Új gazdaság Magyarországon

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. február 1.) vegye figyelembe!

Az internet forradalma

Megjelent a Cégvezetés (archív) 34. számában (2001. február 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

Az internetes forradalom epicentrumában, az Egyesült Államokban ma már a világhálóra olyan közműként gondolnak, amelyet előbb-utóbb mindenkinek alanyi jogon kell elérnie. Ha ugyanis egy polgár nem juthat hozzá a hálón felhalmozott kollektív tudáshoz, hátrányos helyzetbe kerül. Majdnem úgy, mintha nem engednék hozzáférni a közoktatásban ingyenesen átadandó tananyaghoz. Ez pedig az esélyegyenlőség alkotmányos jogát sértené. E megközelítésnek hátteret adnak azok az előrejelzések, amelyek szerint pár éven belül az USA-ban a GDP közel fele az új gazdaságból származik majd. Ennek rövidke történetére visszatekintve egyáltalán nem látszik lehetetlennek az ilyen mértékű fejlődés. Habár Magyarország nem Amerika, az ottani tendenciák felrajzolják a mi perspektívánkat is.

Miközben Amerikában a "dotcom rush" néven ismert internetes üzleti láz részesei már túl vannak az első kijózanodásokon, mi még csak most készülünk meghódítani az internet szabad aranymezőit. Sőt a világ fejlettebb régióiban élő pionírok hibáit elkerülve, letisztult üzleti modelleket használva foghatunk neki. Az új gazdaság hazai fejlődését elemző kutatók egyetértenek: megvan a lehetősége, hogy mi is megcsináljuk a magunk "finn csodáját", amelynek egyik fő motorja a globális piacra termelő internetes vállalatok sokasága lehet. A gazdaság szerves fejlődése ugyan sok mindenre képes, de az állam helyes szubvenciós politikával és központilag finanszírozott - a gazdaság vagy a honpolgárok egésze számára hasznos - programok elindításával igen sokat tehet az internetes piac fellendüléséért. A Széchenyi tervben az internetes üzleti megoldások támogatására - legalábbis címszavak szintjén - a kezdeti mellőzés ellenére van már utalás. Hogy ez csak elvi reménykedésre vagy gyakorlati optimizmusra adhat okot, ma még nem tudható. Azaz egyelőre a kormányon szó szerint semmi sem múlik. Másrészt viszont ahogy a televízióban nagyon sokszor lejátszott reklámspot csattanója mondja: everyone's invited. Azaz a gazdaság digitális világának ajtaja mindenki előtt nyitva áll.

"Ha csak lokálisan gondolkodunk, óriási esélyt veszítünk el - vélekedik Z. Karvalics László, az Információs Társadalom és Trendkutató Központ (ITTK) igazgatója. - Felmérések szerint 2003-2005 körül egymilliárd ember fog internetezni, s ők "azonos" nyelvet beszélnek. Ez a potenciális piaca azoknak a magyar cégeknek, amelyek a világhálón keresik a boldogulásukat. Vannak olyan kézenfekvő lehetőségek, amelyeket képesek lennénk megragadni. Például a hálózati játékok piacán komoly keresnivalónk volna. A játékfejlesztésben jelentősek a hazai tapasztalatok. Mind a grafikai tervezéshez, mind a logikai játékok kifejlesztéséhez, mind a zenei fejlesztésekhez megvan az első osztályú szellemi tőkénk. Ezt bizonyítják a magyar fejlesztők (A cég neve zárójelben - a Szerk.) által létrehozott Imperium Galactica (Digital Reality), Theocracy (Philos Labs) vagy Insane (Invictus Team) című játékszoftverek, amelyek zajos nemzetközi sikereket arattak."

S a fejlődés lehetőségei igen nagyok. Egy-egy jó ötlet hatalmas bevételeket és befolyást eredményezhet. A kutató az izraeli egyetemisták által kifejlesztett ICQ (I seek you - Kereslek téged.) instant messenger, személyes üzenőprogram példáját említi: "Az ICQ-t végül is 670 millió dollárért vásárolta meg az American Online, a világ legnagyobb internetszolgáltató cége. Persze nem csak gigaüzletek léteznek, a skála pár százezer dollárnál kezdődik, ami egy induló kisvállalatnak tisztes bevétel. Az internet nagy lehetősége abban van, hogy mindenfajta rebellis gondolat kipróbálható és a piacon megmérhető általa. Gyakorta a hagyományos üzleti logika szerint nem lehet létrehozni új értékeket. Erre a legjobb példa a Linux (úgynevezett szabad kódú) operációs rendszer, amely lehetővé teszi a kísérletező kedvű fejlesztőknek, hogy egyetlen cég termékéhez se kössék hozzá magukat, amikor új elképzeléseik létrehozásán fáradoznak. Némelyik ötlet aztán annyira jónak bizonyul, hogy fellobban a piaci kereslet iránta. A Linux ma már maga is hátteret ad multinacionális cégek, például a Corel vagy az IBM fejlesztéseinek, hiszen az új gazdaságban is mindenből pénzt csinálnak, amiből csak lehet."

A nagy szoftvercégek - még a monopóliumra törekvéssel vádolt Microsoft is - felismerték, hogy a szabad kezdeményezések s ezek hathatós támogatása adják a legnagyobb hajóerőt az új gazdaság s az egyes nemzetgazdaságok fejlődéséhez. E folyamatot Z. Karvalics László a következőképpen értékeli: "A hagyományos gazdaság nem egy csapásra változik meg, s fordítja át egyik részét új gazdasággá. Olyan ez, mint amikor egy felújítás alatt álló oszlopcsarnokban időnként kicserélnek egy oszlopot. Az építményt ez az átalakítás nem zavarja meg, pedig az idő előrehaladtával tartópilléreinek mind nagyobb hányada alakul át. A gazdaság fejlődése tán korábban is így zajlott, de az előzményekhez viszonyított sebességkülönbség és a felhasznált módszerek különbözősége sokkal kisebb volt. A legfontosabb változás azonban, hogy az igazán sikeres internetes vállalkozások többnyire olyan termékeket és szolgáltatásokat állítanak elő, amelyek önmaguk keresletét teremtik meg. Nem válaszként jönnek létre, hanem kihívásként. S nemcsak a nemzeti, hanem az internetes világpiac számára is. Ez egy öngerjesztő folyamat, amelyben a vezető cégek oldalvizén számos speciális szolgáltatás jöhet létre, s így egyre több vállalkozás képes megélni e területen."

Magyarországon ma még nincsenek meg azok a nagy, tőkeerős vállalatok, amelyek képesek lennének támogatni az egyéni kezdeményezéseket vagy a hozzájuk kapcsolódó induló vállalkozásokat. Illetve nem jött szokásba, hogy a nagy szolgáltatók támogatnának kis cégeket egy-egy ötlet kifejlesztésében és közös piacravitelében. Ráadásul a kockázati tőke is csak nyomokban van jelen. "A magyar internetes vállalkozások fejlődését az is nehezíti, hogy más iparágakban tervezési hibának számító (azaz nagyon alacsony) összegek átgondolatlan elköltése is egy-egy működőképes ötlet életébe kerülhet. Ez részben abból következik, hogy Magyarország egyelőre kimaradt az internetes aranylázból, ami persze azt is jelenti, hogy az elkövetkező piaci konszolidáció nem fog együtt járni a befektetők tömeges csalódásával" - fejtette ki Kiszely László, a Netfórum Kft. kereskedelmi igazgatója.

Ezért állami és önkormányzati feladat volna az internetes gazdaságban versenybe induló vállalkozások támogatása. A Széchenyi tervben erre ugyan vannak elképzelések, de még csak az ötlet szintjén. S abban szinte minden szakértő egyetért, hogy ennél sokkal több kellene az internetgazdaság fejlődésének gyorsításához.

"A híresen sikeres skandináv receptek állami és helyi adókedvezményekkel ösztönzik az új gazdaság piacán működő vállalkozásokat. De arra is van példa, hogy szubvencionálják azokat a cégeket, amelyek az alkalmazottak jutalmazását internet-hozzáférések vagy az ehhez szükséges eszközök biztosításával oldják meg. Az internet-szolgáltatók támogatásával a legtöbb országban felhagytak, ez ugyanis néhány alibiakció lebonyolításán kívül sehol sem hozott hathatós eredményt. Ugyanakkor az állami vagy önkormányzati megrendelésekkel szívóhatást lehetne kifejteni. Ez egyben propagandája is lehetne az internetes megoldásoknak. Ha a hálózaton keresztül volna lehetőség a hatóságokkal való kapcsolatteremtésre, el lehetne intézni a különböző adóügyeket, az illetékbefizetést, a tb-t, a földhivatali átírást, a cégbírósági bejegyzést, ha a szülők befizethetnék a gyerek iskolai ebédpénzét, ha az állampolgárok betekinthetnének a róluk szóló nyilvántartásokba és így tovább, akkor az emberek meggyőződhetnének az új technológia hasznáról. Keresletet támasztanának hivatalos ügyeik intézése közben, s talán később vállalkozásaik és privát kívánságaik révén is, ahogy ezt sok országban már tapasztalni" - fejtette ki Szenes Gábor, az internetes pénzügyi szolgáltatásai révén ismertté vált Econet Hungary Kft. igazgatója. (A cég e cikk megjelenésekor már valószínűleg Econet.hu Rt. névre hallgat - a Szerk.)

"Magyarországon kisebb támogatási ötletek is jelentős előrelépést hozhatnának. Az állam például bérleti konstrukciókat dolgozhatna ki a szoftverforgalmazóknak az induló vállalkozások megsegítésére. Egy mégoly kicsiny internetes cég kezdeti szoftverköltségei is több millió forintra rúghatnak, amit sokan természetesen nem képesek megfizetni. Ezért a tétlenség helyett inkább feketeszoftverekkel dolgoznak. Pedig a szoftverbérletet szívesen megfizetnék - vélekedik Z. Karvalics László. - Az állam mást is tehetne. Támogathatná azokat a hazai és külföldi befektetőket, akik hajlandóak volnának 100 ezer dollár körüli összeget kockáztatni annak érdekében, hogy elkészüljenek azok az alap- és piackutatások, tanulmányok, üzleti tervek, amelyek alapján létrejöhetnének a legalább egymillió dolláros üzletek. Ezekkel már a nemzetközi befektető cégek is tudnának számolni."

Kemény György, a kezdő vállalkozások finanszírozásával és inkubációjával foglalkozó CeWeb Consortium igazgatója is osztja ezeket a nézeteket: "Norvégiában például 35 pontos cselekvési programot dolgozott ki a kormány, hogy miképpen segítsék elő az internetalapú gazdaság továbbfejlődését. Nálunk pedig sokkal fejletlenebb fázisban vagyunk, hiányzik a kormányzati támogatás s a pontosan követhető cselekvési program. Ugyanakkor nem lehet mindenért a kormányt felelőssé tenni. A vállalatok alkalmazottai körében az internet használatának nálunk nem voltak olyan személyes előzményei, mint például az Egyesült Államokban. Ez az ismerethiány, az e-commerce oldaláról nézve pedig készületlenség, nagyon erősen akadályozza, hogy a cégek gyorsabb tempóban adaptálják az internetes technológiákat."

Jövője az értéke

Ezt a véleményt az ITTK felmérései is igazolják: a magyar internetes üzlet viszonylagos fejletlenségére részben magyarázatot ad a hagyományos piacokon működő cégek menedzsmentjének viszolygása az új módszerek alkalmazásától. Tartanak a felmerülő extra költségektől és az internet munkafegyelmet fellazító hírétől. Rosszak a tapasztalataik a gyors internetes megjelenés érdekében kivitelezett - igen sok helyen fellelhető - hobbifejlesztésekkel, amelyek semmiféle hasznot nem hoztak a cég számára. Magyarán az internetre nem mint professzionális információgazdálkodási és tranzakciós eszközre tekintenek. Igaz, sok helyütt nincs is információgazdálkodás, vagy kimerül a marketingesek által összeállított reggeli sajtószemlében. Ami elgondolkodtató, hiszen eközben az információs forradalom eseményeitől hangos az üzleti világ. Ez a magyarázata, hogy az új gazdasággal összefüggő célokra vagy internetes fejlesztésekre a hazai vállalatok nyugati versenytársaikhoz képest százalékos összehasonlításban is elmaradva, csak bevételük töredékét fordítják.

Csakhogy e területet elsősorban nem a jelene, hanem a jövője alapján lehet és kell megítélni. Ha az információs forradalom következtében átalakulnak a világ meghatározó piacainak üzleti mechanizmusai, azok átalakítják az itteni folyamatokat is. Többek között a külső hatások integrálásának képessége miatt nevezte az Európai Unió legutóbbi jelentése működő piacgazdaságnak Magyarországot.

A külső nyomás rendkívül egyszerűen hat. A hazánkban megtelepedett multik a saját cégkultúrájukat és globálisan elfogadott módszereiket alkalmazzák nálunk is. Ahogy korábban megkövetelték beszállítóiktól a minőségi szabványok betartását, vagy az EDI-alapú kommunikációt, úgy most az internetes (IP) alapú kapcsolatokat is kikényszerítik. Sőt elvárják, hogy a beszerzési láncaik automatizálásában másutt használt internetes eszközöket a magyarországi partnereik is elfogadják. A hatás hullámszerűen terjed tova az egész magyar gazdaságon.

A nemzetközi vállalatok IT- és telekomkiszolgálói, illetve az információmenedzsmentjük hátterében álló tanácsadó cégek a magyar piacon is készek e folyamatok elősegítésére. Elég csak a Matáv, SAP, Compaq, Andersen Consulting MarketLine nevű szövetségére gondolni, amely a nagyvállalati beszerzési piacok automatizálását tűzte ki célul egy - mellesleg igen drága - erre specializált internetes fejlesztés, a Commerce One segítségével. De említhetnénk a magyar tőkével felépült tanácsadói kapacitásokat is: Carnation Consulting, Kirowski, Dotkom Internet Consulting stb.

Más kárán tanulni

A magyar internetgazdaság fejlődése előtt minden gond ellenére viszonylag tiszta az út. A nálunk fejlettebb országokban már elkövették a legtöbb hibát, amit lehetett, s így számos fejlődési fázist átugorva juthatunk előre. Nem kell annyi cégnek csődbe mennie, nem kell annyi kudarcot megélni, nem kell a túlságosan nagyra fújt tőzsdei luftballon kipukkadásától tartani, mint az úttörő országokban.

"Abban az internetes gazdaság nem különbözik a hagyományostól, hogy itt is lehet üzleti terveket készíteni, megtérülést számolni. Ez nem egy álomvilág, hanem nagyon is szigorú valóság, amelyben világosan látszik miből, és minimálisan mennyi profitra lehet számítani. Ha ez nem így volna, nem lennének befektetők ezen a piacon - fejtette ki Kemény György. Az általa képviselt cég, a CeWeb egy magyar tőkével létrejött (hátterében a Videoton, a Műszertechnika és a Gamax áll) úgynevezett "angel capital" vállalkozás. Mint ilyen, induló cégek finanszírozását és inkubációját vállalja el annak reményében, hogy azok néhány év alatt olyan piaci értékre tesznek szert, amely jelentősen meghaladja a pénzben, szellemi kapacitásban (például menedzsment és marketingtámogatás), a működést segítő szolgáltatásokban (irodai elhelyezés, internetes fejlesztési kapacitások stb.) és kapcsolati tőkében befektetett eszközök értékét. "Mi úgy látjuk, hogy a magyar internetgazdaság jelenlegi fejlettsége mellett elsősorban a business to business projektekbe, az e-infrastruktúra megteremtésébe, a mobilinternetes alkalmazásokba s a külföldön már bevált megoldások hazai adaptációjába érdemes befektetni. Nem véletlen, hogy elsőként egy logisztikai portál felépítésének támogatásába fogtunk - jelentette ki Kemény György. - Már folyik a piac felosztása, és az egész egy-két éven belül be is fejeződik. Hamarosan öldöklő harc kezdődik még a kicsiny részpiacokon való pár százalékos részesedésért is. Itt most egy-két év alatt néhány tízmillió forint befektetésével több százmilliós vagy még nagyobb piaci értékű cégeket lehet felfejleszteni."

A jelenleg induló internetes vállalkozások zöme éppen erre számítva vágott bele az interneten való megjelenésbe. Sokan igyekeznek egy adott részterületen megvetni a lábukat, s kitartani, amíg - a kezdeti dzsungelharctól irtózó, de a konszolidáltabb körülmények közé már szívesebben érkező - nyugati pénzügyi vagy szakmai befektetők felvásárolják cégeiket. Más vállalkozások a már jól működő nemzetközi weboldalakat igyekeznek lemásolni, s így próbálják kényelmesebbé tenni a területen érdekelt nemzetközi cégek magyarországi megtelepedését. S itt nem egyszerűen az elvégzett fejlesztőmunka az érték (lehet, hogy azt a felvásárlás mozdulatával együtt hajítják szemétre), hanem a megszerzett piaci részesedés s az elfogadtatott szolgáltatás.

Más cégek (mint például a CeWeb is) a regionalitás előnyeit is igyekeznek kihasználni. A Magyarországon bevezetett internetes megoldások - éppenséggel nem az internetes, hanem nagyon is régifajta üzleti ismeretek révén - könnyen áttelepíthetők a régió országainak még kevésbé fejlett szabad piacaira. Az értékesítés, a marketing, a disztribúció megkívánja a helyi jelenlétet is, azaz az internetes és a hagyományos megoldások elegyítése eredményezi a hatékony piaci jelenlétet. A tisztán internetes üzletek esetében egyébként - tán a hirdetési piacot kivéve - meglehetősen értelmezhetetlen fogalom a regionalitás, hiszen például Budapest és San Francisco távolsága a hálón tökéletesen azonos a Budapest és Pozsony közötti távolsággal. Sőt az utóbbi időnként mintha sokkal hosszabb volna.

Hely a tetőn

Noha a vélemények megoszlanak azt illetően, hogy az internetszolgáltatókat leszámítva hány meghatározó internetes cég maradhat meg Magyarországon, de nagy számokat senki sem mer mondani. Az internetes világot jól ismerő ConCorde Értékpapír Rt. nemrég megjelent tanulmányában a következő fő üzleti kategóriákat állította fel az interneten: on-line hirdetés, elektronikus kereskedelem, előfizetés és elektronikus szolgáltatás. A cégek szempontjából ez gyakorlatilag csak három csoportot jelent: elektronikus kereskedők, tartalomszolgáltatók és internetes üzleti szolgáltatók.

Az első kategória kiskereskedelmi szektorában valószínűleg már megtörtént az eredményhirdetés. A Fotexnet a megalakulása pillanatában győzött. Azért nem valószínű, hogy komoly konkurenciája támadna, mert ebben a műfajban nem a technológia számít elsősorban. Egy igen jó minőségű áruházi szoftver és design létrehozásának, tesztelésének és piaci bevezetésének költségei eltörpülnek amellett, amibe az árukészlet folyamatos beszerzése, raktározása és kiszállítása kerül. Azaz csak olyan cég léphet eredményesen piacra ebben a műfajban, amelynek nem kell bajlódnia az árukészlet megszerzésével, illetve a logisztikai és elszámolási háttér megszervezésével. Pillanatnyilag az egyetlen ilyen vállalkozás a Fotexnet. Kisebb piaci szeleteket mások is megszerezhetnek, például a Magyar Posta, de alighanem ez lesz egyelőre a magyar internetgazdaság legbékésebb szegmense. Azonban a ConCorde 2010-re már 560 milliárd forintos elméletileg elérhető forgalmat jósol az elektronikus kiskereskedelemben, így a későbbiekben még biztosan lesznek pengeváltások a piaci torta szeletelése közben.

Az elektronikus beszerzési láncok, a business to business célokat szolgáló piacterek ma még Magyarországon igen fejletlenek. Nem jöttek létre azok az iparági beszerzési társulások sem, amelyek például Amerikában vagy Nyugat-Európában már polgárjogot nyertek például a repülőgép- vagy az autóiparban. A fejlődés viszont bizonyosan itt lesz a leggyorsabb.

A tartalomszolgáltatási piacon már nagyobb küzdelemnek lehetünk tanúi. Az itteni szereplők a pillanatnyilag 1 milliárd forint értékűre becsült internetes hirdetési stock elosztásáért hadakoznak. Ez a piac perspektivikusan nagyot nőhet, hiszen a teljes magyar hirdetési piac méretét legalább 150-200 milliárd forintra(!) teszik. A viszonylag alacsony költés (amely egy közepes nyomtatott hetilapban elhelyezett hirdetések értékének felel meg) nemcsak a kevés internetezőnek köszönhető (a hozzávetőleg félmillió "hálótárs" egyébként is több, mint amire a hirdetések mennyiségéből következtetni lehetne), hanem a rendkívül erősen diverzifikált és gyakran gyenge minőségű tartalomnak, illetve a megrendelők viszolygásának is. Ezen a területen az elkövetkező egy, legfeljebb két év a konszolidáció jegyében fog lezajlani, s aztán majd a megmaradó néhány nagy cég learatja a piacot.

A nyomtatott újságok és az elektronikus médiumok honlapjai vagy alkalmazkodnak az internet követelményeihez, vagy eltűnnek a színről. A papírújságok zöménél az aktuális kiadás leképezése jelenik meg az interneten, ami mind tartalmilag, mind üzletileg eléggé értelmetlen. Pedig a világlapok igen jó példákkal szolgálnak arra, hogy a nyomtatott kiadás kereteit témaválasztásban vagy terjedelemben meghaladó összeállítások a weben miként kaphatnak helyet, továbbá ide kerülhetnek azok az interaktív rovatok vagy üzleti szolgáltatások, amelyekkel a kiadó gazdagabbá és versenyképesebbé teheti az olvasóknak nyújtott csomag tartalmát.

A csak interneten működő és ezért a hálózat logikáját sokkal jobban értő lapok ma messze megelőzik a hagyományos kiadói világból a hálóra is átterjeszkedő versenytársaikat. Belőlük ma már sokkal több van, mint ahánynak szék jut a piac páholyaiban. A szó szerint életre-halálra kiírt verseny valószínűleg még legalább egy-két évig alacsonyan fogja tartani a hirdetési árakat az interneten. Az igen jelentős fejlődést befutott Prim, a multinacionális IDG (a Számítástechnika, a PC World, a GameStar és a magyar weben legendás múltú iNteRNeTTo kiadója), a HVG Online, a Fórum-csoport, az Expressz, az Index, a Vianovo, az Origo, a Globopolis, az est.hu, a Terminal, a Port, a Portfolio, az eco.hu, s az összes internetes versenypályán induló TelNet érdekkörébe tartozó Stop portál stb. igen éles harcot fognak vívni.

A tartalomszolgáltatási piac cégei láthatóan a legkülönbözőbb stratégiákat követik. E stratégiai különbségeket azonban tompítja, hogy még a magyar gazdaság viszonyai között is tőkehiányos kisvállalatokról van szó. A befektetők pedig inkább kivárnak, így a pillanatnyi versenyhátrány eleddig egyetlen esetben sem fordult át felvásárlásba vagy fúzióba.

"Ez egy egyszerű üzlet! - állítja Kiszely László. - Hosszú távon akkor indulhatunk nagyobb eséllyel harcba, ha a régi gazdaság vállalkozásaihoz hasonlóan az üzletfeleink életét megkönnyítő egyedi, nehezen vagy egyáltalán nem másolható termékeket viszünk a piacra. A Fórum-csoportnál ezeket a tartalmi mennyiség, a felismerhető személyiség és a közösségépítés képességének kritériumaival írjuk le."

Kiszely szerint a tartalomszolgáltatóknak van egy átmenetileg megkerülhetetlen előnyük a hazai piacon, ez pedig a nyelv: "Az újonnan bejövő nemzetközi cégek az eddigi tapasztalatok szerint gyorsan szembesülnek a specializált magyar tartalom előállításának extraköltségeivel. Ugyanez a nyelv viszont radikálisan rontja a terjeszkedés esélyeit is: amíg a szolgáltatások nyelvközpontúak - az elvi lehetőségek ellenére -, a hazai tartalom csak viszonylag szűk fogyasztóréteghez juthat el. Változást a nyelv háttérbe szorulása hozhat. Képzeljünk el egy sport- vagy koncertközvetítést, ahol menet közben is ismételhetjük az érdekesebb jeleneteket, változtathatjuk a kameraállást, vagy a játékosokról, művészekről statisztikai, életrajzi adatokat, bejátszásokat kérhetünk le. Ilyenkor a használhatóság elsősorban nem a nyelven, és nem is a mennyiségen, hanem a tartalom integritásán múlik." Persze ne feledkezzünk meg egy másik kézenfekvő stratégiáról sem: addig is, amíg - a már ma is igen fejlett, egyre szaporodó - internetes nyelvi fordítóprogramok nem lesznek tökéletesek, meg kell tanulni angolul!

A hirdetőknek oly fontos látogatói számok meghatározása körüli háború már egy ideje folyik, s az ehhez eszközöket szolgáltató cégek, a legkorábban ébredő Mediant is beleértve, szintén felsorakoztak. Sőt megkezdődött a kisebbek kizárása is, hiszen az érintett nagy kiadók és a példányszám-auditálásban meghatározó két cég, a Szonda Ipsos és a GfK. Hungary létrehozták azt - az egyébként nyitott, de a tagoktól jelentős pénzügyi hozzájárulást kívánó - projektet, amelyik a nyomtatott sajtóhoz hasonlóan hivatott volna megteremteni a látogatottság nem vitatott auditálásának feltételeit.

A rádiók, de különösen a televíziók esetében kimutatható, hogy a közönségük minél többet internetezik, annál ritkábban ül a készülékek elé. Ez két eshetőséget vet fel: vagy növelni kell a bevételeket az internetről, vagy tudomást sem venni róla. Magyarországon mind a rádió, mind a tévécsatornák egyelőre az internetes aktivitásuk javítását tűzték ki, s honlapjaikra hirdetésekben is felhívják a figyelmet.

Ezen a területen fokozza a bizonytalanságot, hogy a nagy nemzetközi weboldalak hazai megjelenése még várat magára. Az első fecske, a globopolis.hu megjelenése még nem keltett nagy riadalmat, mert fő versenytársa, az est.hu igen stabilan áll a lábán. Hosszú ideje rebesgetik, hogy a világméretekben egyik legnagyobb nézettségű portál, az MSN (Microsoft Network) magyar verziója meg fog jelenni, s hasonló hírek keringenek a Yahoo!-val kapcsolatban is. Ez pedig egy csapásra átrendezhetné a hazai tartalomszolgáltatási piacot.

Befutó modellek

A ConCorde harmadik kategóriájának piaci fejlődése ígéri talán a legizgalmasabb fordulatokat. Az itt kiadó néhány helyre legalább kéttucatnyi cég pályázik. "Ezek a vállalatok ma már többnyire felnőttek. A működési zavarokkal teli gyermekkorukon túljutva kialakították a hierarchiájukat, s funkcionálisan mindenben megfelelnek a vállalatoktól hagyományosan elvárt követelményeknek. Közöttük majd az dönt, hogy a növekedésükhöz szükséges pénzt elő tudják-e teremteni. A tevékenységük haszna erre kezdetben nem lesz elegendő, azaz befektetőt kell találniuk. A befektetők pedig annak alapján kötelezik el magukat egyik vagy másik mellett, hogy a felkínált üzleti modellt mennyire találják értékesnek" - vélekedik Szenes Gábor.

A nemzetközi cégekkel hátterükben piacra lépő vállalkozások, mint a már említett Matáv-SAP-Compaq- Andersen Consulting fémjelezte Market Line, vagy a PSINet-et és az egyik legnagyobb magyar magántulajdonú tőkéscsoportot, a Wallis Holdingot maga mögött tudó Webigen már bejáratott megrendelői körre számíthatnak. Más cégek, például a Fornax, az Econet, a Kirowski, a Carnation Consulting vagy a nemrégiben indult Dotkom Consulting kénytelenek lesznek eddigi tevékenységüket lényegesen kiszélesítve helyet szerezni maguknak.

A modellek, a méretek, a célok és a lehetőségek nagyon eltérőek. A Kirowski például webdesign vállalkozásként indult, s a ma már széles ügyfélkörrel dolgozó webes tanácsadó cég, a Carnation éppen ellenkezőleg, kezdettől fogva tanácsadóként kereste a helyét, s ehhez sajátos marketingeszközöket alkalmazott: piackutatásokkal, tanulmányokkal szerzett nevet magának, mégis az egyedi megbízások során nyújtja a legtöbbet. Az Econet, amely elsősorban tőzsdei és pénzügyi cégeknek nyújtott szolgáltatásairól volt ismert, immáron egy éve építi ASP szolgáltatásait.

A magyar internetes cégek egy része - amelyek zöme vagy ISP-ként (internet service provider; internetszolgáltató) vagy webdesignerként indult - a kezdeti piaci nézelődés után látni is megtanult. Rájöttek, hogy a vezető ISP kialakításához hatalmas mennyiségű pénz kell, oly sok, amennyi csak nagy nemzetközi cégeknek van, másfelől olyan termékekkel és szolgáltatásokkal érdemes hosszú távon előállni, amelyek nemcsak az igen szűk magyar piacon, hanem az egész interneten eladhatók. Ezért olyan megoldásokat, applikációkat fejlesztenek s értékesítenek vagy adnak bérbe, amelyek bárhol a világon jó szolgálatot tesznek. Ezeket a vállalkozásokat hívják ASP-nek (application service provider; alkalmazásszolgáltató), amelyek többnyire már nagyobb terveket dédelgetnek, nagyobb piacra és nagyobb pénzre hajtanak. Ehhez persze előbb itthon kell bizonyítani az életképességüket.

"Magyarországon a fejlődés jelenlegi tendenciáit figyelembe véve nem lesznek közepes cégek. A nagyok mindent felvásárolnak, hogy a piac jelenlegi fejletlen állapotában hozzájussanak azokhoz a csírákhoz, amelyekből kinőhet valami. A skála másik végén azok a kisebb, jól körülhatárolható, védett piacokra koncentráló vállalkozások lesznek, amelyek nagyszerűen meg fognak élni, anélkül, hogy a felvásárlás veszélye fenyegetné őket, hiszen egy nagy társaság konszolidált portfóliójába nem férnének bele" - vélekedik Szenes Gábor.

A felvásárlási folyamat néhány kisebb tranzakcióval már meg is indult. Például az Index megvásárolta a Tár.hu home page farmot, a VNU az igen látogatott Startlap.hu-t vonta szárnyai alá, a TelNet a Jövőnézőt kebelezte be, a CV Online megvette a Munka.hu-t stb. Nem kétséges, hogy e tendencia folytatódni fog, s miközben igen sok új tartalom jön majd létre, a koncentráció sem áll meg. A kérdés csak az, hogy ki finanszírozza a piac fejlődését? Különösen ki áll oda a tanácsadó cégek, de főleg a nemzetközi szolgáltatásokat fejlesztő vállalkozások és az ASP-k mögé?

A kérdés azért jogos, mert 2000 volt az első év, amikor jelentősebb külső tőke érkezett a magyar internetes piacra. Az összes befektetés értéke azonban nem volt több pár millió dollárnál. A fontosabb kedvezményezettek a TelNet, a Prím, a Port, a Portfolio, az Econet, az Index vagy egy wapos projekt révén a főleg mobiltelefonok szervizelésében érdekelt Mobil ASK nem lehet boldog a pár százezer dolláros összegekkel. Az internetes piacon is nyereséges társaságokat kivéve a többieknek hamarosan tőkeutánpótlásra lesz szükségük, azaz erős nyomás alatt állnak, muszáj sikereket produkálniuk. Ezt az érintett vállalatok vezetői érthetően úgy fordítják le, hogy a jelenlegi tőke a következő, a nagy ugrás feltételeinek megteremtéséhez kell. S biztosak is benne, hogy képesek lesznek rá, s egy-két éven belül a nemzetközi internetes piac szereplőiként s a hazai cybermezők uralkodóiként látjuk viszont őket.

A külföldi befektetők azonban egyelőre igen óvatosak, amit jól mutat, hogy a hazai internetes szolgáltatás talán legjobban bevezetett két cége, a Kirowski és a Carnation Consulting eddig hosszú tárgyalások után sem jutott még (s a "még"-en jelentős hangsúly van) külső tőkéhez.

Jóléti ipar

Az internetgazdaság gyors fejlődése előtt másfajta akadályok is lehetnek. Szenes szerint az e-business jóléti iparág: "Általában azok a fiatal szakemberek vágnak bele harmincéves koruk körül, akik megengedhetik már maguknak, hogy esetleg néhány évig egy fillért se keressenek a kaland, a kihívás és a nagy pénzügyi dobás kedvéért. Magyarországon ez igen szűk réteg. Ezért ott indulnak meg jelentős projektek, ahol lesz számottevő állami vagy önkormányzati támogatás, illetve mindarra lesz igény, amit az üzleti számításokkal megtámogatva el lehet fogadtatni a hagyományos vállalatok menedzsmentjével. Mivel pedig az internet már sokszor bizonyította, hogy segítségével, a rendkívül hatékony kommunikációmenedzsment révén bizonyos üzleti folyamatok felgyorsíthatók, míg mások olcsóbbá tehetők, a vállalati döntéshozók esetleges félelmeiket levetkőzve, a jobb profitkilátások miatt alkalmazni fogják az új megoldásokat."

Az üzleti (B2B) és a fogyasztói (B2C) piac határán számos szolgáltatást találni az internet bankingtól a repülőjegy-rendelésig. Ezek ma még azonban nem képezik szerves részét az életünknek. Tudjuk, hogy vannak, időnként tán használjuk is őket, de még nincs itt igazán az idejük. Van azonban egy terület, amely - akár a vállalatok, akár a magánemberek szemszögéből - pezseg. Ez pedig az on-line állásközvetítés.

Az ok, hogy a megfelelő munkaerő és a megfelelő munkahely mindenkinek fontos. Ráadásul a "megfelelő embert a megfelelő helyre" feladatának megoldását az internet alaposan meggyorsíthatja és olcsóbbá teheti. Ennek a szolgáltatási piacnak a kapujára azonban nyugodtan ki lehet akasztani a "megtelt" táblát. Talán még érkezik egy-két multi, feltehetően magyar weboldalak felvásárlása révén, de a részesedéseket hamarosan végképp kiosztják.

"Bár az internet penetrációjának növekedése nem folytatódott Magyarországon a korábban jelzett mértékben, mégis pozitív változások zajlanak. Míg két éve a hálót elsősorban internetezésre és szórakoztató tartalmak nézegetésére használták az emberek, addig ma már főleg a szolgáltatásokat keresik. S ezt meg is tehetik, mert vannak. Két évvel ezelőtt ez még egészen másképpen volt" - mutatott rá az internethasználat szokásainak változására Muth János, a Job Pilot állásközvetítő rendszert kiadó Jobs & Adverts Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója. "A tendenciák olyannyira megváltoztak, hogy 2000-ben legalább annyi állást kínáltak az interneten, mint a nyomtatott sajtóban, nem is beszélve az állást keresők adatairól, amelyekkel megbízható formában szinte csak itt találkozhatnak a munkaadók."

Az állásközvetítő cégek áttörésének prózai okai vannak. A meghirdetett pozíciók több mint fele az informatikával vagy az internettel kapcsolatos. A célközönség java ott lóg a hálón. Másrészt a jelentkezők adataikat saját maguk tarthatják karban, ennek híján a lapjukat törlik a rendszerből, így a munkaadók friss információk alapján dolgozhatnak. Erre a fejvadász cégeknek, amelyek hagyományosan nyújtották e szolgáltatásokat, többnyire nincs módjuk és kapacitásuk. A jelentkezők titokban tudják tartani személyüket, így nem kell félniük, hogy saját munkahelyükre kopogtatnak be. A meghirdetett állásokra azonnal, közvetítők nélkül lehet válaszolni, ami a megbízónak direkt visszajelzést ad hirdetései hatékonyságáról. Végül pedig a szolgáltatás lényegesen olcsóbb, mintha a hirdetés a nyomtatott sajtóban jelent volna meg. Összehasonlításképpen a nyomtatott álláshirdetések piacát vezető HVG-ben egy negyedoldalas fekete-fehér hirdetés egyszeri megjelenése (áfa nélkül) 200 ezer forint, míg a Job Pilotnál egy hasonló tartalmú hirdetés négy héten keresztül tartó folyamatos megjelentetése (áfa nélkül) 50 ezer forint.

A piac persze nem minden szegmensében ilyen pezsgő. A humán szakterületeken, beleértve például a jogászokat is, az internetes álláskeresés szinte teljesen hatástalan. Csakúgy gyenge eredményeket regisztrálnak a községekben és a kisvárosokban. A tudatos internetezés ma főleg Budapestre és a megyei jogú városokra korlátozódik. De még itt is nehezen jutnak előre az internetes közvetítő cégek. A multik nemzetközi üzleti kapcsolataik révén a magyarországi tevékenységük alapjait viszonylag gyorsan lefektetik, de aztán itt meg is torpannak. Ami más országokban működik, például a DM-kampányok, az nálunk teljesen hatástalan. Csak a személyes megkeresésre indulnak meg a megrendelések, akkor viszont az első kedvező tapasztalatok végképp felkeltik a vállalati HR-esek figyelmét. "Az állásközvetítés látszólag könnyű szolgáltatás, amit könnyen és olcsón be lehet indítani. A valóságban azonban a szolgáltatás precíz felépítésére és a tanácsadók kiképzésére jelentős összegeket kell fordítani. Sőt a kezdeti időszakban a tanácsadókba invesztálni kell, amíg fel nem építik ügyfélkörüket. Az ismertség elérése érdekében internetes mértékkel jelentős hirdetési kampányokra van szükség. Azaz, mire a vállalkozás már stabilan működik, 80-100 millió forintot biztosan el kellett költeni" - hívja fel a figyelmet Muth János néhány fontos üzleti szempontra. Az álláshirdetések persze hatalmas üzleti lehetőséggel kecsegtetnek az interneten is, de a piac a számos próbálkozó ellenére szinte minden országban néhány nemzetközi és pár hazai cég kezében koncentrálódik. Magyarország ebből a szempontból még a boldog káosz korszakában él, a Startlap.hu legalább száz komolyan vehető állásközvetítő és fejvadász céget regisztrált a hazai hálózaton.

Ma már senki sem vonja kétségbe, hogy a kábeltévézés alapszolgáltatásnak tekintendő. Hogy ma még nem jut el minden potenciális felhasználóhoz, az inkább sajnálatos, mint elfogadható. Annál is inkább, mert a kábelhálózatok a telefon mellett a második kommunikációs közműrendszerként funkcionálhatnak már hamarosan.

Itt jön a jövő

A kábelközmű-építés tempóját a magyar piacon ma kétségtelenül a UPC Magyarország Kft. diktálja. Részben azáltal, hogy folyamatosan új rendszereket épít ki, részben pedig azzal, hogy a régebben létrehozott hálózatokat a kor követelményeinek megfelelően alakítja át. Ma a cég szolgáltatása 560 ezer háztartásba jut el, ami durva számítással azt jelenti, hogy az ország ötödében ők látják el ezt a feladatot. Tekintettel arra, hogy a kábeltévével ellátott háztartások számát 1,5-1,8 millióra becsülik, a UPC a jelenlegi magyar piac durván harmadát tartja a kezében. Két éven belül ennek az elképesztő méretű piacnak a 90 százalékát szeretnék behálózni azzal a 750 MHz-es széles sávú hálózattal, amely azonkívül, hogy a hagyományos televízió- és rádióműsorok szétosztását elvégzi, alkalmas lesz interaktív digitális televíziózásra, internetezésre és telefonálásra, sőt hőközpontok, liftek, biztonsági rendszerek távfelügyeletére is. A cég anyaországában, Hollandiában működő példákat tekintve az elképzelés egyáltalán nem utópisztikus.

"A UPC elsősorban a fizikai hozzáférés megteremtésén fáradozik, s csak másodsorban foglalkozik televíziós tartalomszolgáltatással - szögezte le Hagymásy András, a társaság kommunikációs igazgatója. - Még jó darabig a hálózatépítéssel, illetve a hálózaton futó szolgáltatások működési feltételeinek megteremtésével leszünk elfoglalva. S néha ez még ott is gondot okoz, ahol a lakásokba már bevezettük a kábeleket. Most például azért, mert a fejállomásoktól nem tudjuk kihúzni az üvegszálas kábelt, mivel Európában nem lehet beszerezni. Az amerikai piacon ugyanis szintén dúl a hálózatépítési láz, s felvásároltak minden elérhető kábelt. Emiatt nekünk, reméljük, hogy nem sokat, de várni kell."

A hálózat mielőbbi kiépítése már csak azért is fontos volna a UPC számára, hogy a fejlett - s természetesen térítésért igénybe vehető szolgáltatásokat - minél előbb bevezethessék. A beruházások ugyanis hatalmas költséggel járnak, amelyek kitermelése éppen azáltal képzelhető el, hogy sokféle szolgáltatást nyújtanak. Ráadásul a UPC a lakossági és a kisvállalati piacra koncentrál, ahol a befektetés csak hosszabb távon térülhet meg.

A UPC leányvállalata, a Chello nemrégiben kezdte meg széles sávú internetszolgáltatását néhány budapesti kerületben és Miskolcon. A hozzá hasonló vállalkozások igen fontos szereplői lehetnek az internetgazdaságnak. Az általuk nyújtott szélessávú internetszolgáltatás ugyanis napi 24 órás hozzáférést biztosít, elvileg lényegesen gazdagabb tartalom bemutatására képes, mint ami a hagyományos telefonvonalakon keresztül lehetséges, s nem drágább, mint egy átlagos internet-előfizetés. Ha a UPC elvi lehetőségeit nézzük, minden ötödik magyar érhetné el segítségével az internetet. Ez éppen négyszer annyi, mint amennyire a biztosan internetezők számát becsülik hazánkban.

De amit ma látunk, az csak a biztató kezdet. Az előrejelzések szerint 2003-ban telefonvonalakon, műholdon és kábeltévé-bekötéseken keresztül négymilliónyian fogják használni a webet Magyarországon. Ez pedig arra utal, hogy Hagymásy Andrásnak igaza van: "Ekkora beruházások, fejlesztések esetében legalább ötéves üzleti terveket szokás készíteni. De a technológia és a körülmények változása olyan gyors, hogy már néhány hónap pontos előrelátás is némi megnyugvást jelent."

Talán éppen ez a kiszámíthatatlanság, a nagy sikerek állandóan felvillanó lehetősége, a sebesség és vibrálás, ami miatt az internetügyekben igazán szakértőnek számító amerikaiak jellemzésül többnyire egy szót mondanak az iparágra: sexy.

 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. február 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére