Amikor az olvasó egy McDonald'sban, Burger Kingben vagy Wendy'sben hamburgert eszik, a Mister Minitnél kulcsot másoltat vagy cipőt javíttat, a Hilton vagy a Ramada hotelek valamelyikében száll meg, megtankolja a gépkocsiját a Shellnél, ezt azért is teszi, mert a világon mindenütt, mindegyik egységben ugyanolyan fajtájú, minőségű árut, szolgáltatást, ugyanolyan körülmények között (üzletek megjelenése, berendezés, alkalmazottak egyenruhája) akar megkapni. Ezeknek az üzleteknek, szolgáltatásoknak a közös jellemzőjük, hogy mindegyik franchise-rendszerben működik.
A franchise-hálózatok világszerte a fogyasztói bizalomra épülnek, ezért működnek ilyen formában gyorsjavító szolgálatok, adótanácsadók, szépségszalonok, táncstúdiók, egészségügyi szolgáltatók, autósiskolák, magánnyomozók, temetkezési vállalkozások, munkaerő-közvetítők, illatszer-, bútor- és barkácsüzletek. A franchise gazdasági súlyát jelzi, hogy az amerikaiak minden harmadik dollárjukat valamely franchise-rendszer értékesítő- vagy szolgáltatóegységében költik el. A "franchise-gazdaság" növekedési üteme nagyobb, mint a teljes nemzetgazdaságé.
Magyarországon a franchise – a statisztikai adatok szerint – a kereskedelmi forgalom 4-5 százalékát teszi ki, ám a hozzáértők ennek öt éven belül a megkétszereződését jósolják.
A franchise előnyei
A franchise-szerződés megkötését alapvetően a kölcsönös gazdasági előnyök motiválják. A franchise-átadó saját elképzelései szerint, minimális pénzügyi ráfordítással építhet ki széles értékesítési hálózatot, hasznosíthatja a franchise-átvevők helyi értékesítési tapasztalatait, és mentesülhet a saját személyzet alkalmazásának terhei és költségei alól, ráadásul az átvevő mint önálló vállalkozó sokkal hatékonyabban fog tevékenykedni, mint egy munkavállaló.
A franchise-átvevő hasznosíthatja egy jó hírű rendszer ismertségét, jelentős vállalkozáskiépítési költségek alól mentesül, és komoly támogatásban részesül a vállalkozás alapítása és működtetése során (például reklám, beszerzés és vállalatvezetés), részesedik az átadó tapasztalataiban és know-how-jában. A statisztikai adatok szerint a franchise-cégek között kevesebb a fizetésképtelen, mint más vállalatok között.
A franchise fogalma
A franchise-szerződést a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) nem tartalmazza, vagyis nem ad olyan rövid és általános érvényű meghatározást, mint az adásvételi, a bérleti vagy a vállalkozási szerződésnél. Létezik ugyan a franchise-ra magyar jogszabályi meghatározás is, a franchise-megállapodások egyes csoportjainak a versenykorlátozás tilalma alól történő mentesítéséről szóló 246/1997. (XII. 20.) Korm. rendeletben, ez a meghatározás csak a szellemi alkotásokra vonatkozó jogok licenciába adását emeli ki, a franchise-nak csak a versenyjogi aspektusaira világít rá, de nem tekinthető a franchise mint szerződéstípus általánosan elfogadott meghatározásának.
A rendelet meghatározza a franchise mint a know-how-hoz és a védjegyhez vagy a kereskedelmi névhez kapcsolódó, valamint a megállapodás tárgyától függően más iparjogvédelmi vagy szerzői jogok együttesét (amelyet áru forgalmazása vagy szolgáltatás teljesítése céljából használnak fel). A rendelet szerint a franchise-adó ellenszolgáltatás fejében feljogosítja a franchise-vevőt a franchise-nak – a megállapodásban meghatározott áru forgalmazása, illetőleg szolgáltatás teljesítése céljából – meghatározott területen történő hasznosítására azzal, hogy az átvevő kötelezettséget vállal közös név, illetve üzleti megjelenés alkalmazására, valamint a megállapodásban meghatározott üzlethelyiség, illetve szállítóeszköz egységes megjelenítésére, az átadó pedig a franchise részét képező know-how átvevő rendelkezésére bocsátására, valamint a részére folyamatos kereskedelmi vagy műszaki támogatásra.
A Magyar Franchise Szövetség által is átvett Franchising Európai Magatartási Kódex szerint a franchising termékek és/vagy szolgáltatások és/vagy technológia piacra jutásának (marketingjének) olyan rendszere, amely jogilag és pénzügyileg különálló és független vállalkozások – a franchise-rendszergazda (franchisor) és az egyéni franchise-vállalkozó (egyéni franchise) – közötti szoros és folyamatos együttműködésen alapul, ahol a franchise-rendszergazda megadja az egyéni franchise-vállalkozónak a jogot, és kötelezi, hogy az egyéni franchise-vállalkozó a franchise-rendszergazda koncepciójának megfelelő üzleti tevékenységet folytasson. Az egyéni franchise-vállalkozó – jog, egy közvetlen vagy közvetett pénzügyi ellenszolgáltatás fejében – köteles arra, hogy használja a franchise-rendszergazda kereskedelmi nevét és/vagy védjegyét és/vagy szolgáltatási márkajelét, know-how-ját, üzleti és technikai módszereit, eljárásait és más iparjogvédelmi és/vagy szerzői tulajdonjogát, amelyet folyamatos kereskedelmi és technikai szolgáltatással támogat az ezzel a céllal létrejött megállapodás keretében, annak érvényességi időtartama alatt.
| A franchise elhatárolása más szerződési típusoktól Önálló kereskedelmi ügynöki szerződés Az önálló kereskedelmi ügynöki szerződés alapján az ügynök a megbízó áruinak forgalmazására, a megbízó nevében és javára kereskedelmi szerződéseket közvetít vagy köt meg, de a szerződések gazdasági eredménye nem nála, hanem a megbízónál jelentkezik, az ügynök tehát csak a díját, jutalékát kockáztatja. Bizományi szerződés A bizományi szerződéstől is az különbözteti meg a franchise-t, hogy a bizományos a kereskedelmi adásvételi szerződéseket ugyan a saját nevében, de a megbízója számlájára köti meg, azaz az ügyletek igazi kockázatviselője itt is a megbízó, a bizományos elsősorban jutalékát kockáztatja. Márkaképviselet, disztribútor A márkakereskedői vagy disztribútori megállapodásoktól egy sokkal merevebb igazgatási, szervezési, marketing- és reklámkoncepció különbözteti meg a franchise-t, amely egyfelől a franchise-átadó utasítási és ellenőrzési jogait, másfelől a franchise-átvevő átadó általi folyamatos támogatását tartalmazza. Fióktelepek A fióktelep-hálózat estében a fióktelepek a vállalat önálló jogalanyisággal nem rendelkező részei, mintegy a vállalat "meghosszabbított karjaként", szervezeti egységeként működnek, miközben a franchise-átvevő jogilag és pénzügyileg független vállalkozó. Licencia-, know-how-szerződések A licencia- és know-how-szerződésektől pedig az egységes marketingkoncepció, az ellenőrzési és utasítási jogok és az értékesítési kötelezettségek határolják el a franchise-t. |
A franchise tárgya
A franchise-rendszer tárgya szerint – vagyis a forgalmazási tevékenység szerint – különbséget lehet tenni termelési, értékesítési és szolgáltatási franchise között. A termelési franchise esetében olyan rendszerről van szó, amelynek tárgya egy meghatározott termék előállítása és értékesítése az átadó által átengedett jogok alapján (például a Coca-Cola-társaságok), amelyet számos vélemény nem is tekint igazi franchise-nak, sokkal inkább egy termék licenciájának, amely kiegészülhet egy know-how-átengedési megállapodással és egy kizárólagos nyersanyag-szállítási kikötéssel is. Az értékesítési franchise keretében sajátos termék- vagy árucsaládok értékesítésére kerül sor. A szolgáltatási franchise-rendszerben a rendszer tárgya különböző szolgáltatás (ami lehet gasztronómia, szállodaipar, gyorsjavítás, szépség- és fodrászszalon is).
A franchise tárgya szempontjából megkülönböztethető teljes és részleges franchise is. Az előbbinél az átvevő kizárólag a meghatározott franchise-tevékenységet fejti ki, míg az utóbbinál az átvevő vállalkozásának csak egyik résztevékenysége az adott franchise-rendszer működtetése.
A felek viszonya
A franchise-szerződés lényeges eleme a felek szoros együttműködése és egymásrautaltsága, bizalmi viszonya. A franchise-átadó és franchise-átvevő ugyanakkor jogilag és pénzügyileg független vállalkozók. A franchise-átvevő saját vállalkozásaként, saját nevében és kockázatára működteti a franchise-rendszert, közvetlenül ő áll szerződéses kapcsolatban a fogyasztóival, a vevőivel, a szerződéses és törvényes kötelezettségeit saját maga, saját erőforrásaiból teljesíti.
Az átvevő gazdaságilag már egyáltalán nem független, hiszen kötik őt szerződéses kötelezettségei, az átadónak pedig kiterjedt ellenőrzési és utasításadási jogai lehetnek vele szemben. Az érdek- és hatalmi, irányítási struktúra alapján különbséget tesznek az alárendeltségi (szubordinációs) franchise és az úgynevezett partneri franchise között. Az előbbit erős alá-fölé rendeltség jellemzi, a rendszer fejlesztését, a marketingtevékenységet teljes egészében az átadó végzi, és széles körű ellenőrzési és utasítási joga van az átvevői felé, akik egyébként egymással semmilyen intézményes kapcsolatban nem állnak. A másik típus esetében az erőviszonyok már sokkal kiegyenlítettebbek, és inkább az önkéntes, a kölcsönös érdekeken alapuló kohéziós tényezők a jellemzők.
Master-franchise kapcsolatok
A master-franchise kapcsolatoknál az átvevő (master) egy-egy országra, vagy nagyobb földrajzi területre nézve szerzi meg a rendszer kizárólagos használatának és továbbadásának jogát, és így az adott területen tulajdonképpen franchise-átadóként adja át a rendszert a franchise-átvevők részére. Ez kiegészülhet azzal, hogy a master maga is működteti saját vállalkozásban a franchise-ot, és emellett adja tovább a jogokat, de az is elképzelhető, hogy nem ad tovább jogosítványokat az átvevők részére, hanem a franchise-t az egész területen maga hasznosítja. A master-franchise specialitása, hogy a Franchising Európai Magatartási Kódex a franchise-átadó és a master-átvevő viszonyában nem, csak a master és az ő átvevői közötti kapcsolatokra irányadó.
Jogok, kötelezettségek
A franchise-szerződés alapján az átadó kötelessége, hogy a rendszer működtetésében folyamatos támogatást nyújtson az átvevő részére. A támogatás elsősorban a belépés előtti információadást, betanítást, későbbi folyamatos betanítást, a rendszeres ismeretátadást és a rendszer folyamatos fejlesztését, illetve az erre vonatkozó információk átadását jelenti.
A franchise-átvevőnek az átadó szolgáltatásaiért egyszeri és/vagy folyamatos ellenszolgáltatást kell fizetnie. A franchise-átvevőt értékesítési kötelezettség terheli. Köteles minden elvárhatót megtenni annak érdekében, hogy az árut vagy szolgáltatást a lehető legsikeresebben és – leghatékonyabban értékesítse a franchise-átadó által előírt irányelveknek megfelelően. A franchise-átadót pedig ellenőrzési jogok illetik meg.
A franchise-átvevők kifelé egységesen jelennek meg az egységes üzletjelzők, védjegyek, megjelenés és felszereltség alkalmazásával.
Együttműködés, tájékoztatás, titokvédelem
A Franchising Európai Magatartási Kódex előírja a franchise-átadóknak, hogy – egy mintaegységben sikeresen működtetett – üzleti koncepcióval rendelkezzenek a hálózat megindítását megelőzően. A franchise-átvevőnek időben kell megkapnia az etikai kódex egy példányát, az összes információt a rendszerről és a mintaegységről, valamint mindazt az anyagot, amely érintheti a franchise-kapcsolatot. Az átadónak tehát a kötelezettségvállalások előtt lehetővé kell tennie az átvevő számára, hogy a rendszer működését, az arra vonatkozó lényeges információkat, dokumentumokat megismerhesse, a döntése meghozatala előtt tájékozódhasson. Ezt a kötelezettséget egyébként a Ptk. is tartalmazza.
Az együttműködési, tájékoztatási kötelezettség megszegése egyfelől kártérítési kötelezettséggel jár, másrészről a megkötött franchise-szerződés is megtámadható tévedésre, megtévesztésre vagy a felek kölcsönös téves feltevésére alapozva (Ptk. 210. §). Ez viszont azt is jelenti, hogy az átadó a franchise-rendszer alapját képező, vagyoni értékű titkait vagy annak egy részét már a szerződéskötés előtt köteles feltárni az átvevő előtt, aki viszont az információkkal visszaélhet. Emiatt szokásos az információk kiadása előtt titoktartási megállapodást kötni, amelyben a visszaélés esetére kötbérfizetési kötelezettséget kötnek ki. Előfordul az is, hogy a komolytalan, "információvadász" átvevőjelöltek kiszűrése érdekében az átadók a titoktartási megállapodásban úgynevezett kezelési díjat is kikötnek.
Időtartam
A franchise-szerződést a felek hosszú időtartamra, általában határozott időre (általában 1-20 év) kötik meg, és a szerződéses időtartam általában automatikusan meghosszabbodik, hacsak a felek bármelyike másként nem nyilatkozik, vagy más körülmény (például gazdasági ellehetetlenülés) nem eredményezi a szerződés megszűnését.
Licenciajogok
A kívülálló a szellemi termékeket csak a jogosult felhasználási engedélye (licencia) alapján – felhasználási szerződés keretében, az abban meghatározott feltételekkel – használhatja. Ez történik tulajdonképpen a franchise-szerződés alapján is. Lényeges azonban, hogy a felhasználásra jogosult, így a franchise-átvevő nem kerül be a jogosult – mindenkivel szemben védett, a tulajdonhoz hasonló – pozíciójába, csak az átadó útján, közvetve kaphat jogi védelmet.
A franchise-szerződés keretében a franchise-átadó feljogosítja a franchise-átvevőt, hogy olyan szellemi alkotásokat (szellemi tulajdont) használhasson a franchise-tárgy értékesítése során (korlátozott licenciajogok), amelyeknek jogosultja az átadó. Ezek a szellemi alkotások lehetnek:
- vállalati jelzők (kereskedelmi nevek, megjelölések, goodwill),
- árujelzők (védjegyek, termékjelzések, eredetmegjelölések),
- ipari és használati minták,
- szabadalmak,
- szerzői művek,
- know-how-k.
A franchise egyik legfontosabb jellemzője az átadót megillető széles értelemben vett szellemi alkotások (szellemi tulajdon, védelmi jogok) használati jogának – a szerződésben rögzített feltételek szerint és korlátozottan – átengedése az átvevő részére annak érdekében, hogy ezeket a rendszer azonosítása, működtetése és más rendszerektől való megkülönböztetése céljából használhassa.
dr. Szilágyi Zoltán| Vállalati jelzések A vállalati jelzések közül első helyen a kereskedelmi (cég)nevet kell kiemelni, amelyre a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény szabályai (Ctv.) az irányadók. A cégjogi szabályok önmagukban még tényleges védelmet nem jelentenek, hacsak a cégkizárólagosság elvét nem tekintjük ilyen védelmi szabálynak. Ezt tartalmazza a Ptk. 77. §-ának (3) bekezdésében foglalt, hasonló megfogalmazást tartalmazó névkizárólagossági követelmény, illetve a Ptk. 77. §-ában a névviselési jogot védelmező szabályok is. Nem kizárt az sem, hogy egy olyan vállalatjelző, amely nem kereskedelmi név és nem is lajstromozott védjegy, oltalomban részesüljön. A védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (Vtv.) ugyanis kizárja egy megjelölés védjegykénti elismerését és lajstromozását, ha azt azonos vagy hasonló áruk, illetve szolgáltatások vonatkozásában más személy védjegykénti lajstromozás nélkül is korábbtól fogva használ ténylegesen belföldön, és a megjelölés korábbi használójának hozzájárulása nélküli használata jogszabályba ütközne [Vtv. 5. §-a (2) bekezdésének a) pontja]. Ez különösen akkor lehetséges, ha az adott vállalati jelzés, név vagy megjelölés a vállalat goodwilljének (a vállalathoz kapcsolódó kedvező és gazdasági, versenyelőnnyel járó piaci megítélés) részeként védelmet élvez. Védjegyek Az árujelzők közül a legfontosabb a védjegy, amely nem más, mint az áruk vagy szolgáltatások más áruktól és szolgáltatásoktól való megkülönböztetésére szolgáló olyan jelzés, amelynek használata kizárólagosan a védjegyoltalom jogosultját illeti meg, és amelynél a védjegyoltalom hatósági lajstromozással keletkezik [Vtv. 1. §-ának (1) bekezdése, 8. §-a, 9. §-a, 10. §-a]. A kereskedelmi forgalomban idetartoznak továbbá a termék földrajzi származásának feltüntetésére használt földrajzi jelzések és eredetmegjelölések, amelyek szintén oltalomban részesülhetnek (például tokaji bor, csabai kolbász, kalocsai paprika). A vállalati jelzőkhöz hasonlóan ezen túlmenően más árumegjelölések (beleértve az elnevezéseket, csomagolást, formát, külsőt, színösszetételt, hangzást) is védettek, és így használatba adható szellemi alkotások lehetnek, ha az átadói goodwill, know-how védelmet élvező részei. Szabadalom A szabadalom a tág értelemben vett technika területére eső és abszolút újdonsággal rendelkező, iparilag alkalmazható megoldáshoz vezető gondolat, amely feltalálói tevékenységen alapul, és az ipar vagy a mezőgazdaság valamely ágában előállítható, illetve használható. A szabadalmi és találmányi jog részleteit a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény szabályozza. Használati és ipari minta A használati és ipari minta szintén lajstromozott oltalmi jogok, amelyek használata emiatt átengedhető, és amelyek ezért gazdasági értékkel bírnak. Használati mintaoltalomban az 1991. évi XXXVIII. törvény szerint valamely tárgy kialakítására, szerkezetére vagy részeinek elrendezésére vonatkozó, feltalálói lépésen alapuló új, az ipar és a mezőgazdaság területén alkalmazható megoldás részesülhet. Ipari mintaoltalom tárgya az 1978. évi 28. tvr. alapján valamely olyan abszolút új alkotás lehet, amely valamilyen termék külső, tetszetős kialakításában testesül meg (design). Szerzői művek Jellegüknél fogva ritkábban képezik a franchise-szerződés tárgyát a szerzői művek, azaz az irodalom, a tudomány és a művészet olyan alkotásai, amelyeknek a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni eredeti jellege van, hacsak a franchise-rendszer bizonyos elemei, például szoftverek, adatbázisok, művészi termékek, berendezések, különleges műszaki tervek nem felelnek meg ezeknek a kritériumoknak. Know-how A franchise-rendszerek leglényegesebb eleme a know-how-licencia. A know-how fogja át azokat a gazdasági, műszaki, szervezési, vezetési, marketing-, értékesítési tapasztalatokat, amelyekre a franchise-rendszer felépül, amelyek miatt egyedi, és különbözik más franchise- és egyéb értékesítési rendszerektől. Tekintve, hogy a know-how fogalmának lényeges eleme a relatív titkosság (azaz a know-how összességében, vagy alkotóelemeinek pontos szerkezetében és összetételében nem általánosan ismert, de az egyes elemei külön-külön már nem feltétlenül teljesen ismeretlenek), ezért a franchise-szerződések szigorú titoktartási kötelezettségeket írnak elő. |