Hogyan muzsikálnak?

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. június 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 38. számában (2001. június 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

Akárcsak a színházak, a hangversenytermek is estéről estére megtelnek. A többes szám kis túlzás, az egyetlen hibátlan akusztikájú terem a Zeneakadémia nagyterme. Annak, aki koncertet szeretne rendezni, félmilliót kellene letennie, föltéve ha talál szabad napot, minthogy ez a nagyzenekari estek egyetlen méltó helye. A kétéves költségvetésben ugyanis továbbra sem szerepel a Nemzeti Koncertpalota felépítése. (A másfél millió lakosú Észtország - egy multifunkcionális konferenciateremmel - harmadik koncerthallját építi.)

A körülmények ellenére új és új koncertszervező vállalkozók próbálkoznak. Azok maradnak talpon, akik értenek a zenéhez és anno az állami szférában gyakorlatot, kapcsolatrendszert szereztek. Újítaniuk persze nekik is kell. A Jakobi Koncert Kft. a Strém Kft.-vel együtt üzemelteti a Zeneakadémia jegypénztárát. Jakobi László azt mondja, legolcsóbb az üres terem lenne, a telt ház növeli a költségeket. Egy 2,4 millió forintos bruttó költségű est bevételéből a gázsik és terheik, a promóció, a jegynyomtatás, a tiszteletjegyek, a kottakölcsönzési díjak, a terembérlet kifizetése után jó, ha 350 ezer forintja marad. Ezt kéne befektetnie a következő hangversenybe...

Jakobi hozta létre a Forrás Kamarazenei Műhelyt, amely köré nem egyszerű támogatókat, hanem egy mintegy 20 ezres, elég jó vásárlóerejű klubot szervezett. Ismeri a kényes kérdéseket (igazi és fiatal sztárokat kéne hozni), a szponzorok azonban tájékozatlanok, alig ismernek egy-két nevet, nehéz támogatót szerezni. Mégis ez az út - véli, valamint a jegyárak emelése. Nála - úgynevezett presztízskoncertre - lesz 10 ezer forintos belépő is a következő szezonban. Nem engedi el a vásárlót a pénztárból, nála a kisnyugdíjas alkudhat, persze nem a földszint első soraiban fog ülni, de bejut. Az árakat szabja meg a kereslet és a kínálat - mondja, szeretné bevezetni az internetes licitálást - így egy jegy tízszeres áron meg a tizedrészéért is elkelhet majd.

Zenéről, komolyan?

A koncertek közönsége Magyarországon öregszik, az utánpótlás nevelése, a kortárs művek iránti fogékonyság ébresztése a koncertszervezők és a tömegkommunikáció dolga lenne. Az utóbbi adós e hivatás betöltésében. Egykor a Magyar Televízió hirdette meg a Nemzetközi Karmesterversenyt, kezdetben frekventált műsoridőkben sugározta még az elő- és a középdöntőket is. Vasárnap este százak ostromolták az Opera előcsarnokát, hogy közönségszavazatukat leadhassák. Jelentős művészek pályája indult Budapestről, Uri Mayer, Izaki Maszahiro stb. 2000 decemberéig mintegy hatvan nevezés érkezett a közszolgálati televízióba a szerkesztő címére a 2001-es döntőre, amely a millenniumi ünnepségek évében éppen a tizedik lett volna! A versenyt az azóta leváltott tévéelnök forráshiányra hivatkozva elnapolta.

Hogy Bartók és Kodály országában lesz-e európai színvonalú zenei élet, az jórészt az előadóktól függ, csakhogy az ő létüket is a pénz határozza meg. A legrosszabb helyzetben a vidéki önkormányzati zenekarok vannak. Pécsett például ötvenezer forintot visznek haza a muzsikusok. Hamar Zsolt, friss zeneigazgatójuk ezt tűrhetetlennek tartja, s készül az önkormányzattal csatába szállni a tisztességesebb javadalmazásért.

A vidéki zenekarok - nominálisan - több állami pénzhez jutnak az idén. A kulturális tárca bejelentette: a tavalyinál 50 millióval többet, összesen 400 millió forintot osztanak szét a hivatásos zene- és énekegyüttesek között. A támogatásról szóló - módosított - jogszabály, a mellékletébe foglalt 290 millió forint mellett, egy 110 millió forintos keretről is rendelkezik. Ez utóbbi az önkormányzatok hozzájárulásának arányában oszlik meg a 11 együttes között, ösztönözve a fenntartókat zene- vagy énekkaruk minél jelentősebb támogatására. Ebből a keretből a Budapesti Fesztiválzenekar (BFZ) is részesül. A 11 zenekarnak egyenként valamivel több mint 36 millió jut, ami csaknem 14 százalékos emelkedés, bár az inflációs rátát csak csekély mértékben haladja meg.

Árva gyerekek

Az önkormányzati zenekarokat segítő büdzséből nem részesülhet a MÁV Szimfonikusok együttese. - Mi vagyunk a zenei élet árva gyerekei - nyilatkozta Fenyő Gábor igazgató. Az együttes 1994 óta maga szervezi hangversenyeit, bérleteit, külföldi turnéit, ekkor hozták létre a működtetésükre szolgáló alapítványt. Ezen keresztül támogatja a MÁV Rt. az 55 éves zenekart, amely számos világsztárral, Kiri Te Kanawával, Domingóval, Pavarottival, Carrerasszal dolgozott az elmúlt években.

Más helyzetben van a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara, valamint a Gyermekkórus, amely nem nemzeti és nem önkormányzati együttes. Őket a médiatörvény mentette meg, előírásai szerint címzett támogatási összegnek kell szerepelnie a Rádió költségvetésében.

Az önkormányzati támogatásból nem részesülhet a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara sem. Ez az együttes a legrégibb, legnagyobb hagyományú magyar szimfonikus zenekar, 1853-ban alapította Erkel Ferenc. Tagjait a Magyar Állami Operaház legjobb muzsikusaiból választják. A Filharmonikusok bécsi mintára működnek, csakhogy míg az osztrák testület műsorpolitikát diktál Bécsben és Salzburgban, meghatározza a gázsikat, és szinte rettegésben tartja a zeneélet szereplőit, a budapestiek az utóbbi évtizedben nemegyszer álltak féllépésnyire a megszűnéstől. Az Opera nemzeti intézmény, jórészt költségvetési pénzből gazdálkodik (majdnem 2,2 milliárd forint a 2001-es támogatás, jelentősen csökkent), a filharmóniai társaság viszont magánegyesület. Szinte hihetetlen, de eddig még egyetlen kulturális kormányzat sem volt képes megtalálni azt a jogszabályt, amely lehetővé tenné, hogy e kiváló muzsikusokból álló társaság biztonságot adó, folyamatos támogatást kaphasson.

Miniszteri biztossal

A valaha monopolhelyzetű Országos (később Nemzeti) Filharmóniát regionális koncertszervező közhasznú társaságokká alakították, így megváltozott az Állami Hangversenyzenekar és Énekkar helyzete, az ikeregyüttes önállóvá vált. 1998. január elsejével átvette saját koncertjeinek rendezését, valamint a volt filharmóniai szólisták hangszereit és a kottatárat is. E "hozomány" mellé új nevet is kapott: Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkarként működik, zeneigazgatója Kocsis Zoltán lett. Kocsis három évre kapott zeneigazgatói kinevezést, ez 2001 októberében járna le. Elvileg, mert a kocka 2000 februárjában ismét nagyot fordult, az együtteshez miniszteri biztost neveztek ki: Edvi Pétert, a Nemzetközi Gyermekmentő Alapítvány magyar szekciójának egyik alapítóját (innen az ismeretség, sőt a barátság Kocsissal, továbbá a jelenlegi kormányzópárt több tagjával, elsősorban a miniszterelnökkel és feleségével). A miniszteri biztos és a zeneigazgató minősítő meghallgatásokat tartott; nemzetközi bírálóbizottságot alakítottak, híres londoni és bécsi muzsikusok hallgatták meg a kollégákat. Negyvenhat muzsikustól váltak meg, huszonhatan közös megegyezéssel távoztak a zenekartól. Négyen nem fogadták el a felmondást és pert indítottak. (Edvi megbízatása április elején megszűnt.)

Nagy dózisú állami pénzinjekciót kaptak: az átlagos zenészjövedelmek megközelítik a 300 ezer forintot, ez csaknem duplája az NFZ-hez hasonló méretű többi budapesti zenekar kiemelt szólamvezetői és minőségi bérpótlékkal tetézett fizetéseinek, és három-, de inkább négyszerese a vidéki muzsikusok javadalmának. Hangszervásárlásra és neves külföldi vendégek felléptetésére is szolgál az a mintegy másfél milliárd forintos keret, amelyet a fenntartó, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma nyújtott 2001-re az intézménynek.

Adatok a kultúráról
 

1997

1998

1999

Kiadott könyvek száma

8 911

10 626

9 731

példányszáma (ezer)

45 738

47 046

44 652

Könyvtárak száma (dec. 31-én)

4 092

3 908

3 786

könyvállománya (ezer)

45 966

46 905

46 248

beiratkozott olvasó (ezer)

1 430

1 445

1 457

Mozilátogatás (ezer)

16 572

14 577

14 071

Színházlátogatás (ezer)

4 075

4 116

4 013

Hangverseny-látogatás (ezer)

374

391

409

Múzeumlátogatás (ezer)

9 478

10 009

9 714

Forrás: KSH

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. június 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére