Globális cégek Magyarországon

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. március 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 35. számában (2001. március 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

Ha a globális cégek magyarországi jelenlétének tapasztalatait áttekintjük, akkor messzemenőkig egyet kell értenünk Frits Bolkenstein szavaival, aki szerint: "Ha az elmúlt tíz évben megvizsgáljuk a Szovjetunió és egykori szövetségesei történetét, megállapíthatjuk, hogy nem a globalizáció, hanem az izoláció vezet nyomorhoz, elnyomáshoz és a környezet pusztulásához." (The Wall Street Journal Europe) A rendszerváltás utáni magyar gazdasági sikertörténet egyik ismert eleme éppen a nagyarányú külföldi működőtőke-beáramlás, amely során a világ legnagyobb globális cégeinek többsége megjelent az országban. A legjobb teljesítményt az elmúlt tíz év alatt éppen azokon a területeken jegyezték fel, ahol a multinacionális cégek döntő szerepre tettek szert.

A legnagyobb külföldi befektetések Magyarországon (millió USD)
Befektető Ágazat Magyar vállalat Érték
Deutsche Telekom Távközlés Matáv, Westel 1934
General Electric Villamosgép-gyártás, pénzügyek Tungsram, Budapest Bank 900
RWE-EVS Erőmű és áramszolgáltatás Elmű, ÉMÁSZ, Mátrai Erőmű 628
Electricité de France Áramszolgáltatás ÉDÁSZ, DÉMÁSZ 352
Audi Járműgyártás Audi Hungária Motor 500
KPN Telecom Távközlés Pannon GSM 450
General Motors Járműgyártás Opel Hungary 350
Bayernwerk Áramszolgáltatás DÉDÁSZ, TITÁSZ, KÖGÁZ 330
Forrás: GKI Rt.

A fejlődés iskolapéldái

Az egyik sikerterület a privatizáció. Az állami tulajdon eladásából befolyt jövedelem csaknem háromnegyede devizabevétel volt, ami lehetővé tette, hogy az ország kiszabaduljon a felhalmozódott külföldi adósság csapdájából. A gazdasági átalakulásban még jelentősebb a külföldi cégek szerepe. A külföldi közvetlen befektetések harmadát a zöldmezős beruházások tették ki, mintegy egynegyedére becsülhető a tőkeemelések, visszaforgatott profitok súlya.

A külföldi cégek megjelenésének egyik fontos tanulsága az, hogy a befektetés befektetést szül. Ez részben úgy valósult meg, hogy a globális cégek első magyarországi leányvállalatait - amelyek általában viszonylag egyszerűbb munkafázisokat teljesítettek - újabb és újabb - egyre magasabb hozzáadott értéket előállító - egységek követték. Erre példa a General Electric, az Audi, az IBM, a Philips, a TDK, a Sony, a Siemens, az Alcoa hazai fejlődése.

A General Electric az ilyen fejlődés iskolapéldája: először a világítástechnikai részleg, a GE Lighting Europe jelent meg a Tungsram privatizálójaként, még a nyolcvanas évtized végén. A GE Capital 1995-ben vásárolta meg a Budapest Bankot, de itt van már a GE Aircraft Engines is 15 millió dolláros beruházással Veresegyházán és a GE Power Systems Ózdon 27 millió dollárral.

A Siemens magyarországi hagyományai 1887-re nyúlnak vissza. A cég a II. világháború után 1968-ban jelent meg újra először képviseleti irodával, majd 1974-ben megalapította az első nyugati részvételű vegyesvállalatot, a Sicontact Kft.-t. 1989-ben alapították a Duna Kábel Kft.-t, 1991-ben vették meg a Telefongyárat, 1995-ben az Erőkart, 1996-ban a Csepeli Transzformátorgyárat. 1993-ban a Magyar Kábelművek megvásárlásával jött létre az új magyarországi Siemens-vállalatcsoport, de magát a kábelműveket 1998-ban - üzletpolitikai megfontolások miatt - eladták az olasz Pirellinek. Alapítottak viszont egy sor új vállalkozást, mind termelőüzemet, mind kereskedelmi egységet, de még szoftverfejlesztő központot és ingatlankezelő céget is.

Az Ericsson 1990-ben a Matáv-tender egyik nyerteseként jelent meg az országban, 1991-ben alapította meg vállalatát. Az évtized végére a kezdeti termelőtevékenység kibővült, és a cég az Ericsson közép-európai szakértői és üzemeltetéstámogató központjává vált. Az évtized közepétől működik kutató-fejlesztő központja.

Az Alcoa 1992-ben először rész-, majd később teljes tulajdont szerzetten a Székesfehérvári Könnyűfémműben. A cég alapos átstrukturálását újabb feldolgozóüzemek létesítése követte (öntöde, keréktárcsagyár), majd az európai pénzügyi központ idetelepítésére is sor került.

A másik út az volt, amikor a bemerészkedő nagyvállalatot követték az alvállalkozói, beszállítói, és ők is telephelyet hoztak létre Magyarországon. A VAW a győri Audi, a Sumimoto az esztergomi Suzuki Rt. kiszolgálására létesített zöldmezős beruházást.

A járműalkatrész-gyártók rövidesen igen nagy számban követték az úttörőket. Így került Tatabányára a Suoftec (Audi, Daimler, BMW, keréktárcsák), Veszprémbe az ITT Automotive, Gödöllőre a United Technologies Auto-motive (kábelkorbácsok). A holland Akzo a TVK-val alapított vegyesvállalatot autófesték gyártására, a francia Michelin a Taurus megvásárlásával szállt be az abroncsüzletbe. A német Knorr-Bremse (fékrendszerek, jármű-stabilitási rendszerek) két gyárat is vásárolt Budapesten, illetve Kecskeméten, azóta Egerben is terjeszkedik. A Daewoo a debreceni MGM-et vásárolta meg abból a célból, hogy csapággyal lássa el kelet-európai üzemeit.

Érdekes fejlemény a járműgyártásban, hogy az Opel beszüntette a magyarországi gépkocsi-összeszerelést, a motorblokk-megmunkálást viszont folyamatosan bővítette, majd a sebességváltó-gyártás idetelepítését határozta el.

Jelszó: fokozatosság

A gazdaság modernizálásában a globális cégek alapvető szerepet játszottak. Ennek leginkább kézzelfogható eredménye a több évtizedes elmaradottságunk megszűnése a távközlés terén. Megjelent a Deutsche Telekom, az Ameritech, a Vivendi, a KPN, a Vodafone, de a gyártásban oroszlánrészt vállaló Siemens, Ericsson, Nokia, Motorola is idesorolható. Szintén nagyon látványos volt az iparvállalatok elöregedett gépparkjának, illetve az elavult irodatechnikának a lecserélése minden külföldi kézbe került cégnél (pl. GE Lighting, Electrolux), illetve korábban nem használt új technológiák meghonosítása (pl. az autógyártás vagy az IBM merevlemezüzeme).

Különösen nagy jelentőségű volt, hogy egyes high-tech cégek (pl. a General Electric, a Nokia) már komoly fejlesztőkapacitást is kiépítettek. Ezzel nem csupán a hazai műszaki gárda tudásának hasznosításához járulnak hozzá, de az új generáció oktatásához is, mint pl. az Ericsson és a Knorr-Bremse szerepvállalása a Budapesti Műszaki Egyetemen.

A Knorr-Bremse a műegyetem gépjárművek tanszékére alapozta magyarországi kutatóbázisát, mintegy 100 mérnököt alkalmaz. Az Ericsson nagy sebességű hálózatok kutatására alkalmas laboratóriumot működtet az egyetemen.

Kevésbé látványos, de nem kisebb jelentőségű az, hogy a külföldi cégek behozták a vállalati gyakorlatba a korszerű cégvezetési módszereket, amelyek korábban csak elméleti tudásként voltak jelen a magyar szakemberek körében. A minőségbiztosítási, logisztikai vagy a controllingrendszerek elterjedése például egyértelműen annak köszönhető, hogy a globális cégek magyarországi telephelyei példát mutattak ezek gyakorlati működtetésére.

A közismert exportteljesítmények részletezése nélkül is nyilvánvaló, hogy a magyar gazdaságot a modern világgazdaságba éppen az itt megtelepedett globális cégek kapcsolták be. Kérdés azonban, hogy miért jöttek ide, mitől érzik jól, illetve rosszul magukat. A válaszok ismeretében már megjósolható, hogy a közeljövőben újabbak jönnek-e, vagy az itt levők is elmennek (amire szintén volt már példa).

A helyi termelés melletti szempontok (fontossági sorrendben)
  Átlagosztályzat*
Termelési költségek 4,4
Egyszerűbb kapcsolattartás a fogyasztókkal 4,2
Szállítási költségek 3,8
Kereskedelmi / vámkorlátozások 3,5
Szállítási idő 3,4
Hatékonyabb márka / cégnév megismertetés 3,4
Egyszerűbb kapcsolattartás a hatóságokkal 2,9
Adózási ösztönzők 2,8
Cégfilozófia 2,5
* nem fontos: 1, nagyon fontos: 5

Letelepedési szempontok

A GKI Gazdaságkutató Rt. még 1998 folyamán, a Thyssen-alapítvány támogatásával, a müncheni ifo (Institut für Wirtschaftsforschung) kutatóintézet megbízásából folytatott vizsgálatot a hazánkban megtelepedett nemzetközi nagyvállalkozások körében. Az akkor készített interjúk tapasztalatai szerint a válaszadó 30 vállalkozás harmada azért indította magyarországi programját, hogy értékesítő-, kiszolgálóbázist hozzon létre, támogatandó a világban máshol található gyáregységekből a Közép- és Kelet-Európába, illetve a volt szovjet köztársaságokba irányuló exportot. A cégek egynegyede termelőbázist akart létrehozni az itteni piac ellátására, heten viszont egyből a világpiacra kívántak Magyarországon termelni. Négyen európai és hárman kimondottan közép-kelet-európai, illetve volt szovjet piacokra termelő telephelyet terveztek. A termelőberuházást végrehajtók azonos arányban jelölték meg a beruházás céljai között azt, hogy új gyártmányt, terméket kívántak felvenni a palettájukra, és azt, hogy bővíteni akarták a cég termelőkapacitásait. Ennél jóval kevesebben, csupán négyen helyezték át a termelést Magyarországra más területről, főként az Európai Unióból.

A magyarországi telephelynek szinte minden esetben át kellett esnie egy összehasonlításon a környező országok kínálta lehetőségekkel. A projekt tervezésekor a helyi piacokra való belépés és a szakképzett munkaerő megléte volt a legfontosabb szempont a cégek számára. Ezt a többi lehetséges helyszínhez viszonyított relatív termelési költségek követték a fontossági rangsorban, s csak ezután jött a kelet-közép-európai piacokra való belépés lehetősége. Volt néhány cég, amelynek viszont éppen az Európai Unió piacaira való bejutást tette lehetővé a magyarországi telephely.

A megvalósult vállalkozások költségszerkezete nagyjából hasonló volt a hazaiakhoz, ami azt mutatja, hogy a működési szabályok e cégekben globálisak, a helyi körülmények nem indokolnak extra költségfelhasználást. Közismert, hogy az alacsony magyarországi bérszínvonal komoly csáberőt jelentett a globális cégek számára. Azonban ez a tényező önmagában még nem volt döntő, hiszen ha az alacsonyabb bér alacsonyabb teljesítménnyel jár együtt, akkor a termelés gazdaságtalanná válik. Lényegében az egységnyi termék előállítására jutó bérköltség nagysága a meghatározó.

A kutatás kezdetekor azzal a feltételezéssel éltünk, hogy a külföldi cégek magyarországi telephelyein a vállalatcsoport egyéb üzemeiben megtermelt anyagok, részegységek feldolgozása folyik, majd a termékek újabb telephelyen kerülnek további feldolgozásra, illetve az anyavállalati értékesítési csatornákon keresztül piacra. Egyik hipotézis sem dőlt meg, de nem is igazolódott be teljes mértékben.

A válaszadó cégek fele szállított a vállalatcsoporton belülről anyagot, alkatrészt, részegységet magyarországi telephelyére. Ez azonban többnyire nem képzett kizárólagos beszerzési forrást: a vállalatcsoporton kívülről a megkérdezettek 66 százaléka kapott inputokat.

A vállalatcsoporton belüli szállítások 64 százaléka az Európai Unió területéről érkezett. Közép-Kelet-Európából jött a vállalatcsoporton belüli inputok 12 százaléka, a világ egyéb tájairól pedig ennek a kétszerese. A következő öt évben nem terveztek érdemi változtatást ezeken az anyagáramlásokon a cégek, bár elképzelhetőnek tartották, hogy Közép-Kelet-Európa szerepe egy kissé talán nőni fog a másik két régió rovására.

A vállalatcsoporton kívüli inputok 49 százaléka viszont saját térségünkből érkezett, s ezt követte az EU 40 százalékkal. Az inputok 11 százaléka a világ egyéb tájairól áramlott ide. E mozgások irányában sem volt várható érdemi változás. A magyarországi telephelyen előállított jószágok 21 százaléka került további értékesítésre a vállalatcsoporton belül, 79 százaléka viszont az anyavállalat hatáskörén kívül talált gazdára.

A következő öt évre az értékesítési irányokban sem terveztek jelentős változást a cégek.

A magyarországi telephely egyes költség- és hatékonysági mutatói az anyaországbeli telephelyhez képest, százalék*
  Költség Termelékenység Egység-bérköltség
Szakképzetlen munkaerő, összesen 30 62 48
Szakképzetlen munkaerő, ipar 17 55 30
Szakképzett munkaerő, összesen 33 57 58
Szakképzett munkaerő, ipar 25 51 49
Teljes önköltség, összesen 68    
Teljes önköltség, ipar 58    
* létszámmal súlyozott adatok

Relatív regionális előnyök

A külföldi befektetők igen alapos és sokrétű megfontolás után választották hazánkat telephelyük helyszínéül. Magyarország és a többi régióbeli ország összehasonlítása során a cégek számos szempontot megvizsgáltak. Ezek különböző mértékben voltak fontosak számukra, és nem mindegy, hogy melyikről szereztek az előzetes elképzeléseikhez képest kedvező és melyikről kedvezőtlen tapasztalatokat.

A felmérés legfőbb tanulsága az, hogy a külföldi befektetők a számukra fontos kérdésekben zömmel kedvező tapasztalatokat szereztek. A bankrendszer működése például igen kellemes meglepetés volt nekik. Európához való közeledésünk jeleként értékelhetjük azt is, hogy országunk kultúrája - bár csak közepes fontossággal bír a telephelyválasztásnál - nem bizonyult túlságosan idegennek a külföldiek számára. A máshoz szokott hazai termelőknek valószínűleg meglepő, de az energiaárak is felül (illetve értelemszerűen: alul)-múlták a várakozásokat. Elégedettek voltak az ország - nem túl gazdag - természeti erőforrásaival és a fejlett piacokra való bejutás lehetőségeivel is.

Nagy tanulság, hogy a külföldi befektetők számára a stabilitási szempontok a legfontosabbak. A politika és a makrogazdaság, az adórendszer elég jó osztályzatot kapott, de van még javítanivaló. A szabályozási környezet fontosságához képest elég gyenge minősítést kapott. Úgy látszik, a külföldi tulajdonban levő cégeknek is azonos gondjuk van, mint a hazaiaknak: az ördög a részletekben lakik, s a mindennapi üzletvitel során a hatóság, a bürokrácia számos akadályt állít a vállalkozások elé. Nem meglepő az sem, hogy az infrastruktúra jelentősége is óriási volt a befektetők szemében, és az sem, hogy ennek fejlesztésében is rengeteg még a tennivaló.

A lényegében kedvező tapasztalatok arra ösztönzik a befektetőket, hogy fokozzák jelenlétüket a térségben. 20 cég gondolta úgy, hogy magyarországi befektetése bővülni fog a következő öt éven belül. 13-an pedig más közép-kelet-európai országban terveztek újabb projektet.

A GKI Rt. információi nem egyedülállóak. A globális cégek megnyilvánulásaiban hasonló értékelések, vélemények kapnak hangot.

A GE ózdi beruházásánál például sajtóinformációk szerint a következő szempontok játszottak szerepet a helyszín megválasztásánál: a közlekedés (50 km-re van az autópálya), olcsó, szakképzett munkaerő, tíz évre szóló helyi adókedvezmény. (Forrás: Figyelő, 1998. december 17.)

Az Amerikai-Magyar Kereskedelmi Kamara egy-két évvel ezelőtti tanulmányában a következő szempontokat vette figyelembe, amikor a balkáni segélyprogramok logisztikai bázisául ajánlotta a fővárost:

Földrajzi elhelyezkedés
Üzleti infrastruktúra

  • Általában: Stabil GDP-növekedés, csökkenő munkanélküliség és infláció, fejlett gazdaság. Stabil politikai és szabályozási környezet, nyitott piacok, képzett munkaerő.
  • Kommunikáció: Globális osztályú infrastruktúra, száloptikás átvitel, műholdas és mobiltelefon-összeköttetés, 24 távközlési és 30 internetszolgáltató.
  • Bankrendszer: 30 kereskedelmi bank működik, minden modern pénzügyi szolgáltatás elérhető, országos pénzkiadóautomata-hálózat.
  • Közlekedés: Légi kapcsolat a főbb európai városokkal és számos tengerentúli nagyvárossal. Az összes jelentős légitársaságnak van képviselete, jó a vasúti összeköttetés mind Nyugat-, mind Kelet-Európával.
  • Irodák: Bőséges kínálat, várhatóan csökkenő bérleti díjak.
  • Munkaerő: Rugalmas és jól képzett, különösen a matematika és a számítástechnika terén. Széles körű angol nyelvi képzés.
  • Megélhetési költségek: Budapesten 50 százalék New Yorkhoz képest (Prága: 67 százalék, Athén 82 százalék, Milánó 92 százalék).
  • Multinacionális jelenlét: A világ 25 legnagyobb befektetője itt van, összesen 300 ezer külföldi tulajdonban levő cég működik az országban.

Családi infrastruktúra

  • Lakás: Növekszik a magas minőségű lakások kínálata, mind a régi negyedek felújítása, mind új fejlesztések révén.
  • Iskolák: 17 nemzetközi magániskola működik Budapesten, emellett még számos nemzetközi képzésben van lehetőség részvételre.
  • Bevásárlás: 12 működő modern bevásárlóközpont, továbbiak építés alatt.
  • Szállodák és vendéglők: 6 ötcsillagos hotel Budapesten, tizenöt négycsillagos. Nemzetközi szállodaláncok.
  • Szórakozás: Sokféle lehetőség.

Ellentmondásos viszonyban

A hazai cégek viszonya az itt megtelepedett globálisakhoz meglehetősen ellentmondásos. Sokan az erős konkurenst látják bennük, amely tőkeerejére és egyéb előnyeire támaszkodva kiszorítja őket a piacról, magasabb béreivel és tisztább munkaügyi viszonyaival elszippantja előlük a munkaerőt. Másoknak - főként az üzleti szolgáltatás terén találhatók ilyen cégek - stabil megrendelőt jelent a közelükben megtelepedő multi. A nagyobb termelővállalatok is szívesen vállalnak beszállítói szerepet egy-egy globális cégnél, de - mint például azt Nagy Levente, a VILATI vezérigazgatója kifejtette egy vállalatlátogatáson - arra gondosan vigyáznak, hogy ne függjenek csupán egyetlen nagy megrendelőtől. Itt is érvényes az a szabály, hogy az elért siker újabbak melegágya. A Kaloplasztik Kft. pl. a Suzuki-program eredményes résztvevőjeként válhatott az Opel (illetve az egész európai General Motors) beszállítójává is, igaz, hogy az újabb, roppant szigorú auditálási folyamatot nem kerülhette el.

A multik egyébként meglehetősen sok nehézséggel küszködnek, amikor hazai partnert keresnek, pedig sokszor nem is piacpolitikai, hanem egyszerű logisztikai okokból is szükségük lenne magyar beszállítóra. Rendszeresen tartanak tréningeket, vásárokat, amelyek azt a célt szolgálják, hogy a potenciális hazai vállalkozások megismerjék a globális piacra termelés követelményeit. A versenyképes ár önmagában még nem elégséges tényező. A legfontosabb kritérium a potenciális partnerrel szemben a megbízhatóság. Minőségbiztosítási rendszer nélkül ma már nemigen állnak szóba senkivel, de ez szerencsére egyre gyakrabban teljesülő követelmény. Nagy gond viszont az, hogy a partner milyen időpontra, milyen mennyiségeket képes szállítani. Sokan elvárják azt is, hogy a beszállító közreműködjön a fejlesztésben, ami a magyar cégek roppant gyenge K+F-háttere miatt okoz nehézségeket. Gyakran hiányzik a pénzügyi stabilitás is. Ugyanakkor ezek a problémák nem kizárólag a globális cégek számára jelentenek akadályt a hazai beszállítók körének bővítése előtt. Ugyanilyen gondjai vannak a Rába Rt.-nek is. A Széchenyi-terv beszállítóvá válást ösztönző programjai remélhetőleg érdemi előrelépést eredményezhetnek e régóta egy helyben toporgó szektor számára.

Eladási irányok (megoszlás, százalék)
  Vállalatcsoporton
belül kívül
Közép-Kelet-Európa 19 59
Volt szovjet köztársaságok 0 9
Európai Unió 64 21
Egyéb régiók 17 11

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. március 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére