Fúziókontroll

A vállalkozások közötti koncentrációnak, összefonódásnak tekinthető az összeolvadás, beolvadás vagy az irányítás szerzése. Egy bizonyos értékhatár fölött az említett tranzakciók engedélyezését kell kérni a GVH-tól. A versenyhatóság az érintett piac elemzését követően megtagadhatja az engedélyt, ha annak eredményeként gazdasági erőfölény jönne létre vagy erősödne meg.

Irányítás

A törvény a fúziókontroll terén külön nevesítve definiálja az irányítás két változatát, a közvetlen és a közvetett irányítást. Ezt követően a Tptv. 23. §-ának (2) bekezdése határozza meg a közvetlen, a (3) bekezdés pedig a közvetett irányítást.

A közvetlen irányítás módozatai lényegében megfelelnek a Tanács 4064/89 (EGK), a fúziók ellenőrzéséről szóló rendeletének – azzal az eltéréssel, hogy a magyar jogalkotó felsorolása taxatív, a közösségi szabály viszont csak példálózó.

A módosítás a korábbi, a Tptv. 23. § (3) bekezdésébe foglalt esetet (a szerződésen alapuló irányítást) e szakasz (2) bekezdésének c) pontjába helyezi, továbbá kiegészíti azt egy d) ponttal, amely az előbbiekhez nem sorolható, de facto helyzet folytán előállt irányításra vonatkozik. Ez az eset az EU-ban egyrészt a vezető testületekben való kölcsönös részvételen keresztül realizálódó összefonódásokat, másrészt a kisebbségi részesedéssel megvalósított irányítást öleli fel, amikor például az egyik vállalkozás a másikat 25 százalékos részesedéssel is irányítani tudja, mivel a fennmaradó 75 százalékos mértékű részesedés rengeteg kisrészvényes között oszlik meg.

Ezeknek az eseteknek az irányítás fogalma alá vonásával feltehetően nem az az elsődleges cél, hogy ezeket a GVH mindenképpen engedélyezni tudja, ez praktikus okokból ugyanis nehezen kivitelezhető, mert az időtartam, a tartósság követelménye miatt nehezen található olyan konkrét időpont vagy jogi cselekmény, amihez az engedélyeztetési kötelezettséget kötni lehetne. A fő cél inkább az lehet, hogy erre tekintettel figyelembe lehessen venni a de facto irányított vagy irányító vállalkozásokat, amikor egy hozzá kötődő másik vállalkozás összefonódását vizsgálja a GVH (például az engedélykérési kötelezettség kapcsán létező küszöbszámok számolásakor, vagy az összefonódás piaci hatásának értékelésekor).

Közvetett irányítás

A közvetett irányítást a Tptv. 23. §-ának (3) bekezdése akképpen definiálja, hogy ilyennel rendelkezik a vállalkozás azon vállalkozás felett, amelyet az általa irányított vállalkozás (vele együtt vagy önállóan) irányít, vagy vállalkozások közösen irányítanak. Az irányítási "családfának" így sem felfelé, sem pedig lefelé nincs abszolút határa, egy feltétel van csupán, nevezetesen hogy kimutatható legyen az irányítási (ellenőrzési) viszony.

Irányításszerzés és összefonódás

Egy további, a korábbi szöveg következetlenségén javító módosítás egyértelműsíti, hogy – az össze- vagy beolvadáshoz hasonlóan – az irányításszerzés csak akkor minősül összefonódásnak, ha az független vállalkozások között valósul meg. Ez egyeztethető össze azzal a versenypolitikai tétellel, hogy az egy gazdasági érdekeltségi körbe tartozó vállalkozások között fogalmilag kizárt a verseny korlátozása. Abszurd volt az a helyzet, amikor egy konszernen belüli irányításmódosulást (lényegében egy belső szervezeti átalakítást) a GVH-val – illeték befizetése mellett – engedélyeztetni kellett.

Ezzel a változással a vállalkozáscsoporton belüli átszervezések esetén megszűnik a versenyelméletileg nem indokolható, így fölösleges terhet jelentő hatósági engedélyezési eljárás, továbbá megszűnik a megállapodások esetében követett megközelítéstől való indokolatlan, zavaró eltérés. Ott ugyanis már korábban is az volt a szabály, hogy az egymástól nem független vállalkozások bármilyen tartalmú megállapodást köthetnek egymással, és mivel egymásnak nem versenytársai, így a megállapodásnak – még ha az árakra vagy piacok elosztására vonatkozik is – nem lehet versenykorlátozó hatása.

Vállalkozásrész

Még mindig a Tptv. 23. §-át érintően, annak (5) bekezdésében – beemelve a gyakorlatot – megfogalmazta a törvényalkotó a vállalkozásrész mibenlétét. Korábban ugyanis csak azt deklarálta a törvény, hogy irányítás megszerzése történhet egy vállalkozás egésze vagy része felett, de ennek fogalmát nem adta meg.

A módosítás szerint vállalkozás résznek minősülnek az olyan eszközök vagy jogok – ideértve a vállalkozás ügyfélállományát is -, amelyek megszerzése önmagában vagy a megszerző vállalkozás rendelkezésére álló eszközökkel és jogokkal együtt elégséges a piaci tevékenységhez.

Koncentráció a közösségi jogban A vállalatok közötti koncentrációk ellenőrzéséről szóló 4064/89/EGK tanácsi rendelet 4. cikke értelmében a koncentrációkat a megállapodás megkötését, a vételi vagy csereajánlat közzétételét vagy az irányítást megalapozó részesedés megszerzését követő egy héten belül kell bejelenteni a bizottságnak. A 7. cikk (1) bekezdése szerint a koncentráció nem valósulhat meg a bejelentést megelőzően vagy addig, ameddig a bizottság azt pozitívan nem értékelte. Ilyen pozitív értékelésnek minősül az engedélyezés, a feltételekkel való engedélyezés, továbbá ha a közösségi versenyhatóság a határidőkön belül nem hozott határozatot. Az 1997-es módosítást követően rugalmasabbá vált a rendelet, mert külön indokolt kérésre a bizottság eltekinthet a koncentráció felfüggesztésétől. A döntés meghozatala előtt a versenyügyi biztos a 7. cikk (4) bekezdése alapján figyelembe veszi az érintettekre és a versenytársakra gyakorolt hatást és azt, hogy ez milyen fenyegetést jelent a versenyre. További fontos szabály, hogy ha a felek a 7. cikk (1) bekezdése ellenére mégis megvalósítanak egy jogügyletet, akkor az hatályosnak minősül, ha utóbb a bizottság pozitív döntést hoz [7. cikk (5) bekezdése]. Az uniós gyakorlat szerint a bejelentési kötelezettség alapjául főszabályként egy, az adott jogrend polgári jogi szabályai szerint létrejött szerződés szükséges. Szándéknyilatkozatokkal, előszerződésekkel érdemben nem foglalkozik a versenyügyekért felelős főigazgatóság. Arra is volt azonban példa, hogy polgári jogilag még nem kötelező szerződést vizsgált a bizottság. Ilyenkor is szükséges azonban, hogy a megállapodás kösse a feleket, és a szerződés teljes értékű létrejötte hamarosan bekövetkezzék. Ilyen eset például, ha a fúziós szerződés létrejötte a társaságok közgyűlésének vagy egy hatóság jóváhagyásától függ. Különbséget kell tenni a koncentráció léte és annak végrehajtása között, jóllehet ez utóbbit nem definiálja a tanácsi rendelet. Végrehajtásnak kell tekinteni minden olyan jogi vagy tényleges lépést, amely a koncentráció megvalósulását szolgálja (például új részvények nyomtatása). A felfüggesztési kötelezettség nem magának a szerződésnek a megkötésére, hanem az abból eredő jogok/kötelezettségek gyakorlására vonatkozik. A felfüggesztés időtartamát az 1998. március 1-jén hatályba lépett módosítás változtatta meg. Korábban ugyanis főszabályként csak a bejelentést követő három hétig állt fenn a blokkolás, most azonban az eljárás lezártáig. Nem meglepő, hogy a fúziós rendeletben előírt felfüggesztési kötelezettség következményeként a fúziós szerződésekbe, illetve ajánlatokba felfüggesztő klauzulát tesznek a felek, amely szerint a szerződés hatályossága a bizottság jóváhagyó döntésétől függ. A fúziós rendelet több évig tartó kidolgozása során a bizottság azt az álláspontot képviselte, hogy a felfüggesztés előírása mellett minden szerződésben rögzíteni kellene egy, annak hatályát felfüggesztő feltételt is, az erre vonatkozó pont azonban kikerült a rendelet utóbb elfogadott változatának preambulumából. A felfüggesztési kötelezettség alól a bizottság ritkán ad mentesítést, 1997-ben 172 bejelentett tranzakcióból 5 esetben hozott csupán ilyen határozatot. A Bertellsmann/Kirch/Premiere ügyben – ahol utóbb tiltó határozat született – a bizottság kifejezetten felkérte a feleket, hogy hagyjanak fel a digitális dekóderek árusításával, mert azt a tranzakció részleges végrehajtásának tekintette.

A fúziókontroll küszöbszámai

A Tptv. 24. §-a az összefonódások ellenőrzése szempontjából kulcsfontosságú rendelkezés, itt rögzíti ugyanis a törvény azokat a küszöbszámokat, amelyek elérése esetén az összefonódáshoz engedélyt kell kérni.

Változatlan az engedélykérés szintje

A tízmilliárd forintos forgalom eléréséhez kötött engedélykérési szint nem változott, nem inflálta a jogalkotó – szemben például az eljárási jellegű bírságok összegével. Mivel már tíz éve változatlan ez a küszöb, az engedélyezéskötelezett tranzakciók száma pusztán az infláció miatt is jelentősen megnövekedett – részben ennek is tudható be, hogy a GVH évről évre több fúziós határozatot hoz.

A módosítás célja a rendelkezés – versenytanácsi gyakorlatot követő – egyértelműbbé tétele, továbbá a vállalkozásrész, illetve a közvetlen/közvetett irányítás közötti különbségtétel megjelenése miatt szükséges változások átvezetése. Ennek azonban megvan az a kellemetlen következménye, hogy a szakasz nagyon nehezen olvashatóvá vált, jóllehet érdemi-tartalmi változásról nincs benne szó. A jogalkalmazás során remélhetőleg ebben a témában is kibocsát majd a GVH egy egyértelmű, a helyzetet elmagyarázó közleményt.

Pénzügyi vállalkozások

A pénzügyi vállalkozásokra korábban is speciális küszöbszám vonatkozott.

Hitelintézetek

A módosítás a közben bekövetkezett jogszabályi változásokra reagálva pénzintézetek helyett hitelintézetekről beszél a Tptv. a 24. §-ának (2) bekezdésében, a küszöbszám meghatározásánál ezek mérlegfőösszegének tíz százalékát kell alapul venni.

Biztosítóintézetek

A biztosítóintézeteknél a referencia – a nettó árbevétel helyett – a megszolgált díjak értéke, befektetési szolgáltatóknál a befektetési szolgáltatási tevékenység bevétele, pénztárak esetében pedig a tagdíjbevétel.

Irányításszerzés továbbértékesítési céllal

Továbbra sem minősül összefonódásnak a hitelintézet és egyéb hasonló társaság átmeneti, továbbértékesítést szolgáló irányításszerzése. Ennek feltételei azonban – követve a közösségi modellt – szigorodtak. Egyrészt legfeljebb egy évig tarthat az átmeneti irányítás – ez az időtartam külön kérelemre, indokolt esetben a törvény által meg nem határozott ideig meghosszabbítható. A másik, az intézmény lényegéből következő változás az, hogy az irányítási jogokat nem, vagy csak a továbbértékesítés előkészítéséhez szükséges mértékben szabad gyakorolni.

Engedélyezés

Határidő a kérelemre

Az összefonódás engedélyezése iránti kérelmet korábban a Tptv. szerint az összefonódást megalapozó eseményektől számított nyolc napon belül kellett benyújtani. Az üzleti szféra, illetve az ügyvédek véleménye szerint a nyolc nap, különösen nemzetközi dimenziójú ügyletek esetében, túlzottan rövidnek bizonyult. A határidőt így a jogalkotó harminc napra emelte, ami természetesen nem zárja ki a jóval gyorsabb kérelem-előterjesztést, ami a sajátos jogkövetkezmények miatt a felek elemi érdeke is. A Tptv. változatlanul hagyott 24. §-a szerint ugyanis az összefonódást eredményező szerződés a GVH engedélye előtt létre sem jön.

Erről a lehetőségről általánosságban a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 215. §-a rendelkezik, amely szerint, ha a szerződés létrejöttéhez hatóság jóváhagyása szükséges, akkor ennek megtörténtéig a szerződés nem jön létre.

Annyiban azonban sajátos, "több" ez a helyzet a más okok folytán (például szerződés tárgyának meg nem határozása folytán) létre nem jött szerződésekhez képest, hogy a fenti szakasz szerint a felek nyilatkozatukhoz kötve maradnak.

A függő jogi helyzetet lezáró jóváhagyást követően a szerződés ex tunc hatállyal jön létre.

A jóváhagyás megtagadása

Amennyiben a felek a jóváhagyást meg nem várva teljesítettek, de a hatóság utóbb engedélyezi az ügyletet, akkor nem merül fel probléma, hiszen a szerződés a megkötésének időpontjától kezdve lesz hatályos. Ha azonban a GVH nem adja meg a fúzióhoz az engedélyt, akkor a Ptk. 215. §-ának (3) bekezdése alapján az érvénytelenség jogkövetkezményeit kell alkalmazni, tehát meg kell kísérelni helyreállítani az eredeti állapotot, a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint elbírálva a költségeket és az esetleges beruházásokat (Ptk. 194. §-a).

Ehhez az utóbbi esethez kapcsolódva írja elő a versenytörvény, hogy ha az engedély nélkül létrehozott, engedélyköteles összefonódást utóbb nem engedélyezi a GVH, akkor az erről szóló határozatában határidő kitűzésével előírja az egyesült vállalkozások vagy vagyon-, illetve üzletrészek különválasztását, elidegenítését, vagy más feltételt szab a hatékony verseny helyreállítása érdekében (Tptv. 31. §-a).

Mikor tiltható meg egy fúzió?

A Tptv. 30. §-ának (2) bekezdése tartalmazza azt a szabályt, amely alapján a GVH az engedélyre vonatkozó kérelmekről dönt. Ennek értelmében a GVH nem tagadhatja meg az összefonódás engedélyezését, ha az összefonódás nem hoz létre vagy nem erősít meg gazdasági erőfölényt, nem akadályozza meg a hatékony verseny kialakulását vagy fejlődését, illetve ha a vele járó előnyök meghaladják a hátrányokat. Az előny/hátrány mérlegelésekor irányadó szempontokat a szakasz (1) bekezdésében található példálódzó felsorolás tartalmazza.

Mivel a korábbi szöveg többféle értelmezést is lehetővé tett, a módosítás világossá teszi – követve a Tanács 4064/89 (EGK) rendeletében használt fordulatot -, hogy a GVH akkor nem tilthat meg egy összefonódást, ha annak eredményeként nem jön létre vagy nem erősödik meg olyan erőfölényes piaci helyzet, amely akadályozza a verseny hatékonyságát. Ilyen módon továbbra is lehetőség van a piaci erő növekedését ellensúlyozó hatékonyságnövekedés figyelembevételére.

Feltételek és kötelezettségek külföldön A kodifikált megoldás a német és a közösségi jogi szabályozás elveit követi. A részletesen megvizsgált két jogrend, a magyarhoz sokban hasonlatos német és az európai "best practice"-t leképező közösségi jogi megoldás lényegében teljesen megegyezik egymással. Német versenyjog A német közigazgatási eljárási törvény (VwVfg 36. §-a és 49. §-a) értelmében egy közigazgatási aktushoz kétféle természetű járulékos rendelkezés (Nebenbestimmung) kapcsolható. Egyrészt olyan rendelkezés írható elő, mely szerint bizonyos jog vagy kötelezettség beállta vagy megszűnése egy jövőbeni, bizonytalan eseménytől függ (Bedingung = feltétel). Összekapcsolható továbbá olyan rendelkezéssel is, amely szerint a kedvezményezett valamit tenni, tűrni vagy valamivel felhagyni köteles (Auflage = kötelezettség). Ha a címzett a kötelezettséget nem teljesítette, a jövőre nézve az a rendelkezés visszavonását vonhatja maga után. A német versenytörvény (GWB) 10. §-ának (4) bekezdése szerint a mentesítés határidőhöz kötött (főszabályként legfeljebb 5 év), továbbá a mentesítés feltételekhez köthető. A GWB a visszavonásról külön nem rendelkezik, de ez nem is szükséges, mert háttértörvényként a közigazgatási törvény rendezi a kérdést. Közösségi versenyjog A közösségi versenyjogban a Tanács 17/62 rendeletének 8. cikk (1) bekezdése szerint a kartelltilalom alól mentesítő határozat meghatározott időre szól, továbbá feltételekhez és kötelezettségekhez köthető. A cikk (3) bekezdése a kötelezettség megsértése esetére lehetővé teszi a mentesítés visszavonását (a feltétel jogkövetkezményeiről azonban kifejezetten nem szól). A visszavonás visszaható hatállyal is megtehető. A fúziókontroll terén a Tanács 4064/89 rendelete hasonló jogi megoldást alkalmaz. A 8. cikk (2) bekezdése szerint az engedélyező határozat feltételekhez és kötelezettségekhez köthető, amelynek célja annak a biztosítása, hogy az érintett vállalatok eleget tegyenek a bizottsággal szemben vállalt kötelezettségeiknek. A 8. cikk (5) bekezdése alapján a bizottság visszavonhatja a határozatát, ha az érintett vállalatok megszegik a határozathoz kapcsolódó valamelyik kötelezettséget. A fúziós rendelet szerint továbbá lehetőség van az eljárás mindkét szakaszában vállalásokat tenni – ezek a határozat szerves részét képezik, jogi természetük a gyakorlat szerint a feltétellel egyezik meg.

Feltételek és kötelezettségek

A Tptv. korábban is alkalmazta a feltétel és a kötelezettség fogalmát, de nem egyértelműen a nekik tulajdonítható tartalmi háttérrel. A Tptv. használta a "feltétel" [Tptv. 17. §-ának (2) bekezdése, 30. §-ának (3) bekezdése, 19. § (1) bekezdésének c) pontja], a "meghatározott magatartás tanúsításától teheti függővé" [Tptv. 17. §-ának (2) bekezdése], illetve a "határozatban foglalt előírás" [Tptv. 19. § (1) bekezdésének a) pontja] fordulatokat. Az eltérő szóhasználat mögött érdemi különbség ennek ellenére nem volt, mert nem teljesülésük esetén ugyanaz a jogkövetkezmény létezett, nevezetesen a határozat visszavonása. A versenykorlátozó megállapodások tilalma alóli egyedi mentesítés, valamint a vállalkozások összefonódásának engedélyezése kapcsán a feltételekre és kötelezettségekre vonatkozó módosítások a korábbi szabályozás hiányosságainak kiküszöbölését, a két jogintézmény működési mechanizmusának egyértelmű megfogalmazását célozták.

A feltétel és a kötelezettség közötti különbséget azok jogkövetkezményeiben kell keresni. A kötelezettség előírása nem érinti a határozat hatályosságát, azaz, ha a vállalkozás nem teljesíti a kötelezettséget, az végső soron a határozat visszavonását vonja maga után.

A feltétel lehet előzetes (felfüggesztő) vagy utólagos (felbontó). Az előzetes feltétel teljesítése szükséges a Gazdasági Versenyhivatal engedélyező határozatának hatályosulásához. Az utólagos feltételt tartalmazó határozat nyomban hatályosul, a feltétel nem teljesülése esetén viszont a mentesítés/engedély automatikusan hatályát veszíti. Ha bebizonyosodott, hogy egy feltétel nem teljesült, akkor a mentesség/engedély vagy nem hatályosul (előzetes feltétel), vagy automatikusan megszűnik a hatálya (utólagos feltétel), ezért annak visszavonására – ellentétben a kötelezettséget előíró határozattal – nincs is szükség. A jogkövetkezmények beálltát a Gazdasági Versenyhivatal az utóvizsgálat során csupán "nyugtázza".

A két jogintézmény között tartalmi különbség nincsen, értve ezalatt azt, hogy elvileg azonos tartalmú előírást lehet kötelezettség, vagy akár feltétel formájában is a határozatba foglalni. Elméletileg a versenyproblémára közvetlenül választ adó elvárást feltételként megfogalmazni, az információ adását pedig kötelezettségként szokás előírni. A két jogintézmény jogkövetkezményeiben található jelentős különbség miatt van olyan versenyhatóság (a Bundeskartellamt), amely kifejezetten a kötelezettség formáját tölti fel tartalommal, ilyen módon biztosítva a versenyprobléma feloldását, és feltételesen csak ritkán hoz határozatot.

Tekintettel a Tptv. 29. §-ára, az összefonódások engedélyezésénél különösen érdekes lehet, hogy kötelezettséget vagy előzetes/utólagos feltételt alkalmaznak-e. Az előzetes feltételtől függővé tett engedély ugyanis azt eredményezi, hogy annak – akár hónapokig is elhúzódó – teljesítéséig az alapul fekvő ügylet "lefagyasztódik", és jogszerűen nem tehetik meg az érintett vállalkozások az összefonódás megvalósításához szükséges előkészítő lépéseket sem.

A feltétel és a kötelezettség tartalma

A Tptv. nem határozza meg átfogóan, hogy milyen tartalommal tölthetők fel ezek a jogintézmények. Egyedül a Tptv. 30. §-ának (3) bekezdése és a 31. §-a tesz említést arról, hogy a GVH leválasztás jellegű feltételt írhat elő az összefonódások ellenőrzése körében.

A mellékkötelezettségek tartalmuk szerint alapvetően a következő csoportokba sorolhatók:

• strukturális jellegű kötelezettség, amely az érintett vállalkozások és így a piac struktúrájában eszközölt változással kívánja a versenyproblémát orvosolni;
• magatartás jellegű kötelezettség, amellyel bizonyos magatartás tanúsítását vagy éppen az attól való tartózkodást írja elő a versenyhatóság, döntő célja a piac struktúráját nyitottá tenni, versenybarát körülményeket teremteni, végül
• informáló jellegű kötelezettség, amely az ügyfelet a versenyhatóság által megkívánt, a határozatban foglaltak teljesülésének ellenőrzéséhez szükséges adatszolgáltatásra kötelezi.

E körben jegyezzük meg, hogy a nagyobb versenyjogi múltú országokban leggyakrabban a következők előírásával kísérlik meg orvosolni a versenyproblémát:

• leválasztás (lásd később, részletesen);
• kizárólagos megállapodások felmondása, módosítása;
• annak lehetővé tétele, hogy a koncentrációból előálló egységhez a versenytársak is hozzáférjenek;
• fair, diszkriminációmentes hozzáférés biztosítása a versenytársaknak a nélkülözhetetlen eszközhöz;
• licenciaadás, hogy a versenytársak hozzáférhessenek a kulcstechnológiához, avagy
• bizonyos ideig tartózkodás egy védjegy használatától.

Vállalások

A feltételek/kötelezettségek – jóllehet ennek ellenkezőjét a Tptv. nem zárja ki – tipikusan az ügyféllel való együttműködés eredményeként születnek. Miután a versenyproblémát azonosították, az ügyfél két dolgot tehet: vagy mindent elkövet a GVH álláspontjának cáfolása érdekében, vagy – ami a fúziókontroll esetében "természetszerűleg" gyakoribb – megpróbál vállalások, felajánlások révén pozitív döntést elérni. Természetesen, különösen a fúziókontroll terén, szóba jöhető válaszlépés a kérelem visszavonása és esetleg módosított formában való későbbi benyújtása is. Lényeges azonban, hogy ennek az eljárási díj miatt természetesen pénzügyi vonzatai is vannak. Amennyiben a GVH által jelzett problémára az ügyfél nem ad megfelelő megoldást, a GVH tiltó határozatot hoz.

A gyakorlatban az a valószínű, hogy az ügyfél a későbbi feltétel/kötelezettség alapját képező vállalásait azután teszi meg, hogy a vizsgálói jelentés/versenytanácsi előzetes álláspont azonosította a versenyproblémákat. A probléma megoldását a versenytanácsi szakban kell megtalálni, a vizsgáló ugyanis nincs abban a helyzetben, hogy végső alkukat kössön. A probléma sikeres megoldása nyilvánvalóan feltételezi a Versenytanács nyitottságát, tárgyalási készségét.

Leválasztás

Az összefonódások engedélyezésekor leggyakrabban használható problémaorvosló eszköz kétségtelenül a leválasztás. A leválasztás az összefonódás révén előálló, "túlzottan erős" piaci szereplőt gyengíti úgy, hogy a tőle elvett egységgel vagy egy új szereplő tud piacra lépni, vagy azzal egy, már piacon levő vállalkozás erősödik meg olyan mértékben, hogy képes legyen konkurálni az összefonódással. Leválasztásra tipikusan több terméket, több piacot érintő tranzakciók esetében van lehetőség, amikor az előálló versenyproblémák csak bizonyos áru- és földrajzi piacra koncentrálódnak.

A Tptv. 30. §-a szerint előírható a vállalkozásrészek, vagy egyes vagyontárgyak elidegenítése, vagy valamely közvetett résztvevő felett gyakorolt irányítás megszüntetése. Ezt a széles körű "karcsúsítást" nevezzük összefoglalóan leválasztásnak. Eladni nemcsak dolgot, hanem jogot is lehet (például bányászati jogosítványt).

A leválasztandó egység életképessége kulcsfontosságú, mivel a fúzió utáni verseny intenzitását csak így lehet megőrizni. Elsősorban arra kell törekedni, hogy a leválasztott egység önmagában is üzem- és életképes legyen. Tisztázni kell, hogy biztosított-e az alapanyag-ellátása, rendelkezésre áll-e az üzemeltetéshez szükséges know-how vagy szabadalom, szakembergárda, és lesz-e piaca, értékesítési csatornája az árunak. Az életképesség biztosítása kapcsán az amerikai tapasztalatok azt mutatják, hogy időnként szükség lehet arra, hogy az összefonódásban érintett vállalkozások kicsit többről mondjanak le, mint ami a versenyprobléma szorosabb értelemben vett orvoslásához feltétlenül szükséges. Indokolt esetben nem csak a "problémás rész", hanem az ahhoz kapcsolódó "nem problémás rész" átadását is elő lehet írni.

A leválasztás sikerességét biztosító technikák

A leválasztás sikerességét az amerikai tapasztalatok szerint általában a következők veszélyeztethetik.

Az ügyfél általában abban érdekelt, hogy

• minél szűkebben határozzák meg a leválasztandó csomagot,
• a vevő minél gyengébb legyen,
• különféle praktikákkal meggátolja a vevő sikeres piaci szereplését (például áruszállítás "véletlenszerű" elakadása, szükséges műszaki segítség meg nem adása),
• eltérően egy hagyományos eladástól, az eladó itt nem érdekelt a vevő sikerességében, megelégedettségében.

A vevő oldaláról nézve problémát jelenthet, hogy

• hiányosak az információi,
• alkuereje valójában nem mindig nagy (úgy véli, hogy a felkínált vagyon nagyon jó áron vehető meg, és tartanak a többi potenciális vevőtől, ezért siettetik az adásvétel lezárását),
• az ügyféllel való kapcsolatukban előálló konfliktusokról nem tájékoztatja a versenyhatóságot, mert tart a későbbi retorzióktól,
• mások az érdekei, mint a versenyhatóságnak (nem a hatásos verseny megőrzése, hanem a profitszerzés, amelynek érdekében hajlandó lehet az eladóval különféle együttműködésekre).

A fenti problémák megoldására a következő javaslatok születtek az óceán másik oldalán – ezek nagy része Magyarországon is releváns lehet:

• amennyiben a versenyhatóságnak komoly kétségei vannak afelől, hogy az ügyfél belátható időn belül (hat hónap) képes vevőt találni, úgy indokolt lehet ezt előzetes feltételként rögzíteni a határozatban, azaz amíg nem teljesíti a mellékkötelezettséget, addig nem hatályosul a határozat. Ennek megvan az az előnye, hogy a leválasztás késleltetése miatt előálló költségeket az érintett vállalkozások viselik. Itt nincs arról szó, hogy azonnal learathatnák az összefonódás gyümölcseit és majd ezt követően, kényelmesen megpróbálnak eleget tenni a versenyhatóság előírásainak;
• célszerű az eladásra szánt átmeneti időszakot időponthoz kötötten két részre osztani. Amennyiben az első periódus a nélkül telik el, hogy megfelelő vevőt találna az ügyfél, a második szakaszban már a korábbinál szélesebb körű leválasztásra lenne köteles, így növelve az értékesítendő csomag vonzerejét (például nem egy gyárat, hanem egy üzletágat, vagy nem csak egy gázvezetéket, hanem ahhoz kapcsolódóan kitermelőegységeket is el kell adnia);
• harmadik fázisként következhet, hogy a határidő leteltét követően a megbízott feladata lesz a vagyontárgyak értékesítése;
• az átmeneti időszakban a vizsgáló, szükség esetén a megbízott segítségével köteles nyomon követni az eseményeket, hogy ne a határidő letelte előtt egy-két nappal derüljön ki, hogy a leválasztás nem az előírtak szerint valósul majd meg;
• a vevő versenymagatartása szempontjából nem kívánatos, hogy az eladó a leválasztott egységre, annak működésére továbbra is befolyással bírjon;
• ha a vevő sikeres piacra lépése érdekében szükséges az eladó-vevő között egy átmeneti ideig tartó, például szállítási kapcsolat, akkor célszerű lehet különféle biztosítékokat előírni, így például azt, hogy a szállítás elmaradása esetén a vevő ne csak közvetlen kárát követelhesse az eladón, hanem egy akkora összegre tarthasson igényt, amely lehetővé teszi, hogy ugyanolyan helyzetbe kerüljön a piacon, mintha nem maradt volna el a szállítás;
• a vevő sikerére biztosíték lehet, ha a GVH egy életképes üzleti tervet kíván meg tőle. Ennek birtokában meg lehet arról is bizonyosodni, hogy a vevő rendelkezik-e minden szükséges információval.

Ellenőrzés

A mellékkötelezettség tartalmától függ annak ellenőrizhetősége. Nyilvánvalóan egyszerűbb a helyzet egy információadást előíró kötelezettség vagy egy jól megszervezett leválasztás ellenőrzése terén, mint egy magatartás-alapú mellékkötelezettség esetében.

A feltétel, kötelezettség megvalósulását a GVH hivatalból köteles felügyelni. Az ellenőrizhetőség kapcsán nagyon fontos, hogy a határozatban rögzített előírás terjedelme, tartalma világos legyen, azon ugyanazt értse az ügyfél és a versenyhatóság is.

Utóvizsgálat

A határozatban előírtak teljesülését utóvizsgálat keretében kell elvégezni. Ennek időzítését elsősorban a határozatban foglalt határidők determinálhatják. Az utóvizsgálat mellett a külföldi gyakorlatban találhatunk példát külső megbízott segítségének igénybevételére is. Ennek módját a határozat tartalmazza, rendelkezve a megbízott feladatairól és előírva, hogy a megbízott költségei, javadalmazása az ügyfelet terheli.

A leválasztás gyakorlata a külföldi jogokban A vevő kiválasztása A vevő kiválasztása gyakran bonyolult procedúrát jelent. A legkívánatosabb megoldásnak az amerikai hatóságok azt tekintik, amikor már az eljárás során megnevezi az ügyfél a vevőt, és arra gyakorlatilag a határozathozatallal egy időben áldását tudja adni. A német Bundeskartellamt gyakorlata szerint az engedélyező/mentesítő határozatban – amennyiben még nincsen meg a jóváhagyott vevő – külön rögzítik, hogy a vevő személyét a versenyhatóságnak jóvá kell hagynia. Feltételek a vevő oldalán A leválasztandó egység vásárlója ehhez bizonyos minimumfeltételeknek kell hogy eleget tegyen. Mind a közösség, mind az amerikai gyakorlat egységes abban, hogy olyan vállalkozást kell találni, amely képes az ügyfélnek tényleges versenyt teremteni; független az ügyféltől, illetve annak érdekeltségi körébe tartozó vállalkozásoktól; a tulajdoni vagy szavazati részesedés (például előírható, hogy 10 százaléknál nagyobb részesedéssel nem rendelkezhet ezekben a társaságokban), a személyi átfedések, valamint a meghatározó jelentőségű vertikális kapcsolatok vonatkozásában (például a beszállító a nyersanyag nagy részét tőle veszi) a leválasztandó egység átvétele ne eredményezzen nyilvánvaló versenypolitikai aggályokat. Az ideális vevő Ideális vevőnek az a független vállalkozás tekinthető, amely már szerzett tapasztalatokat adott az iparágban, de az érintett földrajzi területen vagy egyáltalán nem, vagy csak csekély mértékben vesz részt. Az amerikai tapasztalatok azt mutatják, hogy nem mindig a robusztus méretű, több ágazatban is érdekelt vállalkozás a legjobb vevő, egy kisebb, de éppen ezért dinamikusabb, célratörőbb, adott iparágra nagyobb figyelmet szentelő vállalkozás legalább olyan sikeres lehet. A fúziógondnok ("trustee") A fúziógondnok (vagy megbízott) személyét gyakran rutinszerűen alkalmazzák a vizsgált amerikai és német versenyhatóságok. Szerepe elsősorban a határozat és a vevő megtalálása közötti átmeneti időszakra terjedhet ki. Közösségi jogi tapasztalatok szerint a feladatai közé tartozhat felügyelni, hogy az ügyfél megőrzi-e a leválasztandó egység életképességét és értékét; biztosítani, hogy üzleti titok ne kerüljön a leválasztandó egységtől az ügyfelekhez, és időszakonként vagy felkérésre beszámolni a mellékkötelezettségek teljesítéséről. A fúziógondnok konkrét feladatairól sajnos keveset lehet megtudni a kívülállóknak, mert a határozat erről szóló részeit rendszerint üzleti titokként kezelik, így nem publikálják. A Bundeskartellamt engedélyeiben általában előírja azt is, hogy amennyiben a megadott határidőn belül nem jön létre az adásvétel, azt követően a megbízott feladata, hogy a leválasztandó vagyont a legjobb tudása szerint, a gondos üzletembertől elvárható gondossággal eladja. Ilyenkor célszerű minimális eladási árat megállapítani, amelyet például legalább két független könyvvizsgáló/befektetési bank által rövid határidőn belül elkészített értékbecslés átlagaként lehet meghatározni. Ezt a technikát alkalmazták az energiapiacot érintő RWE/VEW fúzió engedélyezésekor. Hatósági hozzájárulás A fúziógondnok kiválasztásához a hatóság hozzájárulása szükséges. Ezt a tényt és ennek módját – lévén, hogy erről a német versenytörvény sem szól – az engedélyező/mentesítő határozatban külön rögzíteni kellett. Az említett határozatban ez úgy történt, hogy az összefonódásban érintett vállalkozások egy-két héten belül javasolnak három alkalmas megbízottat, amelyek közül a hatóság egyet jóváhagy; amennyiben egyik jelöltet sem tartja alkalmasnak, az ügyfél újabb egy héten belül újabb megbízottjelöltet állíthat. Amennyiben ez sem megfelelő, hivatalból jelölik ki a gondnokot. A határozatban azt is világosan rögzítik, hogy a megbízott tevékenységével járó kiadások teljes mértékben az ügyfelet terhelik.