Meleg vízhez milliárdok

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. március 1.) vegye figyelembe!

Egészségturizmus, új felfogásban

Megjelent a Cégvezetés (archív) 35. számában (2001. március 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

Az elmúlt évtizedekben nem volt hiány a turizmus fejlesztésére szánt programokból, koncepciókból, ám az igazán jelentős állami támogatás valahogy mindig elmaradt, így önerőből az idegenforgalmi ágazat nem volt képes látványos fejlődésre. A jelenlegi kormány - miképp az előzőek is - az idegenforgalmi ágazat jelentős serkentésére tett ígéretet, a Széchenyi-terv tartalmaz turizmusfejlesztési koncepciót is. Prioritást a gyógy- és termál-, újabb nevén: az egészségturizmus kapott.

 

A magyar turizmusra több évtizede az ellentmondásosság a jellemző: a világ egyik legkedveltebb célországa hazánk, látogatottságban az előkelő 13. helyen, viszont turisztikai bevételeink alapján a középmezőnyben, a 38. helyen állunk. A látogatók száma alapján a világturizmusból való részesedésünk ugyancsak imponáló, 3-4 százalék, ugyanakkor a bevételekből csak 1,1 százalékos a részesedésünk. Nálunk az ezer lakosra jutó külföldi látogatók száma háromszorosa az EU átlagának, ugyanakkor a kereskedelmi szálláshelyeken regisztrált vendégéjszakák száma, illetve az egy turistára jutó bevétel csak fele, harmada az Európai Unió átlagának. Ausztriában - ahová csaknem annyi turista érkezik évente, mint hozzánk - az egy főre jutó pénzköltés 635 dollár, míg nálunk csak 118 dollár.

Nem mindenért az időjárás a felelős

Az ellentmondás oka minden szakember előtt egyértelmű: a hazai turisztikai kínálat messze elmarad a nyugat-európai átlagtól, de a saját lehetőségeinktől is. A szolgáltatások színvonala nem versenyképes, hiányzik az infrastruktúra, a környezeti kultúra és főként vidéken kevés az igényes vendégek fogadására alkalmas minőségi szálláshely. Korábban, amikor még a tömegturizmus kiszolgálását preferálta az idegenforgalmi politika, éppen a minőségi turizmus területeit szorították vissza, pedig ezek az átlagnál magasabb bevételt hozhatnának. Hiányoznak az olyan komplex turisztikai termékek, amelyek egyszerre több versenyképes programajánlatot tartalmaznak, és vonzzák az igényes, fizetőképes vendégkört. Nem segít ezen a helyzeten a magyar turizmusra jellemző szezonalitás sem, bár erről elsősorban az időjárás tehet. De nem írható csak az időjárás számlájára az, hogy gyakorlatilag az idegenforgalom kétharmada ma is két nagy területre, a Balatonra és Budapestre koncentrálódik, ahol a külföldi vendégéjszakák több mint 60 százalékát regisztrálják, 37 százalékát pedig júliusban és augusztusban. Az elmúlt évtizedekben az idegenforgalom felelősei túl sokat nem tettek a nyári szezon megnyújtásáért, illetve azért, hogy legyen olyan kínálat, amely nem kifejezetten az időjárás függvénye. Pedig lenne miből választani, hiszen a turisztikai szakértők szerint Magyarországon 6000 turisztikai látványosság található. Jelenleg ennek csak egyharmadát találjuk meg a turisztikai ajánlatok között.

Az elmúlt években a belföldi turizmus aránya 25-30 százalékra csökkent, egyrészt, mert aki tehette, külföldre utazott, a többség viszont lemondott a nyaralásról, mert az itthoni árakat sem tudta megfizetni. (Pedig a fejlett országokban a belföldi turizmus a meghatározó, ez adja a forgalom 70 százalékát.)A szakemberek állítják, hogy ez szakmailag nonszensz, hiszen a fenntartható fejlődéshez alapvetően szükséges a szezonalitást ellensúlyozó, megbízható belső kereslet.

Mindennek ellenére a turizmus sikerágazatnak számít, és valóban az is. Miközben rekordokat döntő devizabevételeivel az ország kereskedelmi mérlegét rendre helyrebillenti, s ennek fejében minden kormány fejlesztési programokkal kecsegteti, valójában magára hagyták. Az utóbbi 25-30 évben a turizmus fejlesztésére szánt programokból, koncepciókból nem volt hiány, az állami támogatás azonban valahogy elmaradt, vagy mindig kevesebb volt a szükségesnél. Így az áttörés is váratott magára, sőt, tulajdonképpen még máig sem következett be.

EGYRE TÖBB A HAZAI VENDÉG Az országban jelenleg 24 gyógyszálló több mint 4000 szobájában, csaknem 9000 vendéget képes fogadni. 2000-ben az első háromnegyedévben a gyógyszállók 300 ezer külföldi és hazai vendéget regisztráltak, több mint másfélszeresét az egy évvel korábbinak. Különösen a belföldi vendégforgalom növekedett, ebben minden bizonnyal közrejátszik, hogy 17 egységben elfogadják a Nemzeti Üdülési Szolgálat üdülési csekkjét. A vendégéjszakák 65 százalékát külföldiek fizették. A gyógyszállók részesedése a szállodák összes szállásdíjbevételéből 13 százalékos, ez a 2000. évben az átlagosnál lényegesen nagyobb mértékben, 38 százalékkal növekedett.

Fókuszban a minőség

A Széchenyi-terv turizmusfejlesztési programja konkrét célokat fogalmaz meg a következő hat esztendőre, s az első két évre az ágazat fejlesztésére fordítható forrásokat is megjelöli. E szerint az a 2000-ben csaknem 8 milliárd forintos központi támogatási összeg, amelynek jelentős része pályázatok formájában a turizmus fejlesztésére rendelkezésre állt, 2001-ben 25 milliárd forintra emelkedik, s várhatóan nagyobb összeget, 28 milliárdot kap az ágazat 2002-ben is.

A program alapvetően és egyértelműen a minőségi turizmus felé való elmozdulást tűzi ki célul, azzal együtt, hogy korántsem zárja ki a tömegturizmus adottságainak jobb hasznosítását. De leszögezi: a turizmus sokfajta pozitív gazdaságstratégiai hatását - a fizetési mérleg javításától a munkahelyteremtésig, a területfejlesztéstől a kulturális értékek megőrzéséig - leginkább a minőségi turizmus garantálhatja. Mindenekelőtt a külföldi turizmus hatékonyságának növelésére van szükség, amit a nemzetközileg is versenyképes turisztikai termékek és szolgáltatások fejlesztésével kell elérni. Hangsúlyt kap a belföldi turizmus fejlesztése is, mivel e nélkül nem teremthető meg az ágazat stabilitása, kiegyensúlyozottsága. A fenntartható fejlődés feltételeihez olyan fejlesztési irányok és módszerek alkalmazása célszerű, amelyek nem járnak negatív hatással az ország természeti és kulturális környezetére. A hagyományos „puszta, gulyás, paprika" turisztikai országképet a magyar kulturális örökségek előtérbe helyezésével kell kiegészíteni. Végezetül pedig a hagyományos vendégkör mellett újabb országokat kell meghódítani.

A turizmusfejlesztési koncepció hét alprogramot tartalmaz: a gyógy- és termál-, a konferencia-, a lovas-, a kastély- és várturizmus, a tematikus parkok, a turisztikai információs rendszerek, valamint egyéb minőségi turisztikai termékek alprogramját. Közöttük prioritása a gyógy- és termál-, azaz újabb nevén: az egészségturizmusnak van.

Az új fogalommal már egy ideje barátkozik a turisztikai szakma: a hagyományosan gyógyturizmusnak nevezett ágazatot - a Gazdasági Minisztérium turisztikai helyettes államtitkárságának nyelvújító törekvése szerint - immár ajánlott egészségturizmusnak titulálni. A Széchenyi-terv termál- és gyógyturizmus-fejlesztési alprogramjának részleteivel megismerkedve kiderül, hogy az új elnevezés nemcsak önmagáért való formai változtatás, hanem tartalmilag is mást takar. Az egészségturizmus pontosan az, amit az összetett szó jelent: olyan utazásokat, amelyeket az ember az egészségi állapotának megőrzése, illetve javítása érdekében tesz. A nagyívű kormánytervek szerint Magyarország ennek az egyik központja kíván lenni.

Az egészségturizmus a hagyományos gyógy- és termálturizmusnál gazdagabb tartalmat takaró fogalom - tudtuk meg dr. Ruszinkó Ádámtól, a Gazdasági Minisztérium turisztikai helyettes államtitkárságának szaktanácsadójától. A gyógyturizmus csak az egyik, bár nálunk még kétségtelenül a legelterjedtebb és legismertebb formája ennek a szakágazatnak. A nemzetközi trendek szerint világszerte felértékelődik az egészséges életmód. A korszerű felfogás szerint az egészségturizmus magában foglalja a wellness- és fitneszturizmust is, ami tulajdonképpen a prevenciót szolgálja. Mi is számíthatunk arra, hogy a nemzetközi kereslet ugrásszerűen megnő e szolgáltatások iránt, különösen az Európai Unióhoz való csatlakozásunkat követően. Az életszínvonal emelkedésével várhatóan mind több magyar látogat majd el a híres gyógy- vagy termálfürdőkbe, illetve egyre nagyobb lesz az igény a különböző egészségmegőrző kúrák iránt. A belföldi turizmus 2000-ben elsősorban ezen a területen bővült.

Bőséges termálvízkészlet

Az egészségturizmus három területre bontása gyakorlatilag azt jelenti, hogy a célközönség is jelentősen kibővül. A tulajdonképpeni klasszikus gyógy- és termálturizmus célcsoportja a hatvan éven felüli korosztály és azok a beteg emberek, akik a gyógyvíztől vagy más terápiától várják a gyógyulásukat, illetve állapotuk javulását, a wellness viszont az egészséges, általában a középkorosztályhoz tartozóknak ajánlott. A termálvízzel vagy egyéb attrakciókkal összekötött turisztikai szolgáltatásokat általában azok veszik igénybe, akik rendszeresen időt és pénzt áldoznak a relaxációra, a stressz oldására, kedvelik az egészséges életmódot, a rendszeres testmozgást, nem rabjai káros szenvedélyeknek. A fitnesz a fiatalabbak számára vonzó, s abban különbözik a wellnesstől, hogy sokkal több aktív, sportos programot kínál, hiszen ebben a korban az egészséges életmód mellett fő szempont a fizikai erőnlét javítása és az esztétikus külső elérése.

Arra a kérdésre, hogy Magyarországon miért az egészségturizmus a kiemelt idegenforgalmi terület, Ruszinkó Ádám szerint könnyű válaszolni. Nemzetközi összehasonlításban is jelentős termálvízkészlettel és számos egyéb gyógytényezővel, például barlangokkal, természetes szén-dioxiddal rendelkezünk. A legfrissebb, 1995-ben végzett felmérés szerint Magyarországon csaknem 800 működő hévízkút található. A termál- és gyógyvízkészlet szinte egyenletesen oszlik meg az országban. Bárhol lefúrnak - kis túlzással -, feltör a meleg víz. (Eddig csak Nógrád megyében nem találtak gyógyforrást.) Termálvizekben a leggazdagabb a dél-alföldi régió. A hévizek többsége - az összetétele és gyógyhatása alapján - gyógyvízzé nyilvánítható. Ez azonban elég hosszadalmas procedúra, körülbelül két évet vesz igénybe. Egy fürdőhely kedvező imázsához viszont nagyban hozzájárul, ha minősített gyógyvízzel rendelkezik.

Az egészségturizmusnak a turizmus egyéb ágazataihoz hasonlítva is számos előnye van. Kevésbé érvényesül a szezonalitás, az átlagos tartózkodási idő a hagyományos turizmusban általános 3-5 nappal szemben itt gyakran 2-3 hét. A fajlagos pénzköltés - a gyógyászati szolgáltatások igénybevétele miatt - lényegesen magasabb, mint más idegenforgalmi területeken. Az sem mellékes szempont, hogy a vendégek 90 százaléka konvertibilis valutában fizet, sőt, a hazai és nemzetközi tapasztalatok szerint az ilyen célú turisztika tőkevonzó.

Állami pénzek, pályázatok

A Magyar Turizmus Rt. adatai szerint az országban jelenleg hetven településen 90 gyógyfürdő, gyógy- vagy termáluszoda, strand és gyógyszálló működik, csak a fővárosban mintegy 20 gyógyfürdő, illetve gyógyvízzel táplált strand, uszoda fogadja a vendégeket. Ugyanakkor a turizmusfejlesztési program 350 közfürdőhelyet tart számon, 1200 fürdőmedencével. Ezek nagyobbik része azonban nem felel meg a korszerű egészségügyi és technológiai követelményeknek sem, többségük átépítésre, illetve felújításra szorul. A településeken általában hiányzik a megfelelő infrastruktúra, a fürdőhelyek nehezen megközelíthetők, nyoma sincs a turizmus számára vonzó környezeti kultúrának. De még az ismert és népszerű helyeken található fürdők között is csupán néhány elégíti ki a minőségi követelményeket.

A turisztikai helyettes államtitkárságon létrehoznak egy úgynevezett termékfejlesztési főosztályt, amelynek a projektek előkészítése lesz a feladata. Egyrészt a projektgazdáknak - önkormányzatoknak, vállalkozóknak - segítenek a pályázatok előkészítésében, másrészt a befektetői körökkel tartják a kapcsolatot. Meghatározó tennivalója lesz a főosztálynak az állami tőkekoncentráció megvalósítása, vagyis az, hogy a különböző állami forrásokat - út-, csatorna-, egyéb infrastruktúra-építéshez, vagy egyéb célra, más minisztériumoknál meglévő pénzeket - egy adott projekthez csoportosítsák.

A Gazdasági Minisztérium tudomása szerint jelenleg mintegy 100 helyen terveznek az országban valamilyen egészségturisztikai projektet. Ebből 40-50 van olyan állapotban, hogy egy-két éven belül elkezdődhet a fejlesztés. A keretbe valószínűleg nem fér minden(ki) bele, az első körben a Széchenyi-terv támogatásával várhatóan 12-15 nagyobb egészségturisztikai központ fejlesztése indulhat meg. Azt szeretné a GM, ha ezek modellértékűek lennének. A későbbiekben évente talán 7-8 új létesítményt bír el a magyar piac. Kizárólag pályázati úton, szigorú szakmai kritériumok alapján lehet majd a vissza nem térítendő támogatáshoz hozzájutni. A vállalkozók esetében, amennyiben már működő cégről van szó, megvizsgálják, hogy rendszeresen fizette-e a turisztikai hozzájárulást, az önkormányzatoknál azt nézik, hogy beszedte-e az idegenforgalmi adót, és mire fordította azt. Ha mindezt rendben találják, nagyobb eséllyel vehet részt a pályázaton.

Az OEP-kapcsolat

Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) 38 gyógyszolgáltatást nyújtó fürdővel áll szerződéses kapcsolatban, amelyek 1999-ben 5 millió balneoterápiás kezelést végeztek. Az OEP a fürdőknek erre 2 milliárd 170 millió forintot fizetett ki, ez az évi gyógyszertámogatásnak csak elenyésző része (1-1,5 százaléka). A jelenlegi gyakorlatban gondot okoz a gyógyfürdői kezelések elszámolása az egészségbiztosítóval. Mint Lasztovicza Jenő, az Országos Idegenforgalmi Bizottság (OIB) elnöke elmondta, folynak a tárgyalások az OEP-pel a támogatások körének a bővítéséről és a támogatási összegek emeléséről. Hazánk szorgalmazná az államközi megállapodásokat a külföldi biztosítások elfogadásáról, eddig azonban csak a sürgősségi ellátásra vonatkozóan sikerült például Németországgal megállapodni. Esetenként bizonyos országok magánbiztosítóival létezik ilyen típusú együttműködés, általában azonban védik saját piacukat, s csak abban az esetben térítik meg a magyarországi gyógykezelést, ha az mással valóban nem helyettesíthető. Az Európai Unióhoz való csatlakozás után a helyzet alapjaiban megváltozik, bár bizonyos megkötések feltehetően az EU-ban is lesznek.

Az OEP támogatásával - szakorvos, gyermekgyógyász és háziorvos javaslatára - jelenleg igénybe vehető gyógyfürdőkezelések:

  1. termálgyógyfürdő, gyógymedence, hévízi tófürdő,
  2. termálkádfürdő,
  3. iszappakolás, iszapfürdő,
  4. súlyfürdő,
  5. szénsavas fürdő,
  6. orvosi gyógymasszázs,
  7. víz alatti vízsugármasszázs,
  8. víz alatti csoportos gyógytorna,
  9. komplex gyógyfürdőellátás,
  10. csoportos gyógyúszás 18 év alatt.

Hévízi élményfürdő

Hévízen 200 éves a balneoterápia.A Szent András Állami Rehabilitációs Kórház alapjaiban ugyanazt a módszert alkalmazza a különböző mozgásszervi, reumatikus betegségek kezelésére, mint évszázadokkal ezelőtt. Sőt, mondhatnánk évezredeket is, hiszen Hévízen már a rómaiak is fürdőztek. A gyógytó egyedülálló természeti képződmény - nincs a világon még hasonló sem -, ahol a víz a speciális ökoszisztémával találkozva biológiailag is aktívvá válik, és a bőrön keresztül felszívódva fejti ki gyógyító hatását.

„Hozzánk a betegek jöhetnek kész diagnózissal, de anélkül is, ez utóbbi esetben biztosítani tudjuk számukra a kórházi kivizsgálást, rendelkezünk minden szükséges diagnosztikai berendezéssel" - mondja dr. Vancsura Miklós főigazgató, aki hangsúlyozza, nem orvos, hanem közgazdász és kórházmenedzser. A kórházi ágyszámcsökkentés idején gondolt egy merészet, és a 109 megszüntetésre ítélt ágyból fizetős, szállodai színvonalú kórházi részleget alakított ki. Az ötlet bevált, azóta az egy- és főként kétágyas szobákban zömében külföldiek, elsősorban német és osztrák betegek kúráltatják magukat, naponta átlagosan 150 márkáért. A kórházi szobákban 70 százalék fölötti a foglaltság.

Mindez annak is köszönhető, hogy 1995 óta tudatos egészségügyi marketingmunkát folytatnak. Nem a hagyományos közvetítőrendszereken keresztül, hanem közvetlenül keresik meg a célcsoportot, így például az osztrák seniorklubokat, a német nyugdíjasklubokat. A cél az, hogy Hévízről bárhol a világon ugyanaz jusson az emberek eszébe: a mozgásszervi betegségek és a balneoterápia.

A Szent András Kórház vezetője másként közelít a piaci viszonyokhoz is, mint ahogy az megszokott. Azt gondolja, időben és nem térben kellene a piaci szegmentációt megvalósítani. Tény az, hogy a nyári időszakban kevesebb a kúrára érkező vendég, viszont sokkal több a középkorú, sőt a gyermekes család, számukra megfelelő ellátást kell nyújtani. Egyrészt a gyermekek mozgásszervi megbetegedéseit kell kezelni, illetve ha a szülő igényli a gyógykezelést, akkor a gyerekek számára kell alternatívát kínálni. „Ezért tervezzük Hévízen élményfürdő létesítését."

A megelőzés, az évente egy-két alkalommal végzett gyógykúra jelentősen javít az általános egészségi állapoton. Egy tíz évvel ezelőtt végzett felmérés ugyanis azt igazolta, hogy azok, akik részt vettek egy hévízi komplex kúrán, a következő időszakban kevesebb gyógyszert szedtek panaszaik enyhítésére, és csökkent a táppénzes napjaik száma is. A főigazgató azonban azt is hozzáteszi, hogy korlátlanul nem lehet a várost terhelni, a hosszú távon fenntartható fejlődés érdekeinek ellentmond az az iram, ahogy Hévíz halad előre. A hévízi speciális gyógyászati kultúra nemigen tűri azt a fajta tömegturizmust, ami a minőségi vendégkör helyére tolakszik. A gyógyturizmus a legmagasabb kategória, a döntéshozók felelőssége, hogy tudnak-e megálljt parancsolni a rövid távú érdekeknek. Nem véletlen az sem, hogy Vancsura Miklós már most figyelmeztet: az egészségügyi humán erőforrás a legnagyobb értéke a gyógyturizmusnak, gondolni kellene az utánpótlásra. Ezért is fontos az oktatás és továbbképzés, a Veszprémi Egyetem Tapolcán már megkezdte ezt a munkát. A balneoterápiás szakorvosok, ápolók képzése mellett folytatni kellene a gyógyvíz hatásmechanizmusára vonatkozó kutatásokat is.

Tapolca kincse a tavasbarlang

Lasztovicza Jenő, nem tart attól, hogy a közeljövőben annyi egészségturisztikai beruházás valósulna meg, hogy egymásnak konkurenciát teremtenének. A fejlesztési lehetőségek - bár a turizmusnak még soha nem állt egy esztendőben ekkora összeg a rendelkezésére - azért nem olyan bőségesek, hogy a piac telítődésétől kellene tartani. Az igaz, hogy a mintegy két esztendeje készülő turizmusfejlesztési programot nagy várakozás előzte meg, mindenki szeretné, ha megvalósulna.

Készen állnak a tervek Tapocán is, az OIB elnökének képviselői választókörzetében. A város régóta dédelgetett álmát valósíthatja meg, amivel hosszú távra biztosíthatja a polgárok megélhetését. Az egykori bányász-, katona- és vasutasváros húszezer lakója immár a gyógyturizmusra alapozhatja a jövőjét. A tapolcai gyógybarlang Európában egyedülálló terápiát nyújt, ám jelenleg csak nagyon kis részét használják ki gyógyászati célokra. A városban 40 fokos vizet adó hőforrást is találtak. E két helyi adottságra alapozva dolgozták ki a mintegy 5 milliárd forintos projektet. A tervek szerint 2001-ben kezdődő beruházás egyebek közt egy 250 szobás gyógyszálló építését is tartalmazza, megvalósításához a magyar befektetők mellett a Széchenyi-terv nyújtotta pályázati lehetőségeket is igénybe kívánják venni, s ingatlanhasznosítással az önkormányzat is részt vesz a projektben. A város határában pedig ír befektetők üdülőfalu és golfpálya építését tervezik, ahol a fitnesz- és a wellnessturizmus feltételeit teremtik meg. A képviselő úgy véli, a közeli Balaton és Hévíz nem elcsábítani, hanem vonzani fogja Tapolcára a vendégeket.

HÁROM GENERÁCIÓ A fürdőknek létezik úgynevezett háromgenerációs modellje, amely alkalmas arra, hogy a nagyszülőktől az unokákig minden korosztály megtalálja a szórakozását, illetve a pihenését a fürdő területén. Ennek egyetlen feltétele van, hogy elég nagy területtel rendelkezzen, a különböző sport- és egyéb eszközök, medencék egymástól kellő távolságban legyenek, és se hanggal, se látvánnyal ne zavarják egymást a különböző korosztályok tagjai. A magyar fürdők nagy hibája, hogy általában minden nemzedéket ugyanott szeretnének kiszolgálni. Pedig a nagyszülők nyilván nem a kanyargós vízicsúszda tövében üldögélnek szívesen, a gyerekek viszont egyáltalán nem érzik jól magukat a meleg medencében szótlanul sakkozó öregek között. Hajdúszoboszló vagy a gyulai várfürdő jó példája a háromgenerációs fürdőmodellnek.

Terjeszkedik a Danubius Rt.

Az ország első gyógyüdülő-vállalatát - mai nevén Danubius Rt. - 1972-ben arra a speciális feladatra hozták létre, hogy a magyarországi gyógyvizek adta lehetőségeket kihasználja, szállodákat építsen, szolgáltatásokat nyújtson, gyógyüdülőket működtessen. Már akkor is világos volt, hogy a hagyományos szállodáktól teljesen eltérő szolgáltatásokkal a magyar turizmusra jellemző szezonalitást ki lehet küszöbölni, bár azt a szakemberek sem gondolták, hogy a gyógyüdültetésben éves szinten is 70-80 százalékos kihasználtságot fognak elérni.

A világon két alapvető irányzat érvényesül: az egyik, hogy egy központi gyógycentrum köré épülnek a különböző kategóriájú szállodák, a másik pedig, hogy minden szállodának saját gyógyászati részlege van. A Danubius Rt. ez utóbbit választotta - mondja Betegh Sándor vezérigazgató. A módszer bevált, nemcsak sikerült meghosszabbítani a néhány hetes nyári üdülési szezont, hanem gyakorlatilag egész évben teljes kihasználtságot tudtak teremteni. A Danubius ezekre a gyógyszállói tapasztalatainkra alapozva fejleszti most a csehországi Marianské Laznéban (Marien Badban) vásárolt szállodáit.

Az ír tulajdonban lévő Danubius Rt. 2000 májusában kilépett az országból, megkezdte a nemzetközi terjeszkedést. Első lépcsőben megvette a Lecebné Lázné Rt. többségi - 64,9 százalékos - tulajdonát, amit - a cseh törvények értelmében - a kisebbik tulajdonrészre tett opciós ajánlattal tovább növelhet. Eddig 3,08 százalékot vásárolt még, így 2000. szeptember végére 68,06 százalékos részesedést szerzett. A 20 millió dolláros - hitelből finanszírozott - befektetés mintegy 30 ingatlannal gyarapította a társaság vagyonát, ez tizenöt kisebb - 80-100 szobás -, felújításra váró szállodát, fürdőházat, egyéb idegenforgalmi és gyógyászati célra használt épületet, valamint a gyógyforrások használati jogát jelenti.

A komplexumhoz összesen 1300 szállodai szoba tartozik. A gyógyszállókat egész évben nyitva tartják, mert - bármily meglepő - ott még mindig a régi gyakorlat működött, vagyis a téli időszakban bezártak. A felújítás megkezdődött. Emellett folyamatosan figyelik a környező országok piacát, Romániában, elsősorban Erdélyben, Szlovéniában, Szlovákiában is látnak fantáziát a gyógyturizmusban. „Ez nem jelenti azt, hogy a hazai terjeszkedésről lemondtunk, sőt... Nagy várakozással tekintünk a Széchenyi-terv gyógyturisztikai fejlesztési programja elé, több projektünk évek óta készen áll, akár holnap kezdhetnénk" - szögezte le a vezérigazgató.

A kész fejlesztési koncepciók helyszínei közé tartozik például Marcali, ahol először 100-120 szobás gyógyszállót építenének, amit a bevezetést követően újabb 100 szobával bővítenének. A projekt megvalósításának az állami támogatás a feltétele. Készen állnak a tervek egyebek közt az egri Park szálló gyógyszállóvá fejlesztésére. Tapolcán ugyancsak számítanak a gyógybarlangra és termálvízre épülő gyógyszálloda üzemeltetésénél a Danubius Rt. tapasztalataira.

A társaság fejlesztési elképzelésében a hangsúly a szolgáltatási színvonal megtartásán, illetve javításán, a versenyképesség fenntartásán van, s nem erőltetik új szállodák építését. Egy szállodai szoba felújításának költsége - a Danubius legtöbb termálszállója a négycsillagos nyugat-európai színvonalat képviseli - átlagosan eléri a 20 millió forintot.

A hévízi Thermál Szálló rekonstrukciója 1,3 milliárd forintba került, a margitszigeti Thermál Hotel felújítása 4 milliárdot igényel, folynak az előkészületek a budapesti Gellért Szálló ugyancsak legalább 4 milliárdos rekonstrukciójára.

A Danubius Rt. 1999-es eredményei alapján a magyarországi vállalatok között a GDP szerint a 24., az árbevétel alapján 50., a foglalkoztatottak száma szerint 12., a saját vagyon nagysága alapján pedig a 30. helyen áll. A Danubius-csoport összesen 60 szállodájában a 7500 szoba átlagos foglaltsága 60-61 százalékos, a gyógyszállodáké ennél jobb, évi átlagban 75-80 százalékos. A társaság jelenleg 5000 főt foglalkoztat, Magyarországon 4400-an, Csehországban 600-an dolgoznak. Az egészségügyi területen dolgozók aránya 30 százalék, a gyógyszállókban egy szobára átlagban egy kiszolgáló személy jut.

A Danubius Rt. éves árbevételének - 2000-ben körülbelül 30 milliárd forint, ami 11-12 százalékos növekedést jelent az előző évhez képest - 15 százalékát visszaforgatja a gyógyszállók rekonstrukciójába. Ez 2000-2001-ben mintegy 9 milliárd forint.

BARLANG ÉS ISZAP A hazai gyógy- és termálvizekkel főként mozgás-, emésztőszervi, bőrgyógyászati és nőgyógyászati megbetegedések kezelhetők. A gyógyiszap szintén természetes gyógyászati tényező, Tiszasülynél, a Maros völgyében, Hévízen és a fővárosi Lukács fürdőben termelnek ki erre a célra iszapot. A klimatikus gyógyhelyek, a barlangkezelés asztmatikus és allergiás panaszok gyógyítására, enyhítésére alkalmas. Mátraderecskén és Kapuvárott szén-dioxid gáz tör a felszínre, amit - különböző módokon - egyebek közt érszűkület ellen alkalmaznak.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. március 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére