A követelés fennállásának és lejártának bizonyítása

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. február 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 46. számában (2002. február 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
-

Amennyiben az adós önként nem tesz eleget a fizetési kötelezettségének, úgy a hitelezői pozícióban levő vállalkozás kénytelen követelését a jog eszközeivel érvényesíteni, amelynek lényeges előfeltétele, hogy követelésének fennállása és lejárta kellően bizonyított legyen. Az igényérvényesítés sikere attól is függ, hogy az adós ne tudjon eredményesen hivatkozni bizonyos ellenjogokra, amelyeket a jogi nyelv kifogásoknak (pl. beszámítás, elévülés) nevez.

Az ügyletek dokumentáltsága

Bármilyen hitelezői pozícióban levő vállalkozás pénzkövetelései érvényesítésének legnagyobb akadálya (és meglepő módon a legtöbb és legelemibb hibát felmutató területe) az ügyletek dokumentálatlansága vagy rossz dokumentáltsága. Ez pedig ahhoz vezet, hogy a fizetési igények érvényesítése jelentősen lelassulhat, mert nem arról van szó, hogy az adós tartozása és annak lejárta a rendelkezésre álló dokumentumok alapján világosan és egyértelműen megállapítható, hanem az adóssal, illetve az eljáró bírósággal arról kell vitatkozni, hogy az ügylet egyáltalán létrejött-e érvényesen és hatályosan, megtörtént-e a teljesítés, bekövetkeztek-e azok az egyéb körülmények, amelyek a fizetési kötelezettség beálltához vezetnek. A nem megfelelő dokumentáltság azt eredményezi, hogy a hitelező kényszerül magyarázkodásra és végeláthatatlan és költséges bizonyítási procedúrára.

Mit kell bizonyítani?

A megfelelő dokumentumok minimálisan a következő tények bizonyítására alkalmasak:

  • az ügylet létrejötte (szerződés megkötése),
  • a szerződés lényeges tartalma (áru/szolgáltatás, teljesítési határidő, ellenérték, fizetési határidő, egyéb lényeges kérdések: pl. tulajdonjog fenntartása, ütemezés, szavatosság-jótállás),
  • az ügylet érvényessége (pl. képviseletre jogosult írta alá, írásbeliség követelményei teljesültek),
  • a szerződés hatályossága (pl. nincs olyan későbbi időpont vagy esemény, például egy engedély megszerzése, kikötve, amelyet megelőzően a szerződésből eredő kötelezettségek nem érvényesíthetők),
  • a hitelezői pozícióban levő vállalkozás, saját szerződéses kötelezettségét mennyiségileg és minőségileg határidőre teljesítette (áru/szolgáltatás átadása, mennyiségi és minőségi megvizsgálása megtörtént, a szükséges okmányok átadásra kerültek),
  • a fizetési kötelezettséget kiváltó okmányokat (számla és az ahhoz csatolandó egyéb dokumentumok: pl. teljesítésigazolás, átadás-átvételi jegyzőkönyv) az adós igazolhatóan kézhez vette, és ezzel a fizetés határideje megkezdődött,
  • a fizetési határidő eredménytelen letelte (pl. fizetési haladék nem volt),
  • esetleg további körülményként a fizetési felszólítások, emlékeztetők, egyenlegközlők adós általi kézhezvétele, az adós tartozáselismerése.

Nagykereskedő vállalkozások

A szerződés létrejötte

Ugyan a magánjog szabályai szerint a szerződés érvényesen létrejöhet szóbeli (pl. telefonon történő) megállapodás alapján, mégis az igényérvényesítés megkönnyítése szempontjából mindenképpen ajánlatos lenne a megfelelő szerződéses formulák használata. A gyakorlatban azonban a legritkábban kerül sor kifejezett adásvételi vagy szállítási szerződéseknek tekinthető szerződéses dokumentumok, formulák aláírására, ami persze nem jelenti azt, hogy nem is jönnek létre ilyen szerződések. Ehelyett a szerződések több nyilatkozat és magatartás láncolataként jönnek létre.

A raktáron levő árunál a vevő a szükséges áru és vételára tekintetében szóbeli tárgyalásokat folytat a kereskedő képviselőjével, amely tárgyalás végeredménye a szállítólevél kiállításával konkrét eladási ajánlattá válik, amelyet a vevő végül az áru átvételének igazolásával fogad el, ezzel létrehozván az adásvételi szerződést. Ilyen esetben a szerződés létrejöttét a vevő által leigazolt szállítólevél igazolja.

A raktáron nem levő áru esetében vagy az ajánlatkérés-ajánlat-rendelés vagy a rendelés-rendelésigazolás folyamat, illetve azok több ajánlatot-ellenajánlatot tartalmazó változata vagy kombinációja zajlik le, amelyre az írásbeliség jellemző, és amelyek végeredményeként létrejönnek a szállítási szerződések. Ilyenkor gyakran nehéz megállapítani, hogy melyik volt az a nyilatkozat, amelynek a másik félhez megérkezésével a szerződéskötés folyamata lezárult, a magánjog szabályai szerint ugyanis a szerződés csak akkor jön létre, ha a felek nyilatkozata egybehangzó, azaz minden lényeges körülményben egyetértésre jutottak, addig pedig minden újabb szerződéses nyilatkozat, amely az azt megelőzőtől bármiben is eltér, új ajánlatnak minősül, amelyet újból el kell fogadni. Ezért fordulhat elő az is, hogy a szerződés csak az áru leszállításával (átadásával) jön létre. A szerződés létrejöttét ezeknél az ügyleteknél a felek nyilatkozatainak sora, gyakran az igazolt szállítási dokumentumokkal (szállítólevél, fuvarlevél) együtt igazolja.

A bizonyítást megkönnyítheti a különféle szerződéses blanketták alkalmazása, esetleg kiegészítve az általános eladási vagy szállítási feltételekkel, amelyek használatával jelentősen redukálható a szerződés létrejöttét igazoló dokumentumok száma.

A szerződés tartalma

A szerződés tartalmának megállapítására csak azok a dokumentumok alkalmasak, amelyek a szerződés létrejöttét is igazolják. Illúzió azt gondolni, hogy a különféle telefonbeszélgetések, szóbeli tárgyalások során elhangzottak, külön írásbeli rögzítés nélkül is a szerződés bizonyítható részévé válnak. Néhány szerződéses kikötés esetében (pl. tulajdonjog-fenntartás) egyenesen érvényességi követelmény az írásba foglalás. A gyakorlat azt mutatja, hogy az előbbiekben ismertetett dokumentumok csak a leglényegesebb, elengedhetetlen szerződéses feltételeket, vagyis az áru és mennyiségének meghatározását, a vételárat, a teljesítés időpontját, illetve szállítási szerződések esetében a szállítási határidőt tartalmazzák. A szerződéses dokumentumok meglepő módon a fizetésre vonatkozó szabályokat már nem minden esetben rögzítik, a fizetési határidőt, a törvényes kamatlábtól eltérő mértékű késedelmi kamat kikötését a kereskedők a számlára hagyják. Javítja a kereskedő helyzetét, ha rendelkezik általános eladási és szállítási feltételekkel, azokat alkalmazza is a szerződéskötés során, és azok a szerződés részévé is válnak (ahogyan arról az alábbiakban még lesz szó, ez ugyanis nem törvényszerű).

Amit a szerződéses dokumentum nem tartalmaz, arra a Polgári Törvénykönyv (és esetleg más szabályok) rendelkezései (az adásvételi, illetve szállítási szerződés speciális és a szerződésekre vonatkozó általános szabályok) szolgálnak hézagpótlásul. Segítségül szolgálhatnak továbbá - amennyiben bizonyíthatók - a szerződő felek közt a korábbi üzleti kapcsolat során kialakult szokások, az üzleti levelezések és tárgyalások anyagai.

Az ügylet érvényessége

A kereskedők adásvételi és szállítási ügyletei tekintetében nincsenek olyan formai előírások, amelyek a szerződések érvényességét érintenék. A felek a szerződésben viszont megállapodhatnak, hogy a módosítások csak írásban érvényesek. Amennyiben azonban ilyen rendelkezés ellenére szóban vagy ráutaló magatartással (pl. leszállítás és áru átvétele) kerül sor a szerződés módosítására, és a felek módosított kötelezettségeiket teljesítik, a teljesítés kiküszöböli az írásbeliség hiányát és a módosítás érvénytelenségét.

A szerződés hatályossága

A kereskedők adásvételi és szállítási szerződései alapvetően a megkötéssel hatályossá is válnak, azaz az abból eredő jogok és kötelezettségek fennállásához vagy azok megszűnéséhez nem szükséges további feltétel (vagyis egy jövőbeni esemény, amely még bizonytalan), vagy a fennállás vagy megszűnés egy későbbi időponthoz van kötve. Amennyiben a szerződés hatálya felfüggesztő feltételhez vagy időponthoz van kötve (pl. a szerződés akkor lép hatályba, ha a kereskedő a szerződéses áru belföldi forgalmazásához szükséges engedélyeket megkapta, vagy a szerződés mondjuk 2002. 01. 15-én lép hatályba), ezek beállta előtt egyik fél sem követelheti a másik szolgáltatásának teljesítését. A másik lehetséges megoldás, hogy a szerződés a megkötéssel hatályba lép, de egy bontó feltétel vagy időpont bekövetkezésével a hatálya megszűnik (pl. a szerződés megszűnik, ha a kereskedő nem kap visszaigazolást a szerződéses áru gyártójától a kért mennyiség legyártására), és a bekövetkezést követően a teljesítést egyik fél sem követelheti.

Az időpont bekövetkezése köztudomású tény, ezért külön bizonyítást nem igényel, a feltétel azonban egy olyan körülmény, amelynek beálltát annak kell bizonyítania, akinek érdekében áll a szerződés hatálya fennállásának megállapítása. A bizonyítás megkönnyítése érdekében célszerű olyan feltételt kikötni, amelynek bekövetkezte és beálltának időpontja dokumentumokkal bizonyítható.

A kereskedő saját kötelezettségének teljesítése

A kereskedő a szerződéses vételár egészére akkor tarthat igényt, ha az áru tulajdonjogának átruházására és birtokbaadására vonatkozó kötelezettségének az előírt mennyiségben, minőségben és határidőre eleget tett. Ennek bizonyítására az árukiadási és -továbbítási dokumentumok, a szállítólevél, a fuvarlevél, az árunyugta, az átadás-átvételi jegyzőkönyv szolgálhatnak. Lényeges, hogy ezek a dokumentumok pontosan tartalmazzák a legfőbb paramétereket, azaz a feleket, az árut és mennyiségét, az árukísérő információkat (pl. használati utasítás, engedélyek, minőségi tanúsítványok), és annak igazolását, hogy a vevő az árut mennyiségileg és minőségi szempontból legalább az egyszerű szemrevételezéssel megállapítható hibák tekintetében, az ahhoz tartozó dokumentumokkal átvette. Az áru hibátlansága, különösen a később előkerülő, ún. rejtett hibák lehetőségei miatt, mindaddig kockázatot jelent, amíg a jótállási vagy szavatossági jogok érvényesíthetők.

Természetesen a minőségi kifogások önmagukban nem jelentik, hogy a vételárra a kereskedő részben vagy egészben ne tarthatna igényt, a szavatosság körében ugyanis nem feltétlenül a vételár csökkentése lehet a vevő által alkalmazott jogkövetkezmény, lehetséges ugyanis a problémák orvoslása az áru kijavítása vagy kicserélése útján is. Minőségi kifogások esetén azt kell a vételár-követelés érvényesítéséhez bizonyítani, hogy a kereskedő a minőségi kifogással kapcsolatos kötelezettségét maradéktalanul teljesítette, ezért szükséges a jótállási szavatossági kifogások rendezésének írásbeli dokumentáltsága.

A fizetési határidő kezdete

A fizetési határidő kezdetét és végét a szerződéses dokumentumoknak kellene ideális esetben tartalmazniuk. Gyakran előfordul azonban, hogy a hitelező csak a számlájában rögzíti, hogy az milyen határidőn belül fizetendő. Amennyiben a számlát a vevő az áru átvételével egyidejűleg, igazoltan átveszi - különösen az adásvételi konstrukció esetében -, úgy is értelmezhető a helyzet, hogy a számla is szerződéses dokumentum, és mint olyan, tartalmazza a fizetési határidőt, amely az ügylet megkötésével és teljesítésével megkezdődik. Ha a számlát csak az áruátadást követően küldik meg, akkor az semmiképpen sem tekinthető szerződéses dokumentumnak, hanem olyan nyilatkozatnak, amelyben a hitelezői pozícióban levő kereskedő a fizetési határidőt a szerződéses dokumentumokban rögzítő megállapodás hiányában a vevőt a vételár-fizetési kötelezettség meghatározott határidőben történő teljesítésére szólítja fel a Ptk. 298. § b) pontja alapján. A kitűzött határidő elmulasztásával a vevő késedelembe esik. Természetesen az olyan helyzet, ahol értelmezésre van szükség, már mindenképpen a kereskedő kockázatát növeli.

Lényeges szempont az is, hogy a szerződés ugyan rögzíthet egy meghatározott fizetési határidőt, amely akár a szerződéskötéssel, akár annak a kereskedő általi teljesítésével megkezdődhet, de a joggyakorlat szerint a kereskedő mint hitelező mindaddig ún. jogosulti késedelemben van, amíg a számlát nem bocsátja ki. A jogosulti késedelem az adósi pozícióban levő vevő egyidejű késedelmét kizárja. Ez azt jelenti, hogy a számla vevő általi kézhezvételéig vele szemben a késedelem következményei nem alkalmazhatók, tehát a kereskedő nem követelheti a fizetést - még akkor sem, ha az egyébként kikötött fizetési határidő már eltelt -, és nem érvényesítheti a késedelmi kamatot sem. E gyakorlat miatt elengedhetetlen, hogy a vevő bizonyíthatóan kézhez vegye a számlát és a fizetést kiváltó egyéb dokumentumokat, amely az átvételnek a vevő által a számlán vagy külön nyilatkozatban történő igazolásával vagy igazolt postai megküldéssel (ajánlott tértivevényes levél, futárszolgálat útján történő küldés) bizonyítható.

A fizetési határidő eredménytelen letelte

A fizetési határidő végső időpontját a szerződés vagy a számla mint fizetési felszólítás rögzíti. A szigorú számviteli előírások szerint vezetett nyilvántartások miatt különösebb bizonyítást nem igényel, hogy a határidő leteltéig a vevő mint adós nem fizetett. Ellenkezőleg, inkább az adós van abban a helyzetben, hogy a fizetés megtörténtének tényét igazolnia kell. Készpénzfizetés esetén erre szolgál az írásbeli nyugta, bankszámlák közti pénzforgalom esetén a bankszámla terhelését igazoló számlakivonat, terhelési értesítés. Ez utóbbi esetben - hacsak a szerződés így nem rendelkezik - a terhelési értesítés csak valószínűsíti, hogy az adós fizetési kötelezettségének eleget tett, a bankszámlák közti átutalás esetén ugyanis a fizetés a hitelező bankszámláján történő jóváírással minősül teljesítettnek, azaz a fizetési határidőn belül a jóváírásnak is meg kell történnie.

A fizetési határidő a szerződésben rögzítettekhez vagy a számlában megállapítottakhoz képest eltolódhat, ha például a kereskedő mint hitelező a számlát olyan későn küldi meg, hogy a vevő a legjobb szándékkal sem képes a fizetést teljesíteni (pl. banki határidők miatt) a fizetési határidőn belül. Ebben az esetben az adósnak a fizetést a lehetséges legrövidebb időn belül kell teljesítenie.

Ügyelni kell a kereskedő részéről a fizetési haladékokra is, amelyet nemcsak kifejezett, írásbeli nyilatkozattal lehet engedni az adósnak, hanem ráutaló magatartással, például úgy, hogy az adós írásban haladékot kér vagy a fizetés ütemezésére ajánlatot tesz, a kereskedő pedig ez ellen kifejezetten nem tiltakozik, és az igényeit hosszabb ideig nem is érvényesíti. Annak elkerülése érdekében tehát, hogy a fizetési határidő meghosszabbodjon, ajánlatos a hitelezőnek az általa nem kívánt haladék vagy ütemezés ellen írásban tiltakozni, az eredeti határidőhöz és annak elmulasztása következményeihez ragaszkodni.

Egyéb körülmények

A hitelező jóhiszemű és vállalkozótól elvárható magatartását bizonyítja, ha a bírósági eljárás igénybevétele előtt megkíséreli felszólítások útján behajtani követeléseit, amelyet persze nem ajánlott hosszú ideig próbálni. A felszólítások arra is szolgálnak, hogy egyfelől a követelés elévülését megszakítják, másrészről alkalmasak lehetnek arra is, hogy azokra az adós olyan nyilatkozatot tesz, amelyben tartozását elismeri. A felszólítások ellennyilatkozat, kifogás nélküli befogadása, megválaszolatlanul hagyása azt támaszthatja közvetetten alá, hogy az adós nem vitatja a kötelezettségét. A felszólítás lehet kifejezett, de lehet fizetési emlékeztető, egyenlegközlő is, és származhat a hitelezőtől vagy annak jogi képviselőjétől (esetleg megbízott inkasszócégtől). Lényeges annak bizonyíthatósága, hogy a felszólítást az adós átvette (ajánlott tértivevényes levél, futárszolgálat).

A hitelező pozícióját javíthatja az adós minden olyan nyilatkozata, amelyben a fennálló tartozását elismeri. A tartozáselismerés eredménye ugyanis az, hogy a hitelező mentesül a bizonyítási kötelezettség alól, és az adósnak kell bizonyítania, hogy az ügylet nem jött létre érvényesen és hatályosan, a hitelező nem teljesítette szerződéses kötelezettségeit, a fizetési határidő nem kezdődött meg, nem telt el eredménytelenül, a követelés elévült. A tartozáselismerésnek írásban kell történnie a Ptk. rendelkezései szerint, de ez nem jelenti azt, hogy csak a kifejezett tartozáselismerés elnevezésű, és arra vonatkozó nyilatkozatot tartalmazó dokumentum lehet tartozáselismerés. Megfelel a tényállásnak egy olyan nyilatkozat is, amelyben a vevő fizetési halasztást kér vagy egy bizonyos fizetési ütemezést ajánl.

Kivitelezéssel foglalkozó vállalkozások

A fizetési határidő eredménytelen eltelte, a fizetési felszólítások és a tartozáselismerések tekintetében ugyanazon kérdések merülnek fel, mint a nagykereskedő vállalkozók esetében.

A szerződés létrejötte és tartalma

Tekintettel arra, hogy az ilyen típusú szolgáltatások időben hosszabb szakaszt ölelnek fel, nagyobb értékűek, és ezért a szerződő felek számára nagyobb kockázatot is jelentenek, az esetek legnagyobb részében írásba foglalják a többé-kevésbé részletes szerződéses dokumentumokat (mindkét fél által aláírt szerződések, megrendelőlapok, ajánlatkérés-ajánlat-rendelés, rendelés-rendelésigazolás), amelyek az ügyletek létrejöttét bizonyítják (nem térve ki arra a sajnálatos jelenségre, amely elsősorban a magánfél megrendelők részére végzett vállalkozási szolgáltatások területén jelentkezik, nevezetesen a költségek, elsősorban az adóterhek csökkentése céljából dokumentálatlanul - szerződés és számla nélkül - végzett munkák, amelyek mindkét fél számára rendkívüli kockázatokat rejtenek magukban). A szerződés (műszaki) tartalmának megállapítására viszont a szerződéses dokumentumok általában önmagukban nem elegendőek, a teljesítés határait a műszaki tervek, teljesítményleírások, anyagkiírások, műszaki leírások, egységár- és munkadíjlisták alapján lehet csak megállapítani, ezért azok a szerződés részének minősülnek. Ugyanez igaz a kötelező műszaki előírásokra és szabályokra, valamint mindazon bel- és külföldi szabványokra, amelyek alkalmazását a felek a szerződésben kikötötték.

A vállalkozó saját kötelezettségének teljesítése

A vállalkozó saját kötelezettségének, azaz a munkája eredményének teljesítését - gyakran egy meghatározott ütemezés szerint - elsősorban a rész- és végátadás-átvétel dokumentumai, pl. az átadás-átvételi jegyzőkönyv, a teljesítésigazolás bizonyítják. Mivel a megrendelőt már a kivitelezés során megilletik a vállalkozó szerződésszegő magatartása miatti igények (késedelem, illetve hibás teljesítés esetén), másfelől a kivitelezés hosszú folyamatának eseményei is megfelelő rögzítést igényelnek, a kötelezettségek szerződésszerű teljesítésének igen fontos bizonyítéka az építési-szerelési-kivitelezési vagy az ún. felmérési napló. Ennek ellenére - illetve függetlenül attól, hogy az építési munkák esetében a naplózást jogszabály kötelezően előírja - a gyakorlat azt mutatja, hogy a naplózást, az események bejegyzését és a megrendelővel történő igazoltatását a vállalkozók meglehetősen elhanyagolják, pedig a megfelelő naplózás hatványozottan javíthatja esélyeiket vállalkozóidíj-követeléseik érvényesítése és a megrendelő különféle kifogásai elleni védekezés során.

Természetesen a megrendelők számára számtalan technika létezik a teljesítések igazolásának késleltetésére. Ez a probléma a részteljesítések során még nem is jelentkezik olyan erőteljesen, hiszen a részátadások, részteljesítések nem eredményezik azt, hogy a megrendelő bármilyen szerződésszegésből eredő jogát elveszítené. A végátadás-átvétel viszont egy olyan pont, amely minőségi változást hoz a megrendelő életében nem kifogásolhatja tovább magát a kivitelezés menetét, megkezdődik a jótállási-szavatossági idő, a tulajdonjog és a kárveszély átszáll, a vállalkozó jogosult lesz a végszámla kiállítására és a teljesítési visszatartás kifizetésére. Nem véletlen tehát, hogy a megrendelők mindent elkövetnek ennek minél későbbre halasztása érdekében. Az időhúzó magatartás ellen elvileg úgy lehet védekezni, ha a szerződés lehetővé teszi a vállalkozónak az egyoldalú nyilatkozattal történő átadást, illetve a vállalkozói teljesítménynek a megrendelő általi használatbavételét átadás-átvételnek tekinti. Az előbbi nyilatkozat esetében azt kell tudni bizonyítani, hogy az átadás-átvételre a megrendelő hibájából nem kerül sor (pl. készrejelentés, többszöri időponttűzés és felszólítás ellenére a megrendelő nem jelenik meg), és a vállalkozó nyilatkozata a megrendelőhöz megérkezett. A használatbavétel bizonyítása (különösen annak időpontja) viszont már meglehetősen nehéz feladatot jelent a vállalkozó számára (pl. tanúkkal, használatbavétel engedélyeivel bizonyítható).

A minőségi kifogások ugyanúgy bizonytalanságot jelentenek a vállalkozó számára a jótállási-szavatossági idő végéig, amelyek anyagi kockázattal is párosulnak a gyakorlatban általánosnak tekinthető jóteljesítési visszatartások, illetve garanciák miatt.

A számla és a fizetést kiváltó dokumentumok megérkezése a megrendelőhöz

A számla és annak általában kötelező mellékleteit képező teljesítésigazolások megrendelő általi átvétele és a fizetési határidő tekintetében ugyanazon szempontokat célszerű figyelembe venni, mint a nagykereskedő vállalkozók esetében. Speciális helyzete van az ún. visszatartásoknak (teljesítési, jóteljesítési), amelyek jogilag óvadéknak minősülnek, és azokat a megrendelő jogszerűen tarthatja vissza addig, amíg a visszafizetés feltételei be nem állnak. A visszafizetés feltétele szokványosan a teljesítési visszatartás esetében a végátadás-átvétel megtörténte és a végszámlában érvényesíthető, a jóteljesítési visszatartás esetében pedig a jótállási idő letelte. A gyakorlat szerint mindkettő kiváltható megfelelő bankgaranciákkal, ez esetben a visszatartott összegek visszafizetése esedékessé válik.

Késedelmi kamat számítása

A hitelezői pénzkövetelések egyik lényeges szempontja a kamatok kérdése, hiszen attól a pillanattól kezdve, hogy egy pénzkövetelés lejárttá válik, akkor is - késedelmi (vagy esetleg egyenértéki) - kamatot kell fizetni utána, ha egyébként a felek ún. ügyleti kamatot nem kötöttek ki (amely általában a lejárat időpontjáig történő pénzhasználat ellenértéke). * A gyakorlatban a kamatok számítása meglehetősen problémásnak tűnik, a tapasztalatok szerint a gazdasági szereplők számára nem teljesen tisztázott a tőke- és kamatkövetelés egymáshoz való viszonya, azok érvényesítése és számítása. * Példánkban a Kereskedő Kft. 1000 Ft értékű árut szállít a Kivitelező Rt.-nek és ezt a vételárat állítja a számlába. Ezt követően újabb 500 Ft értékű áruszállítás történik a Kivitelező Rt.-nek, amelyet a Kereskedő Kft. kiszámláz. A Kivitelező Rt. mindkét követelés lejártát követően kifizet 1500 Ft-ot a Kereskedő Kft. részére, az első számlánál kéthónapos, a második számlánál egy hónapos késedelemmel. Tételezzük fel, hogy a késedelmi kamat mértéke havi 1 százalék. Milyen összeget és milyen jogcímen érvényesíthet a Kereskedő Kft.? A gyakorlatban az történne, hogy a Kereskedő Kft. 1000 Ft-ot elszámol az első számlára, 500 Ft-ot a második számlára vételár címén, és fizetési felszólításban vagy külön kamatszámlában késedelmi kamat címén érvényesít az első számla után 20 Ft-ot (két hónapra 2 százalék), a második számla után 5 Ft-ot (egy hónapra 1 százalék). Ez a számítási mód - a felek ilyen megállapodása hiányában - azonban nem helyénvaló. A Ptk. rendelkezései szerint ugyanis, ha a teljesített pénzösszeg nem elegendő a fennálló kamat és tőketartozás fedezésére, akkor a befolyt összeget először a kamatra, azt követően pedig a tőkére kell elszámolni. Ettől pedig eltérni még az adós ellenkező rendelkezése (pl. a fizetés teljesítésénél megjelöli, hogy a számlában foglalt vételárra fizet) esetében sem lehet. A számításnak az előbbi esetben a következőképpen kellene történnie: az első számla lejáratát követően a késedelmi kamatra automatikusan, minden további felszólítás vagy kamatszámla nélkül a Kereskedő Kft. jogosulttá vált, ugyanez a helyzet a második számlában érvényesített vételár késedelmi kamatával is. Ennek megfelelően a fizetés teljesítésekor a Kivitelező Rt. tartozása 1000 Ft vételár + 20 Ft késedelmi kamat, illetve 500 Ft vételár + 5 Ft késedelmi kamat, összesen 1525 Ft. A kifizetett 1500 Ft nem elegendő a kamat és tőketartozás fedezésére, ezért azt először a kamatra kell elszámolni, ezt követően 1475 Ft marad fenn, ami a tőkére fordítható. Az elszámolás végén a Kivitelező Rt.-nek tehát 25 Ft vételár-, azaz tőketartozása marad fenn, ami a kifizetés időpontjáig további késedelmi kamatokkal terhelt, ennek megfelelően kell igényeit érvényesítenie. * Meg kell említeni azt is, hogy a túlzottan magas késedelmi kamat kikötésének nincs nagyobb visszatartó ereje, mint egy normális mértékű kamatnak. Amennyiben ugyanis az adós a tőketartozását sem tudja vagy akarja teljesíteni, ugyanúgy fog tenni a kamattal is. Ráadásul a túlzott mértékű kamatot az adós kérelmére a bíróság mérsékelheti, illetve a kamatok a követelés érvényesítése során kötött törlesztési megállapodások, egyezségek oltárán is feláldozásra kerülhetnek. Ugyancsak utalni kell arra is, hogy ún. kamatos kamatot csak kikötés esetén lehet érvényesíteni.

Pénzkölcsönzés

A fizetési felszólítások és tartozáselismerések tekintetében a kereskedővállalkozások ügyleteinél ismertetett szempontok itt is megfelelően irányadók.

A szerződés megkötése és tartalma

Az ügylettípus ritkaságára tekintettel írásba foglalásra a tapasztalatok szerint sor kerül, és a megállapodás tartalmazza a legfontosabb tartalmi elemeket, így a kölcsönösszeget, a lejáratot, a törlesztés és kamatfizetés szabályait, de még ha nincs is külön megállapodás, a kifizetés és a kölcsönösszeg átvételének dokumentumai a szerződéskötés tényét bizonyítják. Ez utóbbi esetben viszont a szerződés tartalmát elsődlegesen a Ptk.-nak a kölcsönszerződésre, valamint a szerződésekre vonatkozó általános rendelkezései fogják alapvetően megadni.

A kölcsön folyósítása a hitelező részéről

Ahhoz, hogy a kölcsönösszeg visszafizetését a hitelező követelhesse, annak ténylegesen az adós tulajdonába kellett kerülnie, azaz a hitelező köteles a kölcsönösszeget kifizetni, folyósítani. Ebben az esetben azt kell bizonyítani, hogy a kölcsön összegét az adós ténylegesen átvette. Önmagában tehát egy kiadási pénztárbizonylat, átutalási megbízás, kiállított csekk vagy más utalvány nem bizonyítja, hogy a kölcsön az adóshoz ténylegesen el is jutott, további dokumentumok, elsősorban az adós által adott nyugta, átvételi igazolás, elismerő nyilatkozat is szükséges a biztonságos bizonyításhoz. Bankszámlára történő átutalás esetén pedig a bankszámlakivonat, terhelési értesítés még csak azt jelenti, hogy a kölcsönösszeggel a hitelező számláját megterhelték az adós javára, de jóváírását az adós bankszámláján nem, hiszen a pénzforgalmi szabályok szerint - eltérő megállapodás hiányában - a teljesítés ilyen esetben a jóváírással történik meg. Ezért célszerű abban megállapodni, hogy a hitelező részéről a folyósítás akkor történt meg, ha bankszámláját az adós javára a kölcsönösszeggel megterhelték. Ellenkező esetben az eljárásokban a bizonyítás kötelezettségével sújtott hitelezőnek könyvszakértői véleményt, az adósnál levő dokumentumok (pl. számlakivonatok) bemutatását vagy az adós számlavezető bankjának nyilatkozatát kell bizonyítási indítványként kérnie a kölcsönösszeg adós tulajdonába kerülésének igazolására.

A visszafizetés esedékessé válása

Az esedékességet és a törlesztés ütemezését a felek megállapodása általában tartalmazza. Amennyiben ilyen megállapodás nem lenne, úgy a kölcsön a Ptk. rendelkezései szerint ún. felmondásos, azaz a visszafizetés a hitelező felmondó nyilatkozatával, 15 napos felmondási idő betartásával esedékessé tehető a hitelező által. Ebben az esetben a felmondás adós általi kézhezvételét kell bizonyítani (átvétel személyes igazolása, ajánlott-tértivevényes levél, futárszolgálat igazolása), amelyet követő napon a felmondási idő megkezdődik. A felmondási idő letelte ezt követően már csak köztudomású, naptári kérdés.

Külföldi vállalkozásokkal kötött ügyletek

A nemzetközi ügyletek belföldi szerződésekhez képest nagyobb kockázatai hatványozottan igénylik a fentiekben ismertetett tények, körülmények dokumentáltságát. Lehet, hogy meglepő, de még mindig léteznek azok az előírások, melyek a külkereskedelmi szerződések írásba foglalását követelik meg. Az okmányok, dokumentumok igen széles köre szükséges a teljesítés szerződésszerűségének, folyamatának igazolásához, a fizetés kiváltásához, gondoljunk csak az olyan fizetési módozatokra, mint az okmányos inkasszó vagy az akkreditív, amely okmányok sorának benyújtására és vizsgálatára alapul. Ugyancsak okmányok szükségesek a határokat átlépő forgalom miatti jogi előírások teljesítéséhez, hatósági eljárások (pl. vámolás, behozatali, kiviteli engedélyezés, kontingentálás) lefolytatásához.

A szerződések megkötése és tartalma

A nemzetközi ügylet típusától függően a jellemző gyakorlat az, hogy a felek a szerződést meglehetős részletességgel próbálják rögzíteni egy szerződéses dokumentumban (szerződés, jegyzőkönyv, kereskedői igazoló levél) vagy egybehangzó dokumentumok sorában (pl. ajánlatkérés-ajánlat-rendelés, megrendelés-rendelésigazolás). A szerződés tartalmának megállapítását olyan kérdésekben, amelyet a szerződéses dokumentumok nem rendeznek, nehezíti, hogy a felek különböző jogrendszerek hatálya alatt működnek, de a szerződésre egy jogrendszer szabályait kellene alkalmazni. Ezt a problémát a felek saját maguk tudják elsősorban megoldani az ún. alkalmazandó jog kikötésével, amely kikötés azonban nem érinti és érintheti a felek államainak kötelező, kógens szabályainak hatályát. Természetesen a kikötött jog szerződési taktikai kérdés, és mindegyik fél abban érdekelt, hogy a saját államának általa részleteiben ismert joga legyen az irányadó. Ha nincs kikötött jog, akkor azt kell vizsgálni, hogy nincs-e valamilyen nemzetközi egyezmény, amely a felek viszonyára irányadó, és meghatározza a szerződés tartalmát (pl. a Bécsi Vételi Egyezmény), vagy kijelöli a felek viszonyára irányadó jogot. Ennek hiányában az irányadó jog annak az államnak a nemzetközi magánjoga lesz, amelynek bírósága, hatósága előtt az igényt érvényesíteni kell. A választott vagy alkalmazandó jog tartalma alapvetően ténybeli, bizonyítási kérdés, amelyet a jogérvényesítés során és annak költségei kalkulálásánál figyelembe kell venni.

A hitelező szerződéses kötelezettségének teljesítése

A dokumentumok nemcsak a hitelezői pozícióban lévő vállalkozás szerződéses kötelezettségének (áru leszállítása, vállalkozói teljesítmény előállítása a szerződésben rögzített határidőre, mennyiségben és minőségben) teljesítését igazolják, hanem egyenesen a szerződéses kötelezettség részét képezik, azaz bizonyos dokumentumok szolgáltatása nélkül a hitelező teljesítése nem is szerződésszerű. A dokumentumokat az alábbiak szerint lehet csoportosítani:

  • kereskedelmi okmányok, amelyek a szolgáltatás teljesítésével kapcsolatosan, általában a hitelezői pozícióban levő vállalkozás maga, vagy egy hiteles harmadik személy (minőség-ellenőrző szervezet) állít ki, és a teljesítéssel kapcsolatos, legfontosabb feltételeket (áru, szolgáltatás, mennyiség, ár, szállítás körülményei, minőség) tartalmazza. [Ebbe a körbe tartoznak a számlák, így a pro forma számla, az előlegszámla, a kereskedelmi számla (amely a fizetés alapjául szolgáló számla) és esetleg bizonyos formanyomtatványok szerint kiállítandó vámszámla (vámkezelés céljaira). A kereskedelmi okmányok másik csoportjába a szolgáltatás mennyiségével és csomagolásával kapcsolatos dokumentumok tartoznak, mint például a csomagolási, illetve súlyjegyzék, a szállítási konszignáció, illetve a fuvarozási módtól függően szükséges egyéb okmányok (pl. a vízi szállításnál a merülési jegyzőkönyv). A következő csoportba a szolgáltatás minőségét tanúsító dokumentumok, mint a gyártóművi műbizonylat, a minőségi tanúsítvány vagy a minőségbiztosítási tanúsítvány tartozik. Végül ebbe a körbe tartoznak a teljesítéssel kapcsolatos értesítések, a feladási és szállítási értesítések (avizók), az árut kísérő okmányokról, valamint az adós (megrendelő) országa előírásainak betartásával kapcsolatos nyilatkozatok.];
  • a különféle hatósági eljárásokhoz szükséges okmányok, mint a behozatali, kiviteli engedélyek, a vámokmányok, a származási bizonyítványok, az egészségügyi bizonyítványok, a konzuli számla;
  • a különféle biztosításokkal (pl. szállítmánybiztosítás, a vállalkozó összkockázati biztosítása) kapcsolatos dokumentumok (pl. biztosítási ajánlat, szerződés, kötvény);
  • az árutovábbítás és raktározás okmányai, mint a különféle fuvarozási módokhoz kapcsolódó fuvarlevelek, raklevelek, illetve raktárjegyek és igazolások;
  • különféle pénzügyi műveletekre vonatkozó szerződések, megbízások (utasítások), mint az átutalási, devizavételi és -eladási akkreditív- és kezesség-, illetve garancianyitási megbízások, beszedési (inkasszómegbízások), faktorálási és váltó-, illetve csekkdokumentumok, bank-, illetve céginformációk a szerződő fél hitel- és fizetőképességéről (ez utóbbiak különösen a bizományosi ügyleteknél).

A fizetési kötelezettség beállta

A számlának és a fizetést kiváltó egyéb okmányoknak a nemzetközi ügyleteknél vagy az adóshoz (megrendelőhöz), vagy okmányos fizetési mód kikötése esetén egy harmadik személyhez, alapvetően a fizetést teljesítő bankhoz (gyakran a hitelező-szállító/vállalkozó bankján keresztül) kell megérkeznie, és ennek bizonyíthatóságára törekedni is kell. Amikor a fizetés okmányos fizetési mód alapján (okmányos inkasszó, akkreditív) történik, különösen lényeges, hogy a fizetést kiváltó okmányok megnevezése, darabszáma és tartalma már magában a szerződésben vagy annak elválaszthatatlan mellékletében teljes részletességgel szerepeljen. A fizetést teljesítő bank ugyanis az ún. "okmányszigor" elve alapján azt vizsgálja és vizsgálhatja, hogy az előírt fajtájú, mennyiségű dokumentum benyújtásra került-e, és formálisan rendelkezik-e az előírt tartalmi elemekkel. Minden hiányosság, elírás a fizetés megtagadásához és a hitelező számára igen hátrányos helyzethez vezethet, hiszen addigra saját szolgáltatása tekintetében már birtokon kívül lehet, mert az az adóshoz megérkezett vagy egy harmadik személy (fuvarozó, raktározó) birtokába került.

A fizetést kiváltó dokumentumok tartalma vállalkozási jellegű szerződések esetében is lényeges, mert egyes országok előírásai olyan szabályokat állapítanak meg a számla összeállítására és tartalmára, amelyek a vállalkozó számára többletkötelezettséget jelentenek, a megrendelő ugyanis a nem megfelelően összeállított számlát megkifogásolhatja, illetve a vállalkozó költségére saját maga is elkészítheti (pl. a Németországban végzett építési munkák esetében).

Egyéb körülmények

Az egyéb körülmények, mint a fizetési felszólítások vagy tartozáselismerések vonatkozásában a szerződésre irányadó jog tartalmazhat speciális rendelkezéseket. Így például a német vagy osztrák jogban az egyszerű fizetési felszólítások az elévülést nem szakítják meg, csak az igényérvényesítésre irányuló eljárások megindítása.

Általános szerződési feltételek

Az ügyletek gyakran úgynevezett általános szerződési feltételek alapján jönnek létre. Az általános szerződési (eladási, szállítási, vételi, beszerzési, vállalási és vállalkozási) feltételek alkalmazásának elsődleges oka idő és ezáltal költségek megtakarítása. Az előre elkészített szerződéses feltételek alapján az alkalmazójának nem kell minden egyes, általa egyébként tömegesen megkötött ügyletet külön-külön, részletes feltételei tekintetében kitárgyalnia. Az általános szerződési feltételek (blankettaszerződések) alkalmazása azonban kockázatos, különösen ha az alkalmazó fél erőfölényes helyzetben van, és a másik félnek nem marad más választása, mint elfogadni a feltételeket, vagy nem szerződni, illetve akkor is, ha a másik félnek egyszerűen nem éri meg részleteibe menően ellenőrizni a szerződési feltételeket és azokról vitatkozni. * Általános szerződési feltételnek minősül minden olyan szerződés vagy szerződéses kikötés, amelyeket a vállalkozó az általa kötött szerződésekre való alkalmazás céljából egyoldalúan határoz meg a másik szerződő fél közreműködése nélkül, és azokat egynél több szerződésre alkalmazza is. Amennyiben a vállalkozó bizonyítani tudja, hogy a szerződés vagy kikötés kialakításában a szerződő partnere részt vett (pl. előzetes levelezések, szerződéses tárgyalások anyagaival), az általános szerződési feltételekre vonatkozó, szigorúbb szabályok nem alkalmazhatók. * Az általános szerződési feltételek akkor válnak a szerződés részévé, ha az azt alkalmazó vállalkozás lehetővé tette, hogy a másik fél annak tartalmát megismerje. A szerződéses dokumentumokban (pl. ajánlatban vagy rendelésigazolásban) tett utalás arra, hogy a szerződésre egyébként az azt alkalmazó vállalkozás általános szerződési feltételei irányadók, önmagában még nem lesz elegendő annak bizonyítására, hogy ez a feltétel teljesült. Az is szükséges, hogy az alkalmazó fél bizonyítsa, hogy az általános szerződési feltételekbe a másik fél betekintést nyert (pl. részére való megküldéssel, korábbi szerződéses kapcsolatban történt rendelkezésre bocsátás), vagy a betekintés lehetőségét biztosította számára. További feltétel, hogy az általános szerződési feltételeket a másik fél kifejezetten vagy ráutaló magatartással elfogadja. Ez megtörténhet úgy is, hogy a másik fél az általános szerződési feltételekre utaló szerződéses nyilatkozatnak nem mond ellent, vagy arra a teljesítés megkezdésével vagy elfogadásával reagál (pl. leszállítás, áru átvétele). Az ún. meglepő általános szerződési feltételek, amelyek a szokásos szerződési gyakorlattól, a szerződésekre vonatkozó törvényes rendelkezésektől vagy a felek közt korábban alkalmazott kikötéstől eltérnek (pl. szokatlanul rövid szavatossági idő, a felelősség nagyfokú vagy teljes kizárása, szokásosan az alkalmazó felet terhelő költségek másik félre terhelése), ezen túlmenően csak akkor válnak a szerződés részévé, ha azokra az alkalmazó vállalkozó a másik fél figyelmét kifejezetten felhívta (pl. vastag, vagy a szövegtől eltérő színű szedéssel), és azt a másik fél kifejezetten (pl. a kérdéses kikötés külön aláírásával) kifejezetten el is fogadta (a ráutaló magatartás: teljesítés megkezdése, elfogadása tehát nem elegendő). * Az általános szerződési feltételek ütközése * Gyakran előfordul, hogy nemcsak az egyik, hanem mindkét fél alkalmazni kívánja saját általános szerződési feltételeit a szerződés megkötése során, és ez a szerződési feltételek összeütközéséhez vezet. A probléma feloldására alapvetően két megoldás figyelhető meg a jogrendszerekben. Az egyik szerint, amelyhez a magyar jog is sorolható, annak a félnek az általános szerződési feltétele lesz irányadó, aki arra hivatkozással az utolsó szerződéses nyilatkozatot tette. Ennek oka az a megközelítés, hogy ha a szerződéses ajánlatra tett nyilatkozat kicsit is eltér az ajánlattól, akkor már új ajánlatnak tekintendő. Ha tehát a kereskedő valamilyen áru szállítására ajánlatot tesz, és ahhoz csatolja saját általános szállítási feltételeit, majd erre a vevő olyan megrendelést küld, amelyhez saját általános vételi feltételeit csatolja, megrendelése új szerződéses ajánlatnak minősül. Ha erre a kereskedő nem mond ellent, vagy nem küld új nyilatkozatot, amelyben ragaszkodik saját szerződési feltételeihez, és az árut leszállítja, a leszállítással mint ráutaló magatartással, de a vevő általános vételi feltételei szerint jön létre a szerződés. A másik megoldás, hogy az egymással találkozó általános szerződési feltételek azon részei, amelyek egymásnak nem ellentmondóak, a szerződés részévé válnak, a kiesett rendelkezések helyett pedig a szerződésre irányadó jog szabályait kell alkalmazni

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. február 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére