Kockáztató tőke

Nyolcszázmillió dollárt fektettek be

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. április 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 36. számában (2001. április 1.)

 

Az elmúlt évtizedben több mint háromnegyed milliárd dollárt helyeztek ki itthon a kockázatitőke-alapok, amelyek további jelentős befektetési potenciállal rendelkeznek. A célpontként kiszemelt vállalatok között egyre több az „új gazdasághoz" tartozó, főképp internetes távközlési cég. Az egy projektre jutó befektetés összege csökken, mivel egyre többen vállalkoznak kis, kezdő társaságok felfuttatására.

 

Eljött hozzánk pár vállalkozó, aki tojástermeléshez szeretett volna tőkét szerezni. Ebben mi nem láttunk fantáziát. De tehetséges csapatnak tűntek föl, s egyikük az organikus ételek előállításának specialistája volt. Közösen kidolgoztuk a projektet, és így jött létre a Nyugaton nagyon keresett organikus ételeket gyártó cég, a Gobio Gödöllőn – mondta el egy klasszikus befektetés történetét Fodor Péter, a Fast Ventures kockázatitőke-befektető cég ügyvezető igazgatója.

A rendszerváltástól 2000 végéig a kockázatitőke-társaságok összességében mintegy 800 millió dollárt fektettek be Magyarországon. Kevesen tudják, hogy e tőkeallokációk olyan sikeres cégek felfutását segítették elő, mint például a NABI, a Synergon, az Elender vagy éppen az Euronet.

Óvatos becslések szerint a közép-európai régióban jelenleg még mintegy 1,5-2,4 milliárd dollár kockázati, illetve magántőke várakozik arra, hogy további jó befektetési lehetőségeket fedezzen fel, akár úgy, hogy kezdő cégekbe pumpálja a pénzt.

A szakértők úgy látják: ebből az összegből mintegy 450-500 millió dollár találhat magának „helyet" a közeljövőben Magyarországon, ugyanis a régióban Lengyelország mellett itt a legfejlettebb, s – rövid megtorpanások után – továbbra is dinamikusan fejlődő a kockázatitőke-szektor.

Sajátos kockázatmegosztás

A kockázatitőke-cégek, illetve alapjaik klasszikus esetben új, kezdő vagy csak most indítandó (start-up), tőzsdén nem jegyzett vállalatokba fektetnek be, óriási lökést adva fejlődésüknek. A friss pénz akár további banki finanszírozást is elősegíthet, ráadásul olcsó forrásnak számít, mivel a megsegített cégeknél kezdetben általában osztalékot sem kell fizetni, hiszen még nem termelnek nyereséget. A „felpezsdített" cégből – reményeik szerint – néhány év múlva tetemes nyereséget bezsebelve szállnak azután ki.

A „kezdők" viszonylag nagy kockázatát sokszor a saját magántőkéjüket és szakmai segítségüket is adó „üzleti angyalok" vállalják fel. Némi kereséssel a magyar pénz- és tőkepiac meglepően sok ismert alakja fedezhető fel az „angyalok" sorában, vagy éppen egy-egy kisebb tőkeerejű kockázatitőke-alap társbefektetőjeként.

Egyes – általában intézményi háttérrel rendelkező – alapok viszont kifejezetten a már lendületben lévő cégek expanzióját, fejlesztését szeretik segíteni, vagy egyéb, jól működő vállalkozásokba szállnak be kivásárlással (buy-out), a menedzsment megszerzésével. Megkülönböztető jegy lehet az is, hogy egyes kockázatitőke-cégek nyitottak bármilyen befektetésre, mások viszont korlátozzák érdeklődésüket (szektoralapjaik vannak).

Itthon a kockázatitőke-befektetéseknél külön fejezetet jelentett, amikor az alapok reményteli cégek privatizációját segítették elő.

A nemzetközi piacon ismert emellett az úgynevezett mentőöv-finanszírozási forma is. Az erre szakosodott alapok – az amerikai Tőzsdecápák című film mintájára – olyan, nehézségekkel küszködő társaságokba pumpálnak pénzt, amelyekben lehetőséget látnak a cég feljavítására (például a menedzsment cseréjével) és nyereségessé tételére. A gyógyíthatatlan kórban szenvedő cégek azonban – bár ők is szinte naponta ostromolják friss pénzért a kockázatitőke-alapokat – nem juthatnak forráshoz.

Negyvenen vagy többen

Magyarországon jelenleg mintegy negyven kockázatitőke-vállalat keres pénzének helyet. A piacot ismerők viszont azt mondják: az egyszeri jó alkalmat találó befektetők száma ennél jóval nagyobb (kicsiben elvileg még azok a jómódú autószerelők is idetartozhatnak, akik néhány évre sógoruk pékségének felfuttatásában vesznek részt saját vagyonukkal).

A statisztikák szerint a tavaly ősz végéig regisztrált 39 kockázatitőke-juttatás 50 százaléka a régió egészében (Bulgáriától Lettországig) tevékenykedő cégekhez, alapokhoz kötődött. A másik 50 százalék (az egyelőre) csak Magyarországon befektetők nevéhez fűződik.

Utóbbiak sorában többek közt a közelmúltban különösen aktívvá vált KFKI Investmentset, Altust, Wallist lehet megemlíteni. Külön ágat alkotnak a magyar államhoz kötődő befektetőcégek (Corvinus, Magyar Fejlesztési Bank), amelyek tevékenységüket költségvetési prioritások alá rendelik. Sok kereskedelmi bank is szeret kockáztatni (példa erre a Raiffeisen Private Equity).

A trend mégis az, hogy a tekintélyes nemzetközi társaságok nyernek maguknak egyre nagyobb teret nálunk (például az Advent International, Innova Capital, AIG-CET Capital). Gyakorta – főképp a nagyobb projekteknél – másokkal összeállva társfinanszírozóként lépnek be a vállalatba. Mögöttük általában egy-egy nagy nemzetközi pénzügyi csoport, biztosító, nyugdíjpénztár, befektetésialap-kezelő vagy éppen szakszervezet áll, amelyek nem szabnak kvótákat a régión belül egy-egy országban befektethető összegre.

Kockázatitőke-befektetések megoszlása itthon (%)
(2000. jan.-nov.)
  Befektetések
száma értéke

„Régi " gazdaság

10

16

„Új" gazdaság:

   

– Internet

35

23

– Telekommunikáció

13

13

– Információtechnológia

17

5

– Média/szórakoztatóipar

10

24

– Orvosi

15

19

Forrás: Venture Capital Partners

Alacsony összegű juttatások

Fejlődés ide vagy oda, a hazai befektetéseknek a nemzeti össztermékhez viszonyított mértéke töredéke a szektorban vezető USA-hoz és Angliához képest. 1999-ben a világ GDP-jének 0,5 százalékát tette ki a 136 milliárd dollárnyi magán- és kockázatitőke-befektetés, aminek háromnegyede az USA-ban talált magának helyet.

Nálunk mások a befektetési méretek is: itthon egy 5-10 millió dolláros tőkeinjekcióval már a legnagyobbak közé lehet kerülni, de a legtöbb alap 1 millió dolláros befektetéssel is megelégszik. Füzesi Zoltán, a Magyar Kockázati és Magántőke Egyesület (MKME) ügyvezető titkára szerint 2000-ben a vártnál is nagyobb mértékben nőtt a kisebb összegű (pár százezer dolláros), kezdő társaságokhoz kötődő ügyletek száma, így ezek adják a döntő többséget.

Az invesztíciót gondos kiválasztás előzi meg. Ennek során a jelentkező cégeknek részletes üzleti tervet kell letenniük. A dokumentumnak tartalmaznia kell a korábbi eredménykimutatásokat, mérlegeket, cash-flow kimutatásokat (nem start-up cégeknél), piaci elemzést, a termékek és szolgáltatások, illetve a menedzsment részletes bemutatását. Főleg az utóbbi lényeges: mi nem üzletbe, hanem emberbe fektetünk – fogalmazott az egyik alap vezetője.

A befektetői rostálás következő fázisa a személyes beszélgetés a cég képviselőivel, majd a cég felértékelése a jövőbeni megtérülést tekintve. Csak ha minden kockázatot felmértek az alap kezelői, akkor szavaznak zöldutat a pénznek.

Napi 3-4 jelentkező

A Magyarországon eddig 2,5 millió eurót – egy-egy cégbe átlagosan 400-400 ezret – kihelyező Fast Ventures 2000 ősze óta több mint 200 vállalatot vizsgált meg lehetséges célpontként, de végül csak 7-8, jobbára kezdő társaságba invesztált. A kreatív magyar vállalkozók ötleteinek köszönhetően a kínálati piac óriási: napi 2-3 cég jelentkezik náluk, de maguk is keresnek lehetőségeket.

A Közép-Európában és másoknál némileg nagyobb összegekben (alkalmanként minimum 10 millió dolláros befektetésben) gondolkodó, 320 millió dollárt kezelő AIG New Europe Fund elnevezésű alapja évi 100 projektet vizsgál meg, s ebből 3-4-be fektet be.

Mint Széphalmi Géza befektetési igazgatótól megtudtuk, jelenleg 7 befektetésük van, de ebből csak egy (a TriGránit) itthon. Az AIG stratégiája szerint csak olyan piacvezető nemzeti nagyvállalatokba fektetnek be, amelyek regionális expanzióra törekszenek.

A befektetési célpontok tevékenységét tekintve nagyjából 1999 ősze óta itthon is látványosan megugrott az „új gazdaságnak" jutó invesztíciók aránya. Nem csoda: világszerte általában a high-tech – internet, telekommunikáció, de akár a különböző biotechnológiai – cégek tudhatták maguk mögött a legnagyobb, szédületes ütemű felfutást.

Itthon az áttörés azért is jelentős, mert az elmúlt évizedben meglepően magas – az összes befektetés 23 százaléka – volt az élelmiszer-ipari befektetések aránya, viszont a gépipar 18, az informatika-távközlés csak 17 százalékkal részesedett. Márpedig néhány élelmiszer-ipari céggel csúnyán „megégették" magukat a tőkealapok.

Előnyös tőzsdepánik

A világ kockázatitőke-alapjait azonban 2000-ben sokként érte a technológiai cégek értékének „szabadeséses" zuhanása. Kérdés, hogy ez nem törheti-e meg a hazai befektetések lendületét a high-tech iparban. Fodor Péter szerint ők inkább előnyként élik meg a technológiai pánikot, hiszen így most olcsóbban társulhatnak pénzükkel egy-egy kitűnő technológiai ötlethez (ebből már most is van, hiszen ők fektettek be például a palya.hu internetes továbbtanulási tanácsadó cégbe).

Mekkora lökést adhat a kockázati tőke a kiválasztott cégnek? Győri Béla, az optikai lézeres adatátviteli rendszerekkel foglalkozó LaserBit Kommunikációs Rt. vezérigazgatója elmondta: az 1999 decemberében indult cégük februárban nyitotta meg szingapúri leánycégét, majd New York-i irodáját, és még az idei első félévben öt kirendeltséggel startolnak szerte a világban.

A LaserBit a HIT Fund, a Sandler Capital és az Intel Capital alapoktól összesen 6 millió dolláros tőkejuttatásában részesült, amelyek fantáziát láttak a kizárólag magyar mérnökök által kifejlesztett hardverben. A vezérigazgató szerint a befektetőkkel való egymásra találást jelentősen megkönnyítette, hogy a HIT Fund után a PricewaterhouseCoopers (PwC) tanácsadóként segített felkutatni a további partnereket. A 6 fővel indult cég 2003-ra 200 munkatárssal, döntően fejlesztőmérnökökkel kíván működni.

A megjósolható felfutásra jó példa lehet a Fast Ventures által támogatott Printex története is. Ezt a céget olyan szakemberek hozták létre, akik rájöttek: itthon és Közép-Európában 1 milliárd dollár értékű, magas technikai színvonalú kihasználatlan nyomdai lehetőség hever parlagon, miközben Nyugat-Európában hiány van minőségi nyomdákból. A cég a nyugati megrendelők és a keleti kapacitás egymásra találását segíti.

Belső ellenőrzés

A kockázatitőke-befektetők (és nem csak az „üzleti angyalok") természetesen a tulajdonszerzést és az igazgatóságba való bekerülést követően szoros figyelemmel kísérik a cég további útját. A felek közti kényes bizalmi kapcsolatot jelzi, hogy megkeresésünkre az egyik projektvállalat vezérigazgatója kockázatitőke-alapjukhoz irányított a cég megismertetésére.

A Fast Venturesnél a tanácsadást „megkönnyíti", hogy – bizonyára nem véletlenül – a 7-ből 4 cégük központja ugyanannak az épületnek a folyosóján van, ahol főhadiszállásuk. Kifejezetten előnyös az is, hogy a tőkealap vezetői közt van pénzügyes, marketinges és technikai szakember is, így mindenféle problémával meg tudnak birkózni.

A csak osztályon felüli minőségű cégekbe fektető AIG New Europe Fundnál – ahol általában amúgy is csak kisebbségi részesedést szereznek az adott vállalatokban – viszont nincs szükség napi kontrollra. Biztos, ami biztos, azért ők is jól kimunkált kisebbségvédelmi szabályokkal bástyázzák körül érdekeiket a velük kapcsolatba kerülő társaságoknál.

A kockázatitőke-befektető és a vállalat célja azonos: minél rövidebb idő – általában 2-6 év úgynevezett hatékonyságnövelő periódus – alatt minél magasabbra tornászni fel a cég értékét. Előbbi ezt azért szeretné elérni, hogy tetemes haszonnal szállhasson ki a vállalkozásból.

Az elvárt belső megtérülési ráta a befektetés kockázatosságával felérően nagyon magas. A mértékről egyik alap sem szívesen mond számokat (a befektetések eltérő ágazati jellege vagy épp a másodszori finanszírozások olykor amúgy is nehézzé teszik a különböző tőkeinjekciók megtérülésének összevetését).

Az MKME honlapján olvasható egyik tanulmány szerint mindenesetre 1996-99 között átlagosan 16,6 százalékos (vagyis nem túl magas) volt a kockázatitőke-befektetések aránya Magyarországon. Egyedül az 1999. évet tekintve viszont kirívóan magas, 73,5 százalékos.

A hozamelvárás a tőke többszöröse

Becslések szerint a nemzetközi porondon tavaly 20-25 százalék, itthon – az országkockázat beszámításával együtt – 30-35 százalék feletti hozamelvárással lehetett számolni, bár az internetboom nyomán ez végül nálunk irreálisan magasra, 40-50 százalékra is nőtt. Ez most, a derűs idők elmúltával némileg csökkenhet, de a befektetők néhány év alatt így is meg szeretnék többszörözni a pénzüket.

Erre szükség is van, hiszen a befektetések döntő része a tőkalapok kilépésekor általában éppen csak hozza a várt megtérülést vagy szerény profitot termel. Emiatt a néhány nagyon sikeres cégnek (az úgynevezett sztároknak) kell kitermelniük ezek nyereségét is.

Ha viszont egy projektcég veszteséges, az akár dupla kárt is okozhat a befektetőnek. A szakmában „citromok és szilvák" néven emlegetett aranyszabály szerint ugyanis a rossz befektetések kivétel nélkül már azelőtt rossznak bizonyulnak, mielőtt a jók hasznot hoznának. A citrom ugyanis hamarabb érik be, mint a szilva. Külön kategóriát képviselnek azok az „élőholtnak" nevezett cégek, amelyek rendre éppen csak nyereségesek, de sohasem teljesítik a befektetők magas profitelvárásait.

A magyarországi helyzetet jól mutatja, hogy – amint az a Venture Capital Partners (VCP) tanácsadó cég kimutatásából kiviláglik – tavaly a befektetők által elhagyott 10 cégből csak 2 esetben lehetett messze a belső megtérülési várakozásoknál jobb profittal távozni. Három-három cégnél a reméltnél valamivel jobb, illetve éppen annyi volt a nyereség, 1 viszont az előzetes várakozások alatt maradt (egyről nincs adat).

Van kiszállás

A kockázatitőke-alap többféle technikával is kiszállhat az általa éveken át patronált cégből. A tavalyi statisztikák szerint a 10 kilépésből 6 alkalommal stratégiai, illetve pénzügyi befektetőnek adták el a vállalkozást, 2 esetben nyilvános tőzsdei kibocsátást (IPO-t) választva a börzén szabadultak meg papírjaiktól, 2 esetben pedig egyéb technikát alkalmaztak (leírni egyetlen vállalkozást sem kellett).

A más befektetőknek történő eladás során természetesen egyenként is meg lehet szabadulni a cégektől, de akár az egész tőkealapot egyben is dobra lehet verni. A jobb cégek esetében nyilván a legbusásabb haszonnal kecsegtető börzei bevezetéseknek viszont a kockázatitőke-cégek véleménye szerint finoman szólva nem most – a BUX gyengélkedése idején – van az ideje.

Pesszimistább kockázati tőkések egyenesen azt mondják: tőzsdére majd csak akkor lehet menni, ha egyesülnek a régió ma még széttagoltan, apróként működő (de valójában minimális forgalmú) börzéi.

A kockázatitőke-befektető és az adott cég érdeke a kilépéskor sem válik szét – válaszolta az MKME társelnöki posztját is betöltő Széphalmi Géza arra a felvetésre, hogy az alapok rövid idő alatt mesterségesen is „felpumpálhatják" a projektcéget, és a csúcsot érzékelve szállhatnak ki belőlük. Érvként hozzátette: a céget átvevő tőzsdei vagy azon kívüli befektetők is a jövőbeni potenciált akarják megszerezni, és nem vennének meg egy várhatóan „kifulladó" társaságot.

Mellőzött jogszabály

A magyarországi kockázatitőke-piac külön színfoltja, hogy – bár 1998-ban törvény született a szféra szabályozásáról – kvázi jogszabály nélkül, mégis minden előírást betartva működik.

A törvény alapján ugyan lehetne alapítani magyar kockázatitőke-céget, de ebben az esetben tevékenységi engedélyt kellene kérnie a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletétől (PSZÁF), illetve egy sor szabálynak meg kellene felelni. Jelenleg csak egyetlen ilyen működő vállalat, a Regionális Kockázati Tőkealap-kezelő kért és kapott ilyen engedélyt. Egy másiknak, a Magyar Kockázati Tőkealap-kezelő Rt.-nek is volt ilyen jogosítványa, ám az a megszerzést követő egy évben nem végzett semmilyen tevékenységet, így a hatóság visszavonta a licencet.

Miért nem kívánnak a többiek a törvény hatálya alá tartozni? A jogszabály – azzal, hogy mesterséges jogi kategóriákat próbált találni közgazdasági tényekre – túlszabályozott helyzetet teremt, szűk mozgásteret adna a tőkealapoknak. Ezt még a cserébe felajánlott adókedvezmény és a lakossági forrásbevonási lehetőségek sem ellensúlyozzák – mutatott rá magyarázatképpen a társelnök.

A befektetések száma és mérete (2000. jan.-nov.)

Az ügylet mérete (M USD)

Ügyletek száma (db)

Darab szerinti megoszlás (%)

Összesített érték (M USD)

Összesített érték szerinti megoszlás (%)

 – 0,5

10

26

2,5

3

 0,5-1,0

15

38

8,2

11

 1,0-2,5

5

13

8,8

12

 2,5-5,0

3

8

10,5

14

 5,0-10,0

6

15

43,5

59

10,0– 

0

0

0

0

Forrás: Venture Capital Partners

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. április 1.) vegye figyelembe!