Mű-kedvelő

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. február 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 34. számában (2001. február 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

Könyv

Másként, új feltételek között

Michael Hammer-James Champy: Vállalatok újraszervezése
PANEM Könyvkiadó, 2000.
252 oldal, 3800 Ft

Az fog felülkerekedni, aki megtanulta a megszokottól való eltérés mesterfogásait - írta úgy 2500 évvel ezelőtt a világ egyik legelső és máig érvényes menedzserszakkönyvének szerzője, Szun Ce kínai hadvezér. Alapvető igazság, amely minden másnál jobban jellemzi korunk gazdasági életét. Ezért is kell mindenkinek, aki vállalatot vezet, vagy ilyen szerepre készül, a lehető legjobban kitanulnia a változtatás tudományát és művészetét.

"Nemcsak a változások korát éljük, hanem a változások felgyorsulásának korát is. A jövő nem olyan, mint szokott lenni. Érzed, hogy cégedre vadállatok vadásznak. Ha nem, akkor fogod. Ahogy a változások felgyorsulnak, a vállalatok egyre kevésbé támaszkodhatnak korábban sikeresnek bizonyuló üzleti gyakorlatukra. A változás képessége versenyelőny lett." Philip Kotler, a marketing pápája foglalja így össze a legnagyobb kihívást, amellyel ma minden vállalatnak meg kell birkóznia, hogy esélye legyen a túlélésre.

Az újraszervezés egészen más feladat, mint az átszervezés. Nem látványos felforgatásban valósul meg, hanem abban, hogy meg kell találni a cég valódi stratégiai céljait, és úgy megszervezni a működési folyamatokat, hogy azok a leghatékonyabbak legyenek e célok elérésében. Ehhez nem keményebb munkára van szükség, hanem arra, hogy mindenki megtanuljon a változások által teremtett új feltételek között másként dolgozni.

A vállalatoknak és az alkalmazottaiknak ki kell törölniük emlékezetükből azoknak az elveknek és módszereknek a jelentős részét, amelyek oly hosszú ideig eredményesek voltak. A sikeres újraszervezés biztos receptjét nem kínálja a könyv - ilyen egyszerűen nincs. Segít viszont elsajátítani az ahhoz szükséges szemléletet és gondolkodásmódot.

Osman Péter

Úton az EU felé

Práger László: Európából a bővülő Európába
Aula Kiadó, 2000. 142 oldal, 1500 Ft

Magyarország - egy viharos évszázad után - az Európai Unió kapujában áll. Nyilvánvaló, hogy a jelenleg 15 országból álló EU csak bővítésekkel válhat egész Európát képviselő szervezetté, de azzal is számolni kell, hogy az új belépők egyelőre megterhelik költségvetését.

A szerző a történeti áttekintés után azt vizsgálja, milyen átalakulások voltak az elmúlt tíz évben külkereskedelmünkben, a nemzeti és külföldi tulajdonosok arányában, a pénzügyi és a vállalati szektorban, s e változások milyen mértékben segítik - vagy hátráltatják - uniós csatlakozási esélyeinket. Foglalkozik a mezőgazdaság, az oktatás, a kultúra, az életminőség, az egészségügy stb. helyzetével, a népesség csökkenésével és a várható átlagos élettartam kedvezőtlen alakulásával, valamint összehasonlítja a hazai lakáshelyzetet az EU tagállamaiéval. Megvilágítja a környezetvédelem és a közlekedés terén mutatkozó hiányosságainkat is. Mint megállapítja, legnagyobb hátrányaink a humán szférában vannak, amelyek azért veszélyesek, mert közvetlenül vagy közvetve hátráltatják a gazdasági fejlődést s az ország jövőbeli teljesítőképességét.

A szerző foglalkozik az uniós jogharmonizáció kérdésével, a Nemzeti Program és a Széchenyi terv célkitűzéseivel, valamint a hazai polgári réteg létrehozásának problémájával, s megvilágítja azokat a már meglévő struktúrákat, amelyekből a kiegyensúlyozott fejlődés kiindulhat. Mint rámutat, szem előtt kell tartani, miként változik a fejlett Európa, de amellett tekintettel kell lenni saját céljainkra és helyzetünkre is.

dr. Rubóczky István

Utazás térben és időben

Neal Acherson: A Fekete-tenger
Európa Könyvkiadó, 2000.
358 oldal, 1900 Ft 

Termékeny nosztalgia, aggódó környezetféltés, valamint sok évtizedes riporteri tapasztalat teszi elsőrangú élménnyé Neal Acherson kultúrtörténeti hátterű úti beszámolóját a Fekete-tengerről és vidékéről. A finom tollú skót újságíró azért kötődik a tájhoz, mert apja hajóstisztként szolgált e sajátos nagy vízen, amelyben - ahogy döbbenten értesülünk - 200 méter alatt nincs élőlény(!). A pusztulás okának feltárása a körültekintő szerző egyik meggyőző teljesítménye.

Az ijesztő ökológiai bevezető után magával ragad bennünket briliáns régészeti szemléivel, valódi és képzelt (történelmi) utazásai lendületes leírásával. Kalandozásai a Krímben kezdődnek, s a Dnyeper torkolatánál folytatódnak. Itt az ógörög alapítású Olbia virágzását és (Attila hunjai révén) romlását mutatja be szinte életre kelő mozgalmassággal. A sors iróniája, hogy most a fölbomlott Szovjetunió gazdasági állapota akadályozza a régészeti ásatásokat.

Egy másik hasonlóan nagyhírű város, Tanaisz feltárását (a Don-deltában) ugyancsak nyomorult körülmények között erőltetik a megszállott archeológusok. Acherson nyomon követi a doni kozákok eredetének legendáit is. Nem lehet azt mondani, hogy rokonszenvezne a zavaros eredetű népcsoport tisztázatlan azonosságtudatával, hetvenkedően "hősi" kivagyiságával.

Három irodalomtörténeti név kapcsolódik a tengertáj kimeríthetetlen, sok évszázados eseményeihez. Az Anyegin halhatatlan alkotóját, Puskint büntetésből küldték Odesszába 1820-ban, ahol rémesen unatkozott, majd megírta legszebb költeményeit. Pár évre rá érkezett ugyanide a lengyel forradalmár és poéta Adam Miczkiewicz. Csakhamar románca támadt a kémgyanús Karolina Sobañskával, Honoré de Balzac későbbi sógornőjével. Zaklatott regényük drámai gyöngyszem a hirtelen nőtt kikötőváros viharvert kulisszái között. A skót eredetű Mihail Lermontov (Learmonth) is a hegyek között halt meg, ostoba párbajban, melyet a Korunk hősében előre megjósolt. Kései honfitársa, Acherson - több tucat nagy uralkodó, államférfi és kalandor mellett - az ő lázas történetét is megidézi a múlt s a jövő felé egyaránt széles távlatokat nyitó, olvasmányos és tehetséges tér-idő utazásában.

I. Z.

Színház

Piszkos pénzek

Spiró György: Szappanopera
A Budapesti Kamaraszínház előadása

Görög típusú drámának nevezi (színháztörténeti kategorizálással) legújabb, mindössze néhány szereplős darabját Spiró György, irodalmunk középnemzedékének leginkább korérzékeny nagysága. A Szappanopera frivol címe mögött nem tinglitangli szórakoztató mű - vagy ennek paródiája - rejtőzik, hanem komor utalás történik az emberi zsiradékból főzött rettenetes kozmetikai termékre.

A cselekmény természetesen jelen idejű. A darab egyebek között arról szól, jóvá lehet-e tenni az égbekiáltó történelmi bűnöket azzal, ha a túlélő zsidók vagy utódaik kárpótlást kapnak eleik legyilkolásáért. A szerző válasza - melyet a remekül megírt női főszerep alakítója közvetít - egyértelmű nem, s a játék első fele sem más, mint ennek a kategorikus tagadásnak szikrázó párbeszédekben megnyilvánuló, briliáns kifejtése.

Spiró ezután azzal lepi meg a tartalmas dialógust feszülten figyelő közönséget, hogy kitágítja a témát. Fellépteti az egész álszentségtől undorodó asszony föl- és lemenőit. Ők a történelmi tájékozottság, valamint az erkölcsös gondolkodás híján abszolút érzéktelenséget tanúsítanak a probléma szomorú részletei iránt. Közömbösségük csupán akkor válik élénkséggé, amikor pénzügyi kalkulációra kerül sor. A jövedelmi spekulációk a darab egyik mélyen gunyoros csúcspontján ijesztő pillanatfelvételként örökítik meg a mai huszonévesek magától értetődő nihilizmusát, illetve szánandó agymosottságát az értelmesen élhető múlt és jövő lehetőségei, kötelmei iránt.

Erősíti a gyors menetű - kissé elharapott befejezésű - darab hatását egy iszonyúan erőszakos és konfidens házgondnok bejövetele. Alakja "arra való", hogy bemutassa: mily eszelősen alantas közegben kell küszködnie azoknak a jóakaratú, tisztességes embereknek, akik ennél azért jobb sorsot érdemelnének. Az előszobában (!) játszódó társadalmi életképet az a Vincze János rendezte - a súlyos mondanivaló megtestesítésére ügyelő színészvezetéssel -, aki a Csirkefej eddigi legjobb előadását hozta létre. A vezető nőszerepben Andai Györgyi fájdalmas fegyelmezettséggel védi a maga igazát, Kránitz Lajos a tapintatlan bunkóság tekintetében újabb kabinetalakítását nyújtja. A kárpótlási ügynök listákat lobogtató figuráját Németh Kristóf hozza, intelligensen. Kitűnően felfogja a helyzetekhez idomulni kénytelen magatartás színpadi feladatát, odaadóan mozgósítja a rendelkezésére álló színészi eszközöket.

Iszlai Zoltán

Muzsika

Királyi zenék

A Matáv Szimfonikusok hangversenye a Zeneakadémián
2001. február 25.
Vezényel: Ligeti András

Huszonhét éves korában, nyolc évvel halála előtt komponálta Mozart a c-moll misét. Menyasszonya, későbbi felesége, Constanze betegsége idején kezdte írni. Feltételezhetően ekkor készült el a ma ismert tizenkét tétel, amelyen megmutatkozik az angliai és az itáliai utazások hatása, a késői barokk és az olasz stílus ötvöződése. A mű előadása két szoprán-, tenor- és basszusszólóhangot, vegyes kart és orgonát igényel a szimfonikus zenekar mellett, amely így, befejezetlenül is maradéktalan élményt ad.

A program másik darabja Sztravinszkij Oedipus Rex című operaoratóriuma - a meghatározás arra utal, hogy ideális körülmények között pódiumon, díszletek között, jelmezben, álarcban, ám színpadi akciók nélkül adandó elő. A produkció női főszerepét, Jokaszte királynét Wiedemann Bernadett, a most csúcson lévő operaénekes-nemzedék egyik kitűnősége énekli, a pódium azonban sajnos nem alkalmas díszletek beállítására.

A mű keletkezésének históriája a huszadik század, az expresszionista, majd egzisztencialista művészeti törekvések egyik érdekes története. Sztravinszkij így ír életrajzában erről: "A szövegkönyv szerzőjeként senki sem tűnt számomra alkalmasabbnak sokéves barátomnál, Jean Cocteau-nál, aki akkoriban Nizzától nem messze lakott, és akivel gyakran találkoztam." Az orosz emigráns muzsikus ezekben az években Dél-Franciaországban töltötte ideje nagy részét, akárcsak több divatos művész, például Hemingway és F. Scott Fitzgerald. Az Oedipus Rex egy másik orosz emigráns köszöntésére készült: "Ezzel a művel akartuk Gyagilevet színházi működésének huszonötödik évfordulóján meglepni. Erre a jubileumra 1927 tavaszán kellett hogy sor kerüljön..."

A partitúrát 1927 márciusában fejezte be a zeneszerző. Az operaoratórium az antik tragédiát dolgozza fel Szophoklész drámája nyomán, azzal az érzelmi töltéssel és poézissal, de szigorú stiláris következetességgel, amely Sztravinszkij zenei világát oly alapvetően meghatározza.

A. M.

Kiállítás

Szélsőségek és lehetőségek

Feketén fehéren
Műcsarnok
2001. január 23.-február 18.

Másfél száz művet, rajzot állítanak ki a Műcsarnok új kiállításán. Ennyi első pillantásra nem látszik lenyűgözően gazdag anyagnak, azonban a tárlatnak nem a mennyiség a lényegi meghatározója. A célja az, hogy a nézőkkel, a kiállítás látogatóival együtt vizsgálja, vajon mi módon és milyen mértékig változik meg az egyedi alkotás, a rajz a művésztől eltávolítva a számítógép képernyőjén, illetve a számítógép számtalan lehetőségei közül, a digitális színre bontást és nagyítást alkalmazva, egy nagyméretű, 120x200 centiméteres reprodukción.

A kiállítás címe (Feketén fehéren) arra utal, hogy minden mű - természetesen a színes rajz is - a komplementaritás jegyében visszavezethető a feketére és a fehérre. A nézőnek módjában áll összehasonlítani a fekete-fehér másolatot az eredeti művel. A reprodukciók a falakon, az egyedi rajzok pedig az egyik teremben, a grafikai tárlókban láthatók.

A másolatok egyebek között azt a változást reprezentálják, amely a kilencvenes években kezdődött a kortárs művészetben, és a mai napig tart. A magyar művészetben épp azok a kérdések jelennek meg, amelyek a nemzetközi művészetben is felvetődnek. "Az egyik főirányzat konceptuális historizmusnak nevezhető. Idesorolhatók azok a művek, amelyek az európai kultúra különböző korszakaiban megjelenített eszmék képi formáit közös nevezőre hozzák korunk aktuális művészeti kérdéseivel" - véli a kiállítás egyik kurátora, Gelencsér Rothman Éva. A másik főirányzat viszont a huszadik század nonfiguratív művészetét tekinti kiindulási alapnak, és új, a korábbiaktól eltérő struktúrákat, viszonylatokat teremt az alkotásban. A két főirányzat között - természetesen - számos változat és átmenet fedezhető föl.

A kiállításon minden művész egy alkotással szerepel. Az anyag érdekessége, hogy a kiállító művészek kétharmada a negyven-ötven éves korosztályba tartozik, nem egészen egyharmada húsz-harminc éves, bár az alkotók doyenje - Kalász, azaz Kaján Tibor - éppen nyolcvanéves. Rajzai azonban, amelyeket a napi- és hetilapok olvasói oly jól ismernek, örökifjú szellemről tanúskodnak. Egyik-másik Kaján-rajz gondolata egy-egy esszével, politikai pamflettel ér föl.

A. M.

Film

Kusza erkölcsök

Zűrzavar
Amerikai film
Rendezte: Anthony Drazan
Főszereplők: Sean Penn, Kevin Spacey, Meg Ryan, Robin Wright Penn
Forgalmazza a Budapest Film

Kevin Spacey tavaly vitte haza a legjobb férfiszínésznek járó Oscar-díjat, Sean Pennt pedig az idén jelölték rá, és sokak szerint meg is fogja kapni. Amellett, hogy Hollywood elismerését kivívták, az amerikai független filmesek is a legprofibbak között tartják őket számon. Könnyedén vették tehát az Anthony Drazan filmrendező által állított akadályokat, aki minden színésznek az eddig megszokottól kicsit eltérő szerepet osztott. Ez talán Meg Ryan esetében a legnyilvánvalóbb, aki ezúttal az élettől kissé meggyötört, de kemény luxusprostituáltat játszik.

Üzletembernek lenni nem könnyű, még akkor sem, ha valaki hollywoodi nagymenő. Eddie (Penn) és Mickey (Spacey) üzlettársak egy befutott, sztármenedzseléssel foglalkozó cégnél. Mindketten Eddie luxusvillájában laknak, ahol gyakran vendégeskedik Artie és Phil, a történet két másik főhőse. A négy férfi különböző módon reagál a körülöttük dúló erkölcsi zűrzavarra. A cinikus Mickey semminek sem tulajdonít különösebb fontosságot, mindössze a konfliktusokat szeretné elkerülni. Artie, aki másodvonalbeli, de elismert színész, sztárallűrökkel, aranyköpésekkel igyekszik ellavírozgatni az életben. A szociopata, színészi babérokra vágyó Phil idegileg nem bírja a feszültséget, és ezt brutális megnyilvánulásaival vezeti le, se férfi, se nő nem érezheti magát biztonságban mellette. Hozzájuk csapódik három teljesen különböző, de a dekadens hollywoodi világban tipikus nőalak is, aki meghatározó alakítójává válik a négy barát sorsának.

Mindannyiuk közül Eddie az, akit leginkább megvisel életének üressége és céltalansága. De érdemes-e egyáltalán a huszonegyedik században az élet nagy kérdéseivel foglalkozni? Lehet-e bárminek, a halált is beleértve, igazán nagy jelentősége?

Eltart egy ideig, amíg a néző rájön, hogy színdarabot lát, filmfeldolgozásban. David Rabe többszörösen díjnyertes darabját 1984-ben kezdték játszani a chicagói nagyszínházban. A szereposztás akkor is parádés volt, William Hurt, Christopher Walken, Harvey Keitel és Sigourney Weaver léptek fel a főbb szerepekben. A modern lélekelemző dráma keserű-szellemes párbeszédei, nemegyszer abszurd szituációi leginkább azoknak tetszenek majd, akik szeretik a Woody Allen-i, dialógusokra épülő szatírákat.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. február 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére