Ünnep és üzlet

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. március 1.) vegye figyelembe!

Fesztiválok Európában és itthon

Megjelent a Cégvezetés (archív) 35. számában (2001. március 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

A latin eredetű fesztivál szó ünnepi seregszemlét jelent, s a legtöbb európai kulturális esemény elnevezésében benne foglaltatik az ünnepi jelző: Salzburgi Ünnepi Játékok, Bayreuthi Ünnepi Játékok és így tovább. A fesztiválok kialakulásában alighanem a XVIII-XIX. századi polgári gyarapodás játszott főszerepet.

 

Ünnepi bemutatókat azelőtt is rendeztek fejedelmek, egyházi méltóságok, tehetős arisztokraták, majd pénzbárók, de szinte csak zárt társaság előtt. A szélesebb nyilvánosság számára a színházi és koncertélet, mindaz, amit ma úgynevezett magas kultúrának nevezünk, országonként más évtizedekben, de nagyjából Mozart korában vált hozzáférhetővé. A művészek helyzete is ez idő tájt változott meg: Haydn még szigorúan alkalmazott volt, Liszt Ferenc azonban már művészfejedelem, még akkor is, ha támogatói néha igencsak megkeserítették életét.

A hely szelleme

A fesztiválok sűrűsödése egybeesett az antikvitás felfedezésével, a görög és római ünnepek újkori másainak megteremtésével. Szabad téren és palotákban, ókori romok között és elhagyott kőfejtőkben, erdei színpadon, kastélykertben és tóparton is kezdtek fesztiválokat rendezni, a környezet szépségét a művészeti értékekkel párosítva.

Richard Wagner, aki erős befolyást gyakorolt II. Lajos bajor királyra, az uralkodó támogatását elnyerve építtette meg Bayreuth Zöld dombján azt a színházat, amelynek akusztikája ma is utolérhetetlenül tökéletes. A domb nem magas, de a Festspielhaushoz vezető, enyhén emelkedő, méltóságteljes fasor alatt a látogató megfelelő hangulatba kerül, mire a bejárathoz ér, hogy befogadhassa a zeneszerző monumentális műveit, megismerkedjék a Walhalla halhatatlan hőseivel. A színház 1876-ban nyílt meg, és azóta a Wagner-zenedrámák szentélye.

A fesztiválok mindig július huszadika táján kezdődnek és augusztus végéig tartanak. A játékok harminc előadásának 54 ezer jegyéért csaknem 600 ezer érdeklődő - közöttük mind több japán - vetélkedik elővételkor. A magyarokat Bayreuthban az általános ridegség ellenére szívesen fogadják, már kora ősszel elküldik a következő évi helyfoglalásra a nyomtatványt, azonban kevesen engedhetik meg maguknak, hogy jegyet vegyenek. Egy olyan hely ugyanis, ahonnan nemcsak hallani, de látni is lehet az előadásokat, 180-210 márka körül van.

Pedig nem emelték az árakat, noha az ünnepi játékoktól megvonták az állami támogatást, több hárul tehát az 1973-ban létrehozott alapítványra. A fel-fellángoló konfliktusok forrása éppen ez: a több mint nyolcvanesztendős elnök-intendánsnak és rendezőnek, Wolfgang Wagnernek ugyanis esze ágában sincs nyugalomba vonulni. Egyesek szerint az idén - amikor mandátuma lejárna - sem óhajt visszalépni.

A másik Wagner-unokának, az 1966-ban elhunyt Wielandnak a lánya, Niké viszont a főnöki poszt várományosának tekinti magát, s minden médiaalkalmat ki is használ ennek bizonyítására. Wagner-szemmel eretnek gondolatokat hangoztat: például, hogy Bayreuthban nemcsak a dédapa műveit, hanem népszerű Verdi- és Puccini-operákat is játszani kellene. A drágább jegyek árát így kiadósan meg lehetne emelni, a fesztivál nyereségessé válhatna. Az olcsó belépők árát viszont Niké lenyomná, mert azt állítja: Wagner a népet óhajtotta zenéjével boldogítani, a kevéssé tehetős embereknek is joguk lenne itt operát, esetleg koncerteket hallgatni. A hírek szerint azonban Wolfgang Wagner azt tervezi, hogy a stafétabotot második feleségének, Gudrunnak adja majd át - ha elérkezettnek látja az időt -, s közben az ebből a házasságából született leánya, Katharina készül föl az "uralkodásra".

Az idén azonban még marad minden a régiben. A nürnbergi mesterdalnokokkal nyílik meg a fesztivál, ezenkívül a Lohengrint, a Parsifalt és a tavaly felújított Ringet adják. A magyarok, mint közreműködők is becsben állnak, a kisebb szerepekre mindig hívnak tőlünk vendéget. Markó Iván szinte házikoreográfusnak számít, Sólyom Nagy Sándor arcképe világhírű kollégáiéval együtt látható az igazgatósági iroda előterében. Tavaly elindult és sokat ígér egy másik karrier is: a pesti Operaház tagja, Németh Judit egy próbaéneklés után megkapta tavaly az egyik walkür szerepét. Azután egy másik szerepbe is be kellett ugrania, így az idén újabb feladatra számíthat.

LAKIK VAGY SZERVEZ? Nehéz kenyér a fesztiválszervezés - erősíti meg az 1996 elején alakult Magyar Hangversenyrendezők Egyesületének elnöke, Strém Kálmán. A zeneszociológiai kutatásokban ismereteket szerzett elnök és Jakobi László, a Forrás Kamarazenei Műhely és a Jakobi Koncert Kft. vezetője közös vállalkozásban működteti a Zeneakadémia pénztárát. Több újítást vezettek be: megváltozott a nyitvatartási idő, a hangversenyek szünetében is lehet jegyet vásárolni, emellett kibővültek az előrendelések és a kedvezmények azoknál a koncertszervezőknél, akik fölkínálják ezt a lehetőséget. Így olcsóbban válthat jegyet az érdeklődő a júliusi és szeptemberi fertőd-eszterházai két Haydn Fesztiválra. Július 13. és 22. között a Budapesti Vonósok sorozata hallható a Pompa-teremben, a fesztivál vendége lesz Ágoston András, a világhírű hegedűművész és a szintén már hírneves fiatal pianista, Bogányi Gergely, Angliából pedig Nicholas Danies oboaművész érkezik. Az őszi események rendezője a Magyar Haydn Társaság. Szeptember 1-8. között olyan muzsikusok lépnek föl, akik a historikus, tehát történeti előadásmódban szereztek nevet. Ilyen például Vashegyi György, az Orfeo zenekar és a Purcell kórus, ők képviselik a hazai színeket, valamint Rampe Siegbert csembaló- és fortepianoművész, a Nova Stravaganza és a Campanile együttes, ők Németországból jönnek. Ezeknek a művészeknek mind ki kell fizetni a tiszteletdíjat, méghozzá a koncert napján. A jegybevétel nem fedezi a kiadásokat, Strémék tehát szorgalmasan pályáznak - a Zenei Alapprogram zenei kollégiumához, a szakszervezet és a jogvédő egyesület ilyen célú kiírására és főként turisztikai céltámogatásokért. Sajnos a turizmust illetően nem a helynek megfelelő sikerrel, de egyébként nem eredménytelenül. Viszont a pénzeket mindig a teljes elszámolás után és utólag kapja meg, noha a költségek, így a nyomtatványok kiadásáé, előzőleg jelentkeznek. Pedig Strém folyamatosan szervezi ezeket a sorozatokat a Földvári Zenei Napokkal együtt, tehát munkája átvilágítható. A kifizetések sok hónappal - előfordult, hogy majdnem egy évvel - követik a fesztiválokat. Tavaly Strémnek egy örökölt családi ingatlant, egy lakást kellett eladnia ahhoz, hogy mindent kifizethessen. Hogy persze újra pályázhasson.

Kultúra és turizmus

Magyarok voltak az első vendégei a Bayreuthhoz közeli Bad Kissingen-i Fesztiválnak is. Még létezett a két Németország, amikor dr. Kari Wolfsjäger kitalálta a koncertsorozatot. Neves lapok keresett zenei publicistája volt, amikor több mint másfél évtizeddel ezelőtt Kissingenben kúráltatta magát. Jó szemmel felmérte: nyaranta az itt-tartózkodók száma szinte a duplájára nő, akiknek a kezelések mellé szellemi orvosságnak kevés a fürdőzenekar könnyű promenádkoncertje, a nagyszerű termek pedig kihasználatlanok. Szívós munkával kidolgozta a fesztivál koncepcióját, amelynek egyik pillére a minőség, a másik pedig a "hídszerep" volt, hiszen Kissingen 1986-ban a még létező NDK határzónájában feküdt.

A kultúra és a turizmus termékeny kapcsolatát szívesen igazolják a szakértők a nyári fesztiválokkal, rendszerint a bevált és nagy múltú központokat, Bayreuthot és Salzburgot említve. Ám többen is hangoztatják, hogy például Mozart szülővárosa a sznobok és a pénzszagtól szédült, képmutató menedzserek gyűjtőhelyévé vált. A kritikai hang mellett az a kérdés is gyakran felmerül, hogy az új meg új nyári fesztiválok keletkezése nem inflálja-e a programok értékét? Éppen Salzburgban rendeztek erről a témáról szimpóziumot, amelyen Csobádi Péter, Gernot Gruber, Ulrich Müller és mások mellett Fábián Imre Németországban élő magyar zenetudós is kifejtette nézeteit. Tanulmányában egyebek között azt írja, hogy a Bad Kissingen-i Nyári Fesztivál egyik kitűnő példája annak, miként lehet magas kategóriájú fesztiválhelyszínné fejleszteni egy kulturális kisugárzás nélküli (bár drága) fürdőhelyet.

Nos, Kissingenben szerencsére adva voltak helyszínek, a fürdővároska sokat köszönhet a bajor Lajosoknak. III. Ludwig építette szecessziós stílusban a Regentenbaut, azt a komplex, többtermes kulturális célokat szolgáló házat, amelynek cseresznyefa borítású, több mint ezerszemélyes koncerttermét Budapest is megirigyelhetné. A "kurzentrum" sétányán áll Varga Imre Rákóczy-szobra (a kissingeniek következetesen y-nal írják a fejedelem nevét), akiről az a legenda járja, hogy itt pihent meg Párizs felé mentében. Így a XVIII. században talált két nagy hozamú hőforrás egyikét róla nevezték el - a másikat Pandúrnak hívják -, kétévente pedig jelmezes felvonulást tartanak emlékére.

A német társadalom- és nyugdíjbiztosítás jelentős kezelési térítéseket nyújt, a pihenő, gyógyuló vendégnek nem kell krajcároskodnia, így boldogan kulturálódik. Pedig a jegyek nem olcsók, egy közepes árú biléta 80-100 márka (10-12 ezer forint). Szinte mind elkél elővételben, ritka szerencse az utolsó pillanatban akárcsak egyhez is hozzájutni. A jegybevétel a költségek mintegy nyolcvan százalékát fedezi, a művészek kényeztetéséről a szponzorok és a támogatók gondoskodnak.

Sztárok fordulnak meg itt, többen rendszeresen: a közönség kedvence Cecilia Bartoli, Juliane Banse, Emma Kirkby, Lorin Maazel, Jefim Bronfman, Várjon Dénes, Kocsis Zoltán, a Budapesti Fesztiválzenekar, Lendvay József, Tokody Ilona, a budapesti Operaház zenekara. Tokody harmadik nyáron tér vissza a kissingeni pódiumra, operagálája a finisbe, július 13-ára került - a rendezvény idén június 15-étől július 15-ig tart. Wolfsjäger asszonynak megvalósult egy másik vonzó elképzelése is: vasárnap délelőttönként a kamarateremben egészen kezdő, ígéretes tehetségeket mutat be az egyáltalán nem válogatott publikumnak - előkészíti számukra a terepet. Szemét mindenen rajta tartja, reggel vendégművészekkel étkezik, este benéz a pénztárba, a "one women show" egyelőre pompásan működik.

Zimányi Zsófia, a Budapest Fesztiválközpont Kht. vezetője A Budapesti Tavaszi Fesztivált szervező Budapest Fesztiválközpont Kht. vezetőjének egyik szeme nevet, a másik nem sír, csak könnyezik. Mégpedig amiatt, mert elég költséges az idei vendégjárás. Ma még nem tudja, csak reméli, hogy legalább nullszaldóra "jön ki", erre az jogosítja föl, hogy a fesztivál finanszírozói, a Gazdasági Minisztérium - mint a turizmusért felelős -, a kulturális tárca, a fővárosi önkormányzat és a millenniumi kormánybiztosi hivatal az inflációt követő mértékben emelte meg a támogatásokat. Kedvezményes szálláshelyeket ad már nemcsak a Budapest Marriott, hanem az Art'otel is. A kiadványokat, a honlapot, amelyen már a fesztivál zártakor a következő évi program látható, a Magyar Turizmus Rt. segítségével készítik, ami érthető, hiszen a külföldi turistát időben meg kell ismertetni az információkkal.

Hegyen-völgyön

Sajnos az idén nem lesz magyar közreműködője a vorarlbergi Schubertiadénak. Noha a fesztiválnak, amely 2000 nyarán ünnepelte alapítása 25. évfordulóját, csaknem másfél évtizedig volt aktív résztvevője és tanácsadója Schiff András, de itt is fellépett például Kocsis Zoltán és a Keller vonósnégyes.

A rendezvénysorozat története egy hirtelen támadt ötlettel kezdődött. Félúton Feldkirch - Svájc, Ausztria és Liechtenstein határán - és a Bodeni-tó partján fekvő Bregenz között egy gyönyörű olasz reneszánsz stílusú kastély áll. Negyed századdal ezelőtt felújították festői lovagtermét, és egy koncerttel nyitották meg. Hermann Preyt és Dietrich Fischer-Dieskaut, a két világhírű bariton énekest könnyen rávették a környék zenebarátai, hogy szövetkezzenek egy fesztiválra. Először természetesen Mozartra gondoltak, ám belátták: Salzburggal lehetetlen konkurálni. Ez a bregenzieknek sem sikerült, ők egészen más stílusú ünnepi játékokat rendeznek. A hegyek, a békésen legelésző tehenek, a viruló ligetek, tehát az idilli környezet hívta ide Schubert szellemét.

Kezdetben ő és kortársai szerepeltek a programban, ma Mozarttól Mahlerig terjed a repertoár, s noha adnak zenekari hangversenyeket is, azért a műsorok gerincét a dalestek képezik. Eddig három-négy szakaszban, tavasszal, nyáron és kora ősszel voltak Schubertiade-események. Több helyszínen, Feldkirchben, ahol jó színvonalú konzervatórium működik, Lindauban, a Bodeni-tó múzeumszigetén, Hohenemsben és fönt a hegyek közt, Sankt Geroldban és Schwartzenbergben.

A szervezők 2000-ben, az évfordulós sorozatban alighanem alaposan kivéreztek, mert 2001-ben csupán két sorozatot terveznek egyetlen helyszínen. Azért - ahogy Pesten mondják - nekünk legyen mondva ez a spórolós program! Csak néhány név a listáról: Juliane Banse, Cecilia Bartoli, Ian Bostridge, Vesselina Kasarova, Olaf Bär, Ann Murray, Felicity Lott, Violeta Urmana, Simon Keenlyside, Christophe Prégardien, Andeas Scholl, Mitsuko Uchida, korunk egyik legérdekesebb Mozart-pianistája, és még hosszan folytathatnánk az aktuális sztárok felsorolását. Arra a bizonyos egyetlen helyszínre, a schwartzenbergi Angelika Kauffman Saalra viszont sokat költenek. A faluház 400 személyes termét 600-asra növelik, új bejáratot nyitnak, fedett előcsarnokot és liftet építenek - a publikum minden módon való kényeztetésére. A jegyek árát ugyanis itt is megkérik: 1100 schilling a belépő egy zenekari koncertre, igaz, ezért Sir Charles Mackerrast és a Scottish Chamber Orchestrát hallhatja az ember.

Természetesen a koncert alatt nyitva áll az üzlet, amelyben nemcsak képeslapokat, zongorabillentyű-mintás sálat, esernyőt, ceruzát és egyéb csecsebecsét lehet kapni, de jeles forrásmunkákat is a szóban forgó zeneszerzőkről, minőségi reprodukciókat, emellett fantasztikus választékban és változatos áron az előadók CD-i is megvehetők. S ha az ember szert tett egy lemezre, a koncert után a borítót aláírathatja a művészekkel, akik mind kijönnek a produkció után az előcsarnokba, hogy találkozzanak, szót váltsanak a közönséggel.

A műsorfüzetekben megtalálhatók a dalok szövegei, a komponisták, az énekesek és a hangszeres művészek életrajzai. A roppant hasznos és csinos kiadványokat szponzorok nyomtatják, ezzel is támogatva a fesztivált, amely egyetlen groschen állami vagy tartományi segítséget sem kap - a rendezők tehát csak a jegybevételre és a magántámogatókra számíthatnak. A környékbeliek - közéjük értve a liechtensteini hercegi párt - természetesen honpolgári kötelességüknek érzik a koncerteken való megjelenést, mégis, ők csupán a nézők mintegy negyedrészét adják. A publikum csaknem fele a közeli Németországból, mintegy 10 százaléka pedig Svájcból érkezik. Egyre több brit zenebarát is jön ide. Sok cég - az Austria Tabaktól a Bank Austriáig, a térségbeli szállodáktól és a hangversenyek időpontjaihoz készséggel alkalmazkodó buszvállalatig - viszont szívesen szponzorálja a fesztivált, mert ilyenkor a vendégek bőkezűen költenek a bájos vendégfogadókban és sörkertekben.

HAGYOMÁNY ÉS HALADÁS A Siemens Nemzeti Vállalatcsoport második éve mecénása a Budapesti Tavaszi Fesztiválnak. Anyagi forrásokat, kapcsolatokat teremt a szervezők számára, nem szól bele a programba, de irányultsága, gazdasági partnerei révén gyakorol bizonyos hatásokat, és - úgy látszik - a kultúra felől érkező impressziók elől sem zárkózik el. Ez a rugalmasság az anyavállalat hagyományaiból fakad. A német alapítású Siemens, ma multinacionális cég egyébként már több mint egy évszázada van jelen Magyarországon: az első villamos vasutat építették ki Budapesten, a Nyugati indóháztól. A Siemens szociális gesztusai mellett sokat áldoz a tudományos kutatásokra, az oktatásra mindenütt, ahol létezik. Több budapesti egyetemmel tart kapcsolatot, a magyar felsőoktatásban komoly támogatói szerepet vállal. A konszernnek saját kulturális programja van, külön apparátus foglalkozik az előadóművészetek különböző ágainak menedzselésével. Ehhez a remek gyakorlathoz csatlakozott a nemzeti vállalatcsoport, mint a BTF mecénása. Tevékenysége elismeréseként a Siemens idén elnyerte a NIOK-tól (Nonprofit Információs és Oktatóközpont Alapítvány) az Év Támogatója díjat.

Itthon nem egyszerű

Itthonról nem csupán a smaragdszínű alpesi rétek látszanak zöldebbnek. A fesztiválszervezési ambíciók - bár ugyanolyan lázasak, mint a szomszédban - másként érvényesülhetnek. A pénz - vághatná rá az olvasó. Igen, az anyagi források másutt bővebben buzognak, bár a technokrata kormányok Párizstól Berlinig szűkmarkúak a kultúrával. Azért nem a pénz az egyetlen ok, hanem inkább a hagyomány hiánya.

Nem mintha nem lennének nagy múltú rendezvények, sőt ma már a fiatalabb fesztiválok is túlléptek a "kamaszkoron", de a rendszerváltozás érintette a finanszírozási metódust is. A kulturális termék piaci áru - mondják a gazdasági szakemberek. Csakhogy a fizetőképes kereslet kisebb, semhogy értékén lehetne áruba bocsátani ezeket a "termékeket". Mert Skót Kamarazenekar ide, Sir Mackerras oda, nálunk ugyan hányan adnának ki 21 ezer forintot egy hangversenyjegyért?

Az állami és önkormányzati támogatást egyelőre nem nélkülözheti a kulturális szféra, amely azért megpróbált bizalmasabb viszonyba kerülni az üzletivel. A legjobb példa erre a Budapesti Tavaszi Fesztivál (BTF) és a Siemens Nemzeti Vállalatcsoport kapcsolata.
A "viszony" három évre köttetett (korábban a TVK, illetve a Pannon GSM támogatta a BTF-et), s reméljük, 2002 után is fennmarad. A Siemens anyacége példaszerűen támogatja a kultúrát és a szociális szférát otthon, Németországban. Az Ernst Siemens Alapítványé az egyik legrangosabb német művészeti díj, s a magyarok számára büszkeség, hogy azt 1997-ben Kurtág György, 1998-ban pedig Ligeti György nyerte.

Mindketten vendégei lesznek egyébként az idei tavaszi fesztiválnak. A most 75 éves Kurtág születésnapi hangversenyére hazajön a három évvel idősebb Ligeti és a náluk fiatalabb, de a világban velük egyenrangú pályatársuk, Eötvös Péter is. E koncert megtartása a minisztériumi és fővárosi büdzsét alaposan kiegészítő Siemensnek köszönhető. Csakúgy, mint a Mannheimi Nemzeti Színház zenekarának és operaegyüttesének vendégjátéka, valamint a Berlini Szimfonikusok és Eliahu Inbal föllépte.

A programot öt éve szervező Budapesti Fesztiválközpont Kht.-t a főváros hozta létre, vezetője az első privát koncertiroda, a Pentaton alapítója, a menedzselésben sokéves nemzetközi gyakorlattal bíró Zimányi Zsófia. Így a BTF is követi azt a szokást, hogy a zárónap idején közzéteszi a következő évre tervezett műsort, decemberben elküldi a műsorfüzeteket a még létező idegenforgalmi kirendeltségekhez és partner-turistaszervezetekhez, s honlapját állandóan frissíti. Ebben még előbbre is jár, mint nyugati társai, amelyek föltehetően a gazdagság kényelme miatt nem korrigálják adataikat. A BTF sokrétű anyaga a www.fesztivalvaros.hu és a www.euro-festival.net honlapokon is elérhető.

Az utóbbi fönntartója az Európai Fesztiválok genfi székhelyű szövetsége, főtitkára a BTF korábbi vezetője, a magyar Klenjánszky Tamás. A szövetségnek több mint nyolcvan tagja van a svéd Drottningholm Fesztiváltól a bejrúti Al Bustánig. Egyébként a másfél évtizedig tartó libanoni harcok között a múzsák épp csak pihentek, a programok nem szűntek meg egészen. S most, hogy viszonylagos béke uralkodik a tájon, ünnepi játékoknak ad helyet például a hegyek között fekvő palota, az emírek egykori lakhelye, ma az elnökök nyári pihenőhelye, Beiteddin is. A MÁV Szimfonikusok például két szezonban is vendégként voltak itt: 1999-ben Placido Domingo, 2000-ben Kiri Te Kanawa koncertjén léptek föl.

Hetényi Péter, a Siemens elnöke A Budapesti Tavaszi Fesztivál idei jelmondata - H@gyomány és művészet - az e-korban egészen egybevág a Siemens-fejlesztésekkel. Hetényi Péter elnök szerint az idei fesztivál egy új korszak eseménye lesz. Mint mondja, az információs technológia fejlődése sokkal nagyobb ugrás - rövidebb idő alatt -, mint a technika több száz éves fejlődése. Az internetvilág beköltözik az otthonokba. S minthogy a Siemens olyan vállalatcsoport, amely maga is az információ és a kommunikáció területén működik, tehát a legkorszerűbb tudást kínálja partnereinek, fontosnak tartja, hogy ez a modernitás is kézzelfogható legyen a fesztiválvendégek számára. Lényeges az is, hogy az új technikai eszköz már nem állítja szembe a humán és a reál ismereteket. Túlzás talán a reneszánsz ember újjászületését jósolni, de a tágabb látókör érvényre jutását bátran elvárhatjuk.

Gazdag program

Visszatérve a Budapesti Tavaszi Fesztiválhoz, a millennium évében volt húszesztendős a rendezvény, így a két ünnepi alkalmat minden korábbinál gazdagabb programmal köszöntötték. Bemutatták Eötvös Péter új operáját, a Három nővért, mindössze két évvel a lyoni ősbemutató után. Itt járt a BBC Szimfonikus Zenekara Andrew Davis vezényletével, Leonidas Kavakos, a görög hegedűfenomén és Borisz Pergamenscsikov csellóművész és még sokan mások. Ismét megrendezték az operettfesztivált, és kortárs táncszínházi találkozót is szerveztek.

A támogatók közül a legtöbbet, 135 millió forintot a turizmusban érdekelt Gazdasági Minisztérium szánta a fesztiválra. A kulturális tárca, a fővárosi önkormányzat és a szponzorok körülbelül ugyanannyit költöttek a BTF-re, a jegybevétel megközelítette a 100 milliót, és a Budapesti Fesztiválközpont Kht. egyéb, főként barterszerződésekből adódó bevételei meghaladták a 200 milliót.

Nehéz volt elképzelni, hogy az ünnepi koncepció fölülmúlható. E cikk írásakor úgy látszik: mégis lehetséges. Bizonyosan elfogy minden jegy Msztyiszlav Rosztropovics és a Liszt Ferenc Kamarazenekar kongresszusi központbeli hangversenyére, nagy várakozás előzi meg a cselló és az orosz zene XX. századi óriásának Budapestre érkezését. Akárcsak azt a Bánk bán koncertprodukciót, amelyben két világjáró magyar énekesnő, Marton Éva és Rost Andrea is pódiumra lép. Az idén 10 éves Budapesti Kamaraopera Händel Orlandóját mutatja be Philip Pickett, a londoni Guilhall School of Music mesterének vezényletével.

Fesztivál a fesztiválban a Mandarinok világszemléje. Bartók táncszínpadi hőse nemcsak európai elképzelések, a lódzi és zágrábi táncosok megfogalmazásában kerül színre, de várnak egy kínai társulatot is. Nagyszabású kiállítások, szabadtéri programok tarkítják a március 16. és április 1. közötti napokat. Közben a kht. javában dolgozik a Budapesti Őszi Fesztivál, a kortárs, az avantgárd művészetek eseményeinek szervezésén is, és már megkezdődött a 2002-es BTF előkészítése is. Hiszen világhírű művészekkel szerződni legalább kétéves terminusokra lehet.

A fesztivál ebben a két évben elérte azt a méretet, amelynek finanszírozási forrásai nem könnyen, de még előteremthetők. A következő évek feladata a színvonal megőrzése és a világsztárok fiatalabb nemzedékének Budapestre hívása.

Ebben sokat segíthetnek a külföldön működő magyar kulturális intézetek. A kulturális áramlás akkor élénk, ha a viszonosságon alapul. Ha a nagy fesztiválközpontokban több fiatal magyar művész kelti föl a közönség érdeklődését, a neves művészek is szívesebben eljönnek, Budapest pedig visszanyerheti két világháború közötti rangját, amikor az induló sztárok karrierjük kikerülhetetlen állomásának tekintették a magyar fővárost.

Bogyay Katalin, a másfél éve megnyílt londoni központ igazgatója még újságíróként alapozta meg kitűnő kapcsolatait. Koncepciójának egyik alapmotívuma: a kicsi és nem túl gazdag központ egyedül nem rendezhet világraszóló eseményeket, e helyett érdemes inkább bekapcsolódnia a különféle londoni fesztiválokba. Tavaly június-júliusban Magyarország lehetett a X. Nemzetközi Zsidó Művészeti Fesztivál fő vendége. A londoni sorozatok közé tartozik a Hétfői Zeneszalon - ezeken fiatal tehetségeket mutatnak be, péntek esténként pedig magyar dzsesszmuzsikusok játszanak a Maden Lane 10.-ben.

A Hungarian Cultural Centre kortárs darabok legjobbjaiból is rendszeresen bemutat, angolul. Spiró György Szappanopera című színműve például előbb hangzott el Shakespeare nyelvén, mint magyarul. Márciusban a magyar zene hetén a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és a brit Királyi Zeneakadémia közös koncertjére kerül sor a Kensington Palotában, májusban magyar dzsessz szól a South Banken. A Barbican júniusi programjához magyar irodalmi fesztivál illeszkedik, novemberben a Huddersfieldi Kortárs Zenei Fesztivál, majd a City of London Fesztivál fókuszában áll Magyarország.

Civilek a pályán

A civil kezdeményezések, akárcsak Vorarlbergben, persze jóval szerényebb keretek között termettek fesztiválokat. Nem szabályos fesztivál, de kócosságával, sokszínűségével egyre több embert varázsol el a kapolcsi Művészetek Völgye. Aki csak egyszer is járt az Eger-patak, az öreg malmok völgyében, azt rabul ejti a táj. 2001 nyarán - ha a szponzorok is úgy akarják - 13. alkalommal randevúzik egymással színház, komoly- és könnyűzene, film és irodalom. Performance, tánc, gyermekprogramok és népművészeti vásár is van a kínálatban. "Jelmondatunk a különlegesség és kreativitás" - írják a fesztivál honlapján a szervezők. A távlati tervek között a térség rehabilitációja szerepel, a tárgyi építészeti és kulturális értékek mentése mellett lehetséges egy modern, de hagyományos elemeket megtartó falumodell kialakítása.

Egy másik civil indíttatású fesztivál tavaly tette meg első tétova lépéseit. A fővárosból kék busz megy ki Nagykovácsi községbe. A táj itt is különleges, a zsákfalut elkerülik az átutazók, a sváb őslakók mellé nyugalmat áhító művészek és üzletemberek költöztek. A nyár végén nyílt meg a település határában az Amerikai Iskola, ami jó alkalom volt arra, hogy mintegy két hétre művésztársakat hívjanak fellépni. A fesztivál egyik spiritus rectora Gulyás Dénes, a világjárt énekes. Ő sem régen lakik Nagykovácsiban, de jó érzékkel fedezte föl a község lehetőségeit. A kitűnő akusztikájú plébániatemplomot, az elhagyott kőbányát, a kápolnát és a többit.

A tavalyi fesztivál veszteséges volt, kis pénzből hozták ki, a jegyek árát inkább jelképesnek nevezhetjük, mégis megtermelték a költségek csaknem felét. Az idén alapítványt hoztak létre, ez áll majd a Linum Művészeti Napok mögött. S közben szorgalmasan pályáznak, akárcsak a Tiszadobi Zongorafesztivál szervezői. Ebben az évben már az Európai Unió kulturális pályázataira is lehet jelentkezni. Igaz, nem egyedül, hanem két másik tagország valamely intézményével együtt. Minderről részletes információk szerezhetők a http://www.kulturpont.hu/ujdonsagok_.html internetes címen a magyar Kultúrpont irodánál.

Bán Teodóra, a VIP Art Management vezetője A művésznő a 10. Nyári Opera- és Balettfesztivál műsorának részleteivel foglalkozik, amelynek az Operaház ad helyet. A BudaFest az idegenforgalmi szezon csúcsán, augusztus 4-én nyílik, utolsó előadását augusztus 19-én tartják. Néhány éve szorosan együttműködik a Szegedi Szabadtéri Játékokkal és az Operaházzal, a szegedi premier bekerül a fesztiválra, majd a dalszínház repertoárjába. Az idén ilyen előadás lesz Johann Strauss Denevérje, az új produkciót egyébként egy lekötött japán turné szempontjai szerint készítik elő. Bartók operáját, A kékszakállú herceg várát a Budapesti Tavaszi Fesztiválra újították föl, mellé friss koreográfiát készít a BudaFestre Pártay Lilla, a Concerto című kompozícióra. Gounod Rómeó és Júlia című operájával vendégként érkezik Budapestre a Kijevi Opera együttese. A kijeviek 2000-ben részt vettek a Budapesti Nemzetközi Énekverseny lebonyolításában, a nyertesek náluk mutatkoztak be először a francia szerző zenedrámájában. Természetesen Bán is szorgalmasan pályázik, és a támogatók jóvoltából készíti a műsort. Segítségüket jegyekkel és az előadások szünetében egy kis baráti pezsgőzéssel "honorálja". Mindig személyesen kér, és személyesen, jó háziasszonyként ellenőrzi, eljöttek-e meghívottjai. Fontosnak tartja, hogy a kapcsolat ne legyen formális, szerinte erősíti a bizalmat a személyesség. Egy sikerült este után a következő évben bátran ismét fölkeresheti azokat, akik segítettek, sőt az is előfordul, hogy a támogatók szereznek maguk mellé új partnereket.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. március 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére