Más pénzügyi szolgáltatók

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. május 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 49. számában (2002. május 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
-

A pénzmosás elleni küzdelem egyik leghatékonyabb eszköze, ha a pénzügyi infrastruktúrában tevékenykedő vállalkozásokat az általuk észlelt szokatlan és ezáltal gyanús ügyletek bejelentésére kötelezik. Ezt a bejelentési kötelezettséget szabályozza a pénzmosásról szóló törvény. A törvény első mondata egy igen hosszú felsorolást tartalmaz, miszerint a törvény hatálya alá tartozik minden olyan gazdálkodó szervezet [Ptk. 685. §-ának c) pontja] és a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, valamint az a személy, aki (amely) a Magyar Köztársaság területén

- pénzügyi szolgáltatási,

- kiegészítő pénzügyi szolgáltatási,

- postai pénzforgalmi közvetítői,

- biztosítási,

- biztosításközvetítői,

- biztosítási szaktanácsadási,

- befektetési szolgáltatási,

- kiegészítő befektetési szolgáltatási,

- befektetésialap-kezelési,

- ingatlanközvetítői,

- számviteli,

- könyvvizsgálói,

- adószakértői tevékenységet folytat,

- játékkaszinót működtet,

- 2 millió forint vagy azt meghaladó értékű ingósággal - így különösen nemesfémmel, drágakővel, ezekből készült tárgyakkal, ékszerekkel, díszműáruval -, kulturális javakkal, művészeti alkotásokkal kereskedik, azokat árverésen vagy bizományosként értékesíti, amennyiben az ellenértéket készpénzben egyenlítik ki.

Pénzügyi szolgáltatónak minősül továbbá az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár.

A Pmt. hatálya alá tartozó személyek együttes elnevezése a pénzügyi szolgáltató szervezet, függetlenül attól, hogy végeznek-e ténylegesen pénzügyi tevékenységet vagy sem. Itt egy gyűjtőfogalomról van szó, vagyis a Pmt. alkalmazása szempontjából a műkereskedő is pénzügyi szolgáltató szervezetnek minősül. A törvény rendelkezései egyaránt vonatkoznak a szervezet vezetőjére, alkalmazottjára, egyéni vállalkozás esetén annak alkalmazottjára, illetőleg segítő családtagjára.

Nem tartozik e törvény hatálya alá a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 2. számú melléklete I. fejezetének 12. pontja b) alpontjában meghatározott ügynök, pl. egy gépjárműveket értékesítő cég lízingügyintézője.

Kötelezettségek

A törvény hatálya alá tartozó szervezetek kötelesek

- a pénzmosás megelőzésére vonatkozó belső szabályzatukat elkészíteni,

- bizonyos körben ezt a szabályzatot a felügyeleti szervvel jóváhagyatni,

- az ORFK-val kapcsolattartó személyt kijelölni, adatait bejelenteni,

- az ügyfeleiket azonosítani (igazoltatni) és nyilvántartani,

- a gyanús ügyletek lebonyolítását felfüggeszteni,

- a pénzmosásra utaló körülményeket az ORFK-nak bejelenteni,

- az iratokat, adatokat megőrizni.

Határidők

A pénzügyi szolgáltató szervezet az általa elkészített belső szabályzat előírásai alapján köteles eleget tenni a törvényi rendelkezéseknek. A belső szabályzatot a törvényben meghatározott irányelv - más néven iránymutatás, mintaszabályzat - alapján kell elkészíteni. Az irányelv megalkotása és a pénzügyi szolgáltató szervezetekhez történő eljuttatása

- az állami felügyelet,

- vagy a szakmai felügyelet,

- illetve ezek hiányában a Pénzügyminisztérium (PM)

kötelessége. Ha az irányelvet (mintaszabályzatot) a pénzügyi szolgáltató szervezet átvette, illetve az megjelent a Pénzügyi Közlönyben, attól a naptól kezdve a törvényi előírásokat alkalmazni kell. A könyvelőkre, adószakértőkre, ingatlanközvetítőkre és a törvényben meghatározott kereskedőkre vonatkozó irányelvek \"útmutató\" elnevezés alatt megjelentek a Pénzügyi Közlöny 2002/7. számában. Tehát az ide tartozó vállalkozások legkésőbb 2002. május 24-éig kötelesek elkészíteni belső szabályzatukat, és ettől a naptól el kell látniuk a törvény által előírt feladatokat.

Fontosabb határidők:

- a pénzmosás elleni törvény hatálya alá tartozó vállalkozók többségének 2002. május 24-éig kell elkészíteniük belső szabályzatukat,

- a kapcsolattartó személy adatait csak az első pénzmosásra utaló körülmény észlelésétől számított 5 napon belül kell bejelenteni az ORFK-nak.

Belső szabályzat

A szabályzat elkészítése és a munkaszervezeten belüli érvényesítése az egyéni vállalkozó, illetve társaságok esetében az ügyvezetés kötelezettsége. Tekintettel arra, hogy a felügyeleti szervek, illetve a Pénzügyminisztérium által kiadott iránymutatások minden olyan ismeretet tartalmaznak, amelyeket a belső szabályzatokba kell foglalni, így ezeket a szövegrészeket nem szükséges ismételten megfogalmazni. Elegendő a hivatalos dokumentumot mellékletként csatolni a szabályzathoz. A szabályzatot és mellékletét a munkaszervezet minden dolgozójával ismertetni kell.

A kapcsolattartó személy kijelölése

A vállalkozás köteles kijelölni - a szervezet sajátosságától függően - egy vagy több személyt, aki az alkalmazottaktól érkezett bejelentést az Országos Rendőr-főkapitányságnak (ORFK) haladéktalanul továbbítja. Ez a felelős személy lehet a cég ügyvezetője, illetve maga az egyéni vállalkozó is. A kapcsolattartó személyt célszerű a belső szabályzatban megnevezni. A kijelölt személy nevéről és beosztásáról szóló értesítést 5 munkanapon belül meg kell küldeni az ORFK részére, ha a vállalkozás első alkalommal észlel pénzmosásra utaló körülményt. A kijelölt személyében bekövetkezett változásról szintén 5 munkanapon belül kell tájékoztatást küldeni az ORFK részére.

Ha a kapcsolattartó személy alkalmazottként dolgozik, akkor célszerű a munkaköri leírását is kiegészíteni az új feladat megjelölésével.

Az ügyfél igazoltatása

Az ügyfél-azonosításra vonatkozó előírásoknak csak akkor képes a pénzügyi szolgáltató szervezet eleget tenni, ha az ügyfél hajlandó ebben a kérdésben együttműködni. Várhatóan az ügyfelek nem készülnek fel az azonosítási adatlap kitöltéséhez szükséges közokiratok bemutatására. A Pmt. alapján az ügyfél nem tagadhatja meg a törvényben előírt közokiratok bemutatását, de valószínűleg ennek elmaradása csak kevés vállalkozót fog elriasztani a szerződés teljesítésétől. Az ügyfelek azonosítása kiterjed az ügyfélre, képviselőjére és a tényleges tulajdonosra is.

Az ügyfél azonosítása 3 lépésben történik. Először az üzleti kapcsolatot létesítő természetes személyt kell azonosítani.

Természetes személyek azonosítása során meg kell követelni:

- személyi igazolvány vagy útlevél,

- és lakcímet igazoló hatósági igazolvány

bemutatását.

Ha a természetes személy külföldi, akkor az azonosítás történhet

- az útlevél,

- magyarországi tartózkodásra jogosító személyi azonosító igazolvány, vagy

- tartózkodási engedély

alapján.

Második lépésben tisztázni kell, hogy az üzleti kapcsolatot létesítő személy a saját vagy más nevében jár-e el. Más nevében történő eljárás esetében a meghatalmazó (megbízó) azonosítását is el kell végezni. A meghatalmazót, illetve a megbízót a Pmt. tényleges tulajdonosnak nevezi. A tényleges tulajdonos lehet természetes személy (pl. egyéni vállalkozó), vagy jogi személy, egyéb szervezet.

Ha a tényleges tulajdonos megbízó természetes személy, akkor az ő azonosítását az előbb leírt módon kell elvégezni. Ennek nyilvánvaló akadálya az lesz, hogy senki sem szívesen bízza másra személyi okmányait, nem is beszélve arról, hogy okmányok hiányában a személyek szabad mozgása korlátozott. Ezt a problémát a Pmt. nem kezeli. Megoldásként javasoljuk, hogy a személyi okmányokat csatolják fénymásolatban.

Ha a tényleges tulajdonos jogi személy vagy egyéb szervezet, abban az esetben az elfogadható dokumentumok:

- társas vállalkozások esetében a cégbírósági bejegyzés, illetve ezt megelőzően az alapító okirat,

- más szervezetek (pl. alapítvány) esetében hatósági vagy bírósági nyilvántartásba vételről szóló okirat, illetve ennek hiányában az alapító okirat,

- egyéni vállalkozás esetén az adószámról szóló igazolás, illetve az adóhatósági bejelentkezési nyomtatvány érkeztetett példánya.

Csak a 30 napnál nem régebbi okiratok alkalmasak az ügyfél azonosítására. Ez a feltétel nehezen teljesíthető, ugyanis csak a cégkivonatok kiadása történik olajozottan. Elvileg a többi okiratról is kérhető levélben iratmásolat, de a hatóság az illetéktörvény előírása alapján ragaszkodhat ahhoz, hogy az iratmásolati illetéket az eredeti okiratra személyesen rójuk le.

Harmadik lépésben azt kell tisztázni, hogy a jogi személy (egyéb szervezet) megbízónak ki a tényleges tulajdonosa. Erről írásban kell nyilatkoznia a képviselőnek. Jogi személy esetében tényleges tulajdonosnak tekintendő az a magánszemély vagy az a jogi személy, akinek a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 23. §-ának (2) bekezdése szerint meghatározott közvetlen irányítása alatt áll.

A pénzügyi szolgáltató szervezet nem köteles a tényleges tulajdonosra vonatkozó vizsgálódást lefolytatni, feladata csupán annyi, hogy erre vonatkozó írásbeli nyilatkozatot szerezzen be az ügyfelétől, illetve annak képviseletében eljáró személytől.

Azonosítási adatlap

Az ügyfél azonosítása során nyert adatokat a pénzügyminisztériumi útmutatóban előírt nyomtatványra kell feljegyezni, és ehhez kell csatolni a tényleges tulajdonosra vonatkozó írásbeli nyilatkozatot. Nem elegendő az adatokat rögzíteni, hanem azok forrását, vagyis a bemutatott dokumentumot is meg kell jelölni (pl. útlevél száma). Az adatlap kitöltése mellőzhető, ha az ügyféllel kötött írásbeli szerződés tartalmazza a törvény által megkívánt adatokat, vagy a bemutatott okiratokról fénymásolat őriz meg a pénzügyi szolgáltató szervezet.

Nincs összeghatár

A Pmt. első, felületes elolvasása után sokan arra a téves következtetésre jutottak, hogy a pénzügyi szolgáltató szervezet csak abban az esetben köteles azonosítani (igazoltatni) az ügyfelét, ha attól legalább 2 millió forint értékű megbízást, megrendelést kap. Az tény, hogy a törvényi megfogalmazás könnyen félreérthető, de a Pmt. 2. §-ának (2) bekezdése elrendeli, hogy a pénzügyi szolgáltató szervezet az ügyféllel történő üzleti kapcsolat létesítésekor, írásbeli szerződéskötéskor (szerződéses kapcsolat létesítésekor) köteles az ügyfél, annak meghatalmazottja, illetve a rendelkezésre jogosult személy azonosítását elvégezni. Tehát a pénzügyi szolgáltató szervezet a megrendelőjét, megbízóját minden esetben köteles a törvényben előírt módon azonosítani.

Felmentés az azonosítási kötelezettség alól

Az ügyfél-azonosítási kötelezettség alól kizárólag a nemesfémmel, drágakővel, ezekből készült tárgyakkal, ékszerekkel, díszműáruval, kulturális javakkal, művészeti alkotásokkal kereskedők kaptak felmentést csak abban az esetben, ha

- az ügylet (vásárlás) értéke nem éri el a 2 millió forintot,

- vagy elérte ugyan ezt az összeghatárt, de az ellenérték kiegyenlítésére nem készpénzben kerül sor.

Az összeghatár számításakor az egymással ténylegesen vagy vélelmezhetően összefüggő, több ügyleti megbízás értékét együttesen kell figyelembe venni. Például: egy nyakláncból és a hozzá tartozó fülbevalóból, karkötőből álló ékszerkollekció azonos vevő részére történő darabonkénti leszámlázásával nem kerülhető meg a vevő azonosításának kötelezettsége.

A Pmt. azonban előírja, hogy a pénzmosásra utaló adat, tény vagy körülmény felmerülése esetén az ügyfelet értékhatárra tekintet nélkül azonosítani szükséges, és a bejelentést haladéktalanul meg kell tenni.

Szokatlan ügyletek

A pénzügyi szolgáltató szervezeteknek nem kötelességük vizsgálni, hogy az ügyfelük folytat-e pénzmosási tevékenységet, vagy sem, tehát az ilyen jellegű tevékenység kiszűrését biztosító ellenőrzéseket nem kell végezniük. A pénzügyi szolgáltató szerveknek csak az a kötelességük, hogy bejelentést tegyenek az ORFK-nak, ha a PM útmutatóban jelzett eseteket tapasztalnak. A PM útmutató leszögezi:

\"A szokatlan tranzakciók eseteinek fennállása önmagában nem alapozza meg a pénzmosás gyanúját. A bejelentési kötelezettséget az egyes esetek összes körülményeinek mérlegelése és vizsgálata alapján kell teljesíteni.\"

Sajnos a PM útmutatóban felsorolt ügyletek, körülmények olyan ügyfeleknél is előfordulhatnak, ahol fel sem merül a pénzmosás szándéka, ezért az útmutatók nem segítik elő a pénzügyi szolgáltató szervezetek vezetőinél jelentkező jogbizonytalanságot. Továbbra is kétséges, hogy mi tekinthető pénzmosásnak, és mi nem. Ebből a szempontból a könyvelők és az adószakértők helyzete a legnehezebb, mert az ő munkaterületükkel kapcsolatban a PM útmutató szinte kivétel nélkül olyan körülményeket minősít szokatlannak, amelyek általában az adócsalókra jellemzőek. Nyilvánvaló, hogy a \"nem valós gazdasági eseményekről kiállított számla, illetve azonosítatlan számlák, nyugták könyvelésére irányuló kérés\", vagy \"az ismeretlen eredetű, jogcím nélküli átutalások, készpénzmozgások\" inkább az adócsalás gyanúját keltik fel, mint a pénzmosásét.

Ezzel szemben az ingatlanközvetítők kedvezőbb helyzetben vannak, hiszen ők a bejelentés elmulasztásának vádja esetén bátran hivatkozhatnak a föld- és illetékhivatalra, mondván, ha ez a két hatóság sem talált jelentenivalót az ügylettel kapcsolatban, akkor az ingatlanközvetítőnek sem kellett észlelnie a pénzmosásra utaló jeleket. Például: a pénzmosó személy vásárol 2 millió forintért egy mezőgazdasági ingatlant, amelyet továbbértékesít 50 millió forintért egy vele összejátszó családi gazdálkodó részére, aki az államtól felvett hitelből egyenlíti ki a vételárat. Az ingatlanközvetítő számára nem lesz gyanús a magas vételár, hiszen az illetékhivatali közigazgatási határozat ötvenmillió forintban határozza meg az ingatlan forgalmi értékét. Az ingatlanközvetítőnek arról sem kell tudnia, hogy a pénzmosó a vételár nagy részét visszatéríti a vevőnek.

Mi a szokatlan körülmény a könyvelő számára?

Könyvelők és adószakértők munkaterületén jelentkező szokatlan ügyletek, körülmények a következők:

- az ügyfél magáról, a tényleges tulajdonosról, illetve az egyes gazdasági eseményekről hamis, félrevezető információt, adatot szolgáltatott;

- a nem valós gazdasági eseményekkel kapcsolatosan dokumentumok, bizonylatok kibocsátása, illetve befogadása;

- a nem létező, illetve azonosítatlan gazdálkodó szervezetekkel (társaságokkal) kapcsolatos gazdasági események dokumentumainak, bizonylatainak befogadása;

- az ismeretlen eredetű, jogcím nélküli (jogszabályi előírással, ügyfél nyilatkozatával, illetve szerződéssel, megállapodással alá nem támasztott) átutalások, készpénzmozgások;

- a vállalkozási tevékenységet végzők esetében kiugróan magas árbevétel kerül elszámolásra, amellyel szemben nem áll arányos költség(növekedés);

- a szokatlanul magas összegű, készpénzben nyújtott törzstőkeemelés, vagy tulajdonosi kölcsön nyújtása, amelyet nem indokol a vállalkozás működése;

- a nem valós gazdasági eseményekről kiállított számla, illetve azonosítatlan számlák, nyugták könyvelésére irányuló kérés, megbízás;

- az adatok vagy dokumentumok manipulálása, megváltoztatása, esetleg meghamisítása;

- rendszeres és nagy összegű indokolatlan leltári többletek, illetve hiányok, azok okainak tényleges meghatározása nélkül;

- a minimális összegű saját tőkével (vagyonnal) rendelkező gazdálkodó szabályos hitelfelvétellel, kölcsönnel nem igazolható nagy összegű befektetése;

- az ügyfél kötelezettségeit (szerződés, megállapodás hiányában) rendszeresen más teljesíti és fordítva;

- a ténylegesen nem folytatott üzleti tevékenység számlázása, bizonylatolása;

- a szokatlanul nagy összegű és nemű valutatranzakciók.

Szokatlan körülmény az ingatlanközvetítők és a kereskedők számára

Ingatlanközvetítők, valamint a nemesfémmel, drágakővel, ezekből készült tárgyakkal, ékszerekkel, díszműáruval, kulturális javakkal, művészeti alkotásokkal kereskedők számára szokatlan ügyletnek és körülménynek minősül, ha

- az ügyfél magáról, illetve az egyes gazdasági eseményről, tevékenységről hamis információt, adatot szolgáltatott;

- az értéktárgy vételárának a piaci értéktől szokatlanul eltérő mértékben történő meghatározása;

- a vásárlást vagy eladást közvetlenül követő továbbértékesítés, ha az ügylet összes körülményei alapján indokolatlanul feltűnő veszteséggel jár.

Szokatlan ügyletek, körülmények a könyvvizsgáló számára

A vezetés tisztességét és alkalmasságát illetően felmerült kétely

A vezetés tisztességét és alkalmasságát illetően felmerült kételynek tekinthető, ha

- a vezetésben egy személy (vagy egy kis csoport) van túlsúlyban, és nincs hatékony felügyeleti testület vagy bizottság,

- összetett vállalati szerkezetről van szó, ahol az összetettség nem tűnik indokoltnak,

- folyamatosan elmulasztják kijavítani a főbb fogyatékosságokat a belső ellenőrzési rendszeren belül ott, ahol az ilyen korrekciók keresztülvihetőek,

- a számvitel és a pénzügy területén dolgozó kulcsfontosságú személyek igen gyakran cserélődnek,

- a számviteli részlegben folyamatos és jelentős a létszámhiány,

- a jogi képviselőt és a könyvvizsgálót gyakran változtatják.

Kényszerítő hatások

A gazdálkodó szervezeten belül vagy arra nehezedő szokásostól eltérő kényszerítő hatások a következők:

- az üzletág válságos helyzete és a kudarcok számának a növekedése,

- nincs elegendő működő tőke a csökkenő nyereség vagy a túl gyors növekedés miatt,

- a bevételek minősége romlik, pl. növekvő kockázatvállalás a hitelre történő értékesítéseknél, változtatások a kereskedelmi gyakorlatban, vagy a számviteli politika olyan alternatíváinak kiválasztása, amelyek növelik a jövedelmezőséget,

- a gazdálkodó szervezetnek emelkedő nyereségtrendre van szüksége annak érdekében, hogy alátámassza részvényei piaci árát a tervbe vett nyilvános kibocsátás, vállalatfelvásárlás vagy egyéb okok kapcsán,

- pénzügyi nyomás nehezedik a felső szintű vezetőkre.

Szokásostól eltérő ügyletek

Különösen szokatlanok lehetnek a fordulónap-közeli, szokásostól eltérő ügyletek, összetett ügyletek vagy számviteli elszámolások, kapcsolt vállalkozásokkal folytatott ügyletek. Szokatlanok még a szolgáltatásokért folyósított kifizetések (pl. ügyvédeknek, tanácsadóknak vagy ügynököknek), amelyek összege túlzottnak tűnik a nyújtott szolgáltatásokhoz képest.

Könyvvizsgálói problémák

Ha a könyvvizsgáló pénzmosást észlel, erre elegendő a bizonyítéka, akkor is sok probléma adódhat. Gondot okozhatnak a nem megfelelő nyilvántartások (pl. nem zárt feldolgozások), a szokatlanul sok módosítás a könyvekben és a számlákon, nem a normális menetben rögzített tranzakciók, valamint mérlegen kívüli technikai számlák. Nehézséget jelent, ha az ügyleteket nem megfelelő dokumentálják (például a megfelelő engedélyezés hiánya, az egyes ügyleteket alátámasztó bizonylatok hiánya, illetve a bizonylatok módosítása). Problémát okozhatnak még: * a túlzottan nagyszámú eltérések a számviteli nyilvántartások és a harmadik féltől származó visszaigazolások között, a nem meggyőző könyvvizsgálati bizonyítékok, * a kifizetések nem részletezett szolgáltatásokra vagy hitelnyújtások tanácsadók, részesedési viszonyban álló felek, alkalmazottak vagy kormánytisztviselők részére, * az olyan értékesítési jutalékok vagy ügynöki honoráriumok, amelyek túl magasnak tűnnek a gazdálkodó szervezet által vagy az üzletágban szokásosan fizetettekhez képest, vagy a ténylegesen kapott szolgáltatásokhoz mérten, * a vásárlások olyan árakon, amelyek lényegesen magasabbak vagy alacsonyabbak a piaci árnál, * a szokásostól eltérő készpénzes kifizetések, vásárlások bemutatóra szóló bankcsekkek formájában, vagy átutalások számjeles (anonim) bankszámlákra, * a szokásostól eltérő ügyletek adóparadicsomokban bejegyzett vállalkozásokkal, * a kapott áruk vagy szolgáltatások kifizetései más országnak, mint ahonnan az áruk és szolgáltatások származnak, * a kifizetések szabályszerű devizahatósági dokumentáció nélkül, * olyan számviteli rendszerek, amelyek akár tervezésükből kifolyólag, akár véletlenül nem biztosítják a könyvvizsgálat számára a megfelelő ellenőrzési adatokat vagy pedig az elegendő bizonyítékot, * kellő felhatalmazás nélkül lebonyolított, vagy szabályellenesen rögzített ügyletek.

Tagi kölcsön

Az adócsalás vagy pénzmosás dilemmáját jól szemlélteti a tagi kölcsön példája. A tagi hitel lehet valódi vagy színlelt. Az utóbbi fordul elő gyakrabban.

Színlelt tagi kölcsön könyvelése akkor merül fel, ha negatív előjelet mutat a vállalkozás pénztárának egyenlege. Ennek rendszerint az az oka, hogy a vállalkozások nem minden gazdasági eseményről készítenek bizonylatot, illetve egyes bizonylatokat nem adnak át könyvelőjüknek. Általában a költségek teljeskörűen dokumentáltak, de megszaporodnak a magánkiadásokra fordított számlák és az áfacsalás céljából beszerzett számlák összegével. Ezzel szemben a bevételek jelentős részét eltitkolják, ezáltal a bevételek nem nyújtanak fedezetet az elszámolt költségekre.

A gazdasági törvényszerűségek azonban áthághatatlanok, tehát a fiktív vagy az eltitkolt bevételből finanszírozott költségek csak akkor szerepelhetnek a vállalkozás könyvelésében, ha annak forrását is megjelölik. Nyilvánvaló, hogy ilyen esetekben a valódi forrás, vagyis az adócsalás eltitkolása a cél. A palástolásra alkalmasnak tűnik a tulajdonos által nyújtott kölcsön jogcíme, hiszen az erről szóló bizonylatot \"házon belül\" gyorsan el lehet készíteni. Rendszerint a könyvelők a negatív pénztáregyenleg észlelésekor a tulajdonos tudta nélkül könyvelik be az \"áthidaló\" összeget, és csak utólag íratják alá a szükséges bizonylatot a tulajdonossal.

Az ismertetett tényállás egyaránt minősíthető adócsalásnak vagy pénzmosásnak. A minősítés nemcsak elvi kérdés, hiszen ettől függ a büntetési tétel. A jogbizonytalanságot csak az évek múlva kialakuló bírói gyakorlat oszlathatja el.

Bejelentés

A pénzügyi szolgáltató szervezet dolgozója az általa észlelt szokatlan ügyletről, körülményről értesíti a felelős (kapcsolattartó) személyt. Célszerű, ha ez az értesítés az útmutatóban előírt 2 példányos bejelentési formanyomtatvány átadásával történik. A kapcsolattartó személy a nyomtatvány egyik, általa érkeztetett példányát visszaadja a bejelentőnek, így a bejelentő a továbbiakban igazolni tudja, hogy törvényi kötelezettségének eleget tett. A kapcsolattartó személy köteles a bejelentést megtenni az ORFK-hoz - a pénzügyi szolgáltató szervezetre vonatkozó jogszabályok titokvédelmi előírásainak figyelembevételével - személyes vagy postai kézbesítés útján, vagy ha a késedelem veszéllyel jár, előzetesen telefonon, a formanyomtatványnak megfelelő adatok közlésével.

A bejelentés elmulasztása

A jogalkotó igen szigorú megtorlást helyez kilátásba azokkal a pénzügyi szolgáltató szervezetekkel, illetve dolgozóikkal szemben, akik nem tesznek eleget bejelentési kötelezettségüknek. A Btk. 303/B §-a alapján a szándékos mulasztás három évig terjedő szabadságvesztéssel, míg a gondatlan elkövetés akár két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Az Alkotmánybírósághoz e tárgyban benyújtott beadványok elsősorban a büntetőjogi szankciók aránytalan mértékű alkalmazását kifogásolták.

Az aránytalanság szembetűnő a Btk. 150. §-ával történő összehasonlításban. Az államellenes bűncselekmények (rombolás, hazaárulás stb.) feljelentésének elmulasztása kizárólag szándékosan követhető el, és legfeljebb 2 évi szabadságvesztéssel, de csak akkor büntethető, ha a hitelt érdemlő tudomásszerzést sem követte feljelentés. Ezzel szemben a pénzmosásra utaló adat, tény, körülmény felmerülése, tehát a puszta gyanú már okot ad a bejelentésre, amelynek szándékos elmulasztása három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A pénzmosással kapcsolatos bejelentés elmulasztása gondatlanul is elkövethető, vagyis a hanyagság akár két évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. Nem is beszélve arról, hogy államellenes bűncselekmények feljelentésének kötelezettsége alól a jogalkotó feltétel nélkül mentesíti a hozzátartozót. Ellenben pénzmosás gyanúja esetén senki sem vonhatja ki magát a bejelentési kötelezettség alól arra hivatkozva, hogy a feltételezett elkövető az ő hozzátartozója.

A bejelentés elmulasztóival szembeni szigorúság meglepő engedékenységgel párosul, ugyanis az egyéb kötelezettségek megszegésének egyszerűen nincs jogkövetkezménye. A pénzügyi szolgáltató szervezetek nem büntethetők kizárólag azon a jogcímen, ha elmulasztják

- az ügyfél azonosítását,

- a nyilvántartásba vételt,

- az iratok, adatok megőrzését,

- valamint a kapcsolattartó személy kijelölését, bejelentését.

Itt is van egy kivétel. Ha a pénzügyi szolgáltató szervezet a belső szabályzatát határidőben nem nyújtja be jóváhagyás végett az állami, szakmai felügyeletét gyakorló szervhez, abban az esetben a tevékenységi engedély visszavonható vagy a tevékenysége korlátozható. Mivel a Pmt. hatálya alá tartozó szervezetek többségének (pl. könyvelők, adószakértők, kereskedők, ingatlanközvetítők) állami, szakmai felügyeletéről jogszabály nem rendelkezik, ezért ez a szankció velük szemben nem alkalmazható.

A pénzmosással kapcsolatos jogszabályok, útmutatók

a Büntető Törvénykönyv (rövidítve: Btk.) 303. §-a és a 2002. április 1. napjától hatályos 303/A §, 303/B § rendelkezései; a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 1994. évi XXIV. törvény (rövidítve: Pmt.), 2001. december 19. napjától kezdődő hatállyal átfogóan módosította a 2001. évi LXXXIII. törvény; a Pmt. végrehajtásáról szóló 299/2001. (XII. 27.) Korm. rendelet (Pmt.-Vhr.), módosította az 59/2002. (III. 29.) Korm. rendelet; 7001/2002. (PK 7.) PM irányelv a pénzmosásról szóló törvény végrehajtásával kapcsolatos útmutatókról

Titokvédelem

A Pmt. több titokvédelmi előírást tartalmaz. A törvény elsősorban a szokatlan ügyletre, körülményre vonatkozó bejelentés titkosságát szavatolja. Ennek biztosítása érdekében a törvény elrendeli, hogy a pénzügyi szolgáltató szervezet, valamint a kapcsolattartó személy és az ORFK a bejelentési kötelezettség teljesítéséről, annak tartalmáról és a bejelentő személyéről - kivéve a büntetőeljárás során - harmadik személynek vagy szervezetnek tájékoztatást nem adhat, és köteles biztosítani, hogy a bejelentés megtörténte, annak tartalma és a bejelentő személye titokban maradjon. Sajnos a jogszabályok és az útmutatók egyaránt mellőzik a titkosítás technikai részleteinek leírását.

Ugyancsak titkosan kell kezelni az állami, szakmai felügyeletet gyakorló szervek, illetve a PM által elkészített útmutatókat, iránymutatásokat és mintaszabályzatokat. Ezt a törvényi előírást a PM kénytelen volt megsérteni, amikor a Pénzügyi Közlönyben közzétette az útmutatókat, ugyanis más módja nem volt arra, hogy több tízezer vállalkozás számára a hozzáférést biztosítsa.

A Pmt. egyértelmű feloldozást ad a bejelentőre vonatkozó titoktartási szabályok alól, amikor kimondja, hogy a bejelentési kötelezettség teljesítése nem tekinthető a bank-, értékpapír-, biztosítási és az üzleti titok megsértésének, vagy más - akár jogszabályon, akár szerződésen alapuló - adat- vagy információszolgáltatási korlátozás megsértésének.

Az összeállítást készítette:

Jogsértések és szankciók

Elkövetett cselekmény

Szankció maximuma

Pénzmosás alapesete

5 évig terjedő szabadságvesztés

Pénzmosás minősített esete (pl.: különösen nagy értékre, ügyvédként történő elkövetés stb.)

8 évig terjedő szabadságvesztés

Pénzmosás elkövetésében történő megállapodás

2 évig terjedő szabadságvesztés

Más személy által elkövetett bűncselekményből származó dolog gazdasági tevékenység gyakorlása során történő gondatlan felhasználása

3 évig terjedő szabadságvesztés

Pénzügyi szolgáltató szervezet a bejelentési kötelezettségét szándékosan elmulasztja

3 évig terjedő szabadságvesztés

Pénzügyi szolgáltató szervezet a bejelentési kötelezettségének gondatlanságból nem tesz eleget

2 évig terjedő szabadságvesztés

A belső szabályzat benyújtásának elmulasztása az állami, szakmai felügyelettel rendelkező vállalkozások esetében

az állami, szakmai felügyeletet gyakorló szerv a pénzügyi szolgáltató szervezet tevékenységi engedélyét visszavonhatja vagy tevékenységét korlátozhatja

A belső szabályzat elkészítésének elmulasztása

nincs szankció

Kapcsolattartó személy kijelölésének elmulasztása

nincs szankció

Az ügyfél azonosításának és nyilvántartásának elmulasztása

nincs szankció

Az iratok és adatok megőrzésének elmulasztása

nincs szankció

Belső szabályzat (minta)

Éber Kft.

Budapest

Szabályzat

a pénzmosásról szóló törvény végrehajtásával kapcsolatos feladatokról

Jelen szabályzat hatálya kiterjed az Éber Kft. által munkaviszonyban vagy megbízási jogviszonyban foglalkoztatott személyekre, valamint a személyesen közreműködő tagokra, beosztástól vagy tisztségtől függetlenül.

A szabályzat mellékletét képezi a 7001/2002. (PK 7.) PM irányelvben foglalt útmutató, amelyet a szabályzat hatálya alá tartozó személyek kötelesek megismerni, és maradéktalanul végrehajtani. A PM által kiadott útmutató alapján kell

- elvégezni az ügyfelek azonosítását,

- a pénzmosásra utaló adatok, tények, körülmények bejelentését.

A jelen szabályzat hatálya alá tartozó személyek az általuk észlelt, bejelentésre okot adó körülmények felfedezését követően haladéktalanul kötelesek kiállítani és átadni az útmutatóban szereplő \"Bejelentés a szokatlan tranzakciókról\" elnevezésű formanyomtatványt a jelen szabályzatban meghatározott kapcsolattartó személy részére.

A kapcsolattartó személy: Tégla Béla, akit távollétében Altégla Jenő helyettesít.

Kelt: Budapest, 2002. május 24.

..................................

ügyvezető

(cégszerű aláírás)

Melléklet: útmutató

 

Nyilatkozat a tényleges tulajdonosról (minta)

Alulírott ....(név, cím)......., mint a ....(cégnév, székhely)... Kft. képviselője büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem, hogy az 1994. évi XXIV. törvény 2/A §-a szerinti tényleges tulajdonos adatai a következők: .................. (név, cím) ....................

Kelt: ..........................

..................................

aláírás

Kötelezettségek és határidők

A vállalkozás pénzmosás elleni belső szabályzatának elkészítése

- a már működő, állami, szakmai felügyelettel nem rendelkező pénzügyi szolgáltató szervezetek a PM irányelv megjelenését követő 45 napon belül,

- az újonnan alakultak a tevékenység megkezdését követő 30 napon belül

- irányelv hiányában késik,

- az állami, szakmai felügyeletek a hatáskörükbe tartozó szervezetek részére kötelesek megküldeni iránymutatásukat

Belső szabályzat jóváhagyásra történő benyújtása az állami, szakmai felügyeleti szervhez

- az iránymutatás vagy mintaszabályzat átvételétől számított 45 napon belül

- kizárólag az állami, szakmai felügyelettel rendelkező szervezetekre vonatkozik (pl. könyvvizsgálók, vagy a PSZÁF alá tartozó biztosításközvetítők)

Kapcsolattartó személy kijelölése

- nincs jogszabályi határidő, de célszerű, ha a kijelölés a belső szabályzat elkészítésével egyidejűleg megtörténik

- az útmutató javasolja, hogy a vállalkozás felelős vezetője önmagát jelölje ki

Kapcsolattartó személy bejelentése az ORFK-hoz

- legkésőbb az első, pénzmosásra utaló körülmény észlelését követő öt munkanapon belül,

- a kijelölt személy változásáról öt munkanapon belül

 

Ügyfél azonosítása (igazoltatása)

- az ügyféllel történő üzleti kapcsolat létesítésekor, írásbeli szerződéskötéskor,

- a pénzmosásra utaló adat, tény vagy körülmény felmerülését követően haladéktalanul

- az ékszer- és műkereskedők stb. csak akkor, ha 2 000 000 forintot elérő készpénzes vásárlás történik,

- pénzváltási tranzakció esetén csak akkor, ha annak összege a 300 000 forintot eléri,

- az igazoltatás a természetes személyre, az általa képviselt szervezetre és annak tényleges tulajdonosára is kiterjed,

- az igazoltatás eszközei: személyi igazolvány vagy útlevél, 30 napnál nem régebbi cégkivonat stb.

A gyanús ügyletek lebonyolításának felfüggesztése

- haladéktalanul, ha a pénzmosásra utaló adat, tény vagy körülmény ellenőrzéséhez azonnali rendőri intézkedés látszik szükségesnek

 

Pénzmosás bejelentése az ORFK-hoz

- pénzmosásra utaló adat, tény vagy körülmény felmerülését követően haladéktalanul

 

Az ügyfél-azonosítással kapcsolatos adatok, okiratok megőrzése

- a szerződéses kapcsolat megszűnését követő tíz évig

 

Egyéb adatok, okiratok megőrzése

- tíz évig

 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. május 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére