Az Enron-Andersen-ügy

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. június 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 50. számában (2002. június 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Világszerte az érdeklődés középpontjába állította az egész tanácsadói, könyvvizsgálói szakmát az amerikai Enron energetikai vállalat látványos összeomlása, s vele kapcsolatban az Arthur Andersen (AA) tevékenysége körüli botrány. A törvényhozók az Atlanti-óceán mindkét partján szigorú szabályozást sürgetnek, elsősorban a tanácsadási és az auditálási tevékenység még határozottabb szétválasztását szorgalmazzák.

Átalakulóban a könyvvizsgáló szakma

A gazdasági élet oly sok területéhez hasonlóan most már a könyvvizsgáló szakmáról is elmondhatjuk: az Enron-csőd és vele összefüggésben az Arthur Andersen-botrány után az élet már nem lesz olyan, mint amilyen korábban volt. Világszerte növekszik az igény a magántulajdonban lévő könyvvizsgáló és tanácsadó vállalkozások nagyobb ellenőrzésére, tevékenységük átláthatóbbá tételére. Mert bár a könyvvizsgáló cégek működésének elvileg éppen a dolgok feltárása az alapja, a közvélemény szemében ezeket a vállalatokat az utóbbi időben mindinkább a megközelíthetetlenség, az átláthatatlanság, már-már a titokzatosság aurája veszi körül.

Kapcsolódó tevékenységek

Az Enron botránya s az Andersen ebben viselt felelőssége új megvilágításba helyezi a könyvvizsgálókat. Az Egyesült Államokban az 1929-es tőzsdekrach nyomán tették kötelezővé azt, hogy a tőzsdén jegyzett cégek könyveit külső szakértők vizsgálják át. Az összeomlásban ugyanis nem kis szerepet játszott, hogy a cégek akkoriban (is) szívesen kozmetikázták mérlegeiket. Úgy tűnik föl, ez a gyakorlat azóta nem sokat változott, talán csak annyiban, hogy egyes esetekben a vállalatok most már külső tanácsadók segítségét veszik igénybe a kellemetlen mérlegadatok eltüntetésére.

A könyvvizsgálók tevékenysége körüli tisztánlátást akadályozza, hogy az auditáló cégek sokszor tanácsadók is a cégeknél. Évek óta jellemző az a tendencia, hogy növekszik a tanácsadásból származó árbevétel aránya: 1993-ban a megbízási díjak 31 százaléka származott tanácsadásból, 1999-ben már 51 százaléka.

Az International Accounting Bulletin beszámolója szerint a PricewaterhouseCoopersnél (PwC) például 2001-ben világviszonylatban a bevétel 40 százalékát tette ki az auditálási tevékenységért kapott honorárium, 29 százaléka származott vezetési tanácsadásból, a többit adótanácsadásért, illetve a befektetésekkel, pénzügyekkel kapcsolatos (corporate finance) feladatok elvégzésért kapták.

Az Egyesült Államokban több mint 500 könyvvizsgáló cég tevékenységének áttekintése után kiderült: az ügyfelek által auditálási díjként kifizetett minden egyes dollárra 2,69 dollár nem auditálási tevékenységért kifizetett honorárium jutott. Ugyanennek a szaklapnak a beszámolója szerint a legnagyobb aránytalanságot a Bellevue (Washington) székhelyű energetikai cégnél, a Puget Energynél fedezték fel. Ez a vállalat a PwC-nek mindössze 534 ezer dollárt fizetett az auditálásért, 17 milliót pedig konzultánsi díjként. Másként számolva: 30 évnyi auditálási díj áll szemben egyévnyi nem auditálási tevékenységre kifizetett összeggel.

De ugyanilyen egyenlőtlenségekre bukkantak a Marriott Internationalnél is: ez a nemzetközi szállodai cég az Arthur Andersennek valamivel több mint egymillió dollárt fizetett auditálásért, miközben 30 millió dollárt meghaladó összeget az információs technológiáért, illetve egyéb szolgáltatásokért.

Feldarabolva

Magyarország mellett a régió további hat országában olvad össze az Ernst & Young és az Arthur Andersen, a fúziót a tervek szerint június végéig szeretnék tető alá hozni. A magyar egységek összefonódása révén méretben feltehetően a PricewaterhouseCoopers mögött a második legnagyobb könyvvizsgáló jöhet létre. A közelmúltban a KPMG hasonló tárgyalásokat kezdett az Andersen közép-európai egységeivel, megállapodás azonban nem született, aminek okát nem hozták nyilvánosságra. Az új cég az Ernst & Young nevet viszi tovább, a cégvezetés továbbra is az Ernst & Young jelenlegi vezető partnereinek kezében marad.

Andersen-mese

S miként a Marriottnál, az Enronnál is kettős minőségben volt partner az Arthur Andersen. A könyvvizsgáló a 80-as évek óta volt az amerikai energetikai társaság külső auditáló cége, a 90-es évek közepén azonban újabb megbízatással bővült a tevékenysége: a belső audittal, ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy egyfelől belső ellenőrzési feladatokat látott el, másfelől hitelesítette az éves mérlegben szereplő adatokat. Az Andersen 2000-ben 25 millió dolláros díjat kasszírozott az Enrontól az auditálásért és 27 milliót a tanácsadásért.

De a kapcsolat még ennél is összetettebb volt: az Enron belső pénzügyi csapatában többen az Andersen egykori üzlettársai voltak. A meglehetősen zűrzavaros, s egyelőre átláthatatlan ügy fokozatosan terebélyesedett. Kezdődött azzal, hogy az Egyesült Államok fennállása óta legnagyobb vállalati összeomlását jelentette be tavaly decemberben az Enron, amikor közölte: hatalmas adósságai miatt csődeljárást kezdeményez. Megkezdődött a csődbírósági vizsgálat, s kiderült, hogy nincs minden rendben a társaság mérlege körül.

Ezt megerősíti a hivatalos könyvvizsgáló, az Arthur Andersen is, mondván: az auditálás során nekik is feltűnt, hogy a cég mintha szándékosan el akarna hallgatni előlük bizonyos információkat. Ám az ügy hirtelen fordulatot vesz, s az Andersen vezetői elismerik, hogy a könyvvizsgálónak is van némi szerepe a zűrzavaros helyzet kialakulásban, mivel alkalmazottai, pontosabban a houstoni kirendeltség munkatársai semmisítettek meg több ezer - elektronikus és papíron lévő - dokumentumot.

Erre az Enron \"nagyon dühös lesz\", s az iratok megsemmisítése miatt felmondja az Arthur Andersennel az együttműködést. Később az Andersen visszakozik, mondván, valóban megsemmisítettek dokumentumokat, de ez nem a felső vezetés utasítására történt, hanem a társaság egyik vezető üzlettársa tüntette el a papírokat. Ennek ellenére az Andersen vezérigazgatója úgy dönt, hogy távozik a társaság éléről.

Az igazságügyi minisztérium, a kongresszus illetékes bizottsága megkezdi a vizsgálódást, majd vádat emel az Arthur Andersen ellen az igazságszolgáltatás akadályoztatása címén. Majd váratlan fordulat következik: bűnösnek vallja magát az AA partnere az iratok megsemmisítésében. David Duncan elismeri, hogy a dokumentumok eltüntetésével azt akarták elérni, hogy az amerikai tőzsdefelügyelet (SEC) ne tudjon nyomára bukkanni az Enron csődjét okozó pénzügyi machinációknak.

Az öt legnagyobb tanácsadó és könyvvizsgáló 2001-ben

Cég

Árbevétel(Mrd USD)

Létszám(ezer fő)

PwC

21,6

170 254

D & T

12,4

95 447

KPMG

11,7

103 000

Ernst & Young

9,9

83 932

Arthur Andersen

9,3

84 394

Forrás: cégközlés

Elpártoló ügyfelek

A vádemelés nyomán kétségessé vált a könyvvizsgáló cég jövője, mivel várhatóan felgyorsul ügyfeleinek elvándorlása. A világszerte 85 ezer főt foglalkoztató vállalat az év első hónapjaiban 40 ügyfelét veszítette el, köztük olyan jelentőseket, mint a FedEx, a Delta Air Lines, a Freddie Mack vagy a Merck and Co., miközben a másik négy nagy könyvvizsgálótól összesen vált meg ennyi ügyfél. A társaság az eset nyomán Amerikában több millió dollár értékben polgári perekkel is kénytelen szembenézni.

A bizalmatlanságot csak növeli, hogy az Andersen az elmúlt időszakban már két másik amerikai cég, a hulladékok hasznosításával foglalkozó Waste Management és a csomagolóanyag-gyártó Sunbeam Corp. esetében is hibázott, sőt a befektetőkkel kötött egyezség miatt több millió dollár kifizetésére is kényszerült.

Az AA a lemorzsolódás és az elvándorlás megállítása érdekében szeretett volna még a várható vádemelés előtt fúzióra lépni főbb riválisainak egyikével, de ez az elképzelése végül is meghiúsult: az Ernst & Young, a Deloitte & Touche, a PwC és a KPMG egyaránt elállt, hogy \"szőröstül-bőröstül\" megvegye a vállalatot, mondván: megvárják, amíg tisztázódnak az Andersennel kapcsolatos vádak.

Ugyanakkor az Amerikán kívüli egységek jó része már átpártolt a konkurenciához: a PwC-é lett a hongkongi és a kínai egység, az Ernst & Youngé az ausztrál részleg, a KPMG Európában igyekszik erősíteni pozícióit. A Deloitte & Touche Tohmatsunak számos országban sikerült megegyeznie a helyi Andersen-képviselettel a partnerek és az ott dolgozó szakemberek átvételéről. Április végéig Európa hét országában (Spanyolország, Belgium, Hollandia, Dánia, Nagy-Britannia, Svédország, Olaszország), továbbá Kanadában, az Egyesült Államokban (csak az adótanácsadás területén), Mexikóban, Brazíliában és Tajvanban írtak alá megállapodást a két cég képviselői. Az Ernst & Young Németországban lesz az Andersen fúziós partnere, s Kelet-Európában erősít (lásd keretes írásunkat).

Sokakban persze megfogalmazódik az a kérdés is, hogy egyáltalán életben tartható-e az Arthur Andersen? A társaságból már eddig is sok üzlettárs kivált, s a 28 ezer embert foglalkoztató amerikai részlegből hamarosan akár hatezer munkatársat is elküldhetnek. Egy Houston környéki fejvadásziroda arról számolt be, hogy egy héten belül legalább 1000 megkeresést kapott vezető beosztású, \"andersenes\" munkatársaktól. A szakmában többen azt valószínűsítik, hogy nagyjából egy éven belül eldőlhet az AA sorsa, akár eladás, akár fúzió révén.

Változtatások a teljes bizalomért

Az Egyesült Államokban nem egy esetben fordult elő, hogy nagynevű könyvvizsgáló cégek vállalati ügyfelük megbízásából félrevezető vagy egyenesen hamis jelentéseket tettek közzé. A verseny éleződésével egyre nagyobb nyomás nehezedett a vállalatok vezetésére, hogy évről évre növekvő nyereséget és ezzel összefüggésben folyamatosan növekvő részvényárfolyamokat produkáljanak, s ezért a könyvvizsgáló cégektől is nagyobb együttműködést, egyfajta üzleti partnerséget kívántak, ami sokszor tényleges hamisításokba, botrányokba torkollott.

Ezek az ügyek bizalmi válságba sodorták az egyébként nagyra becsült könyvvizsgálói szakmát, s egyúttal rávilágítanak arra, mennyire fontos, hogy az auditálók mindig az előírásoknak megfelelően végezzék munkájukat. Hiszen ha egy könyvvizsgáló egy mérlegre rámondja az \"áment\", akkor a részvényesek, a szállítók, a hitelezők, minden, az adott céggel üzleti kapcsolatban álló partner nyugodtan alhat: rendben vannak a vállalat pénzügyei.

Hogy mennyire bizalmi kérdésről van szó, az is bizonyítja, hogy egy-egy félrelépés - mint legutóbb az Andersené - évtizedek tisztességes munkáját döntheti romba. Éppen ezért egyre erősebbek azok a hangok, amelyek sürgetik: változtatni kellene a könyvvizsgálók eddig alapvetően önszabályozó, önellenőrző módszerein. Ez azt jelenti, hogy a jövőben komolyabb szabályozásra lesz szükség, a világ különböző országaiban várhatóan szigorításokat vezetnek be a könyvvizsgálói piacon. A PricewaterhouseCoopers például máris dollármilliós veszteségeket szenvedett el amiatt, mert Szingapúrban a kormányzat előírta a bankoknak, hogy ötévenként váltsanak könyvvizsgálót.

Az amerikai tőzsdefelügyelet (SEC) várhatóan még keményebben fellép az audit és a tanácsadási tevékenység szétválasztásáért, sőt az amerikai kongresszusban többen is állami feladattá tennék a vállalati könyvvizsgálatot. Érvelésük szerint ezzel elkerülhetők lennének azok az érdekkonfliktusok, amelyek jelenleg átszövik a szakmát. Az állami beavatkozás mellett kardoskodók szerint ezt a feladatot a SEC láthatná el - a vállalatok a tőzsdefelügyelet szakembereivel állnának kapcsolatban, s a könyvvizsgáló cégek helyett nekik fizetnék a megbízási díjat, az esetleg állás nélkül maradó auditorokat pedig \"felszívhatná\" a SEC.

Az Európai Unióban inkább az a terv körvonalazódik, hogy a vállalatoknak bizonyos idő elteltével könyvvizsgálót kellene váltaniuk. Az Európai Bizottság illetékesei májusra tervezték az erre vonatkozó javaslat előterjesztését. Ebben a rotáció mellett az is szerepel, hogy pontosan meg kellene határozni: a könyvvizsgálat mellett milyen egyéb feladatokat vállalhat el egy auditáló cég.

S hogy milyen kilátásokkal kecsegtetnek ezek a reformok? Arthur Lewitt, a SEC nemrégiben leköszönt elnöke utalt arra, hogy ő egyszer - két éve - már megpróbálkozott a szigorítással: azt akarta elérni, hogy a könyvvizsgálók ne végezhessenek tanácsadói tevékenységet azoknál a cégeknél, amelyeknek a mérlegét hitelesítik. Próbálkozásai azonban csak részeredményeket hoztak.

Kérdés, hogy mit szól mindehhez a szakma. A 3700 aktív tagot tömörítő Magyar Könyvvizsgálói Kamara (MKVK) elnöke, Sugár Dezső arra utalt: nem lenne szerencsés néhány korrupciógyanús ügyből az egész könyvvizsgáló szakmára messzemenő következtetéseket levonni, mint ahogyan az sem lenne jó, ha a kicsiket és a nagyokat egy kalap alá vennék, s a nagy cégekből indulnának ki, amikor az esetleges szigorításokról esik szó.

Szigorú szabályok

Egyre többet hallani ugyanis arról, hogy a lehetséges visszaéléseket elkerülendő a cégeknél szervezetileg is külön kellene választani az auditálási és tanácsadási tevékenységet - ahogyan ez néhány könyvvizsgáló multinál már meg is történt -, ez azonban mást jelent egy nagy, és mást egy néhány fős könyvvizsgáló cég esetében. Mint az MKVK elnöke fogalmaz, a sok megbízással és ügyféllel rendelkező nagy társaságoknak nem okozna különösebb gondot a tanácsadási részleg leválasztása, a kisebbek azonban nem tudnak berendezkedni arra, hogy intézményes formában elkülönítsék a két tevékenységet.

Nyilvánvaló, hogy az auditálás alapvetően bizalmi szakma - hiszen a könyvvizsgálók előtt a vállalatok \"meztelenre vetkőznek\" -, de mint ilyen, rendkívül szigorú és részletes szabályok vonatkoznak a működésére. Ahhoz, hogy egy könyvvizsgáló megbízható, valós képet tudjon kialakítani az adott cég pénzügyi-jövedelmi-vagyoni helyzetéről, igen sok feltételnek kell megfelelnie - a legmagasabb szintű szakmai képzettség, kamarai tagság, etikai kódex betartása -, s nem utolsósorban függetlennek kell lennie, hiszen e nélkül nem tud befolyásmentesen ítéletet alkotni a vállalat helyzetéről.

A könyvvizsgálók működésének alfája és ómegája a magyar nemzeti könyvvizsgálati standardok és az etikai kódex, amelyek minden részletre kiterjedően szabályozzák a tevékenységüket. Az etikai kódexben szerepel többek között, hogy a könyvvizsgáló nem végezhet olyan tevékenységet, ami veszélyezteti a független könyvvizsgálói vélemény kialakítását, korlátozza tárgyilagosságát.

Munkáját a nemzetközi módszertani elvek és szabályok szerint kell végeznie - az MKVK az idén januártól alkalmazza kötelezően a nemzetközi eljárási szabványok alapján kialakított magyar nemzeti könyvvizsgálati standardokat -, amelyek egyik sarkalatos pontja, hogy a közreadott módszertani elvek alapján végzett könyvvizsgálatot a könyvvizsgálónak mindig dokumentálnia kell. A könyvvizsgálónak titoktartási kötelezettsége van, a vizsgálat során tudomására jutott információt köteles bizalmasan kezelni.

Az esetleges összeférhetetlenségről szólva Sugár Dezső elmondta, hogy a Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról szóló törvény értelmében a szabályok még azt is előírják, hogy a könyvvizsgálók az éves beszámoló hitelesítésén túlmenően a cégeknél milyen más feladatot vállalhatnak el. \"Betonszabály\", hogy könyvvezetést nem végezhetnek ugyanannál a szervezetnél. Az adótanácsadás viszont önmagában nehezen, vagy egyáltalán nem választható el a könyvvizsgálattól, hiszen amikor az éves beszámolót hitelesíti, akkor egyúttal rendszerszemléleti adóellenőrzést is végez.

Mindamellett nincs az a szabály, amit ne lehetne megszegni, vagy szemet hunyni bizonyos hiányosságok felett, ezért Sugár Dezső rendkívül fontosnak tartja az ellenőrzést. Magyarországon már folyamatban van a minőség-ellenőrzési rendszer kialakítása, amelyet a tervek szerint az idén fognak bevezetni.

Ezt a kamara szakemberei végzik majd, s minden könyvvizsgálóra legalább ötévenként sor kerül, a kényesebb területeken - például bankoknál, tőzsdén jegyzett cégeknél - tevékenykedő könyvvizsgálóknál 3 évente lesz vizsgálat.

Csődtörténet

Az Enron-Andersen-történet főbb állomásai: * 2001. december 2. Súlyos pénzügyi helyzetére, tetemes adósságára hivatkozva az Enron csődeljárást kér maga ellen. * 2001. december 13. Az Arthur Andersen könyvvizsgáló cég vezetői azt állítják, hogy az Enron bizonyos információkat elhallgatott előlük a cég pénzügyi helyzetére vonatkozóan. * 2001. december 18. Az Enron alkalmazottai és befektetői könnyek között számolnak be az amerikai kongresszusban arról, hogy az Enron összeomlása miatt elvesztették egész életük munkáját. * 2002. január 9. Az amerikai igazságügyi minisztérium bűnügyi vizsgálatot indít az Enron csődje kapcsán. * 2002. január 10. Az Andersen elismeri, hogy munkatársai az Enron auditálása során fontos dokumentumokat semmisítettek meg. * 2002. január 17. Az Enron felmondja az együttműködést az Andersennel, mert az megsemmisített bizonyos dokumentumokat. * 2002. január 23. Lemond Kenneth Lay, az Enron elnök-vezérigazgatója, mondván: a vizsgálatok közepette nem tud a társaság átalakítására koncentrálni. * 2002. január 24. Az Andersen vezetői elismerik, hogy a cég egyik vezető partnere a felelős azért, hogy az Enron auditálása során komoly mennyiségű dokumentumot semmisítettek meg. * 2002. január 25. Öngyilkosságot követ el a cég volt alelnöke, Clifford Baxter, aki ellenezte az adósságeltüntető könyvelési machinációkat. * 2002. február 4. Előzetes szakértői vélemények szerint az Enron szisztematikusan meghamisította a vállalat eredményeit, becsapta a részvényeseket, miközben a csúcsvezetők dollármilliókat vettek ki a cégből. * 2002. február 21. Az Egyesült Államok egyik csődbírósága pénzügyi ellenőrzést rendel el az Enron legnagyobb divíziójánál, az Enron North Americánál. * 2002. március 2. Lemond az Arthur Andersen vezérigazgatója. * 2002. március 19. Az amerikai igazságügyi minisztérium vádat emel az Andersen ellen az igazságszolgáltatás akadályoztatása címén. * 2002. április 10. Bűnösnek vallja magát az Arthur Andersen partnere az Enron több ezer dokumentumának megsemmisítésében. David Duncan kijelenti, tettéért hajlandó vállalni a felelősséget

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. június 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére