Szabad a kereskedelem

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. április 1.) vegye figyelembe!

Csökkenő magyar vámok

Megjelent a Cégvezetés (archív) 36. számában (2001. április 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

Magyarországon a rendszerváltozást követően, a kilencvenes évek elején elkezdődött liberalizáció és nyitottság (gazdaság)politikájának egyenes következménye volt a szabad kereskedelemre való törekvés, ami párosult az Európai Unió felé fordulással.

 

Hazánk külkereskedelmének több mint kétharmadát mára vámmentesen bonyolítja le, köszönhetően az ország kiterjedt szabadkereskedelmi rendszerének. Bár a várható EU-tagság a meglévő szabadkereskedelmi megállapodások felbontásával jár majd együtt, a magyar gazdaságdiplomácia - szem előtt tartva a külkereskedelem érdekeit - továbbra is törekszik ilyen szerződések megkötésére. A megkötendő szabadkereskedelmi megállapodások csak átmenetiek lehetnek, ám Magyarországnak érdeke a bennük rejlő kereskedelmi előnyök kihasználása - szögezte le Balás Péter, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára.

A magyar-EK/EU kereskedelem alakulása
(1992-2000 között, M USD)*
 

Export

Import

1992

6 680,7

6 646,1

1993

5 185,9

6 840,6

1994

6 818,2

8 887,9

1995

8 079,6

9 514,7

1996

8 250,0

9 684,5

1997

13 602,3

13 325,8

1998

16 781,6

16 479,1

1999

19 067,8

18 048,6

2000

21 116,6

18 760,2

* A mai 15 tagállammal.
Forrás: GM, KüM

Az EU és a külkereskedelmi politika

Az Európai Unióba való belépéskor át kell majd vennünk a 600 tételes uniós joganyagot, s ezzel megszűnik az önálló magyar külkereskedelem. A nemzeti vámok helyébe közösségiek lépnek, a nemzeti piacvédelmi mechanizmusokat közösségiekkel kell felváltani, s az összes - nem tagországbeli - külgazdasági relációt is összhangba kell hozni a közösségi rezsimmel. Így szabadkereskedelmi megállapodást is csak azon országokkal lehet majd fenntartani, amelyeknek hasonló egyezménye van az EU egészével. Át kell majd venni az Unió valamennyi külső preferenciális megállapodását, és meg kell nyitni a magyar piacot mindazon térségek előtt, amelyekkel az Uniónak ilyen jellegű megállapodásai vannak (például a loméi egyezmény tagjaival, azaz egy sor afrikai, karibi és csendes-óceáni állammal). Nem véletlen tehát, hogy az Európai Unió folyamatosan kitüntetett figyelemmel kísérte a magyar szabadkereskedelem-politika alakítását, esetenként nemtetszését fejezve ki (például a Tudjman-éra Horvátországával folytatott tárgyalások miatt).

Mindezek fényében tehát a mostantól létrejövő szabadkereskedelmi megállapodások viszonylag rövid ideig élnek majd, ám mindenképpen érdemes minden olyan átmeneti megoldást is kiaknázni, amelyek révén növelhető a magyar kivitel - mutatott rá a helyettes államtitkár. További haszna lehet az ilyen egyezményeknek, hogy piaci pozíciót lehet nyerni általuk, illetve a szélesebbé váló kapcsolatok fennmaradhatnak az EU-tagság elnyerését követően is. Ezt szem előtt tartva folytattak feltáró jellegű tárgyalást Jugoszláviával és Macedóniával, illetve Marokkóval - közölte Balás nem sokkal azt követően, hogy januárban - három éve tartó, többször megtorpant, felfüggesztetett, majd újrakezdett gazdaságdiplomáciai alkuk eredményeként - megszületett Magyarország legújabb szabadkereskedelmi egyezménye Horvátországgal. A feltáró jellegű megbeszélések célja az említett országokkal a külkereskedelmi szabályozás kölcsönös megismerése, továbbá a szabadkereskedelmi jellegű megállapodás modellezése volt.

Magyarország és a CEFTA közötti kereskedelem alakulása
(1992-2000 között, M USD)
 

Export

Import

1992*

727,1

746,3

1993**

783,2

798,4

1994**

956,6

1095,7

1995**

1370,1

1205,1

1996**

1426,1

1403,2

1997***

2200,7

1559,8

1998***

2086,0

1800,7

1999***

1961,4

2025,5

2000***

2288,9

2418,4

* Magyarországon kívül a CEFTA akkori tagjai: a Cseh és Szlovák Köztársaság, Lengyelország, Románia és Szlovénia.
** A CEFTA akkori tagjai: a Cseh Köztársaság, Lengyelország, Románia, Szlovénia és a Szlovák Köztársaság.
*** A CEFTA tagjai: Cseh Köztársaság, Lengyelország, Románia, Szlovénia, Szlovák Köztársaság és Bulgária.
Forrás: GM, KüM

Sarokkövek

A magyar szabadkereskedelmi politika alakításának két legfontosabb szempontja az, hogy javuljon a magyar termékek piaci pozíciója, ugyanakkor ez ne hátráltassa hazánk uniós csatlakozásának folyamatát. Ennek megfelelően a potenciális partnerek kiválasztásánál számításba vették-veszik a piacgazdaság kiépítése terén elért előrehaladást, továbbá azt, hogy az adott országnak van-e szabadkereskedelmi megállapodása az Európai Unióval. Tekintettel a várható uniós tagságra, olyan megállapodásokat igyekeztek-igyekeznek tető alá hozni, amelyek csak a legszükségesebb mértékben térnek el az EU-val kötöttől, hogy az áttérés minél kevesebb zökkenővel járjon.

Magyarországnak a kilencvenes évek elejéig egyedül Finnországgal volt érvényes szabadkereskedelmi megállapodása, ám annak alig volt gyakorlati szerepe. A rendszerváltozást követően, a piacgazdaság kialakulása azonban lehetővé tette, hogy hazánk nagyobb számban kössön fejlett országokkal ilyen megállapodásokat. Kulcskérdéssé vált ugyanis a magyar áruk piacra jutási feltételeinek javítása a legfontosabb partnerországokban, ami egyúttal megkövetelte a hazai piac megnyitását is. A kilencvenes évek elejétől először (1991. december 16-án) az Európai Közösségekkel sikerült megkötni a szabad kereskedelem feltételeit is lefektető társulási megállapodást (az Európai Megállapodás 1992. március 1-jén lépett hatályba), amit az Európai Szabadkereskedelmi Megállapodás (EFTA) tagállamaival létrejött követett. A Közép-európai Szabadkereskedelmi Társulás (CEFTA) már magyar kezdeményezésre született 1992. december 21-én, majd Izraellel, Törökországgal, a három balti országgal és legújabban Horvátországgal írtunk alá szabadkereskedelmi egyezményt.

Megvalósult remények

E szerződések eredményeként jelenleg a magyar export-import több mint háromnegyede szabadkereskedelmi keretek között bonyolódik le: az ipari forgalom több mint nyolcvan százaléka vámmentes, s az agrárpiaci termékek java részét is jelentős kedvezményekkel lehet exportálni.

A szabadkereskedelmi megállapodások egyértelműen beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. Az EU-val kötött egyezmény hatására a később 15 tagúra bővült Unió Magyarország meghatározó külkereskedelmi partnerévé vált. Mivel a társulási megállapodásban (mint ahogy az összes fejlettebb partnerrel kötött szabadkereskedelmi egyezményben) a korlátok lebontását sikerült aszimmetrikusan megoldani, lehetővé vált a hazai gazdaság fokozatos felkészülése a megnövekvő versenyre, miközben a magyar kivitel számára ennél gyorsabb ütemben javultak a piacra jutás feltételei. (Az egyéb partnerek esetében az a törekvés érvényesült, hogy az adott és kapott kedvezmények mértéke legalábbis kiegyensúlyozott legyen.) A magyar-EU külkereskedelmi forgalom 1992-től máig gyorsabban bővült, mint az összforgalom, s az évek alatt megtöbbszöröződött mind a kivitelünk, mind pedig a behozatalunk. Az ugrásszerű bővülés kiegyensúlyozottan ment végbe, s ma már a magyar-EU forgalom számunkra aktívumot termel.

A dinamikára minden szabadkereskedelmi megállapodás jótékonyan hatott, dacára annak, hogy egyes partnerekkel akadnak komolyabb, esetenként egyes termékek piacra jutását is nehezítő vitáink. Ilyen nézeteltérések jellemzően egyes CEFTA-országokkal vannak, azon belül is immár krónikusnak mondhatóak a magyar-lengyel vámviták. A Törökországgal kötött szabadkereskedelmi egyezményben foglaltak sem teljesülnek maximálisan: elég arra emlékezni, hogy Törökország - a száj- és körömfájást ürügyül felhozó, nem csak hazánkkal szemben alkalmazott intézkedésének következményeként - a hatálybalépéstől kezdődően nem engedi kihasználni az élő marhára és marhahúsra vonatkozó kedvezményes kvótát.

A szabadkereskedelmi megállapodásban foglaltak végrehajtásának sikerét nem csak a számok igazolják. Bizonyíték rá az is, hogy a liberalizáció gyorsítása több partnerrel közös szándék volt, és ez jelenleg is fennáll. Az EU-val többször „gyorsítottunk", miként a CEFTA-n belül is sor került hasonló vámlebontásra. Emellett a CEFTA-országok közül Csehországgal és Szlovákiával ilyen értelmű tárgyalások kezdődtek tavaly az agrárkereskedelemről. (Magyarország a vámok nagyobb ütemű leépítését felajánlotta a többi tagországnak is, ám ezt közülük némelyik élesen ellenezte, mások nem reagáltak érdemben a magyar felvetésre.)

A SZABAD KERESKEDELEM NEMZETKÖZI KERETEI A kilencvenes évek világgazdaságának meghatározó vonása a globalizáció, és ezzel összefüggésben a kereskedelem előtt álló akadályok lebontása volt. Az általános tendenciáknak nem mond ellent, hogy esetenként megjelentek korlátozó törekvések is. A nemzetközi kereskedelem multilaterális szabályrendszerének kibővülése azonban az ilyen szándékok érvényesítését egyre inkább korlátok köré szorította. E folyamat kereteit 1947-től az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT), illetve ennek utódjaként az 1995-ben létrejött Kereskedelmi Világszervezet (WTO) adja. A WTO szabályai lehetővé teszik, hogy meghatározott feltételek mellett egyes országok regionális kereskedelmi/szabadkereskedelmi, vámuniós és egyéb preferenciális megállapodások keretében a WTO-nál rögzítettnél gyorsabban és szélesebb körben liberalizálják egymás közötti kereskedelmüket. A folyamat a kilencvenes években különösképpen felgyorsult, egyebek között Magyarország révén is. A regionális kereskedelmi megállapodások alapvető formái a szabadkereskedelmi övezet, illetve a vámunió létrehozását célzó megállapodások. Az előbbiekben fokozatosan felszámolják a kereskedelem előtt álló vám- és nem vámjellegű akadályokat, de megőrzik a harmadik országgal szemben alkalmazott kereskedelempolitika kialakítására vonatkozó autonóm döntési jogukat. A kereskedelmi integráció fejlettebb formája a vámunió, amelyben az egymás közötti kereskedelem liberalizációja mellett a tagországok a harmadik országokra vonatkozó kereskedelempolitikájukat közösen alakítják ki, és azt egységesen alkalmazzák.

Vámok és szintek

A szabadkereskedelmi megállapodás-rendszernek köszönhetően 2001 januárjától ismét csökkent az átlagos vámszint Magyarországon. Az EU-, az EFTA- és a CEFTA-országokból érkező ipari termékek szinte teljes körére megszűntek a vámok, ez alól csak néhány kivétel akad, például a román és a lengyel kereskedelemben. A teljes magyar ipari export-import 80 százaléka vámmentes január elsejétől. Ezzel párhuzamosan - eleget téve a GATT- és a WTO-kötelezettségeinknek - csökkentek a legnagyobb kedvezményes (MNF) ipari vámok is, mégpedig a tavalyi 7,2 százalékról 6,9 százalékra (ez a kedvezményes ipari vám 1994-ben még 9,6 százalékos volt). Mindent összevetve a teljes magyar vámszint, amely tavaly 3 százalék körüli volt, az idén tovább mérséklődött. Ez világviszonylatban is alacsonynak számít, aminek az az oka, hogy a magyar külkereskedelemben a szabadkereskedelmi megállapodások keretén belül lebonyolított forgalom dominál - emlékeztetett Várkonyi László, a Külügyminisztérium főosztályvezetője.

A magyar vámszint nemzetközi összehasonlításban alacsony voltát igazolja az OECD egyik közelmúltban megjelent tanulmánya is. E szerint a GATT uruguayi fordulójában Magyarország által vállalt átlagos vámszint a mezőgazdasági termékek esetében 22,2, az ipari vámoknál pedig 6,8 százalékos. (Ettől lefele el lehet térni, s az országok általában „vészhelyzetre tartalékolva" magasabb vámszinteket vállaltak.)

Az EU-csatlakozás egyébként a vámok szempontjából azt fogja jelenteni, hogy az ipari vámokat az EU 4,5 százalékos szintjére kell majd levinni. Miután azonban a magyar import négyötöde a szabadkereskedelmi övezetből érkezik, és a vámbevétel a teljes magyar behozatal értékének csupán 3,5 százalékát teszi ki, várhatóan nem okoz majd nehézséget a még meglévő különbségek felszámolása. Hasonló a helyzet a mennyiségi korlátozásokkal is, mivel ezek csupán a magyar import 4,5 százalékát érintik.

MAGYARORSZÁG SZABADKERESKEDELMI MEGÁLLAPODÁSAI 1991: Németország, Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Portugália, Belgium, Hollandia, Luxemburg, Nagy-Britannia, Írország, Dánia, Görögország 1992: Lengyelország, Csehország, Szlovákia 1993: Ausztria, Finnország, Svédország, Svájc, Norvégia, Izland, Liechtenstein 1995: Szlovénia 1997: Románia, Törökország, Izrael 1998: Bulgária, Észtország, Litvánia, Lettország 2000: Horvátország
Forrás: GM, KüM

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. április 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére