Lejárt az egyéni feltalálók ideje

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. szeptember 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 41. számában (2001. szeptember 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Noha még korántsem ért véget 2001, júniusban már mint az esztendő találmányát emlegették a huszonhat éves Csutak Adrienne bejelentését. A fiatal debreceni kutatónő arra jött rá, hogy a lézeres látásjavító szemműtétek után egyeseknek mitől válik homályossá a látása. Találmánya díjat nyert, s mivel levédte szellemi termékét, nyugodt lehet, a befektetett energia nagy valószínűséggel anyagilag is megtérül. Sokan mások azonban nem ilyen szerencsések, számos magyar találmány elvész, vagy elorozzák azt.

Mit ér a szellemi termék, ha magyar?

A hazai találmányi életet évtizedek óta jól ismerő Pakucs János, a Magyar Innovációs Szövetség elnöke szerint a nagyvállalatok többségének ma már nem az a célja, hogy konkrét fejlesztéseket szabadalmaztasson, hanem az, hogy olyan eljárásokat, know-how-kat dolgozzanak ki, amelyeket meghatározott ideig páncélszekrényben tartanak, majd alkalmas körülmények között piacra dobnak. Ez a gyakorlat ugyanis rövid idő alatt terméket, s ha minden jól megy, piaci sikert is hozhat. Tapasztalatai szerint a fejlesztők éppen az előbbi módszer miatt előszeretettel választják az ipariminta-oltalmi bejelentéseket, mivel ez egyszerűbb, gyorsabb védettséget eredményez.

Az év találmánya

Pakucs szerint lejárt az egyéni feltalálók ideje, nem az ő szabadalmaik befolyásolják a gazdaságot. A nagy kutatási háttérű, jelentős infrastruktúrájú laborok hozzák létre a gazdaság számára fontos fejlesztéseket. Kitalálható persze ez-az - újabb és újabb zoknicsipesz -, de az efféle dolgokkal foglalatoskodók ne csodálkozzanak, ha nem kel el szellemi termékük. Ma a gazdaság azt hasznosítja, ami üzleti sikert ígér, hoz. Napjainkban már csak nagy anyagi és szellemi ráfordítás után születnek olyan új dolgok, amelyekre - indokolt esetben - érdemes védelmet szerezni. Ezek persze rögtön megjelennek a gyakorlatban.

Az eljárásokra való összpontosítás azonban azzal a veszéllyel jár, hogy a mérnökök kizárólag az új eljárások, termékek fejlesztésére koncentrálnak, a szabadalmaztatásra már nem figyelnek. Éppen emiatt néhány cégnél egy-egy szakember kizárólag csak arra figyel, hogy az eljárások közül kiválogassa a szabadalmaztatásra érdemeseket, illetve a szükséges védelmet biztosítsa azoknak.

A bevezetőben említett világkarriert befutott eljárás is csoportmunka eredménye volt, még akkor is, ha csupán a debreceni doktorandusz hallgató, Csutak Adrienne nevét ismerte meg a nagyvilág. A fiatal doktornő mutatta ki, hogy a műtét után bizonyos esetekben azért nem tökéletes a sebgyógyulás, mert egy ehhez szükséges enzim szintje alacsony a szervezetben. A szakmai berkekben szenzációsnak minősített, az USA-ban is szabadalommal védett felfedezésével - egy háromfős munkacsoport tagjaként - első díjat nyert az egyesült államokbeli John Hopkins Egyetem "Az év találmánya" című pályázatán. A felfedezés eredményéről, vagyis egy enzimpótló szemcsepp gyártásáról és forgalmazásáról már tárgyalnak egy amerikai gyógyszergyárral. Ha az üzlet beindul - mértéktartó becslések szerint -, a forgalom értéke elérheti az évi egymilliárd dollárt.

A Rubik-kocka mint állatorvosi ló

Persze nem mindenki ilyen sikeres. A sokak által jól ismert Rubik-kocka a hazai feltalálói élet állatorvosi lova volt. Senki sem számított ekkora sikerre, senki sem gondolta, hogy a sikeres magánszabadalom oly sok millió ember fantáziáját megmozgatja. Ha felmérték volna az igényeket, a lehetséges gyártási helyeket, akkor a számba jöhető országokban levédhették volna a terméket (ám mivel nincs a világ valamennyi országára érvényes világszabadalom, minden országot egyesével kellett volna megkeresni). Az alacsony ár miatt a kocka egyébként nem hozott túl nagy anyagi sikert. Szakemberek szerint körültekintőbb elemzéssel sem lehetett volna kivédeni a hamisítást.

Egy másik példa a jelenből. Jéger József péknek mintegy száz találmánya van, ezekből azonban alig tucatnyit jelentett be a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz. Egyik első újítása még a nyolcvanas években született: egy mechanikus működtetésű árusítóautomata, amelyet bemutattak a televízió Felkínálom című műsorában is. Megkapta rá a szabadalmi oltalmat, de 7 év után már nem tudta fizetni az évi 7000 forintos fenntartási díjat, Jéger József ugyanis nem vagyonos ember. Legújabb megoldása a kereskedők munkáját segíti. Az infláció miatt folyton változó árakat csak a benzinkutak és a nagyobb áruházak polcain tudják olvasható cédulákra cserélni, az eladóhelyek többségében átírják a korábbi fecniket. Jéger József olyan árcédulát alkotott, amellyel a folyton változó árak is követhetők. Megoldásáért megkapta a Gordiusz feltalálói díjat. Egy előző árkijelzőjéért 2,5 milliót fizetett egy cég, azonban abból nem lett termék, holott még külföldön is levédették a találmányt.

Az elmúlt évszázadokban bőven volt hasonló példa. A budapesti Műcsarnokban rendezett egyik tanulságos tavalyi kiállítás zseniális, ám sokszor sikertelen magyar feltalálói pályákat ismertetett. Például a tűzgyújtással kapcsolatban Irinyi Jánost mindenki ismeri, ám Kőnig Rezső és Földi Zoltán neve ismeretlenül cseng. Pedig ők alkották meg a többször meggyújtható gyújtópálcát. A Chinoin gyógyszergyár két vegyészének találmányát egy svéd gyufaipari cég megvásárolta, utóbb már tudjuk, azért, hogy a konkurens szabadalmat egyszerűen elsüllyessze. A nem korrekt megfogalmazásnak köszönheti Bláthy Ottó, Déri Miksa és Zipernowsky Károly, hogy a nagyvilágban nem őket, hanem George Westinghouse-t tartják a transzformátor atyjának. A dinamó megalkotójaként is csupán mi, magyarok tiszteljük Jedlik Ányost, határainkon túl viszont Werner Siemens nevéhez kapcsolják a feltalálását.

Százöt éves törvény kedvezményekkel

Feltalálóink ugyanakkor nem hivatkozhatnak arra, hogy a hézagos hazai jogrendszer miatt kerültek hátrányba. A magyarországi találmányok szabadalmi oltalmáról szóló első törvény 1896 márciusában lépett hatályba. Az immáron százöt éves múltra tekintő hazai szabadalmi rendszer mai irányítója a Magyar Szabadalmi Hivatal. E hosszú idő alatt a hivatal, illetve jogelődei jóval több, mint 200 ezer szabadalmat engedélyeztek, ebből jelenleg több mint 11 ezer érvényben van. Az 1996-ban hatályba lépett új szabadalmi törvény szerint Magyarországon oltalmat csak a Magyar Szabadalmi Hivatal adhat. A védettség a bejelentés napjától számított 20 évig tart. Fennmaradásának feltétele, hogy a tulajdonos évente befizesse a fenntartási díjat, amely az évek múlásával kissé emelkedik. Ezért csak azokért a találmányokért fizetnek alkotóik, amelyek kitermelik a költségeket. Bretz László, a Magyar Szabadalmi Hivatal főosztályvezetője elmondta: 2000 elejétől a hagyományosan a hivatal hatáskörébe tartozó iparjogvédelmi hatósági tevékenység kibővült a szerzői jogi területtel is.

A szabadalmi bejelentések benyújtásától a szabadalom elfogadásáig általában hosszú idő telik el. Ez hazánkban átlagosan 48 hónap, ami európai viszonylatban elfogadható, egyes nyugati országokban ugyanis hatvan hónapot is meghaladhat a vizsgálati időszak.

Az igazgatási szolgáltatási díjakról jelenleg érvényben lévő rendelet alapján a szabadalmi eljárás egyes szakaszaiban bejelentési és kutatási, külön kérelemre pedig vizsgálati, valamint megadási és kinyomtatási díjat kell a bejelentőnek fizetni. Ezek együttes összege 60 000 forint, amit azonban nem egyszerre, hanem körülbelül 4 év alatt kell megtéríteni. Magyarország a világon egyedülálló módon támogatja az egyéni feltalálókat, nekik az említett díjakra 75 százalék kedvezményt nyújtanak. Szintén kiemelkedő jelentőségű az a szabályozás is, amely szerint bizonyos díjak megfizetésére mentesség vagy halasztás adható, ha e díjakat a jogosult - kereseti, jövedelmi és vagyoni viszonyai miatt - nem tudja fizetni.

1991 óta működik az a pályázati rendszer, amely a magyar feltalálók találmányainak külföldi (nemcsak európai) szabadalmazásához ad támogatást. A tizenöt tagú szakértői bírálóbizottság döntése alapján a pályázati rendszer a költségek legfeljebb 90 százalékát fedezheti, amit csak a szabadalmazott termék vagy eljárás hasznosítása után kell visszafizetni. A szerződéseket a Gazdasági Minisztérium köti meg, a szakértői és informatikai háttér miatt azonban a rendszert kezelő pályázati irodát a Magyar Szabadalmi Hivatal működteti. A pályázati rendszer költségvetése 2001-ben 135,5 millió forint, 2002-re viszont már 319,5 millió forintot terveznek.

Kevés a fejlesztési forrás

A rendszerváltozás óta a szabadalmi bejelentések száma nem csökkent, belső szerkezete viszont - követve az iparban, mezőgazdaságban végbement változásokat - módosult, ma már a tényleges piaci helyzetet tükrözi. Egy példa az átrendeződésre: 1990-ben a hazai eredetű szabadalmi bejelentések száma 2506 volt, öt évvel később ennek hatvan százaléka (1059). 1996-ban még siralmasabb volt a kép: akkor mindössze 796 hazai bejelentés érkezett. (Ehhez tudni kell, hogy Magyarország 14 ezer kutatóhelyének több mint fele műszaki és természettudományos kérdésekkel foglalkozik, ez a hálózat 1996-ban alig 200 szabadalmat adott be, a többi egyéni fejlesztők nevéhez fűződött.) Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy a rendszerváltozás előtt benyújtott szabadalmak egy részének semmiféle gazdasági haszna nem volt: a különféle jelentésekben jól mutatott, ha a cégek sok egyéb mellett szabadalmi, feltalálói ténykedésükről is beszámoltak.

A hazai bejelentések száma az utóbbi években stabilizálódott, az elmúlt két évben pedig már enyhe emelkedést is mutat. Tavaly 810 hazai eredetű bejelentés volt, ebből 179-et intézmények, a többit magánszemélyek nyújtották be. Bretz László szerint az intézményi szabadalmi bejelentések viszonylag alacsony szintje továbbra is intő jel: az innovációorientált piaci szemlélet lassú térnyerése mellett még mindig gátló tényező a jelentős fejlesztési forráshiány. Jellemző az is, hogy az értékes hazai kutatói szellemi potenciál döntően olyan találmányokkal járul hozzá a magyar gazdaság növekedéséhez, amelyek végül a külföldi tulajdonban álló vállalkozások birtokába kerülnek. 2000-ben a gépipar területéről az egy évvel korábbinál 5 százalékkal kevesebb bejelentés érkezett, az építőipartól viszont nyolc százalékkal több. A villamosság és a fizika területén 38 százalékkal megugrott a bejelentések száma.

Tizenegy évvel ezelőtt csak 6000 külhoni kérelem érkezett a hivatalhoz, s a nyolcadából lett szabadalom. 1997-ben viszont már 30 ezer ilyen dokumentumot dolgoztak fel. Mind több világcég "jön rá" ugyanis, hogy minél több országban jelentenek be egy találmányt, annál kevesebb helyen lehet illegálisan megszerezni - vagyis ellopni - egy-egy szellemi terméket. A globális gazdaságban a műszaki találmányok sem állnak meg a határoknál, a nagyobb piacokat (így is) védeni kell.

A világ valamely részén nemzetközi szabadalmi bejelentést tevők 65-70 százaléka Magyarországon is kér oltalmat. Az új termékek, szolgáltatások megkülönböztetésére szolgáló nemzeti védjegy-lajstromozási kérelmekből 14,8 százalékkal több volt 2000-ben, mint az előző évben. Ez elsősorban a hazai szabadalmaztatóknak köszönhető, akik kétszer annyi bejelentést tettek az elmúlt évben, mint a külföldiek. Az elmúlt öt esztendőben évről évre 15-20 százalékkal emelkedett a hazai védjegybejelentések száma.

Biotechnológia-dömping

Ez év tavaszán zárult le a magyar uniós csatlakozási tárgyalások egyik nagyon fontos szakasza, a gyógyszerszabadalmak ügye. Brüsszel és Budapest évek óta azon vitázott, hogy a már piacon lévő gyógyszerek szabadalmi védelme visszamenőleg hány évre szóljon. A magyar számítások szerint az EU eredeti követelése, hogy minden gyógyszerre teljes legyen a retroaktív védelem, 110 milliárd forintba került volna az országnak, miközben a teljes gyógyszerkassza idei költségvetése körülbelül 150 milliárd forint. A nyár eleji egyezség szerint viszont csak a 2000. január elseje után piacra dobott szerek kapnak visszamenőleges védelmet. Igaz, ez is 32 milliárd forint pluszkiadás. Buzás László, a Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetségének igazgatója szerint az elmúlt időszakban átlagosan 25-40 új gyógyszer került ki évente a hazai gyárakból, valóban új hatóanyag azonban kevés akad. Több készítmény új kiszerelésben jelenik meg a patikákban.

A fejlett országok szabadalmi rendszerei néhány éve sajátos problémával küzdenek: "fuldokolnak" a rájuk zúduló biotechnológiai találmányoktól. A legtöbb bejelentés néhány tucatnyi oldalon elfér, de egyre több a hosszabb: a genfi székhelyű Nemzetközi Szellemi Tulajdon Szervezethez (WIPO) két éve harminc olyan bejelentés érkezett, amelynek leírása egyenként meghaladta az ezer oldalt, a legújabb találmányi eljárások egyike-másika viszont már százezer oldal felett jár. Éppen emiatt a WIPO 150 ezer svájci franknak (25 millió forint) megfelelő pótdíjat ró ki a tízezer oldalt meghaladó, írásban benyújtott bejelentésekre. Éppen a biotechnológiai bejelentések miatt határozták el, hogy - ahol lehet - a szabadalmi hivatalok a lehető leggyorsabban áttérnek az elektronikus adatfeldolgozásra. Az USA-ban 2003 után már nem nyújthatnak be anyagot papíron. A hazai szabadalmi szervezet is felkészült az elektronikus bejelentések elfogadására, bár itthon még továbbra is használható a papír. Hazánkban az első biotechnológiai szabadalmi bejelentések 1995-ben érkeztek. 1998-ig a programozott sejthalál (apoptózis) módszerével kapcsolatos eljárások voltak túlsúlyban. Ebben az időszakban futott be a Szegeden dolgozó Hadlaczky Gyula mesterséges kromoszómára vonatkozó bejelentése is. 1999-től már a mesterségesen módosított növényekről szóló, tavaly pedig a humán genomprogram első eredményeit alkalmazó (csontbetegségek gyógyításával, az elhízással és diagnosztikai eljárásokkal) összefüggő bejelentések voltak a leggyakoribbak.

Üzleti angyalklubok

A Magyar Szabadalmi Hivatal szerint gyorsulhatna a hazai oltalmazási rendszer, ha például a kis- és középvállalkozások a jelenleginél jobban élnének a használati mintaoltalom adta lehetőségekkel. Ez ugyanolyan védelmet nyújt, mint a szabadalmi oltalom, annál viszont jóval gyorsabban megszerezhető. Pakucs János szerint is más technikát igényel a kisvállalkozások szabadalmi munkájának támogatása, és mást a nagy cégeké. Ez utóbbiak vagy maguk fejlesztenek, vagy másokkal fejlesztetnek, s nem igazán igénylik a segítséget. A kisvállalkozások támogatására a Magyar Innovációs Szövetség létrehozott egy üzleti angyalklubnak nevezett szervezetet, ahová a privát pénzeket mint kockázati tőkét szeretnék bevonni. Erre már van sikeres példa. Az üzleti angyalok az embrionális állapotú témák elindulását finanszírozzák. A magánbefektetőket - a feltalálók ugyanis önmagukban hitelképtelenek a bankok szemében - olyan kutatási eredmények birtokosaival szeretnék összehozni, akikkel együttműködve a piacon is sikeres vállalkozásokat hozhatnának létre. A néhány tízmillió forintos induló tőke a legszükségesebb fejlesztésekre kell. Pakucs János szerint Amerikában a gazdaságba áramló hivatalos kockázati tőkének ötszöröse - 16-18 milliárd dollár - érkezik az üzleti angyaloktól. A hazai angyalklubban alkalmanként 15-20 érdeklődő is megfordul, ám nem tudni, hogy ki mögött mennyi a pénz.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. szeptember 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére