Szűk esztendők után fogyókúra

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. szeptember 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 41. számában (2001. szeptember 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
A gyógyszeripari cégek tavaly a hazai GDP mintegy 2,5 százalékát állították elő, ám ennek ellenére kiemelkedően fontos szereplői a magyar gazdaságnak. A külföldi tulajdonosnak eladott, a tőzsdén privatizált nagy cégek elsősorban a hazai piacon elfoglalt vezető pozíció, illetve a kelet-közép-európai hídfőállások és kapcsolatrendszer folytán találtak könnyen új gazdára. A kitüntetett helyzet azonban a hazai importliberalizációval és a FÁK országaiban bekövetkezett piacnyitással megszűnt. Ma a gyártók a kormánnyal is gyakran vitatkoznak: súlyos milliárdokról van szó.

A gyógyszeripar keserű pirulái

A magyar gyógyszeriparról mindenkinek a Richter, az Egis, a Chinoin, esetleg a Human vagy az egykori Biogal jut az eszébe, pedig az ágazatnak még számos szereplője van. Jelenleg több mint ötven hazai cég rendelkezik humán gyógyszerre vonatkozó gyártási engedéllyel. A többség persze csupán a legegyszerűbb, közvetlenül a patikáknak készített gyógyszerfélék - például a babáknak való popsikenőcsök és fürdetőkrémek, a csípések tüneteit enyhítő "rázókeverék", vagy a köhögés elleni Mixtura pectoralis - előállítására képes. Valódi, nagykereskedőket kiszolgáló gyógyszergyárból a "nagyokon" kívül mindössze 16 van. Alig ismerteket ez utóbbiak között is találunk, s olyan cégeket is, amelyekről kevesen gondolnák, hogy gyógyszergyártással (is) foglalkoznak. E gyártói kör - a Bioextra, az Extractum-Pharma, a Hajdú-Bihar Megyei Gyógyszertári Központ, a Humanpharma, a Medipharma, a Meditop, a Nutricia, az Omninvest, a Pannonpharma, a Parma Patika, a Pharmafax, a Pharmafontana, a Pharmamagist, a Pharmanet, a Pharmasol, a Praxico - természetesen kiegészíthető az előbb említett nagyokkal, de talán idesorolható a Béres Rt. is.

Előre az orosz piacon

Az ágazat termelési értéke a gazdaság egészéhez viszonyítva nem jelentős: tavaly a gyógyszeripar a hazai GDP mintegy 2,5 százalékát állította elő. A vegyiparon belül jelentősége természetesen sokkal nagyobb: részesedése a termelésből 16, a vegyipari exportból pedig 20 százalékos.

A gyógyszeripar - a Magyar Gyógyszergyártók Szövetségének (Magyosz) álláspontja szerint - viszonylagos kicsisége ellenére is kiemelkedően fontos ágazata a magyar gazdaságnak. A szektor anticiklikus tulajdonsággal bír - ezzel tompítja a szélsőséges kilengéseket -, nagyszámú foglalkoztatottnak ad munkát közvetlenül és a háttériparban is, erősen exportorientált, intenzív K+F tevékenysége révén kedvező hatást gyakorol a hazai innovációra, emellett pedig jelentős beruházásokat hajt végre. A hazai gyógyszergyártók beruházásai az utóbbi öt évben megközelítették a 90 milliárd forintot (ez az árbevétel 11 százaléka), a kutatási-fejlesztési ráfordításaik pedig az 5,8 milliárdot. Az sem elhanyagolható, hogy az itthon felhasznált gyógyszerek több mint egyharmada - termelési értéken számolva - hazai gyártású.

A belföldi piac mellett változatlanul a volt keleti tömb országai számítanak a magyar gyógyszeripari termelés legfontosabb felvevőpiacának. Oroszország a tavaly megindult látványos gazdasági növekedésnek köszönhetően mára ismét visszaszerezte korábbi vonzerejét, a magyar gyártók pedig - akik sokat áldoztak arra, hogy az 1998-99-es szűk esztendőkben is jelen legyenek - most kezdik learatni előrelátásuk termését. Az Egis tavaly már az utolsó "békeévet", 1997-et meghaladó forgalmat ért el Oroszországban: a négy évvel ezelőtti 17,4 millió dollár helyett 19 milliót könyvelhetett el.

Az orosz piac - iparági elemzők szerint - még nem heverte ki teljesen a válságot, az összforgalom az 1997-es 2,7 milliárd dollárral szemben tavaly csak 2 milliárd volt. Vagyis az Egis - hasonlóan a szintén erőteljesen nyomuló Richterhez - az egyelőre a krízis utóhatásait szenvedő, hosszabb távon azonban perspektivikus térségben növelni tudta a részesedését. Az Egis részaránya immár meghaladja az 1 százalékot, amivel máris a rendkívül elaprózott piac első 15 gyártója közé emelkedett (a legnagyobb cégek egyenként 4-5 százalékot birtokolnak). A vállalat - élve a bővülés adta lehetőségekkel - tavaly megduplázta forgalmát (miközben a teljes orosz gyógyszerpiac alig több mint húsz százalékkal bővült), s az idei kilátások is biztatóak. Orbán István vezérigazgató szerint ma már nem kincstári optimizmus, hanem realitás, hogy 2003-2004-ig évente legalább 20 százalékkal tudják majd növelni oroszországi eladásaikat, elsősorban a válság első jelei láttán visszavonulót fújt nyugati gyártók rovására.

A konjunktúrát tapasztalva újra napirendre került az Egis tavalyi terve az oroszországi gyártóbázis kiépítéséről, ám a cég a korábbi elképzelésekkel szemben jelenleg nem gyárvásárlásra, hanem bérmunkában történő termeltetésre készül. Orbán István helyzetértékelése szerint immár kevesebb piaci kockázattal kell számolni, a rubel stabil, és az sem jellemző, hogy a vevő nem fizet az áruért.

Szabad a pálya

Ami a magyar gyógyszerpiacot illeti, az - a mostanában ismétlődő államibeavatkozás-kísérletek ellenére - szinte teljesen liberalizált, az itthon előállított készítményeknek az importáruk erős versenyében kell helytállniuk. 1990-ben - termelői áron - még 74 százalék volt a hazai termékek részesedése, az 1991-ben bevezetett importliberalizáció hatására azonban az évtized végére 39 százalék alá csökkent, s ez a tendencia - lassulva ugyan, de azóta is - folytatódik. Amennyiben az eladott dobozokat vagy az elfogyasztott terápiás dózisokat nézzük, a hazai készítmények aránya természetesen jóval magasabb, hiszen a külföldről behozottak átlagosan sokkal - a Magyosz adatai szerint mintegy háromszorosan - drágábbak. A nagy magyar gyógyszergyártók még mindig a hazai gazdaság vezető cégei közé tartoznak - szoros versenyben olyan óriásokkal, mint a svájci Novartis vagy az amerikai Pfizer -: a magyar piac 12 legnagyobb szereplője között ott van a 4 legnagyobb hazai gyártó is. Az első 20 legnagyobb forgalmú készítmény fele magyar gyártású.

Ezen a helyzeten alapvetően az importliberalizáció sem változtatott, annak ellenére, hogy a korábban mindig pozitív szaldójú gyógyszer export-import mérleg 1993-ban negatívba fordult, s ezt a kedvezőtlen trendet a keleti - elsősorban orosz - piacok 1998-ban bekövetkezett összeomlása tovább gyorsította. Jellemző, hogy az évtized elejéig Magyarország "önellátási indexe" a jelentős gyógyszeriparral rendelkező országokéhoz (Franciaország, Németország, Olaszország, Anglia, Egyesült Államok) hasonlított, mára az importfüggők (Ausztria, Finnország, Hollandia, Portugália) indexéhez vált hasonlatossá. Az import több mint háromnegyede egyébként Európából - elsősorban Németországból, Svájcból, Belgiumból, Angliából, Franciaországból, Hollandiából és Olaszországból - származik.

Átalakított szabadalmi mechanizmus

A hazai gyártmányú gyógyszerek térvesztéséhez az is hozzájárult, hogy Magyarország 1994-ben - hosszas vita után - átalakította, pontosabban a nyugati mintákhoz igazította a gyógyszeripari termékek szabadalmi rendszerét. 1895-től 1994-ig eljárásszabadalmi rendszer volt érvényben, vagyis nem az egyes hatóanyagokat, hanem az előállításuk egy-egy konkrét módját lehetett szellemi jogvédelem alá helyezni. Ez a magyar sajátosság azt eredményezte, hogy a hazai gyártók a gyártási eljárás némi módosításával könnyedén megszerezhették a nyugati készítményeket, megspórolva a horribilis gyógyszerkutatási költségek egy részét. (E hagyománynak is köszönhető, hogy a magyar gyógyszerkutatás elsősorban nem az originális hatóanyagok megtalálásában, hanem a kevésbé tőkeigényes termék-, illetve gyártásfejlesztésben erős.) A megoldás nemcsak az ország számára volt előnyös, hanem a magyar gyógyszercégek keleti pozícióinak kiépítéséhez is hozzájárult, mivel - lévén hogy az eljárásszabadalmi rendszer a szocialista blokk országaiban is érvényben volt - a nyugati készítményeket kiszorító, azonos hatóanyag-tartalmú, de sokkal olcsóbb magyar gyártmányokkal a rubelövezetben is teret hódítottunk.

1994 óta nálunk is a Lajtán túl szokásos termékszabadalmi rendszert alkalmazzák, a jogszabályok azonban hagytak némi kibúvót. A szabályozás lényege, hogy egy máshol kifejlesztett termék gyártásához meg kell várni, amíg a szabadalom lejár - a védettség időtartama általában 20 év. Az 1987 előtt megadott eljárásszabadalmak továbbra is érvényesek, igaz, csak 2006-ig. A nehezen áttekinthető szisztéma számos jogvitát gerjeszt a hazai gyártók és az importőrök között, a közelmúltban a Richter két esetben is sikerrel érvelt a bíróság előtt korábban megszerzett szabadalmáért.

Profiltisztítás

A magyar gyógyszeripar cégei a piaci küzdelem élesedésére erőteljes profiltisztítással, gyártmányaik számának csökkentésével válaszoltak. A szinte kizárólagos profil a humángyógyszer-gyártás, illetve hatóanyag-előállítás maradt, tavaly az "utolsó mohikán", a Chinoin is eladta növényvédőszer-gyártó üzletágát.

Az elmúlt két évtizedben, vagyis ebben a szabadalmi ciklusban közel 20 originális molekulával állt elő a magyar ipar, ezek közül néhány, stratégiai partnerekkel közösen kifejlesztett termék az Egyesült Államokban, Nyugat-Európában és Japánban is sikeres. Példaként említhetjük a Cavintont (Richter), a Jumexet és az Osteochinit (Chinoin), a Grandaxint (Egis), a Naksolt (Human). Az utóbbi időben az originális fejlesztés - jelentős idő- és pénzigénye miatt - erősen visszaszorult, az erre a feladatra potenciálisan alkalmas nagy magyar gyógyszergyárakat - külföldi tulajdonosaik - már nem tekintik fejlesztőbázisnak.

Az új készítmények helyét a licenctermékek és a generikus - vagyis lejárt szabadalmú, szabadon gyártható - szerek vették át. A kutatás-fejlesztés részaránya az ágazat árbevételének mindössze 6 százaléka, ugyanez a vezető nyugati gyártók esetében eléri a 20 százalékot is. A magyarországi eladásokban az itthon gyártott originális készítmények aránya 5 százalék, a licenctermékeké 27 százalék, a maradék kétharmadot a - jellemzően márkaneves - generikumok teszik ki.

Hátrányban a hazai

A külföldi tulajdonosnak eladott, illetve a tőzsdén keresztül privatizált nagy magyar gyógyszergyárak - a Chinoin, a Richter, az Egis, a Biogal - elsősorban a hazai piacon elfoglalt vezető pozíciójuk, illetve a kelet-közép-európai hídfőállásuk és kapcsolatrendszerük miatt találtak könnyen új gazdára. E kitüntetett helyzet azonban a hazai importliberalizációval és a FÁK országaiban bekövetkezett piacnyitással egy csapásra megszűnt. Ebben a helyzetben az új tulajdonosok a hazai gazdaságpolitikát hibáztatják a magyarországi piaci pozícióik folyamatosan gyengüléséért. Álláspontjuk szerint a magyar kormányzat nemcsak hogy nem védi a belföldi gyártókat, de egyenesen kiszolgáltatja őket a tőkeerősebb multiknak, például a társadalombiztosítási támogatások "versenysemleges" - a hazai termelőket valójában semmilyen formában nem preferáló - elosztásával. A hazai gyógyszerpiacot ugyanis - a nyugatiakhoz hasonlóan, de a jövedelmi különbségek miatt még látványosabban - az állam igen jelentősen befolyásolja az árak és a támogatások mértékének meghatározásán keresztül. A támogatások nagyjából egyenlően oszlanak meg a hazai gyártók és az importőrök között, de az sem vitatható, hogy ebből a pénzből - bár tavaly csak a termelési érték 36 százalékát adták - a "magyarok" látták el a piac 70 százalékát, vagyis nyilvánvalóan olcsóbbak, és látszólag jobban hasznosítják a támogatásokat.

Az állam magatartására - valójában a piacvédelem hiányára - az iparág befektetői a fejlesztések visszafogásával válaszoltak. Jellemző példaként említhető a francia kézbe került Chinoin: a tulajdonos Sanofi eleinte a nyereség visszaforgatását szorgalmazta, mostanában viszont a profit döntő hányadát kivonják, a K+F-kiadásokat pedig csökkentik. A kialakult helyzet egyes szakértők szerint már a magyar gyógyszeripar jövőjét is fenyegeti. Ha ugyanis a gyártók pozíciói tovább romlanak, akkor nyilván még kevesebb tőke jut kutatásra, fejlesztésre.

Árvita és fogyókúra

A hazai gyógyszerpiac állóvizét legutóbb a kormány június 12-ei rendelete kavarta fel, amely 630 forintban maximálta a 3500 forintnál drágább készítmények árrését. A rendelkezés áttételesen a gyártókat is érinti, hiszen amennyiben a patikák ellenérdekeltté válnak a drágább szerek forgalmazásában, az a termelők pozícióját is befolyásolja. Ezt megelőzően, a tavasz folyamán az egészségügyi kormányzat polgárjogi szerződést kötött a gyártókkal a gyógyszerárakról, ami értelemszerűen szintén áremelési korlátokat takar. A megállapodást a legnagyobb gyártók egyértelműen elfogadhatónak és jelentős lépésnek értékelték, utóbb viszont sérelmezték, hogy az árakról a végső szót kimondó ártámogatási bizottság minden külön értesítés nélkül eltért az abban rögzítettektől. Orbán István szerint ennek nyomán sérült az EU által is nyomatékosan ajánlott transzparencia - vagyis a döntéshozatal átláthatóságának - elve. Kelemen Judit, az egészségügyi tárca illetékes főosztályvezetője ugyanakkor úgy véli: lényeges pontokat érintő változtatások nem történtek. A kormányzati szándék egyébként világos, hiszen a társadalombiztosítási gyógyszerkassza minden évben szűknek bizonyul (a 8000 orvosság közül 3700 árát támogatja a tb, ebből 600 a közgyógyellátási listán is szerepel, azaz az érintetteknek semennyit sem kell fizetni értük) - a kérdés csak az, hogy felülről, erőből lehet-e ezen változtatni. Bogsch Erik, a Richter Gedeon Rt. vezérigazgatója szerint a kassza állandósult túllépésének fő oka nem a gyártók mértéket nem ismerő áremelése, hanem az, hogy évek óta nő a 90 és 100 százalékkal támogatott készítményekre kifizetett összeg. Nyolc éve a kassza 16, tavaly már 41 százalékát költötték erre. A legtöbbet azzal lehetne megtakarítani, ha a hazai hatóságok által is egyenértékűnek minősített (azonos vagy hasonló hatóanyagot tartalmazó) generikus szerekkel helyettesítenék az élő szabadalommal védett, jellemzően importból származó, úgynevezett innovatív készítményeket. Szabó Zoltán, az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének szakértője szerint nem kell külön adminisztratív korlátot emelni a behozatal előtt - annak ellenére sem, hogy a forint erősödése az exportőröknek hátrányos, az importőröknek viszont előnyös -, hiszen a támogatásokon keresztül nyomás alatt tartott piac amúgy sem gyakorol erős szívóhatást az importra.

Visszafogott kutatás

Jelenleg mintegy 1800 szakember foglalkozik Magyarországon gyógyszerkutatással. A hazai cégek az elmúlt 5 évben 41 milliárd forintot - árbevételük 6 százalékát - fordították erre. Buzás László, a Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetségének igazgatója szerint az iparág évente 25-40 új készítményt produkál, ám valóban új hatóanyagot tartalmazó gyártmány alig-alig van. * A gyógyszerkutatás magas költségű és alacsony hatékonyságú tevékenység: átlagosan minden tízezredik tesztelt molekulából fejleszthető ki a piacon is sikeres gyógyszer. Egyetlen új készítmény előállítása a kémiai és biológiai tesztekkel, biztonsági vizsgálatokkal együtt 500-600 millió dollárba kerül: ennyi pénzt egyetlen magyar gyógyszergyár sem tud erre fordítani. A megoldás a specializáció - aminek révén korábbi részeredményekre támaszkodva olcsóbban lehet fejleszteni - és az együttműködés, azaz a kutatási költségek több cég közötti megosztása. A Richter például egy német nagyvállalattal kötött a közelmúltban stratégiai K+F-megállapodást

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. szeptember 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére