Távközlés, csata előtt

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. január 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 45. számában (2002. január 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
A piacvezető hazai mobilszolgáltató, a Westel Mobil Rt. eddigi működése már-már mesebeli közép-európai sikertörténetnek számít. Nem sok magyar vállalat dicsekedhet annyi rangos nemzetközi elismeréssel, mint az időközben német tulajdonoshoz került távközlési óriás. A cég vezérigazgatója, Sugár András tevékenysége elválaszthatatlan a mobilbirodalométól, amely nemcsak kimagasló üzleti eredményeivel, merész ötleteivel, hanem a legnagyobb előfizető-táborral is kitűnik konkurensei közül. Az éles versenyben a bizalomra lehet és kell építeni - vallja a cég vezetője, aki azzal is tisztában van: a távközlésben az igazi erőpróba még csak most következik.

Interjú Sugár Andrással, a Westel vezérigazgatójával

Ön azon kevés csúcsvezetők egyike, akik mindig elérhetők mobiltelefonon. Miért? Azért, mert Magyarország vezető mobilszolgáltatóját irányítja, vagy inkább üzleti megfontolásból?

• Az utóbbi a fontosabb szempont. Tudom, mennyire számít az embernek, hogy meghallgassák, figyeljenek rá, ha van mondanivalója, ötlete. Ezért igyekszem mindig elérhető lenni, és ha szükséges, bekapcsolódni a beszélgetésekbe még telefonon is.

Ez a fajta nyitottság hosszú távon fárasztó lehet.

• Annál valóban fárasztóbb, mint ha átirányítanám a telefonhívásokat a titkárnőmhöz, vagy üzenetrögzítőre állítanám a készüléket.

A Westelnél mások is hasonlóan gondolkodnak, netán éppen e szerint válogatta a csapatát?

• Egy mobiltársaságnál az életvitel, a tevékenység felgyorsul, mert mindenki rendelkezik telefonnal. A munkafolyamatokban, a kapcsolattartásban nálunk kulcsszerepet játszanak a mobilkészülékek, ezért azoknak mindig bekapcsolva kell lenniük, és sohasem mulasztom el szóvá tenni, ha valaki nem elérhető. Régen egy hasonló nagyvállalatnál feljegyzésekkel, körlevelekkel, vagyis írásban tartották egymással a kapcsolatot a vezetők, a Westelnél már jó ideje nem levelezünk. Hangrögzítés, üzenethagyás sincs, a szóbeli utasítások viszont egyenértékűek az írásba foglaltakkal.

Ez a felfogás fabatkát sem érne, ha nem volna feltétlen bizalom az emberek között.

• A bizalom sokkal hatékonyabb motiváló tényező, mint a szigor. Korbáccsal nem lehet rendet tartani. Csak ideig-óráig... Jobban érezzük magunkat, ha a kölcsönös bizalomra építünk, és csupán akkor beszélünk egymással, ha valami nem úgy sikerült, ahogyan elterveztük, ha az elképzelésünk korrekcióra szorul. Ilyenkor viszont egyenes beszédre van szükség. A szóbeli egyeztetések természetesen sokkal gördülékenyebbek, mint ha írásos előterjesztéseket kellene böngésznünk. Ezért aztán nincs katonásan beosztva, hogy hány perc jut egy-egy felszólalásra, a másfél órás menedzsmentüléseken intenzíven cserélünk eszmét. Ha pedig dolgunk végeztével felkelünk az asztaltól, mindenki úgy érzi, feltöltődött és erőt nyert a továbbiakhoz. Meggyőződésem, hogy a bizalomra épülő menedzsmentkultúra hatékonyabb minden másnál.

A Westel mindig éllovasa volt a személyiségi jogok védelmének. Annak idején ön például sokáig nem járult hozzá, hogy ügyfeleik telefonszámát kijelezzék a készülékek. Manapság azonban éppen az információéhség a motorja a mobiltelefónia fejlődésének. Hogyan értékeli az akkori lépésüket?

• Kezdetben az általam nagyon tisztelt Emri Gussival, a versenytársunk korábbi vezetőjével ebben a kérdésben valóban nem értettünk egyet. Én azt mondtam, mindazoknak kijelezzük a hívószámát a hívott előfizető készülékén, aki ezt kéri tőlünk. Neki viszont velem ellentétben az volt az álláspontja, hogy a telefonszám-továbbítás alapszolgáltatás, amit csak külön kérésre szabad letiltani. Akkoriban úgy gondoltam, hogy a mobiltelefon-előfizető számára az egyik legfontosabb érték a telefonszám, ezért senkit sem kényszeríthetünk annak nyilvánosságra hozatalára. Ma már tudom, kicsit óvatos voltam ebben a kérdésben, noha mindkét felfogás indokolható és elfogadható volt. A kétféle megközelítéshez azonban magyarázatul szolgálhat, hogy Emri Gussi Skandináviában nevelkedett, az ő számára tehát az emberi jog "vele született jog", mi pedig idehaza csupán megkíséreltünk érvényt szerezni ennek... Vagyis neki éppen az volt a természetes, ami nekem nem, de szerencsére ma már azonos az álláspontunk.

Állítólag Japán után Magyarországon a legfogékonyabbak az emberek a technikai ínyencségek, újdonságok és a magas minőségű távközlési szolgáltatások iránt. Nem lihegjük egy kicsit túl a technika jelentőségét?

• Az egész világon túllihegik. Eddig például mindenki azt hitte, hogy a harmadik generációs mobilhálózat, azaz az UMTS leváltja majd a jelenlegi, második generációs GSM-rendszereket. Erről szó sincs! A két rendszer ugyanis egymásra épül és kiegészíti egymást. Mindenki azt ígérte - beleértve a készülékszállítókat is -, hogy mostantól valami egészen új következik. De nem így lesz. Sőt! Az elmúlt nyáron például nyolc órán keresztül közvetítettünk képeket a jelenlegi GSM-hálózatunkon a Kékszalag versenyről, és ez is mutatja, milyen óriási erkölcsi-műszaki értéke van a már kiépült hálózatnak, amire nyugodtan ráépíthetjük majd az új, sokkal magasabb színvonalú szolgáltatásokat.

A Westel óvatos becslések szerint is legalább húsz rangos nemzetközi és hazai elismerést szerzett eddigi teljesítményével. A kívülálló számára úgy tűnik föl, ezeknek a díjaknak a birtoklása önnek különösen fontos. Miért?

• Nagyon szeretném, hogy megmutassuk, sőt bizonyítsuk, Magyarországon is lehet sikeres és Európa-hírű valaki. Ez a bizonyítási vágy egészen a gyerekkorom óta hajt. Emlékszem, mindig azt hallottam, hogy Nyugaton korlátlanok a lehetőségek, ott gyorsan sikeres lehet az ember. Ha pedig valaki disszidált a környezetemből, rövid idő alatt valóban elérte célját, aztán hazaállított egy automata váltós kocsival, nekünk meg csorgott a nyálunk a sztorik hallatán. Ekkor határoztam el, hogy ha egyszer lehetőségem adódik rá, megmutatom, idehaza is lehet sikeres az ember. A siker pedig mérhető, mégpedig az elismeréseken keresztül. Az Európai Minőségi Díj odaítéléséről is igen szigorú zsűri ítélkezett: egymást követő három évben hatan is vizsgálódtak nálunk, mi pedig folyamatosan fejlesztettünk, értékeltünk, mire célba értünk. Távolról sem volt tehát biztosítva a győzelem. Ezért is tölt el büszkeséggel, hogy amit elértünk, azt saját erőnkből értük el, és mindez Magyarországon történhetett.

Melyik elismerésre a legbüszkébb?

• Talán a két legutóbbi díj a legkedvesebb számomra. Torokszorító érzés volt ugyanis, amikor hétszáz európai üzletember ovációja közepette vettük át az Európai Minőségi Díjat Luzernben. A taps, az ünneplés kizárólag nekünk, magyaroknak, vagyis a Westelnek és a portugál DHL-nek szólt, amellyel megosztva érdemeltük ki az elismerést. Két kis ország nagy napja volt ez, hiszen sikerült megelőznünk több jelentős gazdasági, kereskedelmi és műszaki kultúrával rendelkező országot. A másik, számomra kedves kitüntetést az 1912-ben alapított, nagy szakmai tapasztalatokkal és hagyományokkal rendelkező amerikai, vezető humánpolitikai tanácsadó cég, a Dale Carnegie Associates adományozta. A Dale Carnegie az elismerés odaítélésekor mindig figyelembe veszi, hogy egy vállalat mennyire elkötelezett az innováció iránt, és milyen a vállalati kultúra. Milyen, ha valaki egy lépéssel mindig a lehetőségei előtt jár, és megvalósítja a még ki sem dolgozott ötleteket is. Nekünk sikerült meggyőznünk őket, hiszen ilyen magas elismerést az egész régióban - beleértve Ausztriát is - még nem kapott senki!

Ezzel tisztában vannak az utánpótlásra kiszemeltek is?

• Teljes mértékben. Tudatosan építem belülről a céget, nagy figyelmet fordítok az egyéni karrierépítésre. A gondoskodás megtérül, különösen egy olyan vállalatnál, ahol az átlagéletkor alig 30 év, és az 1800 alkalmazottból hatszázan Budapesten kívül, vagyis vidéken dolgoznak. Évente háromszáznál több kinevezésre kerül sor, az emberek érezhetik, hogy akaraterővel bármi elérhető.

Manapság a távközlésben kötelező a kapcsolattartás az egyetemekkel. Önök is ezt vallják?

• Azt hiszem, ez létkérdés. Nem lehetnénk sikeresek a fiatalok, az utánpótlás nélkül. A Budapesti Műszaki Egyetemmel például már jó ideje beszédfelismerő szoftverek fejlesztésén dolgozunk, nem is akármilyen eredménnyel. Amikor két évvel ezelőtt Budapesten egy európai szakmai kongresszuson még csak mint lehetséges célról beszéltek a beszédfelismerésről, mi már bemutattuk a saját rendszerünket: a Westel e-mail-felolvasója gyakorlatilag megelőzte a korát!

Kifizetődő az innovációs bátorság Magyarországon?

• Ragyogó ötletekkel megáldott és kitűnően képzett koponyák dolgoznak Magyarországon, bár, sajnos, a jobb pénzügyi feltételek reményében még mindig sokan távoznak külföldre: csak az elmúlt három évben tizennégy nagyon kedves kollégám hagyott itt bennünket. Az anyagiakban egyelőre nem tudunk versenyezni a nyugati cégekkel, de azért reménykedem, hogy egyszer visszajönnek, és megosztják majd utódainkkal a tapasztalataikat. Nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom: nem csak én, az egész ország visszavárja őket. Szerencsére a fiatalok mindinkább azt érzik, egyre több elképzelés megvalósítható nálunk, s ez újabb érv lehet amellett, hogy itthon maradjanak.

Európa sok országában balul sült el az UMTS-tender. A távközlési vállalatok sokallták a koncessziós díjakat, és sorra visszaléptek. Lát arra esélyt, hogy belátható időn belül nálunk is kiépüljön a harmadik generációs hálózat? És nagy kérdés, hogy egyáltalán van-e rá igény.

• Valóban nagyobb a füstje, mint a lángja a harmadik generációs fejlesztéseknek. Ennek ellenére tíz éven belül biztosan várható áttörés, csak ne türelmetlenkedjünk. Addig azonban még nagyon sok beruházásra lesz szükség ahhoz, hogy az új hálózat kifogástalanul működjön: a 3G-hez ugyanis olyan sűrű adóhálózatot kell kiépíteni, amely többszöröse a már meglévőnek. Ám első lépésként várhatóan újra beleütközünk a lakosság és a környezetvédők ellenállásába. Márpedig a pénzen kívül a társadalmi támogatottság sem nélkülözhető ehhez a munkához.

Sugár András: 1946 márciusában született Budapesten. A Kandó Kálmán Híradás- és Műszeripari Technikum elvégzése után a Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki karára jár. Mérnökként 1969-től televízió- és URH-adók fejlesztésével foglalkozik az Elektromechanikai Vállalatnál, majd négy év múlva már a nemzetközi együttműködések, licencek és technológiatranszferek útvesztőiben igyekszik eligazodni a Külkereskedelmi Minisztérium kereskedelemfejlesztési főosztályán. Hat évvel később közvetlen közelről tanulmányozhatja a szabad piac működését, miután a New York-i magyar kereskedelmi kirendeltség helyettes tanácsosává nevezik ki. Elsősorban a magyar áruk exportjával, pénzügyekkel és a kereskedelmi kamarai kapcsolatokkal kell foglalkoznia. Az ötéves kiküldetés leteltével az Intercooperation Rt. vezérigazgató-helyetteseként a kereskedelemfejlesztésért és a beruházásokért felel, majd nem sokkal később újra az export-import és - új területként - a telekommunikációs fejlesztések ügyeivel foglalkozik a Transelektro Rt.-nél előbb kereskedelmi igazgatóként, majd vezérigazgató-helyettesként. Újabb három év elteltével végleg a távközlés mellett dönt, és ő lesz a Westel Rádiótelefon Kft. vezérigazgatója 1991 és 1993 között. Nyolc évvel ezelőtt ismét vált, de nemcsak állást, hanem frekvenciát is: a 450 MHz-es analóg frekvenciájú telefonokat működtető Westel Kft.-től a 900 MHz-es (napjainkban 900/1800 MHz-es) digitális frekvencián sugárzó Westel 900 GSM Rt.-hez igazol, vezérigazgatóként. * Pályája során számos elismerésben részesül. 1993-ban "az elkövetkező tíz év egyik meghatározó közép-európai üzletemberévé" választja a The Wall Street Journal. 1998: Baross Gábor-díjat adományoz neki a hírközlési tárca, majd a BME Mérnöktovábbképző Intézetétől 1999-ben a Mihailich-díjat veszi át. Ugyanebben az évben a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem díszpolgárává választják, majd megkapja a Budapestért elismerést a főpolgármestertől. Egy évvel később a honvédelmi minisztertől veheti át a Honvédelemért kitüntető címet, majd Göncz Árpád aranyérmét a köztársasági elnöktől. Szintén 2000-ben a Business Central Europe legjobb üzleti vezetőjévé választják Magyarországon, majd 2001-ben a Junior Achievement program keretében elnyeri a Páratlan ember a jövőért díjat. Legutóbbi elismerését is 2001-ben vehette át: az amerikai Vezetői Minőségi Díjat a Dale Carnegie Associates adományozta számára és az Európai Minőségi Díjat a Westelnek. * Társadalmi tevékenysége legalább olyan mozgalmas, mint szakmai múltja. Az angolul és németül beszélő Sugár András jelenleg a Befektetői Tanács társelnöke, a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének elnökségi tagja, az ICC Magyar Tagozatának első elnökhelyettese, valamint a Magyar Vitorlás Szövetség társelnöke.

És mit szól a társadalom a tervekhez?

• Szerintem még csak alakulgat a támogatottság, bár nem kétséges, hogy a magyarok szeretik a mobiltelefont. Jelenleg minden második embernek van készüléke, ennek ellenére érzékelhető egyfajta tartózkodás, sőt ellenállás a bővítéssel szemben. Ugyanakkor nagyon lényeges megértetni velük, hogy mint korábban említettem, az UMTS nem afféle "leváltó technológia". Ha ugyanis a Westel eddig 200 milliárd forintba került hálózatát teljesen le kellene cserélni egy újra, abba belerokkannánk. Ebből persze az is következik, hogy a ráépítendő új hálózat nem lesz országos. Műszakilag megoldható volna, de nincs rá sem igény, sem pénz. Az iparág másik nagy problémája szerte a világon éppen az, hogy az elmúlt egy-két évben - koncessziós díjként - a kormányok "kivontak" belőle több mint 100 milliárd dollárt, méghozzá a legérzékenyebb területről, a jövő fejlesztéséből.

Egyes vélekedések szerint a kormányoknak ingyen kellene rendelkezésre bocsátaniuk a működési engedélyeket.

• Ezt a skandinávok javasolták, amivel egyetértek. Ugyanis ha elvonják a pénzt a fejlesztéstől, akkor eleve értelmetlen az egész tendereztetés. Ebből a szempontból inkább egy nagyon szolid mértékű licencdíj fizetését tartom elfogadhatónak a frekvenciahasználatért, de azt is csak akkor, ha már megindult az üzlet, vagyis van elegendő UMTS-előfizető.

A vezetékes és a mobiltelefónia párharca idehaza eldőlni látszik, hiszen már alaposan megkopott a hagyományos rézkábeles telefonkapcsolat jelentősége. Eljöhet az idő, amikor végleg eltűnik a színről az otthoni telefonkészülék?

• A Nokia már három évvel ezelőtt megjósolta, hogy rövidesen "mobil lesz a hang", azaz a jövő a mobiltelefóniáé. Ennek az időszaknak az eljövetele a szabadon elkölthető családi pénzek nagyságától is függ. Ebből a szempontból nálunk jobb helyzetben vannak a gazdagabb országok. Mi ugyan kicsit lassabban lépegetünk majd előre a fejlődésben, de előbb-utóbb a hangátvitel mindenképpen átterelődik a mobilhálózatokra, a vezetékes rendszereken pedig a nagy sebességű pc-hálózatok dolgoznak majd. Nem tűnik el tehát végleg a mai rézkábeles telekommunikáció sem, csak átalakul. A mobiltelefon azonban nélkülözhetetlen eszköz lesz az emberiség számára. Magyarországon a mai gazdasági helyzetben 6,5 millió potenciális mobil-előfizetővel számolunk, ami azt jelenti, hogy az ország lakosságának 65 százaléka rövidesen ügyfele lesz valamelyik szolgáltatónak. Ez az arány az év végén még 48 százalék volt.

Úgy tűnik föl, az utóbbi időben kevésbé nőtt az előfizetők száma a Westelnél, mint korábban. Erre következtethetünk a legfrissebb piaci részesedési adatokból is. Ez a harmadik mobilszolgáltató megjelenésének következménye, vagy inkább új marketingstratégiára volna szükség?

• Ezt nem igazán érzem, 2000-ben az előfizetőink száma ugyanis rekordmértékben, 90 százalékkal nőtt. Persze a végleges adataink összesítése után kiderülhet, hogy tavaly már "csak" 57 százalékos volt a növekedés, azaz az előfizetőszám-bővülés dinamizmusa valóban némileg mérséklődött. Mindez nem veszélyezteti vezető piaci pozíciónkat. Azt azonban tudomásul kell venni, hogy időközben háromszereplőssé vált a piac, ezért a tortát többfelé kell vágni.

A Westel a marketingmunkában szolgáltatás- vagy készülékpárti? Az új konkurencia meglehetősen gyorsan csökkenti a készülékárakat, a másik társszolgáltató pedig más területen igyekszik komoly engedményeket adni.

• Az úgynevezett szolgáltatási versenyt azért vállaltuk idejekorán, mert az anynyira komplex tevékenység, amit nem árt időben begyakorolni. Ahhoz, hogy ezen a téren sikeresek legyünk, rendkívül nagy támogatottságra van szükség a cégen belül az informatika, az ügyfélszolgálat, az adatbázis-elemzés és a marketing-előrejelzés területén egyaránt. Ugyanis ha tényleg eldől, hogy a szolgáltatás lesz a jövő piaci versenyének színtere, akkor legalább felkészülten indulhatunk harcba. Ezért is fektetünk egyre nagyobb hangsúlyt a szolgáltatásokra, ami persze nem jelenti azt, hogy a piaci versenyben még jó darabig ne a csatlakozási díj nagysága és a készülékek ára maradjon a meghatározó tényező.

Nemrégiben a Matáv a korábban részben amerikai tulajdonú Westel 100 százalékos tulajdonosává vált. Miután pedig a Matáv teljes egészében a Deutsche Telekom kontrollja alatt áll, az amerikai stílusbeli dominanciát német váltotta fel. Hogyan éli meg ezt a változást?

• Nagyon érdekes, de igazából nem érzem a változást. Működésének nyolc éve alatt a Westel ugyanis eljutott oda, hogy követő technológiákat és szolgáltatásokat alkalmazó cégből élenjáró vállalattá vált. Éppen ezért az a célunk - és ezt valósítottuk volna meg az amerikai tulajdonosokkal is -, hogy az anyacég, most a Deutsche Telekom egyik fejlesztési központja legyünk: ha a tulajdonos egy kisebb piacon szeretne kipróbálni valamit, hozzánk forduljon. Tehát ma már nem az a kérdés, hogy miként viaskodik egymással a német, az amerikai és a magyar munkakultúra. Hanem, megérti-e a tulajdonos - és a jelek szerint megérti -, hogy miért jó számára kísérleti terepként, fejlesztő műhelyként és üzemeltetési támogatóként a Westel. Kitűnő referencia számunkra, hogy Macedóniában mi segítettük működésbe hozni a MobiMakot, amely szempillantás alatt prosperáló céggé vált, miután bevezettük azokat a folyamatokat, amelyeket korábban már sikerrel kipróbáltunk.

Nem tervezik az önálló piacra jutást is a határokon túl?

• Szívesen elhajózunk a tulajdonosok "oldalvizén", és levezénylünk-menedzselünk meghatározott feladatokat, ám nem vagyunk abban a helyzetben, hogy teljesen önállósodjunk. Az persze már egészen más kérdés, hogy mit tennénk, ha a tulajdonosok támogatnák az önállósulást.

Nem okoz nagy súrlódást a Matáv és a Westel között, hogy a két cég azonos tulajdonossal a háta mögött, azonos piacon kénytelen egymással versenyre kelni? Hogyan sikerül összehangolni az üzleti stratégiákat? Nem szűkült le túlságosan a Westel mozgástere?

• A Deutsche Telekom már két évvel ezelőtt meghirdette a "négy pillér stratégiát". Ebből az egyik ág a mobil-, a másik a vezetékes telefoné, a harmadik az interneté, míg a negyedik tevékenységi körbe az üzleti megoldások tartoznak. A Westel a mobilterülethez tartozik, és igyekszik együttműködve fejleszteni a mobiltelefóniát Indonéziával, a Fülöp-szigetekkel, az Egyesült Államokkal és az európai országokkal. A piaci mozgásnak természetesen vannak bizonyos törvényszerűségei, így ami a piacnyitás után lejátszódott Németországban 1998-1999-ben, az valószínűleg lejátszódik majd valamilyen mértékben Magyarországon is a távközlési liberalizáció nyomán. Ebből pedig egyenesen következik, hogy a Deutsche Telekom pontosan tudja, mire számíthat, így számára nálunk teljesen belátható a jövő. Mi a mobiltelefóniában eddig is versenyhelyzetben dolgoztunk, és amennyire tudom, a Matáv is felkészült a piaci pozícióinak esetleges átrendeződésére. Miközben a Vivendi és a Pantel szintén azt latolgatja, hogy ebben az új helyzetben miként tudna sikeresen tevékenykedni.

A december 23-án megkezdődött távközlési liberalizáció elvileg gyengíti az anyacég, a Matáv piaci pozícióit, és ez hatással lehet a Westel eredményeire is. Milyen stratégiával rendelkeznek a helyzet kezelésére?

• Szeretnénk elérni, hogy ránk semmiféle következménye ne legyen a kialakult helyzetnek. Egyébként is csak a Vodafone és a Pannon GSM tud igazi hatást gyakorolni ránk, tudniillik eddig csak közöttünk alakult ki valódi verseny. Természetesen, ha valakinek beszűkíti a fejlesztési forrásait a tulajdonos, az problémákkal jár, de erről esetünkben szerencsére nincs szó. Mivel pedig egy csapatba tartozik a Matáv és a Westel, mindannyiunk közös érdeke, hogy a mobil is meg a vezetékes szolgáltatás is fejlődjön.

A magyar gazdaság Nyugaton is elismerést kiváltó fellendülése bizonyára gyorsíthatja a hazai mobilpiac telítődését. Hogyan tovább, ha ez bekövetkezik?

• Ahogyan telítődik a piac, egyre nagyobb jelentősége lesz a különböző értéknövelt szolgáltatásoknak, a képi és szöveges üzenettovábbításnak. Belátható időn belül megjelenik majd az m-business, vagyis olyan módon fogjuk használni a telefont, amire korábban még nem volt példa. Azt már ma is megerősíthetem, hogy a Westelnél néhány éven belül várhatóan meghaladja majd a 20 százalékot az adat- és képátvitel aránya; ezeknek az új szolgáltatásoknak a felvirágzásában látjuk a kivezető utat. Ugyanakkor szerencsések vagyunk, mert másfél évünk van arra, hogy jól alkalmazkodjunk az helyzethez, szemben Nyugat-Európával, ahol a piaci telítődés túl korán következett be, és ez felkészületlenül érte a vállalatokat.

A gazdasági környezet minősége nem lehet mellékes egy piacvezető távközlési vállalat számára. Milyennek ítéli a magyar állapotokat?

• A gazdaság állapotát kifejezetten jónak tartom, mert még mindig felfedezhetők mozgósítható tartalékok. A gazdasági átalakulás utóbbi tíz éve éppen arról szólt, hogy megfelelő menedzsmenttel és tulajdonossal, illetve stratégiai befektetőkkel ki tudtuk aknázni a lehetőségeket. Ez az oka annak is, hogy néhány százalékkal gyorsabban fejlődik a gazdaság, mint Nyugat-Európa országaiban. A nagy kérdés mégis az, hogy amikor már nem lesznek tartalékaink, mihez kezdünk. Átszervezésekkel persze még mindig megpróbálhatunk előbbre jutni, bár meglehet, nem lesz rá szükség, mivel a következő néhány esztendőben a fejlődés nem fog érezhetően lassulni. Úgy vélem, éppen a távközlés és az informatika az az ágazat, amely a korábbi hatékonysággal még egyszer le fogja fölözni az ország szellemi-gazdasági tartalékait. Kifejezetten jók az ország kilátásai. Különösen az nyugtat meg, hogy az eddigi beruházásaink során százával nőttek fel körülöttünk olyan cégek, amelyeknek korábban munkát és kenyeret adtunk, most pedig már megerősödve maguk is stabil munkaadókká váltak.

Varjú Frigyes

Játszani is komolyan...

Szűkre szabott szabadidejében is igyekszik rendre megméretni magát és tudását: ha teheti, teniszezik vagy síel az Alpok meredek lesiklópályáin. "Halálkomolyan veszem a legegyszerűbb versenyt is, és azt is elvárom, hogy engem is vegyenek komolyan." Élete során számos sportágba belekóstolt, de a legjobban mégis a teniszhez kötődik. Igazi sikerélménnyel is megajándékozta a fehér sport, ugyanis hosszú kísérletsorozat után nemrégiben végre megnyerte a Hunguest-Westel Tenisztornát. "Már tizenegy éve szervezzük ezt a versenyt, de eddig még sohasem nyert westeles" - újságolja olyan őszinte lelkesedéssel, mintha eddig még sohasem kapott volna semmiféle díjat. Bár szereti a vizet és a vitorlázást is, ez a szép és nehéz sport csupán hobbi maradt a számára. * Jó kedélyű, társasági ember, akit szívesen látnának minden buliban és baráti összejövetelen. "Vannak persze igazi barátaim is, de őket az időhiány miatt az utóbbi években sajnos elhanyagolom" - mentegetődzik, hozzátéve: a restanciát ugyan még jó darabig nem tudja letudni, telefonon azért mindenkivel igyekszik tartani a kapcsolatot. * Megfáradt világutazó létére ma már ott tart, hogy teljes komolysággal kijelenti: nincs az a fehér homokos, pálmafás sziget, amiért ő még egyszer tizenöt órát utazzon. Nagy szerelme viszont a mediterrán táj, zene és életvitel, szerencsére egy-két órás repülőúttal mindegyik kedvenc déli országa elérhető. "Egyet nem szeretek: fázni. Nekem már a síelés is túl hideg, csak a baráti hangulata vonz." Imádja a gyümölcsöket és a különleges ételeket. Enni egyébként is szeret: az édesanyja arra tanította, mindent meg kell enni az életben, és ő eddig szófogadó volt. Bár a ropogós kacsa- vagy malacsülttel azért még mindig könnyebb levenni a lábáról, mint a főzelékekkel. "Spanyolországban már készül a kedvenc malacsültem, amit egy ismerős néni csinál majd, mire legközelebb megérkezünk. Olyan pirult, ropogós lesz a bőre, hogy ha késsel megkocogtatom, kopog, mint az üveg" - ad számot ízlésvilágáról és étkezési kultúrájának rejtelmeiről. Persze a jó bornak sem tud ellenállni, többek között azért sem, mert az orvosok szerint egészséges ital. "Nyáron a veronai operaelőadáson voltunk, amikor az ottani főkonzul elvitt bennünket a helyi borkatakombába. Az olasz tulajdonos személyesen kalauzolt az egyik legeldugottabb, a látogatók elől elzárt részbe, később aztán magyarázattal is szolgált. Kiderült, hogy munkaszolgálatosként 1945-ben pontonhidat épített a németeknek a Dunán, és már régen éhen halt volna, de a magyarok rendszeresen enni adtak neki, és ezzel megmentették az életét. Mivel fél évszázad múltán sem tud eléggé hálás lenni a magyaroknak, ezért a legjobb vendégeinek a legjobb boraival igyekszik kedveskedni." * Második házasságában él, két-két gyerek és három unoka van a családban. Tavaly különleges kísérletként együtt nyaraltak a nagyszülők és a három unoka, akiket magukkal vittek két hétre Spanyolországba. "A kísérlet olyan jól sikerült, hogy szinte természetesnek tűnt a második család. Azt hiszem, akár a gyerekeinkről, akár az unokáinkról van szó, érdemes kihasználni ezeket a felejthetetlen pillanatokat az életben, mert ezek később már sohasem jönnek vissza" - mondja már ki tudja hányadszor beszélgetésünk során újra és újra megerősítve: annyira fontos számára a család, hogy az együttlétért, a hétvégi közös programokért hajlandó bármiről lemondani. Ilyenkor egy kicsit talán még a Westel is háttérbe szorul

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. január 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére