A lízing mint finanszírozási forma

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. március 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 35. számában (2001. március 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

A fejlett világban a kis- és középvállalatok részesedése a megtermelt GDP-ből és a foglalkoztatásban betöltött szerepük is jóval nagyobb, mint Magyarországon. E vállalkozások beruházásaikat és fejlesztéseiket jellemzően lízing útján valósítják meg. Ez a finanszírozási forma nem más, mint egy meghatározott futamidejű bérlet, ahol a bérelt tárgy, legyen az gép, jármű, ingatlan vagy bármi más, a futamidő végén a bérlő tulajdonába megy át. A lízing igazi jelentősége azonban abban van, hogy a futamidő alatt saját maga termeli ki önmaga árát. (A "kitermelés" természetesen a termelési berendezésekre érvényes.) A magyarországi helyzet sajátos, hiszen itt a lízingbe vett eszközök legnagyobb része személygépkocsi. A legnagyobb "lízingországokban", Nagy-Britanniában és Németországban - ahol a lízingelt eszközök összértéke meghaladja a 30 milliárd eurót -, a személygépkocsik aránya az összes lízingelt eszköz 40, illetve 50 százaléka. Összehasonlításul: a szomszédos Ausztriában a lízingelt eszközök összértéke megközelíti a 3 milliárd eurót és 48 százalék a személygépkocsik aránya, míg Magyarországon nem egészen 900 millió euró értékű a lízingszerződés, viszont a személyautók aránya 60 százalék fölötti, és volt olyan év (1996), amikor meghaladta a 80 százalékot.

A lízing legelterjedtebb formája a pénzügyi lízing, amelynek fontosságát a piacgazdaságok kormányai már jó ideje felismerték. Az 1988-ban Ottawában aláírt nemzetközi pénzügyi lízingről szóló Unidroit szerződéshez Magyarország 1996 végén csatlakozott, ami megszüntette a lízing körüli kissé kaotikus állapotokat.

A lízingbevétel strukturális változása

 

1990

1991

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

Gépjárművek

18

38

43

60

52

70

85

81

78

Gépek

65

44

23

22

10

16

4

12

9

Elektronika

15

8

20

7

16

6

4

3

5

Ingatlan

2

5

11

9

20

6

3

3

6

Egyéb

0

5

3

2

2

2

4

1

2

Forrás: Magyar Lízingszövetség

A magyarországi fejlődés

A nyolcvanas évek legvégén kezdődött kapitalizálódással indult fejlődésnek a lízingpiac is. A gombamód szaporodó kis- és középvállalkozások külső finanszírozási forrásokra áhítoztak, ám a pénzintézetek óvatosak voltak az ismeretlen, előélettel nem rendelkező cégekkel szemben. Ráadásul a vállalkozások leginkább közepes, 3-4 éves futamidejű hiteleket vettek volna fel, míg a bankok a magas infláció és a magas rizikó miatt az egyéves kihelyezéseket preferálták. Az egymilliós törzstőkével induló lízingcégek azonban szívesen átvették ezt a kockázatot. A bankok többsége ráadásul nem szívesen bíbelődött a kisvállalatok hitelezésével, a lízingcégek annál inkább. A bankok így a lízingcégeknek nyújtottak hitelt (pontosabban a lízingbeadónak), melyek megvásárolták a kiszemelt ingótárgyat vagy ingatlant, majd használatba adták a lízingbevevőnek, akitől részletekben szedték be a hitelt.

Lízingelt eszközök értéke 1999-ben
néhány európai országban (millió euró)

Ausztria

2 500

Belgium

2 246

Csehország

1 906

Franciaország

15 463

Írország

2 047

Lengyelország

1 405

Magyarország

852

Németország

27 219

Nagy-Britannia

31 003

Szlovákia

466

Forrás: Leaseurope

Az adómegkerüléstől a szabályozott piacig

A kilencvenes évek elején, mint sok más terület, a lízing is szabályozatlan volt. Arra is volt példa, hogy a lízingbevevő már az induláskor kifizette a teljes lízingdíjat, és így azonnal a tulajdonába került az eszköz. Az ok egész egyszerűen az adómegkerülés volt, hiszen a teljes díjat költségként számolhatta el. Ezt a promptlízingnek nevezett szerződést az adóhatóság később persze nem fogadta el. Az állam, előtérbe helyezve az adóbevételek fontosságát, igyekezett gátat szabni a hasonló trükköknek: a lízingelt eszközért fizetett díj 3 százalékát engedte csak havi költségként elszámolni, így lett érdemes 3 éves futamidejű szerződéseket kötni. A már említett ottawai egyezmény szerint Magyarországon 1997-től kizárólag a pénzügyi lízing az egyetlen lízingforma. A különbség a korábban használatos operatív lízing és a pénzügyi lízing között az, hogy az utóbbinál a lízingbevevő veszi fel a könyveibe a lízingelt eszközt, így ő amortizálhatja azt. A másik különbség, hogy az általános értékcsökkentési szabályokat kell alkalmazni a lízingelt eszköz esetében, így a leggyakrabban lízingelt személy- és haszongépjárművek esetén az amortizáció három helyett öt év. Ez elvileg azt vonja maga után, hogy az általános 3 éves lízingszerződést felváltja az ennél hosszabb futamidő, bár a magas kamatszint jellemzően nem bátorítja a hosszabbítást.

A kormányzatnak az elmúlt tíz évben - a változó szabályzórendszerrel - sikerült lassan elérni, hogy a vállalkozások lízingnek álcázott, valójában bújtatott fogyasztása ne az adómegkerülés lehetősége maradjon. Természetesen ez - mint minden szigorítás -, az egyéb, jellemzően termelőeszközök lízingbevevőit is sújtja. A lízingtársaságokra érvényes szabályok is változtak: az egymilliós törzstőkével rendelkező cégek hőskorának vége. 1998. január elsejétől már csak részvénytársaságokként működhetnek, 20 milliós alaptőkével.

A magyar lízingpiac 2000-ben körülbelül 180-200 milliárd forinttal részesedett a teljes beruházásokból. Ez a finanszírozási forgalom 15 százaléka lehet, ami a nyugat-európai 20-25 százalékos átlaghoz képest kevés. A piacot jellemzően a nagy bankok és autókereskedők lízingcégei uralják. A piac körülbelül 25 százalékát birtokló Merkantil Bank az OTP tulajdona, harmadik helyen áll az ABN Amro (az év elejétől a K&H Bank) tulajdonában lévő Pannonlízing a maga 10 százalékával. 8 százalék körüli részesedéssel bír a Budapesti Autófinanszírozási Rt. (Budapest Bank), az Opel Bank és a Porsche Bank. 5 százalék körül áll a Lombard Rt. (Magyar Takarékszövetkezeti Bank) és a Raiffeisen Lízing. Egyetlen kívülállónak a 15 százalékot birtokló, második helyen álló Euroleasing Rt. számíthat, mivel tulajdonosai a menedzsment és a dolgozók.

A lízingelt eszközök megoszlása az elmúlt 10 év során azt mutatja, hogy a lízingpiac szerves fejlődésen ment keresztül, a résztvevők folyamatosan alkalmazkodtak a feltételekhez. A legnagyobb részt kitevő gépjárművek aránya folyamatos emelkedéssel 43 százalékról 60, majd 70 százalékra emelkedett, és valószínűleg az 1997-es szigorítás előtt 1996-ban érte el a csúcsát a maga 85 százalékával. Azóta 75-80 százalék körül ingadozik, amiből egyre nagyobb részarányt képviselnek a haszongépjárművek. A termelőeszközök - a gépek és berendezések - aránya az 1992-es csúcsévi 23 százalék után csökkent, és az 1996-os év 4 százalékos mélypontja után a 12 százalék körüli arány stabilizálódott. Az információtechnológiai fejlesztéseket előtérbe hozó kilencvenes évek a lízingpiacot nem nagyon érintették: itt is 1992 a csúcsév, 20 százalékkal, majd némi ingadozás után 1995 óta folyamatos a csökkenés - 6 százalékról 3 körülire. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a számítástechnikai és információtechnológiai termékek élettartama legtöbbször nem éri el a lízing átlagos futamidejét; ezeket a termékeket egy magára valamit is adó cég kétévente kicserélődik. A harmadik nagy csoportnál, az ingatlannál még egyértelműbb a helyzet: az évtized eleji magas inflációs ráta, a hosszú megtérülés, a külföldi finanszírozó jelzálogjogának érvényesítési nehézségei és a lassú, bonyolult ügyintézés mind-mind oda vezetett, hogy az 1994-es 20(!) százalékról folyamatosan esett a lízingelt ingatlanok aránya előbb 6, majd 3 százalékra, bár 1998-ban újra emelkedésnek indult, és 5 százalék körüli részesedést ért el.

Gépek és berendezések aránya az összes lízingből (%), 1999

Ausztria

14

Belgium

22,1

Csehország

16

Franciaország

35,3

Írország

4,6

Lengyelország

32,2

Magyarország

11,9

Németország

10,4

Nagy-Britannia

27,9

Szlovákia

12,1

Forrás: Leaseurope

A személyautó-lízing

A tavaly eladott személyautók 60-65 százaléka valamilyen hitel- vagy lízingkonstrukcióban került a használójához. A leglényegesebb különbség az, hogy míg a hitelnél az autó rögtön a hitelfelvevő tulajdonába kerül, addig a lízingnél ez csak a futamidő letelte után következik be, amikor is az autó a maradványértéken kerül a lízingbevevő tulajdonába. Éppen ezért a személyautók lízingelése a lízingbeadó szempontjából nem sok kockázatot rejt: az ingóság nem kerül ki tulajdonából. A lízingbeadó arra is vigyáz, hogy a rendszeres havi törlesztések során a fennmaradó lízingösszeg soha ne legyen alacsonyabb, mint az autó aktuális értéke. Az autósok egyébként is a legjobb adósok közé tartoznak: az általuk felvett hitelek alig 1-2 százalékát nem fizetik vissza.

A kereskedők az autókhoz valamilyen finanszírozási formát is kínálnak. Nekik egyetlen érdekük van: minél több autó értékesítése. A lízingcég ugyanis rögtön kifizeti a teljes vételárat, és még 3-5 százalék jutalék is jut nekik a lízing bruttó összegéből. Ennek ellenére nem ragaszkodnak az általuk ajánlott lízingtársasághoz, amennyiben a kedves vevő másikat preferál. (Természetesen nem igaz ez az állítás azokra a márkakereskedőkre, amelyeknek saját finanszírozójuk van, például az Opel Bank vagy a Porsche Bank). Ha kiválasztja az ügyfél a járművet, már nem sok tennivalója van: a kereskedő faxon elküldi a vevő adatait, a lízingcég pedig fél órán belül rábólint, amennyiben nem lát kockázatot az ügyletben. Jellemzően a magánember vagy cég havi bevételének legfeljebb egyharmada lehet a havi törlesztési díj: ha alatta van, a társaság nem lát semmi kivetnivalót a szerződés megkötésében.

Átlagosnak tekinthető ajánlatok 2001 januárjában

alapár (Ft)

1 000 000

futamidő

36 hónap

első bérleti díj (40% + áfa)

400 000

kezelési költség

nincs

maradványérték (25% bruttó)

250 000

havi bérleti díj

17 400

hitelösszeg

1 000 000

futamidő

12 hónap

havi törlesztőrészlet (Ft)

92 285

kezelési ktg (1,25%)

12 500

éves kamatláb (%)

19,27

THM (%)

24,00

hitelösszeg

2 000 000

futamidő

36 hónap

havi törlesztőrészlet (Ft)

73 080

kezelési ktg (1,25%)

25 000

éves kamatláb (%)

18,77

THM (%)

21,56

Forrás: autókereskedők

A szerződés

A lízingszerződés pénzügyi vonzatai gyakorlatilag megegyeznek a klasszikus hitel kondícióival. Van kamat (ami lehet fix, vagy változó), van hitelelbírálati díj, ami a hitel meghatározott százaléka (jellemzően 1-4 százalék), bár elvétve akadnak olyan finanszírozók, melyek az eszköz bruttó (esetleg nettó) vételárának bizonyos százalékában határozzák meg ezt a költséget. Előfordul, hogy az extra költségeket a futamidő legelején fizettetik meg a lízingbevevővel, más esetben hozzáadják az általuk adott hitelhez, és a futamidő alatt kamatosan törleszti a lízingbevevő.

A lízingbeadó természetesen némi saját erőt is megkíván a lízingbevevőtől: ez jellemzően a teljes vételár 20-30 százaléka, bár lehet magasabb is a saját rész, így a törlesztési időszak rövidebb, vagy alacsonyabbak a törlesztőrészletek. (Volt egy rövid időszak Magyarországon, amikor Suzukit lehetett mindössze 10 százalékos saját résszel lízingelni, ám rövid idő alatt olyan mennyiségű autó tűnt el, hogy a lízingtársaság beszüntette a kedvezményes akciót. Azóta a 20 százalékos kezdőrészlet az etalon.)

A fenti költségekkel és kamatokkal számolva jön ki az összes költséget és kamatot magában foglaló teljes hiteldíjmutató (THM), amit a pénzintézeti törvény szerint minden hitelt vagy lízinget kínáló társaságnak fel kell tüntetni az ajánlatában.

A kamatokat illetően, itt változott a legkevésbé a lízingpiac. A 30 százalékos infláció ugyan már a múlté (1993), de a hitelkamatok csak tavaly mentek 20 százalék alá, miközben az év/év infláció 2000 decemberében 10 százalék alatt volt, és az éves lekötések betétkamata bizony alig éri el ezt az értéket. A kamatmarzs viszont tartja magát.

A kamatozás feltételei sem igen változtak az évek során, bár a változó kamatozású szerződések kimennek a divatból. A magas infláció alatt a futamidő növekedésével a kamat is nőtt, hiszen a finanszírozó például 1993-ban egyáltalán nem látott előre mondjuk 2-3 évet. A szerződésekbe beépített stabilizátor a változó kamatozás: a fizetendő kamat az MNB alapkamatához, vagy a diszkontkincstárjegy hozamához van kötve. Csökkenő inflációs trend esetén épp az ellenkezője fordul elő: a bátrabb finanszírozók a többéves szerződéseknél egyre kevesebb kamattal is beérik.

A lízingbeadó természetesen biztosítással is csökkenti a kockázatát. Mivel a jármű a szerződés végéig a lízingbeadó tulajdonában marad, így a biztosítónál is ő van megjelölve kedvezményezettnek. Minden esetben a lízingbevevő fizeti a cascót, amit a lízingtársaság vagy beépít a lízingdíjba, vagy külön fizetteti meg a lízingbevevővel.

Devizaalap

A magas kamatszintet kivédő technika már évekkel korábban megszületett: ez a devizaalapú finanszírozás. A módszer lényege, hogy a lízingtársaság devizában (jellemzően márkában, manapság meg euróban) veszi fel a hitelt, és ezt forintosítva adja tovább a lízingbevevőnek. A forintban törlesztett lízingdíjat a társaság újra márkára vagy euróra váltja, és így törleszt a hitelezőnek.

A devizaalapú hitel előnye a kamatokban rejlik, hiszen a márka vagy az euró kamata csupán töredéke a hazai kamatszintnek. A hátrányuk pedig a forint leértékelésében bújik meg, hiszen ha a forint gyengül, akkor egyre magasabb törlesztőrészleteket kell fizetnie a lízingbevevőnek. Így a 12-15 százalékos ügyleteknél a forint csúszó leértékelése miatt havonta egyre magasabb törlesztőrészlettel kell szembenézni.

A legtöbb ilyen szerződés legfeljebb hároméves futamidejű, hiszen ennél hosszabb időtávra nem lehet kalkulálni, különösen akkor, ha lassan napirendre kerül a csúszó leértékelés megszűnése. A korrektebb lízingtársaság figyel az ügyfél pénzére is, néhány szerződés kiköti, hogy ha jelentősen változik a jelenlegi rendszer vagy árfolyamok, akkor forintosítja a szerződést.

A lízing jövője

Mint a nemzetközi összehasonlításokból kiderül, a magyar lízingelés nem tölti be eredeti rendeltetését: a termelőberendezés-vásárlás finanszírozását. Ennél a szegmensnél lenne pedig igazán értelme a lízingnek: egy gép vagy berendezés kitermeli a havi törlesztőrészletet, az pedig már a gép fajtájától vagy tulajdonságától függ, van-e értelme a szerződés lejárta után még tulajdonosává is válni. Az alacsony termelőeszköz-arányt a hazai lízingtársaságok azzal magyarázzák, hogy a havi törlesztőrészletek túl magasak egy kisvállalkozásnak, illetve nehéz megbecsülni a várható piaci értékét, ellentétben egy személyautóval. A termelőberendezések nagy része így csak áron alul adható el, amitől természetesen minden társaság ódzkodik.

LÍZINGÁBÉCÉ A lízing fogalma: A klasszikus közgazdasági értelmezés szerint a lízing olyan ügyletfajta, amely során a lízingbeadó azzal a céllal vásárolja meg a lízingbevevő által kiválasztott eszközt, hogy a díjfizetés ellenében annak használatát a lízingbevevőnek adott időre átengedje. A szerződésben meghatározott futamidő lejártával az eszköz bizonyos feltételek teljesítése esetén a lízingelő tulajdonába mehet át. Bruttó lízingdíj: A teljes vételár szinonimája lízingszerződés esetén. Magában foglalja az induló lízingdíjat és az azt követő - havi vagy negyedéves ütemezésben fizetett - lízingdíjat, továbbá az általános forgalmi adót is. Nettó lízingdíj: A bruttó lízingdíj áfával csökkentett összege. A nettó lízingdíjra a jelenlegi szabályok szerint 25 százalék plusz áfát kell fizetni. Személygépkocsinál nem igényelhető vissza lízingdíjba foglalt áfa, viszont ugyanez megtehető minden más eszköz lízingelése esetén. Lízingszorzó: A finanszírozók egy része az autó bruttó vételárát ezzel szorozza meg, és így jut a bruttó lízingdíjhoz. Más finanszírozó a nettó vételárat növeli a lízingszorzóval, így jut el a nettó lízingdíjhoz, amit tovább kell növelni az áfával ahhoz, hogy megkapja a bruttó lízingdíjat. Önmagában a lízingszorzó nem minősíti az ajánlatot. Az alacsony lízingszorzó ugyanis - ha magas a kezdő lízingdíj - kedvezőtlenebb lehet egy magasabb szorzóhoz képest akkor, ha ez utóbbi alacsonyabb kezdő lízingdíjjal párosul. Egy ajánlatot mindig az minősít, hogy mennyi a bruttó lízingdíj. Maradványérték: A lízingszerződések gyakorlata szerint a futamidő végén egy képletes összeg kifizetésével - ez a maradványérték - kerül az eszköz a lízingbevevő tulajdonába. A gyakorlatban ez néhány 100 forinttól az értékesebb gépkocsiknál akár néhány 100 ezer forintig terjedhet. Gyakoribb az előző megoldás. Induló lízingdíj: A bruttó lízingdíjból az az összeg, amelyet a szerződéskötéskor kell kifizetni. Pénzügyi lízing: A leggyakoribb lízingtípus, a lízingbeadó megvásárolja a szállítótól a lízingbevevő által igényelt tárgyat, amit díjfizetés ellenében az utóbbi fél használatába ad. A felek már szerződéskötéskor megállapodnak az eszköz futamidőt követő tulajdonjogáról, ami az esetek többségében a lízingbevevő részére biztosított opciós vételi jog, azaz a lízingtárgy meghatározott összeg fejében a lízingbevevő tulajdonába kerül. Operatív lízing: A lízingbevevő nem kíván a lízingtárgy felett tulajdonjogot szerezni, azaz a futamidő lejártával a lízingbeadónak visszaszolgáltatja azt, üzleti tevékenységéhez csak a használatra van szüksége. Tartós bérlet: Bérletnél nem szerez tulajdonjogot a bérbevevő, viszont a bérleti díjba foglalt áfát visszaigényelheti (természetesen erre csak a cégek jogosultak). Több szerződésből összekombinált konstrukcióval megoldható az, hogy a bérleti idő végén - ez több évig tart, erre utal a tartós jelző - a bérbevevő által megnevezett személy képletes áron megveheti az addig bérelt autót. Itt nem a lízingbeadók, hanem a lízingbevevő - a bérlő - igényelheti vissza az áfát. Összességében tehát ugyanannyiba kerül az üzlet. Tulajdonjog-fenntartás: A finanszírozó azzal a feltétellel adja el részletvásárlás keretében az autót a vásárlónak, hogy ez utóbbi csak akkor válik tulajdonosává annak, ha az utolsó vételárrészleteit is megfizette. Finanszírozó összeg: Az autó vételárából az a rész, amely a nettó vételár és az induláskor befizetett összeg különbsége. Részletvásárlásnál és lízingnél a nettó vételárat kell csökkenteni az indulórészlet, illetve a kezdő lízingdíj - valamint a költségként elszámolt díj - együttes összegével. Bankhitellel történő vásárlás esetén az autó bruttó vételárából kell levonni a saját erőt. Forrás: a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség Pénzügyi Szolgáltatások című kiadványa

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. március 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére