Hejhó, turistának lenni jó

A vendéglátás sikerei és buktatói

A szeptemberi terrortámadás után a magyar turisztikai piacon is jelentős volt a visszaesés, de a 2001-es devizabevétel még így is rekordnak számít: megközelítette a 4,4 milliárd eurót, ami 17,9 százalékkal több az előző évinél. Az ágazat 2,9 milliárd euróval javította a folyó fizetési mérleg egyenlegét, és a turizmus pozitív szaldója 15,6 százalékkal haladta meg a 2000-es értéket.

Még az erősebb forint is olcsó...

A nagy bevételekkel párhuzamosan a múlt évben nem nőtt a hozzánk látogató turisták száma. Összesen 30,7 millióan érkeztek Magyarországra, 1,5 százalékkal, 462 ezerrel kevesebben, mint egy évvel korábban. A vendégek azonban többet költöttek, egy külföldi átlagosan 143 eurót hagyott hazánkban, 19 százalékkal meghaladva az előző évi költekezést. (A 2000. évi átlag 120 euró volt.) A növekedést a forint euróval szembeni erősödése alapozta meg: áprilisban egy euró átlagosan 267 forintot ért, az árfolyam májusra 258, majd júniusra 247 forintra változott. A forint gyakorlatilag az egész turisztikai idényben megtartotta erős pozícióját, éppen akkor, amikor a legtöbb látogató érkezett az országba. A külföldi devizák forinttal szembeni gyengülésének következményeként a magyarországi utak némileg drágultak, vagyis ugyanannyi forintért a külföldieknek több valutát kellett beváltaniuk, mint néhány hónappal korábban. Ez azonban – a tapasztalatok szerint – nem bizonyult visszatartó erőnek, hiszen Magyarország az erősebb forint ellenére is viszonylag olcsó a külföldiek számára. A tények azt mutatják: az idelátogatók inkább több pénzt váltottak, és nem a kiadásaikat csökkentették. Az elemzők szerint a számok azt igazolják, hogy a nemzetközi turizmusban változatlanul növekszik a magasabb minőségű szolgáltatásokat igénybe vevők aránya.

A múlt évben a kereskedelmi szálláshelyeken csaknem hatmillióan összesen több mint 18 millió vendégéjszakát töltöttek el. A belföldi és a külföldi vendégek megközelítőleg azonos számban vették igénybe a kereskedelmi szálláshelyeket, a vendégéjszakákat tekintve azonban a külföldiek aránya 19 százalékkal nagyobb. Ők inkább magasabb kategóriájú szálláshelyeket (szállodákat, elsősorban az 5, 4 és 3 csillagosokat) vettek igénybe, így az összes szállásdíjbevétel 77 százaléka tőlük származik. A szállodák közül – éves szinten – az 5 és 3 csillagosok az átlagnál több vendéget fogadtak: esetükben a vendégek száma négy százalékkal, a vendégéjszakáké hat százalékkal nőtt.

A kereskedelmi szálláshelyeken regisztrált vendégek 67 százaléka hotelben lakott. Míg a január-augusztusi időszakban a szállodákban a külföldivendég-forgalom átlagosan öt százalékkal nőtt, a terrortámadást követően az év utolsó három hónapjában – főként az észak-amerikai és japán vendégek otthon maradása miatt – mindössze 2,6 százalékkal több külföldi érkezett az előző évihez képest.

A kereskedelmi szálláshelyeken az USA-ból érkező vendégek száma 2001. január-december között összesen 13,9, a vendégéjszakáiké 10,2 százalékkal csökkent, míg a japán vendégek száma 12,7, a vendégéjszakáiké pedig 13,5 százalékkal esett vissza az előző évhez hasonlítva. Az észak-amerikai turisták még így is a 4-5 csillagos szállodák vendégkörének kiemelkedő részét alkották. A szállodáink számára a múlt évben az Egyesült Államok – csaknem 390 ezer vendégéjszakával – a negyedik legjelentősebb küldő ország volt.

A hagyományos turisztikai küldő országok közül a legjelentősebb Németország. A német és az osztrák turisták által eltöltött vendégéjszakák továbbra is meghatározó részesedést képviselnek a külföldi vendégforgalomból. A németek túlnyomó többsége egyénileg jön Magyarországra, és kialakult kapcsolatokkal rendelkezik a szálláshelyeket illetően. Sokan a havi statisztikákban nem regisztrált (20 ágyasnál kisebb) kereskedelmi és magánszálláshelyeken, illetve a saját vagy rokonok, ismerősök tulajdonában lévő ingatlanokban szállnak meg. Németországból általában az iskolai szünetek elején indul meg a turistaforgalom, a Balaton nyári szezonjának kezdetét is a német tanítási rend határozza meg.

A látogatók száma és a vendégéjszakák alapján a második helyen Ausztria, a harmadikon Olaszország áll. Az olasz kiutazóturizmusban a 90-es évek óta Magyarország és Csehország egymás vetélytársai. Az elmúlt években, főként a diákturizmusban (iskolai osztálykirándulások) erősödtek Budapest pozíciói.

2001-ben a legdinamikusabban az izraeli forgalom növekedett: a vendégek száma 48,9, az általuk eltöltött vendégéjszakák száma pedig 45,7 százalékkal haladta meg a 2000. évit. Úgy tűnik föl, hogy az izraeli vendégek számára Magyarország viszonylag közeli, vonzó turisztikai helyszín. A forgalom nagyarányú növekedésében közrejátszott a 2000-ben megnyitott turisztikai képviselet. Az elemzők szerint hosszú távon is reménykeltő lehet, hogy 2001-ben kimagaslóan nőtt a francia vendégforgalom: a kereskedelmi szálláshelyeken 17,6 százalékkal több francia vendég fordult meg, a vendégéjszakák száma pedig 19,4 százalékos növekedést mutat az előző évhez viszonyítva. A dinamizmus elsősorban a Magyar Kultúra Éve programsorozatnak köszönhető, a Franciaország-szerte megrendezett események után kedvet kaptak a franciák arra, hogy Magyarországra látogassanak.

A környező országokból érkezők száma is folyamatosan nő: a cseh, jugoszláv, horvát, bolgár turistáké tavaly is emelkedett, szemben az orosz beutazással, aminek jelentős visszaesése nyilvánvalóan a 2001-ben bevezetett vízumkorlátozásnak tulajdonítható. A bolgár vendégek esetében a több mint 44 százalékos növekedés hátterében pedig az Európai Unió országaival szemben megszűnt vízumkötelezettség áll: Magyarország elsősorban tranzitszerepet tölt be, akárcsak az igen jelentős számú cseh határátlépőt illetően is, akik az Adriához országunkon keresztül utaznak. A magyar turizmusnak kihívást, egyben új lehetőséget is kínál a nagyszámú tranzitutas legalább néhány napos "ittmarasztalása".

Érdekesen alakul a lengyel vendégforgalom. Folyamatosan egyre több ugyan a határátlépő, ezzel párhuzamosan azonban nem nő a kereskedelmi szálláshelyen eltöltött vendégéjszakák száma. Oka valószínűleg az, hogy a lengyelek előnyben részesítik a fizető-vendéglátást, szívesen bérelnek szobát vagy nyaralót.

Szállodák, várak, kastélyok

2001-ben a Széchenyi-terv turizmusfejlesztési programjához kapcsolódó pályázatokon 1433 induló 29,8 milliárd forint támogatásban részesült. Ezáltal összesen 112,6 milliárd forint értékű beruházás indul el, amely 2216 új munkahelyet teremt. A fejlesztések 99 százalékát vidéken valósítják meg, elősegítendő, hogy a turisztikai szolgáltatások kiegyenlítődjenek az ország területén. A turisztikai pályázatokon 36 gyógyfürdő, 5 gyógyszálló, 4 kongresszusi központ, 11 vár, 7 kastély, 16 lovas turisztikai központ, 19 ökoturisztikai, 209 vallási turisztikai helyszín és 347 turisztikai rendezvény részesült támogatásban.

A Magyar Turizmus Rt. (MT Rt.) 2002-ben a Széchenyi-terv keretében elkezdett fejlesztések piacra vitele érdekében több mint 1,7 milliárd forinttal, 43 százalékkal többet költ marketingre, mint egy évvel korábban – mondta Szíjjártó Györgyi marketingigazgató. Ez az összeg nagyságrendileg megegyezik Ausztria (24 millió euró) és Írország (20 millió) központi költségvetéséből e célra fordított forrásaival, és meghaladja Németország (15,5 millió) vagy Horvátország (13,5 millió) állami kiadásait. Emellett természetesen nagy szükség van még a vállalkozások, szakmai szervezetek, önkormányzatok marketingtevékenységére is. E téren a felsorolt országok előttünk járnak. Az önkormányzatok számára a turisztikai feladatok ellátásának forrása lehet az idegenforgalmi adó: ebből 2000-ben az önkormányzatoknak 3,8 milliárd forint bevétele származott, amit a költségvetés 5,9 milliárddal egészített ki.

A belföldi turizmus élénkülése közepette a vendégek az utóbbi időben a magasabb besorolású szállodákat részesítik előnyben. A belföldi 3, 4 és 5 csillagos szállodai vendégéjszakák növekedését segítette a cégek által fizetett üdülési csekkek forgalmának emelkedése is. A múlt év első felében a forgalom 6,3, az egy főre jutó juttatás 7,7 százalékkal nőtt.

Hasonlóképpen bővül az ifjúsági szállók belföldi vendégeinek száma is, a növekedés csaknem 30 százalékos. Az irányzat az utóbbi években tartós, például 2000-ben megkétszereződött a forgalom. Az üzemeltetők folyamatos felújításokkal javítják a szolgáltatások minőségét (berendezési tárgyak, vizesblokk, higiénés feltételek stb.), hogy megfeleljenek a fejlett országokban működő ilyen jellegű szálláshelyek minőségi követelményeinek. Az ifjúsági szállók katalógusait is szélesebb körben terjesztik (Youth Hostel Federation, külképviseletek, szakvásárok). Sikeres az erdei iskola program, amelynek keretében az általános iskolások évente egyszer egy hétig iskolán kívül, többnyire ifjúsági szálláshely igénybevételével, természeti környezetben tanulnak biológiát, földrajzot.

Az elmúlt évben a hazai turizmusban jelentős fejlesztések kezdődtek el. Budapesten elkészült a 4 csillagos, 72 szobás Hotel Andrássy, valamint a 3 csillagos, 112 szobás Hotel Fiesta. A fejlesztésekből a vidék sem maradt ki, 2001 őszén Székesfehérvárott nyílt meg a (4 csillagos) Hotel Novotel, több kastélyszállót is átadtak, így például a Hermelin Kastélyszállót Hőgyészen vagy Kékeden a Melczer Várkastélyt.

A budapesti szállodapiac a kilencvenes évek vége óta folyamatosan vonzza a befektetőket. Jelenleg is számos beruházás tart, az újabb szállodák nyitása 2002 második felére, illetve 2003-ra várható. A legjelentősebb épülő szállodák a 4-5 csillagos kategóriában: a Four Seasons Hotel Gresham Palace, a Corinthia Hotel Royal, a New York Palace, a Balett Plaza és a Novotel Hotel Palace. Közép-Európa legnagyobb beruházása lesz a Millennium City Center építése, ahol a tervek szerint többek között három új szállodát is kialakítanak.

Vendégbarát környezet

A tavalyi 4,388 milliárd eurós rekordbevétel egyértelművé tette, hogy a turizmus Magyarországon a gazdaság stratégiai ágazatává vált – hangsúlyozza Budai Zoltán, a turizmust felügyelő helyettes államtitkár. A Széchenyi-terv már jóváhagyott pályázatainak többsége – az időigényes közbeszerzési eljárások, engedélyezések miatt – 2003 közepére valósul meg. A pályázatok közül csaknem minden harmadik a turizmusfejlesztéshez kapcsolódik. Nagyon sok olyan önkormányzat, amely korábban nem foglalkozott a turizmussal, most ebben látja a település kitörési lehetőségét.

A pályázatok eddigi résztvevői elsősorban az önkormányzatok, illetve magyar tulajdonú vállalkozások, de már külföldi befektetők is érdeklődnek a lehetőségek iránt. Mivel az ágazatnak jó a jövedelemtermelő képessége, nem véletlen, hogy mind több vállalkozó akar ezen a területen működni. Az a cél, hogy minél több és jobban fizető vendég érkezzen Magyarországra. Ezért a promócióra fordítható pénz is egyre több. Az idei esztendőben a Magyar Turizmus Rt. költségvetése 6,8 milliárd forint, a turisztikai termékek piacra viteléhez sokkal több pénz áll rendelkezésre, mint eddig bármikor.

A költségvetés felosztásáról a Magyar Turizmus Rt. igazgatósága dönt. A pénz nagyobb hányadát – mint eddig is – a külföldi promócióra, kisebb részét pedig a belföldi turizmus népszerűsítésére használják fel. Ez azonban korántsem értékeli le a hazai vendégeket, csak az itthoni kampány sokkal olcsóbb, mint a külföldi. Magyarország kevesebb pénzből "megdolgozható", mint a nemzetközi versenypiac.

A turizmus nemzetközi trendjei számunkra egyértelműen kedvezőek: az átrendeződött turisztikai kereslet elsősorban a biztonságos és jól megközelíthető országokba irányul, ezek közé tartozik Magyarország is. Várhatóan turisztikai boomot idéz elő az EU-hoz való csatlakozás, hatása főként az üzleti turizmusban eredményezhet kiugró fejlődést. A gyógyturizmusban ugyancsak lényeges forgalomnövekedést hozhat a nyugat-európai társadalombiztosítások belépése a magyarországi fürdőkezelések finanszírozásába, de – a helyettes államtitkár feltételezése szerint – az EU-ba való belépésünk puszta ténye is megnöveli irántunk az érdeklődést. Az is kedvező trend, hogy gazdagodik az ország, ami a belföldi kereslet élénkülését hozza magával.

A turisztikai hozzájárulás eltörlése a szakmában működő vállalkozások mozgásterét mintegy ötmilliárd forinttal növelte. A kis- és középvállalkozások megerősödését a Széchenyi-tervben külön pályázatok is segítik. A kereskedelmi szálláshelyek bővítésére, felújítására, a hozzájuk kapcsolódó vendéglátás fejlesztésére kiírt pályázatok kifejezetten a kisméretű, családi vállalkozásoknak nyújtanak lehetőséget, de igénybe vehetik a regionális pályázatok ugyancsak jelentős összegű fejlesztési kereteit is. Marketingcélokra, például prospektus vagy internetes honlap, reklámfilm készítésére szinte minden vállalkozás pénzhez juthat.

A legfontosabb feladat a vendégbarát környezet kialakítása. Hiába vannak kitűnő turisztikai adottságaink, speciális attrakcióink, jó szolgáltatásaink és kedvező áraink, ha a turista nem érzi magát otthonosan. Nagyon fontos, hogy minden településen legyenek parkok, nyilvános WC-k, padok, szemeteskukák stb., mert amíg a főutak mellett a szél sodorja a szemetet, addig nem lehet minőségi turizmusról beszélni. A vendégbarát környezet megteremtésében nagy szerepet játszik a erősödő belföldi turizmus. 2006-ra Magyarországon a belföldi és nemzetközi idegenforgalom aránya eléri az európai szintet. Az üzleti és kongresszusi turizmus lehetőségeiről szintén bizakodóan vélekedett a helyettes államtitkár. E téren meghatározó Budapest szerepe, hiszen évek óta a világ első tizenöt legkedveltebb kongresszusi városai közé tartozik (most éppen a tizenkettedik), annak ellenére, hogy mindössze egy, 1300 fős kongresszusi központtal rendelkezik. A jövőben Budapesten nagy, 6500 fős kongresszusi központ építése kezdődik meg a Millenniumi Centerben, vidéken pedig hasonló, de kisebb komplexumok kialakítását tervezik Pécsett, Debrecenben, Szegeden és Sopronban.

Pénz van, koncepció nincs

A szállodásszakma örvendetesnek tartja, hogy a Széchenyi-tervben a kormány a turizmus jelentős fejlesztését tűzte ki célul, viszont komolyan aggódik amiatt, hogy a pályázatokon odaítélt milliárdok megfelelően hasznosulnak-e a jövőben – hangsúlyozza Wolff Péter, a Magyar Szállodaszövetség elnöke. A magyar turizmus fejlesztésére ugyanis a mai napig nem készült olyan átfogó, szakmailag megalapozott és alapkutatásokra épített koncepció, ami elengedhetetlen lenne a tervezett méretű fejlesztések megkezdéséhez az állam 50 százalékos vagy annál magasabb arányú támogatásával. Még a kiemelt célok, mint a gyógy- és a konferenciaturizmus esetében is elmaradt a kínálati és a keresleti oldal feltárása. Az eddig odaítélt mintegy 30 milliárd forintról végső soron a spontán fejlesztési ötleteket tartalmazó üzleti tervek alapján döntöttek. A Magyar Turizmus Rt. csak most rendelt meg egy kutatást a gyógyturizmus lehetőségeinek feltárására, holott már számtalan gyógyturisztikai fejlesztésre odaítélték a pénzt. Így előfordulhat, hogy olyan helyeken alakítanak ki gyógyfürdőcentrumokat, oda épülnek állami támogatással a gyógyszállók, ahol egyelőre csak azt tudni, hogy meleg víz tör fel a földből. De hogy milyen és mennyi – az egyelőre rejtély.

A konferenciaturizmusra is érvényes mindez: a kijelölt helyszíneken – a négy vidéki városban és a Balatonnál – először fel kellene mérni, hogy milyenek a valódi igények, mire van vállalkozói érdeklődés. Egy kongresszusi központ fenntartása nem olcsó mulatság – ha nincs megfelelő kereslet, vagy nem tudni, hogy lesz-e, komoly cégek erre nem vállalkoznak. De egyelőre bizonytalan, hogy milyen igényt elégítenek ki, és nincs meg hozzájuk a szükséges szállodai kapacitás sem. A kormánynak hosszú távú koncepciót kellene képviselnie, és ennek szolgálatába állítani a rövid és középtávú fejlesztéseket.

A Balaton a legjobb példa erre. A térség kiemelt téma, kapott is 100 milliárd forintot. Nagyon ráfér. De ma már a Balatonnál kisebb fizetőképességű a vendégkör, az egy főre jutó fajlagos költés az adott színvonalhoz képest is alacsony. Azt is tudjuk, hogy a Balatonra az időjárás kiszámíthatatlansága, az infrastruktúra hiánya és a szezon rövidsége a jellemző. A mediterrán térségben az utóbbi tíz-húsz évben olyan új helyszínek és célok alakultak ki, amelyekkel a Balaton semmilyen körülmények között nem tud versenyezni. Észre kell venni, hogy a külföldi tőke nem érdeklődik a Balaton iránt. Ezért is lenne szükség egy országos koncepcióra, amely a "helyére tenné" a tavat és környékét.

Új helyzetbe került a magyar idegenforgalom is. Amíg nagyobb volt a kereslet, mint a kínálat, a turizmus spontánul átfogó nemzeti koncepció és fejlesztési tervek nélkül is sikeresen működött. Mára viszont kialakult a kínálati piac. A szállodák objektív mérőszámai nem igazolják a hazai turizmus rekordforgalmát, a vendégforgalom és a vendégéjszakák száma nem növekszik párhuzamosan – sőt, bizonyos szegmensekben csökkennek a mutatók. (A szállodaiparban turistának az számít, aki legalább egy éjszakát kereskedelmi szálláshelyen eltölt.) A szövetség elnöke nem vitatja a 4,4 milliárd eurós bevételt, csak nem tudja, milyen költés alapján számították ki.

A következő két-három évben a magyar fővárosban tíz-tizenkét új szálloda létesül. A megváltozott piaci helyzetben már most érezhető a túlkínálat hatása, csökkennek az árak. Ez semmiképpen sem jó, hiszen Nyugat-Európához képest ma is olcsóbbak nálunk a szállodai szolgáltatások. Az ország kedvező földrajzi adottságai, Budapest és a gyógyturizmus ma még jól eladhatók, ezért most nagyon erős, összefogott, koncepciózus országmarketingre lenne szükség. A fejlett turizmusú országokban az iparág bevételeinek 0,5-3 százalékát fordítják marketingtevékenységre. Nálunk ebben az évben a tavalyinál kétmilliárddal több, csaknem 7 milliárd forint jut rá, s ez a 4,4 milliárd eurós turisztikai bevételnek alig 0,7 százaléka. A hozzánk hasonló adottságú országok – Spanyolország, Portugália, Görögország – az Európai Unióba való belépés előtt lényegesen többet fordítottak erre a célra. Ahhoz, hogy a turizmus növekedése fenntartható legyen, a kormányzatnak újra kell gondolnia a turizmus irányítási, intézményi, tervezési, fejlesztési, kutatási stb. feltételeit és struktúráit és mindezek forrásait. Csak ez biztosíthatja, hogy a turizmus a nemzetgazdaság jövőbeli kitörési pontja lehessen az említett uniós országokéhoz hasonlóan – véli a szakember.

Ha tengerünk nincs is...

Miénk Közép-Európa legnagyobb tava, a Balaton. Bár a szakemberek az utóbbi években fokozott figyelmet szenteltek a tó környéki turizmus fejlesztésének, a térséget ez ideig nem sikerült felzárkóztatni a hasonló természeti adottságú nyugati területek színvonalához és nyereségtermelő képességéhez.

A harmadik évezred új kihívások elé állítja a régiót. Az elképzelések szerint a tó környékének az egységesülő Európa Floridájává kell válnia, amely a módosabb nyugdíjasok letelepedési helye, a középosztálybeliek és a kisgyermekes családok üdülőkörzete, nyári vitorlás-, horgász-, lovas-, kerékpáros-paradicsom, egyszersmind téli bor-, termál-, gyógy-, kulturális, öko-, falusi és konferenciaturisztikai központ. Ehelyett azonban egyelőre csupán egy meglehetősen elmaradott infrastruktúrájú, környezetvédelmi szempontból elhanyagolt térséggel számolhatunk, amelyben az idegenforgalmi termékek kínálata és a szolgáltatások színvonala messze alatta marad a "művelt Nyugat" elvárásainak.

Az elmaradottság egyik oka, hogy a legutóbbi időkig nem születtek olyan átfogó, összehangolt fejlesztési koncepciók, amelyek a Balaton szűkebb és tágabb környezetét osztatlan, egységes tervezési-statisztikai régiónak tekintették, az irányítást pedig egyetlen közös felügyeleti szervre bízták volna. A Balaton Régió sajátos helyet foglal el az ország szerkezetében: voltaképpen csupán virtuális programrégió, amely jelenleg nem része az EU által is támogatandó térségek (NUTS II) rendszerének. Hátrányos helyzetét tovább növeli, hogy három tervezési-statisztikai régió határán fekszik, így azok fejlesztési programjaiban többnyire a jelentőségénél és lehetőségeinél is kisebb szerepet kap. A Veszprém megyei települések a Közép-dunántúli, a somogyiak a Dél-dunántúli, a zalaiak pedig a Nyugat-dunántúli Régióhoz, illetve – természetvédelem szempontjából – a Duna-Dráva Nemzeti Park, továbbá a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóságához tartozva saját elképzeléseik szerint, olykor egymás hátrányára cselekedtek. Az "egy csónakban evezünk" elv helyett inkább "a sok bába közt elvész a gyerek" gyakorlata szerint alakult a térség sorsa.

Az ezredfordulóra – a Széchenyi-tervbe illesztve – elkészült a régió tízéves gazdaságfejlesztési programja, amely 2010-re a megnövekedett szabadidő, az élménykeresés, az egészséges életvitel egész évben vonzó térségévé és egyben gazdasági haszonélvezőjévé kívánja fejleszteni a Balaton környékét.

A szakemberek szerint a térségben meg kell teremteni egy új, több lábon álló gazdasági szerkezet alapjait. A meghatározó szerepű turizmust ki kell egészíteni egy tágabb kiszolgálóiparral és szolgáltatóágazattal, valamint egy dinamikusan fejlődő, tudásalapú gazdasággal. A jelenlegi idegenforgalmat, amely a hat-hét hetes nyári főszezonra és a Balaton partjaira összpontosul, igyekeznek majd kiterjeszteni a kánikulán kívüli hónapokra, illetve a tótól távolabbi területekre is, miközben mind nagyobb hangsúlyt kapnak az igényesebb, drágábban értékesíthető szolgáltatások.

A terv kiemelten fontosnak tartja a vállalkozások helyzetének és a helyi lakosság életminőségének javítását. Mivel a települések forráshiánnyal küszködnek, a vállalkozások kibontakozásához nincs elegendő tőke, a fejlesztés csak állami szerepvállalással sikerülhet. A program elsősorban azokra a feladatokra összpontosít, amelyek megvalósítása a régió egészére húzóhatást fejt ki.

Az autópálya-, valamint a közút- és vasútfejlesztési alprogramokkal nem számolva, a balatoni gazdaságfejlesztési dokumentum tíz év alatt 100 milliárd forintos költségvetési forrással tervez, amelynek 64 százalékát turisztikai célokra fordítják, 22 százaléka a régió tudásgazdaságának erősítését, 14 százaléka pedig az életminőség javítását szolgálja. A központi költségvetés minden egyes forintja további 3,2 forint vállalkozói, önkormányzati és európai uniós forrást von maga után. A mozgósított vállalkozói tőke fele a turisztikai célok elérését, egyharmada a régió gazdasági tevékenységének sokoldalúságát, a tudásalapú fejlődést mozdítja elő. A várhatóan 2004-től rendelkezésre álló EU-források 45 százaléka a turisztikai fejlesztéseket, 26 a tudásalapú gazdaságot, 24 az életminőség javítását támogatja.

Élményfürdőzés az egészségért

Magyarország a nyilvántartott 1289 hévízkutat tekintve gyógyvíznagyhatalom lehetne. Forrásaink többsége Európában egyedülállóan jótékony hatású a mozgásszervi megbetegedések és a nőgyógyászati problémák kezelésében, továbbá kortyolva az emésztőszervi bajok gyógyításában. Egyelőre azonban nagyrészt kiaknázatlanok a rendkívül kedvező adottságaink.

Mintegy 140 településen 270 kút szolgál fürdési célokat, de csupán 40 gyógyszálló működik, és csak 35 termálvíz kapott "gyógy" minősítést. Az ismert honi gyógyfürdők nagyobb része nem nyújt megfelelő minőségű, komplex szolgáltatást, a legtöbb helyen elmaradott az alap- és a turisztikai infrastruktúra, még a legpatinásabb és egyben leginkább látogatott fővárosi fürdők (Gellért, Rudas) sem felelnek meg a XXI. század higiéniai és idegenforgalmi követelményeinek. Talán ennél is nagyobb baj, hogy nincs az összehangolt fejlesztést érvényesítő marketingszemlélet, jóllehet ez a rendkívül tőkeigényes és csak hosszú távon megtérülő egészségturisztikai beruházások esetében alapvetően fontos lenne. Hiányzik továbbá a tartós állami szerepvállalás.

Az Európai Gyógyfürdők Egyesületének adatai szerint az európai fürdőhelyeken (Oroszországot is ideértve) évente mintegy húszmillióan fordulnak meg, és összesen közel 120 millió éjszakát töltenek el. (A vendégek csaknem kétötöde Németország, egynegyede Oroszország, több mint egytizede pedig Ausztria gyógyfürdőit keresi fel.) A mai trend szerint a hagyományos gyógy- és termálturizmus mellett erősödik az egészség megőrzését szolgáló, kikapcsolódási és (fel)üdülési élményeket nyújtó wellnessturizmus. A fiatalabb generációk tagjai elsősorban a fitnesz- és wellness-szolgáltatásokat, a kisgyermekes családok főként az élményfürdőzést, a középkorúak a rekreációs "tréningeket", az idősebbek pedig a hagyományos gyógyturizmushoz kapcsolódó szolgáltatásokat igénylik. A nyugati államok társadalombiztosítása egyre erőteljesebben támogatja a betegségmegelőzést, ezért a jövőben élénkülni fog a szolgáltatás iránti kereslet.

A Széchenyi-terv tízéves egészségturizmus-fejlesztési programja szerint 40 nagy, nemzetközi forgalmú, 70 kisebb, országos jelentőségű és vonzáskörű, továbbá 50 helyi, illetve regionális egészségturisztikai központot alakítanak ki, illetve fejlesztenek tovább. Az állam – társfinanszírozóként – évente 10-15 milliárd forinttal szándékozik hozzájárulni a fejlesztésekhez. A vállalkozók és önkormányzatok ennek többszörösét fordítják beruházásokra, így az egészségturizmus 2010-re vélhetően a legdinamikusabban fejlődő, meghatározó ágazattá válik. Várhatóan megkétszereződik a látogatók száma, duplájára emelkedik az egy vendégre jutó költés, és megnégyszereződnek a bevételek.

Úttalan utakon

Az autós turisták számára az egyik legnagyobb problémát a nehézkes közlekedés, az utak rossz minősége okozza. Az úthálózatra – kivált az idegenforgalmi csúcsszezonban – rendkívüli teher hárul. Balatonfűzfőnél a nyári hónapokban naponta 17 ezer, Balatonfüred környékén 28 ezer, Gyenesdiásnál 12 ezer jármű rója az utakat. Az erős forgalom miatt nyaranta jelentősen csökken az átlagos menetsebesség, és – elsősorban a lakott területeken – sokszorozódnak a káros környezeti hatások (magas zajszint, levegőszennyezés). A közlekedést tovább nehezíti, hogy a fő- és mellékutak burkolatának állapota és teherbírása messze elmarad a forgalmi követelményektől.

A hazai autópálya-rendszer teljes kiépítését 2030-ra irányozták elő. Összesen 3650 kilométernyi gyorsforgalmi út épül, amelyből 1970 kilométer autópálya, 1680 pedig autóút. Ezek a fejlesztések több ponton is érintik a Balaton Régiót.

Az M7-es autópálya felújítása és továbbépítése keretében megépül a Budapest-Székesfehérvár közötti szakasz harmadik sávja, továbbá Zamárdi és az országhatár között a teljes 2x2 sávos autópálya. A térségben 70 kilométernyi út épül, ennek teljes költsége 138 milliárd forint. A Budapest-Zamárdi közötti út 95 kilométer hosszú szakaszának felújítása, valamint az aluljárók megépítése a végéhez közeledik, a pályamunkálatok várhatóan 2002 nyarán, az aluljáró-építések novemberben fejeződnek be. 2001 és 2004 között épül meg a Balatonszárszó-Ordacsehi közti 21,4 kilométeres, valamint a Becsehely-Letenye közötti 10,1 kilométer hosszú szakasz, amelyek 43, illetve 16 milliárd forintba kerülnek.

A Veszprém-Dunaújváros közötti, 92 kilométeres, autópályává fejleszthető autóút építésének tervezett kezdete 2005, összes költsége 83 milliárd forint. Az első szakaszban az M7-es autópályától indulva megépülhet a Balatonakarattyát, Balatonkenesét és Balatonfűzfőt elkerülő út, Fűzfőn visszakötve a 71-72-es főutak jelenlegi csomópontjába. A második szakasz a Balatonfűzfő-Szentkirályszabadja-Veszprém közötti útvonal, a 73-as csopak-veszprémi főút bővítésével visszakötve a 71-es főútba. Vonalvezetése megfelel az autópályákra vonatkozó előírásoknak. Az M8-as – térséget érintő – teljes hossza 33 kilométer, a beruházás költsége 31,5 milliárd forint. A régió végleges tehermentesítése akkor várható, amikor megépül az autóút Veszprém-Rábafüzes közötti 138 kilométeres szakasza is (mintegy 115 milliárd forintos összköltséggel).

2002 tavaszán kezdődik a Badacsonyt elkerülő (első ütem) és a Tapolca déli részét tehermentesítő út építése (második ütem), valamint a 65-ös főút négysávossá bővítése (a 81,9-83,3 km között). A program tízéves időtartama alatt várhatóan megépülnek a Keszthelyt, Badacsonyt (második ütem), Balatonszentgyörgyöt, Felsőpáhokot, Hévízt elkerülő utak is. A beruházások költsége 14,5 milliárd forintra becsülhető.

Vagyoni biztosíték

Az utazási irodák működésének szabályozásában az utóbbi időben két jelentős változás történt. A HTC utazási iroda 2000-ben bekövetkezett csődjének tapasztalatai alapján ismét módosították az utazási vállalkozások működési feltételeiről, az utazásszervező és -közvetítő tevékenységről szóló 213/1996. (XII. 23.) Kormányrendeletet, amely az idén április 28-ától hatályos [62/2001. (IV. 13.) Korm. rendelet].

A módosítás megteremtette az illegális tevékenység elleni fellépés, valamint a hatékony ellenőrzés feltételeit, szigorította a szankciókat, és megváltoztatta a vagyoni biztosíték rendszerét. Ez utóbbinál megszüntette a korábbi 11 sávot (2 és 35 millió forint között), és a vagyoni biztosíték mértékét az éves árbevétel 12 százalékában, a charterrepülőgépet igénybe vevő utazási vállalkozóknál pedig az árbevétel 20 százalékában állapította meg. A rendelet az Európai Unió irányelvének is megfelel.

Az utazási vállalkozóknak 2001. október 28-ig kellett igazolniuk, hogy rendelkeznek a megfelelő vagyoni biztosítékkal. A jogszabály hatálybalépésekor hazánkban 1103 utazási vállalkozás szerepelt a Gazdasági Minisztérium Engedélyezési és Közigazgatási Hivatala (GM EKH) által vezetett hatósági nyilvántartásban. (Az európai országokhoz képest ez meglehetősen sok.) 42 vállalkozás maga kérte, hogy vegyék ki a nyilvántartásból, 68-at pedig hivatalból törölt a hatóság. Ugyanakkor 25 új utazási vállalkozást jegyzett be a GM EKH.

A vagyoni biztosítéknak többféle formája van: pénzbeli letét, bankgarancia és biztosítás. Mindháromnak fedezetet kell nyújtania a hazaszállítás költségeire, valamint a befizetett előlegek és részvételi díjak visszafizetésére. A tapasztalatok szerint az utazási vállalkozók túlnyomó többsége a biztosítást választja.

A Gazdasági Minisztérium adatai szerint eddig főleg csak a kisebb árbevételű utazási vállalkozók kötöttek az új mértéknek megfelelő vagyoni biztosítékra vonatkozó szerződést. A tárca több alkalommal is tárgyalt a Magyar Biztosítók Szövetségével, illetve a témában érintett valamennyi biztosítóval. A biztosítók nem zárkóztak el a szerződések megkötésétől, hat hazai társaság mutatott készséget arra, hogy szerződést kössön, a kockázatvállalás mértékével arányos – vállalkozónként differenciált – díj ellenében. Ez a díj – átlagos cég esetében – a vagyoni biztosíték mértékének 3-5 százaléka közötti összeg.

Ahol a művészet a gazdaság mecénása

Az egyik legsikeresebb hazai fesztivál, a Művészetek Völgye története azzal kezdődött, hogy Márta István zeneszerző – ma már színidirektor és fesztiváligazgató is – 1984-ben vásárolt egy romos parasztházat a Balaton-felvidék egyik kis falujában, az Eger-völgyi Kapolcson. Akkoriban a pesti szemlélő számára siralmasan elhanyagoltnak tűnt a település. A háború előtt nyolc vízimalommal és számos céhhel büszkélkedő, erősen iparosodott, 1200 lakosú falu addigra már csak 460 lelket számlált. Mivel a monostorapáti központú közös községi tanácshoz tartozott, nem volt igazán gazdája.

1987-ben a fővárosi művész és a falu lakói megalapították a Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egyletet – a művészeti törekvések mellett – azzal a céllal, hogy feltérképezzék a természeti értékeket, és számba vegyék a megóvásukat szolgáló feladatokat. Első lépésként társadalmi munkában rendbe hozták a főteret, csinosították a házakat, az utcákat. 1988-ban egy kis baráti társaság és a falu népe – csupán saját örömére – megrendezte az első Kapolcsi Napokat. Maguk sem gondolták volna, hogy a programba majd fokozatosan bekapcsolódik a többi község is, és az esemény néhány év alatt fesztivállá növi ki magát, amely munkát és bevételt hoz a helyi lakosoknak. Márta István állítja: az egylet, illetve a falu ösztönösen tett mindent, a rendezvény észrevétlenül, úgyszólván magától vált országos eseménnyé.

A kilencvenes évek közepére-végére már több tízezer látogatót vonzottak a művészeti napok, ideje volt hát elgondolkodni a tudatos fejlesztésen. Ez – az általános rendezési terv keretében – önkormányzati feladat, Kapolcsnak azonban a tervdokumentáció elkészítésére sem volt pénze, ezért annak költségeit kilencven százalékban a Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet, a környék leggazdagabb civil szervezete állta. Más kérdés, hogy a tervek megvalósítását ki finanszírozza majd, hiszen például a községek gázvezetékgerince elkészült már, de tőke híján nem tudják rácsatlakoztatni a házakat. A völgy csatornázásához szükséges 1,2 milliárd forintot szintén nem tudják előteremteni, miközben az önkormányzatokat törvény kötelezi a zárt szennyvízhálózat kiépítésére, hiszen a községek a Balaton-felvidék vízháztartásához tartoznak. Az állam ugyan 90 százalékos támogatást ígér, de a falvak elöregedett lakosságának a 10 százalékos önrész is túlságosan megterhelő.

A Művészetek Völgye a jegyeladásokból származó teljes bevételt átadja a falvak önkormányzatainak – lehetőleg infrastrukturális fejlesztésekre -, de az a néhány (tavaly hét) millió forint csak töredéke a szükségesnek. Az egylet azt is feladatának tartotta, hogy számításokat végeztessen: a nyaranta megforduló immár 120 ezer turista hagy-e a völgyben környezetvédelmi szempontból káros nyomokat. Az adatok azt igazolták, hogy a fesztivál tíz napjának "hordaléka" csak elenyésző mértékben növeli a környék szennyezettségét. (Ezt egyébként hivatalból semmilyen szervezet nem vizsgálta. A hatóságok az évek folyamán mintha megszokták volna, hogy a kapolcsiak mindent elintéznek önerőből.)

Márta István 2000-ben papírra vetette az úgynevezett nulladik év fejlesztési tervét, amely ahhoz ad szempontokat, hogyan valósítható meg a XXI. században elvárható infrastrukturális fejlesztés, hogyan indítható be a kulturális turizmus anélkül, hogy a völgy természeti értékei és a falvak eredeti jellege kárt szenvednének. (A hivatalos, huszonöt éves általános rendezési elképzelés például lebontásra ítélte a község szép klasszicista házait.) A tervet szerették volna ismertetni a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériummal is, azonban a tárca nem volt rá kíváncsi.

Az épített környezet értékeinek megmentését teljes egészében az egylet vállalta magára. A Pagony Táj- és Kertépítő Irodával elkészíttették a falu értéktérképét. Ez azért volt rendkívül fontos, mert ha már központi műemlékvédelmi védettséget nem élvezhetnek az építmények, legalább a helyi képviselő-testület (és a leendő szponzorok) figyelmébe kellett ajánlani őket. A dokumentum a védeni-rehabilitálni kívánt objektumok mellett az utcanévtáblák, a köztéri padok, a lámpák, de még a kukák környezetbe illő, stílusos terveire és a költségek becslésére is kiterjed.

A fesztiválidőszak évente olyan tíz nap, amely jó értelemben rengeti meg a völgyi világot. Az esemény kapcsán 450 helybélit foglalkoztatnak, és több mint kétszáz családot juttatnak bevételhez a szobák, illetve a szabadtéri területek bérbeadása révén. A szálláshelyek ára a völgy egész területén egységes, és relatíve olcsó, az étkezés szintén megoldható aránylag kevés pénzből is – igaz, a szolgáltatások színvonala sem magas. Éppen ezért a távlati tervekben nagy hangsúlyt kapott a vendéglátás koordinálása és minőségének javítása – a Balaton-felvidék teljes térségének turisztikai elképzeléseibe illesztve. A Művészetek Völgye arra is ráirányította a figyelmet, mennyire hiányos, illetve rossz állapotú a környék úthálózata, mennyire akadozik a közlekedés: nemcsak a turisták, de a völgy lakói is nehezen jutnak el egyik településről a másikba. A megoldás persze pénz kérdése, amiből az Eger-völgyre nagyon kevés jut. Az állami támogatás csekély, a helyi vállalkozók tőkeszegények, és a "mindentudó" kapolcsi egylet erejét is meghaladják ezek a beruházások. A helybéliek, a fellépő művészek és a közönség leginkább abban bíznak, hogy akad néhány potenciális szponzor, aki már járt a fesztiválon, és százezer társával együtt beleszeretett annak semmihez sem hasonlítható, szívet melengető hangulatába, ezért pénzzel is hajlandó támogatni az ország első számú "kultúrvölgyének" fejlesztését.