A HÓNAP TÉMÁJA: ADÓK 2002-BEN

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. január 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 45. számában (2002. január 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Nem történtek alapvető, az adórendszert magát érintő változások, ám a módosított részletszabályok mennyisége így is számottevő. A könnyebb eligazodás érdekében átfogó képet adunk a 2002-es adóévre vonatkozó adózási szabályokról, a személyi jövedelemadó, a társasági, az osztalékadó, az általános forgalmi adó és a helyi adók előírásairól. Az adóváltozásokról lapunk Pénzforgás rovatában is olvashatnak.

A magánszemélyek jövedelemadóztatásának szabályait a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja-törvény) tartalmazza. Az Szja-törvény szerint az adókötelezettség a bevételszerző tevékenység megkezdésének vagy a bevételt eredményező jogviszony keletkezésének napján kezdődik, és kiterjed a magánszemély mindenfajta bevételszerző tevékenységére. Az adókötelezettség nem szűnik meg a bevételszerző tevékenység megszüntetésekor, ugyanis az adózással összefüggő bizonylatokat az adó megállapításához való jog elévüléséig kell őrizni. Az adókötelezettséget akkor is teljesíteni kell, ha a belföldi illetőségű magánszemély a külföldön szerzett jövedelmét nem hozza Magyarországra.

Jövedelem, bevétel, költségek

Jövedelem

A jövedelem a magánszemély által az adóévben bármilyen címen és formában megszerzett bevétel egésze, vagy az Szja-törvényben elismert költségekkel csökkentett része, vagy annak a törvényben meghatározott hányadával egyenlő.

Belföldi jövedelem

Belföldről származik a jövedelem, ha belföldi illetőségű munkáltatóval, megbízóval létesített jogviszonyból, vagy - a munkáltató illetőségétől függetlenül - belföldön végzett tevékenységből vagy belföldön lévő vagyonból keletkezik. A munkáltató, a megbízó akkor belföldi illetőségű, ha belföldön székhellyel, telephellyel (ez utóbbihoz értve a képviseletet is) rendelkezik, vagy mint magánszemély, belföldi illetőségű.

Külföldi jövedelem

Külföldről származik a jövedelem, ha az külföldi illetőségű munkáltatóval, megbízóval létesített jogviszony alapján külföldön végzett tevékenységből vagy a külföldön lévő vagyonból keletkezik. Külföldön végzett tevékenység esetén a jogviszonyt az adott külföldi állam joga szerint kell minősíteni. Az osztalék, az árfolyamnyereség, a kamat akkor tekintendő külföldről származó jövedelemnek, ha a jövedelem folyósítója a belföldi jogszabályok alapján külföldi illetőségűnek minősül.

Bevétel

Bevétel a magánszemély által az adóévben megszerzett, a tevékenység ellenértékeként vagy más jogcímen kapott vagyoni érték, meghatározott kivételekkel. Bevétel különösen a készpénz, a jóváírás, a kifizető által a magánszemély helyett fizetett kiadás, az elengedett vagy átvállalt tartozás, a társas vállalkozásba adózatlanul befektetett vagyoni érték annak kivonásakor, a természetben kapott vagyoni érték, ideértve az ingó vagyontárgyat, az ingatlant, a vagyoni értékű jogot, az értékpapírt, a szolgáltatást.

A magánszemélyek jövedelemmegállapítása során a bevételt forintban kell figyelembe venni. A nem pénzben kapott vagyoni érték esetén bevételnek a forintban kifejezett szokásos piaci értéket kell tekinteni, a külföldi pénznemben keletkezett bevételt pedig forintra kell átszámítani. A külföldi pénznemben keletkezett bevételt a megszerzésének napját megelőző hónap 15. napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank hivatalos devizaárfolyamán kell forintra átszámítani.

Bevételnek nem számító tételek

Kivételes célok, egyes társadalmi, gazdasági feladatok elősegítése érdekében, illetőleg a jövedelmek többszörös adóztatásának az elkerülésére a törvény meghatározott jogcímeken megszerzett bevételekre tételesen kimondja, hogy azokat a jövedelem megállapításánál nem kell figyelembe venni, általában nem kell bevallani, és a kifizetőnek sem kell adatot szolgáltatnia róluk. Változás a 2002. évre, hogy a társadalombiztosítási nyugdíjat nem kell figyelembe venni a jövedelem számításánál.

A magánszemélynek a jövedelme meghatározásakor tehát a következő bevételeket nem kell figyelembe vennie:

  • a biztosító által kifizetett összegnek a magánszemély által befizetett díjak együttes összegét (átadott vagyoni értéket);
  • a hitelként, kölcsönként kapott összeget, illetőleg a hitelt, kölcsönt nyújtó magánszemélynél a nyújtott összeget meg nem haladóan visszafizetett összeget;
  • a korábban költségként nem érvényesített visszatérített adót, adóelőleget;
  • a jogerős bírói ítélettel megállapított bűncselekmény révén szerzett vagyoni értéket, ha azt ténylegesen elvonták;
  • azt az összeget, amelyet a magánszemély a kifizető költsége terhére számla ellenében, vagy annak megelőlegezése megtérítésére kap (feltéve ha olyan kiadásról van szó, amelyet a törvény a magánszemélynél költségként elismer);
  • a hatóság által jogszabály alapján elengedett köztartozást;
  • azt az összeget, amelyet társadalombiztosítási ellátásra kötött megállapodás alapján, tagdíj fizetésére kötött támogatási megállapodás alapján a magánszemély helyett más fizet meg, illetőleg amelyet a munkáltató a magánszemély tagdíjának kiegészítéseként egyoldalú kötelezettségvállalás alapján a magánnyugdíjpénztárba fizet;
  • azt az összeget, amelyet a pedagógus a szakvizsgájához, továbbképzéséhez, átképzéséhez törvény alapján költségvetési támogatásból kap költségtérítésként, természetbeni juttatásként, ide nem értve azt az összeget, amelyet anyagi ösztönzés címén kap;
  • az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakba a magánszemély tag munkavállalónak havonta fizetett munkáltatói hozzájárulásból azt a részt, amely nem haladja meg havonta a tárgyhónapban érvényes minimálbért annál a munkáltatónál, amely (aki) a tételes egészségügyi hozzájárulást fizeti, vagy (mentesség esetén) annak fizetésére lenne kötelezett;
  • a nyilvánosan meghirdetett pályázat útján költségvetési, önkormányzati forrásból társasház, illetőleg magánszemély részére a lakóépületnek az adott jogszabályban meghatározott felújításra, korszerűsítésre juttatott támogatást;
  • az önálló orvosi tevékenység jogának az eredeti jogosult magánszemély által történő első eladásából származó jövedelmet;
  • a kifizető által a vele munkaviszonyban álló magánszemély, illetve tevékenységében személyesen közreműködő tagja képzésének költségére fordított kiadást, ha a képzés a kifizető létesítő okiratában meghatározott tevékenységekhez szükséges ismeretek megszerzését célozza, és a kifizető a képzésben részt vevő magánszeméllyel tanulmányi szerződést köt; illetőleg
  • amelyek a törvény 1. számú melléklete vagy más törvények alapján adómentesek.

Adómentes bevételek

Az adómentes bevételekről az Szja-törvény 1. számú melléklete rendelkezik. Az adómentes természetbeni juttatások jellemzően az élethelyzethez, a szociális helyzethez kötődő, elsősorban jóléti célú juttatások. Az adómentesség általában csak a jövedelem természetbeni formájára vonatkozik, és a pénzbeli megváltás csak külön törvényi rendelkezés esetén adómentes, ellenkező esetben a juttatás egésze összevonandó jövedelem. Az adómentességek főbb csoportjait a hagyományos munkahelyi juttatások, ellátások, továbbá egyéb más juttatások, valamint az üdültetéshez kapcsolódó mentességek és az ajándék mentessége alkotják.

Az adómentes szociális ellátások az állami szociális, a társadalombiztosítási és a helyi önkormányzati rendszer keretében nyújtott segélyek és pótlékok, valamint az egyház és karitatív szervezetei által nyújtott szolgáltatások és segélyek. A lakáshoz kapcsolódó mentességek körébe tartoznak az állami költségvetési vagy az önkormányzati forrásból nyújtott támogatások, engedmények, amelyek adómentessége általában nem kötődik feltételhez. Idetartozik a közcélú juttatások köre, valamint az egyes tevékenységekhez kapcsolódó mentességek, továbbá a költségtérítés jellegű bevételek és egyéb adómentes juttatások. A károk miatt keletkező bevételek többnyire nem jelentenek új jövedelmet, csak a korábban már megszerzett, adózott jövedelmek, vagyon elvesztését pótolják.

Költségek

Költségnek a bevételszerző tevékenységgel közvetlenül összefüggő, a bevétel megszerzése, a tevékenység folytatása érdekében a naptári évben ténylegesen kifizetett, szabályszerűen igazolt kiadás minősül, kivéve ha a törvény a kiadás tényleges kifizetésétől függetlenül minősít költségnek valamely tételt.

Nem számít költségnek - néhány kivétellel - az a kiadás, amely a magánszemély személyes vagy családi szükségletét kielégítő termék vagy szolgáltatás megszerzése érdekében merült fel.

A kétszeres költségelszámolás tilalma

A törvény tiltja a kétszeres költségelszámolást, ami azt jelenti, hogy bármely kiadás csak egyszeresen, egy alkalommal és (néhány kivétellel) legfeljebb a kiadással összefüggő bevétel mértékéig vehető figyelembe.

A költségérvényesítés módjai

A költségérvényesítésre a törvény két módszert ad:

  • a tételes költségelszámolást és
  • a költségek átalányban, a bevétel meghatározott százalékában való érvényesíthetőségét.

Adóztatási módozatok

Az Szja-törvény szerint az adóköteles jövedelmek egy része az összevont adózás alá tartozik, és sávosan progresszív adókulccsal adózik, a másik része pedig elkülönülten, forrásadóval adózik. Az összevont adózás alá tartozó jövedelmek adójából adókedvezmények érvényesíthetőek.

Adótábla 2002-ben

A 2002. január 1-jétől hatályos adótábla a következő:

A jövedelem összege Az adó mértéke

0-600 000 Ft 20 százalék

600 001-1 200 000 Ft 120 000 Ft és a 600 000 Ft-on felüli rész 30 százaléka 1 200 001 Ft-tól 300 000 Ft és az 1 200 000 Ft-on felüli rész 40 százaléka

Összevontan adózó jövedelmek

Az összevont adóalap az önálló tevékenységből származó jövedelemből, a nem önálló tevékenységből származó jövedelemből és az egyéb jogcímen megszerzett jövedelemből tevődik össze.

Az összevont adóalapba tartozó jövedelmeket össze kell vonni, és együttes összegük alapján a meghatározott jövedelemsávonként növekvő adókulcsokból álló adótábla szerint kell bevallással (nyilatkozattal) megállapítani utánuk az adó összegét. Az összevont adóalap adóját a számított adóból a külföldön megfizetett adó beszámításával, az adójóváírás, az adóterhet nem viselő járandóság adójának, valamint a nyugdíjjárulék és a magán-nyugdíjpénztári tagdíj engedményének levonásával kell meghatározni.

Önálló tevékenység

Az önálló tevékenység körébe azok a tevékenységek tartoznak, amelyek eredményeként a magánszemély úgy jut bevételhez, hogy annak költségeit ő viseli, és amelyek nem tartoznak a nem önálló tevékenység körébe. Idetartozik különösen az egyéni vállalkozó, a mezőgazdasági őstermelő, a választott könyvvizsgáló tevékenysége, a gazdasági társaság magánszemély tagja által külön szerződés szerint teljesített mellékszolgáltatás, ha a tagnak a bevétele érdekében felmerült költségét a társaság a költségei között nem számolja el. Önálló tevékenységnek minősül a szellemi tevékenység, a bérbeadási tevékenység, továbbá minden megbízási szerződés alapján végzett tevékenység.

Az önálló tevékenységet folytató magánszemélyek (az egyéni vállalkozót kivéve) a jövedelem megállapításánál alapvetően két módszer közül választhatnak. Az egyik a tételes költségelszámolás, amely szerint az önálló tevékenység adott évi bevételének mértékéig, a tevékenység folytatása érdekében az adóévben ténylegesen felmerült és igazolt költségek vonhatók le az önálló tevékenység bevételéből. A másik esetben a magánszemély választhatja az úgynevezett 10 százalék költséghányadot, így az önálló tevékenység bevételének 90 százalékát tekinti jövedelemnek.

Mindkét esetben az önálló tevékenység bevételének része a tevékenységgel összefüggésben kapott költségtérítés is, és ha a magánszemély a 10 százalék költséghányad alkalmazását választja, akkor az adott adóévben az önálló tevékenységből származó bevételeinek egyikére sem, valamint az esetleg kapott költségtérítésre sem alkalmazhatja a tételes költségelszámolást.

Az önálló tevékenység bevételének kell tekinteni minden, az adóévben megszerzett, a tevékenység ellenértékeként kapott vagyoni értéket, előleget, függetlenül attól, hogy az korábbi vagy későbbi évekre vonatkozik. Önálló tevékenység bevételeként a törvény külön nevesíti az ingatlant, ingó vagyontárgyakat hasznosító tevékenységből származó bevételt, idetartozik a lábon álló termésnek a föld tulajdonosváltozása nélkül történő értékesítéséből származó bevétel is.

Közös tulajdont hasznosító tevékenység esetén - a tulajdonosok eltérő rendelkezése hiányában - azt a magánszemélyt terheli az adókötelezettség, aki a tevékenységet folytatja, illetőleg a jövedelemszerzés jogcímének jogosultja, azaz nem kötelező a magánszemélyek közös tulajdonába tartozó ingó és ingatlan vagyontárgyak hasznosításából származó bevétel megosztása. A tulajdonosok tehát eltérhetnek a törvény rendelkezésétől, és megállapodhatnak az adókötelezettség teljesítésének mikéntjében.

A nem egyezményes államokban lévő ingatlan bérbeadásából, haszonbérbe adásából keletkező jövedelem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül. A magánszemélynek az ilyen ingatlan bérbeadása esetén nincs lehetősége arra, hogy a 20 százalékos adókulcs melletti adózást válassza, de alkalmazhatja az önálló tevékenységet végzők tételes költségelszámolását vagy a 10 százalékos költséghányadra vonatkozó szabályt.

Szellemi tevékenység

A szellemi tevékenység az önálló tevékenység egyik fajtája, amelyre a személyi jövedelemadózásban különleges szabályok vonatkoznak. Az e tevékenységből származó jövedelem után adókedvezmény vehető igénybe, egyes művészeti tevékenységet folytatók költségelszámolására pedig speciális rendelkezések vonatkoznak.

A törvény szellemi tevékenységnek azt a - nem egyéni vállalkozói - tevékenységet minősíti, amelynek eredményeként a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvény szerint szabadalmi oltalom tárgya, illetőleg a szerzői jogról szóló törvény hatálya alá tartozó alkotás, vagy a szerzői jogról szóló törvény által védelemben részesített alkotás jön létre.

Fizető-vendéglátó tevékenység

A fizető-vendéglátó tevékenységet folytató magánszemély tételes átalányadózást választhat, ha a tevékenységet saját lakásában vagy üdülőjében végzi, ha pedig több lakástulajdonnal vagy üdülővel rendelkezik, akkor csak abban az esetben, ha azok közül csak egyben folytat fizető-vendéglátó tevékenységet. A magánszemély a tételes átalányadózás választását az adóbevallásában jelentheti be. A tételes átalányadó éves összege szobánként 24 ezer forint. Az éves adótételt akkor is meg kell fizetni, ha a tételes átalányadózást választó magánszemély a fizető-vendéglátó tevékenységét az adott év folyamán megszünteti. A tételes átalányadót egyenlő részletekben, a negyedévet követő hó 12. napjáig - ideértve az utolsó negyedévet is - kell megfizetni.

A fizető-vendéglátó tevékenységre vonatkozó szabályokat a magánszálláshelyek idegenforgalmi célú hasznosításáról szóló 110/1997. (VI. 25.) Korm. rendelet tartalmazza.

Nem önálló tevékenységből származó jövedelem

Nem önálló tevékenység a munkaviszonyban folytatott tevékenység, az országgyűlési, a helyi önkormányzati képviselői tevékenység, a társas vállalkozás magánszemély tagjának személyes közreműködése akkor, ha az annak ellenében kapott juttatást a társas vállalkozás költségei között számolják el, továbbá a jogszabály alapján választott tisztségviselő (kivéve a választott könyvvizsgáló) és a segítő családtag tevékenysége. Ha a magánszemély magyarországi adókötelezettsége nemzetközi szerződésből következik, akkor nem önálló tevékenység az a tevékenység, amely az adott nemzetközi szerződés szerint nem önálló munkának minősül, illetőleg - ha nincs nemzetközi szerződés - a külföldi állam joga szerinti munkaviszony is a nem önálló tevékenység körébe tartozik.

A nem önálló tevékenység bevételének számít minden olyan vagyoni érték, amelyet a magánszemély e tevékenységével összefüggésben pénzbeli formában vagy természetbeni munkabérként rendszeresen vagy esetenként kap. Ideszámít a munkáltató által kötött adóköteles biztosítás díja is, ha annak biztosítottja a magánszemély. A nem önálló tevékenységgel összefüggésben költségtérítés címén kapott összeg is része a nem önálló tevékenységből származó bevételnek.

A nem önálló tevékenységből származó bevételnek része a felsorolt jogviszonyok alapján kapott minden pénzösszeg vagy más formában megtestesülő vagyoni érték - kivéve a természetbeni juttatásnak minősülő és a kamatkedvezmény címén szerzett jövedelmet -, amelyeknél az adót (44 százalék) a kifizető fizeti meg.

A tevékenységgel összefüggésben kapott költségtérítéssel szemben a jövedelem megállapításánál az úgynevezett igazolás nélkül elszámolható költségek (3. számú melléklet II. pont) a kapott költségtérítés mértékéig elszámolhatók, további költségek azonban nem vonhatók le. A külszolgálat címén kapott bevétel esetében a jövedelem meghatározásához a törvény által elismert költséghányadot lehet figyelembe venni.

A nem önálló tevékenység bevételéből levonható a munkavállalói érdekképviselet részére fizetett tagdíj és a kamarai tagdíj is, ha ezt a magánszemély költségként nem tudja érvényesíteni, mert nem folytat önálló tevékenységet, amelynek bevételével szemben elszámolhatná.

Munkaviszonyból származó jövedelem

A munkaviszony fogalmát az adózás rendjéről szóló 1991. évi XCI. törvény (Art.) határozza meg. E szerint munkaviszonynak minősül a Munka Törvénykönyve szerinti munkaviszony (például a bedolgozói jogviszony is), továbbá minden olyan munkavégzésre létesített jogviszony, amelyre külön törvény szerint a Munka Törvénykönyve rendelkezéseit is alkalmazni kell, illetőleg azok a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok, amelyekre a külön törvények rendelkezéseit kell alkalmazni. A fegyveres erők, a fegyveres testületek és rendészeti szervek hivatásos és tovább szolgáló állományú tagját, valamint az egyházi személyt is munkaviszonyban állónak kell tekinteni.

A köztisztviselői és a közalkalmazotti jogviszony az Szja-törvény szabályai szerint munkaviszonynak tekintendő (a köztisztviselői és a közalkalmazotti jogviszonyra meghatározott esetekben alkalmazni kell a Munka Törvénykönyvét). Hasonlóan munkaviszonynak minősül az olyan munkaviszony jellegű jogviszony, amely más törvény szerint munkaviszonynak minősített jogviszony.

Munkaviszonyból származó bevétel az, amelyet a munkáltató a munkaviszonyra tekintettel fizet ki a magánszemélynek. A munkaviszonyból származó bevétel csökkenthető a munkavállalói érdek-képviseleti és a kamarai tagdíjjal, illetőleg, ha a bevételnek költségtérítő része is van, akkor annak mértékéig lehet a költséget levonni.

Bérjövedelmek

A nem önálló tevékenységből származó jövedelmeken belül külön említendő a bér fogalmába sorolt jövedelem, mert ehhez a kategóriához kapcsolódik az adójóváírás. Bérnek minősül:

  • a belföldi illetőségű munkáltatóval létesített munkaviszonyból (a szövetkezet tagjának munkaviszony jellegű tevékenysége is) származó jövedelem, például a munkabér, a természetbeni munkabér, a prémium, a jutalom, a pótlék, a költségtérítés jövedelemtartalma stb., kivéve a munkáltató által fizetett adóköteles biztosítási díj, illetve a munkáltató által a munkaviszony megszűnésével összefüggésben adott végkielégítés;
  • az adóköteles társadalombiztosítási ellátás (például a táppénz, a passzív jogon kapott táppénz), kivéve a nyugdíjat és a gyermekgondozási segélyt;
  • a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény alapján folyósított adóköteles ellátás (például a közösségi munka díja), kivéve a gyermeknevelési támogatást és az ápolási díjat;
  • a munkanélküli-járadék, pályakezdők munkanélküli-segélye, átképzési és képzési támogatás; továbbá
  • a fegyveres erőknél tartalékos katonai szolgálatot teljesítő magánszemély illetménye.

Egyéb jövedelem

Az egyéb jövedelem körébe az önálló és a nem önálló tevékenységhez nem sorolható minden olyan bevétel beletartozik, amelynek adózására a törvény külön rendelkezést nem tartalmaz. Az egyéb jövedelmek fő jellemzője, hogy a bevétel megszerzéséhez a magánszemélynek nem kapcsolódik költsége, így néhány kivételtől eltekintve eleve kizárt a költségelszámolás lehetősége. A törvény számos, az egyéb jövedelmek körébe tartozó jogcímről nevesítetten is rendelkezik, így az adóköteles biztosítás kifizető által átvállalt díjáról, a kifizető által átvállalt kötelezettségről, a kifizető által elengedett tartozásról, a kifizetőtől a külföldi kiküldetésből származó jövedelemről.

2002-től a társadalombiztosítási nyugdíj adómentessé válik, a 2001-ben nyugdíjjal azonosan adózó jövedelmek 2002-től továbbra is egyéb jövedelemnek minősülnek. Az ilyen jövedelmek megnevezése adóterhet nem viselő járandóság, de erre a jövedelemre jutó adót továbbra sem kell megfizetni, csak figyelembe venni az egyéb jövedelem adójának megállapításánál.

Egyéb jövedelemnek minősül a vásárolt (engedményezett) követelésből származó, a követelés vásárlási (engedményezési) ellenértékét meghaladó bevétel egésze, továbbá a szokásos piaci érték alapulvételével az a vagyoni érték, amelyet olyan nem magánszemély (társaság, cég, szervezet stb.) juttat természetben, amelyet az adott juttatás tekintetében a belföldi jogszabály alapján nem terhel adókötelezettség, kivéve ha szerzési jogcíme a törvény alapján megállapítható. Egyéb jövedelem továbbá a praxisjogot értékesítő magánszemélynél - aki már nem eredeti jogosultként juthatott hozzá e joghoz - a kapott bevételnek a szerzési értéket és a megfizetett illetéket meghaladó része.

Egyéb jövedelem keletkezik akkor is, amikor a magánszemély értékpapír-jegyzési vagy -vételi jogának gyakorlása által az értékpapírt annak szokásos piaci értékénél alacsonyabb áron szerzi meg. Egyéb jövedelemnek minősül az értékpapírra vonatkozó eladási jog gyakorlása által megszerzett jövedelem is, ha a jog megszerzése nem bárki által azonos feltételek mellett megvalósuló ügyletben történt.

Egyéb jövedelemnek minősül a zárt rendszerben szervezett pénz- és tőkepiaci származtatott, összetett ügylet nyereségére szóló jogosultság érvényesítése által, valamint a zárt körben átváltható átváltoztatható kötvényben megtestesülő jogosultság gyakorlása által szerzett jövedelem is.

Egyéb jövedelemnek számít a maradékjog alapján kifizetett összeg, ha azt olyan biztosítási szerződés alapján kapja a magánszemély, amelynek szerződője korábban kifizető volt, és a kifizető által fizetett biztosítási díj adómentes jövedelemnek számított a magánszemélynél.

Egyéb jövedelem az ellenőrzött külföldi társaság által, vagy megbízása alapján fizetett kamat és osztalék, valamint az ellenőrzött külföldi társaság által kibocsátott értékpapír elidegenítéséért kapott bevételnek az értékpapír megszerzésére fordított értéket meghaladó része. (Az értékpapír megszerzésére fordított értéket az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések alkalmazásával kell megállapítani.)

Egyéb jövedelem az ellenőrzött külföldi társaságból kivont jövedelem - vagyis a kapott bevételnek a részesedés megszerzésére fordított összeget meghaladó része - is.

Ha a magánszemély olyan államból származó kamatot kap, amellyel a Magyar Köztársaságnak nincs a kettős adóztatás elkerüléséről szóló hatályos egyezménye, akkor ez a jövedelem az összevont adóalapba tartozó egyéb jövedelemnek minősül.

Egyéb jövedelem a külföldi ingatlan és vagyoni értékű jogának átruházása, ha az ingatlan olyan államban van, amelyikkel a Magyar Köztársaságnak nincsen hatályos egyezménye a kettős adóztatás elkerüléséről. Ilyenkor az átruházás ellenértéke nem 20 százalékos adókulccsal, hanem az összevont adóalap részeként adózik.

AZ ÖSSZEVONT ADÓALAP ADÓJÁNAK MEGHATÁROZÁSA

Adójóváírás

Az adójóváírás a számított adót csökkentő levonás. Az adójóváírásra való havi jogosultságot a bér fogalmába tartozó jövedelmek határozzák meg. Jogosultsági hónap az a hónap, amelyre a magánszemélyt bér illette meg. Az adóévben legfeljebb 12 jogosultsági hónap vehető figyelembe. Azt a hónapot, amelyre bérjövedelem nem illette meg a magánszemélyt, nem lehet figyelembe venni.

A jóváírás mértéke

Adójóváírásként az adóévben megszerzett bér 10 százalékát, de legfeljebb jogosultsági hónaponként 3000 forintot lehet levonni a számított adóból, de ennyi csak azoknak jár, akiknek éves bevallott jövedelmük nem több az úgynevezett jogosultsági határnál, amely az adótábla legmagasabb kulcsú sávjának kezdő értékével egyezik meg (1 200 000 Ft).

Az adójóváírás megszűnése

Az adójóváírás fokozatosan szűnik meg a jogosultsági határt meghaladó jövedelemmel rendelkezőknél. Ha a magánszemély bevallott jövedelme ezt az összeget meghaladja, akkor a bér 10 százalékát, de a legfeljebb levonható havi háromezer forintot csökkenteni kell az 1 200 000 és az 1 400 000 forint közötti bevallott jövedelem 18 százalékával, és csak a fennmaradó összeget lehet adójóváírás címén az adóból levonni. Ha az évi összes bevallott jövedelem az 1 400 000 forintot 2002-ben meghaladja, akkor adójóváírás már nem jár.

Érvényesítés

Az adójóváírás az adóelőleg, illetőleg az éves adó megállapításánál egyaránt érvényesíthető.

A nyugdíjjárulék és a magán-nyugdíjpénztári tagdíj engedménye

A számított adóból levonható a kötelező nyugdíjjárulék és a magán-nyugdíjpénztári kötelező tagdíj 25 százaléka. A nyugdíjjárulék az adózók egy részénél nyugdíjpénztári kötelező tagdíjként és a tb-hez fizetendő járulékrészként jelentkezik. Az adókedvezmény egyformán illeti meg a magánszemélyeket, függetlenül attól, hogy magán-nyugdíjpénztári tagok-e vagy sem.

Az adókedvezmény az adóelőleg, illetőleg az éves adó megállapításánál egyaránt érvényesíthető.

Adóterhet nem viselő járandóság

Az szja rendszerében az adó megfizetése alóli felmentés egyik formája az, amikor a jövedelmet - az általános szabályok szerint - számba veszik, része az összevont adóalapnak, a rá jutó adó azonban a számított adó összegéből levonható. Ilyen jövedelem az adóterhet nem viselő járandóság, az ösztöndíj, a hallgatói munkadíj, a gyermekvédelmi támogatás, az ápolási díj, a szociális gondozói díj - de legfeljebb évi 48 ezer forint -, a szabadságvesztés-büntése idején munkát végző magánszemély e tevékenységéből származó jövedelme és a nevelőszülői díj.

Változás a 2002. évtől, hogy a szakképzéssel összefüggő juttatás esetében csak a hónap első napján érvényes minimálbér 6 százalékát meg nem haladó rész minősül adóterhet nem viselő járandóságnak, az erre jutó adó levonható a tanuló adóköteles jövedelmének megállapításánál. Adóterhet nem viselő járandóságnak minősül 2002-től minden olyan külföldről származó jövedelem, amely az adó kiszámításánál figyelembe vehető, de az irányadó nemzetközi szabályok értelmében belföldön nem adóztatható.

Az összevont adóalap adóját csökkentő kedvezmények

Az adókedvezményekre vonatkozó általános korlát, hogy azok együttes összege legfeljebb az összevont adóalap adójának összegéig terjedhet.

Pénztári befizetések

A kedvezmény a nyugdíjpénztár, az önsegélyező pénztár és az egészségpénztár esetében egyaránt a befizetett (jóváírt) összegnek a 30 százaléka, de együttesen legfeljebb évi 100 ezer forint azoknál, akik a rájuk vonatkozó szabályok szerint 2020. január 1-jén vagy az után válnak öregségi nyugdíjra jogosultakká.

Külön kedvezményként további 30 ezer forintot vonhatnak le az öregségi nyugdíjuk megállapításáig azok, akik 2020 előtt töltik be a rájuk vonatkozó jogszabályok szerint az öregségi nyugdíjkorhatárt. A külön kedvezményt utoljára az öregségi nyugdíj megállapításának évében lehet igénybe venni. Jogosult a külön kedvezményre az a magánszemély is, aki rokkantsági nyugdíjasként tagja valamely önkéntes pénztárnak.

Az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztári befizetések kedvezménye az adóelőleg, illetőleg az éves adó megállapításánál érvényesíthető.

Tandíj

Az összevont adóalap adóját csökkenti a felsőoktatási intézmény hallgatójának tandíja, illetőleg költségtérítése címén megállapított összegnek a 30 százaléka, de legfeljebb hallgatónként, tanulmányi hónaponként 6 ezer forint, az adóévben összesen 60 ezer forint. A kedvezményt a hallgató és a befizető magánszemély nevére kiállított igazolás alapján az a magánszemély veheti igénybe, akinek a neve az igazoláson befizetőként szerepel.

A lakáscélú megtakarítások és a lakáshitelek

Az adót két jogcímen lehet csökkenteni, egyrészt az előtakarékosság időszakában, másrészt a lakásépítési, -vásárlási hitel törlesztése időszakában.

Az összevont adóalap adóját csökkenti a magánszemély által lakáscélú felhasználás céljából a pénzintézettel a lakáscélú megtakarításokról szóló pénzügyminiszteri rendelet szerint megkötött betétszerződés alapján a megtakarító nevére elhelyezett, elkülönítetten kezelt, legfeljebb évi 60 ezer forint összegű adóévi megtakarítás 20 százaléka. A kedvezményt csak az 1997. január 1. előtt kötött szerződések esetében, és utoljára a 2001. adóévben lehetett igénybe venni.

Az adókedvezménnyel történő megtakarítás felvételét követően, ha annak felhasználása nem lakáscélra történik, a megtakarítás után levont adót 20 százalékkal növelt összegben kell visszafizetni, bármikor is vették fel a betétet. Ezt a növelt összegű kedvezményt be kell vallani, és legkésőbb március 20-áig kell megfizetni.

A lakáscélú felhasználás igazolására lakás és lakótelek vásárlása esetén a szerződést és annak a földhivatalhoz történő benyújtásáról szóló igazolást, lakásépítés, lakásbővítés esetén az építési engedélyt és az adólevonás (adókedvezmény) alapjául szolgáló összeg felhasználását igazoló számlát, valamint hozzátartozó részére felhasznált megtakarítás esetén a rokonsági fokot igazoló iratot kell a magánszemélynek bemutatnia.

Módosult a lakáscélú felhasználásra felvett hitel törlesztőrészlete utáni adókedvezmény átalakításával a kedvezmény alkalmazásában a lakáscélú felhasználás meghatározása. Ennek megfelelően lakáscélú felhasználásnak minősül:

  • a belföldön fekvő lakótelek, lakás tulajdonjogának, valamint a lakáshoz kapcsolódó földhasználati jognak adásvétel vagy más visszterhes szerződés keretében történő megszerzése;
  • a belföldön fekvő lakás építése, építtetése; továbbá a belföldön fekvő lakás alapterületének növelése, ha az legalább egy lakószobával történő bővítést eredményez, valamint
  • a hitelszerződés megkötése napján hatályos személyi jövedelemadó rendelkezések szerinti egyéb, az előzőekben nem említett lakáscélú felhasználás. (Ez a rendelkezés amiatt szükséges, mert a lakáscélú felhasználás tartalma az elmúlt években változott.) [Lásd a törvény 38. § (2) bekezdésében!]
  • A lakáshitel kamatához kapcsolódó adókedvezmény átalakításával összefüggésben meghatározásra került a lakótelek és a lakás fogalma. Eszerint:
  • lakás az ingatlan-nyilvántartásban lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott, vagy ilyenként feltüntetésre váró építmény, valamint az építési engedély szerint lakóház céljára létesülő építmény, ha készültségi foka a szerkezetkész állapotot (elkészült és ráépített tetőszerkezet) eléri, továbbá az ingatlan-nyilvántartásban tanyaként feltüntetett földrészleten lévő lakóház;
  • lakótelek az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvényben meghatározott építési telek, ha arra a településszerkezeti terv, a helyi építési szabályzat szerint lakás építhető, valamint az ingatlan-nyilvántartásban a lakással együtt nyilvántartott földrészlet, továbbá az a földrészlet, amelyet lakáshoz tartozó földhasználati jog terhel.

Az összevont adóalap adóját csökkenti a lakáscélú felhasználásra 1993. december 31. után pénzintézettel megkötött szerződésben a lakáscélú felhasználásra felvett hitel adósaként szereplő magánszemély által az adóévben a tőke- és kamattörlesztésre fordított, a pénzintézet által igazolt összeg 20 százaléka, de legfeljebb a vonatkozó szerződésben adósként szereplő magánszemélyek tekintetében együttvéve évi 35 ezer forint.

A lakáscélú hiteltörlesztésekhez kapcsolódó adókedvezmény 2001-ben módosult. A 2001. évtől visszamenőleges hatállyal emelkedik az új lakások megvásárlásához, építéséhez, építtetéséhez, valamint a meglévő lakások bővítéséhez kapcsolódó hitel esetében az adókedvezmény mértéke. Ennek megfelelően a magánszemélyek az új lakás építésére, vásárlására, a lakás alapterületének növelésére (ha az legalább egy lakószobával történő bővülést eredményez) felvett hitelek törlesztőrészleteinek 40 százalékának, de legfeljebb évi 240 ezer forintnak megfelelő összegű adókedvezményt vehetnek igénybe. A szabályozás új eleme, hogy a kedvezmény az adótársak között megosztható, de annak összege akkor sem haladhatja meg a kedvezményi felső határt. A jelenlegi lakáshitel kamatához kapcsolódó kedvezmény (az adóévi törlesztés 20 százaléka, de legfeljebb évi 35 ezer forint) a 2001. évre a használt lakás megvásárlásához kapcsolódó hitel törlesztőrészlete esetében továbbra is igénybe vehető.

A kedvezmény módosításának további eleme - a 2002. évtől kezdődően -, hogy a lakáscélú felhasználásra felvett hitel törlesztőrészlete utáni 40 százalékos (legfeljebb 240 ezer forintig terjedő) adókedvezmény a használt lakás megvásárlásához kapcsolódó hitel alapján fizetett törlesztőrészlet esetében is érvényesíthető.

Személyi és családi kedvezmények

A súlyosan fogyatékos magánszemély az erről szóló igazolás alapján a fogyatékos állapot kezdő napjának hónapjától havi 1500 forintot vonhat le az adójából.

A súlyosan fogyatékos magánszemély kedvezménye az adóelőleg, illetőleg az éves adó megállapításánál egyaránt érvényesíthető.

A törvény által nevesített családi kedvezményt, azaz a kedvezményezett eltartottak száma szerint meghatározott összeget az összevont adóalap adójából nem kell megfizetni. Ezt az adókedvezményt - más adókedvezményekhez hasonlóan - az adó, illetőleg az adóelőleg megállapításánál csökkentő tételként kell figyelembe venni.

Az Szja-törvény a családi kedvezményt az adót nem viselő adóalap adójának függvényében adja meg, és módszert ad az adóból havonta levonható összeg megállapítására. E szerint a rendelkezésben megadott jövedelem után az adótábla szerint meg kell állapítani az adót, majd ezt csökkenteni kell a megadott jövedelem szerint figyelembe vehető (számított) adójóváírással és a hozzá tartozó (számított) nyugdíjjárulék-kedvezménnyel. A számításnál figyelmen kívül kell hagyni, hogy a kedvezmény érvényesítőjét megilleti-e vagy sem az adójóváírás vagy a nyugdíjjárulék kedvezménye.

A családi kedvezmény alapján az adómentes éves jövedelem nagysága egy gyermek esetében 400 000 Ft, két gyermek esetén 685 714 Ft, három gyermek esetében 1 421 053 Ft, és minden további eltartott után további 300 000 Ft. A 2002. évre az adótábla változása miatt emelkedik az a jövedelemhatár, aminek az adótartalmát nem kell megfizetni a családi kedvezmény miatt, de az érvényesíthető havi kedvezményi összeg nem változik. Ennek eredményeként a családi kedvezmény mértéke a 2002. évben egy eltartott esetén 3000 Ft/fő/hó, két eltartott esetén 4000 Ft/fő/hó, három és további eltartottak esetében 10 000 Ft/fő/hó. A családi kedvezmény összege a fogyatékos (a magasabb összegű családi pótlékban vagy rokkantsági járadékban részesülő gyermek, illetőleg felnőtt) eltartottak után ugyanolyan összegű, mint egyébként minden gyermek esetében.

A kedvezményezett eltartott az, akire tekintettel a családok támogatásáról szóló törvény szerint nevelési ellátást folyósítanak, ideértve azt is, aki a nevelési ellátásra saját jogán jogosult, a magzat (ikermagzat) a várandósság időszakában (fogantatásának 91. napjától a megszületéséig) és a rokkantsági járadékban részesülő magánszemély.

A kedvezmény igénybevétele szempontjából jogosultsági hónapnak azok a hónapok számítanak, amelyekre egyébként a nevelési ellátás jár, illetőleg a rokkantsági járadékban részesülőknél azon hónapok, amelyekre a rokkantsági járadék őket megilleti.

A családi kedvezmény érvényesítése azt a magánszemélyt illeti meg, aki a családok támogatásáról szóló törvény szerint nevelési ellátásra jogosult, továbbá a várandós nőt és vele közös háztartásban élő házastársát.

A családi kedvezményt csak akkor lehet levonni az adóból, ha az adóbevallásban (munkáltatói elszámolásban) minden eltartott azonosító adatait feltüntették, vagy a jogosult nyilatkozik arról, hogy a kedvezmény a várandósság okán illeti meg.

A családi kedvezményt minden kedvezményezett után csak egyszeresen lehet levonni, de a jogosult a vele együtt élő házastársával megosztva is érvényesítheti azt. A megosztás az adóelőleg-levonásnál nem lehetséges, csak év végén az adóbevallásban vagy a munkáltatói elszámolásban van rá mód, amelyben a házasfeleknek a megosztás tényéről nyilatkozniuk kell, és egymás adóazonosító jelét is fel kell tüntetniük. A családi kedvezmény megosztásával összefüggő rendelkezéseket az adózás rendjéről szóló törvény határozza meg.

A családi kedvezmény év végén történő megosztása, illetőleg érvényesítése a házastárs jogosultaknál nem függ a többi adókedvezménytől, és attól, hogy év közben az adóelőleg számításnál melyiküknél vették azt figyelembe. Ezáltal a házastársaknak lehetőségük van más kedvezményeik legjobb kihasználására akkor is, ha azok csak az adóév végén érvényesíthetőek.

A családi kedvezményre való jogosultság bárki más részére történő átadása, illetőleg a megosztás élettársak között nem lehetséges.

Adományok

A közcélú adomány a közhasznú szervezet, kiemelkedően közhasznú szervezet közhasznú tevékenységének céljára, meghatározott feltételeknek megfelelő egyház számára, meghatározott tevékenységek támogatására, továbbá a közérdekű kötelezettségvállalás céljára az adóévben befizetett (átadott) pénzösszeg. A közcélú adomány kedvezménye címén a kiemelkedően közhasznú szervezet és a közhasznú szervezet, az egyház, illetőleg a közérdekű kötelezettségvállalás esetében a befizetett összeg 30 százaléka vonható le az összevont adóalap adójából.

A kiemelkedően közhasznú szervezetnek nyújtott közcélú adomány esetében legfeljebb évi 100 ezer forinttal, közhasznú szervezet és/vagy egyház és/vagy közérdekű kötelezettségvállalás esetében legfeljebb évi 50 ezer forinttal lehet az összevont adóalap adóját csökkenteni.

Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba a nem pénztártag magánszemély támogató által támogatói adományként befizetett összeg 30 százaléka vonható le az összevont adóalap adójából.

Biztosítások

Az Szja-törvény szerint a belföldi székhelyű biztosítóintézettel kötött élet- és nyugdíjbiztosítás adóévben megfizetett díjának 20 százaléka, de több szerződés esetén is legfeljebb együttesen 50 ezer forint vonható le az adóból.

Befektetési adóhitel

Ha a magánszemély a tőkeszámla vezetésére jogosult, értékpapír-forgalmazási tevékenységet folytató társaság közreműködésével tőzsdei ügylet során vagy nyilvános forgalomba hozatal során vásárol, vagy ilyen társaságnál jegyez részvényt, befektetési jegyet, jelzálog-hitelintézet jelzáloglevelét, kockázatitőke-részvényt vagy kockázatitőkealap-jegyet, akkor kérheti annak tőkeszámlára helyezését. Első alkalommal az ilyen adóévi befektetések átlagos állományának 20 százaléka, de legfeljebb évi 200 ezer forint levonható az adóból. Ez az adóhitel. Ezt követően, ha az adóévi befektetésállomány több, mint az előző évben fennálló adóhitel alapja, akkor a kedvezményt a növekményre lehet érvényesíteni.

Ha a magánszemély befektetésállománya mérséklődik, a befektetési adóhitelt legalább a csökkenés 20 százaléka mértékéig vissza kell fizetni. A csökkenés 30 százalékát kell visszafizetni mindaddig, amíg az 1999 előtt igénybe vett adóhitelt a magánszemély teljes egészében vissza nem fizeti.

Az 1999 előtt igénybe vett adóhitelt külön kell nyilvántartani mindaddig, amíg azt a magánszemély vissza nem fizette.

Szellemi tevékenység

A szellemi tevékenységet folytató magánszemély az e tevékenységből származó jövedelmének 25 százalékát, de legfeljebb 50 ezer forintot vonhat le az összevont adóalap adójából. A kedvezmény év végén érvényesíthető, a kifizető az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó szabályok alapján vonja le az adóelőleget.

Külön adózó jövedelmek

A külön adózó jövedelmek körébe a vagyonátruházással kapcsolatos, a tőkéhez kötődő jövedelmek, a nyeremények és a természetbeni juttatások tartoznak (ez utóbbiról külön fejezetben lesz szó). Emellett egyes tevékenységi jövedelmek elkülönült adózásáról is rendelkezik a törvény, így az úgynevezett kis összegű kifizetésekről, egyösszegű járadékmegváltásokról, az ingatlan és a termőföld bérbeadásáról.

Külön adózó jövedelmek közé tartozik az egyéni vállalkozásból származó jövedelem is (erről is külön fejezetben lesz szó).

Vagyonátruházás

Ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem

Ingó vagyontárgy minden, ingatlannak nem minősülő dolog, kivéve a fizetőeszközt és az értékpapírt. (Nem minősül ingó vagyonnak a föld tulajdonosváltozása nélkül értékesített lábon álló [betakarítatlan] termés, termény [pl. lábon álló fa].)

A magánszemélynek az ingó vagyontárgy nem kereskedelmi jellegű átruházásakor a jövedelem után 20 százalék adót kell fizetnie, azonban az év során ilyen címen keletkező jövedelem együttes összegének első 200 ezer forintja után nem kell az adót megfizetni. Ha a vagyonátruházásból származó jövedelem az egész adóévben nem haladja meg a 200 ezer forintot, akkor ezt az adóbevallásban sem kell feltüntetni.

A jövedelem megállapításakor az ingó vagyontárgy elidegenítéséért kapott ellenértékből le kell vonni a szerzésre fordított összeget, valamint az ingóság megszerzésével, eladásával, értékének növelésével kapcsolatos igazolt kiadásokat (az értéknövelő ráfordítást, az átruházással kapcsolatos kiadást stb.).

Ingatlan és a vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem

Ingatlannak minősül a föld és a földdel alkotórészi kapcsolatban álló minden dolog, kivéve a földingatlan tulajdonosváltozása nélkül értékesített lábon álló (betakarítatlan) termést, terményt (például a lábon álló fa). Ingatlan jellemzően a termőföld, a telek, az építmény, az épület. A vagyoni értékű jog pedig a tartós földhasználat, a földhasználat, a haszonélvezet, a használat, a telki szolgalom, a lakásbérlet (kivéve az albérlet és az ágybérlet), az üdülőhasználati jog, a külföldiek ingatlanhasználati joga.

Az ingatlan átruházásából, a vagyoni értékű jog visszterhes alapításából, átruházásából, megszüntetéséből, ilyen jogról való végleges lemondásból (a továbbiakban: a vagyoni értékű jog átruházása) keletkező jövedelem után 20 százalék személyi jövedelemadót kell fizetni.

Az ingatlan, a vagyoni értékű jog értékesítéséből származó jövedelmet úgy kell meghatározni, hogy a bevételből le kell vonni az eladott ingatlannal összefüggésben az eladónál felmerült kiadásokat. Ha a megszerzésre fordított összeg nem állapítható meg, úgy az elidegenítésért kapott bevétel 25 százalékát kell jövedelemnek tekinteni.

Meghatározó jelentőségű az adó mértékének szempontjából az ingatlan átruházásakor az ingatlan szerzésének időpontja, mivel a szerzést követő 6. évtől kezdődő értékesítés esetén a jövedelem évenként 10 százalékkal csökkenthető, és a szerzést követő 15. évben vagy ezt követő értékesítés esetén nincs adófizetési kötelezettség.

A vagyonátruházásból származó jövedelem lakáscélra adómentesen használható fel, ha a lakás értékesítéséből származó jövedelmet annak megszerzését megelőzően 6 hónapon belül és az azt követő 48 hónapon belül lakáscélú felhasználásra fordítják. Ha a lakáscélú felhasználás az adóbevallás benyújtásáig megvalósul, ez esetben a jövedelem utáni adót nem kell megfizetni. A lakásszerzési kedvezmény határnapjait a magánszemély kérésére az adóhatóság 6 hónapról 12 hónapra, a 48 hónapot legfeljebb 60 hónapra módosíthatja.

Nem kell bevallani a vagyonátruházásból származó bevételt akkor, ha abból jövedelem nem keletkezik.

Ha az ingatlanértékesítés jövedelmét az adóbevallás benyújtásáig nem használja fel a magánszemély, akkor a befizetett adót az igazolások benyújtásával lehet visszaigényelni.

Tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződésből származó jövedelem

A tartási, életjáradéki és öröklési szerződésekből származó jövedelmek közül azok minősülnek adómentesnek, amelyek a magánszemély más magánszeméllyel kötött szerződéséből származnak, illetőleg szövetkezeti üzletrész átruházásához kapcsolódnak.

Ha a tartás vagy az életjáradék folyósítása nem a magánszemélyek közötti szerződésből származik, úgy az ingó vagyon, ingatlan (vagyoni értékű jog) fejében valósul meg, akkor az ebből származó jövedelem adóztatására az átruházás jogcíme szerinti adózási szabályokat kell alkalmazni. Ha a felek a szerződésben meghatározzák az ingóság, az ingatlan vagy a vagyoni értékű jog átruházási értékét, akkor ezt kell bevételnek tekinteni, amely a vételárral, a szerzés-elidegenítés költségeivel és az értéknövelő beruházással csökkenthető, és az így megállapított jövedelem után kell az adót megfizetni. Ha az ellenértéket nem tüntetik fel a szerződésben, akkor az illetékhivatal által megállapított forgalmi érték számít bevételnek, ha ez utóbbi sem áll rendelkezésre, akkor az elidegenített vagyoni értékkel kapcsolatos költségek egyharmadát kell jövedelemként figyelembe venni. Az így kiszámított jövedelem után az adó mértéke 20 százalék, amelyet a tartást vállaló, életjáradékot folyósító kifizetőnek kell megfizetnie. Megállapodhatnak abban is, hogy az adót a magánszemély viseli, azonban ekkor is a kifizető felelőssége az adó megfizetése.

A tartási, illetőleg az életjáradéki szerződés esetén a jövedelem megszerzésének időpontja a szerződés földhivatalhoz történő benyújtásának napja, egyéb esetben a szerződés szerinti időpont.

Tőkejövedelmek

Kamat

A személyi jövedelemadóban a kamatra vonatkozó rendelkezések azokra a jövedelmekre alkalmazhatók, amelyeket maga a törvény sorol e körbe, elnevezésétől függetlenül. A kamatból származó bevétel egésze jövedelem, és az adó mértéke 0 százalék.

Kamatnak minősül mindenféle pénzintézeti kamat (így például a lekötött vagy látra szóló takarékbetétek), a devizabetétek után fizetett kamat, a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok (például a kötvények) hozadéka, ha azt jogszabály kamatnak nevezi, a befektetési jegy hozama, az említett értékpapíroknak a kamat-, illetve hozamfizetés előtt történő értékesítése esetén az árfolyamnyeresége.

Osztalék

A társas vállalkozás adózás utáni eredményéből a vállalkozás magánszemély tagjainak a tagi, tulajdonosi jogviszonyukra tekintettel kapott jövedelme osztaléknak minősül, amely után az adó mértéke 20 vagy 35 százalék. Ez utóbbi adómérték terheli az osztalék azon részét, amely több, mint a magánszemélyre - vagyoni betétje arányában - jutó saját tőke és az osztalékmegállapítás éve első napján érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének szorzata. Az osztaléknak azon része, amely nem haladja meg a vállalkozás saját tőkéje magánszemélyre jutó részének az osztalékmegállapítás éve első napján érvényes jegybanki alapkamat kétszeresével számított részét, 20 százalék adót visel. Az osztalék adóját a kifizetőnek a kifizetés napján kell megállapítania és levonnia, az osztalék megállapításának időpontjában érvényes adómérték szerint.

Osztaléknak minősül a kamatozó részvény kamata is, ha azt a társaság adózott eredményéből fizetik, de a társaság a kamatozó részvény kamatát ráfordításai között számolta el (erre utoljára 1998-ban volt lehetőség), akkor a kamatozó részvény után fizetett kamat egyéb jövedelemnek minősül.

Az osztalékelőleg adója 20 százalék, amelyet a véglegesen megállapított adóval szemben előlegként kell elszámolni.

Értékpapír-kölcsönzés

Új szabályozással egészült ki a személyi jövedelemadóról szóló törvény, mivel a tőkepiacról szóló törvény az értékpapírral kapcsolatos új kereskedési lehetőséget hozott létre, az értékpapír-kölcsönzés intézményét. A tőkepiacról szóló törvény szerint a kölcsönbeadó a kölcsönbevevő részére díj ellenében értékpapírt azzal a kikötéssel ad át, hogy a kölcsönbevevő azonos darabszámú, névértékű, fajtájú és sorozatú értékpapírt egy későbbi időpontban visszaad neki vagy az általa megjelölt harmadik személynek. Értékpapír-kölcsönszerződés kizárólag határozott időre köthető, azonban a futamidő nem lehet hosszabb egy évnél.

Az ügylettel összefüggésben keletkező jövedelmek a következők szerint adóznak:

- Ha a kölcsönbeadó magánszemély, a kifizető pedig a tőkepiacról szóló törvény hatálya alá tartozó befektetési cég (befektetési szolgáltató, azaz brókercég, befektetésialap-kezelő vagy elszámolóház), akkor a tőle kapott díj külön adózó jövedelem, az adó mértéke 20 százalék. Az adót a kifizető állapítja meg és vonja le, illetőleg vallja be és fizeti meg.

- Ha a kölcsönbeadó magánszemély ugyan, de a kifizető nem befektetési cég, akkor a kapott díj egésze a magánszemély egyéb jövedelmének minősül.

- Ha az értékpapír-kölcsönzés magánszemélyek között bonyolódik, akkor a kapott díj egésze a magánszemély egyéb jövedelmének minősül.

Amennyiben a kölcsönvett értékpapírt a magánszemély eladja, úgy az árfolyamnyereséget vagy árfolyamveszteséget a kapott bevétel, a fizetett díj és a visszaszolgáltatott értékpapír megszerzésére fordított érték alapján kell megállapítani. Az árfolyam-különbözetet az értékpapír visszaadásának napjára kell megállapítani, illetőleg ha a szerződés az értékpapír visszaadása nélkül szűnik meg, akkor a szerződésmegszűnés napjára. Ha a magánszemély nem szolgáltatja vissza a kölcsönbe vett és eladott értékpapírt, a bevétel csökkenthető a kölcsönzés díjával a magánszemély által fizetett kötelező kártérítés összegével.

Árfolyamnyereség

Az Szja-törvény újraszabályozta az árfolyamnyereség, az árfolyamveszteség, továbbá az értékpapír megszerzésére fordított érték fogalmát, valamint meghatározta az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségeket is. A törvény tételesen felsorolja az értékpapír megszerzésére fordított érték egyes eseteit. (A felsorolásban nem szereplő esetekben a szerzési érték nulla.)

A korábbi szabályozástól eltérően - amely szerint az árfolyamnyereségből származó jövedelmet és az azt terhelő adót a kifizetőnek ügyletenként kellett megállapítania - az árfolyamnyereségből származó jövedelem (amelynek megállapításánál az árfolyamveszteség érvényesíthető), amennyiben a kifizető a tőkepiacról szóló törvényben meghatározott befektetési szolgáltató, negyedéves elszámolásúvá válik.

Ha az adózó az árfolyamnyereségből származó jövedelem megállapításánál a tőzsdére bevezetett részvényekre elszámolt, nem érvényesített árfolyamveszteséget, továbbá ha azt az adóévi tőzsdei összetett vagy származtatott ügyletből származó jövedelem csökkentéseként sem számolja el, akkor döntése szerinti megosztásban az adóévet követő adóév árfolyamnyereségből származó jövedelmének megállapításánál, vagy az adóévet megelőző adóév árfolyamnyereségből származó jövedelme önellenőrzésével érvényesítheti. Az árfolyamveszteség továbbvitele azonban csak a 2002. évről szóló adóbevallásban ilyen címen feltüntetett összeg esetében lehetséges, visszamenőleg pedig először a 2003. évi veszteség számolható el.

Amennyiben a kifizető nem brókercég, akkor az adót továbbra is a jövedelemszerzés napján, ügyletenként kell megállapítania és levonnia. Az árfolyamnyereség után az adó mértéke továbbra is 20 százalék. Az árfolyamnyereség utáni adót a kifizetőnek a kifizetés vagy a jóváírás napján kell megállapítania és levonnia.

A Munkavállalói Résztulajdonosi Program keretében megszerzett részvények, üzletrészek értékesítésére vonatkozó szabályozás nem a vállalkozásból kivont jövedelmekre, hanem az árfolyamnyereségre vonatkozó szabályok között található meg.

A Munkavállalói Résztulajdonosi Program keretében megszerzett részvények, üzletrészek értékesítése esetén az elidegenítésből származó nyereség az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó szabályok szerint esik 20 százalékos adókötelezettség alá. Az ilyen értékpapír átruházása esetén árfolyamnyereségnek minősül a megszerzett bevételnek az a része, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét. A megszerzésre fordított összeg a résztvevő tulajdonába adott értékpapír esetében az átadásig (vagyis a részvény megszerzéséig) a résztvevő által saját erő címén befizetett összegből az értékpapírra arányosan jutó rész.

Továbbra sem kell adót fizetni az MRP keretében szerzett részvény, üzletrész tulajdonba vételekor, mivel az MRP-szervezet által a részt vevő magánszemély számára juttatott értékpapír értékéből azon rész, amelyhez a magánszemély a saját befizetésén felül jutott, adómentes természetbeni juttatásnak minősül. Ez a rész a részvény (üzletrész) értékesítésekor válik teljes egészében adókötelessé a 2001-ben érvényes szabályozásnak megfelelően.

Származtatott, összetett pénz- és tőkepiaci ügyletek jövedelme

Az árfolyamnyereségből származó jövedelem szabályozásához hasonló szabályok léptek életbe a tőzsdei összetett ügyletek és tőzsdei származtatott ügyletek esetében is.

Tőzsdei összetett vagy származtatott ügyletből származó jövedelem a magánszemély által tőzsdei összetett vagy tőzsdei származtatott ügyleten az adóévben elszámolt nyereségek együttes összegéből az a rész, amely meghaladja a magánszemély által a tőkepiacról szóló törvény szerinti tőzsdén kötött tőzsdei összetett vagy származtatott ügyleten az adóévben elszámolt veszteségek együttes összegét.

A tőzsdei összetett vagy származtatott ügyletből származó jövedelem megszerzési időpontja az ügylet megszűnésének a napja. A tőzsdei összetett vagy származtatott ügyletből származó jövedelemnél az adó mértéke 20 százalék. A magánszemély által egyéni vállalkozóként kötött tőzsdei ügylet nyeresége, vesztesége a vállalkozói jövedelembe továbbra is beszámít.

Tőzsdei összetett és származtatott ügylet esetén a jövedelmet negyedévente kell megállapítani, amennyiben a kifizető a tőkepiacról szóló törvényben meghatározott befektetési szolgáltató, negyedéves elszámolásúvá válik. Az adót a kifizető a negyedévet követő hónap 12-éig állapítja meg, vonja le és fizeti meg. Ha a negyedévenkénti veszteség meghaladja a nyereséget, akkor a különbözet ugyanazon kifizetőnél az adóéven belül figyelembe vehető.

A kifizető igazolást ad a magánszemély részére, amelynek tartalmaznia kell a tőzsdei összetett vagy származtatott ügyletből származó, általa megállapított adóévi jövedelmet és a levont adót. Az igazoláson fel kell tüntetni az adóévben számolt összesített nyereséget és veszteséget, valamint azon veszteséget, amelyet a kifizető a jövedelem megállapításánál nem vett figyelembe. E veszteséggel a magánszemély az adóbevallásában az adóévi tőzsdei összetett vagy származtatott ügyletből származó jövedelmét csökkentheti. A még így sem érvényesített veszteség az adóévi árfolyamnyereséget csökkenti, az ezután is fennmaradó rész az adóévet követő vagy megelőző adóévre vihető át. Kizárólag a 2002. január 1-je után keletkezett veszteség vihető át, visszamenőleg pedig először a 2003. évi veszteség számolható el.

Ha a magánszemély tőzsdei ügylet alapján értékpapírt vagy árut ad át, megváltozik az adózás jogcíme. Részvény esetén az árfolyamnyereségből származó jövedelmekre vonatkozó szabályokat, befektetési jegy, kötvény és állampapír esetén a kamatból származó jövedelmekre vonatkozó előírásokat, áru esetében pedig az önálló tevékenységre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

A tőzsdén kívüli összetett vagy származtatott ügyletekből származó jövedelem egyéb jövedelemként adóköteles. A portfóliókezelő által fizetett hozam olyan jogcímen adóköteles, amilyen jogcímen a magánszemély hozzájut.

Vállalkozásból kivont jövedelem

A társas vállalkozásba adózatlanul befektetett jövedelem kivonásakor keletkező jövedelem után 20 százalék adót kell fizetni. A törvény meghatározza, hogy mi tekintendő vállalkozásból kivont jövedelemnek jogutód nélküli megszűnés, jegyzett tőke leszállítása, tagi jogviszony megszűnése (például kizárás) esetén. A magánszemély adóköteles jövedelmének minősül ezen különböző címeken kapott bevételekből az értékpapír (a részesedés) megszerzésére fordított értéket meghaladó rész, és a jövedelmet csökkenti a vagyonkivonásnál (például végelszámolás) a magánszemélyre jutó kötelezettségek összege is.

Az MRP-szervezet megszűnése esetén a résztvevő magánszemély által a szervezet vagyonából megszerzett bevételnek az a része minősül a magánszemély jövedelmének, amely meghaladja a magánszemély részére még járó, de a tulajdonába korábban nem került, a szervezet - analitikájában a számvitelről szóló törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendelet szerint - elkülönítetten, a megszerzett részvények, üzletrészek között kimutatott értékpapírok (ide nem értve a visszavásárolt vagyonrésznek minősülő értékpapírokat) együttes könyv szerinti értékét. A bevételt és az értékpapírok könyv szerinti értékét a szervezet utolsó üzleti évéről elkészített beszámolót alátámasztó nyilvántartások szerint kell megállapítani. Az MRP által visszavásárolt vagyonrésznek minősülő értékpapírok esetében vállalkozásból kivont jövedelemnek minősül az MRP szervezet vagyonából a magánszemélynek juttatott rész értéke. Ha a bevételt nem pénzben, hanem tárgyi eszköz formájában kapja a magánszemély, és a kapott eszköz értéke nem éri el a szokásos piaci értéket, akkor a szokásos pi

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. január 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére