Magyarország, az adóparadicsom

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. január 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 45. számában (2002. január 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Az off-shore vállalkozások ma már olyan súlyt képviselnek a hazai gazdaságban, amit a gazdaságpolitikát torzító következményei miatt sem lehet figyelmen kívül hagyni - állítják a szakértők. A külföldi szaksajtó szerint pedig Magyarország előkelő helyet foglal el az adóparadicsomnak nevezett, de valójában pénzmosodának számító országok rangsorában. Januártól néhány adószabály szigorúbb lett, s ezzel a kiűzetés megkezdődött...

Gyarapodó off-shore cégek

A statisztikai adatok szerint a Magyarországon bejegyzett off-shore cégek jegyzett tőkéje az induló néhány milliárdról rövid idő alatt 2548 milliárd forintra emelkedett, miközben a saját tőke állománya megközelíti a 4,8 milliárd forintot. Ez azt jelenti, hogy az off-shore vállalkozások alapítói vagyona alig három év alatt több mint 55-szörösére emelkedett, miközben a Magyarországon működő vállalkozások összvagyona alig 25 százalékkal gyarapodott. 1998-ban az off-shore cégek alig fél százalékát adták a vállalkozások összes vagyonának, 2000-ben részesedésük már több mint 34,7 százalék volt.

Távol a parttól

Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) Észak-pesti Igazgatósága az off-shore cégek kizárólagos nyilvántartó és ellenőrző szervezete. Adataik szerint 1997-ben 188, 1998-ban 247, egy évvel később 309, 2000-ben 432, és a tavalyi első fél évben 642 off-shore céget tartottak nyilván. Mint azt Sotus József igazgatóhelyettestől megtudtuk, négy éve e vállalkozások csaknem 404 milliárd forint bevételt könyveltek el, és ez után mindössze 1,3 milliárd forint adót fizettek. 2000-ben a 432 off-shore cég bevétele több mint 302 milliárd forint volt, ami után mintegy 7,6 milliárd forint társasági adót fizettek. Az igazgatóhelyettes szerint jó összehasonlítási alap lehet, hogy a tavalyi költségvetési törvényben az összes tervezett társaságiadó-bevétel 288 milliárd forint. Megjegyzendő, hogy az off-shore vállalkozások a jogszabályban rögzített 3 százalékos társasági adó befizetésére kötelezettek, míg a magyar cégek 18 százalék "tányát" fizetnek. Mindezek ellenére Sotus József úgy véli, hamisak a Magyarországot adóparadicsomként vagy a még súlyosabb pénzmosodaként emlegető vádak. Tapasztalataik szerint az off-shore cégeket a big5-ként emlegetett könyvvizsgálók és tisztes ügyvédi irodák képviselik, s ezért jogi, adózási és számviteli szempontból nincsenek rossz tapasztalataik.

Ahhoz, hogy pontosabban lássuk, mit is takar az off-shore elnevezés, érdemes röviden felidézni, hogy az off-shore technika szinte egyidős az adózás kialakulásával, illetve a szabad kereskedelem kibontakozásával. Az ügyletek nyilvánvaló szándéka a különböző országok szabályaiban rejlő adózási előnyök kihasználása. Az off-shore eleinte szorosan kapcsolódott a tengeri szállításokhoz (az angol kifejezés eredeti jelentése "parttól távol fekvő"). Olyan vállalkozások tartoznak ebbe a körbe, amelyek a befogadó országban (regisztrációs központ) nem végeznek tényleges gazdasági tevékenységet. Olyan szokásjog alapján működnek, amelynek értelmében a menedzsment felállítása, befektetési és holdingtevékenység végzése, bankszámlák kezelése, az adminisztrációs irodák működtetése önmagában nem számít "érdemleges" gazdasági tevékenységnek. Napjaink off-shore cégeire még a korábbinál is kisebb mértékben jellemző a reálgazdasági szerepvállalás, a modernizált szervezetek legfőbb sajátossága a pénzügyi pufferként történő működés, illetve pénzügyi transzferek segítése.

Klasszikus és modern formák

A mai off-shore ügyletek alapító tulajdonosai között többnyire társas vállalkozások, nemzetközi érdekeltségű holdingok vannak, s a hálózati szerveződés keretében jönnek létre a különleges jogállású kereskedelmi elosztóközpontok, a pénzügyi közvetítőtársaságok, a speciális biztosítók, vagy éppen befektetési alapok. Az off-shore vállalkozások - többnyire a kettős adóztatás kizárásáról szóló egyezmények sajátos alkalmazásával - segítik a társaságiadó-kulcsokban rejlő különbségek kihasználását, a jogdíjakat és/vagy tőkejövedelmeket terhelő adók mérséklését, a vállalkozások visszatartott nyereségének adómentes gyűjtését.

Az off-shore ügyletek éves volumene szakértői számítások szerint meghaladja a világ összes árukereskedelmének éves értékét, s az off-shore vállalkozások vagyona éves átlagban 450-500 milliárd USA-dollárt meghaladó összeggel gyarapodik. Az off-shore vállalkozások "befektetői" között éppúgy találhatunk fejlett országbeli gazdasági szereplőket (USA, Kanada, egyes EU-tagországok), mint a fejlődő világból érkezőket. Nem véletlen tehát, hogy az erőforrásvesztő országok sérelmezik az átláthatatlan pénzáramlásokat és az adómegkerülő befektetések volumenének növekedését, mint ahogy az sem véletlen, hogy a nemzetközi szervezetek - mindenekelőtt az OECD - mind erőteljesebben sürgetik a tőkeáramlás szabályozott keretek között tartását, illetve a versenysemlegességet megsértő országokkal szembeni összehangolt fellépést.

Az off-shore cégek által kínált előnyök a hazai gazdasági szereplők előtt viszonylag hosszú ideje ismertek, de tényleges alkalmazásuk csak a kilencvenes évek elejétől mutatható ki - állítja Pitti Zoltán közgazdász. Az első fázisnak a hazai "tőketulajdonosok" voltak a főszereplői: a jelentősebb megtakarítással, üzleti tőkével rendelkezők - a korabeli jogszabályok megkerülésével - külföldön nyitottak bankszámlát, illetve a bátrabbak vállalkozásokat is alapítottak. A korábban felfedezett Svájc és Hollandia után ez időben váltak kedvelt befektetési célponttá a brit Virgin-szigetek, valamint Liechtenstein, Luxemburg és Ciprus. Később aztán az így létrehozott "külföldi" vállalkozások megjelentek a hazai piacon, s kezdetben csak szolgáltatásokat kínáltak (tanácsadás, ügyletek közvetítése, PR), majd "külföldi befektetőként" bekapcsolódtak a privatizációs ügyletekbe is.

A második fázis előkészítését - a hazai gazdaság off-shore központtá válását - hosszabb szakmai viták alapozták meg, az 1997. évtől kezdődően törvényi szabályozás biztosította "a tevékenységüket külföldön végző vállalkozásoknak" az adókötelezettség 3 százalékos mértékét. Napjainkban az off-shore ügyletek gyorsulása figyelhető meg, erre utalnak a 2000. évi adatok, illetve a 2001. év első felére vonatkozó információk, vagyis hogy az off-shore cégek száma a 2000. év végi 432-ről tavaly júliusig 642-re nőtt, és az APEH adatai szerint a második fél évre is jelentős növekedésre számítanak. Ennél is figyelmeztetőbb, hogy 2000-ben már több mint 302 milliárd forint volt a bevételük, ami azt jelzi, hogy a hazai befektetői politika (mögötte a jogi szabályozás) elágazási ponthoz érkezett.

A statisztikai adatok szerint a vállalkozások számánál is látványosabb gyarapodást sejtetnek a vagyoni jellemzők. Az off-shore cégek jegyzett tőkéje a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint az 1997. évi 6 milliárdról előbb 44 milliárdra emelkedett, majd 1999-ben 1408 milliárdra ugrott. Ez azt jelenti, hogy az off-shore vállalkozások átlagos vagyona az 1998. évi 450 millióról 5,5 milliárd forintra emelkedett, ami - a külföldi érdekeltségű társaságokkal együtt is - majdnem százszorosa a hazai vállalkozások átlagértékének. A 2000. évre vonatkozó APEH-adatok az összvagyon és az átlagok további meredek emelkedését jelzik, a működtetett vagyon összértéke megközelíti a 2550 milliárd forintot. Így az egy off-shore vállalkozásra jutó átlagérték 5,7 milliárd forintra módosult, miközben a többi hazai vállalkozás vagyona továbbra sem nőtt.

"Egyéb" bevételek

Az alapító okiratban megjelölt "főtevékenység" szerint az off-shore vállalkozások többségében kereskedelmi, ingatlanszolgáltatási, egyéb személyi és közösségi szolgáltatási, illetve újabban nem monetáris jellegű pénzügyi tevékenységet is végeznek. A foglalkoztatásban elenyésző a súlyuk, a 211 fős alkalmazotti létszámmal éppen csak az elvárható minimális követelményt teljesítik (ez még megfelel a nemzetközi tendenciáknak), ám a hazai piacról származó beszerzéseik és vásárolt szolgáltatásaik (jogi képviselet, könyvvizsgálat, tanácsadás, egyéb) messze elmaradnak mind az előzetes várakozásoktól, mind a nemzetközi gyakorlattól. Az off-shore vállalkozások többsége nem a hagyományos értelemben vett termelő-szolgáltató tevékenységet végez, így a kimutatott nettó árbevétel volumene nem jelentős (nem éri el a társaságok által realizált nettó árbevétel 1 százalékát). Bevételszerző tevékenységük lényegét a pénzügyi, valamint az egyéb rendkívüli bevételek adják. Ezek magas arányából, illetve a velük szemben elszámolt költségek és ráfordítások nagyságából következően nagy szerepet játszanak mind az adózás előtti nyereség, mind az adózás előtti veszteség realizálásában.

A szakértők szerint az off-shore vállalkozások jelenlegi vagyoni jellemzőiből viszonylag nagy biztonsággal lehet következtetni a jövőbeni vagyonhasznosítási törekvésekre és a vállalkozások gazdasági tevékenységének további átértékelődésére. Nem kell különösebb jóstehetség ahhoz, hogy az immateriális javak gyarapodásából a jogdíjbevételek emelkedésére, a kintlevőségekből, illetve a "kikölcsönzött" eszközök növekedéséből a kamatbevételek felfutására, a társasági résztulajdont eredményező pénzügyi befektetésekből az osztalékbevételek felértékelődésére következtessünk.

Előnyök és hátrányok

Az off-shore cégek befektetéseinek számbavételi nehézségei a hazai gyakorlatban is tetten érhetők, jól tükrözik ezt a GM, a KSH, valamint az MNB korábbi években közreadott, majd utólag korrigált publikációi. A hivatalos kiadványok ma az off-shore vállalkozások által "bejelentett" alapítói vagyont nem veszik figyelembe a közvetlen külföldi tőkebefektetések között. (A nagyságrendet jelzi, hogy az off-shore vállalkozások jegyzett tőkéje a 2000. évben 1140 milliárd forint értékkel gyarapodott, ami USA-dollárra átszámolva a külföldi befektetések cca. 4 milliárd dollár értékű növekedését jelenti. Ezzel szemben az MNB által regisztrált működő tőke a 2000. évben mindössze 1,8 milliárd dollárral gyarapodott.) A sajátos pénzügyi elszámolás eredménye, hogy az off-shore vállalkozások által külföldön realizált pénzügyi befektetéseket (folyó műveleteket) sem kell "kiáramló" tőkeként számba venni. (Ez utóbbi sem kevés, a 2000. évi adatok szerint az off-shore vállalkozások harmadik országba irányuló pénzügyi befektetései 3198 milliárd forinttal emelkedtek, ami cca. 11,2 milliárd dollárnak felel meg.)

Mindezek alapján adódik a kérdés, vajon milyen előnyökkel és hátrányokkal kell számolnia a hazai gazdaságnak akkor, amikor egyre több off-shore cég központjává válik az ország?

A szakértők szerint az előnyök közé sorolható, hogy erősítik a külfölditőke-beáramlást, s olyan tőkét is mobilizálni képesek, amely egyébként nem jönne az országba. A szűk keresztmetszetű hazai infrastruktúra komolyabb megterhelése nélkül működnek. Az off-shore vállalkozások sajátos működésükkel nem növelik a belső piac kínálatát, nem rontják a hazai vállalkozások értékesítési lehetőségeit. Vásárolt szolgáltatásaik révén, ha a várakozásnál mérsékeltebben is, de piacot kínálnak a hazai gazdaság szereplőinek. Regisztrációjuk és eredményelszámolásuk révén növelik a költségvetés adóbevételeit.

Hátrányuk viszont, hogy szigetszerű működésük következtében a hazai vállalkozások számára nem biztosítják a termelési és értékesítési kooperációt. Nem hoznak pótlólagos tőkét, hiszen a nyilvántartásokban rögzített vagyon jelentős része be sem jön az országba. A nemzetközi normáknál alacsonyabb adóterhek miatt szembekerülhetünk az ellenérdekelt országokkal (lásd: tőkekibocsátók), illetve a versenysemlegesség veszélyeztetése miatt ütközésbe kerülhetünk a nemzetközi szervezetekkel. Megfontolandó tapasztalat, hogy komoly tőke nem megy oda, ahol a spekulatív tőke túlsúlyba kerül. A hazai gazdaságpolitikának sem most, sem a későbbiekben nem lehet érdemleges ráhatása az off-shore formában működő vállalkozásokra.

Az előnyök és a hátrányok nem vagylagosak, nem egyenrangúak, s ráadásul ugyanazon időben fejthetik ki ellentétes irányú hatásukat. A szakértők úgy vélik: félő, hogy az off-shore vállalkozások súlyának további erősödésével a hátrányok s a nehezen korrigálható következmények kerülnek túlsúlyba, és a növekedési ütem folytatódásával a "gazdaságon kívüli" szervezetek meghaladhatják "a gazdaságon belüliek" teljesítményeit.

Számolni kell azzal a jelenséggel is, hogy mind nagyobb pénzek keresik az adóelkerülés lehetőségét, s a tőketulajdonosok által alkalmazott technikák mind kifinomultabbak lesznek; ráadásul a legfőbb tőkekibocsátó országok - a nemzetközi szervezetek támogatásával - mind markánsabban fognak fellépni az off-shore paradicsomokat működtető országokkal szemben.

Berta Gábor

Kiűzetés a Paradicsomból

Szigorúbb szabályok vonatkoznak az ún. "adóparadicsomi" társaságoktól (ahol nincs társasági adó, vagy annak mértéke 10 százalék alatti, és nincs adóztatásra vonatkozó egyezmény) származó jövedelmekre. Az adóhatóság helyett az adózónak kell bizonyítania az ellenőrzött külföldi társaságtól természetben kapott bevétel (pl. értékpapír, ingatlan) szokásos piaci értékét. * Megfordul a bizonyítási teher akkor is, ha a magánszemély off-shore társaságnak fizet ellenértéket. Ezt a költséget ugyanis nem ismeri el a törvény, csak abban az esetben, ha a magánszemély bizonyítja, hogy valóban a bevétel megszerzése érdekében merült fel. (Ezekre a szabályokra azért van szükség, mert az adóparadicsomi társaságok jellemzően nem együttműködők az információnyújtásban.) * Az ellenőrzött külföldi társaságtól kapott kamatot a jövőben egyéb jövedelemként be kell vallani - nem nulla százalékkal adózik. Az osztalék szintén egyéb jövedelemnek számít, így 20 százalék helyett sávosan progresszív adó terheli. Egyéb jövedelem az off-shore társaságból kivont jövedelem (a kapott bevételnek a részesedés megszerzésére fordított része), valamint az általa kibocsátott értékpapír elidegenítésekor keletkezett árfolyamnyereség, függetlenül attól, hogy az értékpapírt a magánszemély kinek értékesíti. Ezek a jövedelmek sem adózhatnak a kedvezményes 20 százalékkal

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. január 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére