Ez év január 1-jétől az újrakodifikált, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Szvt.) alapján kell elvégezni az év végi számviteli feladatokat, összeállítani a beszámolót.
Az évzáráshoz kötődő számviteli-adózási feladatokkal kapcsolatos felkészülést – az új szabályok szerint is – az alábbi lényegesebb szakaszokra lehet bontani:
– a vállalkozás általános felkészülése az éves zárásra,
– a számviteli szabályzatok tartalmi felülvizsgálata,
– az évzárással kapcsolatos számviteli feladatok végrehajtása, a beszámoló összeállítása,
– a beszámoló összeállítását követően végrehajtandó feladatok, valamint
– az évzárással kapcsolatos adózási feladatok.
Általános felkészülés
A felkészülésnek ebben a szakaszában vizsgálni kell, hogy egyrészt meghatározták-e a törvényi előírásoknak megfelelően a vállalkozás számviteli információs rendszerének kereteit, másrészt, hogy megtörtént-e a beszámoló összeállítását követően végrehajtandó feladatok előkészítése.
Az általános felkészülés keretében a következő fő területeket célszerű vizsgálat alá vonni:
– megfelelően határozták-e meg a vállalkozás beszámolási és könyvvezetési kötelezettségét;
– kötelezett-e a vállalkozás (mint anyavállalat) konszolidált éves beszámoló összeállítására, avagy sem;
– rendelkezik-e a vállalkozás minden olyan kötelező szabályzattal, amelyek elkészítését a számviteli törvény előírja; továbbá
– megfelelően felkészült-e a vállalkozás a könyvvizsgálatra.
Beszámolási és könyvvezetési forma
Az Szvt. alapján a vállalkozás minden üzleti év végével köteles beszámolóra. A vállalkozás csak kivételes esetekben mentesül a beszámolókészítési kötelezettség alól, mégpedig akkor, ha a vállalkozás folytatásának elve megkérdőjelezhető – például a felszámolás, végelszámolás alatt álló vállalkozások esetében -, illetve mentesül a vállalkozás a beszámolási kötelezettség alól az átalakulásakor is.
A vállalkozások beszámolási és beszámolókészítési kötelezettségüknek több formában tehetnek eleget. A számviteli törvény – alapvetően a vállalkozás méretének növekedésétől függően – egyre részletesebb, a felhasználók részére egyre több információt nyújtó beszámolási forma alkalmazását teszi kötelezővé a vállalkozások részére. Az alkalmazható beszámolási formák – az egyszerűbbtől a bonyolultabb felé haladva – a következők:
– az egyszerűsített beszámoló,
– az egyszerűsített éves beszámoló, valamint
– az éves beszámoló.
Egyszerűsített beszámoló
Az egyszerűsített beszámoló gyakorlatilag a korábbi egyszerűsített mérleg és eredménylevezetés új elnevezése.
Egyszerűsített beszámolót készíthet
– az iskolai szövetkezet,
– a jogi személyiséggel rendelkező munkaközösség,
– a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság,
amelynek vállalkozási tevékenységéből származó éves nettó árbevétele – két egymást követő évben – nem haladja meg az 50 millió forintot – függetlenül az általa foglalkoztatottak létszámától és a mérlegfőösszegtől. Az említett szervezetek közül egyszerűsített beszámolót csak az készíthet, aki a törvény hatálybalépésekor is azt készít (az újonnan létrejött gazdálkodónak ugyanis kötelező kettős könyvvitelt vezetnie és éves beszámolót vagy egyszerűsített éves beszámolót készítenie, ideértve az átalakulás során létrejött gazdálkodókat is). Megemlítjük, hogy egyszerűsített beszámolót utolsó alkalommal a 2003. december 31-ig tartó üzleti évről lehet készíteni.
Egyszerűsített éves beszámoló
Egyszerűsített éves beszámolót készíthet
– a részvénytársaság,
– a konszolidációba bevont vállalkozás és
– a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe kivételével
minden korlátolt felelősségű társasági formában működő vállalkozás és minden olyan kettős könyvvitelt vezető egyéb vállalkozás, amelynek két egymást követő évben a mérleg fordulónapján a következő három mutatóérték közül kettő nem haladja meg az alábbi határértékeket: a mérlegfőösszeg a 150 millió forintot, az értékesítés nettó árbevétele a 300 millió forint, a létszám pedig az 50 főt.
Éves beszámoló
Éves beszámoló összeállítására kötelezett minden
– részvénytársasági formában működő vállalkozás,
– konszolidálásba bevont vállalkozásnak minősülő vállalkozás.
Az előzőeken túlmenően éves beszámolót kell készítenie minden olyan vállalkozásnak is, amelynél két egymást követő évben a mérleg fordulónapján az alábbi három mutatóérték közül egynél több meghaladja az alábbi nagyságot jelző határértékeket: a mérlegfőösszeg a 150 millió forintot, az értékesítés nettó árbevétele a 300 millió forintot, a létszám pedig az 50 főt.
Konszolidált éves beszámoló
A konszolidált éves beszámoló bizonyos szempontból eltérő a beszámoló-összeállítás lényegét tekintve, hiszen ezt nem valamely más beszámolási forma helyett (egyszerűsített beszámoló, egyszerűsített éves beszámoló, éves beszámoló) lehet vagy kell választani, hanem az éves beszámoló készítésén túlmenően kell bizonyos esetekben elkészíteni.
Konszolidált éves beszámoló készítésére ennek megfelelően az a vállalkozó (anyavállalat) kötelezett, amely más vállalkozásoknál (leányvállalatoknál) meghatározó befolyást gyakorol (vagy a szavazatok többségének gyakorlása, vagy a vállalkozás irányítása, ellenőrzése révén, vagy a többi tulajdonossal kötött szerződés alapján).
Mentesülés
Az anyavállalatnak nem kötelező konszolidált éves beszámolót készíteni, ha a vállalatcsoport együttes nagyságrendje nem éri el a számviteli törvény szerint meghatározott értékeket. A számviteli törvényben meghatározott nagyságrendi mutatók vizsgálatát az anyavállalat és leányvállalatai halmozott egyedi éves beszámoló adatai alapján kell elvégezni, a tárgyévet megelőző két egymást követő évi adatok felhasználásával. A törvényben meghatározott mutatók határértékei: a mérlegfőösszeg 2700 millió forint, az értékesítés nettó árbevétele 4000 millió forint és a létszám 250 fő.
Amennyiben a vállalatcsoport halmozott adatai közül évenként legalább kettő nem haladja meg a fenti határértékeket, abban az esetben mentesülhet az anyavállalat a konszolidált éves beszámolókészítés kötelezettsége alól.
Az előzőeken túlmenően nem kötelező konszolidált éves beszámolót (és konszolidált üzleti jelentést) készítenie annak az anyavállalatnak sem, amely egyben maga is leányvállalata egy másik vállalkozásnak (úgynevezett fölérendelt anyavállalatnak), ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:
– a fölérendelt anyavállalat belföldi székhelyű,
– a fölérendelt anyavállalat a számviteli törvény szerinti konszolidált éves beszámolót készít és hoz nyilvánosságra, és abba
– a mentesíthető anyavállalatot és annak leányvállalatait bevonja, ezen belül
– a mentesíthető anyavállalatot a teljes körű bevonás módszerével vonja be és
– a mentesíthető anyavállalat kisebbségi tulajdonosa(i) – aki(k)nek részvénytársaságnál legalább 10 százalékos, korlátolt felelősségű társaságnál legalább 20 százalékos részesedés van(nak) a birtokában – hat hónappal a fölérendelt anyavállalat konszolidált éves beszámolókészítésének mérlegfordulónapja előtt nem kérte (kérték) a mentesíthető anyavállalattól a konszolidált éves beszámoló összeállítását.
A mentesítés ebben az esetben csak akkor lehetséges, ha az előzőek szerinti feltételek egy adott konszolidációs időszakra egyidejűleg teljesülnek.
A 2001. évben induló üzleti évre vonatkozó konszolidált éves beszámolókészítési kötelezettség vizsgálata során lehet alkalmazni első alkalommal a könyv szerinti értéken történő konszolidáció kizárólagosságán alapuló mentesítés lehetőségét, melynek lényege, hogy a vállalatcsoportra vonatkozóan az anyavállalatnak nem kötelező a konszolidált éves beszámoló és üzleti jelentés összeállítása abban az esetben, ha a leányvállalatok, közös vezetésű vállalkozások és társult vállalkozások bevonási módszerek alól történő mentesíthetőségére vonatkozó lehetőségek alkalmazásával a vállalatcsoportra vonatkozó konszolidált mérleg és eredménykimutatás adatai gyakorlatilag megegyeznének az anyavállalat egyedi beszámolója mérlegének és eredménykimutatásának adataival.
Kötelező számviteli szabályzatok
A számviteli szabályzatoknak két fő csoportja van abból a szempontból, hogy minden, a számviteli törvény hatálya alá tartozó vállalkozásnál össze kell-e állítani ezeket, vagy csak bizonyos feltételek teljesülése esetében kötelező az elkészítésük.
Minden vállalkozásnak kötelező elkészítenie
– a számviteli politikáját,
– az eszközök és források leltárkészítési és leltározási szabályzatát,
– az eszközök és források értékelési szabályzatát,
– a pénzkezelési szabályzatot és
– a számlarendet.
A számviteli törvény szerint meghatározott feltételek teljesülésekor összeállítandó szabályzat pedig az úgynevezett önköltségszámítás rendjére vonatkozó szabályzat.
Az évzárásra történő felkészülésnek ebben a szakaszában a vállalkozás vezetésének arról kell meggyőződnie, hogy a törvény szerinti szükséges számviteli szabályzatok elkészültek-e a vállalkozásnál, illetve hogy azokat megfelelően aktualizálták-e, figyelembe véve egyrészt a vonatkozó törvények és egyéb jogszabályok változásait, másrészt a vállalkozás tevékenységi, működési, információs rendszerében bekövetkezett változásokat is.
Számviteli politika
A számviteli törvényben rögzített alapelvek, értékelési előírások alapján minden vállalkozásnak – mint legfontosabb és általános érvényű szabályzatot – ki kell alakítania számviteli politikáját. A számviteli politikában azt kell meghatározni és írásba foglalni, hogy a vállalkozás – körülményeire, adottságaira tekintettel – a számviteli törvény előírásait a beszámoló elkészítése és a könyvek vezetése során milyen módon érvényesíti, hajtja végre.
Leltárkészítési és leltározási szabályzat
A számviteli törvény előírja, hogy a könyvek év végi zárásához, a beszámoló elkészítéséhez minden vállalkozásnak olyan leltárt kell összeállítania, amely tételesen, ellenőrizhető módon, mennyiségben és értékben tartalmazza a vállalkozásnak a beszámoló fordulónapján meglévő eszközeit és forrásait.
A törvény leltárkészítési előírásából következően minden vállalkozásnak szabályoznia kell – az egyedi sajátosságait is figyelembe vevő módon – a leltározásra és leltárkészítésre alkalmazandó módszerek és eljárások összességét.
Értékelési szabályzat
Az eszközök és források – minden vállalkozás által összeállítandó – értékelési szabályzata a számviteli politikában lefektetett elvekkel összhangban tartalmazza a vállalkozás eszközeihez és forrásaihoz kapcsolódó konkrét értékelési eljárásokat és módszereket, azok végrehajtásának, ellenőrzésének feladatait és időpontjait, az értékelés dokumentációját és a különbözetek rendezésének módját.
Pénzkezelési szabályzat
A vállalkozások pénzkezelési szabályzata a vállalkozáson belül működő házipénztárra, valamint az egyéb pénz- (érték-) kezelési helyekre vonatkozó előírásokat tartalmazza. A minden vállalkozás által összeállítandó szabályzatnak meghatározó jelentősége van a vagyonvédelem szempontjából.
Önköltség-számítási szabályzat
Az önköltségszámítás rendjére vonatkozó belső szabályzatot már nem kötelező automatikusan minden vállalkozásnak elkészítenie, azt csak azok a vállalkozások kötelesek elkészíteni, amelyeknél
– az éves nettó árbevétel (csökkentve az eladott áruk beszerzési értékével és a közvetített szolgáltatások értékével) valamely évben az 1000 millió forintot, vagy
– a költségnemek szerinti költségek összege az 500 millió forintot meghaladja.
Vannak azonban olyan vállalkozások, amelyeknél az említett szabályzat elkészítése nem kötelező (például azok a kettős könyvvitelt vezető vállalkozások, amelyek beszámolási kötelezettségüknek az egyszerűsített éves beszámolóval tesznek eleget).
A 2001. üzleti évre is vonatkozik az a szabály, hogy ha a vállalkozásnak egyszer már volt önköltségszámításiszabályzat-készítési kötelezettsége, ez alól a későbbiekben akkor sem mentesül, ha egyébként a fenti mutatói alakulása ezt lehetővé tenné.
Számlarend
A kettős könyvvitelt vezető vállalkozások egységes szemléletű könyvvezetési gyakorlatát biztosítja a számviteli törvényben meghatározott egységes számlakeret. Az egységes számlakeret célja, hogy a vállalkozás eszközeinek és forrásainak, a gazdasági események eredményre gyakorolt hatásainak a kettős könyvvitel egységes rendszerbe foglalásával segítséget adjon a vállalkozás számviteli rendszerének megszervezéséhez, biztosítsa az éves beszámoló, illetve az egyszerűsített éves beszámoló elkészítéséhez szükséges alapinformációkat.
A vállalkozások számlarendjét, annak információs igénye és a gazdasági események körének megváltozása (elsősorban bővülése) kapcsán folyamatosan korszerűsíteni, aktualizálni kell. Itt hívjuk fel a figyelmet a számviteli törvény által újonnan előírt kötelező tartalmi elemekre, melyek a következők:
– a főkönyvi számla értéke növekedésének és csökkenésének jogcímei,
– a számlát érintő gazdasági események, azok más számlákkal való kapcsolata,
– a számlarendben foglaltakat alátámasztó bizonylati rend.
Számlatükör
A számlarend mellett vállalkozási szintű kategória a számlatükör. A számlatükör tartalmazza a kettős könyvvitel rendszerében alkalmazott főkönyvi számlák számlaszámát (decimális rendszerben) és pontos megnevezését.
Könyvvizsgálat
A könyvvizsgálati kötelezettséget alapvetően két törvény szabályozza: a gazdasági társaságokról szóló törvény és a számviteli törvény.
Kötelező könyvvizsgálat
A gazdasági társaságokról szóló törvény szerint kötelező könyvvizsgálót választani
– minden részvénytársasági formában működő gazdálkodó szervezetnél,
– minden olyan korlátolt felelősségű társaságnál, amelynek jegyzett tőkéje az 50 millió forintot meghaladja,
– minden egyszemélyi tulajdonban lévő korlátolt felelősségű társaságnál, valamint
– ha a könyvvizsgáló kötelező megbízását külön törvény előírja.
A gazdasági társaságokról szóló törvény előírásain túlmenően az Szvt. további társaságoknál írja elő a beszámolók könyvvizsgáló általi kötelező felülvizsgálatát. Ennek megfelelően kötelező a könyvvizsgálat (árbevételi határtól függetlenül):
– minden olyan kettős könyvvitelt vezető vállalkozásnál, ahol a könyvvizsgálatot más törvény írja elő,
– a takarékszövetkezeteknél,
– a konszolidálásba bevont vállalkozásoknál (anyavállalat, a konszolidálásba teljeskörűen bevont leányvállalatok, a konszolidálásba a tőkerészesedés alapján bevont közös vezetésű vállalkozások),
– a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepénél, valamint
– az összevont (konszolidált) éves beszámolónál.
Kettős könyvvitelű vállalkozások
Minden kettős könyvvitelt vezető vállalkozás köteles az éves beszámoló, illetve az egyszerűsített éves beszámoló felülvizsgálatával legkésőbb az előző üzleti évről készített beszámoló elfogadásakor kamarai tag könyvvizsgálót, kamarai nyilvántartásba bejegyzett könyvvizsgálói társaságot megbízni, illetőleg külön törvény szerint könyvvizsgálót választani. Az előtársaságok és a jogelőd nélkül létrejött társaságok esetében a könyvvizsgálót az üzleti év mérlegfordulónapját megelőzően kell megválasztani.
Kivételt képeznek a fenti kötelezettség alól azok a gazdasági társaságok, amelyeknél
– az éves nettó árbevétel a tárgyévet megelőző két év átlagában nem haladja meg az 5 millió forintot éves szintre számítva (új társaságok esetében tényadatok hiányában a várható adatokat kell figyelembe venni a minősítésnél),
– az éves nettó árbevétel a tárgyév és a tárgyévet megelőző év átlagában nem haladja meg az 50 millió forintot, feltéve hogy a vállalkozó könyvviteli nyilvántartásait, továbbá éves beszámolóját, illetve egyszerűsített éves beszámolóját legalább mérlegképes könyvelői képesítéssel rendelkező személy vezeti, illetve készíti el.
A gazdasági társaságokról szóló törvény és a számviteli törvény előírásain túl természetesen minden vállalkozás saját elhatározása alapján is megbízhat könyvvizsgálót az éves (egyszerűsített éves) beszámolójának auditálásával.
A könyvvizsgálat alapiratai
Az éves beszámoló vizsgálatához kapcsolódó tényleges könyvvizsgálati feladatokat részben az éves beszámoló mérlegének fordulónapját megelőzően, jelentős részben pedig a fordulónapot és jellemzően az éves beszámoló összeállítását követően hajtják végre, amelyek elsősorban a vállalkozás valós vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetének felmérését, bemutatásának ellenőrzését szolgálják. A tényleges könyvvizsgálati feladatok végrehajtása lényegében a vizsgált gazdasági év számviteli elszámolásainak, nyilvántartásainak, az azokat megalapozó bizonylatoknak az ellenőrzését jelenti. Ennek megfelelően a vállalkozásnak a könyvvizsgálat számára biztosítania kell
– a gazdasági eseményekről szóló alapbizonylatokat,
– az analitikus nyilvántartásokat,
– a kalkulációkat,
– az összesítő kimutatásokat,
– a főkönyvi kartonokat,
– a főkönyvi kivonatot,
– az úgynevezett nyersmérleget,
– az előzetes eredménykimutatást,
– a kiegészítő mellékletet, továbbá
– az üzleti jelentést.
Az üzleti évtől eltérő mérlegfordulónap* A számviteli törvény értelmében ma már nem automatikus, hogy a beszámoló összeállításának fordulónapja december 31., mivel az üzleti év eltérhet a naptári évtől. Ilyen eltérési lehetőséget enged az Szvt. például a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe esetén akkor, ha a külföldi székhelyű vállalkozásnál is eltér a naptári évtől a mérleg fordulónapja. Emellett a vállalkozásnak lehetősége van a korábban választott mérlegfordulónap megváltoztatására is, azonban kizárólag három, beszámolóval lezárt év után vagy az anyavállalat személyében bekövetkezett változás esetén. * Amennyiben a vállalkozás megváltoztatja a mérleg fordulónapját, úgy az áttérés üzleti évéről készített beszámoló kiegészítő mellékletében köteles az összehasonlító adatok bemutatására. Ha pedig a vállalkozásnál az üzleti év fordulónapja nem egyezik meg a naptári év utolsó napjával, illetve a fordulónapot ismételten meg kívánja változtatni, akkor ezt a tényt az adóhatósághoz – az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 15. §-ának (2) bekezdése értelmében – a változás évét megelőző naptári év augusztus 15-éig be kell jelentenie, tekintettel arra, hogy a módosulás az adóévet is érinti |