Koncentrálódó borászatok

Jó jövedéki termék-e a bor?

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. február 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 34. számában (2001. február 1.)

 

Egy vidéki fórumon a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter elismerte: a bor- és a hegyközségi törvény úgy rossz, ahogy van. A jövedéki törvény kiterjesztése a borra nem hozott egyértelmű sikert, amit az is mutat, hogy a jogszabályt tavaly módosítani kellett. A legtöbb borgazdaság alig ér el jövedelmet. Békéről és nyugalomról ebben az agrárágazatban sem lehet beszélni, akkor sem, ha az állami értékelés sikeresnek minősítette a bortermelést (is).

 

A bor jövedéki termékké válásától a szakemberek egyebek mellett a szakma megtisztulását is várták, ám mivel még nagyon rövid idő telt el az új regula bevezetésétől, generális változások még nem következtek be. Az viszont tény, hogy egyre több borhamisítót lepleznek le. Ez persze azt is mutatja, hogy a szőlőt soha nem látott italok előállítása a törvény hatálybalépésével nem szűnt meg. De mutatkoznak kedvező változások is: 2000 őszén a belföldi bor forgalmazása felgyorsult, a szőlőből készült termékek értékesítésekor jobb lehetőségek nyíltak a becsületes termelők előtt, a belpiacon 10-15 százalékkal magasabb áron lehetett eladni a nemes nedűket. Urbán András, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának (HNT) főtitkára biztos abban, hogy a kereskedelemben – a borkóstolókban, vendéglőkben, kocsmákban – lefolytatott vizsgálatok is óvatosabb ténykedésre intették a hamisítókat. Az ellenőrzések során mintegy 60 borozót, kocsmát záratott be határozott időre a pénzügyőrség, s 50-60 millió forint bírságot szedtek be a kereskedőktől a szabálytalanságok miatt.

Növekvő adóbevételek

A szakemberek sem tudnak egyértelmű választ adni arra a kérdésre, hogy jót tett-e az ágazatnak, hogy jövedéki termékké vált a bor. Ez a nedű ugyanis kevésbé illeszkedik a jelenlegi szabályozásba. A bor előállítási módja, beltartalma, „szerkezete" jelentősen eltér például a pálinkáétól, a sörétől és más, tömény szeszes italétól, ebből adódóan a szabályozása, az ellenőrzése bonyolultabb, sokkal több szereplőt igényel. Urbán András szerint a jelenlegi szabályozás alapján rossz jövedéki termék a bor, még akkor is, ha a törvény paragrafusait módosították. Adófizetés szempontjából viszont – ha az ellenőrzés, a jogkövető magatartás a termelők részéről megfelelő lesz – jó jövedéki termék a bor, hiszen a korábbi államkincstári bevételhez képest innen háromszor, négyszer több adó is befolyik majd a költségvetésbe.

A borágazat 1,5 milliárd forint fogyasztási adót fizetett be a „jövedékiség" előtt, míg az átutalandó áfa ennek többszöröse, azaz akár 3,5-4 milliárd forintra tehető. Ha 3 millió hektoliter bor belföldi forgalmazását vesszük alapul, akkor 1,5 milliárd forint körüli jövedéki adót szedhet be az állam, az áfafizetők körébe pedig lényegesen többen kerülnek be a szigorú ellenőrzések következtében. A beszedhető többletáfa nagyságát ma még megbecsülni sem lehet, miként azt sem, hogy a fináncoknak mennyibe fog kerülni a bor és a bortermelők fokozott ellenőrzése.

AZ ÉV BORÁSZA Figula Mihályt (Csopak) választották az év borászának 2000-ben. A nagy munkabírású, újító borász már többször szerepelt az élmezőnyben a korábbi évek szavazásain. Olyan fajtákból készít cuvée-ket, amelyek korántsem megszokottak: például a chardonnayt muscat ottonellel, az olaszrizlinget muscat ottonellel, a chardonnayt sauvignon blanc-kal, vagy a semiont chardonnayval házasítja össze.

Eltérő adatbázisok

A jövedéki törvény szerint az 1500 négyzetméternél nagyobb szőlőterülettel rendelkezőknek regisztráltatni kell magukat. A lajstromba kerültek száma azonban eltér a VPOP és a HNT adatbázisában. A pénzügyőrség listáján 54-55 ezren szerepelnek. Az adóraktári tevékenységet folytatni kívánók száma több száz, 10 ezer körül vannak olyanok, akik egyszerűsített adóraktárt működtetnek. A HNT adatait azért nehéz összevetni a VPOP számaival, mert számos gazda úgy reagált a jövedéki törvény bevezetésére, hogy „szétíratta" a szőlőterületét, mások kivágatták a szőlőjük egy részét, hogy a határérték alá csökkenjen a területük. A HNT adatbázisában egy személy akár többször is szerepelhet, miután a törvény úgy rendelkezik, hogy a kereskedőknek, felvásárlóknak adott esetben 5-15-25 hegyközségben is tagsági jogviszonyt kell létesíteniük, ha 700 kilogrammnál több szőlőt vagy 500 liternél több bort vesznek az adott területről. E duplikációk kiszűrését még nem sikerült megoldani. Ugyanakkor a jövedéki törvény módosítása miatt 2001-ben tovább bővül a regisztrációra kötelezettek köre. Az új szabályozás értelmében az 1500 négyzetméternél kisebb szőlőterületet művelő gazdának is kötelessége adminisztráltatnia magát, ha egyszerűsített adóraktárnak vagy adóraktárnak akarja értékesíteni borszőlőjét. (Egyébként a szőlőtermesztőket is ellenőrizték a pénzügyőrök: elsősorban az elmulasztott regisztráció, illetve az árukísérő okmányok hibás kitöltése miatt szabtak ki rájuk bírságot.) Míg korábban a szőlőfelvásárlással foglalkozó (magán vagy jogi) személynek egyszerűsített adóraktári engedélyt kellett kérnie, az új szabályozás szerint köteles bejelentkezni a lakhelye/székhelye szerint illetékes vámhivatalnál, ahol nyilvántartásba veszik. Korábban az egyszerűsített adóraktári engedély elegendő volt, ha a termelő (vagy családtagok) nem állítottak elő évente összesen 1000 liternél több bort. A jövőben ellenben, ha az előállított bor több mint egynegyed részét vásárolt szőlőből készítik, akkor is adóraktári engedélyt kell beszerezni, ha annak mennyisége nem éri el az 1000 litert.

Mobil palackozó

A jogszabály módosításával bevezették a „mobil palackozó" fogalmát, rögzítve annak igénybevételi módját is. A mobil palackozó önjáró vagy vontatott közúti járműre szerelt, zárt rendszerű technológiai berendezés. A palackozó üzemeltetéséhez nem kell adóraktári engedély, birtoklását és alkalmankénti használatát a vámhatóságnál kell bejelenteni. A palackozó üzemeltetéséhez viszont szükségesek a szakhatósági – például ÁNTSZ – engedélyek. A mobil palackozó szolgáltatását adóraktár-engedélyes vagy adómentes bor kiszerelésére lehet igénybe venni.

A jogszabály korábban nem tette lehetővé, hogy az adóraktárban, a legszigorúbban ellenőrzött és nagyobb forgalmú borászati üzemben úgynevezett termelőibor-kimérés működhessen, megengedte viszont az egyszerűsített adóraktáraknak. Januártól változás van ebben is: a nagyüzemi pincészetekben sem kell naponta vezetni a fogyasztást.

A borszakma sérelmezi, hogy a módosítással törölték azt a jövedéki előírást, hogy a borkimérőknek, kocsmáknak, vendéglátóhelyeknek naponta el kell számolniuk a fogyasztással, pontosan nyilvántartva, hogy mi fogyott el, és mi maradt a raktáron. A borászok egyetértettek azzal, hogy szigorú az előírás, de betartásával a hamisított italok könnyen kiszűrhetők. Sőt, azt szorgalmazták, hogy ezt az adminisztratív kötelezettséget a sörre és minden más szeszes italra is terjesszék ki. A javaslatot azonban a törvényalkotók elvetették.

A jövedéki törvény kidolgozása a borászati szakma szerint nem úgy sikeredett, ahogy azt eredetileg elképzelték és javasolták. A HNT szorgalmazta ugyan a bor jövedéki termékkörbe vonását, ám azzal a kitétellel, hogy a törvény bevezetése ne okozzon plusz anyagi terhet és adminisztrációt. Ez a kérés viszont csak óhaj maradt – állítják a szakma gyakorlati képviselői.

A jövedéki törvény hatálybalépése előtt a HNT már jelezte a kormányzatnak, hogy az egész országra – s nem csak a borvidékekre – kellene kiterjeszteni a hegyközségi törvényt. A jogszabály hatálybalépése után valamennyi 500 négyzetméternyi szőlőt birtokló termelőnek regisztráltatnia kellene magát a hegyközségnél, így egységessé és országossá válna a nyilvántartás. A gazdáknak nem kellene vezetniük a szőlő-pince könyvet. A hegyközségi nyilvántartással pontosan nyomon lehetne követni, hogy ki hol, mennyi szőlőt értékesített, illetve dolgozott fel a pincéjében. Az adminisztráció így tényleg csökkent volna.

Pinceszövetkezetek

Az Európai Unió országaiban a kisebb, családi borgazdaságok jól megférnek a nagyobbakkal. A családi gazdaságoknak meghatározó szerepük van és lesz a magyar bortermelésben is: a magas minőséget képviselő boraik könnyen eladhatók a szállodáknak, vendéglátóhelyeknek, benzinkutaknak, szakboltoknak, de bőven jut belőle exportra is, emelvén a magyar italok rangját. Tőlük származik az évi 4-4,5 millió hektoliteres magyarországi bortermés 20 százaléka. A többit, 3-3,5 millió hektolitert a családi méreteknél nagyobb kis- és közepes borgazdaságok állítják elő. Nem éppen ideális körülmények között; gazdálkodásukra a tőkeszegénység, a gyenge technikai ellátottság, az alacsony, gyakran nulla jövedelmezőségi szint a jellemző.

A kis- és közepes üzemek koncentrációja elkerülhetetlen. A HNT vezetői évek óta szorgalmazzák, hogy a feldolgozásra és értékesítésre társuló HNT-tagok kapjanak kiemelt támogatást a beruházáshoz, a forgóalap-feltöltéshez, a felvett hitelekhez. A legtöbb nyugat-európai országban pinceszövetkezetek forgalmazzák a bortermés 25-40, de akad hely, ahol 70 százalékát. Az összefogással nagy tételben tudnak azonos minőségű italokat a kereskedelmi hálózatoknak szállítani. Ha ez a koncentráció hazánkban késik vagy elmarad, kiszorulunk a nemzetközi kereskedelmi hálózatok alkotta jelentős piacról, a helyünkre azonnal belépnek az Újvilág termelői.

Csökkent a borfogyasztás

Az elmúlt 18 évben 25 százalékkal csökkent a világ borfogyasztása, jelenleg évente mintegy 260 millió hektoliter bor talál vevőre. (Ugyanakkor a minőségi borok, ezen belül a vörösborok iránt jelentősen megnőtt a kereslet.) A fogyasztás a legjelentősebb európai szőlő- és bortermelő államokban (Franciaországban, Spanyolországban, Portugáliában, Olaszországban) és Dél-Amerikában (Argentínában, Chilében) esett vissza. Több fogyott viszont az Egyesült Királyságban, a skandináv országokban, az Egyesült Államokban, s az utóbbi években Japánban és más távol-keleti államokban.

Az Európai Unió nyolc országában művelik a Föld szőlőültetvényeinek 45 százalékát (3,4 millió hektárt), innen származik az összbortermelés 60 százaléka (150-160 millió hektoliter). A világpiacon viszont egyre élesebb a küzdelem az EU és az Újvilág országai (Ausztrália, Chile, Új-Zéland, Dél-afrikai Köztársaság, Argentína és az USA fő bortermelő állama, Kalifornia) között. Tizenegy évvel ezelőtt a szőlő és bor nemzetközi kereskedelméből Európa 84,8 százalékot tudhatott magáénak az Újvilág országainak 4,4 százalékával szemben. Hét-nyolc évvel később az EU-országok részaránya 72,3 százalékra csökkent, az Újvilágé 16 százalékra növekedett. Előretörésüket azzal magyarázzák, hogy az érintett országokban kedvezőek az ökológiai adottságok, a szőlőtermesztés programozható, engedélyezik az öntözést, nem korlátozzák a termés mennyiségét, ezért a befektetett tőke gyorsan megtérülhet. Jelentős összegeket áldoztak a marketingre. Az Újvilág boraival komolyan számolni kell Európában, így nálunk is. Ezt a tavalyi londoni borverseny is igazolta: a megmérettetésre 9300 bort neveztek be, s a legjobb eredményt – a mustrára vitt italok és az aranyérmek arányait tekintve – Chile érte el, 48 százalékkal az élen végzett. Franciaország lett a második 44, Olaszország a harmadik 39 százalékkal, Ausztrália 30 százalékkal a negyedik, Portugália 25 százalékkal az ötödik.

Egydolláros átlagár

A magyar borexport – összevetve a világkereskedelem számaival – nem jelentős. Évente körülbelül 1 millió hektoliter bort értékesítünk külföldön, az átlagáraink ma még nem érik el literenként az egy dollárt. Különleges minőségű borokért (tokaji aszú) ennél sokkal többet kap néhány családi borászat és néhány nagyüzem, ám az export jelentős hányadát ma is tartályokban, és nem palackozva szállítjuk ki. A szakma szerint hathatósabb marketinggel lényegesen több nemes italt lehetne külföldön értékesíteni.

Az elmúlt évi szüret az évtized (mások szerint az évszázad) legjobb minőségű termését hozta. A mennyiséggel sem volt baj. Mégis, a borászatok többsége súlyos anyagi gondokkal küszködik. A technológia megújítására, új eszközök megvételére nincs elegendő forgótőke, sokan tehát a gyors s jó bevétel reményében az újbort gyorsan el akarják majd adni. Az ágazat jövedelmezőségi szintje továbbra is alacsony, az a borász, akinek nincs saját szőlőterülete, egyre nehezebb helyzetbe kerül. Javíthatna ezen, ha egyre több gazdálkodó tudna teljes vertikumot kialakítani (szőlőbirtok, pincészet, palackozó, esetleg kereskedelmi részleg), ám megvalósításához a jelenleginél sokkal több állami támogatásra volna szükség.

Magyarországi szőlészeti és borászati adatok
Évek Import Export
Hordós bor Palackos bor Pezsgő Must Összesen Szőlő és szőlőmust Hordós bor Palackos bor Pezsgő Összesen
Mennyiségi adatok (hl)

1980

137 987

3 493

10 678

152 158

 

1 117 142

975 011

214 540

2 306 693

 

1981

397 061

6 081

17 500

 

420 642

 

1 167 994

1 083 412

266 110

2 517 516

1982

571 380

28 950

29 152

 

629 482

 

1 154 071

1 116 635

313 124

2 583 830

1983

209 854

30 068

29 942

 

269 864

 

1 109 010

1 476 667

429 823

30 115 500

1984

234 436

2 902

20 814

 

258 152

 

1 081 514

1 663 333

464 095

3 208 942

1985

711 212

25 236

20 620

 

757 068

 

1 121 383

1 583 071

516 924

3 221 378

1986

922 827

51 774

44 946

 

1 019 547

 

531 309

1 213 780

355 275

2 100 364

1987

402 540

16 718

83 726

 

502 984

 

551 902

1 162 442

356 466

2 070 810

1988

319 320

466

51 617

 

371 403

 

601 816

1 231 799

300 064

2 133 679

1989

108 903

5 702

17 788

 

132 393

 

539 552

1 393 984

339 759

2 273 295

1990

206 787

1 961

13 657

10 350

222 405

 

361 423

925 587

311 101

1 598 123

1991

79 991

7 660

2 680

12 990

90 331

400

274 837

445 461

80 397

800 695

1992

80 503

2 340

3 304

10 050

86 147

520

319 872

273 351

73 634

667 377

1993

81 502

2 230

9 163

6 410

92 895

1 400

353 725

346 936

178 482

880 543

1994

58 665

2 522

6 980

6 790

68 167

81 131

348 850

358 209

152 696

940 886

1995

23 574

4 211

5 081

32 866

66 336

467 287

600 852

204 674

1 339 149

 

1996

47 088

4 381

4 634

 

56 103

441 477

325 216

558 911

191 592

1 517 196

1997

28 944

4 566

7 636

9 497

45 337

364 530

372 503

515 307

50 499

1 302 839

1998

14 765

6 941

2 840

7 378

31 924

288 817

541 424

461 901

19 190

1 311 332

1999

12 024

5 801

3 296

2 737

23 858

143 285

310 224

517 040

15 835

986 384

Értékadatok (ezer USD)

1989*

3 844

256

310

1 291

5 701

13 255

10 443

414

24 112

 

1990*

7 845

370

147

1 866

10 228

 

10 811

15 668

1 303

 

1991*

2 857

730

1 009

1 390

5 986

19

16 798

32 347

6 686

55 831

1992

2 897

569

532

956

4 854

55

18 938

34 644

12 236

65 873

1993

2 039

247

885

413

3 584

98

15345

42 317

25 591

83 351

1994

1 722

477

1 052

720

3 971

2 691

18 194

49 140

24 931

94 956

1995

954

343

544

895

2 736

24 847

75 442

25 130

128 155

 

1996

7 449

349

686

 

3 484

17 418

18 788

58 369

18 464

113 039

1997

2 251

461

666

1 162

4 540

11 841

20 968

67 914

6 913

107 636

1998

1 824

738

821

795

4 178

8 397

25 525

64 818

2 765

101 505

1999

694

634

922

306

2 556

4 152

14 456

62 289

2 592

83 489

Forrás: FVM ARH
Megjegyzés: Az ízesített- és likőrborforgalmat a „Palackos bor" adatok tartalmazzák.
Készítette: A Magyar Borgazdaság Szövetsége
* A rubelexport adatait nem tartalmazza.

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. február 1.) vegye figyelembe!