Mű-kedvelő

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. január 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 45. számában (2002. január 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
-

Könyv

A lehetőség valószínű

Bob Woodward: a gazdaság karmestere

Perfekt Kiadó, 2001.

279 oldal, 2490 Ft

Az amerikai központi jegybank szerepét betöltő Fed az irányadó kamatot 2001 novemberében negyven év óta a legalacsonyabb szintre szállította le. A radikális gazdaságélénkítő intézkedést természetesen Alan Greenspan hozta meg, akinek közel másfél évtizedes fedbeli munkásságáról írt könyvet Bob Woodward, a Watergate-ügy egyik leleplezője. Az életútinterjúkat, testületi jegyzőkönyveket, valamint temérdek statisztikai elemzést összedolgozó sztárriporter tágas történeti háttérben akarta elevenné tenni a legendás gazdaságpolitikus alakját.

Republikánus létére Greenspan három demokrata államelnököt szolgált ki, jó párszor újraválasztva. Állásában marasztalásainak mindenkori körülményeit Woodward ügyesen dramatizált jelenetekben adja elő. Ilyenkor kerít sort változó partnereinek és feletteseinek tömör, olykor maliciózus jellemzésére...

A Fed udvariasan zárkózott "karmesterének" nehezen földeríthető magánügyeivel a szerző alig foglalkozik. Csupán egy-két anekdotával - leánykérés, kutyahistóriák, jazz-zenei jártasság - tudja megvilágítani elgondolkodóan ironikus, nyugodt karakterét. A döntései előtt óvatosan, körmönfontan fogalmazó, közvetlen feladatain jócskán túllátó, a bonyolult problémamegoldásokban született matematikusként viselkedő Greenspant azért is megkülönböztetetten tiszteli, mert a kapcsolatteremtésben kiváló.

A pénzmozgásokra vonatkozó információkat élénk véleménycserék teszik tartalmassá, valósághűvé. A Fed-elnök válsághelyzetekben ügyel a legfegyelmezettebben arra, hogy senki "ne keltsen fejvesztett benyomást". Alárendeltjei befolyásolását látványosan kerüli. Ellenvetéseiket komolyan veszi, még akkor is, ha egyszemélyi határozatait nehezen másítja meg. Jóllehet nem fél az összeütközésektől, konfliktuskezelő tapintata páratlan.

A kamatváltoztatási viták eseményleírásaitól helyenként monoton, túlrészletező könyv végül is hitelesen értékeli a "lehetőségek és valószínűségek" nyelvén gondolkodó, az elsietett döntéseket zordul megvető gazdaságpolitikust.

A mű lezártakor még távol volt 2001 szeptemberének katasztrófája. Mégis kísérteties a szerzőnek az a mondata, hogy Greenspan "egyszerre jeleníti meg az ország összes optimizmusát és azt a szintén jellemző gyanakvást, hogy a dolgok rosszra is fordulhatnak". 2004-ig ezen a bekövetkezett helyzeten kell(ene) okosan úrrá lennie.

Iszlai Zoltán

A globális fejlődés árnyoldalai

Surányi Sándor: Források, népesedés és fenntartható fejlődés a globális gazdaságban

Aula Kiadó, 2001.

292 oldal, 4700 Ft

Az új évezredben világszerte gond az ökológiai rendszer és a gazdaság fejlődőképességének megóvása. A gazdasági tevékenységnek tovább kell bővülnie ahhoz, hogy a növekvő népességnek legalább az alapvető igényeit ki lehessen elégíteni. Ezt a technikai-műszaki fejlődésen kívül az ökológiai rendszer is meghatározza, ezért helyre kell állítani a természeti környezet egyensúlyát, korlátozni kell az egyes emberi tevékenységeket, a termelési és fogyasztási rendszer változására van szükség. A termelést körültekintőbben, reálisabban kell megszervezni, a lehetőségeket globálisan kell megítélni, szem előtt tartva, hogy az ember része - és nem leigázója - a természetnek.

Az ipari és urbanizációs ártalmak a múltban főleg a fejlett országokat érintették, ám következményeik mára az egész világra kiterjedtek. Az ökológiai, társadalmi és gazdasági problémák csak világméretű összefogással, globális intézmények létrehozásával oldhatók meg.

A szerző foglalkozik a természeti források és a piaci viszonyok összefüggéseivel, a további fejlődést veszélyeztető hatásokkal, a Föld eltartóképességével és az erőforrások megítélésével. Ismerteti a levegőszennyeződés csökkentése érdekében kötött nemzetközi megállapodásokat, hangsúlyozza a nemzeti környezetpolitika, a természeti nyersanyag- és energiaforrások, az új anyagok - elsősorban a műanyagok - egyre növekvő szerepét.

A világélelmezési gondok megoldása elképzelhetetlen nemzetközi szintű együttműködés és az ezt ellátó intézmények létrehozása nélkül. Számolni kell a termőföld csökkenésével, a mezőgazdasági termelés és a klímaváltozások összefüggéseivel is.

dr. Rubóczky István

Közös örökségünk

Fabio Bourbon-Enrico Lavagano: A szentföld

Régészeti, történelmi, vallási emlékei Izrael, a Sinai-félsziget és Jordánia területén

Officina '96, 2001.

228 oldal, 4950 Ft

Szentföld. Mindannyiunk közös öröksége. Az emberiség három nagy kultúrkörének szent helye, vallási, szellemi gyökereinek, hagyományainak megragadó szövevénye, amelynek sűrű, nehéz történelme több mint 8000 évre tekint vissza.

Aligha van a Földnek még egy olyan kicsiny tája, amelyhez ilyen sok és ennyiféle nép kötődik hitével, hagyományaival, a gyökerek iránti vonzódásával, tekinti azt lelki otthonának. Birodalmi politikák örök szégyene, hogy a hitek, kultúrák bölcsője oly gyakran vált küzdőtérré, s a ma embere inkább leírásokból ismerheti meg, felkeresni mind kevésbé meri. Holott a találkozás a Szentfölddel hozzátartozik az európai ember önismeretéhez.

A Szentföldre, ha érezni és érteni akarjuk, csak nyitott lélekkel és elmével, alapos felkészültséggel szabad elmenni. A könyv a képek és szavak erejével kalauzolja végig az olvasót az emberiség történelmében oly meghatározó szellemi és történelmi tájakon. Öt fejezete Jeruzsálem, Észak- és Dél-Izrael, a Sínai-félsziget és Jordánia több mint ötven helyszínére viszi el az olvasót.

Sorra feltárulnak az élő legendák helyszínei: Betlehem, Názáret, Kapernaum, Maszada, Kumrán, Petra, minden fontosabb régészeti lelőhely, s köztük számos kevésbé ismert, mint Gamla, Khorazin vagy Pella.

A történelmi hátteret és a kulturális gazdagságot bemutató szöveges leírásokat több száz fénykép, valamint jó néhány helyszín-, alap- és rekonstrukciós rajz egészíti ki.

Osman Péter

Összefonódó sorsok

Isaac Bashevis Singer: A vagyon

Novella, 2001.

677 oldal, 2990 Ft

Kelet-Közép-Európa legújabb kori történetének szépirodalmi megjelenítése csonka lenne Singer művei nélkül. Sajátos világ krónikása ő, a hajdani lengyel-orosz-ukrán környezetbe bezárt zsidóké. Az innen jöttek, a tágabb kelet-európai környezetben élő rokonaikkal együtt száz ágon/szálon járultak hozzá Kelet-Közép-Európa, majd pedig a 20. századi nyugati világ fejlődéséhez, kultúrájához, tudományához, sorsához.

Példa erre a vizuális média, amely napjainkra minden bizonnyal a világ legnagyobb polgári hatalmává vált. Hol lenne az ma Hollywood nélkül, és hol lenne Hollywood annak a néhány embernek a birodalomépítő teljesítménye nélkül, akik ebből a környezetből indultak a 20. század elején, és az amerikai filmipar moguljaivá válva megteremtették a film világhatalmát?

Singer e műve a kelet-európai polgárosodás, az azt létrehozó-kísérő nagy társadalmi és gazdasági változások erőteljes korrajza, egyben nagy ívű családregény, két család három generációjának 1861-től kezdődő története. A nincstelen vidéki zsidó családjának sorsa felfelé ível az orosz uralom elleni lengyel nemesi felkelés leverése után megnyílt lehetőségek hullámain.

A családfő az új viszonyok közt a munkájával és szerencsével hatalmas vagyont szerez. Sorsuk előbb gazdaságilag, majd társadalmilag is összefonódik egy lengyel arisztokratacsaládéval, amelyet a felkelés leverése a mélybe taszított. A vagyonukat elkobozzák, a családfőt száműzik, fia pedig bujkálni kényszerül. Ügyes és az akkori társadalmi rendben meglehetősen merész manőverezéssel a zsidó család feje szerzi meg bérleményként a birtokukat, és annak gazdájává emelkedik.

Innen kezdődik a két család korábban elképzelhetetlen kapcsolata. Hosszú, drámai történetük egyik szála Amerikába visz, láttatva a zsidó bevándorlókat a 19. század végén. Külön érdekessége az a vonulat, amely megismertet a kelet-európai zsidóság egy különös, karakteres ágának, az innen mára már eltűnt hászid közösségnek sajátos életével.

Singer jellemábrázolása mélységesen konzervatív: szigorúan szétválaszt jót és rosszat, nem hisz a rosszak megtérésében. Szereplőinek jellemében és sorsában a kor, a valódi élet minden vadsága tükröződik. Elbeszélése egyszerre idézi a realista regény nagyjait és a fordulatos történetmondás mestereit.

Singer a regények mellett a kisregények, novellák mestere. Magyar kiadásban is olvasható a Rövid péntek, amelynek 16 novelláját ő maga válogatta sokszínű kötetté (Gondolat, 1991). A gettó lánya (Európa, 1991) jórészt a varsói gettó különös, misztikus világában játszódik, de a meseszövés szálai itt is messzire vezetnek. A lublini mágus (Európa, 1985) a 19. század végének Lengyelországába visz, míg A sátán Gorajban jóval korábban, a 17. században játszódik. Döbbenetes kor- és kórrajz egy közösségről, amely a megváltást kereste, de csak a tragédia jutott osztályrészéül. Talán leghíresebb regénye, A rabszolga (Európa, 1977) színtere ugyancsak a 17. századi Lengyelország.

A Szerelem és száműzetés (Gondolat, 1991) önéletrajzi ihletésű írásokat tartalmaz, az Ellenségek - Love Story (Co-Nexus Print-Ter Kft., 1992) pedig az író szavai szerint egy "semmi esetre sem tipikus menekült történetét, életét és küzdelmét" mutatja be. A Moszkát család (Novella, 1995) klasszikus családregény, amelynek végén a II. világháború sejlik fel.

O. P.

Színház

Kellemes menedzsment

Molnár Ferenc két vígjátéka a Madách Színházban

Rendező: Szirtes Tamás

A véletlen hozta magával, hogy egy privatizált magyar vállalat évfordulót ünneplő alkalmazottaival néztem végig Molnár Ferenc Egy, kettő, három című egyfelvonásosát. A bravúros mű nekik nyilván arról szólt, hogyan irányítja hozzáértő embereit a nagy tudású bankvezér a képzeletbeli pénzintézet külföldi presztízsének megmentése érdekében. E speciális szempontból a darab valóban gazdag példatár a humángazdálkodók számára a dolgozók munkakedélyét serkentő módszerekről...

A fergeteges iramú vígjáték - mint minden Molnár-alkotás - elsősorban a képességeik maximumát nyújtani hajlandó színészek nagy próbatétele. Gálvölgyi János mintaszerű összpontosítással felel meg a kihívásnak: kiapadhatatlan energiával uralja a színpadot, dróton rángatja az engedelmesen futkosó szereplőgárdát.

Nekik a szerző pompás karakterek villanásszerű bemutatására adna esélyt, de - Szirtes Tamás rendezői erélytelensége miatt - ezzel a lehetőséggel alig élnek. Gálvölgyi igazi ellenpontja néhány percig egyedül a következetesen modoros Varga Klári volt - dúsgazdag amerikai milliomoslányként. Bunkó taxisból egy óra alatt bankelnökké változtatott titkos férjét Szerednyei Béla játssza. Sehogy sem érzékelteti azt a rejtett folyamatot, ahogy szocialista (!) munkásegyéniségből a menedzselés lévén átvedlik fölényes főnöki allűrök ügyes gyakorlójává.

A mai párhuzamoktól hemzsegő bravúrstück után színházi témájú egyfelvonásos, Az ibolya következik. Itt is Gálvölgyié lenne a prím. Nemigen érteni, hogy amikor a színigazgató zakójából átbújik a színházi mindenes könyökvédőjébe, miért lesz olykor passzív, szinte észrevehetetlen. Így nőnek viszont élvezetes attrakcióvá a magánszámokra felhatalmazott női figurák, mint leendő színházi kórustagok (Haffner Anikó, Kerekes Viktória, Götz Anna és mások elővezetésében).

Végül is az állófogadásos kedveskedésben - ahogy Molnár kifejezte, olajozásban - részesített cégbeliek bizonyára kellemes benyomásokkal térhettek haza a nem feltétlenül kötelező elgondolkodni- és összehasonlítanivalókat is hordozó előadásról.

Iszlai Zoltán

Muzsika

Művészi kategóriák

Jandó Jenő és Prunyi Ilona zongoraestje a Matáv Szimfónikus Zenekarral

(Zeneakadémia, 2002. január 17.);

Jandó Jenő Chopin-műveket játszik a Dohnányi Ernő Szimfónikus Zenekarral

(Budafoki Városháza, 2002. január 18.);

Jandó Jenő szólóestje

(Zeneakadémia, 2002. január 19.)

A szeretetreméltóság, a szerénység nem feltétlenül értékmérő kategória, ez közismert. Festők, színészek, muzsikusok és más művészek sokaságát ismerjük, akik botrányaik révén váltak híressé. Jandó Jenő zongoraművész (képünkön) az a ritka kivétel, akit mindenki kedvel, pályája, teljesítménye, szakmai tekintélye azonban az "ördögi" talentumokénál nem kisebb.

A magyar zenei élet sikeres szereplője, az 1997-ben - vagyis meglehetősen későn - Kossuth-díjjal elismert pianista januárban ötvenesztendős, amiről a koncertszervezők, a szimfonikus zenekarok oly módon emlékeznek meg, hogy fölkérik a muzsikust egy-egy hangversenyre, amiből egyfajta Jandó-fesztivál kerekedik ki.

Három évtizede koncertezik, a Naxos kiadó felkérésére mintegy százötven CD-t készített, amelyeket évente 350 ezer példányban adnak el szerte a glóbuszon. A sikerlisták és eladási adatok szerint ezek a felvételek Ázsiában és Ausztráliában éppolyan népszerűek és kelendőek, mint Nyugat-Európában vagy Észak-Amerikában.

Az úgynevezett nagy generációval járt a feledhetetlen Kadosa Pálhoz, az előző évfolyamban végzett Lantos István és Falvai Sándor (a Zeneakadémia jelenlegi rektora), vele Kocsis Zoltán és Ránki Dezső, utána Schiff András. Kadosa mellett Rados Ferenc és Kurtág György működött tanársegédként. Több nemzetközi versenyen nyert értékes díjakat, az 1971-es budapesti Liszt-versenyen viszont már az első fordulóban "kiselejtezték", amit azóta is igazságtalannak tart. A mesterektől tanultakat nagyra becsüli, a hetvenes évek közepe óta pedig maga is tanít a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, és rendszeresen tart mesterkurzusokat Japánban.

A születésnapi sorozatban lesz még egy kamaraest is, ezen a régi barátok és kollégák - Tokody Ilona (ének), Perényi Miklós (cselló) és Berkes Kálmán (klarinét) társaságában - ünnepelnek. A szólóestet Chopin műveiből állítja össze, a zenekari hangversenyen Brahms mindkét zongoraversenyét megszólaltatja.

Albert Mária

Kiállítás

A leskelődés élménye

Egy birodalom képei

Fotográfia az Oszmán Birodalomban (1839-1919)

A kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum tárlata

Látható: 2002. február 24-ig

Van abban valami különösen megkapó, hogy az 1991-ben alapított Magyar Fotográfiai Múzeumot - ismereteim szerint - még nem próbálták föltelepíteni a kulturálisan túlpreferált fővárosba. Az állománygyarapítás, a külföldi kapcsolatok elevenen tartása mind Kecskemétről történik. Igen tartalmasan, amit bizonyít, hogy a Bolt Galéria kamarakiállításain kívül ez a gyűjtemény mutatott be jelentős fotótárlatokat a magyar kultúra franciaországi szezonjában, a MagyArton. Márpedig Franciaországban sikereket elérni kisebbfajta díjözönnel azonos értékű, már csak azért is, mert a párizsi fotográfiát éppen magyarok (is) tették naggyá, hogy csak André Kertészt, Brassait említsük.

Nos, a "hírös város" Katona József terén egy, a magyar szecesszió reprezentánsának nevezhető házban folytatja munkáját a Kincses Károly igazgatta múzeum. A dolgos hétköznapok közül kettőn, hétfőn és kedden zárva van, a hét többi napján reggel tíz és délután öt között szívesen várják a látogatókat. Most éppen az Egy birodalom képei című anyaggal, amelynek képei Engin Özendes, az egyik legelismertebb török fotótörténész magángyűjteményéből származnak. A tematikusan szerkesztett kiállítás és a katalógus átfogó képet nyújt az oszmán fotótörténetről.

Egy fotótárlat mindig magában rejt valami izgalmas intimitást, a leskelődés élményét. Hogy él sátrában egy berber család a sivatagban, milyen fájdalom jelenik meg a vesztes sportoló arcán egy világversenyen, és így tovább. Míg egy híres festmény előtt a nagyság távolságtartó élménye hat át, a fénykép közel visz az ábrázolt személyhez, tárgyhoz, jelenséghez.

Ezek a fotográfiák is a titkok megosztásának jóleső érzését kínálják: bemutatják a szultáni család fotós kötődéseit, a legkorábbi török fotográfiákat, a XIX. századi birodalomban bizonyára nem egyszerű körülmények közt dolgozó fotósokat, Konstantinápoly és a többi nagyváros múlt századi látképeit, érdekes portrékat, korai riportfotókat.

A Magyar Fotográfiai Múzeum azt az európai gyakorlatot követi, hogy gazdag publikációs anyaggal látja el az érdeklődőt. Erre a kiállításra is megjelent katalógus, innen idézzük a választ a kérdésre, hogy voltaképpen miről szól ez az anyag. "Az Oszmán Birodalom utolsó fél évszázadában készült fotók bemutatásának ürügyén török emberekről, török tájakról, török örömökről és török bánatokról szól. Mindarról, amiről eddig mit sem tudtunk, mit sem törődtünk, csak mindig Zrínyi, Kinizsi Pál foga közt a törökökkel, meg a hős egri nők... Megismerni és megszeretni - vállalható jelszónak tűnik."

A. M.

Film

Vérfagyasztó romantika

Eredendő bűn

Színes, feliratos, amerikai-francia thriller

Rendezte: Michael Christopher

Szereplők: Angelica Jolis, Antonio Banderas, Thomas Jane, Jack Thompson

Forgalmazza: a Best Hollywood

A mostanában dívó háborús és fantasztikus filmek között üdítő színfolt egy szerelmi történet. Hollywoodban azonban mégsem ezért beszéltek sokat az Eredendő bűn című filmről, hanem azért, mert a főhőst alakító Antonio Banderas felesége, Melanie Griffith állítólag féltékenységi rohamokat kapott, mialatt férje a gyönyörű Angelina Jolie-val forgatott.

A múlt század végén játszódó történet igencsak szenvedélyes. A dúsgazdag kubai kávéültetvényes, házasodni óhajtván, amerikai feleséget választ, akivel levelezés útján ismerkedik meg, és akitől nem vár többet, mint hogy engedelmes felesége és gyermekei anyja legyen. Emiatt nem írja meg leveleiben, hogy milliomos, nehogy a választott hölgy a pénzéért menjen hozzá.

Igencsak meglepődik, amikor a hajóállomásra a fényképeken látható csúnyácska lány helyett egy gyönyörű, érzéki nő érkezik meg, aki viszont azért nem saját fényképeit küldte leveleiben, mert nem szerette volna, ha a szépsége miatt veszik feleségül. Itt akár következhetne is a happy end, ehelyett azonban a romantikus mese hirtelen szövevényes, bűnügyi történetté válik. A szépséges ara ugyanis hamarosan kereket old férje millióival. Az elkeseredett, dühös, de a szerelem rabjává vált férj nyomozni kezd a lány után, s kiderül, hogy valójában minden hájjal megkent szélhámos, aki rút kelepcét állított gyanútlan férjének.

A film alapjául szolgáló regényt, Cornell Woolrich Walz Into The Darkness című művét egyébként korábban már Francois Truffaut is feldolgozta (A Mississippi szirénje, 1969), nála Belmondo és Catherine Deneuve voltak a főszereplők.

A film operatőri munkája kiemelésre méltó. A klasszikus technikához tér vissza, valósággal fürdőzik a tájak, arcok, testek, gazdag villák, nemes paripák és csodás színek nyújtotta képi varázsban. Így a néző akkor sem fog unatkozni, ha netán nem lenne túlzottan elragadtatva a történettől.

Benke Anna

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. január 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére