Szellemi termékek apportálása

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. február 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 34. számában (2001. február 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

Egy-egy szellemi alkotás hasznosítása olykor sok pénzt ér a cégnek. Ez többek között a szellemi termékek, az azokra vonatkozó jogok apportjánál is megnyilvánul. A szellemi apport gyakorlata azonban korántsem mentes az ellentmondásoktól.

 

A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi XLIV. törvény (Gt.) 1998. június 16-ai hatálybalépését követően részben megváltoztak a szellemi termékek apportjára vonatkozó rendelkezések. Ettől kezdve ugyanis a kft.-be, illetve az rt.-be csak olyan szellemi alkotás vagy azzal kapcsolatos jog apportálható, amely végrehajtás alá vonható, és amelyet utóbb a gazdasági társaság harmadik személy hozzájárulása (engedélye) nélkül ruházhat át.

Hogy mely szellemi termékek felelnek meg e követelménynek, azt bizonyos esetekben könnyű eldönteni, de néhány kérdés megítélésében a jogi irodalom ellentmondásos, és a bírósági gyakorlat sem nyújt egyértelmű megoldást.

Nem tartalmaz ilyen megszorítást a Gt. a többi társasági forma esetében, így azoknál az alapítók megítélésétől függ, hogy milyen szellemi termékeket bocsátanak a társaság rendelkezésére apportként. Mindezt a jogi személyiség nélküli társasági formákban (közkereseti társaság, betéti társaság) érvényesülő eltérő felelősségi szabályok indokolnak.

A számvitelről szóló, 2001. január 1-jétől hatályos 2000. évi C. törvény 24. §-a az immateriális javakat a mérlegben a befektetett eszközök közé rendeli besorolni. A kft.-k és az rt.-k esetében apportálható szellemi termékekkel kapcsolatosan a következő témakörökkel foglalkozunk:

I. Az iparjogvédelem körébe tartozó szellemi termékek (szabadalmak, védjegyek, ipari minták, használati minták, mikroelektronikai félvezetőkre vonatkozó oltalom).

II. Apportálható szerzői jogok.

III. A névhasználat joga, a "goodwill" megítélése.

IV. A know-how apportálhatóságának kérdése.

Az iparjogvédelem körébe tartozó szellemi alkotások

Szabadalmak

A szabadalmi oltalom lényege, hogy annak alapján a szabadalmas jogot szerez a tárgyát képező találmány kizárólagos hasznosítására. A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény 25. §-a lehetővé teszi a vagyoni jogok átszállását, átruházását és megterhelhetőségét. A jogokra jelzálogjog is alapítható, amit be kell jegyezni a Magyar Szabadalmi Hivatalnál vezetett szabadalmi lajstromba. Mindebből következik, hogy ezek a jogok végrehajthatók, vagyis az apportjukra lehetőség van.

Felmerül azonban a kérdés, hogy a jogszerzők közül ki jogosult az apportálásra. Egyértelmű, hogy erre jogosultsággal rendelkezik maga a szabadalmas, aki apportálhatja a találmányra vonatkozó valamennyi vagyoni jogát, vagy azok egy részét. A szabadalmas vagyoni jogait teljeskörűen megszerző személy, vállalkozás ugyancsak jogosult azok apportjára. A hasznosítási szerződés (szabadalmi licenciaszerződés) alapján jogot szerző személy azonban csak akkor jogosult az apportra, ha a szerződésben a felek kikötötték, hogy a megszerzett hasznosítási engedély harmadik személyre átruházható.

A Legfelsőbb Bíróság a BH 24/1993. szám alatt közzétett eseti döntésében úgy foglalt állást, hogy a szabadalmi jogot megszerző, majd azt apportáló társaságot a szabadalom eredeti jogosultjával szemben továbbra is terheli a díjfizetési kötelezettség, ha az a társaság, amelybe a találmány apportja történt, nem vállalta át a tartozást.

Védjegy

A védjegy olyan grafikailag ábrázolható megjelölés, amely a jogosult áruinak, szolgáltatásainak mások áruitól, szolgáltatásaitól való megjelölésére szolgál. A Magyar Szabadalmi Hivatalnál bejegyzett védjegy jogosultja annak kizárólagos használatára szerez jogot.

A védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény kifejezetten kimondja, hogy a védjegyhez kapcsolódó és a védjegyoltalomból eredő jogok átszállhatnak és átruházhatók. Jogutódlás esetén ezek a jogok a törvény erejénél fogva átszállnak a jogutódra, kivéve azt az esetet, ha a felek között ellenkező tartalmú megállapodás jött létre, vagy ha a körülményekből kifejezetten más következik. A védjegyhez kapcsolódó és a védjegyoltalomból eredő jogok megterhelhetők, azokra jelzálogjog alapítható. Ebből következik, hogy a védjegyből eredő jogok is apportálhatók.

Az apportra a védjegy jogosultjának, illetve annak van jogszabályi lehetősége, aki a védjegyből eredő valamennyi vagyoni jogot megszerezte, vagy olyan használati szerződés alapján szerzett jogot a védjegy használatára, amely feljogosítja arra, hogy azt harmadik személy részére átruházza.

A Legfelsőbb Bíróság a BH 39/1992. szám alatt közzétett eseti döntésében megállapította, hogy - abban az esetben, ha apportként védjegyet bocsátanak a gazdasági társaság rendelkezésére - a cég nem jegyezhető be a cégjegyzékbe, ha a védjegyet apportálni kívánó cég a védjegy átruházására még nem szerzett jogosultságot.

Ipari minta, használati mintaoltalom, mikroelektronikai félvezető termékek topográfiájának oltalma

Az ipari mintaoltalom az ipari termékek külső megjelenését részesíti védelemben, a használati mintaoltalom az olyan iparilag alkalmazható, feltalálói lépésen alapuló megoldásokat védi, amelyek a találmány színvonalát nem érik el, míg a mikroelektronikai félvezető termékek topográfiájának oltalma a csipek elrendezését védi. Az oltalom feltétele minden esetben a szabadalmi hivatal által történő nyilvántartásba vétel.

Mindhárom oltalmi fajta - a vagyoni jogok tekintetében - lényegében a szabadalommal azonos oltalomban részesül, a jogszabályok vissza is utalnak a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvényre.

Ebből következően ezek a jogosultságok is apportálhatók a jogosult által, az azokra vonatkozó valamennyi vagyoni jogot megszerző személy, illetve vállalkozás által, és az olyan hasznosítási szerződéssel jogot szerző által, amely a harmadik személy részére való átruházást lehetővé teszi.

Apportálható szerzői vagyoni jogok

A hatályos, a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) hatálybalépését megelőzően az 1969. évi III. törvény rendelkezései nem tették lehetővé a szerzői vagyoni jogok átruházását. Szerzői művek felhasználására tehát ebben az időszakban kizárólag felhasználási szerződéssel lehetett jogosultságot szerezni.

Vagyoni jogok átruházása

A hatályos Szjt. szerint a törvény által meghatározott esetekben lehetőség van a szerzői vagyoni jogok átruházására, vagyis a felhasználási engedély mellett a szerzői mű felhasználásának joga oly módon is megszerezhető, hogy a szerző a vagyoni jogok összességét átruházza.

Erre az alábbi esetekben találunk törvényi felhatalmazást:

  • munkaviszonyban alkotott szerzői műnél, ha a mű létrehozása a szerző munkaköri kötelezettsége,
  • a szoftvereknél,
  • adattáraknál,
  • reklámozás céljára megrendelt művek esetén.

A törvény szerint abban az esetben, ha a vagyoni jogokat teljeskörűen átruházzák, a szerződés ellenkező tartalmú kikötése hiányában a jogszerző a továbbiakban rendelkezhet a vagyoni jogokkal. A jogszerző érdekeit védi ebben az esetben az a rendelkezés, hogy amenynyiben a szerző visszavonja a nyilvánosságra hozatalhoz adott engedélyét, ez a törvény erejénél fogva nem akadályozza a jogszerzőt az átruházott vagyoni jogokon alapuló felhasználásban.

A fentiekből következően, abban az esetben, ha a vagyoni jogok átruházására irányuló szerződés ellenkező kikötést nem tartalmaz, a jogszerző a vagyoni jogokat apportálhatja gazdasági társaságba. Az átruházható vagyoni jogok apportálására természetesen a szerző is jogosult.

Jogszerzés felhasználási szerződés alapján

Az olyan szerzői műveknél, amelyeknél a vagyoni jogok nem ruházhatók át, felhasználási szerződéssel szerezhető felhasználási engedély. A felhasználási szerződés alapján a jogszerző csak akkor jogosult a felhasználási jog átruházására harmadik személy részére, ha azt a szerződés számára kifejezetten megengedi. A felhasználási szerződéssel megszerzett felhasználási engedély ebben az esetben apportálható. Mindez abból is következik, hogy a törvény szerint a felhasználási engedély a felhasználó gazdálkodó szervezet megszűnése, vagy gazdasági egységének kiválása esetén a szerző beleegyezése nélkül száll át a jogutódra.

A névhasználat joga, a "goodwill" megítélése

A névviseléshez fűződő jogok védelme alapvetően a Ptk. 77. §-ában foglalt rendelkezéseken alapul mind a természetes személyek, mind a jogi személyek esetében. A jogi személynek akkor, amikor nevet választ, ügyelnie kell arra, hogy azzal ne sértse sem természetes személyek, sem pedig korábban nyilvántartásba vett jogi személyek névviselési jogait. Figyelembe kell venni az egyéb jogszabályok, a cégjegyzékről szóló törvény, a védjegytörvény vagy a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvény rendelkezéseit is. Az a természetes vagy jogi személy, aki jogszerűen szerezte meg valamely név használatának jogát, átruházhatja a névviselési jogát, illetve engedélyt adhat a név használatára.

Természetes személyeknél azáltal, hogy a természetes személy üzleti, gazdasági tevékenység körében hozzájárult a névhasználathoz, a név kereskedelmi névvé válik. A Legfelsőbb Bíróság a BH 21/1994. szám alatt közzétett eseti döntésében úgy foglalt állást, hogy ilyen esetben a jogelőd által a családnév használatához adott hozzájárulást alapos ok nélkül a jogutód sem vonhatja meg.

Goodwill

A Gt. hatálybalépését megelőzően egyértelmű volt a Legfelsőbb Bíróság álláspontja abban a tekintetben, hogy a "goodwill", mint forgalomképes, vagyoni értékkel rendelkező immateriális jószág, apportálható is. A Gt. hatálybalépését követően ezzel kapcsolatos eseti döntésről nincs tudomásom. A Complex Jogtárhoz kapcsolt, a törvény e szakaszához fűzött indokolás kategorikusan úgy foglal állást, hogy a Gt. hatálybalépését követően a "goodwill" kft.-be, illetve rt.-be nem apportálható. Ezt a megállapítást vitathatónak tartom. Álláspontom szerint nem kizárt a "goodwill" végrehajthatósága. Ha a korábbi Gt. hatálya alatt született eseti döntéséket áttekintjük, azok gyakorlatilag úgy foglalnak állást, hogy a forgalomképességet - amely korábban is követelmény volt az apporttal szemben - a végrehajthatósággal csaknem azonos kategóriaként kezelik. Adott esetben, ha egy ismert, jól csengő nevű cég névviselési joga kalapács alá kerülne, elképzelhető, hogy a liciten igen magas árajánlatok hangzanának el. Egy, a Gt. hatálybalépését követően e tárgyban született eseti döntésig a kérdést - álláspontom szerint - függőként kellene kezelni, de számomra szimpatikusabb megoldás a végrehajthatóság, mint annak ellenkezője.

A "goodwill" és az üzleti hírnév közötti különbség

A gyakorlat számára problémát jelentett a "goodwill" fogalmának értelmezése, ugyanis sok esetben a társaságot alapító tagok saját ismertségüket, szakmai kapcsolatukat kívánták apportálni "goodwillként", ami cégbejegyzési kérelmek elutasításához vezetett.

A problémát részletesen kifejtve, jó iránymutatást ad a kérdés értelmezésében a Legfelsőbb Bíróság két eseti döntése (BH 476/1990., 537/1992.). E szerint az apportálhatóság feltétele, hogy a társaság rendelkezésére bocsátandó szellemi termék, jog forgalomképes legyen, és úgy kerüljön a társaság rendelkezése alá, hogy az az apportőr személyétől elszakad. Megfelel tehát ennek a követelménynek egy forgalomképes névviselési jogosultság, de nem felel meg a társaság tagjának kapcsolatrendszere, ismertsége. A tag üzleti kapcsolatai kétségkívül hasznot hajthatnak a társaság számára, ezt azonban a társaságnak más módon kell ellentételeznie, nem úgy, hogy a tagtól apportként elfogadja.

A know-how apportálhatósága

A know-how, a személyek vagyoni értékű gazdasági, műszaki szervezési ismerete, tapasztalata, a Ptk. 86. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján részesül védelemben. A Ptké. szerint ez a védelem a közkinccsé válásig illeti meg a jogosultat. A know-how lényeges eleme tehát a titkosság, az ismeretnek a nyilvánosságtól való elzártsága.

Az új Gt. hatálybalépését megelőzően a Legfelsőbb Bíróság Gazdasági Kollégiumának 52. számú állásfoglalása foglalkozott a know-how apportálhatóságának kérdésével a korábban hatályos 1988. évi VI. törvény rendelkezései alapján, és több eseti döntés is született ezzel kapcsolatban. Az állásfoglalás kimondja, hogy a know-how vagyoni értékkel rendelkező, forgalomképes szellemi termék, így apportálható.

A Legfelsőbb Bíróság BH 537/ 1992., illetve BH 257/1992. szám alatt közzétett eseti döntése elemzi, hogy milyen követelményeknek kell megfelelnie a know-how-nak ahhoz, hogy apportálható legyen. Ennek során arra a megállapításra jutnak, hogy az apport leírását a know-how jogosultjának a társaság rendelkezésére kell bocsátania, ami biztosítja azt, hogy a know-how a jogosult személyétől elszakadjon, és így szükség esetén a hitelezők követeléseinek fedezetévé váljon. A BH 257/1992. számú eseti döntés már kifejezetten kimondja, hogy az 1988. évi VI. törvény indokolásából kiindulva a végrehajthatóság az apporttal szembeni követelmény, és gyakorlatilag a forgalomképesség a végrehajthatósággal azonos fogalom. Amennyiben az apport és az apportőr személye egymástól elválik, vagyis az apport leírását a tag rendelkezésre bocsátotta, ez a feltétel megvalósul.

Áttekintve ezeket a döntéseket megállapíthatjuk, hogy a hatályos Gt.-nek az a rendelkezése, hogy az apport forgalomképessége mellett annak végrehajthatóságát is elvárja, szervesen következik a korábbi bírói gyakorlatból, és jó példája a bírói gyakorlat, valamint a jogalkotás egymásra hatásának.

A Complex Jogtár már idézett, a Gt. e szakaszához fűzött kommentárja ez esetben is egyértelműen úgy foglal állást, hogy a know-howt nem apportálható a kft.-be, illetve az rt.-be.

Ezt a megállapítást már nemcsak a cikk szerzője tartja vitathatónak, de az ellenkezik a Gt. hatálybalépését követően keletkezett, és a Gt. rendelkezései alapján született BH 219/2000. szám alatt közzétett eseti döntésben foglaltakkal is. Az említett eseti döntésben a cégbíróság - többek között - arra hivatkozva utasította el az érintett cég bejegyzési kérelmét, hogy a tag által rendelkezésre bocsátott know-how nem felel meg a végrehajthatóság követelményének. A Legfelsőbb Bíróság a végzést hatályon kívül helyező és a cégbíróságot új eljárásra utasító ítéletének indokolásában ugyanakkor az szerepel, hogy az apport végrehajthatóságát az biztosítja, hogy a know-how leírása megtörtént, és a társaság birtokolja azt. Magát a know-how leírását egyébként nem kell a cégbírósághoz benyújtani, és a végrehajthatóság kérdését nem a cégbíróság ítéli meg. A társaságnak csupán nyilatkoznia kell, hogy a know-how leírásának a társaság részére való rendelkezésre bocsátása megtörtént. Erre vonatkozóan az ügyvezető nyilatkozatát kell csatolni.

Ebből következik tehát, hogy az új Gt. hatálybalépését követően is lehetőség van a know-how apportálására a kft.-be, illetve az rt.-be.

Végrehajthatóság

Figyelemmel arra, hogy a fent említett szellemi termékek végrehajtására vonatkozóan a hatályos végrehajtási törvény nem tartalmaz nevesített szabályozást, azok, véleményem szerint, a gazdasági társaságok üzletrészeinek mintájára, ingóárverés keretében végrehajthatóak. A know-how lényeges eleme ugyanakkor a titkosság, így az már a végrehajtó feladata, hogy az árverést úgy írja ki arra, hogy a lehetséges vevők érdeklődését felkeltse, de a titok lényegét ne fedje fel, hiszen annak nyilvánosságra kerülése egyben az oltalom elvesztését jelenti.

Frank Edit

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. február 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére