Bankok és ügyfeleik

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. május 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 49. számában (2002. május 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
-

Aki az utóbbi hetekben felkeresett bankot, tapasztalhatta, hogy megszigorodtak a bankműveletek végrehajtásának feltételei. Az ügyintézők sokkal alaposabban vizsgálják meg adatainkat, több adatot jegyeznek fel, gondosan megnézik, mely szervezet állította ki az igazolványunkat. Ha bankszámlát akarunk nyitni vagy bármiféle egyéb szerződést kötünk, minden esetben nyilatkoznunk kell arról, hogy saját nevünkben járunk-e el, vagy megbízás alapján. A cégek képviselőinek pedig minden egyes szerződés megkötésekor írásban kell nyilatkozniuk a cég tényleges tulajdonosairól.

Hiába vagyunk valamely bank ügyfelei több éve vagy akár évtizede is, hiába fordulhat elő, hogy már az előző nap is aláírtunk valamilyen nyilatkozatot, a bankok megkövetelik az újabb nyilatkozat aláírását is, mentségükre szolgáljon azonban, hogy nem önszántukból, hanem törvényi előírás kötelező erejénél fogva. Növelte az ügyfélforgalmat - és ezzel együtt természetesen az ügyintézési időt is - az a széles körben jól-rosszul kommunikált, reklámokból, banki ügyfél-tájékoztatókból stb. megismert tény, hogy megszűnnek az anonim betétek, kötelező átalakítani őket névre szólóvá. A banki eljárások szigorodása és az anonimitás elleni lépések szorosan összefüggnek a pénzmosás megelőzésével és a terrorizmus elleni fellépéssel. Az összefüggések alapján pedig logikus lépések sorozatának minősíthetők, amelyek sajnos szükségképpen következnek az elmúlt hónapok történéseiből.

Az ügyfelek - és a leendő ügyfelek - szempontjából mindez általában három területet érint:

- hogyan, milyen eljárás keretében azonosítja az adott bank az ügyfeleit,

- milyen adatokat kérnek a különböző banki ügyletek - mindenekelőtt a bankszámlanyitás, a hitelfelvétel, a garancianyújtás - megkötéséhez,

- milyen szabályokat alkalmaznak, ha az ügyfél helyett a meghatalmazottja jár el.

A bankok napjainkban alkalmazott eljárása nem tekinthető ugyan teljesen újnak, de sok elemében kétségkívül mások, szigorúbbak a szabályok, mint a korábbiak.

A banki eljárások kétségtelen szigorodásának okai a közelmúlt néhány hónapos eseménysorában lelhetők fel, általában a pénzmosás elleni erőteljesebb fellépésre hivatkozva kénytelenek az ügyfelek némileg hosszadalmasabb eljárást kivárni. A pénzmosás megakadályozására eredményesen alkalmazható eszközök állnak a bankok rendelkezésére, amelyeket az alábbiakban részletesen is bemutatunk. Ezeknek az eszközöknek nagyon fontos jellemzője, hogy alkalmazásuk szívós és következetes aprómunkát igényel, és általában csak hosszabb távon hoz látványos eredményt. Éppen ezért banki ügyfelekként arra kell felkészülnünk, hogy a továbbiakban bizony mindig a szigorúbb rend szerint kérik és azonosítják adatainkat, illetve köteleznek írásbeli nyilatkozat megtételére.

2001 decemberében jelentősen változtattak a pénzmosás megelőzésével és a pénzmosás elleni fellépéssel összefüggő törvényi szabályokon és ennek nyomán a végrehajtási rendelkezéseken is. A módosítások egyértelműen és kizárólag szigorítások, amelyek mindegyike közvetlenül is érinti a bankok ügyfeleit.

Ügyfél-azonosítás

Az ügyfeleket közvetlenül érintő változások az azonosítási kötelezettség körébe tartoznak. Az azonosítási kötelezettséget már az 1994-es törvény is előírta, de csak korlátozott esetben, két feltétel együttes teljesülésekor. A kötelező azonosítást ugyanis csak a 2 millió forintot elérő vagy meghaladó összegű, forintban vagy külföldi pénznemben történő, készpénzbefizetéssel, illetve készpénzkifizetéssel együtt járó ügyleti megbízás esetén alkalmazták. Kiegészítő szabály vonatkozott a szervezetekre, mivel esetükben azonosítani kellett mind a nevükben vagy meghatalmazásukkal eljáró (természetes) személyt, mind pedig magát a szervezetet is. Fontos szabály volt, hogy a személyt minden egyes ügylet esetén azonosítani kellett, a szervezetet viszont csak egyszer.

Kötelező azonosítás

A 2001. december 19-től hatályos törvényi rendelkezések a korábbinál sokkal több esetben teszik kötelezővé az azonosítást. Egyrészt módosult azon összeg kiszámításának módja, amelyet elérő ügyletek esetén kötelező az azonosítás (ezzel gyakorlatilag csökkent a kötelező azonosítással érintett összeghatár), másrészt pedig az azonosítási kötelezettség kiterjed a készpénzforgalmon kívül más ügyletekre is.

További nagyon fontos változás, hogy bevezették az általános azonosítási kötelezettséget is. Az azonosítási kötelezettség részletes szabályait a kiegészített és módosított 1994. évi XXIV. törvény, a végrehajtási szabályokat tartalmazó 299/2001. (XII. 27.) Korm. rendelet, valamint a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete elnökének 7/2001. számú ajánlása tartalmazza. Közülük az interneten a PSZÁF honlapján bárki számára hozzáférhető \"Ajánlás\" azért is kiemelt figyelmet érdemel, mert értelmezi a rendelkezéseket, és a bankok számára a gyakorlati útmutató szerepét is betölti. Az ügyfelek szempontjából sem haszontalan az ismerete, hiszen segítségével érthető meg jobban a bankok eljárása.

Összeghatár a kötelező azonosításnál

A módosítás következményeként a korábbi összeghatár - a 2 millió forint - megmaradt ugyan, de az összeg számítása során az egyes ügyleteket össze kell vonni. Ez azt jelenti, hogy ha valaki több részletben vesz fel vagy fizet be készpénzt, ezeket összeadják, és az eredmény alapján határozzák meg, hogy kötelező-e az ügyletet lebonyolító személy azonosítása. (Az egymással ténylegesen vagy vélelmezhetően összefüggő, több ügyleti megbízást össze kell vonni a 2 milliós összeghatár megállapításakor.)

A törvény alkalmazása során az egymással ténylegesen vagy vélelmezhetően összefüggő több ügyleti megbízásra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni akkor is, ha az ügyfél a bank bármely fiókjában több alkalommal, egy vagy több egymást követő banki munkanapon adott 2 millió forint alatti, de készpénzmozgással járó megbízást.

Ugyanezek a szabályok érvényesek abban az esetben is, ha az ügyfél nem készpénzmozgással járó ügyleteket kíván végrehajtani, hanem 2 millió forint forgalmi érték alatti értéktárgyak vagy piaci értékű értékpapírok letétjére, illetve bizalmi őrzésére kíván megbízást adni.

Érdemes megjegyezni, hogy az összeghatár változatlanul hagyása önmagában is növelheti a kötelező azonosítással érintett ügyletek számát, hiszen közel 8 év alatt csak a hivatalos inflációs rátát figyelembe véve is nyilvánvalóan gyakoribbá váltak a 2 milliós ügyletek. Az ügyletek kötelező összevonása az értékhatár számítása szempontjából csak tovább bővíti az azonosítással érintett ügyletek körét.

Felvethető, hogy a jogalkotás miért koncentrál a készpénzes ügyletekre. Ennek az a magyarázata, hogy a pénzmosást végrehajtók elemi érdeke, hogy minél kevesebb ellenőrizhető adatot szolgáltassanak az esetleges vizsgálatokhoz. A készpénzes tranzakciók esetében egyrészt titokban marad a befizető személye, másrészt ellenőrizhetetlen, hogy a befizetett készpénz kitől, honnan származik. További felhasználása során viszont már legálisan megnyitott és jogszerűen működő bankszámla segítségével lehet rendelkezni a pénzről, azt befektetni vagy egyéb célokra felhasználni. Hasonlóképpen indokolható a készpénzfelvétel preferálása is: készpénzzel gyakorlatilag nyomtalanul el lehet tűnni, az összeg további felhasználása ellenőrizhetetlenné válik.

Készpénzforgalmon kívüli ügyletek

A korábbi szabályozás kiegészült azzal, hogy a készpénzforgalommal együtt járó ügyleteken kívül azonosítani kell az ügyfelet - az összeghatár elérése esetén - akkor is, ha ilyen forgalmi értékű értéktárgy, illetve ilyen piaci értékű értékpapír letétjére, illetve bizalmi őrzésére irányul az ügylet. Fontos, hogy a rendelkezéseket az egymással ténylegesen vagy vélelmezhetően összefüggő több ügyleti megbízás esetén is alkalmazni kell.

Általános azonosítási kötelezettség

Az azonosítás körében a legnagyobb változást az jelenti, hogy a konkrét ügyletekkel összefüggő kiegészítéseken kívül a törvény rendelkezik az általános kötelező azonosításról is. Ezeknek a szabályoknak a pontos betartása nem csupán a bankokra ró kötelezettséget, hanem többletterhet jelent az ügyfelek számára is. Ráadásul a többletteher maga kétféle módon jelentkezik: egyszeri feladatként és folyamatosan elvégzendő feladatként egyaránt teljesíteni kell. Az általános, tehát nem ügylettípushoz kötött azonosítást kétféleképpen kell elvégezniük a bankoknak: azonosítaniuk kell az ügyfelet és azonosítaniuk kell az eljáró meghatalmazottat is. Mindig azonosítani kell az ügyfelet akkor, amikor először üzleti kapcsolatot létesít vele a bank, ezt követően pedig ismételten újra és újra el kell végezni az azonosítást, amikor (újabb) szerződés megkötésére kerül sor.

A hatályos szabályozás nem emeli ki a hazai és a nemzetközi elektronikus pénzforgalom során keletkező pénzmozgásokhoz kapcsolódó általános azonosítási kötelezettséget, hanem csak a szokatlan esetekre írja azt elő.

Az ajánlás nyomatékosan hangsúlyozza az azonosítással összefüggésben, hogy a pénzmosás megelőzésére, kezelésére megállapított gyakorlati feladatokat minden pénzügyi - banki, biztosítási, befektetési stb. - tranzakcióra értelmezni kell, függetlenül annak technikai kivitelezésétől, pénzforgalmi természetétől (számlák közötti mozgások, küldött, fogadott, befizetett, kifizetett összegek).

A hitelintézet, ha szükségesnek látja, megerősítést kérhet a levelező bankjaitól arra vonatkozóan, hogy az adott ügylet kezdeményezője vagy kedvezményezettje általuk azonosított-e. A pénzügyi szervezet - kiemelten a bank, de biztosító és a befektetési szolgáltató is -, az ügyfélkapcsolaton és szolgáltatásokon keresztül, részletes betekintéssel rendelkezik az ügyfél helyzetéről, pénzügyi szokásairól. A művelet szabályossága ellenére, ha az ügylet szokatlan, a pénzügyi szervezet el kell, hogy végezze az azonosítást. Az azonosításnak ki kell terjednie - a hivatalos személyazonosító okmányok alapján - az ügyfélre, jogi személyiségű társaság esetében annak szabályosan felhatalmazott ügyvezetőjére, illetve a műveletet végrehajtó személyre. (Ha nem a számla tulajdonosa, hanem megbízottja jár el, ajánlott azonosítani - ha indokolt és lehetséges, a meghatalmazó megkérdezésével is - a szerződésen kívüli harmadik személyt és a benyújtott meghatalmazást.)

Az azonosítás időpontja

Az azonosítás időpontja értelemszerűen az üzleti kapcsolat létesítése, illetve a szerződéskötés. Ezt a törvényi megfogalmazást a végrehajtására kiadott kormányrendelet úgy pontosítja, hogy az üzleti kapcsolat az írásbeli szerződés megkötésével jön létre.

Hogyan történik az azonosítás?

Az azonosítás módját, az ahhoz szükséges okiratokat és a rögzítendő adatokat korábban a törvény végrehajtásáról szóló kormányrendelet határozta meg. A módosítás ennek a szabályozását törvényi szintre emelte. Az azonosítás módja minden esetben ugyanaz: az ügyfélnek, illetve a meghatalmazottnak vagy a rendelkezésre jogosultnak be kell mutatnia a bank ügyintézőjének a meghatározott okmányokat (okiratokat), az ügyintéző pedig köteles azokból a törvényben tételesen meghatározott adatokat rögzíteni. A törvény egyértelműen és részletesen rendelkezik arról, hogyan köteles a bank eljárni az azonosítás során.

A bank másolatot készíthet az ügyfél azonosításra szolgáló okmányairól, de csak akkor, ha ahhoz az ügyfél hozzájárul. Az okmányokról készített másolatokat az azonosítás során keletkezett iratokkal együtt kell tárolni és megőrizni.

Az azonosítás részletes szabályait az egyes bankok belső szabályzata tartalmazza, amelyet a pénzmosás elleni törvénnyel összhangban kell kidolgozni.

Abban az esetben, ha a banknál vezetett számlán 2 naptári évet meghaladóan nem történik forgalmazás - ide nem értve a természeténél fogva többéves futamidejű ügyleteket -, a bank a következő egyenlegközlő értesítésben felhívja az ügyfelet az ügyfél adataiban időközben esetlegesen bekövetkezett változások bejelentésére.

Bemutatandó okmányok

A kötelezően bemutatandó okmányok a következők:

1. belföldi természetes személy esetében:

- személyazonosító igazolvány (személyi igazolvány) vagy

- útlevél,

- lakcímet igazoló hatósági igazolvány.

2. külföldi természetes személy esetében:

- útlevél vagy

- személyazonosító igazolvány, ha az magyarországi tartózkodásra jogosít, vagy

- a Magyar Köztársaság rendészeti szerve által kiállított tartózkodási engedély.

3. jogi személy vagy más szervezet esetében:

- a nevében vagy megbízása alapján eljárni jogosult személy fentiekben felsorolt okiratai, továbbá

- a belföldi gazdálkodó szervezet (pl. kft., rt., bt., kkt.) cégbírósági bejegyzését igazoló okirat (vagy a bejegyzési kérelem benyújtását igazoló okirat),

- egyéni vállalkozó esetén:

- az adószám igazolása (vagy az adóhatósági bejelentkezési kérelem benyújtásának igazolása),

- más belföldi jogi személy (pl. alapítvány, egyesület, párt stb.) esetén:

- a hatósági vagy bírósági nyilvántartásba vétel igazolása (vagy annak igazolása, hogy a nyilvántartásba vétel iránti kérelmet benyújtották),

- külföldi jogi személy vagy más szervezet esetén:

- a saját országának joga szerinti bejegyzés vagy

- a nyilvántartásba vétel megtörténtét igazoló okirat.

Rögzítendő adatok

A benyújtott okmányokból a bank az alábbi adatokat köteles rögzíteni:

1. természetes személy esetén:

- családi és utónevét,

- előző nevét,

- nők esetében a leánykori családi és utónevét is,

- lakcímét,

- születési helyét és idejét,

- állampolgárságát,

- anyja leánykori családi és utónevét,

- az azonosító okmány típusát és számát,

- az azonosító okmányt kiállító hatóság megnevezését, betűjelét,

- külföldi természetes személy esetén az azonosító okmány alapján megállapítható

- adatokat, valamint magyarországi tartózkodási helyét.

2. jogi személy vagy más szervezet esetén:

- nevét,

- rövidített nevét,

- székhelyének címét,

- fióktelepének címét,

- főtevékenységét,

- azonosító okiratának számát,

- a képviseletére jogosultak nevét és beosztását,

- a kézbesítési megbízott azonosításra alkalmas adatait.

Bármely csoportba tartozók esetén minden esetben rögzíteni kell a kért pénzügyi műveletre vonatkozó és ahhoz kapcsolódó legfontosabb adatokat. Szervezetek esetében a bank köteles 30 napnál nem régebbi okirat bemutatását megkövetelni az azonosításhoz.

Pénzváltás

Speciális szabályok vonatkoznak a pénzváltási tranzakciókra. Esetükben az azonosítási kötelezettség összeghatára alacsonyabb, már 300 000 forintot elérő vagy meghaladó tranzakció esetén kötelező az azonosítás, és az ügylet bizonylatán fel kell tüntetni az ügyfél nevét, valamint az azonosító okmány számát és a kiállító hatóság nevét is. Szervezet esetén kötelező adat a név és a székhely megadása.

A tényleges tulajdonos azonosítása

Teljesen új rendelkezéseket iktatott be a módosító törvény arról, hogy az azonosítás körében nem csupán saját magáról, hanem a tényleges tulajdonosról is köteles írásban nyilatkozni az ügyfél

- az első kapcsolatfelvételkor,

- minden egyes szerződés megkötésekor,

- az összesen 2 millió forintot elérő vagy meghaladó összegű, forintban, illetőleg külföldi pénznemben történő, készpénzforgalommal együtt járó ügyleti megbízás esetén,

- az összesen 2 millió forintot elérő vagy meghaladó forgalmi értékű értéktárgy letétjére vagy bizalmi őrzésére irányuló ügyleti megbízás esetén,

- az összesen 2 millió forintot elérő vagy meghaladó piaci értékű értékpapír letétjére vagy bizalmi őrzésére irányuló ügyleti megbízás esetén.

Ki a tényleges tulajdonos?

Tényleges tulajdonosnak azt nevezi a törvény, akinek a nevében, illetőleg javára vagyonkezelési, képviseleti vagy más megállapodás (megbízás) alapján vagy a nélkül az ügyfél eljár. Figyelmet érdemel, hogy a hivatkozott szabályok egyaránt vonatkoznak magánszemély ügyfelekre és szervezetekre is. Jogi személy esetében további, kiegészítő rendelkezést is tartalmaz a törvény, mivel tényleges tulajdonosnak tekinti azt a magánszemélyt vagy jogi személyt is, akinek vagy aminek az adott szervezet a közvetlen irányítása alatt áll.

Írásbeli nyilatkozat, felelősség

A tényleges tulajdonosról adott írásbeli nyilatkozatnak tartalmaznia kell, hogy milyen jogcímen - vagyonkezelési, képviseleti vagy más megállapodás alapján - jár el az ügyfél. A nyilatkozattal kapcsolatban nem tartalmaz ugyan rendelkezést a törvény arról, hogyan felel a nyilatkozat kitöltője, nyilvánvaló azonban, hogy teljeskörűen felel azért, hogy a nyilatkozatban foglaltak a valóságnak megfelelnek. A hamis adatszolgáltatás a Büntető Törvénykönyv 303. §-ának (1) bekezdésének b) pontja alapján 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, de felmerülhet a csalás elkövetésének gyanúja is.

Nyilatkozat hiányában a bank megtagadja a szerződéskötést, illetve a megbízás teljesítését.

Ismételt nyilatkozat

Amennyiben a szerződéses kapcsolat fennállása alatt bármikor kétség merül fel a tényleges tulajdonos kilétével kapcsolatban - továbbá pénzmosásra utaló adat felmerülése esetén -, a bank felszólítja az ügyfelet a tényleges tulajdonosra vonatkozó ismételt írásbeli nyilatkozattételre. Ez azt jelenti, hogy a bankok folyamatosan kötelesek figyelni a rendelkezésükre álló adatokat és azok alapján eljárni, ha a tulajdonlás kérdésében bármiféle kétségük merül fel. Gyakorlatilag tehát bármikor számíthatunk ügyfélként arra, hogy ismételten nyilatkoznunk kell.

Okiratok bemutatása

A tényleges tulajdonos azonosításának elvégzése természetesen együtt jár azzal is, hogy a bank okiratok, dokumentumok bemutatását kéri, illetve igényelheti a tényleges tulajdonos személyes megjelenését is. A tényleges tulajdonos kilétének megállapítására vonatkozóan a terrorizmus elleni törvény végrehajtására kiadott kormányrendelet részletes szabályokat tartalmaz arról, hogyan kell eljárniuk a bankoknak a tényleges tulajdonosokkal kapcsolatban.

Az ügyfeleket is közvetlenül érintő rendelkezések a következők:

- a bank a közvetlen irányítást igazoló okiratot vagy igazolást kérhet az ügyféltől,

- az ügyfél nyilatkozata alapján a bank rögzítheti a tényleges tulajdonos adatait - azon adatokat, amelyeket a törvény felsorol,

- az azonosítás és az adatok rögzítése érdekében a bank azonosító okmányok bemutatására

hívhatja fel a tényleges tulajdonost.

Az adatok megőrzése

Az azonosítás minden formájára vonatkozik az a banki kötelezettség, hogy az azonosítás során szerzett adatokat a szerződéses kapcsolat megszűntét követő 10 évig kell megőrizniük.

A változások bejelentése

Nagyon fontos, hogy az azonosítás során rögzített, illetve a nyilatkozatban a tényleges tulajdonosra vonatkozóan megadott adatok változásáról az ügyfél köteles a bankot értesíteni, meglehetősen rövid határidővel, a tudomásszerzéstől számított 5 munkanapon belül. Az adatváltozásról szóló értesítéssel kapcsolatban általában eddig is jellemző volt, hogy a bankok a saját üzletszabályzatukban kikötötték, hogy az adatváltozást az ügyfél köteles haladéktalanul bejelenteni. A bejelentés elmulasztása nemritkán azzal a következménnyel járhatott, hogy a bank súlyos szerződésszegésre hivatkozva felmondta az ügyféllel a szerződést, aminek következtében hitelügylet esetén például azonnali hatállyal beállt a teljes tartozásra vonatkozó fizetési kötelezettség. A módosított törvény önállóan nem szankcionálja, ha az ügyfél nem tesz eleget az adatváltozással kapcsolatos bejelentési, illetve nyilatkozattételi kötelezettségének, de nyilvánvaló, hogy a bankok a jövőben még fokozottabban ügyelnek az adatokkal kapcsolatos feladatok maradéktalan teljesítésére.

Az adatszolgáltatás megtagadása

Mi a következménye, ha az ügyfél nem nyilatkozik, nem hajlandó azonosítani magát? A bank megtagadja a szerződéskötést, illetve az ügyleti megbízás teljesítését. Ezt a következményt a bankok nagyon szigorúan és következetesen érvényesítik, hiszen nyilvánvalóan nem vállalják, nem vállalhatják a törvénynek nem megfelelő eljárást.

Bejelentési kötelezettség az országhatáron

A Magyar Köztársaság határát átlépő minden személynek be kell jelenteni, ha a határt átlépve a birtokában összesen 1 millió forintot elérő vagy azt meghaladó összegű forint, avagy valuta van. Fontos, hogy ez minden személyre kötelező, és minden olyan pénzösszegre vonatkozik, amelyet birtokol, tehát akkor is, ha például valakinek a házastársa, barátja csak ideiglenesen adta át neki a pénzt, vagy ha a gyerekeknél azért nincsen pénz, mert az apuka pénztárcájába tették az egész család pénzét.

A bejelentési kötelezettség részben a már felsorolt személyi adatokra, részben pedig az utasnál levő pénz összegére és pénznemére vonatkozik. A bejelentést nem felszólításra, hanem a határ átlépésekor automatikusan meg kell tenni a vámhatóság számára.

Közvetlen irányítás

A közvetlen irányítás fogalmát a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 23. §-ának (2) bekezdése szerint kell értelmezni. E szerint közvetlen irányítással rendelkezik egy vállalkozás vagy több vállalkozás közösen, ha: a másik vállalkozás többségi szavazati jogot biztosító üzletrészeivel, részvényeivel, illetőleg a szavazati jogok több mint 50 százalékával rendelkezik, vagy jogosult a másik vállalkozás vezető tisztségviselői többségének kijelölésére, megválasztására vagy visszahívására, vagy szerződés alapján jogosult a másik vállalkozás döntéseinek meghatározó befolyásolására, vagy a másik vállalkozás döntéseinek meghatározó befolyásolására ténylegesen képessé válik. * Szervezetek esetében a közvetlen irányítás nem csupán akkor valósul meg, ha a többségi részesedés vagy a többségi szavazati jog kerül valamely vállalkozás vagy személy kezébe. Megvalósulhat a közvetlen irányítás - és a gyakorlatban nagyon sokszor ez fordul elő - \"nem nyilvánosan okmányolt\" esetekben is, egyrészt akkor, ha a személyi döntések jogát megszerezte valaki, másrészt akkor, ha szerződésben megállapodtak a meghatározó befolyásolás jogáról.

A bankok bejelentési kötelezettsége

Már az 1994-es törvény is bejelentésre kötelezte a bankokat, ha pénzmosásra utaló adat, tény vagy körülmény gyanúja merült fel, egyidejűleg pedig az ügyfelet azonosítaniuk kellett. Az azonosítási és bejelentési kötelezettség ilyen esetben értékhatártól függetlenül állt fenn, tehát akár néhány ezer forintos tranzakció esetén sem volt mellőzhető.

Pénzmosásra utaló adat felmerülése

2001 decemberében a bejelentési kötelezettség annyiban változott, hogy nem a pénzmosás gyanújáról, hanem pénzmosásra utaló adat, tény, körülmény felmerüléséről kell a bejelentést megtenni. Kérdés természetesen, mi minősül pénzmosásra utaló ténynek, adatnak, körülménynek. Már a korábbi törvényi szabályozáshoz fűzött indokolás is úgy fogalmazott, hogy a pénzmosás gyanújára okot adó tények, körülmények, illetve magatartások teljes körét nem lehet megadni, hiszen az elkövetők találékonysága szinte határtalan. Hozzátehetjük ehhez még azt is, hogy az ilyen tények, körülmények, illetve magatartások jogszabályi leírása nem feltétlenül célszerű, hiszen ezzel mintegy iránytűt adnak a potenciális elkövetők kezébe azáltal, hogy tudomásukra hozzák, milyen magatartásoktól kell tartózkodniuk. A december 19-én hatályba lépett szabályozás ugyanezt a logikát követi. A pénzmosásra utaló magatartások, körülmények körét nem tartalmazza a törvény, a bankok belső szabályzataiban foglaltak alapján döntik el a banki tisztviselők, hogy a konkrét magatartás vagy körülmény utal-e pénzmosásra, és ebből következően kell-e bejelentést tenni róla.

A bejelentés következményei

Mindez a bankok ügyfeleit általában csak közvetve érinti, mivel 1994 óta változatlan szabály, hogy sem a bejelentés tényéről, sem a bejelentés tartalmáról, sem pedig a bejelentő személyéről harmadik személy vagy szervezet nem kaphat felvilágosítást. Ilyen harmadik személynek minősül maga az ügyfél is. Kivételt csupán a büntetőeljárás képez, ennek keretében természetesen felvilágosítást ad a bank.

A bejelentés titokban tartásának követelménye nagyon szigorú, a bankoknak biztosítaniuk kell, hogy mind a bejelentés ténye, mind pedig a bejelentéssel érintett adatok titokban is maradjanak.

A bejelentés során keletkezett iratokat legalább 10 évig kell megőrizni.

A bejelentéssel érintett tranzakció

A tranzakció végrehajtását kérő ügyfél számára természetesen az a legfontosabb, hogy mi történik, ha a tranzakciót a bank bejelenti, mert úgy ítéli meg, hogy azzal kapcsolatban pénzmosásra utaló adat, tény vagy körülmény merült fel.

Korábban a pénzmosás gyanúja esetén a gyanús tranzakciót a bank végrehajtotta és egyidejűleg megtette a bejelentést. Az új szabályok értelmében a bank felfüggesztheti a gyanús ügyletek lebonyolítását, ha pénzmosásra utaló adat, tény vagy körülmény ellenőrzéséhez azonnali rendőri intézkedést lát szükségesnek. Ebben az esetben haladéktalanul köteles értesíteni az Országos Rendőr-főkapitányságot annak érdekében, hogy a bejelentés megalapozottságát ellenőrizhessék. Ha az ORFK a pénzmosás alapos gyanúját nem állapítja meg, az ügyletet haladéktalanul teljesíteni kell. Ha az ORFK a pénzmosás alapos gyanúját állapítja meg, és 24 órán belül erről a bankot értesíti, akkor a banknak az ORFK határozatában foglaltaknak megfelelően kell eljárnia. Amennyiben a határozat kényszerintézkedést nem tartalmaz, a bank haladéktalanul teljesíti a megbízást.

Hogyan jár el a bank a bejelentéseknél?

Az ügyfelek részéről gyakran - és természetesen - merül fel igényként, hogy a bankok pontosan tájékoztassák őket azokról a szabályokról, amelyeket a bejelentési kötelezettség körében alkalmaznak. Ebben a vonatkozásban a bankokat sajátos kötelezettségek terhelik, amelyekről azonban kizárólag a nyilvánosan kihirdetett jogszabályok keretei között adhatnak tájékoztatást. Jelenleg két jogszabály tartalmaz rendelkezéseket a bejelentési kötelezettségről, az egyik maga a pénzmosás megelőzéséről szóló - 2001-ben módosított - törvény, a másik pedig az e törvény végrehajtásáról szóló 299/2001. (XII. 27.) Korm. rendelet.

A jogszabályokból megállapítható, nyilvános szabályok a következők: a bejelentési kötelezettség körébe tartozó feladatok teljesítésére a bank köteles belső szabályzatot készíteni, amelyet a felette állami, szakmai felügyeletet gyakorló szerv hagy jóvá. Ugyanezen szerv iránymutatásokat és mintaszabályzatokat bocsát a bankok rendelkezésére, sőt meghatározott kikötések alkalmazását kötelezően előírhatja. Az iránymutatásokat, a mintaszabályzatokat a bankok kötelesek titkosan kezelni, tehát az ügyfeleknek nem adhatnak róla felvilágosítást. A bejelentési kötelezettség teljesítésének belső eljárási rendjét a bankoknak úgy kell kialakítaniuk, hogy a bejelentésért felelős személy, illetve a szabályzatban kijelölt helyettese a bank napi működésének ideje alatt állandóan rendelkezésre álljon, és haladéktalanul továbbítani tudja a bejelentést az ORFK-nak.

A bejelentést a szabályzatban előírt formanyomtatványon kell megtennie a bank által kijelölt felelős személynek, a titokvédelmi szabályok betartásával.

A bejelentési kötelezettség elmulasztása

Az alkalmazottak személyükben felelősek a bejelentés megtételéért, hiszen a Büntető Törvénykönyv keményen bünteti a bejelentési kötelezettség elmulasztását. A fellépés szigorúságát jól mutatja, hogy 2001 decembere óta a Büntető Törvénykönyv önálló paragrafusban, önálló alcím alatt szabályozza a bejelentési kötelezettség elmulasztásának következményeit, eltérő büntetési tételt alkalmazva a szándékos, illetve a gondatlan elmulasztás esetére. A Btk. alapján aki a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvényben a pénzügyi szolgáltató szervezet számára előírt bejelentési kötelezettségnek nem tesz eleget, bűntettet követ el, és 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Aki pedig a bejelentési kötelezettségének gondatlanságból nem tesz eleget, vétséget követ el, és 2 évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.

A meglehetősen magas büntetési tételek nyilvánvalóan azt a célt szolgálják, hogy a banki alkalmazottakat a bejelentés megtételére ösztönözzék. A jogalkotó szempontjából, illetve gyakorlati megfontolásokból ez tökéletesen érthető is, hiszen ha valahogyan, akkor éppen a bejelentések segítségével várható a pénzmosás visszaszorítása. Gondoljunk ugyanis arra, hogyan szerezhet információt a hatóság a pénzmosás gyanújáról: csak azoknak a tranzakcióknak a megismerésével, amelyekkel az illegálisan szerzett pénzt legálissá akarják tenni. Ez pedig a bankokon keresztül történhet, többek között például olyan módon, hogy utóbb már nem azonosítható személyek különböző bankszámlákra különböző összegeket befizetnek, illetve onnan felvesznek, olyan átutalásokat hajtanak végre, amelyek során a pénz útja követhetetlenné válik, nagy összegű hiteleket vesznek fel, amelyekre valójában nincs szüksége a vállalkozásnak, vagy a magánszemélynek, de így törvényessé válik ilyen összegű pénz eredete stb. A hatóságnak tehát az az érdeke, hogy tudomást szerezzen e tranzakciókról, ügyletekről, amelyhez viszont eszközként kénytelen a bankokat, illetve a banki ügyintézőket igénybe venni. Velük szemben viszont kétségtelenül hatékony eszköz a büntetéssel fenyegetés.

A pénzmosás minősített esetét követi el, és a büntetése 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztés, ha valaki pénzügyi intézmény, befektetési vállalkozás, befektetési alapkezelő, elszámolóház, biztosítóintézet vagy szerencsejáték szervezésével foglalkozó szervezet tisztségviselőjeként vagy alkalmazottjaként jár el. Valamivel enyhébb büntetésre - 3 évig terjedő szabadságvesztésre - számíthat az a tisztségviselő vagy alkalmazott, aki gondatlanságból nem tud a pénzmosással érintett dolog eredetéről. Ez a büntetési tétel is magasabb azonban, mint az alapesetben gondatlanul eljáróké.

Kiemelten vizsgált ügyletek

Fokozott figyelemre számíthatnak az ügyfelek a következő ügyleteknél:

- off-shore pénzügyi szervezetekkel kapcsolatos műveletek,

- szokásostól eltérő hitelműveletek,

- határon átnyúló pénzmozgások,

- ingatlanbefektetések,

- befektetési alapok rendellenes ügyletei (például a betéttel fedezett hitel- és garanciaügylet, az ingatlanok és más befektetések gyors és nem alátámasztott árfolyamváltozása).

A szokatlanság értelmezhető a kibocsátások túljegyzése miatt visszautalt összegekkel kapcsolatos pénzmozgások során is.

Szokatlan lehet a bejelentett gazdasági tevékenységhez, üzleti kapcsolatokhoz képest megjelenő eltérések, a pénzforgalom nagyságának, útvonalának és az ügyfélkapcsolatoknak az anomáliája is.

Értékpapírügyletek

A pénzmosási célzatú cselekmények jelentős hányada értékpapír-tranzakciókon keresztül valósul meg, alul- vagy felülárazás formájában, valamint közbülső szereplő(k) közbeiktatásán keresztül, önkötéssel. Célszerű elvégezni az egyes szereplők értékpapír-tranzakcióinak árazás szempontjából piacidegen vagy piackonform minősítését egy valószínűségi szinten, figyelembe véve az éven belüli szezonalitást.

Élet- és nyugdíjbiztosításhoz kötött ügyletek

Nagyobb figyelmet érdemelnek az élet- és nyugdíjbiztosításhoz kötött ügyletek. A gyanús körülmények, a szokatlan pénzügyi műveletek körének értelmezése és vizsgálata kiterjed azokra az esetekre is, ha a pénzmozgás, a befizetés során és a biztosítási szolgáltatás igénybevételekor a szerződésben szereplőtől eltérő személy jelentkezik, vagy ha bankszámlaszám-változás történik.

Számlatörténet

Ha a pénzügyi szervezetnek rendszeres, aktív kapcsolata van az ügyféllel, gyanúsnak kell minősíteni minden olyan ügyletet, amely nem illeszkedik az ismert ügyfél számlatörténetébe, addigi rendes üzleti szokásaiba és gyakorlatába, az intézet által vezetett számla forgalmának sajátosságaiba.

Figyelmet kell fordítani arra, hogy

- a szóban forgó ügylet nagysága illeszkedik-e az ügyfél megszokott tevékenységéhez,

- ésszerű-e a tranzakció az ügyfél korábbi üzleti és személyes gyakorlata alapján,

- az ügyfél által kezdeményezett ügylet a korábbi gyakorlathoz illeszkedő változást mutat-e vagy eltér attól,

- az alvó számlák sajátosságai, az elhelyezett összeg nagysága, a \"hirtelen felébredés\" körülményei mutatnak-e szokatlanságot, illetve adnak-e okot gyanúra,

- határon átnyúló megbízás esetében van-e kézenfekvő oka az ügyfélnek az ügyletbe harmadik országot is bevonni,

- a számlatulajdonos pénzváltó iroda forgalma a hazai és külföldi fizetőeszközökben reális-e, a szokásos pénznemekben és mennyiségben bonyolódik-e.

Változatok az írásbeli nyilatkozatra

Eltérés lehet a bankok között a nyilatkozattételi kötelezettség teljesítése körében, mindenekelőtt a nyilatkozat tartalmát illetően. Az eddigi - a jogszabály hatálybalépése óta eltelt rövid idő miatt nagyon kevés - tapasztalat azt mutatja, hogy az ügyfelek számára a nyilatkozat megtétele sokszor nem egyszerű feladat, mivel nem elég egyszerűen csak átfutni a bankok által kidolgozott nyilatkozat szövegét. A bankok általában olyan szöveget adnak át az ügyfélnek, amely már tartalmazza a kétféle választ - saját nevében jár-e el az ügyfél vagy nem -, illetve a nem saját nevében eljáró ügyfél számára megjelöli, milyen adatokat kell beírnia. * A nyilatkozat attól függően is eltérő, hogy az eljáró ügyfél magánszemély vagy szervezet. Magánszemély ügyfél esetén egyszerű a helyzet, ha az ügyfél a saját nevében jár el. Ebben az esetben nem kell adatokat kitöltenie, csak ellátja dátummal és aláírja a nyilatkozatot, megjelölve az igenlő választ. Ha a magánszemély ügyfél más nevében jár el, nem elég megjelölnie az erre vonatkozó választ, hanem adatokat is be kell írnia a nyilatkozatba, ráadásul attól függően eltérő adatokat, hogy akinek a nevében eljár, az természetes személy vagy szervezet. * Még hosszadalmasabb a nyilatkozatkitöltési eljárás abban az esetben, ha az ügyfél nem magánszemély, hanem szervezet. Ekkor ugyanis a szervezet képviseletére jogosultnak kell a nyilatkozatot megtennie. Kft. esetén tehát az önálló cégjegyzésre jogosult ügyvezető, bt.-nél a beltag köteles aláírni, ráadásul olyan módon, ahogyan azt a hiteles cégaláírási nyilatkozata tartalmazza. A szervezeteknek mindig legalább két tényről kell nyilatkozniuk: egyrészt arról, hogy a szerződést saját nevükben és javukra kötik meg, másrészt arról, hogy a versenytörvényben meghatározott közvetlen irányítás alatt állnak-e. Ha bármelyik kérdésre \"igen\" választ kell adniuk, akkor természetesen meg kell adniuk a tényleges tulajdonos adatait is. Látható tehát,

Anonim betétek

Magyarország elsősorban azért került a FATF feketelistájára, mert lehetőség volt úgynevezett anonim betétek létesítésére és fenntartására. Teljesen ellenőrizhetetlen ugyanis az anonim betétként elhelyezett pénzösszegek eredete, tulajdonosa és további sorsa is. Az anonimitás felszámolása persze nem csupán a takarékbetétek vonatkozásában lényeges. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a pénzmosás elkövetői szívesen választanak tranzakcióik lebonyolításához olyan országokat, ahol megengedettek a számukra nagyfokú biztonságérzetet adó anonim ügyletek.

Az anonim betétek létrehozását a takarékbetétekről szóló 1989. évi 2. számú törvényerejű rendelet biztosította, ami hatályban volt egészen 2001. december 19-ig. A módosító törvény értelmében ezen időpontot követően takarékbetétet kizárólag névre szólóan lehet elhelyezni. Változatlan viszont az a szabály, hogy az elhelyező csak természetes személy lehet - szervezet tehát nem -, lehetőség van azonban arra, hogy a takarékbetétről szóló szerződésben az elhelyezőtől különböző kedvezményezettet jelöljenek meg.

A kizárólag névre szóló betételhelyezés követelménye azt jelenti, hogy az elhelyezőt - és a betét felvételekor a kedvezményezettet - azonosítani kell, tehát személyazonosságát a törvényi előírásoknak megfelelően meg kell állapítani az általa kötelezően bemutatandó okmányokból. Az adatokat rögzíteni kell, és a betét megszűnésétől számított 10 évig meg kell őrizni.

A korábban megkötött takarékbetét-szerződések és az anonimként megnyitott - tehát bemutatóra szóló, illetve jeligés - takarékbetétkönyvek felett csak a megfelelő azonosítást követően lehet rendelkezni. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a takarékbetétkönyvet nem névre szólóan nyitották meg, akkor annak első bemutatóját, illetve a jeligét közlő személyt azonosítani kell. Az első bemutatást természetesen 2002. január 1-jétől kell számítani. Az azonosítást követően sem maradhat meg az anonimitás, a bemutatóra szóló, illetve jeligés takarékbetétkönyveket az azonosítást követően névre szólóvá kell átalakítani.

Fontos, hogy az anonim betétek megszüntetését célzó szabályozás a 2000. évi CXXIV. törvény azon rendelkezését változtatja meg, amely a takarékbetétek fokozatos megszűnését névre szólóvá alakítás nélkül biztosította volna.

A takarékbetétek anonimitásának megszüntetése természetesen nem jelenti azt, hogy megszűnnek a bemutatóra szóló betétek.

Névre szóló betétté alakítás

A bemutatóra szólóan, fenntartás nélkül elhelyezett takarékbetét esetén a takarékbetét feletti rendelkezésre az jogosult, aki az okiratot először mutatja a kibocsátó banknál, feltéve hogy az okiratot bemutató személy azonosítását a bank elvégezte. Az első azonosítás időpontjában a bank köteles azt a betétes nevére szóló betétté alakítani.

A nem névre szólóan, a rendelkezési jog fenntartásával elhelyezett takarékbetét feletti rendelkezésre az jogosult, aki az okiratot először mutatja be a kibocsátó banknál, és teljesíti a takarékbetét-szerződésben meghatározott feltételt, feltéve hogy az okiratot bemutató személy azonosítását a bank elvégezte. Az első azonosítás időpontjában a bank köteles a betétet a betétes nevére szólóvá alakítani.

A jeligére elhelyezett takarékbetét a tulajdonjog hitelt érdemlő igazolása mellett is átalakítható, ha a betétes a feltétel közlésére nem képes. A feltétel teljesítése nem szükséges a jeligés takarékbetétek esetén akkor, ha az átalakítás öröklés vagy jogerős bírósági határozat alapján történik, vagy ha a takarékbetétet végrehajtás alá vonták, és erre tekintettel kerül sor a kifizetésre.

Bejelentés a rendőrségnek

A névre szólóvá átalakításra a törvény szigorú időbeli korlátokat is felállít. Ha a névre szólóvá alakítás csak 2002. június 30-át követően történik, és a takarékbetétben elhelyezett összeg meghaladja a 2 millió forintot, akkor a bank köteles megküldeni az ügyfél azonosító adatait az Országos Rendőr-főkapitányságnak, a pénzmosás megelőzése és megakadályozása céljából.

Rendőrségi jóváhagyás

Abban az esetben, ha valamely takarékbetétkönyv névre szólóvá alakítása 2004. december 31-ig nem történik meg, ezt követően már csak akkor alakítható át, ha az ügyfél írásban kéri és az ORFK azt jóváhagyja. Az ORFK a jóváhagyást a pénzmosás alapos gyanúja esetén tagadja meg. Amennyiben az ORFK a kérelem benyújtását követő 8 munkanapon belül a bankot nem értesíti a pénzmosás alapos gyanújáról, a jóváhagyást megadottnak kell tekinteni.

Értékpapír-kibocsátás, takarékbetét-szerződések

Nem csupán az anonim betéteket érinti az a törvényi rendelkezés, amely szerint a 2001. december 19-e előtt kötött takarékbetét-szerződések esetében a kibocsátó bank köteles azonosítani az okirat első bemutatásakor mind a betétest, mind pedig a kedvezményezettet, az okiraton pedig fel kell tüntetnie a törvényben meghatározott adatokat.

A takarékbetétekhez hasonló okból rendelkezik a törvény úgy, hogy értékpapírt sorozatban kibocsátani és nyilvánosan forgalomba hozni csak névre szólóan lehet.

Pénzváltás

A pénzváltási tevékenység meglehetősen elterjedt szolgáltatássá vált. 2002. január 1-jétől azonban kizárólag hitelintézet (praktikusan a bank, a szakosított hitelintézet, a takarékszövetkezet és a hitelszövetkezet), valamint a hitelintézet ügynöke kaphat engedélyt pénzváltási tevékenységre. Egyidejűleg jelentősen szigorodnak a pénzváltói tevékenység folytatásának szabályai, amelyek magukban foglalják a működési feltételek szigorítását és a fokozott ellenőrzést is. A pénzváltási tevékenységről a részletes szabályokat külön jogszabály, a 297/2001. (XII. 27.) Korm. rendelet tartalmazza.

hogy a nyilatkozat adása időt igényel, bármennyire is ügyfélbarát módon szerkesztik meg a szöveget a bankok.

Mitől gyanús vagy szokatlan egy tranzakció?

Hatékonyabbá teszi a pénzmosással szembeni fellépést, ha a pénzügyi szervezet ismeri az ügyfele gazdasági tevékenységét, fizetési, pénzforgalmi szokásait, a számlatulajdonos ügyleteit, üzleti környezetét, tényleges üzletmenetét, amelynek alapján megítélhető, hogy a szokatlanságból következik-e a gyanú is. * A gyanú személyes és szubjektív körülmény, amely nem azonos a bizonyítékokkal. A bizonyítás a nyomozó és a vádhatóságok kötelessége, elfogadása pedig a bíróság feladata. A szokatlanság az ügyfél magatartásának, ügyleteinek nem, vagy csak erőltetetten magyarázható változása. A gyanút megalapozza a szokatlanság, az ügyfél addig tanúsított pénzügyi magatartásában bekövetkezett váratlan változás, az ügylet egyedisége, mely nem illeszthető az általa alkalmazott gyakorlatba, függetlenül attól, hogy az ügyletre szánt összeg szokásosnak tűnik, és hogy az ügyletre vonatkozó műveleteket teljesítették-e vagy sem, azt az elfogadott eljárásoktól eltérő, erőltetett célra szánják, ha ugyan kevés tény áll a rendelkezésre, de mesterkéltnek tűnik az ügylet magyarázata. A gyanú felmerül akkor is, ha az üggyel foglalkozó alkalmazott nem ismeri az ügy konkrét bűncselekményi tényállását, de fennáll a valószínűsége, hogy a szóban forgó összeg bűncselekményből származik. * A pénzmosás gyanúját megalapozza az ügyletekben jelen levő adat, tény vagy körülmény szokatlansága mind a készpénzes, mind az elektronikus fizetési módozatok esetében akár 2 millió forint alatti ügyleteknél is. A bank, ha szükségesnek látja, megerősítést kérhet levelező bankjaitól arra vonatkozóan, hogy az ügylet kezdeményezőjének megbízása illeszkedik-e a szokásos műveleteibe.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. május 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére