Újabb megméretés

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. február 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 46. számában (2002. február 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Az Európai Tanács 2000. decemberi, nizzai ülését követően felgyorsultak a csatlakozási tárgyalások. A jelölt országok mind több tárgyalási fejezetet zárnak le. Egy évvel később a laekeni csúcstalálkozón az Unió megerősítette, hogy a legfelkészültebb felvételre várók 2002-ben befejezhetik a tárgyalásokat, s talán 2004-ben az Európai Unió tagjává válhatnak.

Az EU 2001-es országjelentései

Az Európai Bizottság 2001 novemberében ismét közzétette a felvételre várókról készített értékelését, valamint az átfogóbb elemzést tartalmazó (stratégiai) anyagát. Az egyes országokban nagy vitákhoz vezető országjelentések az adott jelölt teljesítményéről alkotnak véleményt. A stratégiai dokumentum viszont az általánosabb helyzetértékeléshez nyújt segítséget. Beazonosítható-e ezek alapján a csatlakozási folyamat menete, iránya, s hazánk helyzete a csatlakozási folyamaton belül?

Tájékoztat és orientál

Most már ideje mielőbb túl lenni az uniós csatlakozáson... A Brüsszelben évről évre elkészített országjelentéseknek ugyanis sajátos hatása van: közzétételük után a jelölt országok politikai erői egymásnak feszülnek, darabokra szedik, szétmarcangolják a nemzeti jelentést, hogy - kormányzati vagy ellenzéki - alapállásuktól függően igazolják a kormányzat kiváló vagy éppen teljes mértékben elfogadhatatlan megelőző évi teljesítményét. Valóban mély tartalmi elemzések ilyenkor nem születnek. Fontosabb ugyanis a pártpolitikai megfontolásokat és szempontokat alátámasztó, esetleg az ellenfél nézeteit cáfoló jelentésbeli megállapítások felkutatása, mint a dokumentum sokoldalú elemzése.

A viták néhány hét alatt lecsengenek, azt követően az országjelentésekről már csak elvétve esik szó, tartalmukra pedig még ritkábban utalnak. A viták elhalása annyiban indokolt, hogy az országjelentések nem a belpolitikai csatározások "megolajozására" készülnek. Elsődleges céljuk az uniós tagállamok tájékoztatása az Európai Bizottság részéről a jelölt országok integrációs helyzetének alakulásáról, fejlődéséről, belső gondjairól. Egyben orientálni is kívánják a tagállamokat a Bizottság álláspontjáról a fejlődési folyamat egészét, menetét, alakulását és későbbi folytatását illetően. Jelzik a jelölt országok politikai erői számára a csatlakozás menetében jelentkező problémákat, feladatokat. A kormányzati szervek számára azonban túl sok újdonsággal nem szolgálnak, hiszen a folyamatos kétoldalú párbeszéd során a jelentésekben foglaltakat már ismerik.

A jelölt országokon belüli csatározásokban - és ne gondoljuk, hogy e viták csak hazánkra jellemzőek - a felek a nemzeti vonatkozásokra összpontosítják figyelmüket. Pedig a csatlakozási tárgyalások egészének alakulása szempontjából nem kevésbé fontosak az országjelentéseket kiegészítő bizottsági anyagban, az úgynevezett stratégiai dokumentumban (Strategy Paper) foglaltak. Ennek a jelölteket együttesen kezelő, egymással egybevető s - ha másként nem, legalább a sorok között - differenciáltan értékelő megállapításai ugyanis többet árulhatnak el a folyamat alakulásáról és irányáról, az Európai Bizottság és a tagállamok céljairól, mint a jelentések közzétételével egy időben megsokszorozódó nyilatkozatok. Emellett a bizottsági anyag hatással van a bővítési folyamat alakulására.

Elvek és tények

A csatlakozási tárgyalások kezdetétől elfogadott - az Unió által elismert és nyilvánosan hirdetett - elv szerint új tagok felvételére a jelöltek egyéni teljesítménye és felkészültsége alapján kerül sor. Ugyancsak elvként fogalmazódik meg, hogy az élenjáróknak - bizonyos időkereteken túl - nem kell bevárniuk a lassabban felkészülőket. S nem utolsósorban elfogadták, hogy az Európai Bizottság - amely mintegy kívülről segíti a két tárgyaló felet (a jelöltet és a Tanácsot alkotó tagállamokat) - mindenkor objektív módon közelít a felvételre várókhoz a helyzetük felmérése során, ez vonatkozik többek között az országjelentések elkészítésére is.

Ezek az elvek érvényesülni látszottak 1997-ben, amikor a Bizottság kidolgozta az első országvéleményeket, majd amikor az Európai Tanács döntött a jelöltek egy csoportjának tárgyalásokra való felkészültségéről. S ez volt a helyzet még akkor is, amikor 1998 márciusában megkezdődtek a csatlakozási tárgyalások a felvételre jelentkező tucatnyi ország közül hattal: Magyar-, Lengyel-, Cseh- és Észtországgal, Szlovéniával, továbbá Ciprussal.

Az első érzékelhető változás akkor következett be, amikor az 1999-es helsinki uniós tanácsülés a tárgyalásokat kiterjesztette újabb hat jelentkezőre (mindössze Törökországot zárva ki a folyamatból). A partnerek továbbra is az alapelvek fenntartását hangoztatták, s a 2000-ben elkészített értékelés még jelentős eltéréseket rögzített a felvételre várók teljesítményében. Érvényesült tehát egyfajta differenciálás a jelöltek között. Igaz, éles elhatárolásokat már ekkor sem fogalmaztak meg, kivéve Románia és Bulgária leszakadásának egyértelmű jelzését.

2001-ben viszont már ez a különbségtétel is megszűnt, és mind markánsabban megmutatkozott a közösségi törekvés a jelöltek nagy csoportjának "összemosására". A Bizottság dokumentumai azt sugallták a Tanácsnak, hogy felkészültsége alapján legalább tíz jelölt esélyes a csatlakozási tárgyalások 2002-es lezárására.

Lezárt fejezetek

Óhatatlanul felvetődött a kérdés, hogy a korábban lemaradók valóban ilyen sikeresen zárkóztak-e fel az élmezőnyhöz, vagy netán a közösség politikai akaratában következett be változás?

A kérdést két oldalról közelíthetjük meg: a jelentkező országok felvételi kritériumoknak való megfelelése, illetve a tárgyalási fejezetek lezárásában mutatkozó előrehaladás oldaláról. Ez utóbbi vizsgálata tűnik könnyebbnek, mivel konkrét adatokra, tényekre lehet támaszkodni.

A Bizottság által közreadott dokumentum adataiból kiviláglik, hogy már valóban nincsenek meghatározó eltérések a tagjelöltek között. Romániától és Bulgáriától eltekintve valamennyien megnyitották az összes lényegi tárgyalási fejezetet, és az ideiglenesen lezártak száma (a 2001. december elején tartott újabb, miniszteri szintű tárgyalási forduló előtt) 18-23 között volt. Kétségtelen, minél előrébb haladunk, annál súlyosabb kérdések kerülnek napirendre, tehát annál nehezebb lesz az előrejutás. Ezzel együtt a különbségek nem sorsdöntők.

A felzárkózást vizsgálva figyelmet érdemel, hogy a tárgyalásokat elsőként megkezdett hat ország közül továbbra is az élbolyt alkotja Ciprus, Magyarország, Csehország és Szlovénia, míg némileg lemaradt Észtország és Lengyelország. Ugyanakkor az utóbbi két országot már megelőzi a tárgyalásokat később kezdő Szlovákia.

Az ideiglenesen lezárt és a még tárgyalt fejezetek összetétele alapján nemigen lehet érdemi következtetéseket levonni, hiszen nincsenek markáns eltérések, többnyire ugyanazok a témák várnak megvitatásra. A "nemzeti sajátosságok" - mint például, hogy hazánk számára a kulturális és audiovizuális fejezet még nyitott, miközben ezen már valamennyi partnerünk túljutott - nem meghatározóak.

A fentieket támasztják alá és a mezőny "hullámzását" jelzik, hogy a 2001. decemberi tárgyalási forduló alkalmával módosult az élboly. Hazánk nem tudott újabb fejezetet lezárni, bár az általunk közölt táblázatban foglaltakhoz képest novemberben már túllépett a bel- és igazságügyi (24.) fejezeten, így ideiglenesen összesen 23 fejezetet zárt le. Viszont Szlovénia, Ciprus és Csehország több területen is elfogadta a közösségi álláspontokat, és elénk került. December végén Szlovénia vezetett 25 sikeresen lezárt fejezettel, majd Ciprus és Csehország következett a sorban. Bár a többiek is előreléptek, de még mögöttünk állnak. Egyértelmű azonban, hogy ez csak a "pillanatnyi" állás, nem mérvadó a végkifejletet illetően.

A csatlakozási tárgyalások állása 2001 októberében

Fejezet

CY

CS

ES

H

PL

SLO

BG

LT

LV

MT

RO

SK

1. Az áruk szabad áramlása

1

1

1

1

1

1

2

1

1

1

3

1

2. A személyek szabad mozgása

1

1

1*

1

1*

1*

2

1

1*

1

3

1

3. A szolgáltatások nyújtásának szabadsága

1

1

1

1

1*

1

1

1

1

1

3

1

4. A tőke szabad áramlása

1

1

1

1

1*

1

1

1

1

2

2

1

5. Vállalati jog

1

1

1

1

2

1

1

1

1

1

2

1

6. Versenyjog

2

2

2

2

2

2

2

2

2

2

2

2

7. Mezőgazdaság

1

1

1

1

1

1

3

2

2

3

3

2

8. Halászat

1

1

1

1

2

1

1

1

1

2

1

1

9. Közlekedés

1

2

2

2

2

2

2

2

2

1

2

2

10. Adózás

2

2

2

1

2

2

2

2

2

2

2

2

11. Gazdasági és pénzügyi unió

1

1

1

1

1

1

3

1

1

1

3

1

12. Statisztika

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

 

13. Szociálpolitika és foglalkoztatás

1

1

1

1

1

1

2

1

1

2

2

1

14. Energia

1

2

2

1

1

1

3

2

2

1

3

1

15. Iparpolitika

1

1

1

1

1

1

3

1

1

1

3

1

16. Kis- és középvállalatok

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

17. Tudomány és kutatás

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

18. Oktatás és képzés

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

19. Távközlés és információs technológiák

1

1

1

1

1

1

1

2

1

1

2

1

20. Kultúra és audiovizuális politika

1

1

1

2

1

1

1

1

1

1

2

1

21. Regionális politika, a Kohéziós Alap és a strukturális eszközök koordinációja

2

2

2

2

2

2

3

2

2

2

3

2

22. Környezetvédelem

1

1

1

1

1

1

2

2

1

2

3

2

23. Fogyasztóvédelem, a fogyasztó egészségének védelme

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

24. Bel- és igazságügyi együttműködés

2

2

2

2

2

2

2

2

2

2

3

2

25. Vámunió, vámjog

1

1

2

1

1

1

2

1

2

2

2

1

26. Külkapcsolatok

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

27. Kül- és biztonságpolitika

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

28. Pénzügyi ellenőrzés

1

1

1

1

1

1

2

2

2

1

3

2

29. Pénzügyi és költségvetési rendelkezések

2

2

2

2

2

2

3

2

2

2

3

2

30. Intézmények (4)

                       

31. Egyebek (4)

                       

Megnyitott fejezetek száma

29

29

29

29

29

29

23

29

29

28

17

29

Ideiglenesen lezárt fejezetek száma

23

21

19

22

18

21

12

18

18

18

8

20

Megjegyzések:

Az országok sorrendben: Ciprus, Csehország, Észtország, Magyarország, Lengyelország, Szlovénia, Bulgária, Lettország, Litvánia, Málta, Románia, Szlovákia

Magyarázat:

1: Ideiglenesen lezárva

1*: Javaslat született a fejezet ideiglenes lezárására, de az még nem került elfogadásra

2: Tárgyalás alatt

3: Nem nyitották még meg

4: A tárgyalások legutolsó szakaszában kerül napirendre

Forrás: Making success of enlargement. Strategy Paper, European Commission, 2001. november

A gazdasági teljesítményről

Talán közelebb visz a válaszhoz annak vizsgálata, hogy milyen fejlődést értek el az egyes államok a csatlakozási kritériumok teljesítésében és a nemzetgazdaságok fejlesztésében. A politikai feltétel (a működő demokrácia megléte) tekintetében az Európai Bizottság komoly haladást tapasztalt. Noha gondok még akadnak - például a korrupció terén -, de ezek a jelenlegi szinten nem tekinthetőek a felvételt akadályozó tényezőknek.

A jelöltek mindegyikének alapvetően javult a gazdasági helyzete. Mindegyik országban beindult, illetve felgyorsult a gazdasági növekedés, és meghaladta az Unió átlagát. Több lett az egy főre számított nemzeti jövedelem is, bár mélyült a jövedelemmegoszlási szakadék. A jelöltek mindegyikét tekintve romlott a költségvetések helyzete, az inflációs trend és a munkanélküliségi mutató.

E rövid általános helyzetértékelés alapján sem könnyű azonban képet nyerni az egyes jelöltek felkészültségbeli állapotáról. Az összegző értékelések mégis eligazíthatnak annyiban, hogy a Bizottság az egyes faktorok érintésekor rendszeresen utal a jobban, illetve a kevésbé jól teljesítőkre. S bár az egyes tényezők nem feltétlenül vethetők egybe, az mégiscsak árulkodik a felkészültségről, hogy egyes felvételre várókat rendszerint az élenjárók, míg másokat a lemaradók között említenek.

E tekintetben a jobban teljesítők között a leggyakrabban a két mediterrán ország (Ciprus és Málta), Magyarország és Szlovénia szerepel. Románia és Bulgária egyértelműen leszakadt, de a balti államok is gyakran részesülnek határozott bírálatban. Kétségtelen viszont, hogy róluk sem született egyértelműen kedvezőtlen értékelés, amint a "dicsértebbek" is megkapják a maguk bírálatait.

Összességében az Európai Bizottság szerint valamennyi jelölt közeledett az Unióhoz, javított felkészültségén, erősítette elkötelezettségét az integráció mellett. Ennek egyik jele, hogy már mindegyik jelölt erőteljesen kötődik az Unióhoz. E relációban erőteljesen fejlődtek a kereskedelmi kapcsolataik, a pénzügyi kötődéseik, innen érkezik a legtöbb külföldi tőkeberuházás stb. Tehát lényegében valamennyi jelölt fokozatosan beilleszkedik az integrációs struktúrába.

Amint már 2000-ben is megfogalmazódott, Málta és Ciprus teljesíti a működő- és versenyképes piacgazdaság feltételeit, míg a többiek - Románia és Bulgária kivételével - működőképes piacgazdaságok, amelyek talán a közeljövőben válnak alkalmassá a piaci verseny és nyomás elviselésére. Magyar- és Lengyel-, illetve Észtországra vonatkozóan született ilyen megállapítás.

A legutóbbi, 2001-es értékelés két következtetést enged meg: e három ország az előző jelentés elkészülte óta nem javította versenyképességét, s a többiek (Románia és Bulgária kivételével) sikeresen felzárkóztak hozzájuk. Különösen Lettország, Litvánia és Szlovákia "fejlődése" tekinthető kiugrónak, hiszen ezt a Bizottság csak középtávon tartotta megvalósíthatónak.

A társult országok néhány gazdasági mutatója (1999)

 

GDP/fő PPS-ben (euró)

GDP/fő az EU átlagában (%)

GDP változása (%)

Infláció (%)

Munkanélküliség(%)

Költségvetés egyenlege, a GDP %-ában

Folyó fizetési mérleg, a GDP %-ában

FDI/fő (euró)

Bulgária

4 700

22

2,4

2,6

17,0

0,2

-5,3

256

Csehország

12 500

59

-0,2

2,0

8,7

-1,6

-2,0

1 357

Észtország

7 800

36

-1,1

4,6

11,7

-4,6

-6,2

1 052

Magyarország

10 700

51

4,5

10,0

7,0

-3,7

-4,3

1 654

Lettország

5 800

27

0,1

2,4

14,5

3,9

-10,6

825

Litvánia

6 200

29

-4,1

0,8

14,1

n. a.

-11,2

511

Lengyelország

7 800

37

4,2

7,2

15,3

-2,7

-7,5

485

Románia

5 700

27

-3,2

45,8

6,8

n a

3,8

220

Szlovákia

10 300

49

1,9

10,6

16,2

-0,6

-5,9

366

Szlovénia

15 000

71

4,9

6,1

7,6

-0,6

-2,9

532

Forrás: Enlargement Strategy Paper, European Commission, 2000. november 8.

Ledolgozott hátrány?

Valóban sikerült volna egy év alatt ledolgozniuk a hátrányt, s ezt lehet-e igazolni a konkrét teljesítmények oldaláról? Ehhez az országjelentések kevés segítséget nyújtanak, az érdemi összehasonlításhoz nem teremtenek megfelelő alapot. Ráadásul a Bizottság kínosan ügyel arra, hogy az azonos témák érintésekor a megfogalmazások is közel azonosak legyenek.

Másrészt az érintettek fejlődése sem feltétlenül párhuzamos. Így az egyes - kedvező vagy bíráló - észrevételek a problémák tartalmi mélységére nem utalnak. Érdemes tehát a konkrét adatok oldaláról közelíteni a kérdésekhez, egybevetni néhány tavalyi és idei mutatót.

Mint a táblázatok adatai igazolják, 2000-ben mind a tíz jelölt fejlődést ért el. A baltiak és Szlovákia negatív növekedési trendjét, illetve Lettország gyakorlati stagnálását relatíve gyors (de a többiekhez képest mégsem kiugró) fejlődés váltotta fel. Mindegyik jelöltnél emelkedett a bruttó hazai termék értéke és az egy főre jutó GDP.

Önmagukban azonban ezek az adatok nem mutatnak erőteljes felzárkózást. Amint egy másik viszonyító szám, az uniós átlaghoz mért távolság sem változott jelentősebben: Szlovákia kivételével valamennyi jelölt egy-két százalékponttal javított helyzetén, Litvánia mutatója pedig nem változott.

A jelöltek pénzügyi helyzete sem tükröz nagy elmozdulásokat. A legtöbb esetében emelkedtek az árak: az infláció a balti államokban a legalacsonyabb, Észtországban csökkent, a másik két országban nőtt. A fizetési mérleg hiánya mérséklődött hazánkban, Lengyel- és Lettországban, Litvániában és Szlovákiában, de romlott a további öt jelöltnél. A külföldi tőkeberuházások valamennyi országban emelkedtek, a leggyorsabban a baltiaknál, illetve Szlovéniában és Szlovákiában. (E téren számunkra figyelmeztető lehet, hogy az egy főre jutó külföldi beruházások terén Magyarország elvesztette - a közép- és kelet-európai államok közti - vezető helyét. Csehország és Észtország már megelőzött bennünket, de Szlovákia és Szlovénia is megkezdte a felzárkózást.)

A foglalkoztatást illetően is vegyes a kép, bár e téren több a "rontó", mint a "javító" jelölt. A munkanélküliség szintje egyébként - Lengyelország mellett - éppen a baltiaknál és a szlovákoknál a legmagasabb.

A rendelkezésre álló mutatók alapján tehát nem támasztható alá a korábbi második körösök gyors felzárkózása. Hiba volna azonban csak a gazdasági adatokra támaszkodni. Egyrészt, mert az Unióba való belépésnek nincsenek konkrét, meghatározott paraméterei, amelyeknek teljesítése a felvétel "automatikus" bekövetkeztét eredményezné. Másrészt ismert, hogy a tagállamok és az Európai Bizottság a csatlakozás alapvető kritériumának tartja a közösségi jogok átvételét és az ahhoz kapcsolódó működőképes intézményi háttér megteremtését.

Bár a legutóbbi országjelentések és a stratégiai dokumentum e téren egyaránt előrehaladásról adnak számot, az idekapcsolódó megállapítások ezúttal sem jeleznek aránytalan előretörést a most felsorakoztatott országoknál. Több a teendőjük az intézményfejlesztésben, mint a luxemburgi csoport tagjainak, és a jogharmonizációban is nagyobb a lemaradásuk.

Politikai megfontolások

Miután a Bizottság által kialakított és alapvetően objektív mércék alapján a két csoport összemosása nem igazolható, aligha tételezhető fel más, mint hogy az Unió politikai megfontolásokból vonja össze az élenjárókat a pár lépéssel lemaradókkal. Ennek számos oka lehet. Példaként említhetnénk, hogy a tagállamok ezzel (is) próbálják segíteni az elmaradozó Lengyelország felzárkózását. Vagy egyes tagállamok és jelentkezők különleges kapcsolatait, amelyek alapján például az északi tagországok igencsak érdekeltek abban, hogy a baltiak már az első körben taggá válhassanak. Az sem alaptalan feltételezés, hogy a két csoport összekötése lehetővé teheti az első bővítési forduló időpontjának eltolását is.

Valószínűleg egyik feltevés sem szolgáltat önmagában elegendő magyarázatot a közösségi lépésekre. Együttesen, több más faktorral együtt vezethettek az Unió korábbi magatartásának módosulásához.

Ezt a módosulást azonban sem a politikusok, sem az Európai Bizottság nem ismeri el, és váltig állítják: továbbra is érvényesek a csatlakozási elvek és a felvételi kritériumok. Ennek ellentmond a bizottsági dokumentumok értékelő következtetéseinek megváltozott hangneme és tartalma, valamint a Tanács értékelése is.

A 2000-es stratégiai dokumentum szerint "a legelőrébb tartó jelölt országokkal lehetséges a tárgyalások lezárása 2002-ben", amivel a Bizottság mintegy csoportosította a felvételre várókat (Romániát és Bulgáriát az elmaradók közé sorolva). A legutóbbi összegző értékelés ezzel szemben már nem eltérő felkészültségű országcsoportokról beszél, hanem arról, hogy egy ország sem teljesítette a felvétel feltételeit. Nem határolja el az előrébb és a hátrébb tartó országokat, ehelyett úgy fogalmaz, hogy "a 12 jelölt közül tízen a göteborgi időkeretekben gondolkodnak" (amely 2002-es tárgyaláslezárással és 2004-es felvétellel számol), és az "Uniónak fel kell készülnie a csatlakozási tárgyalások - 2002-es - lezárására valamennyi, a szükséges feltételeknek megfelelő országgal". A laekeni csúcsértekezlet záródokumentuma ugyancsak összevonja, egyben azonos szintre állítja a Tízeket.

A fenti megállapítás és az országjelentések összehasonlító elemzése alapján nehéz nem arra a következtetésre jutni, hogy az objektivitás látszata mögött bizony ott lapul a politikum. Az Európai Bizottság nem ferdít el tényeket, nem ír át statisztikai adatokat, de az adatok értékelésében olyan sajátos megfontolásokat érvényesít, amelyek tompítják a jelöltek közti különbségeket.

Mégsem mondható, hogy az országjelentésekben megfogalmazott észrevételek megalapozatlanok, nem mérvadóak. A bírálatok és a dicséretek többnyire helytállóak, és konkrétak a megjelölt egyéni, nemzeti feladatok is. E jelentések inkább összességükben, semmint önmagukban adnak képet a csatlakozási tárgyalások állásáról és a bővítés folyamatáról.

Hazánk 2001-ben ismét az egyik legkedvezőbb értékelést kapta, amit részben alátámaszt az elmúlt évben végbement fejlődés. Nem felejthető azonban, hogy a magyar dicséreteket a Bizottság már csak azért sem hagyhatja el, mert amennyiben az élenjárók között is kiemelkedő Magyarországról összességében rossz vélemény születne, akkor aligha lehetne jót írni a hátrébb állókról. S ebben az esetben utóbbiak felzárkóztatása még politikailag is nehezebben volna megvalósítható.

Magyarország dicsérete tehát bármennyire kedvező, önmagában sajnos még nem ad alapot annak feltételezésére, hogy erőfeszítéseinket, tetteinket partnereink ténylegesen a kölcsönösen elfogadott elvek szerint honorálják is.

Vándor János

A társult országok néhány gazdasági mutatója (2000)

 

GDP/fő PPS-ben (euró)

GDP/fő az EU átlagában (%)

GDP változása (%)

Infláció (%)

Munkanélküliség(%)

Költségvetés egyenlege, a GDP %-ában

Folyó fizetési mérleg, a GDP %-ában

FDI/fő (euró)

Bulgária

5 400

24

5,8

10,3

16,4

-0,7

-5,0

239

Csehország

13 500

60

2,9

3,9

8,8

-4,2

-4,7

2 213

Észtország

8 500

38

6,9

3,9

13,7

-0,7

-6,7

1 980

Magyarország

11 700

52

5,2

10,0

6,4

-3,1

-3,3

1 790

Lettország

6 600

29

6,6

2,6

14,6

-2,7

-6,9

943

Litvánia

6 600

29

3,3

0,9

16,0

-3,3

-6,0

683

Lengyelország

8 700

39

4,0

10,1

16,1

-3,5

-6,3

671

Románia

6 000

27

1,6

45,7

7,1

-3,8

-3,7

317

Szlovákia

10 800

48

2,2

12,1

18,6

-6,7

-3,7

1 000

Szlovénia

16 100

72

4,6

8,9

7,0

-2,3

-3,3

1 348

Forrás: Making success of enlargement. Strategy Paper, European Commission, 2001. november

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. február 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére