézkedni.
Kártyahasználati szabályokKülföldön különösen a következő kártyahasználati szabályokat kell betartani: * a bankkártyát ne használjuk olyan helyen, amelyről úgy tűnik, hogy nem biztonságos, elhanyagolt az üzlet, sötét, eldugott helyen van, * ne akarjunk készpénzt felvenni olyan ATM-ből, amely magában áll az utcán, inkább sétáljunk el a legközelebbi bankhoz, és a falába épített vagy csak a bankkártyával nyitható helyiségben elhelyezett ATM-et használjuk, * ne tegyük a bankkártyánkat olyan ATM-be, amely valamely szempontból gyanús a számunkra, * ne erőltessük bele a bankkártyát az ATM-be, keressünk inkább másikat – sokkal rövidebb ideig tart, mint utóbb azzal foglalkozni, hogy az ATM által elnyelt bankkártyát pótoljuk, vagy éppen bosszankodjunk a lemásolás miatt, * ne engedjük, hogy a bankkártyánk látókörön kívül kerüljön, * ne hagyjuk a bankkártyánkat utazási irodában, szolgáltatónál stb., * ne adjuk a bankkártyánkat oda óvadékul vagy letétbe, * ne dobjuk el a készpénzfelvételi bizonylatot vagy a vásárlási bizonylatot, mert azon fontos adatok vannak a bankkártyánkról, * ne engedjünk senkit a közelünkbe, amikor a tranzakciót végrehajtjuk, különösen akkor ne, amikor a PIN-kódot bebillentyűzzük, illetve amikor a készpénzt felvesszük, * ne tegyük olyan helyre a bankkártyát, ahol megsérülhet, megtörődhet, erős mágneses sugárzás érheti (pl. szupermarketek árleolvasóján), * ne írjuk alá a bizonylatot mindaddig, amíg nem ellenőriztük a rajta levő összeget, hiszen aláírásunkkal elismerjük a terhelés megalapozottságát, * ne bízzunk abban, hogy rosszul emlékszünk, van még fedezet a következő vásárláshoz (Inkább nagyobb összeg álljon rendelkezésre a kártyafedezeti számlán, semmint kínos helyzetbe kerüljünk külföldön.), * ne habozzunk azonnal bejelenteni a kibocsátó banknál, ha bármi rendellenességet észleltünk (Inkább fölöslegesen tiltsuk le a kártyát, semmint kellemetlen meglepetésként leürítsék a számlánkat.), * ne felejtsük el tételesen ellenőrizni a számlakivonatot a bankkártyahasználatunkról. Ez az alapja annak, hogy észrevegyük azokat a költségeket, amelyeket nem kívánunk elismerni, és így még időben reklamálni tudunk a kibocsátó banknál. |
Gyakorlati problémák
A zavartalan és biztonságos bankkártyahasználat alapja, hogy pontosan ismerjük a bankkártyánk tulajdonságait, használatának a szabályait. Gyakorlatban nagyon sokszor okoz problémát – és fölösleges mérgelődést -, hogy a kártyabirtokosok
– nem tudnak arról, hogy a bankkártyát valaki használta,
– nem fogadják el a zárolás szabályait,
– vitatják, hogy a kártyakibocsátó bank jogszerűen \"fizetett\" az elfogadóhelynek.
Információ a bankkártya használatáról
Hiába hivatkozik az ügyfél arra, hogy nem is tudott a – szerinte jogosulatlan – használatról, a kártyakibocsátó bank automatikusan terheli a kártyafedezeti számlát, ha a kártya nincsen letiltva, és a tranzakció a rendszer értelmezésében szabályos volt (akkor is, ha az másolt volt, hiszen a másolás tényét a rendszer nem tudja érzékelni). A kártyát akkor használták érvényesen a bank rendszere szerint, ha a helyes PIN-kódot bebillentyűzték, vagy olyan elfogadóhelyen használták a kártyát, ahol nem kellett megadni a PIN-kódot stb. A kártyabirtokosnak kell helytállnia a kártyahasználatért mindaddig, amíg meg nem teszi a bejelentést a kibocsátó banknál.
A kibocsátó bank kizárólag akkor értesül bármely fenti problémáról, ha azt az ügyfél bejelenti. A banknak semmiféle eszköze vagy lehetősége nincsen arra, hogy \"szűrje\" a tranzakciókat, csak a kártyabirtokos van abban a helyzetben, hogy bármiféle információval rendelkezzék a saját bankkártyájáról.
SMS-küldő szolgálat
A kártyahasználatról lehet \"pillanatrakész\" információval rendelkezni a Magyarországon elterjedt SMS-küldő banki szolgáltatás igénybevételével, amelyet kifejezetten azért alkalmaznak egyes kártyakibocsátó bankok, hogy segítsék a jogosulatlan bankkártyahasználattal összefüggő károk minimalizálását. Az SMS-küldés a bankkártya-tranzakciókról természetesen nemcsak Magyarország területén működik, hanem az SMS-eket külföldön is ugyanolyan feltételek szerint kapja meg az ügyfél.
Zárolás a várható költségek fedezetére
Sokszor ad félreértésre okot az ügyfelek számára, hogy bizonyos elfogadóhelyeken a kártyafedezeti számlán előre zárolnak különböző összegeket akkor, amikor az ügyfél megrendeli a szolgáltatást. Tipikusan két ilyen szolgáltatás ismert: a szállodák és az autókölcsönzők. Mindkettőnél az a gyakorlat, hogy a megrendeléskor elkérik a bankkártyát, ellenőrzik az érvényességét, a fedezetet, és a kártyafedezeti számlán egyidejűleg zároltatnak is bizonyos összegeket. Sajnos, a kártyabirtokosok nem kérdezik meg, hogy mekkora összeget nem tudnak majd használni a bankkártyájukkal, illetve úgy számolnak, hogy csak a várható szobaárat, illetve kölcsönzési díjat kell ilyen módon \"előlegezniük\".
Valójában a szállodák is és az autókölcsönzők is sokszor lényegesen nagyobb összeget zároltatnak, mint a várható szállás-, kölcsönzési díj. A zároltatást a bankok természetesen nem tudják megakadályozni vagy akár csak befolyásolni, hiszen semmiféle információjuk nincsen a kártyahasználó ügyfél és a szálloda, illetve az autókölcsönző megállapodásáról.
Jó tanács, hogy mielőtt odaadnánk a bankkártyánkat a szálloda recepcióján, vagy az autókölcsönzőnél, célszerű nagyon pontosan és részletesen megérdeklődni a fizetési feltételeket, ideértve azt is, hogy mekkora összeget kívánnak zárolni a kártyafedezeti számlán. Arra általában nincsen lehetőség, hogy vitassuk a zárolandó összeg nagyságát – hiszen a szállodák, autókölcsönzők arra hivatkoznak, hogy a saját esetleges káraikat kívánják a nagyobb összeggel csökkenteni, kiküszöbölni -, de legalább azt tudhatjuk, hogy mennyivel kevesebb pénz áll rendelkezésünkre az adott bankkártyán.
A zárolással kapcsolatos fontos tudnivaló, hogy az időtartama változó, néhány naptól több hétig is tarthat, feloldását követően azonban a pénzösszeg automatikusan újra felhasználhatóvá válik.
Számlaproblémák
A bankok ügyfelei gyakran azzal érvelnek, hogy a bank nem járt el körültekintően, amikor fizetett, nem ellenőrizte a számlát, amit az elfogadóhely kiállított, sőt az a számla egyáltalán nem is felel meg az áfatörvény vonatkozó előírásainak.
Ebből az következik, hogy az ügyfél nem ismeri a bankkártya-elszámolás rendjét. A kártyakibocsátó bankok ugyanis természetesen nem kapják meg a bankkártya-tranzakciók bizonylatait, de erre nincsen sem lehetőség, sem szükség. A sok tízezer kártyabirtokos percenként is több tranzakciója kizárttá teszi, hogy papíralapon vagy akár elektronikus formában továbbítsák a bankok számára az ügyfél által aláírt bizonylatokat a világ különböző pontjairól. Ráadásul a bankok nem is tudnák ellenőrizni e bizonylatokat, sem azt, hogy az ügyfél ténylegesen végrehajtotta-e tranzakciót, sem pedig azt, hogy az ügyfél által helyesnek tartott összeget írtak-e rá.
Az ügyfél által aláírt bizonylat másolatát kizárólag akkor kapják meg a bankok, ha a kártyatársaságok által meghatározott feltételek szerint kérik, mert az ügyfél reklamációt jelent be valamely tranzakció elszámolásával kapcsolatban.
Az ügyfél által az elfogadóhelyen aláírt bizonylat vonatkozásában nem értelmezhető az áfatörvény, hiszen e bizonylat nem helyettesíti sem a számlát, sem pedig a nyugtát. Magyarországon a számlát külön kell kérni, és ehhez, vagy a kötelezően adott nyugtához – közkeletű nevén a pénztári blokkhoz – külön bizonylatot nyomtatnak a kártyaelfogadó terminálon, amelyet az ügyfél aláír. A számlát, illetve a nyugtát semmilyen körülmények között nem kérheti a kártyakibocsátó bank, hiszen a bankkártyahasználathoz csak a kártyaelfogadó terminálon nyomtatott bizonylat csatlakozik, a kártyaelszámolások ennek alapján történnek.
Külföldi kártyahasználat esetén a magyar áfatörvény egyáltalán nem is értelmezhető, hiszen az áfatörvény hatálya a számlák és nyugták tartalma vonatkozásában értelemszerűen csak Magyarországra terjed ki. Magyarországon kívüli elfogadóhelyen – üzletben, szállodában, autókölcsönzőnél stb. – nem kérhető számon, ha nem a magyar jogszabályoknak megfelelő számlát vagy nyugtát állít ki.
Sajnos, a kártyahasználók egy része még bíróság előtt is érvel azzal, hogy a kártyakibocsátó banknak nem volt joga zárolni a kártyafedezeti számlán levő összeg egy részét, mert az ügyfél nem adott rá felhatalmazást, illetve a bank nem vizsgálta körültekintően meg a számlát.
HatáridőkA határidők szerepe igen fontos a kártyahasználattal összefüggő reklamációk körében. Első helyen kell említeni a bejelentés határidejét, amely a gyakorlatban az azonnaliságot jelenti. A bejelentés időpontja a választóvonal a felelősség vonatkozásában. A bejelentéssel minden felelősség, kárviselés a bankot terheli, és csak egészen kivételesen mentesül akkor, ha bizonyítani tudja, hogy a kárt az ügyfél szándékos vagy súlyos szerződésszegése okozta. * Jelentős határidő a reklamációs határidő. A kártyakibocsátó bankok kötelezően és pontosan szabályozzák a reklamáció bejelentésének módját és az elintézés rendjét, ideértve a határidőket is. Az ügyfeleknek természetesen alapvető érdekük, hogy a lehető legrövidebb időn belül jelezzék a bank felé, ha bármiféle olyan problémát észlelnek, amely a bankkártyahasználattal függ össze. Különösen vonatkozik ez arra, ha egy vagy több költést nem akarnak sajátjuknak elismerni. * Fontos tehát, hogy a bankkártya-tranzakciókat feltüntető számlakivonatot mindig tételesen ellenőrizze az ügyfél, és azonnal intézkedjék, ha az abban foglaltakkal nem ért egyet |