Erősödő versenytársak

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. április 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 48. számában (2002. április 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
1990, a közép- és kelet-európai rendszerváltozások éve óta régiónk is szerepel a nemzetközi működőtőke-áramlás térképén - szerény, de nem mellőzhető szereplőként. A dolog természetéből, azaz a térség országainak tőkeszegénységéből, modernizációs-felzárkózási törekvéseiből és kényszereiből adódóan Kelet- és Közép-Európa átalakuló gazdaságai elsősorban (működő-)tőkeimportőrök, de újabban már statisztikailag mérhető és nemzetközileg összehasonlítható a térség tőkeexportőri pozíciója is.

Kelet-Közép-Európa külföldi közvetlen befektetései

A világon 2000-ben 1270 milliárd dollár értékben valósult meg külföldi közvetlen befektetés, ezzel a felhalmozott állomány értéke 6314 milliárd dollárra nőtt. Az említett 1270 milliárd dollár túlnyomó többsége - 1140 milliárd dollárnyi - határon átívelő (nemzetközi) vállalatfelvásárlás és fúzió révén szóródott szét a világban. A külföldi közvetlen befektetések nagyságát mutatja, hogy az összes bruttó állótőke-képződés 16 százalékával volt egyenlő, s a világgazdaságban létrehozott összes új érték (az összesített GDP) 4 százalékát tette ki - miközben ugyanabban az évben az áruk és szolgáltatások összes exportjának értéke kissé meghaladta a 7000 milliárd dollárt.

2000-ben Nagy-Britannia volt a világ legnagyobb működőtőke-exportőre 250 milliárd dollárral, majd Franciaország (172 milliárd dollár) és az Egyesült Államok (140 milliárd dollár) következett. A legnagyobb tőkeimportőr az Egyesült Államok volt (286 milliárd dollár) Németország (281 milliárd dollár) és Nagy-Britannia (130 milliárd dollár) előtt.

Kelet- és Közép-Európa átalakuló gazdaságai 2000-ben összesen 27 milliárd dollár értékű működőtőke-befektetést vonzottak - ami a világ összes működőtőke-importjának alig 2,12 százaléka volt abban az évben. Három nemzetgazdaság, az orosz, a cseh és a lengyel fogadta be a régióba áramló összes külföldi közvetlen befektetés kétharmadát. Régiónk tőkevonzási teljesítményének meghatározó eleme a külföldi tőke privatizációs tevékenysége. Ezek sorában kiemelkedik a France Telecom befektetése, amely 4 milliárd dollárért megvásárolta a lengyel nemzeti távközlési társaságot, a Telekomunikacija Polskát. Ez Kelet- és Közép-Európa eddigi legnagyobb privatizációs tranzakciója és egyben a régióban megvalósult legnagyobb egyszeri külföldi közvetlen befektetés.

A nemzetközi működőtőke-import főbb regionális adatai 1989-2000 között (milliárd dollár, kerekítve)

Fogadó ország/régió

1984-1994(éves átlag)

1995

1999

2000

Világ

200

331

1075

1270

Fejlett országok

137

203

830

1055

Egyesült Államok

42

59

295

281

Európai Unió

77

113

467

617

Nagy-Britannia

19

20

83

130

Franciaország

12

23

47

44

Németország

3

12

55

176

Japán

1

0

13

8

Afrika

4

5

9

8

Latin-Amerika

17

32

110

86

Ázsia

38

76

100

144

Kelet-Közép-Európa

4

14

23

27

Forrás: World Investment Report 2001. 292-295. oldal

Négy + egy keleti ország

Néhány éve a külföldi közvetlen befektetések kiáramlása is megindult régiónkból. Míg a kelet-közép-európai országok külföldi befektetései 1995-ig statisztikailag elhanyagolható nagyságúak voltak, addig azok értéke 2000-ben már meghaladta a 4 milliárd dollárt.

Térségünkben a működőtőke-exportőrök listáját Oroszország vezeti - egymaga a régió tőkekivitelének háromnegyedét bonyolította le 2000-ben, s még nagyobb hányadát a megelőző évben. Oroszország minden bizonnyal nem csak regionálisan jelentős működőtőke-exportőr. Ám mivel az orosz vállalatok külföldi tevékenységére vonatkozó adatszolgáltatás - finoman szólva is - hiányosnak mondható, így a - hivatalos - fizetésimérleg-adatok nyilvánvalóan erősen alulreprezentálják az orosz tulajdonú vállalatok valós külföldi beruházási tevékenységét.

A régió második legnagyobb közvetlen külföldi befektetője Magyarország: a hazai vállalkozások 1999-ben 250, 2000-ben 550 millió dollár értékben fektettek be határainkon kívül. Az észt tulajdonú vállalatok álltak 2000-ben a harmadik helyen (157 millió dollárral), a lengyel tőkekivitel 126, a cseh pedig 116 millió dollárt ért el. Az utóbbi években - a külön kategóriába sorolandó Oroszországot természetesen nem számolva - ez a négy közép-európai ország volt képes százmillió dolláros nagyságrendű közvetlen külföldi befektetésre.

Régión belül marad

A térségünkből kiáramló működőtőke-kivitel kétszeresen is koncentrált: minden érintett országban néhány nagyvállalat hajtja végre a tőkekivitel túlnyomó részét, ami ugyanakkor a térségen belül marad. Az 550 millió dollárnyi magyar tőkekivitelből például 334 millió dollár (csaknem 61 százalék) irányult Kelet-Közép-Európába. (Ezenkívül 36 százaléknyi került az Európai Unióba - ebből 21,5 százalékkal részesedett Dánia és 7,4 százalékkal Németország.) A cseh eredetű közvetlen külföldi befektetéseknek - ugyancsak 2000-ben - 85 százaléka maradt a régión belül, Észtország esetében ez az arány 87,5 százalék.

Ha azt nézzük, hogy a kelet-közép-európai országok működőtőke-importjának mekkora hányada származik a régióból, természetesen mikroszkopikusnak mondható arányokat kapunk. Ez érthető, hiszen a régió hazai tulajdonú cégei csak viszonylag kis összegű beruházásokat tudnak finanszírozni - egyedül az orosz kőolaj- és földgáz-kitermelő óriásvállalatok jelentenek/jelenthetnek kivételt.

A nagyvállalati tőkeexport általában "megy magától": a világgazdaságban zajló rendkívül dinamikus vállalatfelvásárlási és -összeolvadási láz hihetetlenül erős Európában is; a regionális vezető szerep megszerzése-megőrzése érdekében a térség nagyvállalatainak is meg kell erősíteniük pozícióikat. Ennek alapvető eszköze a regionális vállalatfelvásárlás lehet. A kérdés nagyon gyakran úgy merül föl, hogy az egy-egy ágazatban tevékenykedő három-négy, potenciálisan a regionális vezető szerep betöltésére is képes - megfelelő tőkeellátottságú és innovációs képességű, ugyanakkor a nemzetközi piacokon magát a legjobban kiismerő - cég közül melyik képes felvásárolni a többit, de legalábbis annyit, amennyivel megszilárdíthatja vezető szerepét - s ezzel közép- és talán hosszú távon is biztosíthatja saját fönnmaradását, önállóságát.

Miután térségünkből viszonylag kevés ország fektet be külföldön, ezért egy-egy tranzakció "rányomhatja bélyegét" az átfogó statisztikákra. (Ez persze általában is igaz, a fejlett országok esetében azonban egy-egy konkrét befektetés nagysága - például a Vodafone-Mannesmann-felvásárlás 140 milliárd dollárja - "torzítja" a statisztikákat.)

A kelet-közép-európai cégek külföldi befektetéseire vonatkozó összefoglaló adatok kezelésénél nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a leggyakoribb - és általában a legnagyobb összegeket mozgósító - esetek azok, amelyekben egy "igazi" (tehát globálisan és nem regionálisan nemzetközi) transznacionális társaság régióbeli leányvállalata valósít meg külföldi közvetlen befektetést. Az ilyen esetek jelentős részében voltaképpen beszélhetnénk kelet-közép-európai működőtőke-áramlásról is, amennyiben a regionálisan legjobban pozicionált társaságot hozzák olyan pénzügyi helyzetbe, hogy képes legyen regionális versenytársainak felvásárlására. A befektetések pénzügyi forrásait azonban természetes módon a transznacionális társaság, s nem a kelet-közép-európai leányvállalat adja, s a végleges beruházási döntést is a társaság központjában hozzák meg.

Térségünk ma már rendelkezik "igazi" transznacionális társaságokkal is. Az elnemzetköziesedést jelzi, hogy miként alakulnak az arányok a külföldi értékesítések és az összes árbevétel, a külföldi eszközök (vagyon) és az összes eszköz (vagyon), a folyó külföldi beruházások értéke és a vállalat összes befektetése, valamint a külföldön foglalkoztatottak és az összes vállalati alkalmazott esetében. E regionális multik külföldi tevékenysége ma még - a történelmi tradíciók, a hagyományos kereskedelmi kapcsolatok és a földrajzi közelségből származó logisztikai előnyök következtében - Európára koncentrálódik.

A nemzetközi működőtőke-export főbb regionális adatai 1989-2000 között* (milliárd dollár, kerekítve)

Exportőr ország/régió

1984-1994 (éves átlag)

1995

1999

2000

Világ

228

355

1006

1150

Fejlett országok

203

305

945

1046

Egyesült Államok

49

92

143

139

Európai Unió

105

159

720

772

Nagy-Britannia

24

44

205

250

Franciaország

20

16

121

172

Németország

20

39

110

49

Japán

30

23

23

33

Afrika

1

1

1

1

Latin-Amerika

4

7

22

13

Ázsia

20

41

35

85

Kelet-Közép-Európa

0

0

2

4

Forrás: World Investment Report 2001. 296-299. Oldal

* A nemzetközi működőtőke-áramlás export- és importadatai - különböző, statisztikai számbavételi és elszámolási okokból soha nem esnek egybe.

A 25 éllovas

Az 1999-es adatok tanúsága szerint Kelet-Közép-Európa 25 legnagyobb vállalata közül 5 horvát, 5 szlovén, 4 magyar, 3 orosz, 2-2 cseh, lengyel és litván, 1-1 pedig lett és román. (Frissebb adatok nem minden ország nagyvállalatairól állnak rendelkezésre. Ezek azonban már tartalmazzák a legnagyobb orosz vállalatok adatait is, így következtetni lehet belőlük a 2001. végi állapotra.) Ami az ágazati megoszlást illeti, a térség 25 legnagyobb cége közé 7 szállítási, 5 szénhidrogén-termelő, 3 gyógyszergyár, 2-2 kereskedelmi vállalat és multiszektorális holding, valamint 1-1 energetikai, élelmiszer-ipari, háztartásigép-gyártó, vegyipari, gumiipari, kerámiaipari és bányászati társaság került be. (Egyikük, a horvát Podravka-csoport két ágazatban is érintett.)

Az említett regionális akvizíciós lista legnagyobb tétele a Mol 262 millió dolláros befektetése, amelynek révén 36 százalékos tulajdonhányadot szerzett a Slovnaftban, a szlovák nemzeti olajtársaságban. A sorban a második a horvát Pliva-csoport, amely a Polfa Kraków nevű lengyel gyógyszergyárban több lépcsőben 167,8 millió dollárért szerzett 89,2 százalékos tulajdont, a harmadik pedig az orosz Lukoil, amely a bolgár Neftokhimban tett szert 58 százalékos tulajdonhányadra 101 millió dollárért.

A lista "legmohóbb" bevásárlója a horvátországi Pliva-csoport, amely négy év alatt a már említett krakkói gyógyszergyáron kívül Szlovákiában, Lengyelországban, a Cseh Köztársaságban, valamint Franciaországban, Nagy-Britanniában és Németországban is bevásárolt - összesen 257 millió dollár értékben, mindannyiszor megszerezve a felvásárolt vállalat teljes irányítási jogát, többnyire részvényeinek 100 százalékát.

A legnagyobb vásárlók természetesen az orosz gáz- és olajipari óriások, a Gazprom, a Lukoil, a Szibur és a többiek - róluk azonban meglehetősen nehéz autentikus adatokat szerezni, ráadásul vásárlásaik jelentős részét gyakran nehezen tisztázható tulajdonosi szerkezetű közvetítők révén bonyolítják le.

A Lukoil legfeltűnőbb akvizíciója - nem elsősorban 71 millió dolláros értéke miatt - minden bizonnyal a Getty Petroleum Marketing Inc. megvásárlása volt 2000 legvégén. A vállalkozás az Egyesült Államok 13 államában 1260 benzinkúttal rendelkezik, és fűtőolajat, valamint egyéb olajszármazékokat is forgalmaz. A Getty Marketing 40 százalékát értékesítő főtulajdonosok kikötötték a márkanév megőrzését, a cég székhelyének változatlanul tartását (Jerichóban, Long Islanden, New York államban), a menedzsment megtartását és kötelezettségvállalást az elbocsátásoktól való tartózkodásra. A Lukoil második embere a felvásárlás kapcsán kijelentette: "Ez az első eset, hogy egy orosz cég az Egyesült Államokban megvásárol egy nyilvános részvénytársaságot, ami egyúttal a Lukoil első lépése az amerikai piacra való behatoláshoz. (...) A jövőben saját kőolajtermékeinket forgalmazhatjuk a Getty kúthálózatában. (...) A Getty erős amerikai pozíciójának és a Lukoil elsőrangú, integrált és világméretű képességeinek egyesítéséből egy csodálatos új cég születik."

A világsajtó a legtöbbet a Gazprom külföldi akvizícióival foglalkozik - az orosz gázipari óriás külföldi befektetési aktivitása, annak nagyságrendje és a gyakran meglehetősen zajos "lebonyolítás" miatt. A Gazprom 2001 májusáig 36 nagyobb külföldi felvásárlást bonyolított le, s a leggyakrabban 50 százalék körüli tulajdonosi részesedést szerzett. A Gazprom befektetései többnyire a földgáz-kereskedelem és -feldolgozás, valamint a földgázkitermelő berendezések gyártásának területén valósultak meg - a kevés kivétel között a legfontosabb a Belgazprombank megvásárlása Belaruszban és az Általános Értékforgalmi Bank felvásárlása Magyarországon. Az orosz gázipari óriás akvizíciós tevékenysége kiterjed egész Európára - térségünk országain kívül Törökországtól Hollandián, Németországon és Finnországon át egészen Nagy-Britanniáig. A Gazprom magyarországi tevékenysége jól ismert: az említett Általános Értékforgalmi Bankon kívül a Mollal együtt 50 százalékos tulajdonosa a magyarországi földgázimport monopolhelyzetben lévő lebonyolítójának, a Panrusgáznak; a TVK-ban és a BorsodChemben megvalósított (rész)tulajdonszerzésének viharos körülményeit nagy terjedelemben taglalta a magyar sajtó.

A 25-ös listán szereplő négy magyar cég a TVK, a Mol, a Zalakerámia és a Malév. (A lista természetesen nem tartalmazza a külföldi tulajdonú cégeket, ugyanakkor - a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően - nemzeti tulajdonúaknak tekinti azokat a tőzsdei vállalkozásokat - például a Molt -, amelyeknek nincs ismert stratégiai, legalább 25 százalékban tulajdonos szakmai befektetője. A TVK ma már nyilván nem szerepelne ezen a listán, mivel időközben lett ismert stratégiai tulajdonosa.)

A Zalakerámia 18. helye talán sokakat meglep a régió 25 legnagyobb transznacionális társaságának listáján. A vállalkozás horvátországi, romániai és csehországi vállalatfelvásárlásai révén (melyek közül a csehországit értékesítette a Zalakerámiát időközben megvásárló Arago Befektetési Holding Rt.) a lista harmadik leginkább nemzetköziesedett cége, miután öszszes eszközállományának 55, árbevételének 61, foglalkoztatotti létszámának pedig 66 százalékát reprezentálják külföldi leányvállalatai. (E tekintetben a magyar cég a Latvian Shipping Co.-t és a Ωkoda Group Plzent követi.) A Zalakerámia mindhárom külföldi vállalatfelvásárlása (pontosabban részvényvásárlása, melyek révén a romániai Cesarom és a horvátországi Inker esetében irányító pozícióba került, a csehországi 36 százalékos kisebbségi részesedést pedig 2001-ben értékesítette) szerepel az 1997. január 1. és 2001. május 1. között lezajlott 20 legnagyobb akvizíció listáján.

Ellentmondásos hatások

A tőkekivitel természetesen nem kizárólag a legnagyobb vállalatok törekvése. A régió középvállalatai azonban általában alultőkésítettek - nemcsak nemzetközi terjeszkedésre nem gondolhatnak, de hazai tevékenységük, fejlődésük tőkeellátottsága is elégtelen. Magyarországon ezért jött létre 1997-ben a Corvinus Nemzetközi Befektetési Rt., amely elvben ugyan kész bármilyen hazai vállalat külföldi befektetéseinek támogatására, eddig azonban kizárólag középvállalatok szomszédos országokban (és egy esetben Kínában!) megvalósított beruházásait támogatta tőkejuttatással, garanciákkal és hitelekkel.

A magyar működőtőke-kivitelt elemző egyik tanulmányában Antalóczy Katalin az alábbiakban foglalja össze értékelését és prognózisát: "Várakozásaink szerint az elkövetkező években továbbra is magas, esetenként növekvő működőtőke-exporttal kell számolnunk. Ennek gazdasági hatásai ellentmondásosak. Általános jellegzetességként leszögezhetjük, hogy a tőkeexport megjelenése többnyire stabil, viszonylag fejlett gazdasági hátteret feltételez, s a globalizálódó világgazdaságban az adott ország pozíciójának javulását eredményezi. A külföldi leányvállalatok alapítása hozzájárulhat az árukivitel növekedéséhez, javíthatja a befektetők jövedelmezőségét, versenyképességét, ugyanakkor nemcsak mikro-, hanem makrogazdasági kockázatokkal is járhat. A fizetési mérlegre gyakorolt hatás ugyanis ellentmondásos. Egyrészt az áruexport már rövid távon is nőhet, hosszabb távon pedig emelkedhet a profit hazautalása, a tulajdonosi hitelek visszafizetése - ezek a tényezők javítják a fizetési mérleget. Másfelől, ha stagnálnak vagy visszaesnek a Magyarországra irányuló közvetlen befektetések - mint az utóbbi években -, és eközben nő a feltehetően spekulatív, adókerülő tőkeexport, akkor egyre zsugorodik a gazdaság külső finanszírozása szempontjából fontos tőkeegyenleg, miközben a tőkeexporttól várt kedvező hatások is elmaradnak."

Nyilvánvaló, hogy Kelet-Közép-Európa nemzeti tulajdonban lévő nagyvállalatainak külföldi tulajdonszerzési tevékenysége aligha lanyhul a belátható jövőben, ellenkezőleg, tovább fokozódik. E nélkül nem állhatnak helyt abban a globális, szó szerint világméretű piaci versenyben, amely napjaink világgazdaságának legfontosabb jellemzője. Ma már nem a nagyhal eszi meg a kishalat, hanem a nagyhalak eszik meg egymást. Éppen ezért a kelet-közép-európai nagyvállalatok számára a regionális vezető szerep megszerzése számos területen a túlélés egyetlen lehetséges, bár nem teljesen biztos eszköze.

Kelet- és Közép-Európa 25 legnagyobb (nem pénzügyi) transznacionális társasága

Sorrend

Cég

Ország

Ágazat

Külföldi eszközök(M USD)

Külföldi értékesítés(M USD)

Külföldi foglalkoztatás(fő)

Nemzetközi- esedettségi index*

1.

Lukoil Oil

RU

Kőolaj- és földgáztermelés és -kereskedelem

3236,0

4642,0

10 000,0

29,8

2.

Latvian Shipping

LA

Szállítás

459,0

191,0

1 124,0

87,3

3.

Hrvatska Elektroprivreda

CR

Energetika

296,0

10,0

 

4,3

4.

Podravka Group

CR

Élelmiszer- és gyógyszeripar

285,9

119,4

501,0

32,6

5.

Primorsk Shipping

RU

Szállítás

256,4

85,3

1 308,0

59,4

6.

Gorenje Group

SL

Háztartási elektronika

236,3

593,3

590,0

33,3

7.

Far Eastern Shipping

RU

Szállítás

236,0

134,0

263,0

38,8

8

Pliva Group

CR

Gyógyszeripar

181,8

384,7

2 645,0

39,7

9.

TVK

HU

Vegyipar

175,4

248,9

927,0

37,5

10.

Motokova

SK

Kereskedelem

163,3

260,2

576,0

64,8

11.

SĄkoda Group Plzen

SK

Multiszektorális

139,1

150,7

1 073,0

10,6

12.

Atlanska Plovidba

CR

Szállítás

138,0

46,0

 

63,2

13.

Mol Hungarian Oil & Gas

HU

Kőolaj- és földgáztermelés és -kereskedelem

126,3

582,4

833,0

8,9

14.

Krka

SL

Gyógyszeripar

120,7

209,0

429,0

38,1

15.

Adria Airways

SL

Szállítás

116,3

103,4

19,0

64,0

16.

Petrol

SL

Kőolaj- és földgáztermelés és -kereskedelem

90,4

105,7

75,0

10,1

17.

Slovnaft

SL

Kőolaj- és földgáztermelés és -kereskedelem

82,8

627,5

119,0

22,7

18.

Zalakerámia

HU

Kerámiaipar

69,0

39,0

2 022,0

60,7

19.

Matador

SL

Gumiipar

51,6

34,0

5,0

11,3

20.

Malév Hungarian Airlines

HU

Szállítás

43,3

274,1

49,0

32,4

21.

KGHM Polska Miedz

PL

Bányászat

34,0

265,0

25,0

8,6

22.

Croatia Airlines

CR

Szállítás

29,9

60,2

39,0

30,8

23.

Elektrim

PL

Multiszektorális

21,0

42,0

62,0

2,2

24.

Petrom SA National Oil

RO

Kőolaj- és földgáztermelés és -kereskedelem

19,0

211,0

67,0

3,7

25.

Intereuropa

SL

Kereskedelem

16,0

17,0

511,0

15,4

Forrás: World Investment Report 2001. United Nations, New York, Geneva, 115. Oldal

* Megjegyzés: A nemzetköziesedettségi index ("transnationality index") három mutatószám egyszerű számtani átlagával egyenlő. Ezek: a külföldi eszközöknek az összes eszközhöz viszonyított aránya, a külföldi értékesítésnek az összes értékesítéshez viszonyított aránya, valamint a külföldi foglalkoztatottságnak az összes foglalkoztatáshoz viszonyított aránya. Maximum 100,0.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. április 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére