Kirendeltségek kálváriája

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. február 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 46. számában (2002. február 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Ismét, immár sokadszor átszervezik a hazai külpiaci hálózatot. A decemberben megszületett döntés értelmében ugyan nincs szó teljes átszervezésről, de vélhetően hosszú távon ismét összevonják a jelenleg két, esetenként párhuzamosan működő külpiaci hálózatrészt. Megkezdődik az egykori külföldi kereskedelmi kirendeltségek, illetve azok utódainak sokadik megújítása.

Cél a hálózat ésszerű átalakítása

A kormány által 2001-ben elfogadott külgazdasági stratégia érzékelteti azt a szándékot, hogy ismételten megújítsák, más szóval akár át is szervezzék a magyar külpiaci szervezetet. Ezt sugallta Martonyi János külügyminiszter június végén Budapesten elmondott beszéde a külgazdasági attasék és a kereskedelmi szolgálatok irodavezetőinek szokásos éves értekezletén. Martonyi akkor egyebek között leszögezte: nem volt szerencsés döntés, hogy 1997-ben a korábbi külföldi kereskedelmi kirendeltségeket kettéválasztották és kimondták: a külgazdasági attasék állami kereskedelempolitikai témákkal foglalkozzanak a jövőben, a kereskedelmi szolgálat feladata pedig a konkrét üzleti ügyek, a kereskedelemfejlesztés és a befektetések ösztönzése legyen. A modern világban ilyen kettéválasztásnak nincs értelme.

Martonyi azt is leszögezte: nem lehet állandóan átszervezni, hiszen ez sok energiát felemészt, nem szólva az átszervezés személyeket érintő következményeiről. Kilátásba helyezte viszont a rendszer áttekintését: a kisebb országokban felszámolják a meglévő párhuzamosságokat. Kifogásolta, hogy a magyar gazdaságdiplomácia, illetve kereskedelmi-befektetői szakember nincs jelen nagy országok fontos régióiban vagy a magyar gazdaság számára fontos kis országokban, miközben egyes helyeken feleslegesen működik egy időben a külgazdasági attasé és a kereskedelmi szolgálati szakember. Mint mondta, az ésszerű áttekintés célja - a külgazdasági elsőbbségek figyelembevételével - a fölösleges párhuzamosságok megszüntetése és a magyar jelenlét erősítése a célországokban.

Az ITDH kereskedelmi szolgálatának irodái

Ország

Város

Ausztria

Bécs

Belgium

Brüsszel

Bulgária

Szófia

Csehország

Prága

Egyesült Államok

New York

Egyesült Államok

Los Angeles

Egyiptom

Kairó

Franciaország

Párizs

Franciaország

Lyon

Görögország

Athén

Hollandia

Hága

Horvátország

Zágráb

Izrael

Tel-Aviv

Japán

Tokió

Jugoszlávia

Belgrád

Kanada

Toronto

Kína

Peking

Lengyelország

Varsó

Mexikó

Mexikó

Nagy-Britannia

London

Németország

Berlin

Németország

München

Németország

Frankfurt am Main

Olaszország

Milánó

Románia

Bukarest

Spanyolország

Madrid

Svájc

Zürich

Svédország

Stokholm

Szlovákia

Pozsony

Tajvan

Taipei

Törökország

Isztambul

Ukrajna

Kijev

Érvek és ellenérvek

E szempontok alapján született meg több minisztérium bevonásával az a döntés, amelynek végrehajtása már az idei esztendőre marad. Mint Major István, a Külügyminisztérium új helyettes államtitkára (aki korábban Genfben, a Kereskedelmi Világszervezet mellett működő magyar misszió nagyköveti rangú vezetőjeként tevékenykedett) elmondta: nemcsak a párhuzamosságok szűnnek meg szándékaik szerint, s nem is csak a jelenlegi két hálózat munkáját igyekeznek az eddigieknél jobban összehangolni, de elhatározták a kereskedelmi szolgálati irodák jogos panaszainak orvoslását is.

Ezalatt elsősorban az értendő, hogy a jövőben az ITDH külpiaci hálózatának számító kereskedelmi szolgálati irodák dolgozói visszakapják a diplomáciai előjogokat, egyebek közt a diplomata-útlevelet és -státust. Mindennek komoly anyagi vonzatai is vannak - egyebek között a fogadó ország így adómentességet ad nekik és az irodának. A kereskedelmi szolgálati irodák vélhetően nem integrálódnak majd a nagykövetségekbe, de az eddigieknél szorosabbá válik kapcsolatuk a magyar diplomáciai képviselettel.

Mindezt jelezte Balás Péter, a Külügyminisztérium korábbi, külgazdaságért felelős helyettes államtitkára (aki jelenleg Genfben hazánk WTO-nagykövete). Tavaly nyáron több fórumon és nyilatkozataiban is részletesen beszélt az akkor még csak tervezett szándékokról.

A külföldi kereskedelmi kirendeltségek hálózatának szétválasztása, pontosabban annak egyes elemei nem felelnek meg a jelenlegi nemzetközi gyakorlatnak - fejtegette például egy lapinterjújában Balás Péter. Mint elismerte, az 1997-es átszervezés idején, illetve már annak előtte is több szakember vitatta, hogy szükség lenne az állam fokozatos kivonulására az üzleti élet külföldi tevékenységének támogatásából. Azt is ellenezték, hogy a kereskedelmi kamarák - legalább részben - vegyék át ezt a funkciót, annak minden anyagi vonzatával együtt. (Ez végül is nem valósult meg, mivel a szándékokkal ellentétben a kamarák nem szereztek tulajdoni részt és ezzel finanszírozási kötelezettséget sem az ITDH-ban, amely a kereskedelmi szolgálati irodákat működteti.)

Az akkori elképzelésekkel szemben állók azt is kifogásolták, hogy a nagykövetségeken működő külgazdasági attasék az akkori döntés értelmében nem foglalkozhattak vállalati ügyekkel. Pedig a gazdaságdiplomáciai támogatásra igenis szükségük van a magyar cégeknek is - hangsúlyozta Balás Péter.

Új szemlélet

A helyzetet oldandó kompromisszum szerint megszüntetik a kereskedelmi szolgálati irodák és a külgazdasági attaséi hálózat merev szétválasztását. Balás Péter arról is beszélt több fórumon, hogy e folyamat átgondolása azóta zajlik, amióta az Orbán-kormány a külgazdaság felügyeletét a Gazdasági Minisztériumtól áthelyezte a Külügyminisztériumhoz.

A jövőben arra törekszenek, hogy a külgazdasági attasék olyan országokban legyenek jelen, amelyekkel meghatározó a kormányközi kapcsolattartás, a kereskedelmi-gazdasági vegyes bizottságok működése, és amelyekkel szabadkereskedelmi megállapodás van érvényben. E posztokon a külgazdasági attasék látnák el a kereskedelmi szolgálati irodák feladatait is. Ez utóbbiakat pedig elsősorban olyan helyen - például Milánóban - tervezik megtartani, esetenként újakat nyitni, ahol üzleti központok működnek.

Már e stratégia jegyében ismét megnyílt a kereskedelmi szolgálati iroda Los Angelesben, illetve megszűnt a szkopjei, amelynek munkáját a külgazdasági attasé vette át. Balás szerint Kassa, Kolozsvár, Ungvár és Krakkó szintén olyan üzleti központ, ahol Magyarországnak érdemes volna külgazdasági képviseleti irodát működtetni. A balti államok, az arab régió és Latin-Amerika egyes országai hasonlóan célzott területek lesznek.

Megtartandó előnyök

A külpiaci hálózat átalakítása mellett több érv is szólt, igaz, az ezt megelőző szervezeti felépítésnek is voltak előnyei. Egy korábbi külpiaci értekezleten hangzott el (az ITDH akkori vezérigazgatója, Melega Tibor beszélt erről) egyebek között: feltétlenül kedvező, hogy a kereskedelmi szolgálatok megalakulásával az ITDH-nál egy kézbe került a kül- és a belpiaci munka irányítása. Az akkori rendszer első három évének tapasztalatait összegezve kiemelte: a kereskedelmi szolgálati irodákat sikerült integrálni az ITDH szervezetébe, aminek köszönhetően a közhasznú társaság külföldön és itthon dolgozó munkatársai szinte kézről kézre adják a potenciális külföldi partnereket, befektetőket, kereskedőket.

Természetesen problémák is voltak, elsősorban az, hogy jelentősen mérséklődött a képviseletek száma és az ott dolgozók létszáma. A legkomolyabb gondot azonban nem is ez okozta, hanem az, hogy a kereskedelmi szolgálat átminősítése félreértésekre adott alkalmat. Egyes fogadó országokban az ITDH embereit esetenként magáncégek delegáltjaiként kezelték, aminek következtében megnőttek a kiadások, a helyiségbérleti díjak, megszűntek az adókedvezmények.

Évtizedes téma

A mostani "nem átszervezésnek" nevezett átszervezés nem érte váratlanul az e területen dolgozókat. Lassan már egy évtizede téma Magyarországon a külpiaci hálózat milyenségének kérdése. Az egykori kereskedelmi kirendeltségek hálózatát 1997-ben alakították át, de már 1995-ben éles vita folyt a külügyi és a külgazdaságért felelős tárca között annak sorsáról. Azt megelőzően is - hol a Pénzügyminisztérium, hol a Külügyminisztérium részéről - vissza-visszatérő javaslat volt, hogy szüntessék meg a kirendeltségeket, s feladataikat adják át a diplomáciai testületnek.

Ezeket az ötleteket mindig egy-egy kirendeltség bezárása követte. Míg 1994. január 1-jén 65 országban 88 állomáshely tartozott az akkor még Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumaként működő szaktárcához, számuk 1995. január 1-jétől 63 országban 83-ra csökkent.

A vita gyökerei messzire nyúlnak, egyik kiváltójuk a diplomaták és a külkereskedők évtizedek óta meglévő szemben állása, egymás munkájának "lenézése" volt. A pró és kontra érvek is tükrözik ezeket az ellentéteket. A kirendeltségek létének ellenzői szerint a követségek, illetve a konzulátusok megfelelően el tudják látni a gazdaságdiplomáciai feladatokat, illetve a kiutazó magyar vállalati képviselők esetenként szükségessé váló segítését. Ugyanakkor a kirendeltségek mellett érvelők úgy vélik: szerepüket a gazdaságdiplomaták nem vehetik át. A rendszerváltozást követően ugyanis teljes egészében magánkézbe került a külkereskedelem, s a privatizált vállalatok nem tudták fenntartani állandó külföldi jelenlétüket. Ez fokozott szerephez juttatta a kirendeltségeket, illetve később a kereskedelmi szolgálati irodákat. Emellett ez utóbbiak részben szolgáltatásaik fejében jutnak jövedelemhez, részben a magyar projektek, üzletek menedzselésével hajtanak kétségtelen hasznot.

Az érvek és ellenérvek összecsapása után végül is 1997-ben kettéválasztották az akkor még egységes külpiaci hálózatot. A kint dolgozók egy része a nagykövetségek állományába került, s külgazdasági attaséként diplomáciai státusban tevékenykedett tovább. Mások a kereskedelmi szolgálati irodák munkatársaiként dolgoztak az ITDH égisze alatt. Ez utóbbiak elveszítették diplomáciai státusukat, ami komoly anyagi következményekkel járt, az államnak és nekik személy szerint is. A jelek szerint ez az anomália most megszűnhet.

A szétválasztás egyik alapgondolata az volt, hogy a magánszféra részesedjen a korábbinál jobban a külpiaci jelenlét finanszírozásából - oly módon, hogy a kamarákat bevonják az ITDH tulajdonosi körébe. Ezért a szervezetet közhasznú társasággá alakították át, lehetővé téve, hogy abban a kamarák tulajdonrészt szerezhessenek.

A tervek szerint 50 százalék plusz 1 szavazatnyi résztulajdona maradt volna az államnak az ITDH-ban, a kamarák pedig társtulajdonosok lettek volna. Vélhetően elsősorban az anyagiak miatt bukott meg az ügy, a kamarák ugyanis a kezdetekben évi 100 millió forintnál többet nem akartak vagy nem voltak képesek áldozni az ügyre. Az akkori kamarai vezetők többször is kinyilvánították: az ITDH, illetve a kereskedelmi szolgálat fenntartásának 25-50 százalékát csak hosszú távon tartják elképzelhetőnek. Végül nem sikerült megállapodásra jutni a kamarákkal, így az ITDH állami tulajdonban maradt.

Nem magyar sajátosság

A külpiaci hálózat hovatartozása, illetve az a körül folyó vita, huzavona nem magyar sajátosság. Végigjárta ezt az utat több volt szocialista ország is. Csehszlovákia, Románia és Bulgária például 1991-92-ben bezárta külföldi kereskedelmi kirendeltségeit, s a nagykövetségeket ruházta fel a gazdaságdiplomáciai és a kereskedelemfejlesztési feladatok ellátásával. Igaz, mint most nálunk, ott is hamar beigazolódott: nem ez az üdvözítő megoldás.

A képviseleti külgazdasági munka ugyanis leszűkült az ad hoc gazdaságdiplomáciai interveniálásra, a gazdaságelemző tevékenységre és a különféle állami delegációk szakmai, illetve protokolláris kiszolgálására. Ugyanakkor ki sem fejlődött, illetve háttérbe szorult az üzleti kapcsolatok fejlesztése, szervezése, az információs és egyéb szolgáltatótevékenység, s általában véve a kereskedelemfejlesztés.

Mindezt belátva, erős üzleti-vállalati nyomásra több országban megkezdődött a kereskedelmi képviseletek felélesztése, azaz a kirendeltségi hálózatok újjáépítése. Sőt olyan országok - például Lengyelország és Oroszország - is elkezdték fejleszteni külkereskedelmi hálózataikat, amelyek eredetileg nem is szervezték át azokat. Csehország Cseh Centrumok néven szervezte újjá külpiaci hálózatát, Románia eredeti formájában állította vissza - s most hasonló visszarendeződés kezdődött meg Magyarországon is.

N. Vadász Zsuzsa

A Külügyminisztérium külpiaci szervezete (2001 decemberében)

Ország

Város

Argentína

Buenos Aires

Ausztria

Bécs

Belgium

Brüsszel

Bosznia-Hercegovina

Szarajevó

Bulgária

Szófia

Cseh Köztársaság

Prága

Dánia

Koppenhága

Egyesült Arab Emirátusok

Abu-Dzabi

Egyesült Államok

Washington

Egyesült Királyság

London

Észtország, Lettország, Litvánia

Helsinki

Finnország

Helsinki

Franciaország

Párizs

Görögország

Athén

Hollandia

Hága

Horvátország

Zágráb

India

Újdelhi

Indonézia

Dzsakarta

Irán

Teherán

Izrael

Tel-Aviv

Japán

Tokió

Jugoszlávia

Belgrád

Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán

Almati

Kína, KNDK

Peking

Koreai Köztársaság

Szöul

Kuvait

Kuvaitváros

Lengyelország

Varsó

Németország

Berlin, Bonn, München

Olaszország

Róma

Oroszország

Moszkva

Portugália

Lisszabon

Románia

Bukarest

Spanyolország

Madrid

Svájc

Bern

Svédország

Stockholm

Szlovákia

Pozsony

Szlovénia

Ljubljana

Törökország

Ankara

Ukrajna

Kijev

Vietnam, Kambodzsa, Laosz

Hanoi

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. február 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére