Mezőgazdálkodás kontra élővilág

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. július 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 39. számában (2001. július 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

A Földet benépesítő növény- és állatfajok döntő többsége ismeretlen, csupán a legszembetűnőbb, a leggyakrabban előforduló élőlényekről tudunk - állítják a biológusok. Becslésük szerint bolygónkon 14 millió állat- és növényfaj él, ebből eddig 1,7 milliót határoztak meg. Amit viszont pontosan ismerünk: döntően az emberiség ténykedésének köszönhetően napjainkban 31 ezer fajt fenyeget a kipusztulás, több száz faj pedig már örökre eltűnt. Ez utóbbiak azokban az őserdőkben éltek, amelyeket a mezőgazdasági termelés növelése érdekében felégettek. (1960- 2000 között az őserdők negyede eltűnt.) A tengeri élet fennmaradásában nagy szerepet játszó korallzátonyok tíz százaléka ugyancsak véglegesen elpusztult, illetve a következő tíz-húsz évben további 30 százaléka semmisülhet meg a tengerszennyezés miatt.

Egyre több élelem kell

A létszámában gyorsan növekvő emberiség fogyasztása mindinkább kimeríti a természeti erőforrásokat, aminek az a következménye, hogy a jelenlegi generáció jóval szegényebb élővilágot ad át utódainak, mint amilyet elődeitől kapott. A felelőtlen gazdálkodás miatt évtizedek óta olyan hatások érik a bioszférát - állítják a természetvédők -, mint amilyenek miatt 65 millió évvel ezelőtt kipusztultak a dinoszauruszok.

Az 1992-ben Rio de Janeiróban elfogadott biológiai sokféleség-egyezmény aláírói a fajpusztulás ütemének csökkentésére, megállítására vállalkoztak. Olyan programok kidolgozását ígérték, amelyek bizonyítják, hogy a bioszféra elemeinek használata összhangba hozható a gazdasági érdekekkel. Erre mindenképpen szükség van, hiszen a világgazdaság által produkált érték 40 százaléka közvetlenül a növények és az állatok feldolgozásából származik. Érthetetlen módon azonban ezzel eddig kevesen szembesültek.

Az élővilág sokszínűségét leginkább a mezőgazdálkodás veszélyezteti. A földművelés jelenleg az élővilág 30 százalékára ártalmas. Az ENSZ adatai szerint 1700-ban a Föld felszínének alig 5, 1980-ban viszont már 35 százaléka volt mezőgazdasági terület. A népességrobbanás, illetve a luxusfogyasztás miatt érthetően mind több mezőgazdasági terményre van szükség - becslések szerint 2020-ra a jelenleginél 40 százalékkal több élelem kell -, emiatt viszont várhatóan újabb és újabb területeken irtják ki az erdőket. E gondok láttán egy tavalyi, Nairobiban tartott konferencián a részt vevő államok vezetői arról határoztak, hogy megkezdik a biológiai sokféleség fennmaradását szavatoló, de a fogyasztási igényeket is kielégítő világméretű mezőgazdasági program kidolgozását. Ugyancsak hozzálátnak a szárazság sújtotta térségek élővilágának megmentését szolgáló munkaprogram előkészítéséhez is.

Három tálka rizs

Tekintélyes európai és amerikai tudósok számítása szerint a Föld a jelenlegi adottságok mellett 10-15 milliárd, vagy akár annál is több embert képes eltartani az elégséges, napi 2500 kalória bevitelének szintjén. Igaz, mondhatnánk, az ember méltóságához többre van szükség, mint napi három tálka rizs. Norman Myers, az oxfordi Green College kutatója a közelmúltban kiszámolta, hogy ha minden kínai évente csak 1 csirkével enne többet, arra „rámenne" Kanada teljes gabonatermése. A hosszabb távú kilátások azonban nem ennyire rosszak. Intenzíven kísérleteznek olyan területeken, mint a mezőgazdasági géntechnológia, a halállomány túlzott lehalászását 2050-re ellensúlyozni hivatott halfarmok létesítése és az alternatív élelmiszerek felkutatása.

A kutatókat serkenti, hogy a tömegkommunikációnak köszönhetően a világ eldugottabb zugában is szembesülhetnek azzal, hogy miként élnek ők, s miként a fejlett államokban. A világ lakosságának alig 5 százalékát kitevő USA használja el például a Földön előállított energia negyedét, a papír egyharmadát, a fémek egyötödét, viszont a mérgező szennyező anyagok háromnegyedét is itt „termelik". Ha a világban mindenki annyi tápértéket - napi 3600 kalóriát - fogyasztana el, mint egy átlagos USA-polgár, akkor szakemberek szerint rövid időn belül élelmiszerhiány alakulna ki bolygónkon. Kimutatások szerint egy most születő amerikai gyermek - mindent összeadva - harmincszor akkora hatást gyakorol majd a közvetlen környezetére, mint egy Bangladesben világot látott csecsemő. Még egy „édes" adat: a több millió túlsúlyos amerikai évente 30 milliárd dollárt költ fogyókúrára, miközben a Föld lakosságának harmada éhezik.

„Ha a világ valamennyi lakosa észak-amerikai színvonalon élne, akkor egy ember ellátását 4,5 hektárról lehetne fedezni, vagyis (feltételezve a jelenlegi technológiai színvonalat) legalább 26 milliárd hektárt kellene megművelni. Csak hát a Földön 13 milliárd hektárnyi a szárazföld, amiből - környezetvédelmi okokból - 8,8 milliárd hektár a művelhető, ez fejenként 1,5 hektár. Még két Föld bolygóra lenne szükség ahhoz, hogy a ma élő emberek ökológiai szükségletét kielégítsük. Ha pedig a népesség valamikor a jövő évszázadban 10 és 11 milliárd között stabilizálódik, minden más változatlansága mellett még további öt Földre lenne szükség csak ahhoz, hogy az ökológiai hanyatlás jelenlegi szintjén maradhassunk" - számolta ki öt évvel ezelőtt megjelent közös tanulmánykötetében a kanadai Brit Kolumbia egyetemének két kutatója, William E. Rees és Mathis Wackermagel.

Bolygónk - a tudományos módszerek fejlődésének köszönhetően - mégis el tudja látni táplálékkal az emberiséget. 1981-ben 732 millió hektár földet műveltek meg, 25 százalékkal többet, mint 1950-ben. Ugyanakkor 1950-ben egy emberre 0,23 megművelt hektár jutott, tavaly már csak 0,12 hektár. Ráadásul az éghajlatváltozás miatt napjainkban 260 millió hektárt - háromszor akkora térséget, mint a huszadik század közepén - öntözni kell.

A múlt század közepén még jogosan féltek attól, hogy a gyors népességnövekedés miatt élelmiszerhiány lép fel. A mezőgazdasági hozamok és az össztermelés a múlt század első felében ugyanis lassan növekedtek. Ám ez rohamosan megváltozott: 1940 óta az USA-ban a búza termésátlaga megháromszorozódott, a kukoricáé az ötszörösére nőtt. Az 1960-as évek elején az indiai parasztok 13 millió hektáron termeltek búzát - átlagosan 0,83 tonnát -, a kilencvenes évek közepére az össztermelés 400 százalékkal növekedett, miközben a földterület 80 százalékkal haladta meg a korábbit. Statisztikai adatok szerint az úgynevezett zöldforradalom eredményeként a népesség az 1930-as évek óta úgy háromszorozódott meg, hogy a megművelt összterület alig bővült.

Harcban a kórokozókkal

Bár az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Világszervezete (FAO) adatai a fejlődő államokban a termésátlag-növekedés lassulását tükrözik, ám elképzelhető, hogy ez inkább a túltermelésnek és a fizetőképes kereslet hiányának, semmint agroökológiai okoknak tudható be. Mértéktartóan optimista prognózisok szerint az átlaghozamok évenkénti 1,5 százalékos növekedése mellett 10 milliárd embert gond nélkül el lehetne látni élelmiszerrel, ráadásul úgy, hogy a jelenlegi mezőgazdasági területek csaknem negyedét kivonják a művelésből.

Balázs Ervin, a gödöllői Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont korábbi főigazgatója szerint két-háromszorosára lehetne növelni a terméseredményeket, ha kiküszöbölnék a különféle kórokozók és kártevők, valamint a nem megfelelő raktározás és szállítás okozta veszteségeket. Az akadémikus szerint a legnagyobb változást a génsebészettel előállított növények hozhatják. Termesztésüket sokak ellenzik, mégis hihetetlen ütemben terjednek. Az úgynevezett transzgenikus növényekkel bevetett terület 1996-ban 1,7 millió, tavaly csaknem 100 millió hektár volt. Ezek között vannak a gyomirtó szereket, a vírusok és a rovarok támadását jobban tűrő fajták, illetve olyanok, amelyek kevésbé érzékenyek a szállítás közbeni sérülésekre, s így tovább eltarthatók. Az új szuperhibridnek nevezett rizs például az eddigi 10 helyett 13 tonnás termést hoz hektáronként. A 30 százalékos hozamnövekedést a növények leveleinek módosításával - hatékonyabbá vált a fotoszintetizálás - érték el. A kutatók olyan növényekről is „álmodoznak", amelyek képesek megkötni a légköri nitrogént, vagyis műtrágyázás nélkül is termeszthetők. Az elsivatagosodó térségekbe szárazságtűrő, kevés öntözést igénylő, alig párologtató haszonnövények kellenek, ilyeneken is „dolgoznak".

Bőséges élelmiszerforrás lehet a tenger is. Tekintélyes kutatóintézetek foglalkoznak ipari méretű ráktenyésztéssel vagy az algák élelmiszerként történő hasznosításával. A trópusi őserdők is rejtenek számos olyan gyümölcsfélét, amely kiváló táplálék.

Ismeretlen vegyszerek

A korszerű földművelés általában egyet jelent a fokozott vegyszerhasználattal. A környezetvédelemre mind nagyobb hangsúlyt fektető EU-ban például kimutatták, hogy az ott nagy tömegben gyártott vegyi anyagok háromnegyedéről nem áll rendelkezésre kielégítő méregtani és ökológiai hatáselemzés - és akkor még nem is említettük a kisebb mennyiségben előállított (és felhasznált) vegyületek tízezreit. A genetikai úton módosított anyagok kifejlesztését és felhasználását - különösen az élelmiszerekben - nagy tudományos bizonytalanság és politikai vita kíséri, ami késlelteti az alapos, időigényes vizsgálatokat. Az állattenyésztésben használt hormonok - a fogyasztók szervezetében később jelentkező - hatásairól szintén keveset tudni.

Az előttünk álló évtizedek egyik kulcsfeladata az élelmiszer-előállítás hatékonyságának érdemi javítása, a másik a nemzetközi élelmiszerpiac szabaddá, korlátozásmentessé változtatása. E kettő együttes megléte garantálhatna ugyanis minden földlakó számára megfelelő mennyiségben és minőségben elfogadható árú élelmiszert.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. július 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére