Viták kereszttüzében a lobbitörvény
A lobbitörvény szerint: "A lobbizás az a tevékenység, amely meghatározott érdekcsoport érdekeit szem előtt tartva valamely állami döntés tartalmának befolyására irányul." A jogszabály szerint azoknak, akik lobbizásból kívánnak megélni, ehhez fel kell iratkozniuk az Országgyűlés Hivatala, a Miniszterelnöki Hivatal, valamint a megyei, illetve a fővárosi önkormányzat lobbilistájára.
Ma 494 érdek-képviseleti és lobbiszervezetet tartanak nyilván. A lobbizást hivatásul választó társadalmi szervezet, gazdasági társaság, egyéni vállalkozó csak akkor jelentkezhet e tevékenységre, ha "listázták" és megkapta igazolványát is. Ennek feltétele viszont, hogy a gazdasági törvénynek megfelelően regisztrált és szabályszerűen megalakult legyen. A lobbitevékenységet folytatni kívánóknak annál a hivatalnál kell feliratkozniuk, amelynek döntéseit befolyásolni szándékoznak, és azt is meg kell jelölniük, hogy mely döntések körére kívánnak hatást gyakorolni. A szabályosan jelentkezőket a hivataloknak lajstromozniuk kell, nincs mérlegelési joguk. Ha valamely lobbiszervezet előtt megnyílt az út, akkor számítania kell arra, hogy tevékenységéről félévente tájékoztatót kell készítenie a célokat és a felhasznált eszközöket illetően. Ez az anyag nyilvános lesz. A törvényalkotók szándéka szerint ugyanis a fő cél az átlátható viszonyok megteremtése.
Parlamenti lobbisták
A lobbizás ma sem idegen a parlamenttől, amely lényegében a képviseleti demokrácia színtere. A Lockhead-ügy kirobbanása után vizsgálóbizottságot követelt az ellenzék, de ez kirívó eset. A lobbisták többnyire csendben, gyakran eredményesen dolgoznak. A multik is lobbistákat alkalmaznak, bár nekik ritkán vagy egyáltalán nem kell előszobázniuk azért, hogy adókedvezményeket kapjanak. A lobbista szakértők szerint munkájuk eredményeként könyvelhetők el a nemdohányzók védelméről vagy a reklámtörvényről született passzusok egyes részei is. Sokan felismerni vélik a lobbisták "keze nyomát" a hírközlési törvény bizonyos részeiben is, hiszen megjelenik benne a Matáv eminens gazdasági érdeke. De említhetjük a reprezentációs költségek visszamenőleges adómentességét is, amely egy népes vállalkozói rétegnek – az EU által is erősített – kitűnő érdekérvényesítő képességét dicséri.
Az üzleti világ másként látja
A H and M Communications által az év elején készített tanulmányból kiderül, hogy lobbizás nélkül nem lehet elérni az üzleti célokat. A megkérdezettek közel fele – amelyek külföldi többségi tulajdoni hányaddal rendelkeznek – szerint nő a korrupció, s lobbitörvény híján elszabadulhat a pokol. Ők jól tudják, hogy a nemzetközi gyakorlat a lobbizáson nem a korrupciót érti, hanem az értelmes cél érdekében folytatott meggyőzést. A megkérdezettek 92 százaléka szerint lobbizás nélkül képtelenek lennének elérni üzleti céljaikat. Csupán 8 százalékuk válaszolta azt, hogy ők egyáltalán nem lobbiznak.
A lobbizást választók hetente legalább öt órát fordítanak e tevékenységre üzleti ebédeken, magánpartikon, vadászatokon és teniszpályákon. A felmérésben szereplők közel fele multinacionális, egyötöde vegyesvállalatnál dolgozik, és 27-27 százalék az ipari, kereskedelmi társaságok aránya. A válaszadók fele munkadíjként évi 5 millió forintnál kevesebbet költ lobbizásra. Egyre többen fogalmazták meg azt a véleményüket, hogy a befektetett idejük és pénzük egyre jobban megtérül. 69 százalékuk állítja, hogy az üzleti világban csak lobbizással érhet el valamit. Ám azt egyikük sem mondta, hogy felesleges pénzkidobás lenne a lobbizásra szánt összeg. Egynegyedük vallotta be: gyakran fordul elő, hogy nem érik el céljukat, de egyetlen válaszadó sem mondta azt, hogy sohasem járt sikerrel. Legfontosabb eszköznek a gazdasági és politikai kapcsolatépítést jelölték meg, de nagyon hasznosnak tartják a médiumok felhasználását is.
58 százalékuk azon a véleményen volt, hogy a lobbizás nem kizárólagos feltétele üzleti sikereiknek, de olyan ügyekben, mint a kérelmek és a kedvezmények támogatása, egy-egy megrendelés elnyerése, vagy egyenlő elbánásban részesülés, nagyon fontosnak tartják a lobbizást. Legfőbb célpontjaikként a kormányzati, minisztériumi magas beosztású tisztségviselők mellett az önkormányzatok vezetőit jelölték meg.
A megkérdezettek kétharmada vélte úgy a felmérés idején, hogy halaszthatatlan a törvényi szabályozás, mert ma Magyarországon a korrupció olyan méreteket öltött, hogy hamarosan elszabadulhat a pokol. Akik szerint szükség van a törvényre, azok azt is kihangsúlyozták: a törvényi szabályozással nyilvánossá és kiszámíthatóvá válhat a lobbizás. Véleményük szerint a törvénynek szigorúan ki kellene mondania, hogy a politika szereplőinek, az országgyűlési képviselőknek tilos lobbizniuk!
A felmérésben szereplők 85 százaléka szerint Magyarországon elképesztő méreteket öltött a korrupció, és pesszimisták, mert úgy látják, hogy a korrupció szervesen integrálódott a közigazgatási struktúrába is, s bizonyos megrendelésekhez csak csúszópénzzel lehet hozzájutni. Úgy vélik, magyar sajátosság, hogy a politika túlzottan "rávetül" a gazdaságra, mert egyre többször kell megkeresni a politikusokat és kiérdemelni jóindulatukat.
Hol a helye a bizottságokban?
A lobbitörvény a parlamentben is sok fejfájást okoz, nemcsak a képviselőknek, hanem az ügyrendi bizottság vezetőjének is. Hiszen a parlament ügyrendi bizottsága a házszabály értelmezéséért felelős testület. A lobbitörvény szabályozza a parlamenti lobbisták jogait, és ezért az ügyrendi bizottság az Országgyűlés alkotmányügyi bizottsága elnökének megkeresésére már korábban foglalkozott a parlamenti lobbistákhoz kapcsolódó jogokkal, magyarázta Salamon László, az ügyrendi bizottság elnöke. Az általa kibocsátott általános érvényű állásfoglalásban a testület leszögezi: a házszabály szerinti jegyzékben szereplő érdek-képviseleti szervezetek számára a házszabály a bizottsági üléseken való részvételi jogot nem biztosít. A bizottsági ülésre kötelezően meghívandókon kívül tehát mást nem kell meghívniuk. A házszabály viszont nem tiltja, hogy egy bizottság a lobbilistán szereplő szervezetek képviselőinek meghallgatását rendelje el. A bizottsági ülések előkészítése az elnökök feladata, ugyancsak nekik kell megismertetniük a bizottsággal a lobbilistán szereplő szervezetek véleményét, észrevételeit.
Az Országgyűlés apparátusában felhívták a figyelmet: a lobbilista lényegében semmilyen többletjogot nem ad a feliratkozóknak. Fordítva: a parlamenti bizottságoknak biztosítja a technikai lehetőséget, hogy szükség esetén meghívják a listán szereplőket.
A lobbitörvény előkészítői felvetették a szóbeli meghallgatást is, de ez furcsa helyzetet teremthetne, egyrészt nincs annyi idő és energia, amennyi a szóbeli meghallgatásokhoz elegendő lenne, másrészt szerencsére a házszabály erre nem ad lehetőséget. A jog szerint pedig ebben az esetben a házszabály erősebb, mint a törvény, mert csak a képviselők kétharmadának akaratából változtatható meg.
Az érdekképviseletek nem értik
Mindezek tükrében érdekes lehet, miként vélekednek a felemás helyzetről a különböző érdek-képviseleti szervezetek vezetői.
– A korrupció okait kell megszüntetni, nem az okozatot kezelni – állítja Károlyi Miklós (VOSZ). Úgy véli: a jogalkotók szándéka nemes, ám ahhoz, hogy a korrupciót megszüntessék, nem kell lobbitörvényt alkotni, elég, ha a Btk.-t megszigorítják. Lobbitörvény csak az Amerikai Egyesült Államokban van, ám attól a demokráciától még messze vagyunk, s ez a törvény sem visz közelebb, csupán arra jó, hogy az érdekelteket megossza, s erősítse abbeli félelmüket, hogy a szabályozással kevesebb joguk lesz. A társadalmi szervezetek óriási erőfeszítést tesznek az érdekek kanalizálására. Félő, hogy a lobbiszervezetek atomizálják az érdekeket, s elsősorban saját érdekeiket fogják védeni – mondja. De gondoltak-e arra, hogy ma a társadalmi párbeszéd intézményei a kormány kezdeményezésére működnek? A lobbiszervezetek pedig a saját kezdeményezésükre fognak működni.
– A korrupciót lobbitörvény nélkül is fel lehet fedezni, és a Btk. tartalmazza a büntetési tételeket, ehhez nem kell új törvény – véli Várkonyi Júlia (IPOSZ). – Egyébként sem szeretem, ha rajtunk kísérleteznek, mert ami életképes az USA-ban, annak nem biztos, hogy nálunk is van létjogosultsága. Nem véletlen, hogy egyetlen európai országban sincs hasonló törvény. Az érdekképviseletek szempontjából pedig kifejezetten rossz, mert rontja a társadalmi párbeszédet. Lehet, hogy éppen ez a kormány szándéka? Ha ugyanis van lobbizás, akkor miért tárgyalnának a munkaadói, munkavállalói képviseletekkel, nem kell velünk egyeztetniük. Lobbistának akárki jelentkezhet, így az tudja érdekeit érvényesíteni, akinek jobb kapcsolatai vannak, és nem az, aki több embert képvisel. Vagy az győz, akinek több a pénze? Akkor hol a korrupció elleni küzdelem?
– Ha a jogalkotó úgy gondolja, hogy a lobbitörvény az érdekegyeztetést helyettesítheti, akkor nem vagyok biztos abban, hogy a szakszervezeteknek ebben részt kell venniük – fogalmazott Orbán László (MSZOSZ).
Novák Csilla (ÉSZT) úgy véli, mivel a szakszervezeteket a készülő törvény nem zárja el a lobbizás lehetőségétől, hanem ha akarnak, élhetnek e tevékenységgel is, nem utasítják el. Aggódik, hogy a közigazgatás felkészült-e arra, létszámban, szakmai tudásban, hogy a törvényt végrehajtsa. Felteszi a kérdést, vajon ha a törvény a lobbiszervezetekre féléves nyilvános jelentési kötelezettséget ró, miért nincs ugyanilyen kötelezettsége annak, akinél lobbiznak? Smrcz Ervin (SZEF) attól tart, hogy a szakszervezet érdek-képviseleti szerepe a törvény elfogadása után elkenhető lesz, de ha mód lesz arra, hogy a szakszervezet véleményéről egyeztessenek, akkor a jogszabályt jónak tartja.
Mi is az igazi lobbizás?
A közelmúltban légi katasztrófa során elhunyt dr. Völgyes Iván szerint "a lobbizás az érdekek harmonizációja. Ennek három fázisa van: az érdekaggregáció, az artikuláció és a realizálás. Az aggregáció mindazon részérdekek összegzését jelenti, amelyek egy adott pozíció meghatározói lehetnek. Például egy vállalat érdekei azt kívánják, hogy egy szemétégetőt egy bizonyos helyen létesítsenek. Rengeteg érdek simul és ütközik a végpontig, az építkezésig. A pénzügy a legolcsóbb, a környezetvédő a legveszélytelenebb, a szemétszállító vállalat a legközelebbi létesítményt véli ideálisnak. Az érdekaggregáció folyamatában mindegyik szempontot figyelembe kell venni azokkal a viszonyokkal és kapcsolatrendszerekkel együtt, amelyek a döntéshozatalban szerepet játszanak.
Az érdekeket több célcsoport számára, különböző szinteken kell artikulálni, vagyis kifejezni. Másképp egy belső, például menedzseri célcsoportnak, mint egy külsőnek. A kommunikáció szerepe más a külvilág felé. A helyi önkormányzatot a befektetés munkaerő-felszívó hatásáról, a különböző környezetvédelmi rendszerről, a helyi éttermek, szállodák, üzletek bevételéről, a helyi adóalap növekedéséről érdemes tájékoztatni, a kormányt pedig arról, hogy »mit hoz ez a nemzet konyhájára«. Az érdekek realizálása a tényfeltárással s az általunk képviselt célok és igazságok rögzítésével kezdődik, majd a döntés befolyásolásával folytatódik, de azzal még nem ér véget. A »follow-up«, a megvalósulás követése is igen fontos. A rossz kommunikáció mellett a follow-up hiánya vagy lazasága az érdekérvényesítés leggyengébb pontja ma Magyarországon" – vélekedett a téma szakértője.
A lobbitörvény segítséget nyújthat azoknak a vállalkozásoknak, amelyek az említett szakmai szabályok ismeretében, sőt zsebükben lobbistavégzettséget igazoló diplomával most már törvényesen is végezhetik tevékenységüket. Feltehetően egyre több cég keresi majd fel őket, s adnak megbízást arra, hogy képviseljék érdekeiket. A lobbizás hivatalos, elismert és igen jövedelmező üzlet az őshazájában, az USA-ban is. Ott a lobbistának nem rossz híre, hanem komoly szakmai tekintélye van. Egyetemről kikerült ifjak csak ritkán döntenek úgy, hogy saját lobbicéget alapítanak, mert megfelelő kapcsolatok és gyakorlat híján aligha lehetnek eredményesek. A kormányzati, hivatali életben már tapasztalatokat szerzett szakemberek az igazán sikeresek a tengerentúlon is. Itthon sem más a helyzet, hiszen ismeretség, kapcsolatok nélkül aligha tudják a lobbicégek jól képviselni megbízóik érdekeit. Remélhetőleg hamar eljön az az idő, amikor a lobbistáknak itthon is becsületük lesz, s nem tekintik őket a korrupcióhoz felhasználható csoportnak. Az egyes cégek, gazdasági szervezetek hivatásos képviselete nemcsak tiszta helyzetet teremt majd, hanem a megbízók számára feltehetően olcsóbb is lesz, hiszen a lobbisták díja "tiszta" költség, míg a most bevett csúszópénz, "alkotmányos költség" aligha vonható le az adóalapból.