Adóváltozások

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. január 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 45. számában (2002. január 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
A stabilitás és a jogbiztonság erősítésére hivatkozva az utóbbi években nem nagyon történtek reformértékű lépések az adó- és járulékrendszerben. A meghozott intézkedések felemásan érintették a vállalkozásokat: voltak közöttük számukra előnyösek, de olyanok is akadtak, amelyek növelték a terheiket. A január elsején hatályba lépett szabályok között inkább az előbbiek vannak többségben.

Ellentmondásos a három év termése

A november közepén igencsak gyors tempóban elfogadott, majd kihirdetett pénzügyi törvénycsomag értelmében 2002. január elsejétől újra változtak a vállalkozások gazdálkodási-pénzügyi feltételeit meghatározó szabályok. A jelenlegi tervek szerint az adó- és járuléktörvényeken a mostani parlamenti ciklusban már nem változtatnak, persze az még előfordulhat - mint ahogy erre az elmúlt években nem is egy példa akadt -, hogy a gyakorlati alkalmazás közben már év elején kiderül: homok került a jogalkotás gépezetébe, és sürgős törvénymódosításra van szükség. Remélhetőleg az idén ilyen kellemetlen helyzetbe nem kerülnek a vállalkozások, hiszen számukra rendkívül fontos, hogy a jogszabályok kiszámíthatóak és stabilak legyenek. Éppen ezen ok miatt az elmúlt négy évben igyekezett minimális változtatásokat végrehajtani a kormány az elődjétől 1998 tavaszán örökölt adó- és járulékrendszeren, annak ellenére is, hogy a kormányprogramban ezen a területen még nagyszabású tervek ígéretével kecsegtették a választókat.

Bár a pénzügyi tárca szakemberei 2000-ben kidolgozták az adó- és járulékreformot, a vállalkozások és a magánszemélyek számára szigorításoktól hemzsegő javaslatot végül a kormány lesöpörte, s úgy döntött, hogy megkíméli az érintetteket a nagy horderejű változtatásoktól, s csak a legszükségesebb módosításokat hajtja végre az adó- és járulékrendszerben. Ezen ígéretéhez - főleg a magánszemélyeket érintően - többnyire tartotta is magát az elmúlt négy évben a kormány, viszont a számviteli törvény és a társaságiadó-törvény újrakodifikálása miatt a vállalkozások esetében mindez már nem teljesen helytálló.

Csökkent a jövedelemcentralizálás

A gazdálkodó szervezetek számára mindenképpen örömteli hír, hogy az elmúlt években tovább csökkent a jövedelemcentralizáció mértéke (az államháztartás bevételeinek GDP-hez viszonyított aránya): 1998-ban ez még meghaladta a 44 százalékot, a prognózisok szerint 2002-ben 38,5 százalékra mérséklődik. Vagyis míg 4 éve minden 100 forint megtermelt jövedelemből csaknem 45 az államkasszába került, az idén alig több mint 38 forint jut hasonló sorsra. Tehát e tekintetben Magyarország lényegében már megfelel az Európai Unióban szokásos arányoknak.

Az adórendszerben történt módosítások kialakításakor az elmúlt négy évben a kormány négy fő prioritást tartott szem előtt: növelje a családok támogatását, végrehajtsa az uniós jogharmonizáció miatt szükséges változásokat, erősítse az adózási fegyelmet, és javítsa a kis- és középvállalkozások működési feltételeit, mérsékelje közterheiket, és egyszerűsítse a rájuk vonatkozó adó- és járulékszabályokat. A kormányzati ígéretek között 1998-ban még egyebek is szerepeltek, amelyek közül a "legbeszédesebb" az volt, miszerint egyszeri, nagyarányú adó- és járulékcsökkentést hajtanak végre. Az ígéretek megvalósítása persze felemásra sikeredett: vannak intézkedések, amelyek miatt dicséret illeti a kabinetet, de olyanok is akadnak bőségesen - akár a vállalkozásokat, akár a magánszemélyeket illetően -, amelyek kedvezőtlenül hatottak az érintettekre.

Számviteli finomítások

Az elmúlt négy évben a társasági adózást alapjaiban nem változtatták meg: egyetlen évben - a számviteli törvény újrakodifikálása miatt - módosítottak jelentősebben a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvényen, a többi esztendőben egyáltalán nem nyúltak a jogszabályhoz, illetve ha mégis, akkor is csak minimális változtatásokra került sor. A magyarázat szerint ugyanis az alacsony adókulcs és a nemzetközi összehasonlításban is elfogadható amortizációs szabályok, valamint a beruházási adókedvezmények kedvező "adókörnyezetet" teremtettek a vállalkozásoknak, így semmi sem indokolta a törvény "átszabását". 2001. január elejétől viszont újrakodifikálták a jogszabályt, az új számviteli törvény jelentős átalakítást tett szükségessé a társasági adózásban is.

A pénzügyminisztériumi szakértők állítása szerint a vállalkozások összességében jól jártak a változásokkal, noha számos szigorítás is helyet kapott az új törvényben. Kétségtelen, hogy az értékcsökkenésre, az értékvesztés elszámolására, valamint a céltartalékképzésre vonatkozó új számviteli és adózási szabályok bizonyos vállalkozásoknak kedveztek, ám a társaságok többségének inkább hátrányára voltak. Például a reprezentációra és az üzleti ajándékozásra vonatkozó friss rendelkezések olyannyira érzékenyen érintették a cégeket, hogy a tiltakozások nyomán fél éven belül újra módosítottak a túl szigorúra sikeredett szabályokon. Ennek ellenére lényegében csak a kisebb vállalkozások számára "adatott meg", hogy az ilyen célú kiadásaik közterhei ne növekedjenek.

Vitatott társaságiadó-kedvezmények

A nemzetközi összehasonlításban is igen alacsony társaságiadó-kulcson a négy év alatt sem változtatott a kormány, annak ellenére, hogy külföldről igen erőteljes volt az erre irányuló nyomás. Még inkább megmutatkozott ez az adókedvezmények esetében. Az uniós versenyjogi szakértők már a csatlakozási tárgyalások megkezdése óta azon a véleményen voltak, hogy a magyar adókedvezmény-rendszer - figyelemmel arra, hogy uniós szempontból az adókedvezmény is állami támogatásnak minősül - nem felel meg a Európai Unió előírásainak. Brüsszel éveken keresztül "harcolt" a magyar szakértőkkel avégett, hogy Magyarország már társult tagként is építse be jogrendszerébe az adókedvezményekre vonatkozó uniós előírásokat.

Tavaly ősszel még az EU versenyjogi főbiztosa is Magyarországra jött azért, hogy tudatosítsa: a társaságoknak biztosított adókedvezmények miatt nem lehet lezárni a versenyjogi fejezetet, ami egyébként akár gátja is lehet Magyarország első körben történő csatlakozásának. Megegyezés viszont nem született. A magyar szakértők ugyanis továbbra is azon a véleményen voltak, hogy semmilyen szerződés nem írja elő Magyarország számára, hogy még a csatlakozás előtt alkalmazza az uniós szabályokat az adókedvezmények vonatkozásában. Ugyanakkor az is tény, hogy a magyar parlament még tavaly nyáron áldását adta néhány olyan rendelkezésre, amelynek értelmében Magyarország EU-hoz történő csatlakozását követően az uniós előírásoknak megfelelő, úgynevezett "fejlesztési" adókedvezményt vezetnének be, ami egyébként jóval bürokratikusabb lesz, mint a jelenlegi rendszer. Az már eleve furcsa, hogy az új kedvezmény nem lesz normatív, hanem a kormány egyedi engedélye szerint vehető majd igénybe, a kérelemben részletesen bemutatott, nemzetgazdasági szempontból kiemelkedő jelentőségű fejlesztési programhoz.

Az új típusú kedvezmény hátránya az is, hogy a jelenlegitől eltérően nem 10, hanem csak maximum 5 adóévben érvényesíthető. A csatlakozást követően tehát már harmonizálnak a magyar adókedvezmények az uniós előírásokkal, az viszont még a tárgyalások függvénye, hogy mi lesz addig, illetve az sem egyértelmű, hogy mi lesz azokkal a vállalkozásokkal, amelyek még a csatlakozást megelőzően szereztek jogot az adókedvezményre, 2011-ig.

A magyar szakértők - figyelemmel az Alkotmánybíróság korábbi határozataira - erről úgy vélekednek, hogy az uniós előírások miatt szükségképpen módosulni kényszerülő rendelkezések a szerzett jogot nem érinthetik, vagy legalábbis azonnali hatállyal semmiképpen sem: vagyis, ha 2004-ben Magyarország az Európai Unió tagja lesz, semmiképpen sem jár azzal, hogy 2004. január elsejétől nem érvényesíthetik korábban megszerzett adókedvezményüket az érintett vállalkozások. Nem kizárt viszont egy olyan megoldás, hogy 2011 helyett csak 2008-ig vagy 2009-ig lehet majd igénybe venni a szubvenciót.

A beruházások iránti világméretű verseny miatt Magyarország is igyekszik mind kellemesebb környezetet teremteni a befektetők számára. Már 1999-től vonzóbbá tették a nagyberuházásokhoz kapcsolódó kedvezmények feltételeit.

Kedvezőbb befektetési terep

Törvényi felhatalmazás alapján 2000-ben pedig lehetővé vált, hogy kormányrendelet meghosszabbítsa a nagyberuházásokhoz kapcsolódó adókedvezményekre való jogosultság határidejét. Ennek értelmében a társadalmi, gazdasági szempontból elmaradott térségekben és a magas munkanélküliségű megyékben legalább 3 milliárd, illetve térségi korlátozás nélkül legalább 10 milliárd forint értékű, termék-előállítást szolgáló beruházáshoz kapcsolódó adókedvezmény 10 éves időtartamra kormányrendelettel történő meghosszabbításának a feltétele, hogy az adózó az adókedvezményre jogosító beruházás üzembe helyezését követően - az üzembe helyezést követő 10. adóév végéig - további, legalább 60 milliárd forint értékű, nemzetgazdasági szempontból kiemelkedő jelentőségű beruházást valósítson meg.

Kétségtelen tény, hogy az alacsony társaságiadó-kulcs már önmagában is mérsékelt adóterhet jelent, de a tényleges terhelést a kedvezmények is befolyásolják. Magyarország emiatt igen vonzó a külföldi tőke számára: a gazdasági társaságok átlagos adóterhelése 1999-ben még a 12 százalékot sem érte el, sőt 2000-ben tovább csökkent. Ugyanakkor némi aránytalanságra utal, hogy 1999-ben a szubvenciók 82 százaléka az 500 főnél több alkalmazottat foglalkoztató nagyvállalkozásoknak jutott, és az 50 fő alatti kisvállalkozások az összes adókedvezményből alig több mint 2 százalékkal részesedtek.

Kisvállalkozásoknak tett engedmények

Az adórendszer átalakítása során a kormány prioritásként kezelte, hogy javítson a kisebb vállalkozások működési feltételein: ezért sok "apró" intézkedés keretében igyekezett egyszerűsíteni a rájuk vonatkozó adójogszabályokat, mérsékelni adminisztrációjukat. Az igazi áttörést viszont az jelentette, hogy - hosszú évek után végre a kisebb vállalkozások számára is - lehetővé vált, hogy adókedvezményt vehessenek igénybe. Legutóbb ugyanis a 90-es évek elején részesültek a kisebb vállalkozások nagy tömegei adókedvezményben, ám azt követően csak a nagyobb, milliárdokat befektető cégek számára adatott meg, hogy beruházásaik miatt visszatartsák adójuk egy részét. Kérdés persze, hogy a törvényi passzusok mennyit érnek a gyakorlatban: valóban több százezer egyéni és társas vállalkozó adóterhe mérséklődik, vagy - a vállalkozások szerint meglehetősen szigorú feltételrendszer miatt - csupán néhány ezren élvezhetik a szubvenció előnyeit. Ráadásul a vállalkozások meglehetősen bizonytalanok, tanácstalanok a tekintetben, hogy konkrétan mire is vehető igénybe a kisvállalkozói kedvezmény, ami egyébként bizonyára számos jogvitát vált még ki az adóellenőrök és a vállalkozók között.

A vállalkozásokat érintő kedvező rendelkezések között van az a szabály is, amely ugyancsak 2001. január elsején lépett hatályba, s amely szerint a kutatás és a fejlesztés ösztönzése érdekében mind a társas-, mind az egyéni vállalkozók az adóalapnál kutatásfejlesztés címén felmerült költségeik 120 százaléka helyett 200 százalékot érvényesíthetnek. Az egyéni, valamint a kisebb - 20 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató - társas vállalkozóknak előnyös az a szabály, amelynek értelmében ha megváltozott munkaképességű munkavállalót foglalkoztatnak, akkor a neki kifizetett munkabér, de legfeljebb az érvényes minimálbér felével csökkenthetik a vállalkozói bevételüket a korábban érvényesített havi 3000 forint helyett. Egy másik, ugyancsak a kis- és középvállalkozóknak kedvező újdonság a beruházáshoz felvett hitel után fizetett kamathoz kapcsolódó kedvezmény. Ennek értelmében a társasági adó hatálya alá tartozó, kis- és középvállalkozásnak minősülő adózó a 2001-től megkötött szerződés alapján pénzügyi intézménytől fejlesztési célra felvett hitele kamatának 40 százalékát, de adóévenként legfeljebb 5 millió forintot - és maximum az adó 70 százalékáig - adókedvezményként vehet igénybe a hitel eredeti lejáratáig, illetve addig, amíg az eszköz a nyilvántartásában szerepel. Ezt a kedvezményt a 250 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató egyéni vállalkozók is érvényesíthetik a 18 százalékos személyi jövedelemadóval szemben.

Adok-kapok

Az mindenképpen elismerésre méltó, hogy a munkáltatók járulékterhe igencsak lecsökkent az elmúlt négy év alatt: 1998-ban még 39 százalék tb-járulékot kellett fizetniük, az idén ez 29 százalékra mérséklődik, ráadásul a munkaadói járulék is 3 százalék a korábbi 4 helyett. Kormányzati számítások szerint a járulékcsökkentés 2001-ben 111 milliárd forint, 2002-re pedig - az 1998-as járulékteherhez viszonyítva - 180 milliárd forint megtakarítást hoz, főleg a nagyobb vállalkozásoknak. Ugyanakkor az is igaz, hogy lényegében az ily módon kieső bevételeket kompenzálandó újabb terhekkel sújtják a vállalkozókat: 1998-ban még 2100 forint volt a munkavállalók után fizetendő tételes egészségügyi hozzájárulás, ez 2002-ben több mint a duplájára nőtt: 4500 forint/fő. Ráadásul 1999-ben egy korábban ismeretlen közterhet is bevezettek: a százalékos egészségügyi hozzájárulást, amit lényegében azon jövedelmek után kellett megfizetniük a vállalkozásoknak, amelyek eladdig nem voltak tb-járulék-kötelesek.

Szigorúbb áfarendelkezések

A korábban tervezetthez képest radikális változások az áfarendszerben sem voltak az elmúlt időszakban, a megvalósult változások azonban többnyire szigorítást jelentettek a vállalkozások számára. A beígért normál adókulcs-csökkentés éppúgy elmaradt, mint a nulla kulcs megszüntetése, illetve minimum 5 százalékra történő emelése a gyógyszerek, tankönyvek esetében. A legjelentősebb módosítás ebben az adótörvényben 2000 januárjában lépett hatályba, amikor is - költségvetési okok miatt - szigorítottak az áfa-visszaigénylés feltételein. A "tisztességes" vállalkozásoknak sok fejtörést okoztak az új szabályok, különösen év elején. Ekkor vezették be ugyanis azt a szabályt, amely szerint a havi bevallásra kötelezett csak akkor jogosult adó-visszaigénylésre, ha elszámolandó adója a tárgyéven belül legalább két egymást követő hónapban negatív, ráadásul ez nem elégséges, csupán szükséges feltétele a visszaigénylésnek. További feltétel még esetükben, hogy teljesíteniük kell vagy az árbevételre előírt szabályokat - a korábbi 2 millió forint helyett 4 millióra emelték azt a bevételi összeghatárt, amely alatt nem lehet áfát visszaigényelni -, vagy a tárgyieszköz-beszerzésre vonatkozó rendelkezéseket (a korábbi 100 ezer forint helyett 200 ezer forint áfatartalmú tárgyi eszköz beszerzésére lett szükség az áfa-visszaigényléshez).

Sok "borsot törtek" az adózók orra alá a számla adattartalmával kapcsolatos, 2000-ben módosult szabályok is. Elektronizált világunkban nagy jelentősége van annak a rendelkezésnek - s bizonyára számos vállalkozás számára jelent örömteli fejleményt -, amely 2002 január elsejétől lehetővé teszi az elektronikus számla kiállítását is, illetve azt, hogy a számviteli bizonylatok elektronikus formában is létezhetnek. Bár az áfatörvény sok tekintetben megfelel az uniós előírásoknak, számos módosításra lesz még szükség az uniós csatlakozásig.

Erősít az APEH

Az elmúlt 3 és fél év az adózás szempontjából azért is volt "különleges", mert az adózási fegyelem erősítése érdekében korábban sohasem tapasztalt jogi eszközökhöz, illetve anyagi forrásokhoz jutott az állami adóhatóság. Nyomozati jogkört kapott az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH), s annak szervezeti keretén belül - igaz, elkülönítve - létrehozták a Bűnügyi Igazgatóságot. Mind munkatársai javadalmazására, mind informatikai fejlesztésekre jelentős összegeket fordíthatott az elmúlt években az adóhatóság. Feladatai is növekedtek: létrejött az egységes adó- és járulékbeszedő hatóság, így a vállalkozók adminisztrációs terheinek enyhítése érdekében 2000-től egységes járulék- és adóbevallási rendszert vezettek be. Ennek értelmében a tb-járulékok elszámolási rendje az adókéval egyezik meg, vagyis a járulékokról a foglalkoztatók ugyanolyan gyakorisággal kötelesek bevallást adni, mint az adókról.

Ellentmondásos szja

A személyi jövedelemadózásban az elmúlt négy évben az egyszerűsítés vezérelte leginkább a jogalkotókat. Ennek érdekében már 1999-től a korábbi hatról háromra csökkentették az adókulcsok számát. Ugyanakkor az átlagos adóterhelés nem csökkent, sőt inkább kismértékben nőtt is 2002-re 1998-hoz képest. Az viszont kétségtelen, hogy voltak olyan kedvezményezett rétegek, amelyeknek jelentős adókönnyítést hozott az elmúlt időszak. Idetartoznak mindenekelőtt a gyermekes családok, hiszen az eltartottak utáni adókedvezmény bevezetése miatt egy háromgyermekes családfő az idén közel másfél millió forintos jövedelemig adómentességet élvez.

Jól járnak ez évtől a nyugdíj mellett munkát vállalók is, hiszen a nyugdíj januártól nem tartozik az összevont jövedelembe. A gyermeket nevelők mellett a lakáshitelt törlesztő adózók helyzetét is megkönnyítette a kormányzat: az új lakáshoz hitelt felvevők már a tavalyi évre is a törlesztésre fizetett összeg 40 százalékát, éves szinten legfeljebb 240 ezer forintot adókedvezményként elszámolhatnak. A használt lakáshoz hitelt felvevőket is ugyanilyen mértékű adókedvezmény illeti meg, de először csak 2003-ban. A mezőgazdaságban tevékenykedő családi vállalkozásoknak is igyekezett a kormány a kedvében járni, ezért 2002 januárjától bizonyos preferenciákat élvezhetnek az adó- és járulékrendszerben.

Készülődés a csatlakozásra

A jogalkotókat tavaly ősszel még inkább az az elv vezérelte, hogy 2002. január elsejétől tényleg csak a halasztást nem tűrő módosításokra kerüljön sor, különösen annak fényében, hogy két évre elfogadott adótörvényei voltak az országnak. Ezért aztán lényegében három téma köré csoportosultak a változások: egy részükre az uniós jogharmonizáció miatt volt szükség, másik részüket a változó jogi környezet - devizaliberalizáció, tőkepiaci törvénytervezet - indokolta, a harmadik részben pedig bizonyos - az előbbiekben említett - kedvezmények odaítéléséről döntött a kormány.

Kétségtelen tehát, hogy 2002. január elsejétől túl sok értelmetlen vagy szükségtelen változás az adó- és járulékrendszerben nem borzolta a vállalkozók kedélyeit. Ugyanakkor az is igaz, hogy - a májusi országgyűlési választások dacára - a Pénzügyminisztériumban már javában készülnek az előterjesztések a tekintetben, hogy az adó- és járulékrendszerben milyen szabályokat kell megalkotni vagy módosítani 2003 januárjától, illetve az EU-hoz történő csatlakozásunk időpontjáig. Csaknem bizonyos, hogy újrakodifikálják az adózás rendjéről szóló törvényt - amely az elmúlt években rengeteg módosításon, "átszabdaláson" esett át. Valószínűleg hasonló sorsa jut az ugyancsak számtalanszor módosított személyi jövedelemadóról szóló törvény is. A jelenlegi kabinet arra már ígéretet tett, hogy ennek keretében lehetőség lesz az adócsökkentésre is. A társasági adózás alapjait vélhetően nem érintik a változások, bár az bizonyára az uniós szakértőkkel folytatott politikai alkuban dől el: az EU-csatlakozás miatt rákényszerül-e Magyarország az adókulcs emelésére, illetve a jelenlegi kedvezményrendszer átalakítására.

Az uniós előírások miatt az áfarendszerben még fontos intézkedéseket kell meghozni: közel 50 terméket át kell sorolni a kedvezményes áfakulcs alól a normál kulcshoz. Arra is rákényszerül a kormányzat, hogy megszüntesse a nulla kulcsot, a jelenlegi elképzelések szerint 5 százalékra emelnék. A hazai gazdaság versenyképességének megőrzése érdekében pedig fontos lenne, hogy hozzákezdjenek a 25 százalékos áfakulcs fokozatos csökkentéséhez is.

A vállalkozásokat érzékenyen érintik a helyi adók is: e területen az elmúlt években nem történtek nagy változások. Annak ellenére sem, hogy a szakértők számos tervezetet készítettek mind az iparűzési adót, mind az ingatlanadót érintően. Amennyiben létrejön a politikai konszenzus ezekről, nem kizárt, hogy legközelebb itt is alapos módosítás várható. Vagyis egyértelmű: a vállalkozások a következő 1-2 évben az adó- és járulékrendszer gyökeres átalakítására számíthatnak, ami remélhetőleg nem csupán tehernövekedést jelent majd.

Veres Ibolya

Vállalkozások adó- és járulékfizetése (1988-2002)

Adó-, illetve járuléktípus

1998 (százalék)

2002 (százalék)

Átlagos adóterhelés az szja-ban

20,3

20,7

Társasági adó kulcsa

18

18

Osztalékadó ("büntető" mérték)

20 (27)

20 (35)

Általános forgalmi adó kulcsai

0, 12, 25

0, 12, 25

Egészségügyi hozzájárulás: - tételes

2100 forint/fő

4500 forint/fő

- százalékos

nincs

11 vagy 25 százalék

Nyugdíjbiztosítási járulék

7

8

Egészségbiztosítási járulék

3

3, de megszűnt a jövedelem-korlát

Társadalombiztosítási járulék

39

29

Adó-, járulék-, illeték- és vámtehercsökkenés 1999-2002 között

Milliárd forint

Adósávok valorizálása

31,4

Eltartottak utáni (családi) kedvezmény

165,5

A lakáshitel visszafizetéséhez kapcsolódó adókedvezmények

3,4

Beruházási kedvezmények az egyéni vállalkozóknál

2,6

Beruházási adókedvezmények társas vállalkozásoknál

33,6

Gépjárműadó-kedvezmény

0,5

Illetékek csökkentése

12

Vámkedvezmények

56

A jövedéki adó emelésének elmaradása

23,8

A számviteli törvény egyszerűsítései

16

Munkáltatói tb-teher csökkentése

220,1

Összesen

565

Forrás: PM

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. január 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére