Változatlan trendek

Külkereskedelmünk 2000-ben

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. április 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 36. számában (2001. április 1.)

 

Nem keltettek meglepetést a tavalyi külkereskedelmi adatok, hiszen nagyjából az évek óta megszokott trendek folytatódásáról tanúskodnak. Tendenciaváltozás nincs, bár egyes elemek erősödtek, mások némileg gyengülni látszanak. Mindezek eredőjeként az egy évvel ezelőttihez képest csaknem 1 milliárd dollárral romlott a szaldó – elsősorban az energiaárak emelkedése miatt.

 

Az energiahordozók drágulása okozta a szakemberek szerint azt, hogy tavaly alaposan megugrott a kereskedelmi passzívumunk. Bár ez az árucsoport a magyar importnak csupán a 8,4 százalékát teszi ki, a hivatalos számítások szerint még így is a kőolajárak szárnyalása „felelős" a hiány növekedésének mintegy 70 százalékáért. Tavaly ugyanis (1999-hez képest) 980 millió dollárral fizetett a nemzetgazdaság többet az importenergiáért, miközben az export 90 millió dollárral nőtt. Az energiahordozók világpiaci áremelkedése miatti cserearányromlás az év egészét tekintve 2,7 százalékos volt. Az EU-val folytatott kereskedelemben a cserearány 0,6, a CEFTA-országokkal 0,2, a fejlődőkkel 3,2 százalékkal javult, ugyanakkor a FÁK-tagállamokkal 19,8 százalékkal romlott.

Bár az év utolsó negyedében mérséklődtek a kőolajárak, ennek ellenére nőtt a külkereskedelmi hiány: decemberben például 404 millió dollár volt. Ez nem magyarázható az év végével, hiszen 1999 decemberében a passzívum „csak" 290 millió dollárnyi volt.

„LECSUPASZÍTOTT" FORGALOM Ha az ár- és árfolyamváltozások nélkül vesszük számba a tavalyi külkereskedelmi teljesítményt, akkor azt látjuk, hogy volumenében a kivitel 21,6, a behozatal pedig 20,8 százalékkal bővült. Euróban mérve már ismét import-export ollóról kell beszélni: az export ugyanis kereken 30, az import pedig 32,5 százalékkal bővült.
 

Export

Import

A volumen változása*

21,6

20,8

Változás euróban

30,0

32,5

Változás dollárban

12,3

14,5

* Ár- és árfolyamváltozásokat kiküszöbölő mutató.
Forrás: KSH

Nem kell aggódni

Az energiaárak miatt keletkezett többletköltség mellett jelentősebb hiánynövelő tétel volt az élelmiszer-gazdaság pozitív szaldójának 77 millió dolláros csökkenése is. E két tétel szinte teljes egészében kiadja a kereskedelmi forgalom tavalyi 992 millió dolláros szaldóromlását.

Ez tetemes hiányt eredményezett 2000-ben, amikor is a 28,09 milliárd dolláros export és a 32,08 milliárd dolláros import eredményeként 3,988 milliárdos volt a passzívum. Hasonló méretű hiány az utóbbi években ugyan nemigen fordult elő, ám a tendenciákat tekintve nincs komolyabb ok az aggodalomra.

Már csak azért sem, mert az egy évvel korábbinál magasabb passzívum erőteljes forgalomnövekedés mellett jött létre. Az export – dollárban mérve – 12,3, az import pedig 14,5 százalékkal bővült, mégpedig úgy, hogy a bázis – az elmúlt évek még ennél is nagyobb dinamikájának köszönhetően – igen magas volt.

Tovább vizsgálva az adatok mögött meghúzódó tendenciákat, az is megállapítható, hogy az energiaárak változásából adódó nemzetgazdasági többletkiadásokat leszámítva megfordul(na) az import-export olló: nélkülük ugyanis a behozatal dinamikája 11 százalékos lenne, azaz 1,3 százalékponttal elmaradna a 12,3 százalékos kivitelnövekedéstől.

Ezek persze elméleti fejtegetések. A tény pedig tény marad: sokat romlott a magyar kereskedelmi szaldó. Amint az is egyértelmű, hogy az év vége felé sem javult a helyzet, annak ellenére, hogy a nemzetközi energiaárak csökkenni kezdtek. A kivitel növekedési üteme a januári lassú indulást követően felgyorsult, s februártól szeptemberig havonta meghaladta a 13 százalékot. Az év utolsó három hónapjában azonban – a 2,5 milliárd dollárt meghaladó havi exportteljesítmény ellenére, a magas bázis miatt – csak 5-8 százalékos volt a dinamika.

Ugyanakkor a behozatal növekedése az első félévben 14,8 százalékot tett ki, a harmadik negyedévben megugrott, s 17,4 százalékot ért el, míg az év utolsó három havában 11,7 százalékra csökkent. Az év végén tehát romlott a helyzet, s az import lényegesen gyorsabb ütemben bővült az exportnál. Mindez azonban nem feltétlenül rossz hír, mivel a behozatal növekedését – az adatok tanúsága szerint – nem a nagyobb fogyasztás, hanem a beruházási célú gépbeszerzés váltotta ki, ami idővel többletexport-kapacitást eredményez. Miként korántsem tekinthető aggasztónak az sem, hogy a többletbehozatal további oka a termeléshez szükséges alapanyag, részegység és alkatrészek importja.

A külkereskedelmi forgalom országcsoportonként 2000-ben
 

Kivitel

Behozatal Egyenleg
2000
M USD
2000/1999
%
2000
M USD
2000/1999
%
2000
M USD
2000-1999
ą

Fejlett országok

23 463,5

111,9

22 461,2

107,4

1002,3

937,8

Közép- és kelet-európai országok

3 627,2

116,9

5 472,8

136,6

-1845,7

-941,0

Fejlődő országok

898,8

114,6

3 151,4

129,0

-2252,6

-595,2

Máshová nem sorolt országok

102,4

65,5

994,1

151,9

-891,6

-393,5

Összesen

28 091,9

112,3

32 079,5

114,5

-3987,5

-991,8

OECD-országok

24 565,8

112,2

24 348,6

108,4

217,2

788,7

EU- (15) országok

21 116,6

110,7

18 760,2

103,9

2356,4

1337,2

– Németország

10 471,3

109,1

8 213,0

100,3

2258,3

847,0

EFTA-országok

387,3

115,1

470,0

99,7

-82,8

52,1

CEFTA-országok

2 288,9

116,7

2 418,4

119,4

-129,6

-65,5

FÁK-országok

710,1

119,2

2 933,9

153,3

-2223,8

-905,1

– Oroszország

455,4

127,8

2 588,6

158,7

-2133,2

-858,4

Hangsúlyeltolódások

A tavalyi külkereskedelmi folyamatokban nem voltak alapvető változások, inkább némi – részben kedvező – hangsúlyeltolódás figyelhető meg. A nemzetgazdaság szempontjából elsősorban ilyennek tekinthető az, hogy a hagyományos (azaz a vámszabad területi és a bérmunka nélküli vámbelföldi) forgalom közvetlen exportja – az 1999-es csökkenés után – 2000-ben a nemzetgazdasági átlagot meghaladó mértékben, 13,3 százalékkal bővült. A többletexport egyharmada a közép- és kelet-európai országok (elsősorban a CEFTA-országok és Oroszország), kétharmada pedig a fejlett országok (döntően az EU) piacain kelt el.

Ez biztató a magyar külkereskedelemre váró gyökeres változás kilátásait illetően is. Magyarország európai uniós csatlakozását követően ugyanis alapvetően meg kell változtatni a jelenlegi vámszabad területi rendszert. Minél előbb megerősödik a vámbelföldi gazdaság, annál kisebb lesz a megrázkódtatás, annál kevesebb kedvezőtlen nemzetgazdasági hatásra lehet számítani. A külkereskedelmi termékforgalomban ugyanis a vámszabad területi termelés (és a bérmunka) alapvető tényező: exporton belüli részaránya (a tavalyi 1 százalékpontos csökkenés után) 57 százalékos.

A vámszabad területi és a bérmunkaexport dinamikája tavaly egyébként a nemzetgazdasági átlagnál szerényebb mértékben, 11,6 százalékkal nőtt, miközben az oda irányuló import átlagon felül, 15,1 százalékkal bővült. Ennek elsődleges okát a szakértők abban (is) látják, hogy jócskán megugrott a belföldi ipari vámszabad-területre történő beszállítások értéke (nem beszélve az energiaárak miatti többletkiadásokról).

Kedvező az is, hogy nemzetközi mércével mérve kimagasló a magyar külkereskedelmi forgalom szerkezetének fejlettsége. A nemzetgazdasági kivitel bővülését továbbra is az ipari termékek 13,8 százalékos növekedése eredményezte. Ezek exporton belüli aránya tavaly 1 százalékkal tovább nőtt, s 92 százalékot tett ki.

A korábbi tendenciáknak megfelelően tovább erősödött a gyakran fejlett technikát, technológiát, magas(abb) hozzáadott értéket képviselő gépek, gépi berendezések árufőcsoportjának húzó szerepe. Mint ahogy a korábbi években megszokhattuk, kiviteli dinamikája ismét meghaladta a nemzetgazdasági átlagot. A 17,5 százalékos exportbővülés eredményeként további 3 százalékpontos térnyerést könyvelhetett el ez az árufőcsoport, amely tavaly már a teljes magyar kivitel 60 százalékát adta. (Ezek a termékek a behozatalban csak 51 százalékot tesznek ki.)

Tovább mérséklődött a jó pár évvel ezelőtt még sokkal nagyobb tételt alkotó árufőcsoport, az élelmiszerek, italok és dohányipari termékek szerepe. El kell fogadnunk a tényt, hogy Magyarországon, amely egykor agrárgazdaságáról volt híres, a mezőgazdaság már nem számít húzóerőnek. A kivitel ezekből a termékekből tavaly – elsősorban a negyedik negyedév jelentős eredményromlása miatt – 2,2 százalékkal csökkent.

Uniós kötődés

A relációs szerkezetet vizsgálva – az elmúlt években megszokottaknak megfelelően – egyértelmű a magyar külkereskedelem egy lábon állása. Tavaly ugyan voltak ezzel ellentétes, ám lényegesnek nem tekinthető mozgások, így továbbra is igaz, hogy döntően az Európai Unióhoz kötődünk. Ez persze nem feltétlenül rossz hír, hiszen végül is az EU felé tartunk (s lassan, de biztosan talán oda is érünk), ám egy gazdaságnak sem árt, ha „be van biztosítva".

A teljes magyar kivitelnek tavaly már 75,2 százaléka irányult az Európai Unióba. Meghatározó Németország súlya, ahová a teljes magyar export 37,3 százaléka került. Importunknak ennél kisebb hányada, 58,5 százaléka származik a Tizenötöktől (Németországból 25,6 százalék). Igaz, mind az EU, mind Németország súlya némiképpen csökkent az egy évvel korábbihoz képest. Ez azt jelzi, eredményesek azok a gazdaságdiplomáciai erőfeszítések, amelyek célja a többi reláció súlyának néminemű növelése.

A tíz legjelentősebb kereskedelmi partnerünk listáján a 7 uniós ország közé csak Oroszország (4.), az Egyesült Államok (6.) és Japán (9.) fért be. Oroszország helyezését az energiaimport indokolja, s Japánét ugyancsak a behozatal magyarázza: a Magyarországon megtelepedett, mintegy 1,2 milliárd dolláros működőtőke-befektetéssel létrejött, zömmel fejlett technológiájú, exportra termelő cégek a termelésükhöz szükséges alkatrészek, berendezések jó részét ugyanis az ázsiai szigetországból szerzik be.

A forgalom mindkét irányban a nemzetgazdasági átlag felett nőtt a CEFTA-val. Ennek eredményeként az országcsoport súlya az exportban a tavalyelőtti 7,8 százalékról 8,1, az importban pedig 7,2-ről 7,5 százalékra emelkedett 2000-ben. Ha hajszálnyival is, de nagyobb volt az orosz piac részesedése is. A kivitel 27,8 százalékkal bővült, így Oroszország súlya az összes exportban 0,2 százalékponttal, 1,6 százalékra nőtt. A behozatalban pedig az 58,7 százalékos (energia) importnövekedés következtében részaránya 8,1 százalékra emelkedett.

Ö
AZ IDEI SZALDÓ A prognózisok szerint 2001-ben valamelyest tovább romlik majd a külkereskedelmi forgalom egyenlege. Ám – mint Martonyi János külügyminiszter fogalmazott – ennek mértéke nem lesz aggasztó. Az idén nem kell ugyanis olyan méretű cserearányromlásra számítani, mint tavaly, sőt az euró erősödése akár cserearány-javulást is eredményezhet – mutatott rá. Igaz ugyanakkor az is, hogy – legalábbis az év első felében – nem lehet a kőolajárak komolyabb mérséklődésére számítani.

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. április 1.) vegye figyelembe!