MŰKEDVELŐ

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. november 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 43. számában (2001. november 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
-

Könyv

Óvatos latolgatások

Perjés László: Internetmarketing magyar szemmel

Bagolyvár Kiadó, 299 oldal, 1850 Ft

Végfelhasználó az, akinek egy adott terméket a rendelkezésre álló leghatékonyabb közvetítőeszközök segítségével érdemes csak ajánlani. Perjés László 1994-től próbálkozott ezzel a munkával az interneten. (Egyebek közt elektronikus könyvkiadót működtetett, amíg tudott.) Tapasztalatai indíthatták arra, hogy - elég sok távmarketinggel foglalkozó amerikai kiadvány után - magyar szempontból is áttekintse a világhálós kereskedelem és szolgáltatás esélyeit hazánkban, majd erről útmutatással szolgáljon a hozzá hasonló kis- és középvállalkozóknak.

Könyve igen informatív. A külföldi irodalom bőséges idézése mellett számos itthoni véleményt, beszámolót dolgozott fel, interjúk és neves informatikai szakírók révén mutatja be a 2000 körüli magyar viszonyokat. Számba veszi az e területen folyó (főleg) kísérletek lehetőségeit, illetve a hebehurgya "belevágások" elkerülhetetlen buktatóit.

Mondandójának nagyobbik fele kissé parttalanul áradó, óvatos megfontolásokban merül ki. Alig olvashatunk nála olyan kedvező példáról, mint a mozgássérült Fodor Gáboré, aki két marketingtanfolyam elvégzése után szerzett elegendő megrendelőt ahhoz, hogy - weblapok tervezéséből - szerény jövedelemre tegyen szert.

A szakmai zsargont anyanyelvi szinten beszélő szerző kérdésekkel teli közleményei, elmélkedései és elemzései mögött kételyek húzódnak meg. Különösen észrevehető ez a tekintetben, vajon milyen módszereket kell alkalmazni a B2B típusúnak nevezett, felhasználói értékesítésben.

Az olvasó összbenyomása nem egyértelmű. A sokoldalúságra törekvés, az érdekességek halmozása arról tanúskodik, hogy Perjés László ambivalensen ítéli meg a kilátásokat, s róluk - az objektivitás jegyében - talányosan nyilatkozik.

Valósan virtuális világ

Carl Shapiro-Hal R. Varian: Az információ uralma

Geomédia Szakkönyvek, 2000. 384 oldal, 4400 Ft

A kötet bevezetést kínál a digitális világ gazdaságtanába, ám valójában ennél sokkal többet, fontosabbat ad. A marketing a józan ész győzelme önmagunk és a piac fölött. Így, ebben a fontossági sorrendben: először is a cégeknek magukat kell rászorítaniuk, hogy úgy dolgozzanak, olyan értékesítési és beszerzési kínálattal jelenjenek meg a piacon, olyan magatartást mutassanak üzleti kapcsolataikban, ami arra indítja a piac számukra fontos szereplőit, hogy velük akarjanak üzletet kötni. Nem kevésbé fontos, hogy az üzleti tevékenységükhöz, kapcsolataik kezeléséhez legyen jó stratégiájuk, hathatósan igyekezzenek azt érvényre juttatni, és ebben kellőképpen következetesek, de ugyanakkor rugalmasak is legyenek.

Ez a mű a piacban való gondolkodás mesterkurzusa. Világos, ésszerű gondolatmenetek és azokat kiteljesítő vagy éppen értelmező gyakorlati példák gazdag sorával azt kínálja, ami napjainkban a leginkább nélkülözhetetlen a tartós sikerhez: a lehetőségek felismeréséhez, megragadásához és sikeres kiaknázásához szükséges célratörő és rugalmas gondolkodásmódot.

Fő tétele, hogy a közgazdasági alapelvek képesek utat mutatni napjaink felgyorsult gazdasági viszonyaiban. A technológia változik, de a gazdaság törvényei változatlanok. Aki azzal küszködik, hogy megértse, mit jelent az internet az egyes embereknek és vállalkozásoknak, rengeteget tanulhat abból, miként született meg száz évvel ezelőtt a telefonrendszer.

A sok hasznos elvi és gyakorlati útmutatásból kiemelkednek azok a megfontolások és technikák, amelyeket arra vonatkozóan ismertet a kötet, hogy gyártóként milyen stratégiákat ajánlatos alkalmazni a termékválaszték kialakításában, egy-egy cég miként kösse magához a felhasználókat, s a felhasználók hogyan kerülhetik el, hogy függővé váljanak bizonyos szállítóktól.

Színház

Érték és szórakozás

Ödön von Horváth: Szépkilátás

Komédia három felvonásban

Az RS 9 színház előadása

Rendezte: Lábán Katalin

Díszlet: Soós Tamás

Jelmez: László Piroska

Potyapénzre utazó, lecsúszott, mindenre elszánt fazonok népesítik be a világhírű (magyar-német származású) Ödön von Horváth színpadát a Szépkilátás című fekete komédia hazai ősbemutatóján. A fölöttébb gyanús, háború előtti figurák jelen időnkbe is átültethető alja-típusokat képviselnek. Ma sincs kizárva, hogy néhány - múltjában talán gyilkosságot is rejtegető - gazfickó ádáz versenyt fut egy-egy nagyobb örökségért, amivel gondtalan és dologtalan életet garantálhat magának.

A bohózatszerű és horrorelemekkel spékelt vígjáték a Mesél a bécsi erdő klasszikus írójának professzionista technikáját reprezentálja. Meglehetősen eredeti benne a nyílt színen kitervelt hazudozás s a valóságidegen képzelődés mesteri keverése, amelynek révén sokszor sem a negatív hősök, sem a nézők nem tudják megkülönböztetni a kitalációt a realitástól. Mindez a von Horváth-féle iróniával tűzdelve kimeríti a magasrendű szórakoz(tat)ás fogalmát.

A Lábán Katalin rendezte előadás szereposztása parádés. A pompás karakterek közül Vallai Péter gyáván svihák bárójáé a legmutatósabb szerep - amit ő művészi fegyverzete totális mozgósításával hálál meg. Balkay Géza ugyancsak teljes intenzitással játssza a nőktől kitartott, egyszersmind lányokat megrontó szállodaigazgatót. Kaméleonsága egyszerre szánalmas, meglepő és undorító. Az alkoholista kitartóját megszemélyesítő Margittai Ági a gazdagsággal zsaroló hatalmaskodás bonyolult képletét mutatja be; átlátszó önleleplezéssel. A törvénytelen gyerekének apát kereső Igó Éva mint örökösnő különösen az ellene forralt összeesküvés abszurd szituációjában jeleskedik.

Jazz

Vidám zenészek

Lemezbemutatók a Zeneakadémián

2001. november 17.

Nemrég csipkelődéssel tarkított vita alakult ki egy úgynevezett komolyzenei menedzser (korábban maga is muzsikus egy jó nevű zenekarban), valamint Vukán György között a technikai perfekcióról, a kottahű előadásról, az improvizálásról. Vukán szerint ok nélkül tartják magukat többre a "szomorú zenészek" - a kifejezést alighanem a vendéglátós muzsikusoktól vették át a könnyűzenészek. A "frontvonalak" valójában korántsem ilyen merevek. Az igazán nagy muzsikusok - Gidon Kremer, Daniel Barenboim vagy a közelmúltban elhunyt Isaac Stern - sosem tettek különbséget, hiszen csak kétféle művész létezik: jó és rossz, és csupán kétféle zene van: minőségi és silány. A könnyű pedig néha nagyon is nehéz...

A zeneakadémiai lemezbemutató szereplői mind nagyszerű, kreatív művészek, nem közönséges reprodukátorok. A hangverseny első részében Binder Károly zongoraművész és Borbély Mihály fúvós lép pódiumra. Binder a kortárs zene kiválósága, maga is komponista. S noha tanít a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, bizonyára ő is érzi a hiányt: az akadémián (ellentétben más európai iskolákkal) egyelőre nincs jazztanszak. Alkotói együttműködése a "vidám zenészek" remek egyéniségeihez köti: Dés Lászlóhoz, Dresch Mihályhoz, Balázs Elemérhez, a sor hosszú, akárcsak a külföldi partnereké Charlie Marianótól Marcus Stockhausenig.

Borbély Mihály munkássága szintén szerteágazó, nemcsak azért, mert a szaxofon mestere, hanem mert klarinéton, kavaón, fujaraón és dvojnicén is játszik, alapítója a Vujisics-együttesnek, dolgozott Sebestyén Mártával, Tolcsvay Lászlóval, Michel Montanaróval - s ez a lista is roppant hosszan folytatható.

A koncert második részében a Tony Lakatos-Arnie Somogyi Quartett CD-anyagából szólalnak meg darabok élőben. Aki egyszer is hallotta Tony Lakatost játszani, úgy érzi, az övéhez foghatóan szép, finom árnyalatokban gazdag szaxofonhang nincs több a kontinensen. Tony Lakatos (képünkön) 1993 óta a Frankfurti Rádió Big Bandjének szólistája, hazai fellépései ünnepi eseménynek számítanak. Arnie Somogyi a bristoli egyetemen angol bölcsészeti tanulmányokat folytatott. Ám egy szép napon ösztöndíját egy bőgőbe "fektette", és korábbi hegedű- és gitártanulmányait felelevenítve visszatért a zenéhez. Steve Waterman, Tommy Smith, Andy Sheppard, Guy Barker, vagyis a brit zene sztárjai szívesen muzsikálnak Arnie-val.

Kiállítás

A cityben és a város peremén

Új kortárs művészeti központok

Szeptember végén alig egy hét különbséggel két kortárs művészeti központ nyílt meg Budapesten. A tény önmagában is figyelemre méltó, mert galériák létesültek ugyan az utóbbi években, koncepciózusan kialakított, a mai művészetet szolgáló helyek viszont nem.

Az Érintés - avagy a festészet allegóriái című kiállítással tárta ki kapuját az Ateliers Pro Arts/A.P.A.!, a főváros új művészeti központja a századfordulón pipagyárnak készült épületegyüttes helyén, a VIII. kerületi Horánszky utca 5. szám alatt. John Warren Gotschot, az Amerikában művészeti menedzseléssel is foglalkozó szociológus-újságírót "megérintette" a lepusztult ház. Megőrizve az utcai homlokzat eredeti formáját, felújította, és létrehozta benne a művészeti központot és alkotóházat. Három, egyenként 50 négyzetméteres műtermét pályázat útján nyerhetik el az alkotók 2002 januárjától, a 200 négyzetméteres galéria pedig évente négy nagy tárlattal és több kamarakiállítással várja a hazai és külföldi érdeklődőket.

Újpesten, az Árpád út és a Váci út találkozásánál, a régi Wolfner-féle bőrgyár helyén magyar magánbefektetők alapították a MEO Kortárs Művészeti Gyűjteményt és Kiállítóhelyet. A Blitz galériás Kováts Lajos és Winkler Márton üzletember, valamint az igazgató, Bencsik Barnabás elképzelései szerint és saját gyűjteményükből hozták létre az induló anyagot, de a tervek messzire mutatnak.

November 18-áig Krém címmel a kortárs hazai festészet és plasztikai művészet javának alkotásaival találkozhat az érdeklődő. Kedvcsinálóként: Bak Imrétől Pauer Gyuláig, El-Hassan Rózsától Klimó Károlyig, Gerhes Gábortól Lakner Antalig, Roskó Gábortól Szűcs Attiláig és Kovách Gergelyig valóban "a krém" van jelen a MEO-ban. A külhoni sztárvendég Chris Cunningham, aki a velencei Biennáléról hozta el Flex című, izgalmas videoinstallációját. A képek, szobrok, objektek mellett igen vonzó a tágas földszinti kávéház és a könyvesbolt.

A képtár péntekenként este tízig látogatható, más napokon egyelőre hatkor bezárnak. Ha elég népszerű lesz a MEO, hétfőn is fogad majd vendégeket. Iskolásoknak, képvásárlóknak, azoknak, akik a vizuális ismeretekben kívánnak elmélyülni, beszélgetős órákat szerveznek majd. Mint tervezik, később bemutatják Peter Greenaway, Pablo Picasso, Jeff Koons, Andres Serrano, Mariko Mori munkáit is.

Muzsika

A megtalált szimfónia

A Budapesti Fesztiválzenekar koncertjei a Zeneakadémián

2001. november 23., 24., 25.

Schubert IX. - "nagy" melléknevű - C-dúr szimfóniáját játssza novemberi hangversenyein a Budapesti Fesztiválzenekar a Zeneakadémia nagytermében. A fiatalon és betegen elhunyt osztrák zeneszerző alkotása romantikus stílusban fogant, szenvedély és melankólia jellemzi.

A föltehetően 1825-26-ban komponált mű előadására a bécsi Zenebarátok Társasága készült ugyan, ám azt a muzsikusok előadhatatlanul nehéznek minősítették, így Schubert sohasem hallotta megszólalni. Talán végérvényesen az enyészeté lett volna, ha Robert Schumann meg nem leli a komponista fivérénél hátrahagyott szegényes holmik közt. Mendelssohn mutatta be a megtalálás esztendejében, 1839-ben Lipcsében, miután a "mennyei hosszúságú" darabot elfogadható méretűre rövidítette.

A koncert másik számának, Dvor˘ak h-moll gordonkaversenyének a bemutatója körül keveredett némi zavar. A darabot honfitársa, a kitűnő csellista, Hanus Wihan számára írta a zeneszerző, aki saját kadenciát akart a fináléban, ám ehhez Dvor˘ak nem járult hozzá. Az ősbemutatón ezért Leo Stern játszotta a versenyművet, amely valódi, széles ívű romantikus alkotás.

A zenekarral két jeles vendég lép pódiumra, Kurt Sanderling, a világhírű német karmester (képünkön) és fia, Michael Sanderling gordonkaművész. Kurt Sanderling mára a nagy dirigensnemzedék (Klemperer, Failoni, Furtwängler, Doráti, Solti stb.) utolsó képviselője. 1960-tól tizenhét éven át vezette a Berlini Szimfonikusokat, de dolgozott minden jelentős európai és amerikai zenekarral. A romantikus mesterművek ihletett megszólaltatója harmadszor áll a BFZ élén. Fia szintén rendkívül sikeres művész, díjakat nyert a barcelonai, a lipcsei és a müncheni nemzetközi versenyeken, majd évekig vezette a lipcsei Gewandhausorchester csellószólamát.

Film

Valódi gyógyfű

Főbenjáró bűn

Színes, angol film

Rendezte: Nigel Cole

Szereplők: Brenda Blethyn, Craig Ferguson, Valerie Edmond, Tcheky Karyo, Phyllida Law

Forgalmazza: Budapest Film

Az idén talán ez volt Anglia kedvenc filmje, amely - mivel egyáltalán nem a szigetlakók lokálpatriotizmusát tükrözi - azóta az egész világot meghódította.

Mit csináljon az özvegyasszony, amikor kiderül, hogy elhunyt férje üzleti vállalkozásai mind megbuktak, és örökségként hatalmas összegű adósságot hagyományozott rá? Elbocsátja a kertészt, elad néhány ékszert, mindez azonban nem elég, egymás után jelentkeznek a végrehajtók, hogy mindenét elárverezzék. A cornwalli partvidék kis településének lakói szívesen megmentenék Grace-t, akit mindnyájan szeretnek, de maguk sem tudják, hogyan is kezdjenek hozzá. Végül szinte magától kínálkozik a megoldás: volt kertészével közösen a tisztes asszonyság marihuána termesztésébe kezd a kúria télikertjében...

Innentől az események felgyorsulnak. Grace-nek még drogdílerként is helyt kell állnia, minek következtében nyomába ered a fél londoni alvilág, és a kis település rendőrfőnöke elől sem lehet már sokáig eltitkolni a dolgokat.

Hogy a film készítőinek végül miként sikerül kilábalniuk ebből a gubancból (hiszen mégsem biztathatja egy film tanulsága arra az embereket, hogy a meggazdagodás legjobb módja a marihuánatermesztés, ugyanakkor a szimpatikus Grace sem végezheti az utcán, koldusként), legyen titok, az mindenesetre biztos, hogy az angol komikum kedvelői ezúttal sem fognak csalódni.

Grace-t Brenda Blethyn játssza, akit a Titkok és hazugságok című filmből ismerhetünk - ebben nyújtott alakításáért 1996-ban mind a Golden Globe, mind a cannes-i filmfesztivál legjobb színésznőnek járó díját elnyerte. A kertészt Craig Ferguson alakítja, aki egyben a történet egyik írója is, és nem mellékesen Anglia egyik vezető komédiása. A mellékszerepekben egyaránt megtalálhatók frissen végzett színiiskolások és olyan nagynevű színházi színészek is, mint Phyllida Law, az Oscar-díjas színésznő, Emma Thompson édesanyja.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. november 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére