A legtöbb bűncselekmény indítéka a pénz. Az utóbbi 15-20 évben az ismertté vált bűncselekményeknek legalább a 70 százalékát a vagyon ellen elkövetett törvénysértések teszik ki. Ha ezen a területen a megelőzéssel bármilyen sikert elérünk, az az összbűnözést csökkenti. A vagyonvédelem azonban nem csupán hatósági feladat – állítja Szomor Sándor rendőr alezredes, az ORFK Bűnügyi Főigazgatóságának osztályvezetője.
Bár a vagyonvédelmi cégekről elég vegyes kép alakult ki, a rendőrség is elismeri, hogy tevékenységük egyre eredményesebb. Ezt illusztrálva Szomor Sándor elsőként a bevásárlóközpontokat említi, ahol az őrző-védő szolgálatok korszerű biztonsági berendezésekkel dolgoznak, és ennek eredményeként minimálisra csökkent a betöréses lopások száma, lényegesen kevesebb a bolti és a zseblopás is. Hasonlóan sikeres a metrórendőrség is, amióta megalakult, lényegesen kevesebb a vagyon elleni bűncselekmény a föld alatt. Azokon a közterületeken, ahol folyamatosan működik a térfigyelő rendszer, ugyancsak visszaesett az ilyen típusú bűncselekmények száma.
Rendőrök a bűnözők sarkában
Az alezredes szerint hiú ábránd, hogy a bűnözőknek egyszer csak nem lesz utánpótlásuk, mint ahogy tévedés az is, hogy a felszereltségük, a felkészültségük nem lesz egyre jobb. A versenyfutás örök a bűnözők és a bűnüldözők között. Az utóbbi években a szomszédos országokból markáns bűnözőréteg tette át hozzánk székhelyét, illetve jár át rendszeresen. A Bűnügyi Főigazgatóság – német tapasztalatok alapján – a közelmúltban létrehozta az úgynevezett célkövetési alosztályt. Ennek kizárólag az a feladata, hogy a régóta keresett bűnözőket és a kiemelt bűncselekmények elkövetőit elfogja. Mint Szomor Sándor megjegyezte, már több olyan hazai és nemzetközi bűnöző került a hálójukba, aki korábban páholyban érezte magát, gondolván, hogy ha eddig túljárt a rendőrség eszén, ezután sem lesz másként.
Az alezredes szerint a vagyonvédelem – a rendőrség mint jogalkalmazó szempontjából – törvényileg kellően szabályozott. A büntető (Btk.) és polgári (Ptk.) törvénykönyv napirenden lévő módosítása a lopást, mint tényállást, nagy valószínűséggel nem fogja érinteni. Ez a bűncselekmény egyidős az emberiséggel, jelentéstartama gyakorlatilag nem változik, nehéz lenne az eddigieknél precízebben megfogalmazni és körülírni. A laikus honpolgárok viszont gyakran összetévesztik például a rablás és a betöréses lopás fogalmát, újságokban is gyakran olvashatjuk, hogy kirabolták valakinek a lakását, aztán kiderül, "egyszerű" betöréses lopásról van szó. Pedig nagy a különbség, minden rablás a Btk. 321-es szakasza alá eső cselekmény, és mint ilyennek, sokkal súlyosabbak a büntetési tételei. A lopás esetében nincs szó személy elleni erőszakról, míg a rablásnál fizikai vagy pszichikai kényszert alkalmaz az elkövető. A vagyon elleni bűncselekmény esetén lényeges az ellopott tárgyak értéke, a jogszabály meghatározza a tól-ig határokat, és ezután rója ki a büntetést. A rablásnál, értéktől függetlenül – ha csak egy gyufásdobozt visznek el úgy, hogy közben megkötözik a tulajdonost – erőszakról van szó, és a büntetés 2-8 év közötti szabadságvesztés lehet. (Ez az alapeset, súlyosbító körülmények nélkül.) A másik félreértés a gépjárműlopással kapcsolatos, ami bizonyos esetekben nem egyszerűen a lopás egyik kategóriája, amelyre a Btk. 316-os szakasza vonatkozik. A törvény megkülönbözteti a jármű önkényes elvételét mint speciális esetet, ami akkor áll fenn, ha az autót nem haszonszerzési és végleges szándékkal tulajdonítják el, hanem "csak" használatra veszik el. Ez tipikusan fiatalok által elkövetett bűncselekmény, ők alkalomszerűen "elkötik" és amikor már nincs szükségük rá, netán összetörték, otthagyják az autót, nem akarják értékesíteni azt. Nem mindegy tehát, hogy mit értünk pontosan ezeken a kifejezéseken, egyrészt azért, mert a kirótt büntetést ennek megfelelően tudjuk helyesen értékelni, másrészt pedig a közbiztonság megítélése ettől is függ.
A vagyonvédelemmel kapcsolatban létezik az 1997. évi CLIX. törvény, amely a fegyveres biztonsági őrségről, a természetvédelmi és mezei őrszolgálatokról szól. E jogszabály a közvagyon megvédéséről rendelkezik. Ugyancsak e tárgykörbe sorolható az 1998. évi IV. törvény, amely a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint magánnyomozói tevékenységet szabályozza. Ennek célja a közrend és közbiztonság, ezen belül a személy- és vagyonvédelem, a bűnmegelőzés hatékonyságának javítása.
Együtt hatékonyabb
A jogszabályok önmagukban azonban keveset érnek – teszi hozzá az alezredes. – A gyakorlatban sokkal nagyobb összefogásra lenne szükség. De tapasztalataink szerint általában csak akkor gondoskodnak kellő védelemről, ha egyszer már kár érte őket. Pedig a megelőzés, a gondosság, az éberség nagyon fontos. A biztonságnak természetesen ára van, a legegyszerűbb mechanikus vagy elektronikus vagyonvédelmi eszközök is sokba kerülnek. Ám ha hiányoznak, a bűnelkövetőknek igazán könnyű a dolguk. A rendőrség ezeket az eszközöket nem tudja helyettesíteni. Szerintem az sem segítene, ha a jelenleginél több rendőr lenne az utcán. A lakosságnak, a különböző védelmi, biztonsági szolgálatoknak – polgárőröktől a vadőrökig – kellene jobban összefogniuk a rendőrséggel. Közösen eredményesebb és hatékonyabb lenne a köz- és a magánvagyon védelme.