Csődöt mondott csődtörvény

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. július 1.) vegye figyelembe!

Tömeges felszámolások, túlterhelt bíróságok

Megjelent a Cégvezetés (archív) 39. számában (2001. július 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

A csőd intézménye Magyarországon gyakorlatilag nem működik, a hitelezők felszámolási kezdeményezése viszont sokszor a behajtás szerepét tölti be. A felszámolók törvényjavaslatukban ez utóbbi helyett a bajba került cég megmentését célzó reorganizációt helyeznék előtérbe, kezdeményezésükre azonban egyelőre - állami részről - nem érkezett válasz.

 

Egy bajba került vállalat menedzsmentjének nehéz pillanata lehet, amikor válaszút elé kerül: kérjen-e hitelezőitől átmeneti fizetési haladékot, vagy dobja be végképp a törülközőt. Ilyenkor a cég helyzete és a partnerkapcsolatok mellett nem árt felmérni a jogi lehetőségeket is. Az összegzés eredménye általában az, hogy sok esetben a felszámolásnak nincs alternatívája.

A csődtörvény (cstv.) 1991. évi életbelépését követő esztendőben még csaknem 4 ezer vállalat élt „sorainak rendezésére" a csőd lehetőségével, vagyis azzal, hogy a hitelezőkkel való csődegyezség megkötése érdekében a vállalat átmeneti fizetési haladékot kapjon.

A csőd intézménye annak idején hatékonyan segítette elő a privatizációt: alkalmas volt a körbetartozások mérséklésére. Alkalmazása mára azonban - legalábbis a felszámolók szerint - meglehetősen elavult. A kötelező öncsőd intézményének 1993 szeptemberében történt megszüntetésével az ilyen eljárások száma drasztikusan csökkent.

Ma mindössze 5-6 csődügyet tartanak nyilván, miközben 12 ezer cég ellen zajlik felszámolási eljárás (amelynek végkifejlete, hogy a fizetésképtelen vállalatot jogutód nélkül megszüntetik a hitelezők kielégítése érdekében). Más szóval a fizetésképtelenségi válságmenedzselésnél itthon hiányoznak a cégek fennmaradását célzó erőfeszítések, amelyek csődegyezségekkel a működőképes egységek reorganizációját mozdíthatnák elő.

Hiányzik az érdekeltség

A cégről érkező rossz hírek hallatán a pánikba esett hitelezők mifelénk sokszor azonnal a végső eszközt, az adós cég felszámoltatását kezdeményezik. Molnár György, a 105 tagot számláló Felszámolók Országos Egyesülete (FOE) elnöke szerint ráadásul a jelenlegi - bonyolult, a szereplők számára átláthatatlan - törvények sem az adós cég tulajdonosait, sem a hitelezőket nem teszik érdekeltté a működőképesség helyreállításában.

Európában eközben a hazainál sokkal nagyobb szerepet szánnak a megrendült cégek reorganizációjának (amellyel nem mellékesen végül a hitelezők is jobban járnak).

A FOE e gond orvoslására az elmúlt évtizedben legalább hússzor módosított cstv. újabb átírása helyett új - 2003-tól hatályba léptetendő - hitelezővédelmi és fizetésképtelenségi törvény megalkotását javasolja.

Bár elképzelésüket elküldték a parlamenti frakcióknak és a szakminisztériumoknak az egyesület helyzetét nehezíti, hogy a csődjog tekintetében Magyarországnak nincs európai uniós jogharmonizációs kötelezettsége. Magyarán: vannak a jogalkotók által egyelőre „fontosabbnak" ítélt törvények.

Az egyesület azt javasolja: a leendő jogszabály tegye lehetővé, hogy a hitelezők - többségi egyetértéssel - kellő jogi és pénzügyi ismeretekkel rendelkező vagyonfelügyelőt, fizetésképtelenségi szakértőt neveztethessenek ki a bajba került céghez, már azt követően, hogy az első fizetési határidőket elmulasztotta.

Az adós vállalat terhére, elsősorban sikerdíjért dolgozó vagyonfelügyelő legföljebb 30 nap alatt tekinthetné át a cég gazdálkodási, pénzügyi folyamatait - szól a javaslat. Ezután pedig beszámolója alapján hitelezői értekezlet dönthetne arról: van-e értelme a vállalat reorganizációjának.

Vagyonfelügyelői intézmény

Kedvező kilátások esetén hitelezői egyezség jönne létre, meghatározva az adós cég kötelezettségeit, az esetleges hitelezői többletbefektetés mértékét és azok megtérülésének időpontját.

Az eljárás révén a hitelezők bírói tehervállalás nélkül is aktívan segíthetik a cég talpra állítását. Ha viszont az adós vállalat vezetése, tulajdonosai nem akarnak együttműködni, a hitelezők bírósággal neveztethetnék ki a vagyonfelügyelőt. Mellékesen a felszámolók a gazdasági társaságokról szóló törvényt is szigoríttatnák, hogy a tulajdonos(oka)t, cégvezetést ne csak szándékos károkozás, hanem baj esetén a hitelezőkkel való kapcsolatfelvétel szándékos elmulasztása miatt is felelősségre lehessen vonni.

Ha végképp nincs mód a vállalkozás megmentésére, a vagyonfelügyelő javaslatára a hitelezők végelszámolási, felszámolási döntést hozhatnának, amit a bíróság jogerős végzéssel erősíthetne meg.

Bírói berkekben több problémát is látnak a vagyonfelügyelői intézmény kapcsán. Kérdés például, hogyan lehetne fizetni az ő költségeit a bajban lévő cég vagyonából. Ha már az első fizetés elmulasztása után fizetési szakértőt lehetne kirendelni, akkor ezt akár olyan kis beszállító cég is megtehetné, amelynek számlája véletlenül elkallódott egy multinacionális társaságnál. Kérdés az is, hogy hitelezők százai esetén hogyan lehet őket összehívni, s megbizonyosodni a többségi akaratról.

Elutasított kezdeményezés

Az Országgyűlés 2000 decemberében a cstv.-ben a bírósági eljárásra, felszámolói díjazásra vonatkozó passzusokat módosította. Más változtatásokat egyelőre nem tervezünk, kisebb finomítások viszont szóba jöhetnek - utasította el a FOE kezdeményezését Dobrocsi Gábor, a Pénzügyminisztérium (PM) osztályvezetője.

Azzal a tárca is egyetért, hogy ma a csődeljárás, a reorganizáció nyilvánosságra kerülésére a partnerek gyakorta az üzleti kapcsolat megszüntetésével reagálnak, további nehéz helyzetbe hozva ezzel az adós céget. A PM azonban úgy véli, megfelelő idő elteltével az üzleti élet a „helyén" kezelheti majd ezt a jogintézményt. Sokszor a felek ma is informális úton próbálnak megállapodást elérni.

Dobrocsi emlékeztetett: az 1992-93 között előírt kötelező öncsőd intézménye nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így az Országgyűlés hatályon kívül helyezte azt. Bebizonyosodott, hogy a tulajdonosokra nem lehet kívülről rákényszeríteni a reorganizációt: az vagy saját döntésükön alapul, vagy pedig értelmetlen.

A FOE megszüntetné a hitelezők (jelenleg 6 kategóriát tartalmazó) kielégítési sorrendjét is. A cél, hogy ne legyenek „privilegizált" kategóriák - magyarázta Molnár -, csak jelzálogjoggal vagy más módon biztosított, illetve nem biztosított hitelezők.

E javaslat kimondva-kimondatlanul is az elmaradt állami köztartozásokat a cégen behajtani akaró adó- és vámhatóság ellen irányul. A felszámolók szerint gyakorta az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) és a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága (VPOP) - bár a kötelező állami befizetések elmaradását gyorsan észreveszik - évekig hagyják adósságban úszni a céget. Végül csak akkor lépnek fel, élve jó hitelezői kielégítési helyzetükkel, amikor a vállalkozás már menthetetlen.

A PM szerint viszont az APEH és a VPOP kielégítési pozícióját fölöttébb nehezen lehetne kiemeltnek minősíteni. E köztartozások ugyanis a kielégítési sorrend 5. helyén találhatók, míg a jellemzően banki, zálogjoggal, óvadékkal biztosított követelések például a másodikon.

A felszámolók - EU-mintára - felvetették azt is: az általuk javasolt jogszabály hatálya terjedjen ki az egyéni vállalkozókra is, hiszen ma már ők is jelentős részt vállalnak a gazdasági életben.

Dobrocsi szerint ehhez az egyéni vállalkozókról szóló törvényt is jelentősen módosítani kellene (például meg kellene teremteni e vállalkozások elkülönített vagyonát és ki kellene terjeszteni rá a számviteli törvényt). A bővítés viszont jelentős többletterhet róna a bíróságokra.

Gyógyír a sebekre

Mindezek alapján úgy tűnik: a felszámolóknak reformtörekvéseiket illetően egyelőre részsikerekkel kell beérniük. Ilyennek könyvelhették el a cstv. már említett tavaly decemberi módosítását, amely kimondta: az egyszerűsített - azaz az „üres" cégekhez kötődő - felszámolásoknál az állam legföljebb 100 ezer forintig garanciát nyújt a felszámolók díjazására (ezt a Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatala fizeti ki, amelynek a PM utalja át a pénzt).

Egy másik változtatás azt tisztázta, hogy a felszámolónak a cstv.-ben meghatározott díja nettó módon értendő, tehát az általános forgalmi adó nélkül. Némi keserűség a FOE-nak, hogy az új törvényi passzusok csak az idén szeptembertől hatályosak. Mivel az egyszerűsített felszámolás is legalább egy évig eltart, a felszámolók leghamarabb 2002 őszén láthatnak pénzt az állami hozzájárulásból.

E módosítások mindenesetre régi felszámolói sebeket orvosolnak. A helyzet ugyanis az, hogy a felszámolások 70-80 százalékánál a cégekben nemhogy egyetlen árva fillér, de (gyakorta nem véletlenül) még dokumentáció sem marad, ami alapján a felszámolást érdemben le lehetne bonyolítani.

A fantomcégek mellett jóval nagyobb azon kényszervállalkozások száma, amelyeknek sohasem volt vagyona, és már jó ideje nem végeznek semmilyen tevékenységet. Számítások szerint közel 40 ezer céget kellene kivezetni a piacról, s kétharmaduk ebbe az utóbbi kategóriába tartozik.

A bíróság viszont az üres cégek esetében is kötelezően kijelöli a felszámolót. Igaz, a - valamennyi megtérülésben reménykedő - hitelezőknek az eljáráshoz követelésük névértékének 1 százalékát be kell fizetniük, de ez a felszámolói díjak csak egy részét fedezi.

A törvény szerint a felszámolót a cég eladott vagyontárgyai, befolyt követelései együttes értékének 5 százaléka, minimum 100 ezer forint illetné meg, míg a felszámolás alatt is működő társaságok árbevételéből 2 százalék, az egyszerűsített (vagyon- és irathiányos) cégek után 300 ezer forint.

A felszámolónak azonban a 4 százalék feletti bevételeit a Fővárosi Bíróság által kezelt, úgynevezett díjkiegészítési számlára kell befizetni. Az idén januárig egyedül ebből segítették volna azokat a felszámolókat, akik nem jutottak díjhoz egy-egy eljárás nyomán. A számla azonban források híján alig működött. Ráadásul a Legfelsőbb Bíróság 2000 májusában olyan jogegységi döntést hozott, amely szerint egyszerűsített felszámolásoknál ennek terhére nem lehet díjat kifizetni.

Kifogások a felszámolókkal szemben

A hitelezők egy részének éppen egyes felszámolók mohósága nem tetszik. Néhányan bizonyos szolgáltatások fejében szemérmetlenül magas költségeket számítanak fel, mások - a hitelezők terhére - a még működő cég alkalmazottaival végeztetnek el egyes feladatokat.

A felszámolók valóban nem mindig a feddhetetlenség bajnokai - ismerte el Molnár. Úgy vélte azonban, nem lehet általánosítani: egyes tagjaik írásos elmarasztalása s a FOE-n belül a főbb rossz tapasztalatok évenkénti közzététele visszaszorítja a szabálytalanságokat.

Miközben a csőd intézménye nem működik, a hitelező által kezdeményezett - neki mindössze 15 ezer forint közzétételi díjba kerülő - felszámolás sokszor a behajtás szerepét tölti be a drága és lassú pereskedés helyett (ennek szabhat gátat némiképp, hogy a jogszabályváltozás miatt szeptembertől a közzététel mellett immár az illetéket - kft. esetében 40 ezer forintot - is előre ki kell fizetni majd).

A mai állapotokat jól illusztrálja, hogy nem hivatalos statisztikák szerint a Fővárosi Bíróságon kezdeményezett felszámolások négyötöde nem indul el, mert a hitelező és az adós megegyeznek egymással. A FOE javaslata éppen ennek megelőzésére és egyszerűsítésére irányul.

A mai helyzet persze jelentős munkaterhet, költséget ró az amúgy is túlterhelt bíróságokra. Katinszky Márta Cecília, a Pest Megyei Bíróság bírója elmondta: náluk 2000 márciusában 1093 darab folyamatban lévő felszámolás jutott összesen 5 bíróra, miközben egyenként legföljebb 150 ügyet lennének képesek kezelni. A felszámolási kérelmek mennyisége évente 30-50 százalékkal nő.

A megyei bíróságok túlterheltsége miatt csak lassan kerül sor egy-egy ügyre, fellebbezés esetén pedig a Legfelsőbb Bíróság 2 év alatt tud dönteni. Miközben egy bankszámlát egy óra alatt lehet kiüríteni, ügyvédi közreműködést igénylő esetekben pedig mintegy egy hét alatt lehet kimenekíteni a cégnél maradt vagyont - vázolta a helyzetet a bírónő.

Mint hozzátette, hétéves praxisa alatt a felszámolt cégeknél a hitelezői igények alig 1 százalékára jutott fedezet, a felszámolói díjazásra pedig az esetek döntő többségében nem. Pest megyében a bírónőnél 1993 óta háromszor fordult elő, hogy a 6. kategóriában lévőknek - szállítóknak, az „egyszerű" céges vagy privát hitelezőknek - is jutott valami a felszámolásból.

A csődeljárásnál a hitelezők ellenérdekeltek, és a csődeljárásnak bonyolult és betarthatatlanul feszes „menetrendi" határidői vannak - mutatott rá a bírónő.

Amíg e helyzet nem változik, a felszámolások megreformálásában látja a megoldást a bíróságok terheinek csökkentésére. A cstv. módosításával vissza lehetne állítani az 1945 előtti állapotot, amikor a bizonyítottan vagyontalan cégeket felszámolási eljárás nélkül is meg lehetett szüntetni. Az esetleges tulajdonosi-ügyvezetői „ügyeskedést" szigorú felelősségi szabályokkal lehetne kizárni. Ha egy üres cégnél utólag mégis „előkerül" egy-egy vagyontárgy, pótfelszámolási eljárást lehetne elrendelni - vélte Katinszky.

Kötelező bérgarancia

A felszámolók „szociális" mozgásterét pontosítja, hogy - mint Dudás Katalin, a Gazdasági Minisztérium (GM) főosztályvezetője elmondta - a bérgarancia-alapról szóló törvény őszre tervezett módosítása során kötelezővé tennék számukra az alap támogatásának igénybevételét a tönkrement cégnél elmaradt bérek kifizetésére (eddig ez csak lehetőség volt). Igaz, a kötelezettséget nem teljesítőket mindössze jelképes, 50 ezer forintos bírsággal sújtanák.

Mostanáig a felszámolók gyakorta nem éltek e lehetőséggel. Emiatt a megszűnő cég munkavállalói hosszú időre többhavi bérüktől estek el (bár felszámoláskor ők állnak az első helyen a kielégítendők sorában). Az ódzkodás oka, hogy jogosulatlan igénylés, jogszerűtlen felhasználás esetén a támogatást büntetőkamattal kellett visszafizetni. Ez a cégnél (sőt, akár magánál a felszámolónál) csökkentheti a megtérülést.

A törvény szerint a felszámoló az adott megye munkaerő-piaci központjának közvetítésével akkor igényelhet bért a bérgarancia-alapból, ha úgy tűnik: a cég vagyona fedezi e kölcsön visszafizetését.

A FOE szerint viszont a garanciarendszer sem működik jól. Egyrészt a megyék eltérően viselkednek: némelyikük csak a felszámoláskor még a cégnél lévő munkavállalók után fizet, így a korábban - részben kifizetetlenül - elbocsátottak nem kaphatnak pénzt. Mérlegelendő az is, hogy a céget nehéz helyzetbe hozó ügyvezetők járandóságát is mindenkor egészében ki kellene-e adni.

Perdöntő, hogy mi lesz az „üres" cégeknél a kötelező bérkifizetésekkel, hiszen ezeknél nincsenek a visszafizetést garantáló vagyontárgyak - vetette fel Molnár György. Egyes munkaerő-piaci központok ráadásul azzal is próbálkoznak, hogy a felszámoló ne az adós cég, hanem saját vagyonával feleljen a bérgarancia-alapból történt kifizetésekért. Ez elfogadhatatlan, hiszen a felszámoló nem lehet hitelezője az adós cégnek.

Mivel a GM még csak pontosítja a törvényjavaslatot, Dudás Katalin a felvetésekre annyit mondott: a megyék egységes joggyakorlata a törvénymódosítással vagy belső eligazítással szavatolható. A tönkremenetelért felelős cégvezetők kérdőre vonásához több törvény együttes felülvizsgálatára volna szükség.

A felszámolási vagyontárgyak hasznosításának van egy, a hazai kis- és középvállalkozások számára is fontos vonatkozása. Kevesen tudják: az állam vissza nem térítendő kamattámogatást ad számukra, ha kereskedelmi banki hitelből felszámolás alatt lévő cég vagyonából vásárolnak. A hitel összege nem haladhatja meg a 100 millió forintot.

Egy kormányrendelet szerint a támogatási konstrukció működtetője a Támogatásokat és Járadékokat Kezelő Szervezet (TJKSZ). A vállalkozók kérelmeit - öt érintett minisztérium és a Magyar Bankszövetség képviselőiből álló - tárcaközi bizottság bírálja el.

Az állami hozzájárulás maximum 5 évre szól (a bankhitel futamideje persze ennél hosszabb is lehet). Mértéke az első évben a - TJKSZ-hez benyújtott kérelem idején aktuális - jegybanki alapkamat 70, a második évben 56 százaléka, s ezt követően is fokozatosan csökkenő mértékű. Egy példa: 20 százalékos banki kamatnál a költségvetés az aktuális MNB-alapkamat miatt jelenleg mintegy 40 százaléknyi terhet vállal át az ügyféltől, így az ténylegesen mintegy 12 százalék kamatot fizet.

Az ez évre szóló költségvetési törvényben az állam 600 millió forintot különített el e kamattámogatásra - nyilatkozta Sebestyénné Balás Erzsébet, a TJKSZ igazgatója. A szervezet több mint 30 bankkal és takarékszövetkezettel áll kapcsolatban. Szakértők szerint viszont néhány hitelintézet olykor „elfelejti" tájékoztatni a kis cégeket a lehetőségről.

A konstrukció 6 éve működik, s ezalatt az állam több mint 750 - átlagosan 19 főt foglalkoztató - vállalkozást támogatott 3 milliárd forint értékben (ez 10,9 milliárd forintnyi hitelhez kapcsolódott). A kérelmek mintegy fele 10 millió forint alatti kölcsönhöz kötődött. A mostani feltételekkel számolva 2005-ig további 1 milliárd forint folyósítása várható - mondta el az igazgató.

A szervezet szerint célszerű lenne minimum 200 millió forintra emelni a hitelplafont, ami 1994, az első meghirdetés óta nem változott, így az inflációs kiigazítás időszerű.

Gazdasági társaságok főbb adatai Magyarországon
 

Működő és bejegyzés alatti

Felszámolás alatti

Végelszámolás alatti

Megszűnt, cégjegyzékből törölt

1993. jan.

107 677

2 403

1 912

4 654

1995. jan.

159 925

7 260

4 366

14 302

1996. jan.

186 147

9 282

6 270

22 984

1997. jan.

217 471

10 965

7 158

36 122

1998. jan.

262 539

11 368

9 064

52 532

1999. jan.

313 108

11 032

9 078

72 651

2000. jan.

333 696

11 135

9 117

103 035

2001. jan.

357 176

12 182

11 211

123 903

95/93

148,5%

302,1%

228,3%

307,3%

96/95

116,4%

127,9%

143,6%

160,7%

97/96

116,8%

118,1%

114,2%

157,2%

98/97

120,7%

103,7%

126,6%

145,4%

99/98

119,3%

97,0%

100,2%

138,3%

2000/99

106,6%

100,9%

100,4%

141,8%

2001/2000

107,0%

109,4%

122,9%

120,2%

Forrás: Felszámolók Országos Egyesülete

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. július 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére