Az alábbiakban példákon keresztül illusztráljuk azokat a hitelezői magatartásokat, amelyek igen gyakran megkönnyítik a tartozás fedezetének elvonását.
Zálogjog ingatlanon
Az ingatlanhoz tapadó zálogjog igen elterjedt mind a pénzintézeti hitelek és kölcsönök, mind a magánszemély hitelezők közötti szerződéses jogviszonyok tekintetében. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a zálogszerződések teljeskörűen betöltenék a nekik szánt védelmi szerepet, vagy hogy elterjedtségük tartalmuk és következményeik pontos ismeretével társulna. Szembetűnőek azok a hibák, amelyek olykor még a hitelezéssel tevékenységi körükből adódóan folyamatosan foglalkozó pénzintézetek gyakorlatában is előfordulnak.
Fedezetértékelés
A követelést biztosító zálogjognak csak akkor van értelme, ha a tartozás fedezetére a zálogtárgy jogi helyzetét és piaci értékét tekintve egyaránt ténylegesen alkalmas. Felmerül a kérdés, hogy kellő körültekintéssel járt-e el a pénzintézet pl. abban az esetben, amikor egy ipari és szolgáltató kft. részére a kft. tulajdonát képező és telephelyéül szolgáló egyetlen vidéki ingatlan, valamint üzemi berendezései és teljes árukészletének a kölcsön fedezeteként történő lekötése mellett előbb 20 millió Ft kölcsönt nyújtott, majd öt hónap elteltével további 53 millió Ft-ot hitelezett. A terhelt az összesen 73 millió Ft-os tőke és kamatai körében fennálló tartozásából összesen 7 millió Ft körüli összeget teljesített, a teljes árukészletet viszont értékesítette, a pénzt pedig saját céljaira fordította. (Utóbb – egészen a büntetőeljárás elévüléséig – a terhelt egyébként el is tűnt, anélkül hogy a követelés teljesítése érdekében bármit tett volna.)
Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés elmaradása
Ennél is érthetetlenebb egy másik ügyben tapasztalt hiba. Egy pénzintézet 50 000 000 Ft-ra kötött kölcsönszerződést a terhelt által vezetett építőipari tevékenységet folytató kft.-vel, a társaság profiljába és bejegyzett tevékenységi körébe tartozóan egy ingatlan megvásárlására, valamint azon egy értékesítésre szánt többlakásos felépítmény létrehozására. A szerződésben erdetileg egy dologi adós is szerepelt, és az ingatlanra jelzálogszerződést kötöttek a kölcsön és járulékainak visszafizetése biztosítékaként. Az adós a kölcsönből négy hónap eltelte után 25 000 000 Ft-ot megfizetett, mire a bank a kölcsönszerződésből a dologi adóst kiengedte és a kezességvállalását megszüntette. A terhelt a tervezett lakóingatlant mintegy fél év alatt felépítette, és azokat további egy év alatt 8 vevő részére mint tehermentes lakásokat értékesítette, tekintettel arra, hogy a bank a jelzálog bejegyzése iránti kérelmét a földhivatalhoz sem a szerződés megkötésekor, sem a későbbiek során nem terjesztette be. Erre már csak az értékesítés befejezése előtt röviddel került sor, ameddigre azonban a vevők tulajdonjog-bejegyzés iránti kérelme már részben – a zálogjogot megelőzően – széljegyezve is volt. A terhelt a kölcsönből fennálló hátralékát a banknak nem fizette meg, az értékesítésből befolyt összeget saját céljaira fordította, így a kölcsön biztosítékául szolgáló fedezetet elvonta.
A bíróság az ügyben megállapította azt is, hogy a pénzintézetet mulasztás terheli, hiszen nyilvánvalóan tudnia kellett, hogy a Ptk. 266. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel a jelzálog keletkezéséhez ingatlan esetében az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzés szükséges. Ez a sértetti közrehatás a vádlott javára figyelembe veendő enyhítő körülményként is szolgált.
Ugyanerre az álláspontra helyezkedett a bíróság abban az ügyben is, amikor a pénzintézet áru és berendezések vásárlása céljára 6 000 000 Ft kölcsönt nyújtott az elkövetőnek, s az ennek biztosítékául egy harmadik személy ingatlanára alapított jelzálogjogot az ingatlan-nyilvántartásba nem jegyeztette be. Mintegy 2 éven keresztül állt fenn a bank és az adós kapcsolata, amelynek tartalma a pénzintézet részéről az elkövetőnek küldött számos fizetési felszólításban merült ki. Hitelkonszolidáció keretében a követelést nyomon követhetetlen láncolatban különböző cégek vették át – s egy csekély része megfizetésre is került -, míg végül azt egy kft.-re engedményezték, amely végül előterjesztette a földhivatalban a kérelmet a jelzálog bejegyzése iránt. A vádlott vétkes magatartása mellett a földhivatali bejegyeztetés elhúzódása is közrejátszott abban, hogy az ingatlant tehermentesként értékesíthették harmadik, jóhiszemű személyek részére, a követelés pedig kielégítetlen maradt.
Párhuzamos kölcsönök
Kérdéses, hogy az ingatlanra alapított jelzálog betöltheti-e funkcióját olyan esetben, amikor az egyidejűleg több eltérő profilú kft.-ben is ügyvezetőként működő, más társaságokban pedig tagként szereplő terhelttel négy hónap leforgása alatt hol az egyik, hol a másik tevékenységi körbe tartozó gazdasági tevékenység vonatkozásában a különböző bankok úgy kötnek kölcsön fedezetét biztosító jelzálogszerződést, hogy a fedezetet ugyanazon ingatlan jelenti, s a kölcsönök futamideje párhuzamos. A tapasztalatok szerint a párhuzamos kölcsönök törlesztése még tőkeerős cégeknek is jelentős megterheléssel jár, a kölcsönöket pedig nem is megfelelően felhasználó terhelt számára a konkrét ügyben lehetetlen feladat volt. Szinte törvényszerűen következett be az ingatlan különféle manipulációkkal (köztük újabb bűncselekménnyel) újabb és újabb tulajdonosoknak történő többszörös átjátszása, függetlenül attól is, hogy időközben a terhelt egyes cégei ellen eltérő időpontokban felszámolási, illetve csődeljárás indult. Észlelhető volt az is, hogy a többszörös zálogteher és a törlesztőrészletek elmaradása, valamint a vádlott közreműködési készségének hiánya ellenére sem ítélték úgy a pénzintézetek – köztük az első zálogjogosult sem -, hogy az elzálogosított vagyon kielégítést veszélyeztető mértékű csökkenése következhet, illetve következett be, s nem éltek az erre az esetre biztosított egyéb lehetőségeikkel.
Kecskére káposztát
Más esetben is tetten érhető a zálogszerződés szerepének, illetve az ebből fakadó érdekeknek a fel nem ismerése. Az egyik ügyben a terhelt több részletben vett fel összesen 3 és fél millió forint összegű kölcsönt egy lakásvásárlási ügylet kapcsán, de valójában a hitelező által is tudottan az általa vezetett bt. üzemeltetéséhez. A kölcsön biztosítékául a terhelt tulajdonát képező ingatlanra jelzálogjogot alapítottak, ám a szerződésbe is azt foglalták és a valóságban is abban állapodtak meg, hogy a jelzálogot az adósnak kell az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztetnie. Nem volt különösebben meglepő, hogy erre természetesen sem a szerződés megkötésekor, sem a későbbiek során nem került sor. A hitelező annak ellenére nem ellenőrizte a bejegyeztetést, sőt erről szóló igazolást sem kért, hogy a következő másfél évben a folyamatos felszólítások ellenére a kölcsön törlesztőrészleteivel a vádlott elmaradt. Természetesen bekövetkezett az a helyzet, hogy a vádlott az ingatlant – mint tehermentest – értékesítette, ezzel a fedezetet elvonta. Az eljárás során megállapítható volt az is, hogy a kölcsönszerződés megkötésére valójában úgy került sor, hogy a fedezetül lekötött ingatlan – bár valóban a terhelt tulajdonát képezte – még nem volt az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezve, vagyis a hitelező nyilvánvalóan a földhivatali okirat ismeretének hiányában járt el.
Az ellenőrzés elmaradása
Minden bizonnyal segíti a fedezetelvonás bűntettének elkövetését, hogy a zálogjogosultak túlságosan is bíznak önmagában az ingatlan lekötöttségében, s nemigen élnek azzal a lehetőséggel, hogy a zálogkötelezett gazdálkodását legalább az első késedelembe esés után ellenőrizzék.
A szokásos eljárás az, hogy – legalábbis a pénzintézeti hitelek túlnyomó többségében – a kölcsön folyósítása előtt ellenőrzik a leendő adós vagy zálogkötelezett vállalkozását, jogi és működő hátterét, azonban a szerződéses jogviszony későbbi szakaszára nézve nemigen vindikálják maguknak ezt a – törvény által biztosított – jogot.
Mindez ugyan nem mentesíti a szándékos bűncselekmények elkövetőit a felelősségre vonás alól, azonban a törvényben a hitelezők részére nagyon is alapos megfontolásból biztosított jogosultságok ésszerű gyakorlása közrehathat a bűncselekmény megelőzésében, erősítheti a szerződéses fegyelmet, meggondoltabb hitel-, kölcsönfelvételre ösztönöz, s ami talán a legfontosabb: ezzel a hitelezők saját érdekeiket is hatékonyan védhetik.
Zálogjog ingóságokon
Az ingatlanon kívül más zálogtárgyat terhelő jelzálog, valamint vagyont terhelő zálogjog alapításához a zálogszerződés közjegyzői okiratba foglalása és a jelzálognak a Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál történő nyilvántartásba való bejegyzése szükséges. E nyilvántartás ugyanúgy közhiteles, mint a földhivatali nyilvántartás ingatlanok esetében. Míg ez utóbbi nyilvántartás jelentősége többé-kevésbé közismertnek tekinthető, a közjegyzői kamarai nyilvántartás puszta létezése is alig-alig ismert.
Gépkocsira kötött zálogjog
Az ingatlanok mellett ma már a nagy értékű gépkocsik fedezetként történő felajánlása és elfogadása is gyakorlati jelentőségre tett szert, különösen rövidebb lejáratú, relatíve kisebb összegű kölcsönök fedezeteként. A kölcsönadó jellemzően a későbbi terhelt ismeretségi köréből kerül ki, tehát adott egy bizalmi viszony, amely a későbbiek során is megkönnyíti a bűncselekmény elkövetését. A gépjárművön alapított zálogjog szabályait, a közokiratba foglalást, a bejegyeztetést azonban gyakorta elmulasztják. Miután a vállalkozás rendeltetésszerű működésében sokszor ezek a járművek maguk is részt vesznek, ebben az esetben eleve számolni kell az igénybevételből eredő állagromlással. Következésképp ebben az esetben már csak ebből az okból is kifejezetten gyakorlati jelentősége lenne annak, hogy a jogosult időszakosan ellenőrizze a zálogtárgyat, ám erre nemigen kerül sor.
A gépjármű az ingatlannál lényegesen könnyebben mobilizálható, s nem ritka, hogy a zálogjog ellenére harmadik jóhiszemű személyek azon mint tehermentes vagyontárgyon kereskedelmi forgalomban tulajdont szereznek. Számos esetben a zálogjog a nyilvántartásba bejegyeztetve nincs, de mivel e nyilvántartás léte alig-alig publikus, az sem jellemző, hogy a kereskedelmi forgalom résztvevői utánajárnának a gépjárművet esetleg terhelő jelzálog létezésének. Mindebből következően a gépjárművek igen könnyen válhatnak a fedezetelvonás elkövetési tárgyává.
Zálogjog követeléseken
A zálogjog tárgyaként követelés vagy jog is szerepelhet. Ez esetben a zálogjog kötelezettje – a zálogjogra kiterjedő hatállyal – csak a jogosult hozzájárulásával tehet olyan nyilatkozatot, amely a jogosult kielégítési alapját megszünteti vagy hátrányosan érinti.
Követelést, jogot terhelő zálogszerződésnél a jogosult a követelés vagy jog kötelezettjével szemben a zálogjogot csak akkor érvényesítheti, ha a zálogjog alapítását a kötelezettel közölték, és az elzálogosított követelésről vagy jogról kiállított okiratot a zálogjogosult részére átadták.
A követelés jogcímének, kötelezettjének, a követelés mibenlétének, lejárati időpontjának, összegének, részletekben történő lejárat esetén az egyedi esedékesség időpontjainak és a részletek mértékének a zálogszerződésből mindenképpen egyértelműen ki kell derülnie. Ezenkívül természetesen a követelés jellegétől függően jelentősége lehet még a lekötött vagyon pontos körülírása szempontjából mindazoknak az egyedi körülményeknek, amelyek speciálisan az alapkövetelés lényegéhez, az abban szereplő kötelezettek személyéhez és adataihoz tapadnak.
Így pl. lízingszerződések árbevételére, illetve a lízingbe adott eszközökre banki kölcsön fedezeteként alapított zálogjog esetén nevesíteni kell az eredeti lízingkötelezetteket és a hozzájuk tapadó lízingtárgyakat együttesen, csakúgy, mint a díjak és egyéb, a lízingből várható bevételek (késedelmi kamatok, költségek) mibenlétét, összegszerűségét és lejáratát.
A zálogjog jogosultjának alapvető érdeke ugyanakkor – és a szerződéskötéssel járó elvárható körültekintés körébe is beletartozik -, hogy a fedezetelvonás megakadályozása érdekében maga értesítse a megváltozott számlaszámról, befizetési módról a lízingkötelezetteket – elvonván ezzel a zálogkötelezett elől azt a lehetőséget, hogy a nem őt illető összegre teljesítést elfogadjon, s megkímélve a vétlen lízingbevevőt is az ebből adódó kellemetlenségektől.