Adóspraktikák

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. február 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 46. számában (2002. február 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
-

A hitelező hitegetése

Az adósok gyakran folyamodnak ahhoz a taktikához, hogy a tartozást elismerik, ígérgetik a kifizetést, nehézségekre, behajthatatlan kintlevőségeikre hivatkozva halasztást próbálnak elérni, majd az ígért, vállalt határidőre természetesen ismételten nem teljesítik a kötelezettségüket, és újból a hitegetés taktikájához folyamodnak. A hitelező ez ellen úgy védekezhet, ha az adósról jó információkkal rendelkezik, és halasztást csak akkor enged, ha biztos lehet benne, hogy a vállalt határidőt az adós teljesíti, halasztást csak írásban, dokumentálhatóan enged, lehetőség szerint fizetési biztosíték mellett, és a halasztott határidő eredménytelen eltelte esetén a lehető legszigorúbban érvényesíti igényeit az adós ellen.

A tartozások halmozása

Gyakori adósi magatartás az is, hogy a hitelezők rossz gyakorlatát kihasználva, a később megküldött számlákra és hosszabb fizetési határidőkre alapozva olyan mennyiségű beszerzést eszközölnek a hitelezőnél, amelyre nincsen elegendő fedezetük. Az esedékességkor pedig természetesen nem tudnak teljesíteni. Ez ellen a hitelező csak úgy védekezhet, ha csak készpénzfizetés ellenében teljesíti kötelezettségeit - különösen addig ismeretlen adósok esetén -, vagy hitelkeretet vezet be az adósok számára, és egy bizonyos összegű tartozás elérésekor eladási stopot rendel el, és számukra csak készpénzért értékesít.

Kifogások, ellenjogok érvényesítése

A hitelező követelésének érvényesítését leginkább a különféle valós vagy kreált kifogásokkal tudják az adósok megakadályozni vagy hátráltatni. Ezek közül a leggyakoribbak az alábbiak.

A szerződés érvénytelensége

A semmisségre bárki, határidő nélkül hivatkozhat. Ilyen kifogás esetén a hitelezőnek nem marad más választása, mint a bírósági jogérvényesítés. A megtámadás úgy történik, hogy a sérelmet szenvedő fél egyoldalú nyilatkozattal jelzi a megtámadást a másik fél felé, és ha eredménytelen a megtámadás, haladéktalanul bírósághoz kell fordul.

A megtámadás joga csak egy meghatározott határidőn belül (1 év) érvényesíthető, azt követően elévültnek tekinthető. Az elévülés azonban az adóst nem feltétlenül sújtja, mert ugyanazon jogviszonyban a hitelező követelésével szemben kifogásként érvényesítheti a szerződés megtámadásához való jogát, amelynek eredménye, hogy kötelezettségét adott esetben nem kell teljesítenie. A hitelező tehát megtámadás esetén is a bírósági útra van utalva. Az ilyen kifogások elkerülésének egyetlen módja a megfelelő és szakszerű dokumentáltság.

Az érvénytelenségi okokra való hivatkozások közül igen gyakori a formai okból, illetve a képviseleti jog hánya miatti kifogás. A formai ok elsősorban a törvény vagy a felek által megkövetelt írásbeliség hiánya lehet. A kettő közti különbségről korábban már volt szó, az ilyen kifogásokat csak a megfelelő szerződéses dokumentumokkal lehet elkerülni (pl. ezért nem jó megoldás, ha az egyébként írásban, a tulajdonjog átruházásakor rögzítendő tulajdonjog-fenntartást először csak a számla tartalmazza, mert a szerződéses dokumentum a szállítólevél, a szerződés vagy a szerződéses nyilatkozatok sora). Gyakori, hogy az árut nem maga az adós vagy annak cégjegyzésre jogosult képviselője veszi át, a szerződéses nyilatkozatokat nem ezek teszik meg. Ilyenkor, habár a joggyakorlat számtalan szabályt alakított ki a szerződő partnerek védelmére (pl. azzal, hogy ha valamely vállalkozó nevében olyan személy jár el, aki a vállalkozó képviselőjének adja ki magát ,és a másik fél ebben alappal bízhat is, mert mondjuk az eljáró személy a vállalkozó alkalmazottja, pecsétjét magánál tartja, a vállalkozó céges iratait, nyomtatványait használja, a vállalkozóra utaló gépjárművet használ, vagy fuvarozóként jár el, a képviseleti jogosultságát a jog látszatra alapítva elfogadja), a hitelező azt kockáztatja, hogy adósa később az eljáró személy képviseleti jogának hiányára alapozva a szerződés érvénytelenségére fog hivatkozni. Ezt csak úgy kerülheti el biztonsággal, ha a hitelező megköveteli az adós nevében eljáró személy képviseleti jogosultságának igazolását (meghatalmazással, a személyek listájának megküldésével, szerződéses megállapodásban való rögzítés alapján).

A beszámítás kifogása

Igen gyakori védekezési eszköz, hogy az adósok mindenféle ellenkövetelésekre hivatkoznak (pl. hibás teljesítés miatti árleszállításra, szerződésszegés miatti kártérítési követelésre), és bejelentik, hogy azt a hitelező velük szemben fennálló követelésébe beszámítják, melynek következtében, a beszámított követelés erejéig a hitelező igénye megszűnik.

A beszámítást az adós peren kívül vagy a perben jelentheti be. A beszámítás sajátossága és a hitelezőre nézve nagy veszélye is, hogy nem csak az ugyanazon jogviszonyból származó követelések számíthatók be (pl. az adós egy korábbi szerződésből származó kártérítési vagy kötbérigényét is beszámíthatja a hitelező újabb szerződésből eredő vételár, vagy vállalkozóidíj-követelésével szemben).

A másik ilyen kockázat, hogy az adós elévült követelését is beszámíthatja, feltéve, hogy volt olyan időszak (legalább 1 nap), amikor a hitelező követelése már létrejött (szerződés megkötése), és az adós már esedékessé vált követelése még nem évült el.

A beszámítás feltétele, hogy az adós ellenkövetelése egynemű legyen a hitelező követelésével (azaz pénzköveteléssel szemben csak pénzkövetelés számítható be), és lejárt legyen, azaz a hitelezővel szemben a késedelem következményei már alkalmazhatóak.

A beszámítási kifogással szemben a hitelező csak a szerződésszerű teljesítéssel, annak (és az adós nem szerződésszerű magatartásának) megfelelő dokumentálásával, bizonyításával védekezhet, de még ilyen esetben is belekényszerülhet egy bírósági eljárásba.

A hibás teljesítés kifogása

Az adós hivatkozhat arra is, hogy a hitelező áruja vagy szolgáltatása nem volt szerződésszerű. Ez őt különféle igények érvényesítésére jogosítja fel, így kérheti a hiba kijavítását vagy/és kicserélését, a kijavításig vagy kicserélésig visszatarthatja az ellenszolgáltatás megfelelő részét (általában a teljes összeget visszatartják); a vételár leszállítását; a kijavítás elmaradása esetén a saját maga által elvégzett vagy elvégeztetett javítás költségeinek megtérítését; a hibás teljesítéssel okozott kár megtérítését (az előbbi három jogosultság egyben beszámításra alkalmas követelést jelent az adós számára); elállhat a szerződéstől, amely a szerződés megszűnésére való hivatkozást alapozhatja meg.

Ugyan a szavatossági (jótállási) igényeket az adós a teljesítéstől számított hat hónapon (vagy a kikötött jótállási időn) belül, rejtett hibák esetén a teljesítéstől számított egyéves, tartós használatra rendelt termékek esetén hároméves, ennél hosszabb kötelező alkalmassági idő esetén (pl. az építőiparban 5 és 10 év) az alkalmassági idővel egyező jogvesztő határidőn belül érvényesítheti, de a hitelező ugyanazon szerződéses viszonyból eredő követeléseivel szemben a határidők eltelte után is hivatkozhat azokra kifogásként, a fenti következményekkel.

A hibás teljesítés kifogását a hitelező a beszámítási kifogáshoz hasonló módon kerülheti el.

Visszatartási jogok

A magánjog szabályai szerinti visszatartási jogot az adós ritkábban alkalmazhat, mert ahhoz az kellene, hogy a hitelezőhöz képest előteljesítési pozícióban legyen. A gyakorlatban viszont a helyzet az, hogy a hitelező áruját, szolgáltatását már teljesítette, amikor az ellenszolgáltatásra vonatkozó igényét érvényesíti (különben nem lenne hitelező). Az egyetlen, az adós javára felhasználható visszatartási ok az lehet, ha a hitelező valamilyen más szerződéses kötelezettségét (pl. szerződésszegésből eredőt) ugyanazon szerződésből nem hajlandó teljesíteni.

Feljogosíthatja viszont az adóst visszatartási jog gyakorlására a szerződés, amelyet a feltételek teljesülése esetén, a hitelező nehezen tud kivédeni.

Hivatkozás az elévülésre

A követelések meghatározott idő alatt (általában 5 év) elévülnek, azaz bírósági úton történő kikényszeríthetőségüket elveszítik.

Az elévülés kifogása ellen a hitelező a követelések gyors érvényesítésével, valamint az elévülés megszakításával védekezhet, amely történhet fizetési felszólítással, bírósági igényérvényesítéssel, a szerződés megegyezéssel, egyezséggel való módosításával, az adós tartozáselismerésével és a végrehajtási cselekmények foganatosításával.

Eljárásjogi eszközök

A sok-sok buktatóval, jogorvoslati lehetőséggel, késleltetési módszerrel maguk a különféle, igényérvényesítésre hivatott eljárások szolgáltatják a legjobb alkalmakat az időhúzásra, amelyek ellen - a hatósági intézkedések időigényessége miatt - gyakorlatilag a hitelezőnek alig van védekezési lehetősége.

A vagyon elvonása

Az adósok gyakran megkísérlik elvonni, átjátszani a vagyonukat, hogy így az ne szolgálhasson a hitelező igényének kielégítési alapjául. Ez ellen a hitelező a fedezetelvonó ügyletek jogkövetkezményeire való hivatkozással védekezhet, amelyre lehetőség van peres eljárás keretében vagy a felszámolási eljárásban. (E témával egy korábbi számunkban már részletesen foglalkoztunk.)

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. február 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére