Külpiaci rejtelmek

Csehország előre menekül

Exportunk növekedése már 2000-ben is 3,8 százalékkal meghaladta az importét, bár továbbra is fennmaradt az évek óta kimutatható jelentős passzívum (ami 181 millió dollárt tett ki). Egyenlegünk 1995 óta folyamatosan negatív; az eltelt hat esztendőben egyszer sem volt kevesebb 150 millió dollárnál.

Ladislav Lukács, a Cseh Köztársaság budapesti gazdasági tanácsosa másképpen interpretálja a cseh statisztikai hivatal adatait; ezek szerint nincs magyar mérleghiány. Fülöp Andrea, a Külügyminisztérium cseh referatúrájának vezetője nem kíván számháborúba bocsátkozni, a magyar álláspontot tolmácsolta: szó sincs arról, hogy korlátoznánk vagy visszafognánk a behozatalt, azt szeretnénk elérni – és ez mind a két fél érdeke -, hogy kölcsönösen bővítsük szállításainkat, és javítsunk az arányokon.

Túl az egymilliárdon

Ezt a törekvést tükrözi dr. Rudolf Jindráknak, a Cseh Köztársaság budapesti nagykövetének nyilatkozata is, aki megállapította: 1993, a Cseh Köztársaság megalakulása óta több mint kétszeresére nőtt az országaink közötti kereskedelem, és meggyőződése, hogy minden feltétel adott az együttműködés további fejlesztéséhez. Az ehhez hozzásegítő legfontosabb tényezők között említette a kölcsönös beruházásvédelemről és a kettős adózás elkerüléséről kötött megállapodásainkat a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodás (CEFTA) keretében, valamint a vállalkozói szinten működő cseh-magyar kapcsolatok széles skáláját. Kétoldalú politikai kapcsolatainkat alapvetően meghatározza országaink NATO-tagsága, a visegrádi csoporton belüli tevékenység és legközelebbi közös célunk: a teljes jogú tagság az Európai Unióban.

Kiemelte az együttműködés bővítésének konkrét lehetőségeit is. Véleménye szerint a cseh vállalkozók jó eséllyel kapcsolódhatnak be a Széchenyi-terv programjába, a magyar gazdaság pedig támaszkodhat a fejlett cseh iparra. A nagykövet szerint erre elsősorban a lakás- és útépítés, az ivóvízellátás és a szennyvízkezelés, valamint az épületgépészet terén kínálkoznak lehetőségek. Csehország gazdag tapasztalatokkal rendelkezik a környezetvédelmi beruházások és a gyógyturizmus terén is, márpedig ez a két ágazat a Széchenyi-terv kiemelt fejezetei közé tartozik.

Az elmúlt években a kétoldalú kapcsolatok bővülésében mind nagyobb szerepet játszott a CEFTA. Ennek köszönhetően a termékek csaknem 90 százaléka már 1999-ben vámmentességet élvezett, amit a következő év januárjától az ipari áruk teljes körére kiterjesztettek, majd eltörölték a nem vámjellegű akadályokat is. Jórészt ennek köszönhetően 2000-ben a kétoldalú szállítások értéke 23,6 százalékkal, 1,11 milliárd dollárra bővült. Közben azonban a forgalom magyar szaldója az előző évihez képest 21 millió dollárral romlott, és 181 millió dollár hiányt mutatott.

Exportunk döntő hányadát – 84 százalékát – a korábbiakhoz hasonlóan az ipari termékek tették ki. Ezen belül 38 százalékot képviselnek a gépek, valamint a mechanikus berendezések. Agrárkivitelünk mintegy 70 százaléka élelmiszer. Importunkban az ipari termékek aránya már meghaladja a 96 százalékot. A legnagyobb tételek a gép- és járműipari ágazat szállításai voltak, 227 millió dollár értékben. A termékstruktúrában további kedvező arányeltolódás ment végbe a feldolgozott termékek javára; ezek részesedése mindkét oldalon meghaladja a 80 százalékot. A magyar élelmiszerek exportja viszont 2001 első háromnegyedében mintegy 16 százalékkal visszaesett.

Rendeződő agrárvita

Ez a tendencia sajnos folyamatosan kimutatható – mutatott rá Fülöp Andrea. A forgalmi adatok bizonyítják e megállapítást: 1995-ben még az ágazat adta a Csehországba irányuló teljes export 23,8, 1996-ban pedig 27,6 százalékát, és értéke elérte a 80 millió dollárt. Még 1998-ban és 1999-ben is 20 százalék fölött volt az élelmiszerek, italok és dohányáruk részesedése kivitelünkben, bár a mérséklődés érzékelhetővé vált: az 1998-as 80 millió dollárral szemben egy évvel később 77,4, 2000-ben pedig 69,2 millió dollár volt. Az élelmiszerek aránya 15 százalék alá süllyedt kivitelünkben, s a legújabb adatok szerint 2001-ben még tovább csökkent.

Remélhetően a kormányszinten hozott döntések kilendítik a holtpontból az agráriumot. A cseh kereskedelmi tanácsos 2002-ben legalább 20 százalékos forgalomnövekedést vár. (Persze a cseh partner számára ez nem jelent különösebb sikert, hiszen az élelmiszerek, az italok és a dohányáruk csoportja mindössze 3 százaléka a hazánkba irányuló szállításoknak.) A kibontakozó intézkedések elsősorban számunkra lehetnek hatásosak.

Miről is van szó? Lezárultak a cseh, a szlovák és a magyar felek közötti agrárkereskedelmi tárgyalások, s az erről szóló dokumentumok szerint 2002-től újabb liberalizáció lép hatályba. A magyar exportot illetően visszaáll a kedvezményes szint azoknál a termékeknél (baromfi, víziszárnyasok, dinnye, földieper, napraforgó, nyers tészta, ecet nélkül tartósított zöldségek, élesztő, sütőpor és üdítőitalok), amelyeknél a cseh és szlovák részről megvalósított általános vámcsökkentés következtében a korábbi kedvezmények megszűntek. A megállapodás szerint a meglévő kedvezményeket kölcsönösen kiterjesztik az élő állatokra, a szarvasmarha- és sertéshús-kereskedelemre, a burgonyára, a malátára, a csokoládékészítményekre, a gyümölcslevekre és a fagylaltokra. Új áruk is bekerülnek a kedvezményezett magyar export körébe: a paradicsom, a fokhagyma, a méz, a borsó, a friss paprika és a csirkekonzervek. Kedvezményesen juthat a magyar piacra a cseh és a szlovák burgonyakeményítő, a ketchup, a mustár, valamint a speciális cseh sajtok.

Az ipari termékek közül a legjelentősebb exporttételek a dugattyús gépkocsimotorok, a gyógyszerek, az alumínium, a tej, a tejföl és egyéb tejtermékek, a fagylalt, a fagyasztott áruk, a tisztítószerek, a papír, a karton, az elektromos műszerek, a hangrögzítő és lejátszóeszközök, a műanyag termékek és a villamos energia. Behozatalunkban a személygépkocsik és más személyszállító járművek, a szén, a szappan, a motoros járművek alkatrészei és tartozékai, a vas- és acélrudak, illetve más idomok, a szénhidrogének és a telekommunikációs berendezések játsszák a legfontosabb szerepet.

A cseh tanácsos úgy látja, hogy meglehetősen kihasználatlan a közös vállalkozások alapításának lehetősége, pedig ezek mindkét országban állami megrendeléseket kaphatnának, és harmadik ország piacaira is szállíthatnának. A két ország gazdaságát egyaránt jól ismerő szakember megítélése szerint jól lehetne fejleszteni az üzleti kapcsolatokat a hőerőművek átépítési programjában, a villamosok korszerűsítésében (Budapesten, Szegeden, Miskolcon, Debrecenben), a fővárosi metrókocsik felújításában és az új autópálya-szakaszok építésénél. Lehetőséget lát a magyar bútor-, gyógyszer- és élelmiszeripar új termékeinek bevezetésére is a cseh piacon.

Neuralgikus pontok

Néhány problematikus terület – legalább részleges – megoldásával előbbre juthatnánk – mutatott rá Lukács tanácsos. Példaként megemlítette, hogy a magyar fél 1999. január elsejétől négy évre egyoldalú piacvédelmi intézkedést vezetett be egyes, Csehországból származó acéltermékekre, ami 2001 áprilisában kétoldalú megállapodáson alapuló védőintézkedéssé alakult át. Eszerint minden év novemberéig meg kell vizsgálni a cseh szállítások következő évi liberalizálásának lehetőségét. – Abból indulunk ki – mondta -, hogy az utóbbi három évben a magyar piacon 15 százalékkal nőtt a kohászati termékek felhasználása, miközben a hazai termelés gyakorlatilag változatlan maradt. Ennek ellenére stagnált a cseh acélipari termékek importja, és piaci részesedésünk csökkent. Bár a CEFTA húzó országaiként tartanak számon bennünket, ez az ügy véleményünk szerint nem ezt igazolja. Már csak azért sem, mert nem olyan termékekből korlátozzák a cseh exportot, amelyeket a magyar acélipari üzemekben előállítanak, ez tehát nem nevezhető a hazai ipar védelmének.

Ezzel kapcsolatban Fülöp Andrea hangsúlyozta, hogy a cseh kohászati termékek jelentős hányadot képviselnek importunkban, értékük 2000-ben például 76 millió dollárt tett ki. 2001 második félévétől saját elhatározásból egyoldalú, jelentős mértékű liberalizációt léptettünk érvénybe: tízből hat termékcsoportra megszüntettük a korlátozást. A fennmaradó négy kvóta esetében pedig kötelezettséget vállaltunk arra, hogy a cseh féllel közösen megvizsgáljuk a további liberalizálás lehetőségét.

A panasz nem egyoldalú, magyar részről a borbevitel nehézségeivel példálóznak. Az érvényben lévő megállapodás szerint ugyanis a CEFTA kedvezményes vámjával a cseh fél évente 30 ezer hektoliter sört szállíthat a magyar piacra, aminek ellentételeként 18 ezer hektoliter magyar bor juthat Csehországba. Csakhogy magas ára miatt a cseh sör nem elég versenyképes, kitűnő minősége ellenére nehéz rá vevőt találni a telített magyar piacon. Ezért nem megoldás a kvóták kölcsönös emelése, hiszen cseh részről még a jelenlegit sem tudjuk kitölteni – örülünk, ha évente 15 ezer hektoliter sört el tudunk helyezni a magyar piacon – érvelt Lukács tanácsos.

A magyar bort viszont jóval a kvótán felül vásárolják (vásárolnák) a csehek – csakhogy a bevitt mennyiség túlnyomó része magas vámmal, drágán kerülhet a cseh piacra. A tanácsos elismeri, hogy a magyar bor 18 ezer hektoliteres éves kvótáját a cseh importőrök évről évre már január 3-án kimerítik, ami felett 25, majd 75 százalékos a vámtétel. A cseh borfogyasztó pedig nem érti, miért olyan drága a magyar nedű, amit a korábbi évtizedekben nemcsak jónak, de olcsónak is talált. A szűkös kvóta ellenére tavaly is 170 ezer hektoliter magyar bor fogyott el a cseh piacon – eszerint versenyképes, még a legmagasabb vám ellenére is. A cseh tanácsos vélekedése szerint az alacsony kvótát egyelőre nem lehet ellentételezni a sör importkvótájának emelésével, hiszen magas ára miatt a cseh sör még vám nélkül is nehezen lenne eladható a magyar piacon.

Menekülés előre

Csehország fejlett ipari ország (az egy főre jutó GDP vásárlóértéken eléri az európai uniós szint 65 százalékát), a gazdaság struktúrája azonban magán viseli a korábbi évtizedekben létrejött, túlméretezett nehézgép- és kohóipar minden hátrányát. Az 1997-ben kialakult válság után megkezdődött a szerkezetváltó gazdaságpolitika, amely 2000-ben már jelentős eredményeket hozott. Négy éve azonban még jókora politikai vihart kavart az EU országjelentése, amely Csehországot gazdasági felkészültsége, illetve versenyképessége alapján csak a felvételre váró országok 3. csoportjába sorolta. Az OECD akkoriban készült értékelése is azt állapította meg, hogy a cseh gazdaság bajai strukturális problémákra vezethetők vissza: a szerkezetváltás hiányára, a hatékonyság alacsony szintjére, a magas adókra és szociális kiadásokra, a tőkepiaci szabályozás hiányosságaira, valamint a vállalati és az államigazgatási struktúrák kapcsolatának rendezetlenségére.

1998-ban – ha csak 0,1 százalékkal is – csökkent a cseh gazdaság eredménye, két év múlva viszont a növekedés 2,9, 2001-ben pedig 3,9 százalékos volt – megközelítve a magyar növekedési mutatót. – Csehország hasonló helyzetben volt, mint jelenleg Lengyelország, vagy hat éve Magyarország – vont párhuzamot a cseh tanácsos. Rendkívüli mértékben leromlott a fizetési és a külkereskedelmi mérleg, és problémákkal küszködött a finanszírozás. Két évre szóló megszorítás és napjainkig ható hatalmas beruházási program következett. 1999-től évi 4-5 milliárd dollár külföldi tőke érkezett az országba, elsősorban az elektronikai ágazatba. A japán Matusita például felépítette Kelet-Közép-Európa legnagyobb televíziógyárát, a Philips hatalmas képcsőgyárat, a mexikói Nemak cég pedig alumíniumötvözet-öntödét telepített, amely napjainkra a jelentős autógyárak legnagyobb hengerfej-beszállítójává vált.

2001-ben elindították a két évre ütemezett velky tresk (nagy robbanás) elnevezésű kormányprogramot, amelyre összesen 265 milliárd koronát áldoznak. Ez a hatalmas – a Széchenyi-tervhez hasonlítható – élénkítő program a cseh gazdaság előremenekülését célozza. Feladata: befejezni a szerkezetváltást, jelentős beruházásokkal gyorsítani a gazdaság növekedését, és kiemelten támogatni a kis- és középvállalkozásokat. Korábban a – máig vitatott – kuponos privatizáció révén magánkézbe került és alapok által kezelt vállalatok legtöbbjét az állam mentette meg a tönkremenéstől azzal, hogy felvásárolta a részvényeket. Így most az olyan nagy kombinátok, mint például az osztravai acélművek, a Zetor traktorgyár vagy a precíziósszerszám-gépgyárak – ha ideiglenesen is – újra állami tulajdonban vannak. A törekvés az, hogy az iparpolitika által indokolt és életképessé tehető nagyvállalatokat szerkezetileg, gazdaságilag ismét "sínre tegyék", majd reális áron privatizálják – tájékoztatott Ladislav Lukács.

Elhúzódó átalakítás

A cseh gazdaság motorja a feldolgozóipar, amelynek termelése tavaly az előzetes adatok szerint mintegy 10 százalékkal növekedett. Az infláció – 1999-ben 2,1 százalék volt – 2001-ben 5,9 százalékra emelkedett, ami elsősorban az energiaár-emelés, a lakbérek felemelésének és az élelmiszerek drágulásának volt a következménye. Elemzők szerint a restriktív monetáris politika folytatásával a pénzromlás 4 százalék körül stabilizálható. A külkereskedelem hiánya – 2000-ben 3,3 milliárd dollár volt – 2001-ben valamivel jobban alakult, a munkanélküliségi ráta 8,5 százalékon állt. Az államháztartás hiányát pedig – a privatizációs bevételek nélkül – a GDP 8 százaléka körülire prognosztizálták. Bár azzal számoltak, hogy a privatizációból származó bevételek nagysága eléri a GDP 7 százalékát, e forrásoknak nagy részére azonban – különböző okok miatt – nem számíthatott a költségvetés.

A cseh gazdaság strukturális átalakítása elhúzódó folyamatnak bizonyul. Egyelőre kérdés az is, hogy a világgazdaság lassuló növekedése milyen mértékben érinti a cseh gazdaságot. Úgy tűnik föl, a jelenlegi kormánynak megvan az esélye arra, hogy az idén esedékes választásokig gazdasági megrázkódtatások nélkül elvezesse az országot. Az viszont már 2001 végén látható volt, hogy az első félévi, igen biztató makrogazdasági eredmények a második félévben nem ismétlődnek meg. Az előrejelzések lassuló növekedést, magasabb inflációt, jelentős külkereskedelmi mérleghiányt jósolnak, és az adósságállomány további növekedését vetítik előre.

Nagy Lajos