A Traubisoda-perek

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. április 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 36. számában (2001. április 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

Sok más, a hetvenes-nyolcvanas évekre jellemző italféleséggel szemben a Traubisoda nem tűnt el a boltokból. Sőt, nem is egy, hanem kétféle van belőle. Mindkettő gyártója azt állítja, hogy az övé az igazi, a másiké hamisítvány. A különleges szőlőlé védjegyének használata körül évek óta tartó jogvita tavaly a Legfelsőbb Bíróság döntésével ért véget. A perek azonban folytatódnak, úgy tűnik, még jó ideig nem is érnek véget.

A Traubisoda története a hetvenes évek elejére nyúlik vissza. A kezdeteket ismerők azt mondják: a Badacsonyi Állami Gazdaság akkoriban kötött bartermegállapodást a Lenz Moser nevű osztrák céggel. Ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy bort adott cserébe az üdítőital aromájáért. Az ügyletet később már két külkereskedő vállalat, a „sógoroknál" a Warimpex, nálunk pedig a Monimpex végezte. A Traubisoda karriert futott be, közkedveltté vált idehaza. Gyártásába időközben további három állami gazdaság, a csányi, a kunbajai és a debreceni is bekapcsolódott.

Badacsony és vele együtt a balatonvilágosi Traubi-üzem a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján az állami cégek legtöbbjét jellemző sorsra jutott. Egyre nőtt a veszteség, majd elkezdődött a felszámolás és vele párhuzamosan 1992-ben a privatizáció. A Traubi-üzem eladására kiírt pályázatra három vevő jelentkezett. Közülük az 1991-ben Amerikából hazatelepült üzletember, Salamon Berkowitz cége, a Centráls Kft. futott be nyertesként. Ők kínálták a legtöbbet. Ám később nem fizettek ki mindent. A balatonvilágosi üzem birtokbavétele, azaz 1993 februárja után perek sokasága következett. Az üzletember, állítása szerint, jóformán semmit sem talált úgy, ahogyan az a szerződésekben szerepelt. Bíróság elé került az ügy, a tulajdonjog kérdése, az üdítőital-aroma, a göngyöleg, de per tárgyává vált többek között az egyik gépsor, a hűtőház, az irodaépület, később pedig a védjegy is.

Eközben a Traubisoda egy időre szinte teljesen eltűnt a hazai piacról, annak ellenére, hogy Balatonvilágos mellett Debrecenben is tovább gyártották. A boltokban ugrásszerűen megnőtt másféle üdítőkből a választék, s a korábban oly sikeres magyar terméket a vásárlók a múlt emlékei közé helyezték. Mára viszont feltámadt, reneszánszát éli a nosztalgiát ébresztő frissítő. Ám annak eldöntése érdekében, hogy ki gyártja a valódit, a két fél, az időközben Traubi Hungária Rt.-vé alakult Centráls Kft. és a debreceni üzemet megvásárló Ráthonyi Kft.-vel szerződésben álló Warimpex AG között évek óta tart a jogi háború.

Amikor még az állami gazdaságok gyártották a Traubit, a márka nevét idehaza nem védették le. Az ilyesminek akkoriban nem volt jelentősége. A hazai üzemek a Warimpexnek úgynevezett licencdíjat fizettek. A történet Balatonvilágoson a magánosítás után a következőképp folytatódott a Centráls Kft. olvasata szerint: a Warimpex 18 millió forintért cserébe az italüzem új birtokosát ismerte el a Traubi-licenc egész világra szóló kizárólagos kedvezményezettjeként. Igen ám, de amint megkapta a pénzt, ugyanezt a jogot többfelé is értékesítette az osztrák cég. Ráadásul Balatonvilágosra többé nem szállított a szerződésben is rögzített Traubi-aromát - állítja dr. Lang Róbert ügyvéd, a Centráls jogi képviselője. Elmondta: a magyar kereskedelmi kamara választottbíróságán ezért a másik felet elmarasztaló ítélet született.

Másképp látják ezt a Warimpexnél. Dr. Mikófalvi Gábor ügyvéd szerint a 18 millió forint nem volt más, mint a Badacsonyi Állami Gazdaságról az új üzemtulajdonosra maradt tartozás. Kizárólagos jogról sem volt szó, csak egy olyan licencszerződésről, amit a Ráthonyi Kft.-vel is megkötöttek. Az aroma szállítását pedig felajánlották, de annak átvételét a Centráls Kft. megtagadta, és a gyártást bizonytalan származású aromából folytatta. A balatonvilágosi cég az ügyvéd szerint így igyekezett megspórolni az aromáért járó összeget, és emellett a névhasználatért sem fizetett egy fillért sem. A választottbírósági eljárás pedig más ügyben, egy hét évvel azelőtti elszámolási kérdésben folyt. A Centráls Kft.-vel végül 1994 közepén bontották fel a szerződést.

A történet következő fejezetének helyszíne a Magyar Szabadalmi Hivatal volt. A Warimpex 1993-ban itt védette le a cég ügyvédje szerint negyven éve már nemzetközi oltalom alatt álló Traubisoda márkanevet. Dr. Lang Róbert azonban úgy véli, erre azért került sor, mert a Centráls előbb lépett, és egy bő héttel azelőtt adott be ugyanilyen kérelmet. Ám a hivatal mégis az osztrákoknak ítélte meg a jogokat. A Centráls emiatt is pert indított. Jogerős ítélet még első fokon sem született az elmúlt hét év alatt.

Dr. Mikófalvi Gábor viszont azt állítja, hogy a Traubisoda védjegy tulajdonjogának és a Traubi cégnév használatának kérdésében is született jogerős bírói ítélet. A Legfelsőbb Bíróság az ügyvéd elmondása szerint mindkét ügyben az osztrák cégnek adott igazat. Ítéleteiben megállapította, hogy a Traubisoda védjegy kizárólagos tulajdonosa a Warimpex, és hogy a Traubi szót mások cégnévként sem használhatják. Ebből következően a Centráls Kft.-nek, illetőleg az általa alapított Traubi Hungária Rt.-nek már nem szabadna sem a termékein, sem a cég nevében használnia a Traubisoda és a Traubi márkaneveket. A jogvita tehát eldőlt - állítja Mikófalvi Gábor. A védett márkanév a Warimpexé, és rajta keresztül a szerződéses partner Ráthonyi Kft.-é.

Ám az ügy korántsem ilyen egyszerű. Hiába születtek ugyanis jogerős bírósági döntések, azoknak mindeddig nem tudtak érvényt szerezni. Jelenleg külön végrehajtási eljárás folyik annak érdekében, hogy a Traubi Hungária Rt. eleget tegyen a bírói ítéleteknek.

Itt tartunk most. Jogi vitától, perektől és ítéletektől függetlenül, mindkét helyen folyik a termelés. A Warimpexnél bíznak abban, hogy a kereskedők előbb-utóbb figyelembe veszik a Legfelsőbb Bíróság döntését, és a védjegy valódi tulajdonosával szerződnek, mert ha nem ezt teszik, törvényt sértenek. A fogyasztók azért választják a debreceni terméket, mert ahhoz használják fel az igazi Traubi-aromát. A balatonvilágosiak viszont azt hangoztatják: az üdítőital mindig is badacsonyi volt, közismertsége és eredete folytán őket illetné a márkanév.

Az ügy legfrissebb fejleménye, hogy a Gazdasági Versenyhivatal egymillió forintra bírságolta a Traubi Hungária Rt.-t: a cég tavaly nyáron egy hirdetésében termékét egyetlen igazi Traubisodaként reklámozta. A versenyhivatal szerint ez az állítás nem felel meg a valóságnak, ezért a fogyasztók félrevezetésére alkalmas. A Traubi Hungária Rt. ugyanis a versenyhivatali eljárás során nem tudta bebizonyítani, hogy kizárólag elődje rendelkezik az üdítőital gyártási jogával.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. április 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére