Egymilliárd font

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. június 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 38. számában (2001. június 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

A munkáspárti kormányzás, a tartós gazdasági konjunktúra és a nemzeti lottó rendkívül jót tett az elmúlt években a brit kulturális életnek. Az ellentmondásos lottó minden egyes fontnyi bevételéből 28 pennyt utalnak át nemes célokra, köztük a művészetek, a sport, a nemzeti örökség támogatására, az ezredforduló méltó megünneplésére. A szerencsejáték szigetországi fennállásának mindössze hét éve alatt másfél milliárd font került így be a kultúra vérkeringésébe - nemcsak Londonban, hanem az ország minden táján ragyogó múzeumok, művészeti központok és más intézmények, például botanikus kertek jöttek létre. A pezsgő kulturális életben olyan művészeti fellegvárak hallatnak magukról, mint a Tate Modern Galéria vagy a Lowry Központ a Manchesterrel egybeépült Salfordban.

A lottópénz "specialitása" azonban az, hogy csak egyszeri beruházásra hasznosítható, és további feltétel a magánszférából szerzett társfinanszírozók részvétele. Sajnálatos következmény, hogy azok az új kulturális létesítmények, amelyek nem keltették fel a fizető közönség és a szponzorok érdeklődését, súlyos anyagi nehézségekkel küszködnek, hovatovább a bezárás réme fenyegeti őket. A világszerte legismertebb kudarc a greenwichi Millennium Dóm, de hasonlóan sanyarú a sorsa többek között a sheffieldi Pop Centernek vagy a doncasteri Föld Kiállításnak. A fenntartási költségekhez való hozzájárulásban kulcsszerepet játszanak a kormánytól karnyújtásnyira lévő, mindeddig regionálisan működő, de rövidesen egyetlen grémiumba fuzionáló művészeti tanácsok és az üzleti életből nyert szponzorok.

Magasabb dotáció

A brit kormány 1999-ben 850 millió fontot költött kultúrára, s az ilyen célú kiadások az idén már megközelítik az egymilliárd fontot. A művészeteknek az idei költségvetés nyilvánosságra hozatalakor nagyvonalú állami támogatás ígérete hullott az ölükbe: több mint kétszáz művészeti intézménynek jut az eddiginél átlagosan 17 százalékkal magasabb dotáció. A legnagyobb nyertes a világhírű Royal Shakespeare Company, melynek "apanázsát" 25 százalékkal, 12,7 millió fontra emelték.

A kormány "vette a lapot", és a korábbi két kézzel szórt támogatást mérsékelve most csak 3 százalékkal utal át többet a Royal Opera House-nak, amely évi 21,1 millió fonttal így is az ország legbőkezűbben szubvencionált kulturális intézménye. Az Operaház magas jegyárai miatt sokan érzik úgy, hogy az államnak az elit intézmény kedvéért nem szabadna ilyen mélyen a zsebébe nyúlnia.

Az állami mecenatúra által kedvezményezett kliensek közé szerencsére nemcsak közismert, sőt világhírű társulatok tartoznak. A legnagyobb emelések éppen a kisebb, oktató célú vagy multikulturális területen tevékenykedő intézményeknek jutnak, például irodalmi társaságoknak, testi vagy szellemi fogyatékosok művészeti körének, egy ázsiai és karibi zenét művelő együttesnek stb.

Bőkezű szponzorok

A virágzó üzleti élet szponzori tevékenysége is óriási segítség a kultúrának, ám ez erősen London-centrikus. A Művészetek és a Biznisz elnevezésű intézmény által nyilvánosságra hozott adatok szerint brit vállalatok az elmúlt évben több mint 150 millió fontot invesztáltak a művészetekbe, bizonyítva, hogy az üzleti élet meghatározó szerepet tölt be az Egyesült Királyság kultúrafinanszírozásában.

London vonzereje ellenállhatatlan: itt található a legnagyobb vállalatok központja, s a főváros a házigazdája a legtöbb jelentős kiállításnak és művészeti produkciónak. Egy-egy nagyszabású tárlat, mint a National Galleryben júniusban nyíló Vermeer és a delfti iskola című kiállítás megvalósítása közel egymillió fontba kerül, ami a jegyárakból, akármilyen borsosak is, nem jön vissza.

A művészeti szponzorálásban élenjáró bankok és nagyvállalatok természetesen nem pusztán önzetlen nagyvonalúságból állítanak ki busás csekkeket a különböző múzeumoknak, operaházaknak, zenekaroknak. A kulturális intézmények elegáns és egyedi reprezentációs helyszínek a vállalatok protokollvendégei számára. Ezért a londoni patinás vagy divatos képzőművészeti és exkluzív zenei intézmények könnyen jutnak szponzoráláshoz, a külvárosi vagy vidéki kiállításoknak és társulatoknak azonban küzdeniük kell a támogatásért.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. június 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére