A bankok mindent vittek

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. április 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 48. számában (2002. április 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Rekordévet tudhat maga mögött a bankszektor. Tavaly ugyanis - a kedvezőtlen nemzetközi tendenciák ellenére - a magyarországi pénzintézetek jövedelmezősége az előzetes adatok szerint kiugró mértékben javult. Ezt pedig a bankok felfutó üzleti aktivitás mellett produkálták, ami kifejezetten kedvezett az ügyfeleknek, s biztató a jövőre nézve.

Kihasználták a gazdaság lendületét

A bankszektor az előzetes adatok szerint 2001-ben üzleti aktivitását reálértéken majdnem 12 százalékkal, saját tőkéjét pedig több mint 30 százalékkal tudta növelni, miközben az adózott eredmény 35 százalékkal haladta meg az előző évit. A hitelintézetek teljesítményéről azért tudunk második éve immár tavasszal (erre régebben legfeljebb kora ősszel volt lehetőség) némi képet alkotni, mert a Nemzetközi Bankárképző Központ kezdeményezésére létrejött egy olyan adatbázis, amelynek a bankok megküldik legfontosabb számaikat.

A magyar bankok többsége nem szerepel a tőzsdén (saját elhatározásukból, talán nem véletlenül maradtak távol a teljes nyilvánosságot megkövetelő parkettől), így auditálatlan adataikról nem kötelező számot adniuk. Éppen ezért az adatbázisban szereplő információk nagy részét - amelyek az esetleg nyilvánosságra hozott gyorsjelentésekben szereplőnél bővebbek - az ehhez hozzájutók (például maga a bankárképző) bizalmasan kezelik. Kívülállók tehát mélyebb elemzést ebben az időszakban még nem végezhetnek, néhány figyelemre méltó megállapításra azonban módunk lehet. Különösen azért, mert a Magyar Külkereskedelmi Bank (MKB) szakértőgárdája (minden bizonnyal szintén az előbb említett adatbázis alapján) hagyományt teremtett azzal, hogy ilyenkor közread egy előzetes gyorsjelentést a szektor teljesítményéről.

Az MKB következtetéseit a jelentés szerint a bankszektor összes eszközének több mint 80 százalékát lefedő bankok, ezen belül az üzleti volumenük alapján meghatározó nagybankok előzetes adatai alapján vonta le. A szektor mérlegfőösszege ezek szerint 2000 decemberéhez viszonyítva tavaly év végére 12,5 százalékkal, reálértéken 3,3 százalékkal növekedett. Ugyanakkor az üzleti aktivitást jobban tükröző (például a kockázati hatásoktól megtisztított), korrigált mérlegfőösszeg 2001-ben roppant dinamikusan, 21,1 százalékkal emelkedett. Nőtt a bankok mérlegen kívüli tranzakcióinak értéke is, a határidős ügyleteknél a nominális bővülés 68 százalékos, a függő kötelezettségeknél pedig 49 százalékos volt.

Az üzleti aktivitás alakulása negyedévente 2001-ben*

 

I. negyedév

II. negyedév

III. negyedév

IV. negyedév

Vállalati hitelek

4,1

0,8

4,9

1,8

Lakossági hitelek

7,6

12,2

14

18,3

Vállalati betétek

-4,9

4,9

4,3

14,4

Lakossági betétek

2,2

0,7

3,7

7,2

* az állomány változása az előző negyedévhez képest %, előzetes adatok alapján

Forrás: PSZÁF, MKB, saját számítás

Forintos üzletek

Nyilvánvalóan meglehetősen sok üzletet hozott a magyar pénzintézeteknek a forint tavaly májusban kiszélesített ingadozási sávja. Az emiatt megnövekvő kockázatok fedezésének igénye mellett az sem elhanyagolható, hogy igen fajsúlyos külföldi szereplők is megjelentek ezen a piacon. A többnyire spekulációs vásárlásokat pedig még a kinti bankok is csak hazai partnereiken keresztül bonyolíthatták le.

A "felszabadított" forint erősödését - amely tavaly mintegy 7,5 százalékos volt - persze az állományváltozások értékelésénél is figyelembe kell venni. Ez ugyanis - hangsúlyozta az MKB - egyformán befolyásolta a teljes vállalati hitel- és betétállomány, illetve a lakossági összbetétállomány kimutatott dinamikáját is. Méghozzá negatívan, hiszen még minden kategóriában igen jelentős (35, 22, illetve 25 százalék) súlyt képvisel a devizaállomány. A szektor egészére érvényes viszont a devizaeszközök és -források (különösen utóbbi) arányának visszaszorulása a forintállományok javára.

A mérlegen belül a legnagyobb tételt kitevő ügyfélhitelek egyébként folyó áron tavaly 19,5 százalékkal bővültek. Legdinamikusabban - mint az már a korábbi információk alapján is egyértelmű volt - a lakossági kölcsönök állománya gyarapodott. A magánszemélyeknél ez a növekedés 62,8 százalékot, míg a vállalatoknál 12,1 százalékot tett ki. Különösen látványos volt az előrelépés a lakáshitelek terén. Az állomány gyarapodása itt a Magyar Nemzeti Bank (MNB) adatai alapján majdnem 230 százalékos volt az előző évhez képest. A fogyasztási kölcsönöknél ez a mutató jóval szerényebb, húsz százalék alatti volt. Az MKB szakemberei azonban úgy vélik, a gépjármű-hitelezésben is minden eddiginél kedvezőbb volt a múlt év.

A magánszemélyek banki megtakarításai ugyan a hitelfelvételnél csekélyebb mértékben, de imponálóan nőttek. A 14,4 százalékos betétnövekedési dinamikát az MKB elsősorban a reálkeresetek számottevő (átlagosan 6,4 százalékos) növekedésével és az uniós valuták beváltásának egyszeri hatásával magyarázza. Az otthon tartott euróövezeti valuták ugyanis - döntően forintbetétként - a bankokhoz vándoroltak. Ennek a pénzesőnek az áldásait jórészt az OTP Bank élvezhette. Az eddig nyilvánosságra került adatok szerint a jegybank által becsült, mintegy 70 milliárd forintnyi valutából több mint 40 milliárd az OTP-nél vezetett betétszámlákat hizlalta. Egyes pénzintézetekre lebontva (már csak a megfelelően széles körű adatok hiánya miatt is) persze nemcsak nehéz, hanem lehetetlen is lenne vizsgálni a folyamatot. A bankszektor egészét tekintve azonban még akkor is látványos a gyarapodás, ha a "sublót-pénzeket" leszámítjuk.

A bankok betétállományának duzzadása okaként az elemzők megemlítik még az egyszeri díjas életbiztosításoktól való elfordulást, illetve a hektikus részvénypiaci mozgások banki megtakarításokat gyarapító hatását is. Mára közhely, hogy jellemzően a tőzsdei válság és az állampapír-piaci hozamok visszaesése, a piaci bizonytalanságok idején "fedezik fel" még az igényesebb befektetők közül is sokan a pénzintézeteket. Elgondolkodtató viszont, hogy 2001. ilyen szempontból távolról sem hasonlítható például az orosz válság idejéhez. Egyelőre tehát nehezen találhatunk magyarázatot arra, hogy a lakosság miért fordult el ennyire az állampapír- és a részvénypiactól egyaránt.

A bankok növekedési üteme %

 

2000

2001*

I. negyedév

5,6

1,2

II. negyedév

0,1

4,4

III. negyedév

5,3

1,6

IV. negyedév

3,5

4,8

* előzetes adatok alapján

Forrás: PSZÁF, Nemzetközi Bankárképző

Javuló jövedelmezőség

Valószínűleg részben éppen a bankokba áramló pénz nagyságának köszönhető, hogy a szektor jövedelmezősége ilyen látványosan javult. A nettó kamateredmény az előző évinél 2001-ben 11,7 százalékkal magasabb, három százalék körüli reálnövekedést ért el. A nettó díj- és jutalékbevételek ennél is erőteljesebben, 21,7 százalékkal emelkedtek. Ez igazolhatja - állapították meg az elemző bankárok -, hogy a bankok több mint egy éve stabilizálódott kamatrés mellett próbálják az egyéb jövedelemelemek arányát növelni. A leegyszerűsítetten kalkulált kamatkülönbözet (marzs) a gyorsjelentés szerint tavaly az előző évi, 3,5 százalékos szinten alakult.

A pénzintézeti ügyfelek így egyértelműen - szintén - nyertek azon, hogy az előző esztendő banki szempontból ilyen gazdagra sikeredett. A számok (legalábbis az átlagos értékek, amelyek mögött, mint később láthatjuk, azért bankonként és negyedévenként alapos különbségek adódtak) ugyanis azt mutatják, hogy a pénzintézetek a régebbinél készségesebben, könnyebben és olcsóbban nyújtottak hiteleket. Ráadásul úgy, hogy a betéti kamatszintet sem faragták le egészen alacsonyra.

A bankok egyébként - az előbbiek alapján szükségből is - nyereségességüket visszafogott költségpolitikával is igyekeztek javítani. A dinamikus fejlődés ellenére ugyanis az üzemi kiadások alig, a 2000. december végihez képest mindössze 1,8 százalékkal növekedtek. A jövedelmezőséget a szervezet- és az ahhoz kapcsolható létszám-racionalizálás is javította. Az alkalmazottak száma ugyanis csak a mintában szereplő bankoknál 700-zal csökkent. Szakértői becslések szerint a szektor egészében legalább ezer embert érintő létszámleépítés zajlott le az előző évben.

Negyedekből összeállt egész

Az előző évet azonban érdemes negyedévekre bontva is vizsgálni. Ebből ugyanis kiderül, hogy az összesített adatok különböző folyamatok eredőjeként alakultak ki. Az utolsó negyedév pedig alaposan megváltoztatta az összképet. Az üzletágak között kizárólag a lakossági hitelállomány növekedésénél láthatunk negyedévente egyértelmű és gyorsuló ütemű fejlődést. A vállalati hitelkihelyezésnél a második negyedév igencsak gyérre sikeredett (az előző negyedévhez képest az állomány mindössze 0,8 százalékkal bővült). A harmadik negyedévben megugró dinamika azután az év vége felé határozottan fékeződött.

A legmarkánsabb jelenségnek alighanem a vállalati betétállomány utolsó negyedévi lendületes növekedését tarthatjuk. A vállalati betétállomány megugrása, a hitelállománynál magasabb dinamikája az utóbbi időben - olvasható az MKB jelentésében - egyfajta dekonjunkturális jelzőként működött, amely azonban a növekedési kilátások javulása esetén gyorsan megváltozik. A Nemzetközi Bankárképző elemzői is úgy vélik, hogy ezen a téren nem lehet okunk aggodalomra.

A külpiaci recessziós jelenségek begyűrűzése mellett egy másik veszélyforrásra sem ártana odafigyelni. Ez pedig a lakossági banki betétállomány alakulása. Tavaly év közben ugyanis mind a felügyelet, mind maguk a bankok aggodalmukat fejezték ki: a dinamikus hitelkihelyezés a megtakarítók kedvetlensége miatt a forrásellátottsági mutatók romlásához vezethet. Őszre azután egyértelműen elhallgattak ezek a panaszok.

Mielőtt azonban tökéletes biztonságba ringatnánk magunk, nem árt emlékezni: 1992-ben a negatív reálkamat (tehát az inflációt alulmúló hozam) képes volt elérni, hogy a lakosság többet költsön, mint amennyit félretesz. A globalizáció kiterjedése pedig azt eredményezi, hogy a befektetési lehetőségek között ne csak magyarországiak jelenjenek meg. Szakértői számítások szerint - a sorozatos jegybanki kamatcsökkentéseknek köszönhetően is - az utóbbi időben már erőteljesen a nulla felé tart a reálkamatok szintje. Ez magyarázhatja egyébként, hogy a bankok miért tanúsítottak (tanúsítanak) némi visszafogottságot a betéti kamatok lefaragását illetően.

A lakosság megtartása

A bankok kamatpolitikája egyébként meglehetősen érzékenyen - bár nyilvánvalóan késve - reagál a pénzvándorlásokra. A sorozatosan tapasztalható betétkivonás és a források szűkülése miatt a betéti kamatok úgy alakulnak, hogy azok a magánszemélyek számára kedvezőbbek. (Ez történt tavaly tavasszal.) Akkor azonban, amikor minden külön erőfeszítés nélkül is szépen gyarapodnak a bankbetétek, a pénzintézetek boldog féktelenséggel nyirbálják a betéti kamatokat. A különböző adatokat (átlagos betéti kamatszint, a hitelek és a betétek közötti kamatkülönbözet, vagyis a marzs és a megtakarítások típusonkénti alakulása, pénzintézeti akciók és reklámok) vizsgálgatva úgy tűnik, hogy a bankok üzletpotitikáját ezen a téren a háztartások magatartása sokkal inkább befolyásolja, mint az egymás közötti verseny. Ezt támaszthatja alá, hogy a pénzintézetek éppen akkor növelték marzsukat, amikor - állítólag - a legnagyobb vehemenciával kezdtek a lakossági piac meghódításához.

Nyereség- és egyéb mutatók (%)

 

2000

2001

Eszközarányos profit (ROA)

1,00

1,30

Tőkearányos profit (ROE)

12,10

15,00

Kalkulált kamatrés

3,50

3,50

Tőkemegfelelés

11,30

11,10

Forrás: MKB

Óvatos kockázatkezelés

További gondok adódhatnak esetleg a céltartalékképzés terén. Az előzetes eredmények tavaly a szektorban a portfóliók minőségének javulására utalnak. Az országkockázati céltartalékok (ez az MKB szerint csak a bankok szűk körénél volt számottevő nagyságú) és a hitelezési veszteségekre képzett céltartalékok 2001-ben átlagosan 30-40 százalékkal maradtak el az előző évitől. Így lett az előre jelzett adó előtti eredmény 49 százalékkal magasabb a 2000. évinél.

A portfólió minőségi összetétele az első negyedévben még romlott. A problémamentes állomány aránya ekkor 91,6 százalékról 91,1 százalékra mérséklődött. Szeptember végén a bankok - a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) erről az időszakról kiadott jelentése szerint - a vállalkozói hitelek 15 százalékát külön figyelendőnek, azaz az átlagosnál kockázatosabbnak ítélték. Szemben a félév végével, amikor ez az arány még csak 9 százalékot tett ki.

A lakossági hitelállománynál a problémamentes kölcsönöknél - legalábbis a harmadik negyedév végére - gyorsabb ütemben nőtt a kockázatot hordozó kihelyezés.

Az előbbiek alapján talán nem túl meglepő, ha kissé kételkedünk abban, hogy a céltartalékképzésben a negyedik negyedév hozhatott igen jelentős javulást. Valószínűbbnek tűnik, hogy a bankokat az általános gazdasági helyzet és ebből következően az ügyfelek pozícióinak jobb megítélése vezethette arra, hogy portfóliójukat a korábbinál optimistábban ítéljék meg. Ez azonban - például akkor, ha a nemzetközi gazdasági növekedés várt beindulása késlekedik, illetve ha az országban is a kifulladás jelei mutatkoznak majd - gyorsan és jelentősen megváltozhat.

Érdemes felhívni a figyelmet arra a műhelytanulmányra, amelyet az MNB szakértőgárdája nemrégiben adott ki. A kötetben három szerző vizsgálja különböző megközelítésből ugyanazt a jelenséget. A bankszektor prociklikusnak nevezett viselkedésén azt értik, hogy a pénzintézetek hitelezési tevékenysége, hitelbírálatának szigorúsága, céltartalékolási magatartása, de jövedelmezőségük alakulása is együtt mozog a gazdaság rövid távú konjunktúraciklusaival. Vagyis: fellendülés idején a bankok hajlamosak arra, hogy könnyebben, kisebb fedezetek mellett nyújtsanak hitelt, a várható kockázatok fedezésére kevesebb céltartalékot képezzenek. Ez egyébként szinte természetes úton vezet a jövedelmezőség javulásához.

A tanulmány azért különösen figyelemre méltó, mert részben választ adhat a külföldi és a hazai szektor nyereségtermelő képességének most észlelhető markáns különbségére. Míg ugyanis a fejlett országok gazdaságában a pénzügyi közvetítők viselkedését (is) a visszaeséstől való félelmek határozzák meg, nálunk a növekedés került előtérbe. Valószínűleg elsősorban az ingatlanhitelezéssel kapcsolatos (többek között a fedezetigényre és céltartalékolásra vonatkozó) magatartás utóbbi években minden bizonnyal bekövetkezett változása érdemelne külön figyelmet.

A tanulmánykötet azt is taglalja, hogy a gazdasági ciklus felfelé ívelő ágában mutatott túlzott optimizmus a konjunktúra megfordulásával megbosszulhatja magát. Ilyenkor ugyanis felszínre kerülnek a korábban rejtve maradt hiányosságok, a bankokra aránytalanul megnövekedett céltartalékolási terhek hárulnak, ami aláássa a jövedelmezőséget, rontja a tőkehelyzetet. Tipikus esetben válaszreakcióként a bankok túlzottan visszafogják hitelezési aktivitásukat. Így sokszor még azok a vállalkozások sem jutnak kölcsönhöz, amelyek hitelképessége a konjunkturális gondok ellenére is megfelelő maradt. A ciklus leszálló ágában tehát a bankszektor tevékenysége maga is hozzájárulhat a dekonjunktúra további mélyüléséhez.

A felzárkózó gazdaságoknál egyébként az előbbi jelenség még nem volt eddig tisztán megfigyelhető. A jövőben azonban mindinkább számolni kell a konjunkturális hatásokkal is. A magyar bankszektor fejlett társaihoz való közeledését mutatja például a kamatbevételek arányának visszaszorulása is. A továbbiakban pedig ennek a folyamatnak a részeként elkerülhetetlenné válhat a fejlődési ütem mérséklődése és egyúttal a nyereségszint csökkenése is. A Bankárképző által készített prognózis szerint egyébként a pénzintézetek mérlegfőösszegének bővülése nominálisan a 2001-ben tapasztalt 21 százalékkal szemben a jövőben átlagosan évi 10-15 százalék lehet.

A főbb eredménytételek éves változása (%)

Nettó kamateredmény

11,7

Kapott osztalék

-49,1

Jutalék és díj

21,7

Szokásos üzleti tevékenység eredménye

12,3

Adózás előtti eredmény

49,1

Adózott eredmény

52,8

Az ördög és a részletek

Az eddig ismertetett adatok azt mutatják, hogy az átlag mögött igen eltérő banki teljesítmények húzódnak meg. A különböző hitelintézetek értelemszerűen nem egyformán részesedtek a 2001-es növekményből.

Lassú ütemben, de tovább folytatódott a legnagyobb magyarországi bank, az OTP piacrészesedésének csökkenése. A második legnagyobb hazai pénzintézet, az egyesült K&H Bank azonban még az OTP-nél is nagyobb részesedést veszített. Sajnos, a másik fuzionált bank, a Bank Austria Creditanstaltot bekebelező HypoVereinsbank, vagyis a HVB Bank nem tette közzé számait. Nem állhatunk viszont messze az igazságtól, ha ebből arra a következtetésre jutunk, hogy az egyesülés évében túl sok dicsekednivalója nem lehet ennek a pénzintézetnek (sem).

Az előző évben a legnagyobb térnyerést felmutató bankok (ezek sorrendben: az Erste, a Raiffeisen, az MKB, az Inter-Európa Bank és a CIB) különbözőképpen fizették meg jelentős expanziójuk árát. Az élenjáróknak, amelyek erőteljes növekedési stratégiájukat tőkeemeléssel is követték, a költségei is igencsak megugrottak. Míg azonban az Ersténél ez mintegy 30 százalékos nyereségapadással járt, a Raiffeisen adózás előtti profitját így is majdnem 57 százalékkal tudta növelni. A kamat- és jutalékbevételek alapján szinte egészen biztosra vehetjük, hogy ezt a bank ügyfelei "adták össze". Az ügyfélhitelek és ügyfélbetétek terén is mintegy 28 százalékos növekedést felmutató Raiffeisen ugyanis kamatbevételeit 32 százalék fölötti mértékben gyarapította. Miközben jutalékbevételei több mint kétszeresére nőttek. (A marzs tehát itt aligha maradt változatlan.)

Az MKB adatait vizsgálva a szintén kiugróan magas nyereséggyarapodásra sem a kamat-, sem pedig a jutalékbevételek nem adnak igazán magyarázatot. Profitját itt bizonyára racionális költséggazdálkodás, de nem kizárhatóan céltartalék-felszabadítás, illetve különböző rendkívüli (például mérlegen kívüli tételeknél elért) nyereség is hizlalhatta. A CIB-nél ugyanakkor 11 százalékos nyereségcsökkenéshez vezetett az előretörés. Holott valószínűsíthető, hogy a hitelek és a betétek közötti kamatkülönbözet nem éppen az ügyfelek számára kedvezően változott. A 16-17 százalékos állománybővülés mellett ugyanis a kamatbevételek növekedése megközelítette a húsz százalékot. Igaz, a CIB közben a jutalékok és díjak tekintetében tanúsított igencsak visszafogott (0,7 százalékos bevételnövekedés) magatartást.

A gazdálkodásukról eddig legalább részlegesen számot adó hitelintézetek közül a profit szempontjából érdemes kiemelni az Általános Értékforgalmi Bankot (ÁÉB). Az ÁÉB ugyanis adózás előtti nyereségét az előző évhez képest 80 százalékkal növelte. Arról azonban, hogy ezt a pénzintézetnek milyen módon sikerült elérnie, egyelőre fogalmunk sincs. Az orosz tulajdonban levő bank ugyanis csak mérlegfőösszegét (e tétel 2,2 százalékkal csökkent 2000-hez viszonyítva) és eredményét tette közzé. Az ÁÉB profitja azonban a bankszektor egészének jövedelemzőségét is alakíthatta, hiszen a mérete alapján a középmezőnybe tartozó bank ugyanolyan összegű nyereséget mutatott ki, mint a nála majdnem háromszor nagyobb MKB.

Az amerikai tulajdonban levő Budapest Bank (BB) a K&H után a legnagyobb mértékben veszített összpiaci részesedéséből. A BB mérlegfőösszege több mint öt százalékkal apadt. A visszaesés leginkább a pénzintézet hitelezési tevékenységének szűküléséből származott. A BB ugyanakkor nettó kamat- és jutalékbevételeit növelve (14, illetve 20 százalékkal), és költségtakarékosságot alkalmazva adózás előtti profitját az előző évhez képest majdnem 47 százalékkal gyarapította 2001-ben.

Veszteségről egyébként eddig kizárólag a Postabank (Pb) számolt be. Az állami tulajdonban levő pénzintézet a tavalyi évet az előzetes adatok szerint 2,2 milliárd forintos deficittel zárta. A Pb növekedése is alaposan elmaradt a bankszektor átlagától. Ez vonatkozik az ügyfélhitelekre és -betétekre egyaránt. Egyetlen terepen "jeleskedett": nettó jutalékbevételei 2000-hez képest tavaly megháromszorozódtak.

Az Inter-Európa Bank (IEB) - amely tőzsdei jelenléte okán az OTP-hez hasonlóan részletes gyorsjelentésben számolt be gazdálkodásáról - számainak értékelését bonyolítja, hogy itt a bázisévhez viszonyítva jelentősen (több mint 45 százalékkal) csökkent 2001-ben a nettó céltartalékképzés és veszteségleírások összege. Az IEB profitja így az üzleti tevékenység számaiból kikövetkeztethetőnél nagyobb mértékben javult. A számok mindenesetre azt mutatják, hogy az IEB is a visszafogottabb kamat- és díjpolitikát folytató bankok közé tartozott tavaly.

Néhány pénzintézet előzetes adatai 2001. dec. 31. (Mrd Ft)

 

Mérlegfőösszeg

Éves változás %

Adózás előtti eredmény

Éves változás %

Hitelek

Éves változás %

Betétek

Éves változás %

OTP Bank

2126,4

10,1

47,4

17,9

765,4

22,2

1779,9

11,2

K&H Bank

1129,9

3,8

3,1

 

624,4

 

846,5

 

Magyar Külkereskedelmi Bank

903,3

14,7

15,1

57,3

546,5

22,2

538,3

23,0

CIB Bank

765,5

12,6

10,9

-11,2

563,3

16,0

509,9

17,0

Raiffeisen Bank

464,2

32,5

10,1

56,7

350,7

28,0

254,3

28,4

Postabank

363,3

9,7

-2,2

 

84,8

10,3

317,1

12,5

Általános Értékforgalmi Bank

321,7

-2,2

15,9

80,0

n. a.

 

n. a.

 

Budapest Bank

319,0

-5,2

2,9

46,9

150,3

-4,5

244,3

2,1

Erste Bank

272,4

36,3

0,2

-29,3

164,1

47,2

181,4

35,6

InterEurópa Bank

173,6

14,3

1,3

27,3

97,1

21,5

106,5

17,3

Forrás: gyorsjelentések, MKB

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. április 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére