Nem érdemes megkongatni a vészharangot

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. június 1.) vegye figyelembe!

Interjú Rudnay Jánossal, a Nemzetközi Vállalatok Magyarországi Társaságának elnökével

Megjelent a Cégvezetés (archív) 38. számában (2001. június 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

Kaposváron született, Bécsben doktorált, Hamburgban kezdett dolgozni, a kilencvenes évek elején jelentős szerepe volt a Philips-termékek magyarországi forgalmazásában, a székesfehérvári üzem beindításában, és ötvenedik születésnapját 1999-ben népes családja körében, Budapesten ünnepelte. Rudnay János, a Reemtsma Debreceni Dohánygyár Kft. vezérigazgatója, a Nemzetközi Vállalatok Magyarországi Társaságának elnöke soha nem mulasztja el, hogy három fogalmat megemlítsen, amikor a multinacionális vállalatok magyarországi jelenlétéről kérdezik: biztonság, kiszámíthatóság, bizalom.

 

Híreim szerint igen jól sikerült az április 26-i majális a debreceni dohánygyár udvarán. Ott voltak a város vezetői, a cég vezető munkatársai és a gyár dolgozói, nagyszerűen érezték magukat. Ételből, italból és optimizmusból nem volt hiány. Az évek óta hagyománnyá vált rendezvényen jelentette be, hogy a cég 3,5 milliárd forintos beruházással filterrúdgyártó üzemrészt létesít közvetlenül a gyár területén, és a jövő év végéig több mint 100 új dolgozót foglalkoztat majd. Mivel tudta meggyőzni az anyacég vezetését, hogy ezt az üzemet ide telepítse?

• A Reemtsma az elmúlt kilenc évben már több milliárd forintot fordított fejlesztésre a debreceni gyárában. A nyugat-európai minőségi szabványok szerint modernizáltuk a termelés különböző fázisait, új gyártó- és csomagológépeket helyeztünk üzembe, akkreditált minőségvizsgáló központ kezdte meg a működését, és Magyarországon is egyedülálló informatikai rendszert építettünk ki. Otthonra találtunk Debrecenben. Ezt támasztja alá az új üzemrész létesítése is, ahol a saját igények kielégítésén túl elsődlegesen exportra készülnek majd a filterrudak. A 3,5 milliárd forint értékű beruházás tartalmazza az üzemcsarnok megépítését, a gyártógépek beszerzését és önálló logisztika megteremtését; 500 millió forintért raktárt és kamionterminált is építünk.

Rudnay János 1949. január 23-án született Kaposváron. Anyai ágon osztrák merániak, apai részről magyar nemesek voltak az ősei. A Rudnayak közül a legismertebbek: Rudnay Gyula festő és Rudnay Sándor bíboros, az esztergomi bazilika és prímási palota építtetője. Édesapja jogász volt a kaposvári cukorgyárban és jó hírű vívóedző. Népes családban nevelkedett - kilencen vannak testvérek -, ám szüleivel, testvéreivel együtt 1956-ban Ausztriába emigrált, ahol megkapták az osztrák állampolgárságot. A hollabrunni gimnáziumban érettségizett, és 1977-ben diplomázott a bécsi jogi egyetemen. Hamburgba ment a Philips német leányvállalatához, majd különböző német városokban és különböző beosztásokban dolgozott. 1981-ben nevezték ki a szórakoztatóelektronikai üzletág németországi szervizfőnökének. 1986-tól az interaktív médiarendszer piaci bevezetését irányította. 1990 februárjában az osztrák Philips-érdekeltségen keresztül megszervezi a Philips-termékek magyarországi értékesítését. 1990-1994 között a Philips Kereskedelmi Kft. ügyvezető igazgatója. Ez idő alatt készül el a Philips székesfehérvári videógyártó üzeme, ahol 1993 májusában indul be a gyártás. Tíz hónappal később Rudnay János megválik a cégtől, és 1994 márciusától másfél évig a Pécsi Sörfőzde Rt. vezérigazgatója. Majd ismét vált, és 1995 novemberétől a Reemtsma Debreceni Dohánygyár Kft. vezérigazgatója. 1992 júliusától a Nemzetközi Vállalatok Magyarországi Társaságának elnöke. Felesége grazi születésű, orvosnak tanult, de nem praktizál. Lánya most érettségizett, fia 13 éves. A család sokszor költözködött, követve a családfő munkahelyi változásait, és a nyolcvanas évek vége felé telepedtek le Bécsben. Tíz éve csak a hétvégéket, az ünnepeket töltik együtt, és ha síelni, nyaralni mennek. Rudnay János Budapesten bérelt lakásban lakik, és Volvo típusú cégautóval ingázik Budapest-Debrecen-Budapest-Bécs között. Németül, angolul és magyarul is jól beszél. Hobbija a síelés, a tenisz, az olvasás és a politika.

Mikorra készül el az üzem?

• 2001 decemberére.

Elégedett azzal, hogy a beruházás megvalósításához a cég 10 évre szóló társaságiadó-kedvezményt kapott a kormányzattól?

• Igen, mert úgy gondolom, ez is jelzi, a kormányzat különösen fontosnak tartja, hogy a régi befektetők újabb beruházásokat hozzanak Magyarországra.

Mi volt az első reakciója, amikor a Gazdasági Tanács áprilisi ülésén bejelentették, hogy magasabb lesz az infláció mértéke, mint amilyennel a kormány a kétéves költségvetés elfogadásakor számolt, azaz 6-7 százalék helyett 8,5 százalék?

• Nem lepődtem meg, mert mindenki az infláció csökkenését várta, de a 6-7 százalék irreálisnak tűnt. Vannak, akik 9,5-10 százalékot is prognosztizálnak, a lényeg, hogy alacsonyabb maradjon a tavalyinál. Azt kellene feltárni, hogy a világban több helyen tapasztalható recesszió időszakában mi lenne az, ami által előnyre tehetnénk szert.

Mire gondol?

• Az ilyen időszakban mindenki megpróbál a feleslegessé, értéktelenebbé váló termékeitől minél előbb megszabadulni. A csúcstechnológiát előállító informatikai, számítástechnikai iparágban is erősödik a verseny, így óhatatlanul olcsóbban lehet hozzájutni olyan termékekhez, berendezésekhez, melyek a fejlett államokhoz való felzárkózásunkat segíthetik elő. Ne feledje, hogy a keleti szomszédainkhoz képest előnyben vagyunk. A magyar gazdaság az elmúlt években olyan versenyelőnyt, ipari bázist épített ki magának, amilyen a többi volt szocialista országra nem jellemző. Egy - ha nem több - lépéssel a többiek előtt járunk, és erre kellene sokkal jobban figyelni.

A fejlesztésekhez, különösen nemzetgazdasági szinten, forintmilliárdok kellenének. Miből, illetve minek - az egészségügy, az oktatás, a kultúra - a kárára teremtsük ezt elő?

• Az alultervezett inflációból befolyó költségvetési pénzből. A kormánynak ezzel kellene okosan gazdálkodni.

A politológusok, közgazdászok szerint az a fő kérdés: vajon az infláció alultervezéséből fakadó többletbevételt a kormány adósságának csökkentésére fordítja-e, avagy a közelgő választási kampányt elősegítő intézkedésekre költi?

• Csak azt tanácsolhatom, hogy a gazdaságba, a fogyasztásba fektessék be, mert ha ez a reform megvalósul, az ismételten óriási előnyt jelenthetne Magyarországnak az európai uniós csatlakozáskor.

HOGYAN VÉLEKEDIK KORÁBBI ÁLLÍTÁSAIRÓL?

1993: "Csak annyi bért lehet fizetni, amennyire a piacon realizált nyereségből futja." (HVG)

2001: Ezt a szabályt ma már Magyarországon is mindenki elismeri, csak a bérből, fizetésből élőnek nehéz tudomásul venni.

1994: "Ha maradnak a jelenlegi szabályozók, akkor jövőre hozzávetőlegesen félmilliárd dollárt fektetünk be, ha netán javulna a helyzet, mindenekelőtt a bankrendszer szolgáltatásai, akkor egymilliárd dollárt is elköltenénk." (HVG)

2001: A helyzet ugyan javult, csak nem olyan mértékben és nem olyan gyorsan, ahogyan vártuk. A bankrendszer azonban az elmúlt évek alatt óriásit fejlődött.

1994: "A társaság már jó ideje olyan banki, munkaügyi, valamint vám- és adóeljárás-ügyi intézkedéseket sürget, amelyek nem kiváltságokat biztosítanának a külföldieknek, hanem az egész magyar gazdaság számára üdvözítőek lennének." (HVG)

2001: Javaslataink közül mára jó néhány beépült a magyar jogrendszerbe, s erre csupán egy példa a jövedéki törvény.

1995: "Egy menedzsernek illik tudnia, hogy a vezetőnek mindig igaza van." (HVG)

2001: No comment.

1997: "Igen, lobbizunk, de soha senkit nem korrumpálunk. Ha a magyarországi gyakorlatban még szabályozatlan lobbizáshoz magas köröket kell megkeresnünk, akkor megkeressük őket - de nem kitöltött vagy kitöltetlen csekkekkel." (168 Óra)

2001: Azáltal, hogy a lobbitörvény újból napirendre került, különösen fontos ezt az elvet hangsúlyozni.

1997: "Az, hogy mennyire lehet sikeres a csatlakozás utáni Magyarország, nos, ez nem a közhangulat függvénye. Ez a jól átgondolt, precízen kidolgozott és következetesen végrehajtható országstratégián múlik, ami nemcsak a szakemberek, de a jól felkészült és felelősségteljesen gondolkodó politikusok dolga is." (168 Óra)

2001: A következetességgel még vannak gondok, de a tendencia biztató.

1998: "Az ország érdeke az, hogy széles parlamenti bázissal rendelkező kormány jöjjön létre, amely képes az EU-csatlakozás előkészítésére." (Népszabadság)

2001: Lehet, hogy a bázison repedések mutatkoznak, de meggyőződésem, hogy ez nem veszélyezteti az EU-csatlakozás előkészítését.

1998: "Fontosnak tartjuk, hogy az adótörvények átláthatók és kiszámíthatók legyenek, mert csak így teszik lehetővé a cégeknek a hosszabb távú tervezést. Ugyanez vonatkozik a munkáltatókat terhelő egyéb kötelezettségekre." (Népszabadság)

2001: Ma sem mondhatok mást.

1998: "Egy politikus úgy nyilatkozott, hogy az oroszok kimentek ugyan az országból, de bejöttek a nemzetközi vállalatok. Aki ilyen ostobaságot mond, kárt tesz Magyarországnak." (Népszabadság)

2001: Szeretném hinni, hogy ez a szemlélet mára túlhaladottá vált.

1998: "Az európai - például a francia - tapasztalatok azt mutatják, hogy a dohányzásra vonatkozó, a társadalom által el nem fogadott szabályokat az emberek nem tartják be, így a jogszabály nem éri el célját." (Világgazdaság)

2001: A magyar törvényalkotók majd csak a jövőben fognak ezzel szembesülni.

1998: "A rendszerváltás után a sport is nehéz helyzetbe került, ezért gondoltunk arra, hogy ezt a fontos területet nekünk is támogatni kell. Hogy a távolabbi jövőben milyen szerepet tudunk majd vállalni a sport szponzorálásában, az a politikai döntéstől is függ. (Világgazdaság)

2001: A reklámtörvény július 1-jén életbe lépő rendelkezése szinte kizárja, hogy hazai terepen támogatói lehessünk bármilyen sportágnak.

1999: "A versenyelőny csak akkor őrizhető meg, ha a szomszédokhoz képest Magyarország további erőfeszítéseket tesz a gazdasági környezet tőkevonzó elemeinek fejlesztésében." (Magyar Nemzet)

2001: Ez ma még inkább igaz, mint két évvel ezelőtt.

1999: "A befektetők bizalmát a jogbiztonság alapozza meg, ez pedig azt jelenti, hogy vitás kérdéseket független bíróság előtt lehet eldönteni, melynek ítéletét az érintettek tiszteletben tartják." (Világgazdaság)

2001: E téren pozitív elmozdulást látok.

2000: "Ha úgy vesszük, a kelet-közép-európai országok gazdasági felzárkózásában most kezdődik az igazi tánc." (Világgazdaság)

2001: Már megkezdődött.

Vezérigazgatóként, illetve a multinacionális vállalatok szószólójaként lát-e erre esélyt, kezdeményezéseket?

• Ha vannak is ilyenek, azokat nem tudnám pontokba szedve felsorolni, de úgy hiszem, a jelenlegi kormánynak van erre affinitása, késztetése, és nekünk az a feladatunk, hogy erre kérjük és figyelmeztessük a kormányt.

A multinacionális vállalatok a világon mindenütt, így Magyarországon is elbocsátásokat terveznek. A becslések szerint ennek mértéke 25-30 százalékos lehet. A Flextronics zalaegerszegi üzeméből január elején már 300 embert küldtek el, a finn többségi tulajdonban lévő, 3200 dolgozót foglalkoztató pécsi Elcoteq Kft. 800 alkalmazottjától válik meg júniusig, és az ön korábbi cége, a Philips is elbocsátásokra kényszerül. Érzékeli ezt a tendenciát?

• Érzékelem, de nem érzem. Tudom, hogy április 17-én a Philips hollandiai központjában bejelentették, hogy 7 ezer embert küldenek el, és ez óhatatlanul érinti Magyarországot is, ahol jelenleg 6 ezer főt foglalkoztatnak. Ez kivédhetetlen, amikor az elektronikai iparágban recesszió mutatkozik, és az intézkedés nagyon rosszul érinti majd azokat, akiket elküldenek, de ennél már csak az lett volna rosszabb, ha a Philips nem itt fejlesztette volna fel egyik legjelentősebb gyártóbázisát. Az, hogy most leépítésre kényszerül, gazdasági szükségszerűség, ugyanakkor mások, mint például az Audi, éppen most fog jelentősen beruházni Magyarországon. Nem érdemes tehát megkongatni a vészharangot. Sőt, ma is azt mondom, hogy Magyarország azzal teremtette meg a gyors gazdasági átalakulás feltételeit, hogy 10 évvel ezelőtt rendkívül nyitott volt a piacgazdaság, a privatizáció felé, és a rendszerváltó kormányok időben meghozták ezeket a döntéseket. Még akkor is, ha eközben történtek hibák, tévedések. A magyar törvényhozás rendkívül gyorsan lehetővé tette, hogy a magyar emberek vállalkozásokat, üzleteket alapíthassanak, ezzel motiválva őket az új életlehetőségek megteremtésére. Tudom, hogy a '90-es évek elején alakult több mint egymillió kft.-ből nagyon sok tönkrement, csődbe jutott, de sajnos azt kell mondanom, hogy ez is annak a folyamatnak a része, amelyet egyetlen átalakuló gazdaság sem kerülhet el. Az persze már nem mindegy, hogy az állam milyen mértékben avatkozik be ebbe a folyamatba. A tapasztalatok azt mutatják, hogy akkor jár el helyesen, ha minél kevésbé szól bele ebbe, és hagyja, hogy a fogyasztók értékítélete alapján dőljön el, ki nyer és ki veszít a versenyben. A gyengén szereplőket persze meg lehet próbálni mesterségen felerősíteni, de itt is rá kell érezni arra a határra, ameddig érdemes, utána pedig hagyni kell, hogy az újak törjenek az élre. Öt évvel ezelőtt a sajtó még attól volt hangos, hogy Magyarországra érkezik a legtöbb külföldi tőke, majd három éve azon kezdtek sokan siránkozni, hogy a tendencia megállt, bezzeg Csehországban és másutt... Akik így közelítenek, megfeledkeznek arról, hogy a már itt lévők még egyszer nem jöhetnek be, viszont egyre inkább ide telepítik kutatási, fejlesztési bázisukat.

Akad olyan nézet, miszerint a multik azért vásároltak fel magyar cégeket, különösen az élelmiszeriparban, hogy azokat utána bezárják. Ez viszont azzal járhat, hogy mire az Unió tagjai leszünk, az amúgy is lezüllesztett magyar agrárgazdaság rendkívül rossz pozícióba kerülhet.

• Egy amerikai tanulmány szerint Magyarország a legnyitottabb a globalizációra. Ezt kell továbbra is képviselnünk, mert ha nem, akkor kimaradunk és szegény országgá válunk. Az élelmiszer-ágazat, az agrárgazdaság az egész világon nehéz helyzetben van, és valamilyen formában államilag támogatják. Nem biztos, hogy ami korábban az Unión belül gyakorlattá vált, abból mi is részesülünk. Nekünk nem arra kellene építenünk, hogy milyen támogatásokat fogunk kapni azután, hogy tagok leszünk, hanem most kellene a saját erőnkből normális, egészségesen működő agráripart teremtenünk. Nem vagyok jövőbe látó, de tudom, hogy mi nem fogunk annyi pénzt kapni, mint amennyit Görögország, Spanyolország vagy Portugália kapott a belépésekor.

A TÁRSASÁG A Nemzetközi Vállalatok Magyarországi Társasága tagjai: Alcoa Köfém Ltd., Arthur Andersen & Co., B.A.T. Magyarország Kft., E.ON Hungária Rt., CARRIER CR Hungary Ltd., Coca-Cola Beverages Magyarország Kft., CITIBANK Budapest Rt., Bank Austria Creditanstalt Hungary Rt., CEREOL Növényolaj-ipari Rt., Central European International Bank Ltd., Cofinec Hungary Rt. Deloitte & Touche Rt., Dunapack Rt., Ereco Rt., Ernst and Young Kft., Visteon Hungary Kft., GE Hungary Ltd., Henkel Magyarország Kft., Hungarotabak-Tobaccoland Ltd., Huss Gépgyár Kft., Internationale Nederlanden Bank, Knorr Bremse Kft., KPMG Hungária Kft., Lear Corporation, Lehel-Electrolux, Levi Strauss Co. Ltd., Strabag Építő Kft., Magyar Külkereskedelmi Bank Rt., Matáv Rt., Mc' Donald's Magyarország Kft., Pannon GSM, Pepsi Co/Fővárosi Ásványvíz és Üdítőipari Rt., Philip Morris Magyarország Kft., Philips Hungary Kft., Porsche Hungaria Ker. Kft., PricewaterhouseCoopers Budapest, Procter and Gamble Hungary, Reemtsma Debreceni Dohánygyár Kft., Robert Bosch Kft., Roto Elzett Certa Kft., Schneider Electric Hungária Rt., Shell Rt., Sio Eckes Kft., Unilever Magyarország Kft., Zwack Unicum Budapest Rt. és Weil, Gotshal and Manges.

Igaz, csakhogy ez ma már a tyúk-tojás esete, mert önerőből nem vagyunk képesek úgy fejleszteni, hogy azáltal versenyképesek legyünk.

• Önnek is igaza van, de nekem néha az az érzésem, hogy mi csak arra várunk, építünk, hogy kapjunk annyit, mint az előbb említett országok. Ez pedig illúzió. Ugyanis minden eshetőség adott arra, hogy Magyarország Lengyelországgal egy időben lesz az Unió tagja, és ott még nagyobbak a gondok, mint nálunk. Jobban tennénk tehát, ha ezt nem hagynánk figyelmen kívül, és mindent elkövetnénk azért, hogy a támogatások elnyerésében jobb pozíciókat mutathassunk fel.

1998. március 10-én 24 multinacionális társaság képviselői, a Joint Venture Szövetség és a Nemzetközi Vállalatok Magyarországi Társaságának tagjai vettek részt azon az eseményen, ahol Fazakas Szabolcs ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszterrel közösen írták alá azt a beszállítói chartát, mely a megrendelők és a beszállítók - a hazai kis- és középvállalatok - közötti partnerkapcsolatok fejlesztésére jött létre. Ön akkor két számadattal illusztrálta ennek a célprogramnak a fontosságát. Eszerint 1998-ban a beszállítói szempontból legfontosabb feldolgozóiparban és gépiparban a 10-300 főt foglalkoztató vállalkozások aránya még csak 18, illetve 16 százalék volt. Azóta három év telt el, új kormány került hatalomra, de ezen a területen látványos eredmények nem születtek. Vagy tévedek?

• Sajnos nem, de csak most jutottunk el oda, hogy a Széchenyi-tervhez kapcsolódóan a kormány 2 milliárd forinttal, a bankok, intézetek pedig további 2 milliárddal támogatják ezt a célprogramot, amelyre pályázat útján lehet majd jelentkezni még ebben az évben.

Az elmúlt időszakban változott-e a Nemzetközi Vállalatok Magyarországi Társaságának összetétele?

• Minden szövetség büszke lenne arra a fluktuációra, ami a társaságunkat jellemzi. Évente csupán ketten-hárman válnak ki, és jönnek helyettük mások. A legújabb tagunk az IBM E.ON Hungária Rt. Az pedig tény, hogy az 1996-tól érzékelhető gyors gazdasági növekedést a Magyarországon megtelepült multik idézték elő a belföldi kapacitások bővítésével, az export ugrásszerű növekedésével és a foglalkoztatottak számának emelkedésével. Ma pedig a GDP 36-37 százaléka ezeknek a vállalatoknak az eredményeiből származik.

A General Electric, amely az elmúlt években több mint 900 millió dollárt fektetett be elsősorban a Tungsram megvásárlását követő fejlesztésekbe, az idén már nem tervez újabb bővítéseket. Egyes vélemények szerint ebben szerepet játszik az is, hogy a GE amerikai felső vezetésének az utóbbi időben alig van kapcsolata a magyar kormányzattal. Ez ennyire kapcsolatfüggő?

• Nem mindenütt, de az amerikai cégeknél ez fontos. Amerikában ugyanis a gazdaság kulcsszereplői nagyon közel állnak a politikát meghatározó személyiségekhez. Pár évvel ezelőtt, amikor Clinton elnök Prágába látogatott, mondhatni több időt töltött az amerikai cégek ottani képviselőivel, mint hivatalos vendéglátóival, mert a gazdaság emberei ezt el is várják az elnöküktől. Egy beruházás, befektetés alapja a racionalitás, a stabilitás, a kiszámíthatóság, de mint minden kapcsolatot, ezt is jó és rossz irányba terelheti az adott országban, városban, közhivatalban uralkodó légkör. S miután a nyugati sajtóban, az amerikai híradásokban alig-alig esik szó Magyarországról, a multinacionális cégek vezetői, tulajdonosai a magyarországi leányvállalatok vezetőinek beszámolóira alapozzák döntéseiket, és nem igazán örülnek, amikor például azt hallják, hogy a magyar kormány közvetlenül és jelentős mértékben beavatkozik a hazai gázárak emelkedésébe, amely leginkább a nagyfogyasztókat hozza hátrányos helyzetbe. A lényeg azonban az, hogy a magyar kormány mennyire nyitott a külvilágra, mennyire tudja érvényesíteni az ország érdekeit. Úgy látom, Orbán Viktor miniszterelnök igyekszik ennek a feladatnak megfelelni.

Azzal együtt, hogy megnyilatkozásaival kapcsolatban a nyugati sajtóban pozitívnak egyáltalán nem nevezhető, bíráló - diplomatikusan figyelmeztető - írások jelentek meg?

• Nem azt mondtam, hogy mindenki számára szimpatikus az, amit mond, vagy ahogyan mondja, de próbálkozik, és ez már jó. Sőt a határozottsága, önbizalma mögött meghúzódó filozófiáját is megértem, miszerint a több évtizedes elnyomás után a magyar népnek meg kell mutatnia, hogy büszke a tradícióira, és nem alamizsnára vágyik, hanem partnerként kíván csatlakozni az Európai Unióhoz.

A magyar gazdaság fejlődése szempontjából figyelmeztető jelzésnek tartja-e a Budapesti Értéktőzsde mélyrepülését?

• Nem tulajdonítok ennek túlzott jelentőséget. Szerencsére olyan cégnél dolgozom, amelyik nincs a tőzsdén. Miért mondom ezt? Mert cégvezetőként egészen más stratégiát építhetek fel, ha az eredményeink alapján közvetlenül a tulajdonossal egyeztetve tudom a hosszú távú terveket kialakítani, mint akkor, ha a cég értékét csupán a részvényeinek árfolyamváltozásai határozzák meg. Az viszont tény, hogy a magyar gazdasággal ellentétben, amely vonzotta a tőkebefektetéseket és kiszámítható volt, a Budapesti Értéktőzsde ugyan nyitott volt, de nem kiszámítható, mert sok olyan pénz cserélt itt gazdát, amelynek eredete nem volt mindig tiszta. De mint ahogyan a hazai bankrendszerben, a tőzsdén is helyükre kerülnek majd a dolgok.

A kutatók szerint hosszú távon sokkal inkább egy regionális tőzsdének van realitása, és egyesek szerint azt sem kellene nemzeti tragédiaként felfogni, ha nem Budapesten lenne ez a központ. Egyetért ezzel?

• Ha rajtam múlna, mindenképpen arra törekednék, hogy ez a központ Budapesten jöjjön létre.

Ismeri-e az amerikai kamara tanulmányát a közbeszerzésekkel kapcsolatos korrupcióról, amely ugyancsak elbizonytalanította a külföldi befektetőket?

• Hallottam róla, de az értelmezését azokra bízom, akik készítették.

Mi a véleménye a közbeszerzési pályázatokról?

• Létezik egy törvény, amit illene betartani, és a korrupciónak még a valószínűségét is kizárni. A korrupció létrejöttéhez két félre van szükség, arra aki korrumpál, és arra aki ezt elfogadja. Szerintem a fő bűnös az, aki elfogadja.

Korábbi interjúiban megemlítette, hogy nálunk a közalkalmazottak rendkívül alacsony fizetése volt a korrupció melegágya. Segíthet ennek mérséklésében az, hogy a kormány jelentős béremeléssel kívánja a közalkalmazotti pályát vonzóvá tenni?

• Olyan szabályokat kell hozni és szigorúan ellenőrizni, amelyek minél inkább kizárják a korrupció esélyét. De ami ennél is fontosabb: arra kell törekedni, hogy szakemberek dolgozzanak az adminisztrációban, és őket tisztességesen meg kell fizetni.

Járai Zsigmond, a Magyar Nemzeti Bank elnöke nemrégiben azt fejtegette, hogy a magyar jogrendszer ugyan még nem készült fel az általa optimálisnak tartott megoldásra, de szerinte a menedzsereket is azzal lehetne még inkább érdekeltté tenni vállalt feladatuk eredményességében, ha az előre kikötött magas jövedelem helyett részvényopciókat kapnának.

• Érdekes felvetés, de én azzal értek egyet, hogy minél magasabb legyen a jövedelemnek az a része, amely eredményfüggő.

Az öné ilyen?

• Őszintén? Sajnos igen.

Milyen arányban?

• Harminc százalékban.

Lehet-e előre tudni, hogy mennyivel fog csökkenni a debreceni dohánygyárban készülő cigaretták forgalma azok után, hogy június 1-jétől a sajtóban, 2002. január 1-jétől pedig sehol sem lehet dohányterméket reklámozni?

• Nem Magyarország lesz az első, ahol a tilalom érvényesül, de kevés olyan ország van, ahol ennyire teljes körű a tiltás. Közéjük tartozik Franciaország, Olaszország, de ott a dohánygyárak állami tulajdonban vannak, a cégek nem versenyeznek egymással, ugyanakkor a saját márkájukat is védik a tilalommal. Magyarország azonban más helyzetben van, mint a fejlett államok. A magyar fogyasztók többsége évtizedeken át hozzászokott a magas nikotintartalmú, erős cigaretták ízéhez, és csak lassan, fokozatosan - a kínálati lehetőségeket megismerve - váltott át a könnyebb, az egészségre kevésbé káros cigarettákra. A kilencvenes évek elején, amikor a hazai dohánygyárakat privatizálták, az eladott cigarettáknak csupán 2 százaléka tartozott a könnyű minőségi kategóriába, most pedig már 47 százaléka. Tudom, hogy a dohányzást kategorikusan ellenzőknek ez sem szimpatikus adat, de illik figyelme venni, hogy a cigaretta legális termék. Azzal természetesen egyetértek, hogy a gyártóknak és a forgalmazóknak is mindent el kell követniük azért, hogy a fiatalok ne szokjanak rá a dohányzásra, de a felnőtteknek szíve joga eldönteni, hogy élnek-e ezzel az élvezeti cikkel vagy sem. Ráadásul a multinacionális cégek az elmúlt években sok pénzt fektettek be magyarországi üzemeikben azért, hogy megteremtsék az új, a minőségi termékek gyártásához szükséges feltételeket. Ha a jövőben nem tudják majd széles körben megismertetni ezeknek a termékeknek az előnyeit és felmutatni a választás lehetőségét, a vásárlók népes tábora kerül hátrányosabb helyzetbe. A reklámtilalom ugyanis még sehol a világon nem hozta meg a várt eredményt: az megtörténhet, hogy a legálisan értékesített cigaretták számaránya csökken, de a fogyasztás nem, legfeljebb a feketepiaci forgalom növekszik az eddiginél sokkal nagyobb mértékben. Nem tudom, ez kinek jó, de mi nem tehetünk mást, mint betartjuk a törvényeket, az előírásokat, és a jövőben a cigaretták dobozain feltüntetjük a legfontosabb információkat.

Eszerint nem tart attól, hogy eladási gondjaik lesznek?

• A reklámtilalommal összefüggésben nem.

És mivel igen?

• A cigaretták árnövekedésével összefüggésben. Ugyanis az európai uniós előírás szerint a jövedéki adó mértéke az áfát is tartalmazó eladási ár 57 százaléka. Magyarországon ma a 40-41 százaléknál tartunk, s ha a csatlakozásig utol akarjuk érni az uniós előirányzatot, az csak jelentős, adott esetben 100 százalékos áremeléssel valósítható meg. Egy ilyen intézkedés minden bizonnyal drasztikusan csökkentené a legális értékesítést, és felvetné a kérdést, megéri-e dohánygyárat működtetni. Mi tehát azt kérjük a kormánytól, hogy a jövőben ne emelje a jövedéki adó nagyságát az inflációnál nagyobb mértékben, és a csatlakozási tárgyalásokon kérjen ebben a témakörben derogációt.

Ha jól sejtem, ön optimista, és bízik a debreceni gyár jövőjében.

• Ha nem így lenne, ön nem tudta volna az első kérdését feltenni.

A CÉG A Reemtsma Debreceni Dohánygyár Kft.-nek 22 százalék körüli a magyarországi piaci részesedése. A 410 főt foglalkoztató gyár 1998-ban látványos fejlődést produkált, és a beruházásoknak köszönhetően 30-féle cigarettát gyárt.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. június 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére