Országokat leköröző cégóriások

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. július 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 39. számában (2001. július 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

A világ 100 legnagyobb gazdasági egysége között több cég van, mint ország - áll az Institute for Policy Studies nevű amerikai kutatóintézet legutóbbi, tavaly decemberi jelentésében. Az arány az éves eladások és a nemzeti össztermék, a GDP összehasonlítása alapján 51:49 a vállalkozások javára. Például a General Motors nagyobb, mint Dánia, a Royal Dutch-Shell pedig jelentősebb, mint - a gazdaságát amúgy szintén az olajra építő - Venezuela.

A tanulmányból az is kiderül, hogy a világ kétszáz legnagyobb vállalatának összesített éves eladásai (ami az országok esetében nagyjából a GDP-nek felel meg) meghaladják a világ összes országának - leszámítva az első tízet - össz-GDP-jét. A világ kétszáz legnagyobb cégóriása így a teljes világgazdasági tevékenység több mint negyedét (27,5 százalékát) a kezében tartja, ugyanakkor a világ munkaerejének kevesebb mint 1 százalékát foglalkoztatja.

A világtörténelemben példátlannak számító tőkekoncentráció gyorsuló ütemben növekszik: 1983 és 1999 közt a kétszáz legnagyobb cég összköltségvetése 362,4 százalékkal nőtt, miközben a munkaerő-állomány csak 14,4 százalékkal bővült. A listán mindinkább a szolgáltatási szektorban elhelyezkedő cégek dominálnak: míg 1983-ban a kétszáz legnagyobb cég bevételeinek 33,8 százaléka, 1999-ben már 46,7 százaléka származott a szolgáltatási szektorból.

A kétszáz legnagyobb vállalat közül 82 amerikai. A második a listán Japán 41, a harmadik Németország 20, a negyedik Franciaország 17 céggel.

Számos adat utal arra, hogy egy bizonyos vállalatnagyság után a cégek már könnyedén kihúzzák magukat a közteherviselés és a törvények hatálya alól. A felmérés szerint a listán szereplő amerikai vállalatok közül 44 nem fizette be az előírásoknak megfelelően adóját, többen pedig - különböző visszatérítések miatt - „negatív adót" fizettek, vagyis valójában pénzt kaptak az államtól. Ez utóbbiak közé tartozik például a Texaco, a Chevron, a Pepsi, az Enron, a Worldcom, a McKesson és a General Motors. Az OECD pedig azt állapította meg, hogy míg a szervezet országaiban a vállalatok bevétele gyorsabban nőtt, mint az össz-GDP, addig a vállalati adókból befolyt összeg az összes adónak továbbra is stabilan csupán a nyolc százaléka.

Az óriásvállalatok gyakran az emberi jogokat is meglehetősen lazán kezelik. A sportszergyártó Nike-t például rendszeresen azzal gyanúsítják, hogy ázsiai gyáraiban embertelen körülmények között dolgoztatja munkásait, a Shellt pedig, többek között, a fejlődő országokban elkövetett környezetrombolás miatt támadják. A vádak azonban többnyire leperegnek az érintettekről. A mamutcégek - annak ellenére, hogy gigászi méretük miatt ma már meghatározó hatással vannak a gazdaságra és a társadalomra - teljesen átláthatatlanok és nem beszámoltathatók, gazdasági hatalmukat pedig ellenőrizhetetlen politikai tőkévé alakítják.

A legnagyobb cégek

Cég

Bejegyzés helye

Iparág

Éves árbevétel (milliárd dollár)

General Motors

USA

autógyártás

176

Wal-Mart

USA

áruházláncok

166

Exxon-Mobil

USA

energia

163

Ford Motor

USA

autógyártás

162

Daimler-Chrysler

Németország

autógyártás

160

Riasztó következtetések

Arra a kérdésre, hogy a globalizáció - amelynek egyik jellegzetes vonása éppen a multikat növesztő tőkekoncentráció - előnyös-e, vagy inkább hátrányos, nehéz egyértelmű választ adni. A fenti adatokból mindenesetre riasztó következtetések olvashatók ki: a nemzetgazdaságok eljelentéktelenedése, a munkaerő-szükséglet mérséklődése eddigi fogalmaink alapján aligha tekinthető fejlődésnek. A zöldek - a folyamat legfőbb ellenzői - már nem is a semleges globalizáció, hanem a lényegesen negatívabb töltetű világgyarmatosítás fogalmat használják a változások leírására. Az ellenállás filozófiájának megértéséhez érdemes idézni a tavaly elfogadott Budapesti Nyilatkozatból:

„A globalizáció káros hatásai hazánkat sem kerülték el. Magyarország a nyolcvanas évek második felétől megnyitotta kapuit a nemzetek feletti tőkés világrend urai előtt, és ez az utóbbi évtizedben olyan mélyreható változásokat indított el, ami alapvetően megrendítette a lakosság közérzetét, életszínvonalát és foglalkoztatottságát. A magyar kereskedelem, iparunk, közszolgáltató üzemeink döntő többsége külföldi tulajdonba került, és olyan hagyományos iparágaink sorvadtak el, mint a textil-, bőr-, cipő- és élelmiszeripar stb. A nagytőkés, multinacionális vállalatok olyan adó- és egyéb kedvezményeket kapnak, amelyek a hazai vállalkozókat nem illetik meg. Így a kis- és középvállalatok nem lehetnek versenyképesek ezekkel a világcégekkel. Magyarországon rendkívüli és egyre növekvő különbség tapasztalható az átlagfizetés és egyes multinacionális cégek, bankok menedzsereinek keresete között. Különböző pénzügyi műveletekkel a magyar néptől évente 3 milliárd dollárt von el a nemzetközi pénzhatalom. Többek között a szabadjára engedett multinacionális cégek felelőtlensége áll a sorozatos Tisza-katasztrófák - ciánszennyeződés, árvíz - mögött is. Az erdők kiirtása, a globális felmelegedés előidézése, az élelmiszerpiacok génmanipulált termékekkel való elárasztása, a helyi termelési-kereskedelmi rendszerek leépítése, a nemzeti kultúrák elsorvasztása a Föld lakossága többségének létérdekeit sérti. A természet kifosztása, a veszélyes technikák felelőtlen bevezetése, a veszélyes hulladékoknak a szegény országokba telepítése általánossá vált."

Magyarország az élbolyban

Persze nem mindenki vélekedik ennyire elítélően a globalizációról. Egy amerikai tanácsadó cég, az A. T. Kearney tanulmánya például arra hívja fel a figyelmet: a hatásokat számszerűsítve a globalizáció akár pozitív jelenségnek is tűnhet. A konzultánsok 30 mutató segítségével 34 ország fejlődését elemezték 1978-tól 1997-ig. Megállapításaik szerint a világgazdaságba gyorsan integrálódó, vagyis globalizálódó országok helyzete előnyösebb, mint a lassan integrálódóké. A leggyorsabban globalizálódók a többieknél 30-50 százalékkal gyorsabb növekedési ütemet képesek elérni, ráadásul úgy, hogy közben a politikai szabadságjogok is kiterjedtebbek voltak. Azt azonban ez a tanulmány is elismeri, hogy közben ezekben az országokban is nőtt a különbség a gazdagok és a szegények között. Magyarország egyébként a jelentésben a leggyorsabban globalizálódó országok közt szerepelt, Argentína, Kína, Chile és a Fülöp-szigetek társaságában.

Antal László közgazdász egy másik példát idéz: szerinte az utóbbi tíz évben, a globalizációs periódus első szakaszában Magyarországon sok számszerűsíthető összetevő - például a lakásállomány, a telefonellátottság, a gépkocsik mennyisége, a 100 lakosra jutó orvosok száma, a felsőfokú végzettségűek aránya - tekintetében látványosan javult a helyzet, annak ellenére, hogy ezt a társadalom egy része másképp érezte.

Berend T. Iván akadémikus szerint a globalizációnak - számos negatív következmény mellett - kifejezetten pozitív hatásai is vannak, például a kis országok modernizációs képességére. Szerinte ma már nehezen képzelhető el a legmodernebb hírközlés és a legkorszerűbb technika meghonosítása, a legújabb, versenyképes ágazatok kiépítése és az eredményes exportverseny a kutatási és technikai monopóliumokkal rendelkező, rendkívüli tőkeerejű multinacionális vállalatok nélkül. Azaz lehet ugyan újszerű gyarmatosítási törekvésekről beszélni a multinacionális vállalatok terjeszkedése kapcsán, de - különösen - a kisebb országok nélkülük nem tudnának hozzájutni a technika legújabb eredményeihez, s nem lennének versenyképesek a nemzetközi piacon. Az akadémikus úgy véli: nem a multinacionális vállalatokon, hanem a fogadó országok adottságain, illetve kormányaik politikáján múlik, hogy adott esetben gazdasági függőség, egyoldalú alárendelődés, vagy a technikai-gazdasági modernizáció, felgyorsuló növekedés és felzárkózás lesz-e a következménye a globalizációnak.

Ország GDP (milliárd dollár)

Egyesült Államok

8708

Japán

4395

Németország

2081

Franciaország

1410

Nagy-Britannia

1373

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. július 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére