A munkavégzés

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. július 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 39. számában (2001. július 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

A munkavállaló köteles a munkaviszonyra vonatkozó szabályban vagy a munkaszerződésben megállapított, a munkaköréhez kapcsolódó előkészítő és befejező munkákat is elvégezni.

Munkavégzés másik munkáltatónál

A munkáltatók között ellenszolgáltatás nélkül létrejött megállapodás alapján a munkavállaló más munkáltatónál történő munkavégzésre is kötelezhető, ha a munkáltató a munkaviszonyból eredő foglalkoztatási kötelezettségét - működési körében felmerült ok miatt - átmenetileg nem tudja teljesíteni. Eltérő megállapodás hiányában a munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek azt a munkáltatót illetik meg, illetve terhelik, amelynél a munkavégzés történik. A munkaviszony megszüntetésének jogát csak az eredeti munkáltató gyakorolhatja. A munkavállalót a munkáltatói jogok gyakorlójának személyéről tájékoztatni kell.

Ugyancsak eltérő megállapodás hiányában a munkavállalót a munkaszerződés szerinti munkabér illeti meg. Ha a munkavállaló eredeti munkaköre helyett más munkakörbe tartozó feladatokat lát el, a munkavállalót az átirányítás időtartamára a ténylegesen végzett munka alapján illeti meg díjazás, de az nem lehet kevesebb a távolléti díjánál. A munkaköri feladatai mellett más munkakörbe tartozó feladatokat is ellátó munkavállalót a ténylegesen végzett feladatok arányában illeti meg díjazás.

A munkavállaló foglalkoztatása során alkalmazni kell a másik munkáltatóra kiterjedő hatályú kollektív szerződés munkaidőre, pihenőidőre vonatkozó rendelkezéseit.

Átirányítás

Átirányításnak tekintendő és nem minősül munkaszerződés-módosításnak, ha a munkavállaló - a munkáltató működésével összefüggő okból, ideiglenesen - a munkáltató utasítása alapján, eredeti munkaköre helyett, vagy eredeti munkaköre mellett más munkakörbe tartozó feladatokat lát el. Az átirányítás azonban - különösen beosztására, képzettségére, korára, egészségi állapotára vagy egyéb körülményeire tekintettel - nem járhat aránytalan sérelemmel a munkavállalóra nézve.

Az átirányítás időtartama

A dolgozót tájékoztatni kell az átirányítás várható időtartamáról, amelynek határt szab az az előírás, amely szerint az átirányítás alapján történő munkavégzés időtartama - a kollektív szerződés eltérő rendelkezése hiányában - nem haladhatja meg naptári évenként a negyvennégy munkanapot. Ha az átirányítás időtartama egy munkanapon belül meghaladja a négy órát, azt egy munkanapként kell számításba venni. Egy naptári éven belül a több alkalommal elrendelt átirányítások időtartamát össze kell számítani.

Egy naptári éven belül az átirányítás, a kiküldetés, illetve a munkáltatók között ellenszolgáltatás nélkül létrejött megállapodás alapján más munkáltatónál történő munkavégzés időtartamát össze kell számítani, és ezek együttes időtartama - kollektív szerződés eltérő rendelkezése hiányában - nem haladhatja meg a száztíz munkanapot.

Az átirányításra vonatkozó időbeli korlátozást - a július 1-jétől kezdődő, december 31-éig tartó időszakra - arányosan kell megállapítani és alkalmazni.

Díjazás az átirányítás alatt

Ha a munkavállaló eredeti munkaköre helyett más munkakörbe tartozó feladatokat lát el, a munkavállalót az átirányítás időtartamára a ténylegesen végzett munka alapján illeti meg díjazás, de az nem lehet kevesebb a távolléti díjánál. A munkaköri feladatai mellett más munkakörbe tartozó feladatokat is ellátó munkavállalót a ténylegesen végzett feladatok arányában illeti meg díjazás. E szabályoktól a kollektív szerződés vagy a felek megállapodása eltérhet. A megállapodás megkötése során alkalmazni kell azt a rendelkezést, amely szerint az egyenlő, illetve egyenlő értékűként elismert munka díjazásának meghatározása során tilos a munkavállalók között indokolatlan megkülönböztetést tenni. A munka egyenlő értékének megállapításánál különösen az elvégzett munka természetét, minőségét, mennyiségét, a munkakörülményeket, a szükséges szakképzettséget, fizikai vagy szellemi erőfeszítést, tapasztalatot, illetve felelősséget kell figyelembe venni. Munkabérnek minősül minden, a munkavállaló részére a munkaviszonya alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli és természetbeni juttatás. A munkaköri besoroláson vagy teljesítményen alapuló munkabért úgy kell megállapítani, hogy az a munkavállalók között ne eredményezhessen hátrányos megkülönböztetést.

Kiküldetés

A munkáltató gazdasági érdekből ideiglenesen, a szokásos munkavégzési helyén kívüli munkavégzésre kötelezheti a munkavállalót. Nem minősül kiküldetésnek, ha a munkavállaló - a munka természetéből eredően - szokásosan a munkáltató telephelyén kívül dolgozik. Változó munkahely esetén a munkáltató azon telephelye minősül szokásos munkahelynek, ahol a munkavállaló munkáját a beosztása szerint végzi.

A kiküldetés feltétele, hogy a munkavállaló ezen időtartam alatt is a munkáltató irányítása és utasításai alapján végezze a munkáját. Nem kötelezhető beleegyezése nélkül más helységben végzendő munkára a nő a terhessége megállapításának kezdetétől gyermeke hároméves koráig. (Ez a rendelkezés megfelelően irányadó a gyermekét egyedül nevelő férfira is.)

A kiküldetés - különösen beosztására, képzettségére, korára, egészségi állapotára vagy egyéb körülményeire tekintettel - nem járhat aránytalan sérelemmel a munkavállalóra nézve.

A kiküldetés időtartama

A kiküldetés várható időtartamáról tájékoztatni kell a munkavállalót. A kiküldetés alapján történő munkavégzés időtartama - kollektív szerződés eltérő rendelkezése hiányában - nem haladhatja meg naptári évenként a negyvennégy munkanapot. Ha a kiküldetés időtartama egy munkanapon belül a négy órát meghaladja, azt egy munkanapként kell számításba venni. Egy naptári éven belül a több alkalommal elrendelt kiküldetések időtartamát össze kell számítani.

Díjazás

Kiküldetésnél - a felek eltérő megállapodása, illetve e törvény eltérő rendelkezése hiányában - a munkavállalót a munkaszerződés szerinti munkabér illeti meg. Ha a munkavállaló a kiküldetés során, részben vagy egészben, munkakörébe nem tartozó feladatokat lát el, a munkavállalót megillető munkabér megállapítása tekintetében alkalmazni kell azt a szabályt, amely szerint, ha a munkavállaló eredeti munkaköre helyett más munkakörbe tartozó feladatokat lát el, a munkavállalót az átirányítás időtartamára a ténylegesen végzett munka alapján illeti meg díjazás, de az nem lehet kevesebb a távolléti díjánál. A munkaköri feladatai mellett más munkakörbe tartozó feladatokat is ellátó munkavállalót kiküldetésnél is a ténylegesen végzett feladatok arányában illeti meg díjazás.

Utazási idő

Belföldi kiküldetés esetén, ha az utazási idő a munkavállaló munkaidő-beosztása szerinti munkaidőn kívül esik és a két órát eléri, az ezt meghaladó idő díjazására - kollektív szerződés eltérő rendelkezése hiányában - a készenlét díjazására vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

Utazási időnek minősül

  • személygépkocsival történő utazás esetén annak indulásától a megérkezéséig eltelt idő;
  • tömegközlekedési eszközzel történő utazás esetén annak indulásától a megérkezéséig tartó, valamint az átszállással töltött idő;
  • a tömegközlekedési eszköz megérkezésétől a kiküldetés szerinti munkavégzés megkezdéséig, valamint a munkavégzés befejezésétől a tömegközlekedési eszköz indulásáig eltelt idő.

Költségtérítés

Kiküldetés esetén a jogszabály alapján járó költségtérítésen túlmenően a munkáltató köteles a munkavállaló számára megfizetni a kiküldetés során felmerülő szükséges és igazolt többletköltségeket is.

Kirendelés

A munkavállaló a munkáltatók között létrejött megállapodás alapján más munkáltatónál történő munkavégzésre is kötelezhető. A kirendelés feltétele, hogy a munkavállaló kirendelésére ellenszolgáltatás nélkül kerüljön sor, és a munkavállaló a kirendelés során olyan munkáltatónál végezzen munkát, amelynek tulajdonosa - részben vagy egészben - azonos a munkáltató tulajdonosával, vagy hogy a két munkáltató közül legalább az egyik valamely arányban tulajdonosa legyen a másik munkáltatónak, avagy hogy a két munkáltató egy harmadik szervezethez kötődő tulajdonjogi viszonya alapján álljon kapcsolatban egymással.

Nem minősül ellenszolgáltatásnak, ha a két munkáltató megállapodása alapján a munkavállaló munkabérét, az ezzel járó közterheket és a kirendeléssel felmerülő költségeket az a munkáltató viseli, amelyhez a munkavállalót kirendelték, vagy ha a munkáltatók között díjfizetésre, illetve egyéb elszámolásra - a kirendelésen kívül eső okból - valamely szolgáltatás igénybevétele miatt kerül sor.

A kirendelés a munkavállalóra nézve - különösen beosztására, képzettségére, korára, egészségi állapotára vagy egyéb körülményeire tekintettel - aránytalan sérelemmel nem járhat.

A kirendelésnél is be kell tartani azt a szabály, amely szerint nem kötelezhető beleegyezése nélkül más helységben végzendő munkára a nő terhessége megállapításának kezdetétől gyermeke hároméves koráig. Ezt a rendelkezést megfelelően alkalmazni kell a gyermekét egyedül nevelő férfira is.

Munkáltatói jogok és kötelezettségek

A kirendelés során - eltérő megállapodás hiányában - a munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek azt a munkáltatót illetik meg, illetve terhelik, amelyhez a munkavállalót kirendelték. A munkaviszony megszüntetésének jogát azonban csak a kirendelő munkáltató gyakorolhatja. A munkavállalót tájékoztatni kell a munkáltatói jogok gyakorlójának személyéről.

Bérezés

Kirendelés esetén - eltérő megállapodás hiányában - a munkavállalót a munkaszerződés szerinti munkabér illeti meg. Ha a munkavállaló a kirendelés során, részben vagy egészben, munkakörébe nem tartozó feladatokat lát el, a munkavállalót megillető munkabér megállapítása tekintetében is alkalmazni kell azokat a rendelkezéseket, amelyek szerint, ha a munkavállaló eredeti munkaköre helyett más munkakörbe tartozó feladatokat lát el, a munkavállalót az átirányítás időtartamára a ténylegesen végzett munka alapján illeti meg díjazás, de az nem lehet kevesebb a távolléti díjánál. A munkaköri feladatai mellett más munkakörbe tartozó feladatokat is ellátó munkavállalót a ténylegesen végzett feladatok arányában illeti meg díjazás.

Munkaidő, pihenőidő

Kirendeléskor a munkavállaló foglalkoztatása során alkalmazni kell a kirendelés helye szerinti munkáltatóra kiterjedő hatályú kollektív szerződés munkaidőre, pihenőidőre vonatkozó rendelkezéseit.

A kirendelés időtartama

A kirendelés várható időtartamáról tájékoztatni kell a munkavállalót. A kirendelés alapján történő munkavégzés időtartama - kollektív szerződés eltérő rendelkezése hiányában - nem haladhatja meg naptári évenként a negyvennégy munkanapot. Ha a kirendelés időtartama egy munkanapon belül a négy órát meghaladja, azt egy munkanapként kell számításba venni. Egy naptári éven belül a több alkalommal elrendelt kirendelések időtartamát össze kell számítani.

Díjazás, költségtérítés

A kirendelésnél, ha az utazási idő a munkavállaló munkaidő-beosztása szerinti munkaidőn kívül esik, és eléri a két órát, az ezt meghaladó idő díjazására - kollektív szerződés eltérő rendelkezése hiányában - a készenlét díjazására vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. Az utazási idővel kapcsolatos fentebb ismertetett szabályok ilyenkor is érvényesülnek.

A jogszabály alapján járó költségtérítésen túlmenően a munkáltató kiküldetés esetén is köteles a munkavállaló számára megfizetni a kiküldetés során felmerülő szükséges és igazolt többletköltségeket.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. július 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére