Állhatatos befektetési alapok

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. szeptember 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 41. számában (2001. szeptember 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Az elmúlt néhány évben - a biztató kezdetek után - a tőkepiac elsorvadását lehetett tapasztalni Magyarországon. A Budapesti Értéktőzsde valamennyi szegmensében vészesen csökkent a forgalom, új részvények, vállalati kötvények nem érkeztek a parkettre. A tőkepiac fejlesztéséért - a szólamokon túl - kevesen tesznek, ugyanakkor a lemaradással szinte mindenki veszít. A kis-, közép- és nagyvállalkozások egyaránt elesnek a korszerű finanszírozás módozataitól, mint a részvény- vagy kötvénykibocsátás. A lakossági megtakarítások is elkerülik ezt a területet, az állam pedig kénytelen a külföldi tőke nagymértékű távozásával számolni. A zsugorodó tőkepiacon pozitív példaként szinte egyetlen kivételként a befektetési alapok említhetők, amelyek ugyan a korábban remélt növekedésnél lassabban, de így is biztosan gyűjtik a tőkét, és kezelnek immár 2 milliárd dollárnak megfelelő összeget.

A tőkepiaci válság hatásai

A honi tőkepiacok siralmas állapotát nem szabad egyetlen szereplő, az állam nyakába varrni, hiszen a térség többi tőkepiaca is szenved a befektetők elfordulásától, a régió bizonyos nagyvállalatainak (elsősorban a nemzeti távközlési cégek) leértékelődésétől. Az azonban tagadhatatlan, hogy Magyarországon sorozatosan történtek olyan lépések, amelyek igencsak megnehezítették a primer (például a lakosság közvetlen részvénybefektetései) és szekunder (például a lakossági tőkét összegyűjtő és befektető alapok) befektetői körök boldogulását. Elég ha arra gondolunk, hogy a legismertebb, legnagyobb forgalmú tőzsdei kibocsátók kénytelenek a kormány inflációellenes politikája, avagy népszerűségi mutatója miatt piacon kívüli árakat alkalmazni, erre volt példa a Mol gázármizériája, az áramszolgáltatók idén januártól érvényes input és output árai, de folyamatosan ezzel küszködnek a gyógyszergyártók is. A kommunikációban eközben a tőzsde vagy a magán-nyugdíjpénztári rendszer finoman szólva is másodlagos fontosságú.

Végül nem szabad elfeledkezni még egy "befektetőellenes" intézkedésről (amivel már elérkezünk cikkünk fő témájához, a befektetési alapokhoz): az év elejétől drasztikusan megváltoztak bizonyos befektetésekhez kapcsolódó adótételek. 2000. december 31-ig a befektetésekhez viszonylag sok adókedvezmény társult, ha adótőkeszámlát vezettünk brókercégünknél, akkor az itt elhelyezett befektetési jegyekkel, avagy részvényekkel elért árfolyamnyereség után 0 százalék forrásadót kellett fizetnünk (pontosabban nem fizetnünk). Sőt, úgynevezett befektetési adóhitelre is jogosultak voltunk, az éves átlagos befektetési állományunk bizonyos részével csökkenthettük az adott évi adófizetésünket, amelyet csak befektetéseink felszámolása után, és akkor is az eredeti nominális összegben kellett megfizetni. Az idei változás voltaképpen egyetlen tételt érint, ez pedig a közvetlen tőzsdei részvénybefektetés. 2001-től ugyanis, az elért árfolyamnyereség után a számláinkat vezető brókercég automatikusan vonja az immár 20 százalékos forrásadót. A dolog pikantériája, hogy amennyiben árfolyamveszteségeink is keletkeznek, úgy azokat ki lehet egyenlíteni a nyereségekkel, ám amíg a nyereség után azonnal kell adót fizetni, a veszteségek miatt visszaigényelhető 20 százalékokat csak az év végén tudjuk realizálni.

Nem csoda, hogy az adószabály immár az Alkotmánybíróság előtt van, hiszen a kisbefektetők érdekvédelmi szövetsége, a TEBÉSZ nem pusztán az időrendi csúszást sérelmezi, de azt is, hogy az adószabály alapján a korábbi bekerülési érték az adószámítás alapja. E szerint ugyanis visszamenőlegesen, a korábbi évek árfolyamnyereségei után is adót kell fizetnie annak, aki mondjuk még nem adta el a hőskorban 1500 forintért megszerzett OTP-részvényeit.

Egy nyertese azonban lehet az új adószabályoknak, ez pedig a befektetésialap-kezelő szakma. Amennyiben ugyanis nem közvetlenül fektetünk részvényekbe, hanem egy befektetési alapon keresztül, úgy ezt továbbra is adó megfizetése nélkül tehetjük, bármekkora árfolyamnyereségeket érünk is el.

Nyugodt sziget

A tőkepiacon a befektetési alapok körében - ellentétben más rokon területekkel - nem volt látványos piaci összeomlás, a piaci szereplők nem buktak nagyokat, nem mentek csődbe az alapkezelők, nem tűntek el a befektetők pénzei. Érdekes módon, bár az alapkezelők lobbiereje sem tűnik túl erősnek, talán tudatosan, talán véletlenül, de a befektetésialap-szakma már másodszor nyert az adóváltoztatásokkal. Amikor a mindmáig érvényben levő befektetési alapokról szóló törvényt 1991-ben elfogadták, a tartós (legalább 3 éves) befektetési instrumentumokat adókedvezmények támogatták, így a sima bankbetét- vagy állampapírtartás helyett érdemes volt ugyanilyen instrumentumokba befektető alapokat létrehozni. 1995-ben bár változott a személyi jövedelemadó rendszere, nem kellett már 3 éves befektetési időtartam, ám az adókedvezmények megmaradtak.

Az idei adóváltozás alapján arra gondolhatnánk, hogy a nagyobb egyéni tőzsdei befektetők felhagynak a közvetlen tőzsdézéssel, a brókercégeket arra bírják, hogy alapkonstrukciókat hozzanak létre, amelyeken keresztül részvényekbe fektethetnek be. Eddig az elmélet, ám a gyakorlat gyökeresen mást mutat. Az év első hat hónapjában ugyanis a hazai befektetési alapokban összegyűjtött vagyon 600 milliárd forintra nőtt az indulási 564 milliárd forintról, ám eközben a részvényalapokban kumulált pénz nemhogy nem nőtt, de mintegy ötödével még apadt is, 29,9 milliárd forintról 23,6 milliárd forintra. Ebben persze bizonyára közrejátszottak a tőzsde rendkívül alacsony árai. A részvények eleve kevesebbet érnek, másrészt ilyen hangulatban adókedvezmény ide vagy oda, senki nem fektet szívesen magyar részvényekbe. Persze felmerülhetne a kérdés, hogy miért nem éppen az alacsony árak idején nő meg egy adott alaptípusban a vagyon, ám a hazai alapkezelők egyöntetűen vallják: a magyar befektetők, olykor az irracionalitás határait súrolva, akkor fektetnek egy bizonyos alaptípusba, amikor az magas hozamú időszakot tud maga mögött. Ebből a szempontból valóban érthetetlen, hogy a korábbi árfolyam-mechanizmusban a sáv szélére tapadó forint idején egyes befektetők a forint további erősödéséből akartak profitálni, ami nyilvánvalóan lehetetlen.

Teljesítmények

Természetesen a befektetők részvényalapoktól való tartózkodása érthetővé válik, ha megnézzük az egyes alapok teljesítményét. Mindez újabban naprakészen nyomon követhető a Befektetési Alapkezelők Országos Szövetségének (BAMOSZ) az econettel közösen üzemeltetett weboldalán, ahol napi frissítéssel lehet az egyes alapokról adatot kapni, sőt különböző időtávra meg lehet nézni, milyen hozamot hozott volna az illető alap. Az itt fellelhető - alapkategóriákon belüli - hozamkülönbségek egészen megdöbbentőek. Amíg az elmúlt egy évben (június végi adatok szerint) a kötvényalapokkal éves szinten vett 9 és 11 százalék közötti egy jegyre jutó nettó eszközérték-bővülést lehetett elérni, addig a részvényalapok, nyilván a részvények portfólióbeli arányának is megfelelően, mínusz 15 - mínusz 30 százalékos hozammal "örvendeztették meg" a befektetőket. Ez nemcsak magyar sajátosság volt, hiszen a világ tőzsdéi hasonló irányokat vettek fel.

A hazai alapkínálat már korábban kiegészült a különböző devizaalapokkal - részvény-, illetve kötvényalapok - , s ezek hozama alapvetően a külföldi tőkepiacokon történtektől függ. Nos, ezek megtérülésében a hazaihoz hasonló tendenciák bukkannak fel: a kötvényalapokkal pozitív, de nem túl magas megtérüléseket lehetett elérni, míg a devizarészvény-alapok hozamainak átlaga valahol mínusz 20 százalék körül lehet, vagyis aki egy éve devizarészvény-alapba tette pénzét, az eredeti befektetésének ötödétől vehetett búcsút.

MSCI: követi a világ

A nemzetközi tőzsdék egyik legizgalmasabb jelensége, hogy sokszor az egész világon hatalmas portfólióátrendeződést okoz egy-egy olyan tényező, amelynek semmilyen konkrét, fundamentális gazdasági alapja vagy következménye nincs, de a várakozások miatt mégis óriási a befolyásolóereje. Tipikusan ilyen Alan Greenspan minden egyes nyilatkozata, hiszen az elemzők tízezrei próbálják az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed elnökének minden apró hangsúlyát lesni, hátha abból következtetni lehet arra, hogy mit tervez a pénzügyi világot leginkább irányítani képes személy. Az idén májusban valami hasonló folyamat tanúi lehettünk, pedig ekkor nem a Fed-elnök nyilatkozott, ám a befektetési alapok váratlanul hatalmas pénzmozgatásba kezdtek és kockázati ügyleteket kötöttek. * Mi is történt? A Morgan Stanley Capital International (MSCI) május 19-én bejelentette, hogy az általa kidolgozott tőzsdei indexrendszerek számítási metódusa miként változik meg a jövőben. A Morgan Stanley még 2000. december 10-én elhatározta, hogy két lépcsőben megváltoztatja az indexek számítását. Ennek lényege, hogy míg korábban a súlyozás alapját a cégek tőkeértéke (piaci kapitalizációja) adta, addig a jövőben csak a szabadon elérhető részvények (az úgynevezett közkézhányad) alapján döntenek az egyes papírok arányáról. A befektetési ház egy terjedelmes kézikönyvben ismertette az új szabályokat, illetve be is mutatta legismertebb indexén, a 49 tőkepiac részvényeit reprezentáló úgynevezett All Country World Index (ACWI) Freet mutatószámaiban, hogyan is néz ki majd a súlyozás. Mindez azért fontos, mert az MSCI-indexek a világ legelfogadottabb benchmarkjai. A benchmark olyan mesterséges portfólió, amelyet viszonyítási alapként fogadnak el a különböző befektetési alapok, és saját portfólióikkal többé-kevésbé követnek is. Egyedül az ACWI-mutatót benchmarkként elfogadó alapok megközelítően 3000 milliárd dollárt kezelnek, így nem nehéz elképzelni, milyen hatása van, ha egy részvény súlya mondjuk 0,1 százalékkal megváltozik, hiszen adott esetben ez is 3 milliárd dolláros átrendezést eredményezhet. A változások ugyan még nem léptek életbe, de a Morgan Stanley immár publikálja azt is, hogy az új súlyokkal hogyan nézne ki a megfelelő mutatószám. Azt biztosan lehet látni, hogy az ACWI-ban nő majd az angolszász országok súlya, az Egyesült Államoké már 50 százalék feletti lesz, de az angol papírok aránya is nő, erőteljesen csökken viszont a japán, a francia, az olasz és a német részvények dominanciája. * Sajnos Magyarország is inkább a vesztesek között lesz, részvétele az eddigi 0,4 százalékos arányról 0,3 százalékra apadhat, ahogyan az egész fejlődő piac részaránya is 3,1 százalékra csökken a korábbi öt százalékról. Az egyes hazai részvények közül csak a négy legnagyobb szerepel az indexben, közülük a Mol, a Richter és az OTP relatív magas közkézhányada miatt nyerhet az átrendeződésen, ám a többségi tulajdonos által kontrollált Matáv súlyaránya csökkenhet. * A teljes indexben még egy érdekesség megfigyelhető, ez pedig a szektorok szerinti átrendeződés, a technológiai cégek, a hardvert és más eszközöket gyártók súlya 10 százalékról 11,5 százalékra nő a közkézhányad-alapú súlyokkal, egy teljes százalékponttal apad viszont a távközlés súlya, mert a nemzeti távközlési cégek ugyan nagyon nagy kapitalizációjú cégek, de jellemző az állami vagy szakmai főtulajdonos, így a közkézhányad már korántsem olyan kiugró.

Devizaliberalizáció

Magyarország OECD-tagságával és az uniós csatlakozás tárgyalásaival párhuzamosan időről időre szóba kerül a befektetési alapok piacával kapcsolatban is néhány változás.

A fő kérdés, hogy miként engedhetők a magyar piacra a más országokban bejegyzett alapkezelők befektetési alapjai, illetve miként engedélyeztethető magyar alapok külföldi forgalmazása. Mindez igencsak felemás játék, hiszen amíg a nagy bankcsoportok világhírű nemzetközi befektetési alapjaira valóban lehet igény itthon, addig túl nagy üzleti lehetőség aligha van a magyar alapok külföldi eladásában. Természetesen éppen ezért alakult ki nagyobb vita: a honi alapkezelő szakma (olykor megalapozott érvekkel is) igyekszik védeni pozícióit, míg a liberalizációpártiak úgy vélik, éljen a verseny, és adminisztratív szabályok miatt senki ne foszthassa meg a magyar magánbefektetőket a választás lehetőségétől, illetve az elérhető magas megtérülésektől.

A kormány alig két hónapja jelentette be a teljes devizaliberalizációt, ám a befektetési alapoknál e történetnek korábbi gyökerei vannak. Már 1999 decemberében elfogadták azt a módosítást, amely szerint 2000. július 1-jétől Magyarországon is elérhetővé válhattak volna a külföldi befektetési alapok. A rendelet ekkor több szempontból is igazságtalanra sikeredett, és hátrányos helyzetbe hozta volna a hazai befektetési alapokat. Ekkor ugyanis még az egyoldalú nyitás volt napirenden, vagyis miközben az OECD-székhelyű alapkezelők alapjai gyakorlatilag érdemi korlát nélkül szabadon megjelenhettek volna, a magyar befektetési alapok jegyeit továbbra sem lehetett volna külföldön teríteni. Kifejezetten irracionális lett volna, hogy a külföldi alapokra az adott ország - jellemzően enyhébb - szabályzatai vonatkoznak, nem pedig az elavult magyarországi törvény. Így olyan anomáliák alakulhattak volna ki, hogy a külföldi bejegyzésű cégek nemcsak nemzetközi alapjaikkal hódíthatnak, de a kifejezetten magyar "felségterületen" működő alapokat is felemészthetik. Például egy BUX-alapot a befektetési kötöttségek miatt hazai alap nem tud létrehozni, de egy külföldi minden további nélkül. A BAMOSZ azonban megfelelően érvelt, és az elfogadott devizarendeleteket nem sértve elérte, hogy a külföldi alapokra is a magyar szabályok vonatkozzanak, amivel gyakorlatilag meggátolta a külföldi alapok bejövetelét. A legújabb megválaszolandó kérdés, hogy a devizakötöttségek teljes eltörlése után miként kerülhető ki a honi piac külföldi befektetési jegyekkel történő elárasztása. Valószínűleg ezt már nem lehet megakadályozni. Már lehet látni, hogy az úgynevezett alapbrókerek készülődnek, s olyan intézmények alakulnak, amelyek nemzetközi alapok hazai forgalmazásából kívánnak megélni.

A hazai befektetési alapok nettó eszközértéke (milliárd forint)

 

2000. június 30.

2001. december 31.

A BAMOSZ tagjai által kezelt összes alap

600,833

564,248

Zárt végű

14,474

15,206

Nyílt végű

586,359

549,042

Hazai Kötvény Alap

419,467

378,305

Hazai Részvény Alap

23,630

29,902

Hazai Vegyes Alap

12,767

17,086

Hazai Pénzpiaci Alap

101,313

88,114

Hazai Ingatlan Alap

8,181

7,541

Nemzetközi Alap

35,474

43,299

Forrás: BAMOSZ

Törvénymódosításra várva

A rendkívül szigorú, ugyanakkor sok esetben túlhaladott, befektetési alapokról szóló törvénynek a szakma szempontjából egy előnye biztosan volt: tavaly még távol tudta tartani a tisztán külföldi szereplőket a piactól. A törvény-előkészítés hiányosságai és a gyenge lobbizás miatt (gyakorlatilag évek óta nem sikerül az Országgyűlés napirendi pontjai közé felvetetni a törvény módosítását) továbbra sincsen új törvény a befektetési alapokról. A helyzet olyannyira komplikált, hogy még abban sincs egyetértés, érdemes-e egyáltalán a törvényt módosítgatni, vagy az egész koncepciót kellene újragondolni és a befektetési alapokat nem önállóan szabályozni, hanem együtt kezelni más vagyonkezelési, vagy helyesebben fogalmazva befektetéskezelési szakterületekkel.

A vagyonok kezelésével foglalkozó befektetési szolgáltató jellegű intézményekre ma ugyanis egészen különböző törvények és befektetési limitek vonatkoznak. Valójában alig különböznek az eljárások, amikor egy brókercég tehetős magánügyfelével portfóliókezelési szerződést köt, amikor egy biztosítótársaság a tartalékokat különböző befektetési lehetőségek között megosztja, vagy amikor bankok menedzselnek portfóliókat, alapkezelők befektetési alapokat vagy éppen nyugdíjpénztárnál lecsapódó megtakarításokat.

Mindezen feladatok akár egy egységes törvényben is kezelhetők lennének, ahol a törvény nem a különböző nevű intézmények alapján adna szabályokat, hanem a végzett tevékenység szerint differenciálna.

Mindenesetre akár egy új típusú törvényben, akár a régi, szeparált befektetési alapokról szóló törvényben, de kezelni kellene az alapokra vonatkozó, sokszor erős, ám felesleges korlátokat is. Mindenki számára egyértelmű, hogy az egyes portfólióelemekre adott megkötések ma már nehezen tarthatók be a piacon. Egy olyan részvénypiacon, ahol a Mol, a Matáv, a Richter (esetleg az Egis) és az OTP mellett nincsenek likvid részvények, egyszerűen lehetetlen úgy hazai részvényalapot gründolni, hogy az egyes papírokból 5 százaléknál többet nem szabad tartani.

A szakma emellett gyakran hangoztatja, hogy nem egységes szabályokra lenne szükség, hanem arra, hogy a különböző kockázatokhoz és alaptípusokhoz más és más megkötések párosulhassanak. Lehetnének az EU-direktívák alá eső szigorú, de nem értelmetlenül gúzsba kötött alapok, majd fokozottan enyhébb megkötések vonatkoznának a "magyar" nyílt végű alapokra, illetve a zárt végű nyilvános, majd a zárt végű, zártkörű alapokra. Utóbbi kategóriában gyakorlatilag a felek kölcsönös megállapodásán túl nem kellenek korlátok, hiszen mindenki arra adja a pénzét, amire akarja, ha egy speciális szerződésben erről megegyeznek.

Egyelőre azonban mindez álom, és a hazai befektetésialap-szakma mind kiábrándultabban nézi, hogy nincs előrelépés e fronton. Bár ki tudja, lehet, hogy az alapkezelők végtelenül elégedettek, amiért annak idején jól választottak, és nem a tőkepiac más szegmenseire léptek, ahol a piac szűkülése sokkal drámaibb volt.

A legnagyobb hazai alapok legfontosabb adatai kategóriák szerint (2001. július 26.)

Alap neve

Nettó eszközérték (Mrd Ft)

Egyéves hozam (%)

Kötvényalapok

ABN Amro Aranykosár

8,8

9,1

Budapest I.

38,6

9,4

Budapest II.

31,7

10,8

CA Kötvény

12,5

11,2

CIB Kincsem

15,0

8,9

OTP Optima

307,5

10,4

Részvényalapok

Budapest Növekedési

12,3

-17,3

CA Részvény

1,9

-22,5

OTP Quality

2,3

-22,0

Pénzpiaci alapok

Budapest Pénzpiaci

32,7

8,8

CA Pénzpiaci

22,8

10,6

CIB Pénzpiaci

5,5

9,8

Hunnia Pénzpiaci

5,6

9,7

Postabank Hozamgarancia

9,6

10,2

Raiffeisen Pénzpiaci

10,1

10,5

Nemzetközi részvényalapok

ABN Amro Unió

2,3

-24,0

Aegon Nemzetközi

2,2

-20,7

Budapest Nemzetközi Részvény

6,8

-25,6

CA Selecta

2,8

-18,9

OTP Platina

2,2

-23,0

Forrás: BAMOSZ

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. szeptember 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére