A coach és a menedzserek

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. január 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 45. számában (2002. január 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
A vezetők magányosságáról ritkán esik szó, pedig szinte valamennyi első számú és középvezető átélte már ezt az érzést. Nincs kivel megbeszélniük bizonyos problémákat, nincs kivel megosztaniuk az aggályokat. A munkatársak előtt sokan elrejtik kételyeiket - mert azt gondolják, hogy az a gyengeség jele -, a családban és a baráti körben pedig nem értik a munkahelyi gondokat. Ekkor kell felkeresni a coachot, aki bár nem ad tanácsot, de - akár egy pszichológus - kérdez: segítve ügyfelét, hogy problémáit kibeszélje.

A feszültségeket a gondok "kibeszélése" is oldja

A vállalatszervezési, vezetési tanácsadás mellett megjelent egy új szakma, a coaching. A szó a sportból származik; a coach, a foglalkozást vezető személy pedig arra tanít, hogy a vezető miként hozhatja ki önmagából a legjobbat.

A coach csak Magyarországon számít újdonságnak, reprezentánsai Európában és a tengerentúlon évtizedek óta dolgoznak, egyetemi képzés keretében szerezhetnek diplomát, s a tevékenységükkel kapcsolatos szakirodalom könyvtárakat tölt meg.

Kibeszélt gondok

Az elmúlt tíz évben a hazai menedzserek főként az "alkotással" voltak elfoglalva. Meg kellett alapozniuk a céget, meg kellett felelniük a piacgazdaság kihívásainak; energiáikat a naponta jelentkező új feladatok kötötték le. A mennyiségi követelményeket azonban mára már felváltották a minőségiek, s immár megváltoztak az első számú vezetők feladatai. A vállalat működik, viszonylag stabil a megrendelői kör, kialakultak a partneri viszonyok. Ma "csak" működtetni kell a céget, ami viszont sokak számára nehezebb, mint az alkotási folyamat. Mivel a hétköznapi teendőkben felőrlődnek a vezetők, s "kimerülnek tartalékaik", így a coachok feladata, hogy friss energiával töltsék fel őket - állítja Tóth Tamás, a Leadership and Coaching Center (LCC) tulajdonosa. Mint mondja, ez az "energizálás" nem más, mint egy, a nem hagyományos értelemben vett tanulási folyamat. Nem tanórákon, szemináriumokon, könyvekből és előadóktól sajátítják el a leckét, hanem beszélgetések alkalmával ismerik meg önmagukat. Vagyis a coach nem tesz mást, mint "beszélteti" az ügyfelét, kérdéseket tesz fel, amelyekre a vezetők maguk adják meg a válaszokat. Tóth Tamás szerint a coach nem önismeretet fejleszt, hanem rávezeti a vezetőt a szakmai, technológiai, emberi kérdések megoldására. Abban van szerepe, hogy segítsen megfogalmazni a kételyeket és a válaszokat. Feltehetően valamennyi topmenedzser maga is tudja a válaszokat, ám a hétköznapi rutinfeladatok megoldása közben azt érzi, hogy valami nincs rendben, gondolatai ugyanabban a körben forognak. A coach abban nyújt segítséget, hogy az illető ebből a mókuskerékből ki tudjon törni. Ehhez célirányos, rendszerezett kérdésekre van szüksége, melyeket a coach tesz fel. Ha pedig a heti egy-két órás beszélgetések során "kitisztul a kép", a vezető már könnyedén cselekszik, lép tovább. Tóth Tamás szerint, csakúgy, mint a sportban, a coah nem arra tanítja a menedzsert, hogyan győzze le ellenfelét, hanem arra, hogy önmagából a legjobbat tudja kihozni. A vezető egy idő után maga is coachcsá válik, hiszen megtanul helyesen kommunikálni, és a beosztottait úgy irányítani, hogy azok is a legjobb teljesítményre legyenek képesek. Ez nemcsak a topmenedzsmentre igaz, hanem a közép- és alsó szintű vezetői csoportra is.

Csoportos foglalkozás

Számos cégnél, miután a vezetők megtapasztalták, hogy mennyit segít munkájukban a coach, kis csoportos tréningeket is szerveznek éppen azért, hogy valamennyi - alsó és középszintű - vezető a tréningek során átértékelhesse tevékenységét, felismerje az erős és a gyenge pontjait. Van, aki a kommunikációban gyengébb - nem tudja eléggé pontosan megfogalmazni a feladatot -, esetleg empátiakészsége alacsony - nem érzi át, hogy az adott feladat végrehajtása milyen problémákkal járhat, megoldására ki az alkalmas és ki a kevésbé alkalmas ember a csapatában. Előfordulhat, hogy a vezető nem tudja motiválni dolgozóit, nehezen mond ki egy-egy elismerő, dicsérő szót, mert azt gondolja, a jó teljesítmény amúgy is kötelező. Nem érti, hogy miért kap mindig más eredményt, mint amit vár, pedig a munkatársai képzettek, rátermettek, és még szívesen is végzik a dolgukat. Mindezek alapján érthető, hogy akár egy művezetőt is érdemes a coach vezette tréningekre küldeni.

Azt gondolhatnánk, hogy a coachok iránt Magyarországon még nincs túl nagy kereslet. Ezt Chmelár Veronika - aki az USA-ban tanulta a szakmát, és tavaly februárban kezdett coachként dolgozni - cáfolja, hiszen eddig több mint 22 ügyfele volt. Kézilabdás sportmúltjából adódóan ő a szigorú program híve, célratörő kérdésekkel, néhány találkozás alkalmával igyekszik rávezetni megbízóját a megoldásokra. Mint mondja, soha nem ad tanácsot, nem mond véleményt, hagyja, hogy a vezető saját maga oldja meg gondjait. Dr. Sárvári György viszont évek óta gyakorló coach, szakmai végzettsége mellett pszichoterapeuta és filozófus diplomával is rendelkezik, valamint jártas a harcművészetekben. Mint mondja, ez utóbbi tudását is gyakran igénybe veszi, mert sok topmenedzsernek nem árt, ha a szőnyegen szembesül azzal, hogy nem verhetetlen. A szakember hisz abban, hogy a jó coach bizonyos mértékig pszichoterapeuta is. Számos ügyfelével évek óta van kapcsolata, heti rendszerességgel találkoznak, és sokan közülük cégük munkatársai mellé is fogadnak coach-ot, mert saját tapasztalatukból tudják, hogy mennyit segített nekik a döntéshozásban és abban, hogy legjobb képességeik szerint végezhessék feladatukat.

Kötelező titoktartás

Mindhárom megkérdezett coach sorolt olyan eseteket, amikor az utolsó pillanatban kérték a segítségüket. Nemzetközi cégeknél ugyanis gyakori, hogy a külföldi tulajdonos elégedetlen a magyar vezető teljesítményével, de nem tudja a magyarázatot. A szakmai, emberi, vezetői képességeikkel nincs baj, mégsem úgy működik a cég, ahogy kellene. Az is gyakori, hogy a vezérigazgató a tulajdonosi elvárás és a saját teljesítménye okozta feszültséget nem képes feloldani, és betegségbe menekül. Ilyenkor is hívják a coachot, aki néhány hét elteltével kimozdítja a vezetőt e holtpontról.

Mindezek alapján adódik a kérdés, vajon mi is a coach? Pszichológus, tanácsadó? Egyik sem és mindkettő. A pszichoterápia eszközeit is használja, mert nem ad tanácsot, csak kérdéseket tesz fel, és meghallgatva a válaszokat olyan irányba igyekszik terelni a "coacholt" személy gondolkodását, ahol önmaga találja meg a számára legjobb megoldást. Tanácsadó, mert bár sosem ad tanácsot, de a vezetővel együttműködve részt vesz a problémák feltárásában, s ismeri a céget is. Erre azért van szüksége, mert a beszélgetések során értenie kell, hogy a partnere miről beszél. Mindezek mellett, a szakmai és az élettapasztalaton kívül a coachok gazdasági és vezetői ismeretekkel is rendelkeznek. A titoktartás őket is kötelezi, s mivel Magyarországon is egyre több a képzett coach, a vezetők ki tudják választani azt, aki előtt valóban meg tudnak nyílni, akivel együttműködve kiléphetnek az évek óta feszítő problémáikból.

G. B. Á.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. január 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére