A BANKKÁRTYÁK HASZNÁLATA

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. július 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 39. számában (2001. július 1.)

 

Veszélyes-e bankkártyát használni? Milyen kockázatai vannak a bankkártya használatának? Hogyan lehet védekezni a visszaélésekkel szemben? Az elmúlt évek tapasztalatai alapján a bankkártya használatának különböző szakaszaira különböző szabályok kristályosodtak ki.

 

Bankkártyaigénylés előtt

Mikor és hol akarjuk használni a bankkártyát?

Mielőtt bankkártyát igényelünk, az első kérdés, hogy mikor és hol akarjuk használni a bankkártyát. Elektron típusú kártyát akkor érdemes igényelni, ha a bankkártyát vásárlásra vagy fizetéshez (ismert elfogadóhelyeken), illetve automatából való készpénzfelvételhez akarjuk használni. Ennek az a jelentősége, hogy minden egyes tranzakció esetében autorizációt – felhatalmazást – kér a rendszer a tranzakció engedélyezéséhez. Hátránya azonban, hogy csak elektronikus környezetben használható. Azokon az elfogadóhelyeken, ahol nincs olyan terminál, amely ezt kezelni tudja, a bankkártya nem használható.

Debit-, vagy hitelkártyát igényeljünk?

A debitkártya használatának feltétele, hogy a kártyaköltések fedezetéül szolgáló bankszámlánkon mindenkor megfelelő összegű fedezet álljon rendelkezésre, hiszen enélkül a tranzakció végrehajtását nem engedélyezi a rendszer, tehát a bankkártyával nem tudunk "fizetni". A hitelkártyának ellenben az a nagy előnye, hogy a költések fedezetét a bank által nyújtott kölcsön biztosítja. Ezenkívül – kibocsátónként eltérő módon – a törlesztés speciális szabályok szerint történik. E körben három elem érdemel kiemelést:

  • a kibocsátók általában úgynevezett kamatmentes periódust biztosítanak, amely alatt a költésünket megfizetve a hitelkamatot nem számítják fel,
  • általában rendelkezésünkre áll úgynevezett türelmi idő az esedékes tartozásunk vagy a törlesztőrészlet megfizetésére,
  • a törlesztőrészlet összege kisebb, mint a hitel összege, hiszen a hitelkártyával rendszerint feltöltődő hitelt kapunk.

Mindennek természetesen ára van: a hitelkártyát kibocsátók hitelkamatot számítanak fel. A hitelkártya kibocsátásának, megújításának díja magasabb, mint a debitkártyáé.

Amennyiben debitkártyát igénylünk, reális összegben határozzuk meg, mekkora összegeket akarunk a bankkártyával "mozgatni"!

Kondíciós lista

A kártyakibocsátók a különböző típusú bankkártyákhoz eltérő feltételeket rögzítenek, amelyeket az úgynevezett kondíciós listák tartalmaznak.

A bankkártyák abban különböznek egymástól, hogy naponta, illetve hetente összesen hány tranzakció hajtható végre az adott típusú bankkártyával (külön-külön a készpénzfelvétel, illetve a vásárlás), egyszerre legfeljebb mekkora összeg vehető igénybe naponta, illetve maximum mekkora összeg használható fel hetente a bankkártyával.

Egyéb feltételek

A bankkártya-igénylés előtt érdemes összehasonlítani a bankkártyához kapcsolódó egyéb feltételeket is. Fontos, hogy egyszeri belépési díj fizetendő-e és mekkora összegben, a bankkártya érvényessége 1 vagy 2 év, mekkora összeget kell fizetni a megújításkor, mennyi a letiltás, az új kártya elkészítésének a díja, a fedezeti számlán elhelyezendő induló összeg és a késedelmi kamat.

Jelentős különbségek lehetnek a különféle bankkártyák között az egyéb feltételek – mindenekelőtt az adott típusú bakkártyához kapcsolódó kedvezmények – körében is.

Előnyök:

  • biztosítás,
  • assistance,
  • monitoring – vagyis az általunk végrehajtott tranzakciók figyelemmel kísérése, jelzés, ha szokatlan tranzakciót észlel a kibocsátó, SMS-üzenet a tranzakciókról.

Szerződés, tájékoztatás

A kártyaigénylés előtt érdeklődjük meg, hogyan és milyen időközönként kapunk tájékoztatást – gyakorlatilag bankszámlakivonatot – a bankkártya tranzakciókról!

Érdemes részletes írásbeli tájékoztatást kérni a kiválasztott egy vagy akár több kártyakibocsátótól a bankkártyaszerződésről és annak mellékleteiről, valamint az üzletszabályzat rendelkezéseiről.

Bankszámlakivonat A bankszámlakivonatnak, illetőleg a számlának minden esetben tartalmaznia kell: az egyes műveletek összegét és időpontját; külföldön történő használatra alkalmas elektronikus fizetési eszközzel, külföldi pénznemben végzett művelet esetén a külföldi pénznemben meghatározott értéket és a külföldi pénznemnek a bankszámla pénznemére történő átszámításánál alkalmazott árfolyamot; az egyes műveleteknél felszámolt jutalékot, díjat vagy költséget. Ha a hitelintézet a szerződésben kikötötte a szerződés egyoldalú módosításának jogát, és a módosításra irányuló ajánlatáról a birtokost közvetlenül értesítette, a módosítás a szerződésben vagy az ajánlatban meghatározott időtartam elteltével – amely nem lehet rövidebb az ajánlat kézhezvételétől számított harminc napnál – hatályba lép, kivéve ha a birtokos – az említett felmondási idő alatt – a szerződést felmondja. A felmondási idő lejártáig a szerződés az eredeti feltételekkel áll fenn.

A bankkártya igénylése

A kártyakibocsátók gyakorlata eltérő abból a szempontból, hogy a kártyaigénylést hogyan fogadják el. Általában a bankfiókokban kell kitölteni az igénylőlapot, azonban ez ma már több bank internetes honlapjáról is letölthető. Sokszor megütköznek a leendő kártyabirtokosok azon, hogy a bankok az igénylőlapon indokolatlanul sok kérdésre kérnek választ. Saját érdekünkben azonban pontosan adjuk meg az adatokat, mert a kibocsátó azok alapján bírálja el, hogy ad-e és ha igen, akkor milyen bankkártyát a részünkre. Ez utóbbi a limitek, illetve a hitelkártyák esetében a hitelkeret szempontjából lényeges.

Bűncselekmények bankkártyával A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény a pénzügyi bűncselekmények között szabályozza a fedezetlen bankkártya felhasználását, a bankkártya-hamisítást és a bankkártyával visszaélést. Ez utóbbit az követi el, aki hamis vagy hamisított bankkártyát jogtalan haszonszerzés végett felhasznál, bankkártyát jogosulatlanul felhasznál, a hamis, a hamisított vagy a jogosulatlanul használt bankkártyával történő fizetést elfogadja, és ezzel kárt okoz, bankkártyával visszaélést követ el. A legsúlyosabban a bankkártyával való visszaélés büntetendő, a bíróság az elkövetőre akár 5-től 10 évig terjedő szabadságvesztést is kiszabhat, amennyiben a cselekménye különösen jelentős kárt okoz, vagy ha a különösen nagy kárt okozó bankkártyával visszaélést bűnszövetségben, illetve üzletszerűen követik el.

A bankkártya átvétele

A bankkártyát lehetőség szerint személyesen vegyük át. Ha erre nincs módunk, előre tisztázzuk a kártyakibocsátóval, hogy milyen tartalmú és formátumú meghatalmazást kell adnunk a kártya átvételéhez.

A kártyakibocsátók nem fogadnak el az átvételre általános meghatalmazást, hanem csak olyat, amelyikből pontosan megállapítható, hogy a leendő kártyabirtokos éppen a meghatározott típusú bankkártya átvételére adta a megbízást.

Ellenőrzés

Átvételkor – függetlenül attól, hogy az a kártyakibocsátónál történt-e vagy a meghatalmazottunkon keresztül – minden esetben ellenőrizzük a bankkártyát abból a szempontból, hogy a rajta feltüntetett adatok megfelelnek-e az igénylésben foglaltaknak.

Aláírás

Az adatok ellenőrzése után a hátoldalon saját kezűleg – az általában használt aláírásunkkal egyező módon – azonnal írjuk alá. Ez azért lényeges, mert nemritkán azzal válik lehetővé a csalás elkövetése, hogy az aláírás hiányában a csaló a saját aláírását használhatja, természetesen a kártyán szereplő névvel. Az esetleges illetéktelen használat bizonyítási eljárása során az aláírásnak fontos szerepe lehet.

PIN-kód

A PIN-kód a kártyahasználattal összefüggő egyik legérzékenyebb terület. A PIN-kód megszerzése gyakorlatilag korlátlan hozzáférést biztosít a kártyafedezeti számlánkhoz, hiszen a bankkártya ellopása vagy mágnescsíkjának hamisítása sajnálatos módon nem ritka, és ez utóbbihoz fejlett, nem túlságosan drága eszközök állnak a visszaélők rendelkezésére.

Kártyakibocsátókként eltérő a gyakorlat abban, hogyan adják át a kártyabirtokosnak a PIN-kódot. Egyes bankok postán, tértivevényes levélben küldik el. Jegyezzük meg a kódszámot, és a levelet lehetőség szerint semmisítsük meg. Célszerű a kódot feljegyezni, de csak általunk ismert és biztonságos helyre, semmiképpen ne a telefonregiszterbe, a P-betűhöz.

Több bank lehetővé teszi a PIN-kód megválasztását, illetve megváltoztatását is. Ezzel a lehetőséggel mindenképpen éljünk! Ha választhatunk, ne a lakcímünkben szereplő számot vagy a saját születési dátumunkat használjuk, ezek ugyanis túlságosan kézenfekvőek. A PIN-kód nem változik, ha a kártyakibocsátó számítógépes rendszere nem biztosítja a PIN-kód megválasztását. Ez azt jelenti, hogy akkor is megmarad, ha a lejárt bankkártyánkat a bank megújítja.

A PIN-kód elvesztését, illetéktelen megismerését a lehető legteljesebb mértékig ki kell zárnunk. Ennek érdekében ne írjuk rá a bankkártyára a PIN-kódot, ne tartsuk együtt a PIN-kódot és a bankkártyát, és a felírt PIN-kódot biztonságos helyen tároljuk!

Ha több bankkártyánk is van, pontosan jegyezzük meg, hogy melyik bankkártyához melyik PIN-kód tartozik!

Ne adjuk meg a PIN-kódot senkinek! Inkább váltsunk ki bankkártyát külön a házastársnak, külön a gyereknek is! Általában az ügyfélnek lehetősége van arra, hogy ha egyetlen bankszámla szolgál fedezetül valamennyi bankkártyahasználathoz, beállíthatja, melyik kártya maximum mekkora összeg erejéig használható.

Javaslatok a kártyahasználathoz Segítheti a bankkártyahasználatot, illetve baj bekövetkezése esetén megkönnyíti az intézkedést, ha megszívleljük az alábbiakat. Olvassuk el figyelmesen a bankkártyaszerződést, még akkor is, ha hosszúnak tűnik! Minden kérdésünket tegyük fel a banki ügyintézőnek, tisztázzuk a számunkra nem egyértelmű feltételeket! Sajnos előfordul, hogy a kártyabirtokos csak utóbb szembesül olyan feltételekkel, amelyek számára éppen nem előnyösek, amikor már bekövetkezett a baj, holott az általa is aláírt szerződés teljesen egyértelműen tartalmazza a feltételeket. Tipikus példa, amikor a bank csak a letiltás bejelentésétől vállalja a kockázatot, azt megelőzően a kár és a kockázat az ügyfelet terheli. Pontosan jegyezzük meg, illetve mindig tartsuk magunknál azokat a telefonszámokat, amelyeken a bejelentést megtehetjük, ha problémánk van a bankkártyával! Ezek a telefonszámok saját bankunk ügyfélszolgálatának, vagy azon részlegének telefonszámai, amelyen a bejelentéseket fogadja. Hívhatjuk a nemzetközi kártyatársaságokat is, a telefonszámokról a kártyakibocsátók adnak felvilágosítást. Ha magunk nem tudunk intézkedni, kérjünk meg valakit a telefonálásra! A legtöbb bank nem csak a kártyabirtokostól fogadja el a bejelentést a letiltásra, igaz, hogy csak a kártyabirtokos kockázatára. Előfordulhat tehát, hogy tréfás kedvű szomszéd vagy "jóakaró" alaptalanul bejelenti az elvesztést vagy az ellopást, amelynek következményeként nem tudjuk használni a kártyát. Fontoljuk azonban meg, mekkora az ilyen bejelentés valószínűsége, és ezzel szemben mekkora kártól óvhatjuk meg magunkat, ha más telefonál a nevünkben, baj esetén! Jegyezzük meg – akár írásban is rögzítsük – bankkártyánk azonosító adatait: a típusát, a számát és a lejárat dátumát, mivel a letiltás bejelentésekor általában ezeket az adatokat kérik megadni! Fontos azonban, hogy a felírt adatokat a bankkártyától jól elkülönítve őrizzük. A bankkártya tárolásánál ügyeljünk arra, hogy a bankkártyák hátoldalán található és fontos információkat hordozó mágnescsík rendkívül érzékeny az erős elektromos és mágneses hatásokra! Bankkártyánkat tartsuk távol a televíziótól, a rádiótól, a hangfalaktól, a mágneskulcstól, a mágneszáras táskától és a pénztári pultoktól! Óvjuk bankkártyánkat az erős hőhatástól és a napsütéstől is! Utazás, nagyobb kiadás előtt, ha bankkártyánkat várhatóan használni akarjuk, ellenőrizzük, mekkora fedezet áll rendelkezésünkre! Szállodafoglalás, autókölcsönzés esetén érdeklődjük meg, mekkora összeget zároltat a szálloda, illetve a kölcsönző a bankszámlánkon! A rendszer ugyanis úgy működik, hogy a szállodába bejelentkezéskor, illetve amikor az autókölcsönzővel a szerződést aláírjuk, a szolgáltató az automatikus rendszeren keresztül kéri egy általa meghatározott összeg zárolását a bankszámlánkon. A bankok ezt a kérelmet automatikusan teljesítik, amelynek következményeként a zárolt összeg a továbbiakban nem használható fel bankkártyával költésekhez. Nagyon gyakori probléma, hogy a zárolt összeg nagyobb, mint amire az ügyfél számít, adott esetben meghaladja a végleges számla összegét is. A zárolást végrehajtó bankoknak természetesen semmiféle információja nincsen arról, miért az adott összeget kérte zárolni a szálloda, semmiféle ráhatása nincsen arra, hogy az összeg kisebb vagy nagyobb legyen. Azt sem tudja a bank befolyásolni, hogy a zárolást mikor oldja fel a szálloda, illetve a kölcsönző. (A gyakorlatban akkor, ha a vendég rendezte a számlát és kiköltözött a szállodából, illetve a kölcsönző rendben visszakapta tőle a bérelt autót.) Erre nem a kijelentkezés pillanatában azonnal, hanem általában több nap elteltével kerül sor. Nem ritka tehát, hogy az utas pl. már hazaérkezett az USA-ból, de az a szálloda, ahol az utolsó napokban megszállt, még nem oldotta fel a zárolást, mivel még nem küldte el a végleges összeget tartalmazó terhelést. Ha ellopták vagy elvesztettük a bankkártyánkat, tegyünk feljelentést a rendőrségen! Ha a tettes előkerül, nem reménytelen, hogy a kárunk megtérül, hiszen a tettes kötelezhető kártérítés fizetésére.

A bankkártya használata

A bankkártya kétféle módon használható: készpénzfelvételre és fizetésre: vásárlásnál, illetve szolgáltatások igénybevételénél. A bankkártya készpénzkímélő funkciója természetesen ebben az utóbbi körben érvényesül igazán.

Készpénzfelvétel ATM-ből

A bankkártyával kétféle módon vehetünk fel készpénzt. Bármelyiket alkalmazzuk, némi odafigyeléssel jelentősen csökkenthetjük a kártyahasználattal természetszerűen együtt járó kockázatokat.

Ha bankjegykiadó automatát – rövidített nevén ATM-et – használunk, mindig ellenőrizzük, hogy bankkártyánk használható-e az adott ATM-ben (akkor használható, ha a bankkártyánk emblémáját az ATM-en feltüntették)!

A bankjegykiadó automata (ATM) használata nem bonyolult, de veszélyforrás lehet.

Csak biztonságos helyen álló ATM-et használjunk! Gyakori probléma, hogy az utcán, a vasútállomáson, a repülőtéren stb. önmagában álló ATM-et a jól felkészült csalók helyezték ki, ami csak arra alkalmas, hogy elnyelje a bankkártyánkat, pénzt nem ad ki. Rosszabb esetben nem nyeli el a bankkártyát, de a kártya betétele után hibaüzenetet küld, a kártyát visszaadja. Ez azért veszélyesebb, mert elaltatja a gyanút, általában nem feltételezik a póruljárt használók, hogy a berendezés csak a kártya adatainak lemásolására szolgál. Nem szabad kísérletezni, ha az előttünk használók mérgelődve távoznak.

A biztonságosság szempontjából jobbak az olyan ATM-ek, amelyeket banképületbe építettek be. Az ilyen automaták legbiztonságosabb változatait is csak úgy tudjuk használni, ha az ATM előterébe jutáshoz bankkártyánkkal kinyitjuk az ajtót. Nagyon fontos, hogy olyan ajtót nem alkalmaznak, amely a PIN-kód megadását kéri. Ha ilyennel találkozunk, keressünk másik automatát, és értesítsük azt a bankot, amelynél a jelenséggel találkoztunk! Mielőtt bankkártyánkat az ATM nyílásába helyezzük, győződjünk meg arról, hogy láthatók-e a működésre utaló alapinformációk az automata képernyőjén! Ha az ATM működési hibát jelez, vagy egyáltalán nem működik, ne kísérletezzünk, semmiképpen ne helyezzük bankkártyánkat a nyílásába! Nézzük meg, hogy az ATM mindhárom nyílása szabad-e! E három nyílás: a kártya betevésére és kiadására szolgáló, a bankjegykiadó és a bizonylatotkiadó nyílás. Ha bármelyik elzárt, ne használjuk az ATM-et!

Győződjünk meg arról, hogy más személy nem áll nagyon közel hozzánk, illetve nincsenek gyanús alakok a közelünkben! Nyugodtan kérjük meg a türelmetlenkedőt, hogy fáradjon messzebb, esetleg ajánljuk fel, hogy használja előbb ő az automatát!

Ha a kártyát nehezen tudnánk betenni a nyílásba, semmiképpen ne erőltessük! A PIN-kódot mindenképpen úgy üssük be, hogy azt más ne láthassa! Legegyszerűbb, ha közel állva, testünkkel takarva nyomjuk le a billentyűket.

A készpénzfelvételnél fontos, hogy ne felejtsük az automatában a bankkártyánkat, a pénzt és a bankkártyát is gyorsan vegyük ki a nyílásból. A bizonylatot ne hagyjuk az automatában és ne is dobjuk el, még összegyűrve sem! Két szempontból is káros ez a megoldás. Egyrészt a bizonylaton levő adatok hasznos információk lehetnek a csalók számára, másrészt számunkra is fontos, hogy a tranzakcióinkat utóbb ellenőrizhessük. Ha az automata bármely okból (PIN-kód többszöri hibás megadása, a bankkártya sérülése, időtúllépés stb.) bevonja bankkártyánkat, azonnal forduljunk az ATM-en feltüntetett üzemeltetőhöz, vagy hívjuk a kártyakibocsátó ügyfélszolgálatát!

Ha bármiféle rendellenességet tapasztalunk, lehetőleg ne menjünk el a helyszínről, próbáljunk helyben telefonálni, segítséget kérni! Nem ritka ugyanis, hogy az automatát illetéktelenek piszkálták, pl. ragasztócsíkot helyeztek el a pénzkiadó nyílásban, ezért nem kapjuk meg a pénzt. Eltávozásunk után azonban a csalók leveszik a csíkot, a pénzzel együtt.

Célszerű egyébként bármiféle probléma észlelésekor azonnal telefonálni az ATM-en megjelölt üzemeltetőnek vagy a saját kártyakibocsátó bankunknak, ezzel ugyanis akár nagyobb problémákat előzhetünk meg.

Vásárlás bankkártyával

A bankkártyák leggyakoribb felhasználási területe a készpénz nélküli fizetés. Idetartozik természetesen a vásárlás és a szolgáltatások igénybevétele is. A Visa kártyák a VISA emblémával, az EC/MC kártyák az EC/MC emblémával jelölt belföldi és külföldi elfogadóhelyeken alkalmasak áruk és szolgáltatások ellenértékének kiegyenlítésére. Mindig ellenőrizzük, hogy az adott elfogadóhelyen használható-e a bankkártyánk!

Vásárláskor a kereskedő minden esetben elkéri a bankkártyát. A bankkártya elfogadása, a fizetés engedélyezése, illetve a kártyabizonylat kiállítása történhet hagyományos papír alapú vagy elektronikus módszerrel is. Hagyományos esetben mechanikus készülék alkalmazásával a bankkártyáról lenyomatot készítenek, így a bankkártyán látható adatok hárompéldányos bizonylatra kerülnek. A bizonylaton feltüntetik továbbá az elfogadóhely nevét, a vásárlás napját és az áru vagy szolgáltatás bankkártyával fizetett ellenértékét. Elektronikus elfogadás alkalmazásánál a bankkártya mágnescsíkján kódolt adatokat úgynevezett POS-terminál segítségével olvassák le, ekkor a kártyabizonylatot a terminál állítja elő.

Egyes POS-terminállal felszerelt kereskedelmi elfogadóhelyeken a terminál típusától függően kérhetik, hogy a POS-terminálhoz csatlakozó számbillentyűzet használatával a kártyabirtokos írja be a PIN-kódját. Ebben az esetben ügyelni kell arra, hogy a beírás során a PIN-kódot illetéktelen személy ne láthassa.

A kártyabizonylaton szereplő adatok valódiságát a kártyabirtokos aláírásával igazolja, majd az elfogadóhely átadja részére a kártyabizonylat egy példányát. Ezt a bizonylatot célszerű megőrizni, mert a bank által küldött számlakivonat és a kártyabizonylat utólagos összevetésével ellenőrizhető, hogy a számlát valóban a kártyabirtokos által jóváhagyott összeggel terhelte-e meg a bank.

Telefonon, illetve internetes bankkártyás vásárláskor a kártyabirtokos a kívánt árucikk ellenértékét úgy fizeti ki, hogy az árucikk megrendelésekor meg kell adnia bankkártyája adatait (a kártyaszámát, a kártya lejáratát és a kártyabirtokos nevét), és ennek alapján a vásárlás ellenértékével megterhelik a számláját. Az ilyen vásárlás előtt minden esetben célszerű meggyőződni arról, hogy létezik-e a szolgáltató. Biztonsági okokból az adatok között nem adható meg a PIN-kód.

Bankkártyás fizetésnél ügyelni kell arra, hogy a bankkártya ne kerüljön ki a kártyabirtokos látóköréből, a PIN-kód bebillentyűzésekor a kódot más ne lássa. Az elfogadóhely a bankkártya elfogadását ahhoz az előfeltételhez kötheti, hogy a kártyabirtokos okmányával (személyi igazolvány, útlevél stb.) igazolja személyazonosságát, így ellenőrzi, hogy a kártyát a jogos birtokosa használja-e. Ne vegyük zaklatásnak az ellenőrzést, még ha néhány másodperccel tovább tart is!

A tranzakció visszautasítása

Mind készpénzfelvételnél, mind vásárlásnál előfordulhat, hogy a rendszer nem engedélyezi a tranzakció végrehajtását, tehát az ATM nem ad ki pénzt, illetve a vásárlás ellenértékét nem tudjuk a bankkártyával kiegyenlíteni.

A tranzakció visszautasításának több oka lehet. A meghatározott és a kártyabirtokos által is ismert napi, illetve heti limitek felett a tranzakciókat engedélyező rendszer automatikusan visszautasít minden tranzakciót, amelyre az elfogadóhely felhatalmazást kér, függetlenül attól, hogy a számlán rendelkezésre áll-e fedezet.

A kártyahasználat ellenőrzése

Ajánlott minden számlakivonatot tételesen ellenőrizni. Magánszemélyeknek általában havonta küldik a kártyakibocsátók a listát a bankszámla forgalmáról, amely tartalmazza valamennyi kártyahasználat adatait is. Érdemes rászánni néhány percet és az ATM-ekből kivett, illetve a vásárláskor kapott bizonylatokat összehasonlítani a számlakivonaton felsorolt bankkártyatranzakciókkal.

Felesleges izgalmaktól kíméljük meg magunkat, ha a bizonylatokat mindig eltesszük, és összehasonlítjuk a kivonaton feltüntetett tranzakciókkal. Ha hozzá is tűzzük a megérkezett kivonathoz, azt is jól látjuk, mi az, amit még nem terheltek.

Ha biztosak vagyunk abban, hogy a kivonaton feltüntetett valamely tranzakciót nem hajtottuk végre, haladéktalanul hívjuk fel a kártyakibocsátót és tiltassuk le a kártyát!

Veszélyviselés

Mindaddig, amíg le nem tiltjuk a bankkártyát, a használatával kapcsolatos minden kockázat és felelősség a miénk. Gyakori probléma, hogy a kártyabirtokos nagyon méltánytalannak érzi, hogy az ellopott, a lemásolt bankkártyája jogosulatlan használatának következményeit neki kell viselnie, vagyis nem kap kártérítést a banktól. Még az sem ritka, hogy az ügyfél a bírósági eljárást is vállalja, annak ellenére, hogy a bankkártyaszerződésből az ő számára is világos: a kibocsátó a letiltás előtt nem felel a bekövetkezett kárért. A peres eljárás kockázata a kártyabirtokos számára az, hogy ha az ítélet nem kedvező számára, a kamatokat és a perköltséget is viselnie kell.

A bankkártyahasználat azért lehet gyors, egyszerű és hatékony, mert automatizmusok működnek, gépek segítségével. Az automatizmus folyamatába beiktatták az ellenőrzéseket, de arra természetesen nincsen mód, hogy az ellopott kártyát használó személyt minden körülmények között leleplezzék. Egyszerű példa: a kártyánkkal együtt ellopták a személyi azonosítónkat vagy éppen a jogosítványunkat is. Az azonosító okmányunk és rajta az aláírásunk rendelkezésére áll tehát a csalónak. Ha a terminál használatához nem szükséges a PIN-kód, semmi akadálya a visszaélésnek. A visszaélés tényéről a bank kizárólag akkor szerez tudomást, ha mi azt bejelentjük nála, kérve a letiltást. Ekkortól kezdve tud egyáltalán intézkedni. Semmiféle alapja nincs tehát annak, hogy a bankon kérjük számon a számlánknak a bankkártyánk jogosulatlan felhasználásával történt kiürítését.

Sajnálatos módon ez az érvelés akkor is helytálló, ha mi egyértelműen bizonyítani tudjuk, hogy nem jártunk azon a helyen, ahol az ellopott vagy lemásolt bankkártyánkat használták, mert mi például éppen Görögországban voltunk, amikor a kártyát Olaszországban használták. Hasonlóképpen: akkor sem tehetők felelőssé a bankok, ha az aláírt bizonylaton úgy látszik, hogy az aláírás nem a miénk. Mielőtt igazságtalannak, jogszerűtlennek stb. minősítenénk ezt a kijelentést, gondoljuk végig, hogyan működik a rendszer!

A bank számítógépes rendszere

Amikor a kártyát használjuk, a bank számítógépes rendszere csak a használat tényét érzékeli, kizárólag azt vizsgálja, hogy a beérkező engedélykérés teljesíthető-e a következő szempontok szerint: létezik-e az a bankkártya, amelyet éppen használnak, érvényes-e, tehát nem járt le, vagy éppen nincsen letiltva, van-e fedezet a kártyahasználathoz. Ha az ellenőrzés során a válasz "igen", a rendszer természetesen engedélyezi a használatot, hiszen semmiféle olyan jelzés nincsen, amelynek alapján meg tudná azt tiltani. A kártyahasználat alapján a beérkező terhelést – amelyet mindig bank küld a mi bankunkhoz – a bank automatikusan emeli le a számlánkról.

Mindebből az következik, hogy a felelősség a kártyabirtokosé mindaddig, amíg a bank olyan helyzetbe nem kerül, hogy már intézkedni tud. Ez a pillanat pedig akkor következik be, amikor a kártyabirtokos jelzi a bank felé a problémát. A kártyabirtokos jelzése alapján a bank köteles eljárni, de a kártyát csak akkor tilthatja le, ha a kártyabirtokos ezt kéri.

Monitorozás

Természetesen a bankoknak érdekükben áll folyamatosan figyelni a kártyákkal kapcsolatos történéseket. A figyelést – manapság gyakran használt szóval a monitorozást – a tranzakciók engedélyezése körében végzik, bankonként eltérő megoldásokat alkalmazva. Tipikus a kártyabirtokosok értesítése telefonon, ha szokatlan tranzakciót tapasztalnak. Egyes bankok SMS-sel értesítik a kártyabirtokost a tranzakcióról, aki így haladéktalanul intézkedhet, ha azt problémásnak tartja.

Felelősség

Az elektronikus fizetési eszközök kibocsátására és használatára vonatkozó egyes szabályokról szóló 77/1999. (V. 28.) Korm. rendelet maga rendezi a felelősségi szabályokat, egyértelműen meghúzva a felelősség határát a bejelentésnél. A rendelet alapján a bejelentés megtételét megelőzően bekövetkezett kárért a birtokos, a bejelentés megtételét követően bekövetkezett kárért a kibocsátó felel.

A főszabály alól csak nagyon szűk körű kivételeket ismer el a jogszabály. Már a bejelentést megelőzően felel a kibocsátó azért, hogy a bejelentés a hét bármely napján és a nap bármely szakában megtehető legyen, ideértve a technikai-műszaki feltételek biztosítását. A bejelentés megtételét követően is mentesül a kibocsátó a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kár a kártyabirtokos szándékosan vagy súlyos gondatlansággal okozott szerződésszegése folytán következett be. A kártyakibocsátók természetesen elvállalhatnak ennél szigorúbb feltételeket is, de a felelősségüket a jogszabály szerintihez képest nem csökkenthetik.

Kotulyák Éva
A bankkártyaszerződés tartalma A bankkártyszerződésnek tartalmaznia kell legalább: az elektronikus fizetési eszköz leírását és használatának módját, ha a birtokosnak az elektronikus fizetési eszköz használatához meghatározott technikai berendezéssel kell rendelkeznie, ennek a berendezésnek az elengedhetetlen műszaki jellemzőinek leírását, a kibocsátó és a birtokos kötelezettségeit és felelősségét, ideértve a birtokostól az adott helyzetben általában elvárható mindazokat a magatartási szabályokat, amelyeket az elektronikus fizetési eszköz és a használatához szükséges személyazonosító kód, illetőleg más hasonló azonosító használata és őrzése során be kell tartania, a birtokos egyes műveletekkel kapcsolatos kifogásai esetén a rendelkezésére álló lehetőségekről szóló tájékoztatást, ideértve különösen a kifogás előterjesztésének és elintézésének módját, határidejét, a külföldön történő használatra alkalmas elektronikus fizetési eszközzel végzett műveletek esetében a külföldi pénznemnek a bankszámla pénznemére történő átszámításánál alkalmazandó árfolyam meghatározásának a módját, a felszámítható kamatot, jutalékot, díjat és költséget, ideértve az állandó költségeket is, a kamatszámítás szempontjából figyelembe veendő napot (értéknap), amennyiben az eltér a könyvelés napjától, azt, hogy a kibocsátó az elektronikus fizetési eszközzel végzett műveletekről a bankszámlakivonatra vonatkozó előírások szerinti tartalommal, módon és gyakorisággal értesíti a birtokost bankszámlakivonattal, bankszámla hiányában számla kiállításával. A szerződésnek azt is tartalmaznia kell, hogy a birtokos köteles a kibocsátónak vagy az általa megbízott, a szerződésben meghatározott intézménynek haladéktalanul bejelenteni, ha észlelte, hogy az elektronikus fizetési eszköz kikerült a birtokából (őrzése alól), az elektronikus fizetési eszköz vagy a használatához szükséges személyazonosító kód vagy más hasonló azonosító adatai jogosulatlan harmadik személy tudomására jutottak, a bankszámlakivonaton, illetve a számlán jogosulatlan műveletet tüntettek fel.

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. július 1.) vegye figyelembe!